Mátyás korlátlan uralkodói hatalma. A váczi országgyűlés. Mátyás jogtudományi tanulmányai. A személy- és vagyonbiztonság helyreállitására czélzó reformmunkálatai. Nádorválasztó országgyülés Budán. Zápolyai Imre.
A nádor hatáskörét megállapitó országgyülési czikkelyek. A trónörökösödés elve. Magánjogi viszonyok rendezése. A törvénykezési eljárás szabályozása. A királyi törvényszék. Törvényszéki párviadal. Új biztositékok
a királyi hatalom túlkapásai ellen. A jobbágyok helyzete. Jószágadományozás. A korona tekintélyének emelése.
Az országgyűlési végzések befejező záradéka. Ujabb adó kivetése. A főrendek gyűlése. Köznemesek tartományi gyűlése. Zápolyai Imre nádor halála. Geréb László erdélyi püspök túlkapásai. János herczeg trónöröklésének elismertetése. A magyar főurak esküje. Mátyás külső politikája. Miksa római királylyal folytatott tárgyalások. A Linczbe tervezett összejövetel. Mátyás betegsége. A linczi tárgyalások sikertelensége. Mátyás bécsi utja. Halála.
Temetése
Mátyás uralkodása második évtizede végén az ország korlátlan hatalmú urának tekinthette magát. Az őt környező fénytől elkáprázva, a nemzet vakon követte őt külső és belső politikájának utjain. Kezeibe téve le sorsát, alkotmányos intézményeiről, szabadságairól és jogairól tényleg lemondott.
E tekintetben legjellemzőbb az a tény, hogy az 1478 és 1485 között lefolyt hat esztendő alatt országgyülés csak egy izben, 1481 július közepén tartatott. Az itt alkotott végzések szembetünően mutatják, hogy az állami élet minden fontos érdeke a királyra van bizva. Az ország rendei egyébre nem gondolnak mint arra, hogy az őket közvetlenül érintő bajokat orvosolják, a magánéletnek mindennapi szükségleteit kielégitsék.
A végzések élén álló czikkelyek az egyházi tizedekkel foglalkoznak; a tized alá eső termékeket egyenkint fölsorolják; megállapitják azt, hogy a behajtásuk körül felmerülő szabálytalanságokkal szemben a főpapok mikor alkalmazhatnak egyházi büntetéseket, és mikor adhatják a tizedeket haszonbérbe.
Azután az igazság kiszolgáltatására vonatkozó néhány határozat következik.
A közszabadságok, a személy- és vagyonbiztosság ellen elkövetett sérelmek miatt a király, tisztviselői és hadai ellen irányuló sokféle vádak helyett, a melyek a megelőző országgyüléseket foglalkoztatták, most csak egyetlenegy panasz fordúl elő, s ez az, hogy a hiteles helyek teendőiben eljáró szerzetesek és világi papok eljárásukért és az okiratok kiállitásáért a szokásos dijaknál néha magasabbakat szednek be. Ezen sérelem orvoslása végett határoztatott, hogy a mikor ilyen eset jövőben előfordul, a vármegye tegyen a királynak jelentést, a ki „a rendetlenségek elkövetőit oly módon fogja büntetni, hogy példájuk követésétől másokat elrettentsen.”1
Hogy a régi sérelmek elhallgatását nem lehet azok megszünéséből, a személy- és vagyonbiztosság, a jogok és törvények iránt való tisztelet helyreállitásából magyarázni: azt számos történeti emlék hirdeti.
Az 1478-ik évi országgyülésen hat esztendőre megszavazott adó utólszor 1483 november 11-én hajtatott be. Annak, hogy az 1484-ik év folyamán Mátyás országgyülést tartott, nyomát nem találjuk; de az 1485-ik év tavaszán, Bécs vívása alatt, Váczra hirdetett országgyülést. Ide maga helyett biztosokat küldött, kik „az ő és az ország szükségeit, a török szultánnal és a római császárral fenforgó ügyek állását, végre azt, a mit az ország java követel, előadták.” Az ország rendei „érett megfontolás után, a törökök részéről fenyegető veszedelem elháritására, úgyszintén avégett, hogy a császár ellen viselt diadalmas hadjárat mielőbb befejeztetvén, a király Magyarország ügyeire fordithassa figyelmét”, az egy forint adót ez alkalommal ismét megszavazták.2
Arról, hogy ezen az országgyülésen egyéb végzések is alkottattak, tudomásunk nincs.
Abban az óhajtásban, hogy a király az osztrák háborut mielőbb befejezvén, „gondoskodását
az ország ügyeire forditsa,” távolléte miatt nemcsak az elégületlenség nyilvánul, hanem egyszersmind az a felhivás is lappang, hogy személyes vezetése alatt tartandó országgyülésen az országos és magánsérelmek orvoslásáról gondoskodjék.
És csakugyan a jogosult boldogság azon napjainak örömét, a miket Mátyás Bécs megvivása után a császárok palotájában töltött, a Magyarországból érkező hirek és panaszok gyakran megzavarhatták.
A király a következő országgyülés végzeményének bevezetésében maga mondja el, hogy „hosszú távolléte alatt az országban a gyilkosok, rablók, tolvajok, gyujtogatók, hamis pénzverők és egyéb gonosztevők félelmesen elszaporodtak, annyira, hogy a testvér testvérénél, a vendég házi gazdájánál magát többé biztosságban nem érezhette.” És ugyanazon országgyülési végzemény egyik czikkelyében olvassuk, hogy különösen „a királyi felségtől udvari embereinek és egyéb hiveinek adományozott birtokok és birtokjogok jogtalan elfoglalása miatt ő felsége szine előtt és országszerte számos panasz és nagy lárma keletkezett.”
És a király nyiltan vallja, hogy „az ország rendeinek gyakori panaszai” késztették arra, hogy országgyülést hirdessen és vezetésére Magyarországba visszatérjen.
Elhatározott szándéka volt ezen alkalommal az ország rendei körében távollétével és ennek következményeivel támasztott elégületlenséget gyökerestől kiirtani, az ország rendeit nemcsak személyes megjelenésének varázsával elbüvölni, hanem tényleges nagy szolgálatokkal és engedményekkel lekötelezni.
Mindenekelőtt oda irányozta gondoskodását, hogy az országnak a jogbiztosság áldásait biztositsa. Szellemének kivételes sokoldalusága képessé tette őt arra, hogy a jogtudomány elméleti ismereteit elsajátitsa és magát a magyar jogéletnek szokás által megőrzött titkaiba beavassa. Nem elégedett meg azzal, hogy egyes a viszonyoktól követelt javitásokat léptessen életbe; saját kezdeményezéséből nagyobb jelentőségü alkotást tervezett.
A Bécs megvivását követő hónapokat arra használta föl, hogy a magyar jogélet, különösen a perjog terén elharapózott visszaélések megszüntetése, a jelentkező hiányok pótlása tárgyában a legkiválóbb magyar államférfiakkal: Filipecz János váradi, Nagylucsei Orbán püspökkel, Zápolyai Imrével és Drágfi Tamással tanácskozzék.3
„Illő – irja az elkészített munkálat bevezetésében – hogy a királyok és fejedelmek, kik felsőbb rendelésből a legmagasabb méltóság őrhelyét foglalják el, nemcsak a harczok, hanem a törvényalkotás terén is kitünjenek; hogy alattvalóik kormányzásában inkább a helyes és állandó intézmények erélyével, mint a korlátlan hatalom vagy a kárhozatos visszaélések keménységével járjanak el. Ezért mi is, a mióta Istennek nagy és váratlan ajándékából, az ő kimagyarázhatatlan gondviselésének rendelkezéséből, a királyi méltóság magaslatára érdemetlenül felemeltettünk, mindig azzal a gondolattal foglalkoztunk, hogy a rendetlenségeket és visszaéléseket, a mik elődeink és a mi uralkodásunk alatt főképen az igazságszolgáltatás terén elhatalmasodtak, megszüntessük és kiirtsuk; továbbá hogy olyan üdvös és állandó intézkedéseket tegyünk, a melyek mindenekelőtt az Üdvözitő dicsőségére, azután a mi és egész országunk díszére, javára, nyugalmának biztositására szolgálván, örök időkre irott törvény gyanánt alkalmaztassanak; úgy hogy azokat időnként önkényesen megváltoztatni, a mint ez ekkorig minden új király trónfoglalásánál történt, ne lehessen.”
De a személy- és vagyonbiztosság helyreállitására czélzó reformmunkálat előterjesztése mellett, a nemzet politikai igényeinek kielégitéséről sem feledkezett meg. Jól tudta, hogy miután az állami szervezet egész életműködését a maga személyében absorbeálta, az ország rendei a legnagyobb hálával fognak üdvözölni minden olyan engedményt, a mely alkalmat nyújt nekik, hogy hosszú idő eltelte után újból érvényesithessék politikai befolyásukat az állami élet fontosabb momentumaira.
Ezt az alkalmat meghozta a nádori méltóság megüresedése. Guthi Ország Mihály, miután azt egy negyedszázadon át viselte volt, az 1484-ik év november havában meghalt.
Utódja megválasztását Mátyás az ország rendeire kivánta bizni. Egyúttal az volt szándéka, hogy a nádor hatásköre, a mely ekkorig szabályozva nem volt, oly módon állapittassék meg, hogy a nemzet benne jogainak őrét, szabadságának biztositékát, érdekeinek oltalmazóját láthassa.
Mátyás tehát, mikor 1486 január első napjára Budára országgyülést hirdetett, főfeladatául egyenesen a nádor megválasztását tűzte ki,4 a nélkül azonban, hogy a nemességet fejenként való megjelenésre hatalmazta volna föl, hanem a vármegyéket ismét csak követek küldésére utasitotta.5
Deczember 24-én érkezett Budavárába, miután ez alkalommal egy esztendőnél tovább szakadatlanul az ország határain kivül tartózkodott.
Az országgyülés közel négy hétig tartott, és az alatt a király az ország rendeinek panaszaik, kivánataik előadására az ő előterjesztéseinek tárgyalásában korlátlan szabadságot engedett.
A nádori méltóság betöltésénél a király és az ország bizodalma Zápolyai Imrében találkozott; abban a főurban, a ki egykor – mint láttuk – a régi nemzeti politika határozott, merész képviselője volt, 1467-ben az erdélyi lázadás vezérei között foglalt helyet, 1471-ben ahhoz a párthoz csatlakozott, mely a lengyel királyfit a magyar trónra meghivta, de később a király legbensőbb hiveinek egyikévé lett, és bizalmát annyira megnyerte, hogy a király, mikor 1475 őszén az országból távozott, helytartóvá rendelte.
A nádor hatáskörét megállapitó czikkelyek azt az állást jelölik meg, a mit a király mellett, rendes viszonyok között, továbbá azt a mit a király távollétében, kiskorusága alatt, vagy ha a király elmebeli gyengesége miatt az uralkodásra képtelen, végre azt, a mit a királyi trón megüresedése alkalmával van hivatva elfoglalni.
Ezek szerint a nádor a hadsereg főkapitánya, de ezen tisztében a király akarata és rendelete szerint jár el; a király után az ország legfőbb birája, különösen a kúnok, jászok és Dalmáczia birája; a rendek között felmerülő viszályokat kiegyenliti, a bünösöket megfenyiti, ha a király és a rendek között egyenetlenségek merülnek föl, ő a közbenjáró; a helytelen vagy törvénytelen jószágadományozások miatt emelkedő panaszokat ő terjeszti a király elé és eszközli a visszavonásokat.
A király távollétében a nádor viseli a helytartó tisztét, és a mellé rendelt országos tanácscsal, a királynak föntartott adományozás és kegyelmezés jogán kivül, az egész kormányhatalmat gyakorolja.
Ha a király elmebeli gyengesége miatt az ország kormányzására alkalmatlannak, vagy kötelességei teljesitésében hanyagnak bizonyul, a külső hatalmasságok követeit a nádor hallgatja ki.
Ha a király kiskorú örököst hagy hátra, a nádor az ő gyámja, és neki a rendek mint uruknak és fejedelmüknek kötelesek engedelmeskedni.
A király magtalan halála esetén a királyválasztó országgyülést a nádor hivja össze, és az első szavazatot ő adja.6
Ezek a megállapodások a hazai jogtörténetben annál fogva jelentőségteljesek, mert az első esetet képezik, mikor a törvény egyik alkotmányos tényező jogait és kötelességeit szabatosan körülirni és szabályozni megkisérli. De nem nélkülöznek feltünő hiányokat.
Mindenekelőtt szükséges lett volna azokat a törvényeket, a melyek a nádor kinevezését és letételét a király jogai közé sorolták, hatályon kivül helyezni, s a nádorválasztás módját meghatározni. Továbbá abban az esetben, ha a király gyenge elméjü vagy hanyag, a külföldi követek kihallgatását a nádorra bizzák ugyan a czikkelyek, de megoldatlanul hagyják azt a kérdést, hogy az ország kormányzatának egyéb ügyeit ki intézi. Hasonlóképen azt sem mondják ki, hogy a király magtalan halála után a trónüresedés idejében az országot a nádor kormányozza.
Mindez arra utal, hogy ezen czikkelyek alkotásában nem a nádori hivatal állásának szabatos körvonalazása és erre nézve a jövőben minden kétségnek és bizonytalanságnak eloszlatása volt a főszempont, hanem alkotóik, illetőleg inditványozóik szemei előtt más politikai érdekek lebegtek. Ezeket nem nehéz fölfedezni.
Világos, hogy a nádori czikkelyek a király halála esetére és a király kiskorusága alatt az elhunyt király nejét az ország kormányzásából teljesen kizárják; minden jogot és hatalmat a nádor kezeibe tesznek le. Feladatuk volt, egyrészről Beatrixot meggyőzni arról, hogy az ő igényeinek kielégitését az ország törvényei lehetetlenné teszik; másrészről az ország rendeit megnyugtatni az iránt, hogy a király halála esetén özvegyének az ország kormányzásában nem lesz része.
Továbbá szükségkép czélzatosságot kell keresnünk abban, hogy egyik törvényczikkely – a mi első izben történik – a trónörökösödés elvét világos szavakkal felállitja: azt, hogy a királyt halála után fiugyermeke követi a trónon, és a nemzet a szabad királyválasztás jogát csakis a király magtalan halála esetén gyakorolja, szabatosan kimondja.
Ennek a végzésnek annál nagyobb gyakorlati fontossága volt, mert az 1462-ik évi békekötésben Mátyás magtalan halála esetére a Habsburg háznak biztositott örökösödési jogot ignorálta, sőt megtagadta. Hogy ez szándékosan történt, jogunk van föltenni: miután néhány hónappal előbb Mátyás a császárhoz intézett üzenetében azt hangoztatta, hogy az 1462-ik évi békekötés kétoldalu szerződés lévén, a császár az elvállalt kötelezettség teljesitésének elmulasztásával a nyert jogoktól is elesett.7
És hasonlóképen czélzatosságot kell látnunk azokban a czikkelyekben, a melyek a király magtalan halálának és a trónörökös kiskoruságának esetéről rendelkezvén, a törvényesség föltételének kikötését mellőzik.8 Szemben a fenforgó esettel, a mikor a király egyetlen örököse törvénytelen származású volt, a király kétségkivül azzal a szándékkal fogalmaztatta ily módon ezeket a czikkelyeket, hogy a fiának a törvénytelen származás nehézséget ne támaszszon.
Mátyás az 1462-ik évi békekötés azon pontját, a mely az ő figyermekeinek a Habsburg házzal szemben a trónt biztositotta, úgy magyarázta, hogy mivel abban a „törvényes”
kifejezés nem fordul elő,9 kedvezménye a törvénytelen fiúra is kiterjed. Ha ezt abból az okiratból olvasta ki, a mely olyan időben készült, mikor senki sem gondolhatott arra az eshetőségre, hogy csak törvénytelen fiút hagy hátra, föl kell tennünk, hogy abban az időben, mikor a törvénytelen fiú részére a trónörökösödés biztositásán fáradozott, a törvényesség kellékének az alkotott végzések szövegében fölemlitését bizonyára az ő érdekében mellőzte.
És így figyelme erre a czélra irányulván, érthető, hogy a nádori czikkelyek egyéb rendelkezéseire nagy sulyt nem fektetett; megnyugodott abban, hogy azok közé olyanok is vétessenek föl, a melyek a királyi hatalomra és tekintélyre sérelmesek, sőt veszélyesek lehettek.
Ugyanis ezen czikkelyek megfosztották a királyt a legjelentékenyebb jogoktól: hogy háború idején hadseregének fővezérét, az országból távozásakor helytartóját, és halála esetére a kiskorú trónörökösnek gyámját maga belátása szerint nevezhesse ki.
És e mellett a nádor a király törvénytelen jószágadományai visszavételének kieszközlésére, a kötelességei teljesitésében hanyag király helyettesitésére, a király és a rendek között netán támadó viszályok kiegyenlitésére lévén ezen czikkelyek szerint hivatva:
ezzel a király ellenőréül rendeltetett.
Mátyás ezen czikkelyekhez megegyezését adni annál kevésbbé habozott, mert uralkodásának kezdetétől fogva hozzászokott és a nemzetet is hozzászoktatta ahhoz, hogy az országgyüléseken alkotott végzéseket, a mennyiben politikájára nézve előnyöket nyujtottak, erélyesen foganatositotta, a mennyiben czéljaira nézve alkalmatlanoknak látszottak, egyszerüen ignorálta.
Az a munkálat, a mit a király a magánjogi viszonyok rendezésére az országgyülés elé terjesztett, beható tanácskozások tárgyát képezte. A végzeményben olvassuk például, hogy a tizedek behajtásának módjáról „mind a királyi felség, mind a rendek soká tanakodtak.”10 És az ország rendei részéről is tétettek inditványok egyes sérelmek orvoslása érdekében. Többi közt Somogymegye követei azzal a panaszszal állottak elő, hogy a plébánosok az erőszakos halállal kimúlt emberek temetéseért négy forint díjat követelnek; és ezen eljárás helytelenségének kimutatására felolvasták a pápai bullákat, a mik ez ügyben Róbert Károly király előterjesztésére a somogymegyei papsághoz intéztettek.11
A királyi előterjesztésnek az országgyülésen történt kiegészitése és módositása azt eredményezte, hogy a munkálat a rendszeresség jellemét elvesztette. A hetven czikkely sorrendjében a természetes, logikai egymásután hiányzik. Általános érvényü elveket formulázó tételek közé egyes konkrét szükségletekre vonatkozó rendelkezések vegyülnek; a szokástól szentesitett régi gyakorlatot irásba foglaló czikkelyek új intézkedésekkel, reformokkal váltakoznak. És mig az eredeti munkálatból benmaradt a végzeményben az a nyilatkozat, hogy az „örök időkre törvény erejével lesz felruházva”, olyan czikkelyek kerültek bele, melyeknek ideiglenes természete világosan ki van mondva.12
Nagy jelentőségü a törvénykezési eljárás szabályozása. A rendkivüli törvényszékek eltöröltettek. Első fokban a vármegyei törvényszék itél. A vármegyei hatóság áll a főispánból, kit a zászlós urak vagy más előkelő birtokosok közül a király nevez ki, az alispánokból, kiket a megyei nemesség előkelőbbjei közül a főispán nevez ki, a szolgabirákból és a „királyi emberekből”, kiket a megyei nemesség a saját előkelőbb és vagyonosabb tagjai köréből választ. A vármegyei törvényszékek nyilvánosak, itéletüktől a fellebbezés a királyi törvényszékhez történik.13
A királyi törvényszék az ország rendes biráiból áll; ezek: a nádor, az országbiró, a királyi kanczellár, a tárnokmester, a főudvarmester, a horvátországi bán és az erdélyi vajda.
Mint előadók, az itélőmesterek működnek. A királyi törvényszék minden esztendőben két ülésszakot tart, a mely Magyarországon május 14-én és október 19-én, Erdély, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok területén január 23-án és augusztus 14-én kezdődik és üléseit, a mig a szükség követeli, folytatja. A királyi törvényszékhez történő felebbezések korlátozása végett, és a végből, hogy a pereket vég nélkül nyujtani ne lehessen, megállapittatik, hogy a felebbező fél, ha az első itélet megerősíttetik, kettős birságban marasztaltatik el; a pereket mindjárt az első ülésszakban be kell fejezni, kivéve a birtokpereket, a melyek négy törvényszéki időszakon át tárgyalhatók. Perhalasztó királyi rendeleteket csak a kik országos ügyekben külföldön vannak elfoglalva, kaphatnak; azokat, kik hamis ürügy alatt ilyen perhalasztást eszközölnek ki, sulyos büntetés éri. A régi kiváltságok, a melyek szerint némely bánok és vajdák, a fő- és alispánok joghatósága alól kivétetvén, egyenesen a királyi törvényszékhez fordulhattak, eltöröltettek; kivétel csak az örökös főispánokra nézve történt, kik „a szent királyok adományozásából” birtak ilyen kiváltságot.
Figyelemreméltó, hogy a törvényszéki párviadal, mely mint a bizonyitás egyik módja, gyakorlatban maradt, azokat az eseteket kivéve, a mikor a per tárgyát képező tény titokban hajtatott végre és bizonyitékot felhozni egyáltalán nem lehet, eltöröltetett; ezentúl minden más esetben a bizonyitás csak okiratokkal és tanukkal történhetett. A tanuk kihallgatásában követendő eljárás részletesen szabályoztatott.
Az ország rendei a királyi hatalom tulkapásai ellen több rendbeli új biztositékot nyertek. Egyik czikkely értelmében a király egyszerü feladásra, bármilyen sulyos legyen az abban foglalt vád, senkitől sem foglalhatja el birtokát, hanem köteles a vármegye főispánját és választott nemeseit vizsgálat foganatositására utasitani; ezeknek jelentése alapján dönt azután a fölött, vajjon a vádlott jószágvesztéssel vagy más büntetéssel sujtassék; ahhoz pedig, hogy valakit hűtlenség bünében marasztalhasson el, a főpapok és zászlósurak hozzájárulása szükséges.
A király engedékenységére és egyuttal igazságérzetére, a mely a tőle okozott sérelmek orvoslásától nem riad vissza, érdekes világot vet a jobbágyokról szóló czikkely. Az utolsó esztendő folyamán szokatlan mértékben hatalmasodott el az a visszaélés, hogy egyik birtokos a másiknak jobbágyait erőhatalommal a maga birtokaira hurczolta. A főispánok most utasittattak, hogy vizsgálatot inditsanak az iránt, vajjon megyéjük területén ilyen erőszakosan elhurczolt jobbágyok találtatnak-e; és ezt a vizsgálatot a király s a királyné birtokain kellett megkezdeniök.
Jószágadományozásoknál pedig az a visszaélés honosúlt meg, hogy a koronára szálló birtokokat az adományozás előtt a király elfoglalta, és azután úgy adományozta, mintha régtől fogva a koronát illetnék. Megállapittatott, hogy az ilyen adományozások érvényteleneknek tekintendők és az így adományozott jószágokra igényeit bárki érvényesitheti.
De másrészről a végzeményben olyan czikkelyek sem hiányoznak, a melyek a korona tekintélyének megóvására, hatalmának gyarapitására szolgálnak.
Igy megállapittatott, hogy azokat, a kik a király iránt hűtlenekké lettek, rokonaik vagy barátaik maguknál legfölebb tizenkét napig tarthatják, s azalatt a kegyelem kieszközlése végett a királyhoz fordulhatnak; de ha ez megtagadtatott, a hűtelennek menedéket többé nem nyújthatnak; ellenkező esetben a vár, város vagy birtok, a melybe befogadták, a koronára száll.
A király részére továbbá az a jog biztosittatott, hogy a magánosok birtokain megnyitott arany-, ezüst- és sóbányákat illő kárpótlás fejében magához válthatja, vagy pedig a birtokok helyett, a melyben találtatnak, cserében ugyanannyit jövedelmező más birtokokat
A király részére továbbá az a jog biztosittatott, hogy a magánosok birtokain megnyitott arany-, ezüst- és sóbányákat illő kárpótlás fejében magához válthatja, vagy pedig a birtokok helyett, a melyben találtatnak, cserében ugyanannyit jövedelmező más birtokokat