levéltára. 1243—1803. I r t a és sajtó alá r e n dezte : dr. Jványi Béla. Közlemények S z e p e s v á r m e g y e múltjából. IX. évf. (A S z e p e s -megyei T ö r t é n e l m i Társulat Évkönyveinek XVI1. folyama). LV. és 175. 1. Lőcse, 1917.
A S z e p e s m e g y e i Történelmi Társulat ki-adása.
Hivatásához méltó és hasznos munkát v é g -zett a « S z e p e s m e g y e i Történelmi Társulat», amikor elhatározta, h o g y a Márkusfalvi M á -riássy-család g a z d a g levéltárának ismertetését megíratja s ezzel a kutatók és a magyar tör-ténetírás számára h o z z á f é r h e t ő v é teszi. D e dicséretes, n a g y munkát végzett Jványi Béla, debreczeni egyetemi tanár is, kit a T á r s u -lat e munkára m e g n y e r t , akinek szakirodal-munk már e d d i g is t ö b b publikácziót köszön s aki f o l y ó i r a t u n k hasábjain é p p e n most tá-masztja fel a magyar művészettörténelem szá-mára hazánk egyik n e v e z e t e s e b b kultúr-tűz-helyének, E p e r j e s városnak eleddig teljesen ismeretlen középkori m ű v é s z e i t : a r é g p o r r á i s hamuvá vált képírók, kőfaragók, szobrá-szok, építészek és ötvösök emlékezetét.
S z e p e s v á r m e g y é n e k földje bűvös-bájos, t ö r t é n e t e lélekemelő. Fiainak élete, viselt d o h gai s tettei mind s z o r o s összefüggésben vol-a mvol-agyvol-ar hvol-azvol-a l e g b e n s ő b b szeretetével, vol-az vol-a sok, máig megmaradt emlék p e d i g , melylyel v a d r e g é n y e s területén l é p t e n - n y o m o n talál-kozunk, hajdani hatalmas kultúrájáról és fej-lett művészetéről tesz élő tanúságot.
« H a az utas B u d a p e s t r ő l Kassa felé igyekszik — m o n d j a emelkedett lélekkel és b e n sőséges igazsággal Jványi Béla könyve e l ő szavában már Kassa e l ő t t a H e r n á d v ö l g y é ben feltünedeznek B o l d o g k ő , Regécz vára r o m -jai. Kassán túl p e d i g , amint a vonat át-rohan a tihanyi alagúton, e g y s z e r r e úgy érezzük, hogy az új M a g y a r o r s z á g o t el-hagyva, a régi, a patinás magyar f ö l d r e érünk.
Utunk közben a történelem néma emlékei
bukkannak elé minduntalan és az utas ö n k é n -telen visszaszáll lelkével a régmúlt i d ő k b e , amikor m é g S á r o s - S z e p e s f ö l d j é t Istent, ha-záját és f e j e d e l m é t szolgáló nemesi r e n d , továbbá becsületes, tiszta erkölcsű és s z o r g a l -mas k e r e s k e d ő - és i p a r o s - n é p lakta, a m i k o r még a világ nem kizárólag hedonisztikus ala-pon volt b e r e n d e z v e , amikor még a munka, becsület, szorgalom, tisztesség, vitézség, h a z a -szeretet nem papíros, nem hírlapi fogalmak valának, hanem tényleg l é t e z ő és kellően é r -tékelt e r é n y e k . Á l d o t t és virágzó volt akkor ez a földrész, melyről hazánk síkságaira a magasabb kultúra s u g á r z o t t le s amelynek szótlan, m é g romjaiban is nagyszerű emlékei egymás után suhannak el szemeink előtt.
Sajnos, ennek a patinás, bűbájosán szép földnek emlékei is pusztulnak, vesznek. A m i t a nedvesség, fagy, vihar pusztítása, a r o h a n ó szél eróziója megkimélt, azt tönkre teszi az emberi tudatlanság vagy gonoszság. M e n t e n i kell t e h á t , ami még m e n t h e t ő s ez a figyel-meztetés talán soha sem volt j o g o s u l t a b b , mint ma, az orosz és oláh dúlás friss sebei-nek fájdalmas hatása a l a t t » .
A S z e p e s s é g egyik l e g r é g i b b n e m z e t s é g e a M á r k u s f a l v i M á r i á s s y c s a l á d , melynek t ö r -ténetével röviden bár, d e é r d e k f e s z í t ő mó-don szintén megismertet bennünket Jványi Béla.
Valószínű, h o g y a M á r i á s s y a k egyik őse már a XI1. században S z e p e s s é g f ö l d j é n él, de h o g y p o n t o s a n mikor s h o n n é t származott ide, azt a X l l . század h o m á l y o s t ö r t é n e t e e d d i g még föl nem d e r í t e t t e . A z ö r v e n d e t e s való-ság az, h o g y a család hétszáz e s z t e n d ő alatt terebélyes, hatalmas t ö l g y g y é f e j l ő d ö t t s r é -szint S z e p e s - , ré-szint G ö m ö r m e g y é b e n s hazánk más vidékein ma is él és virágzik még. A z pedig, h o g y annak régi és ifjabb tagjait minden időben s minden körülmények közt a megalkuvást nem ismerő h a z a s z e r e t e t tiszta t ü z e hatotta át, immár közismertté, sőt példaszerűvé vált M a g y a r o r s z á g o n .
H a semmi egyéb, már ez is e g y m a g á b a n — főkép ma! — é r d e m e s s é és méltóvá teszi,
h o g y e dicsőséges múltú magyar családnak a történetével legalább röviden itt is foglal-kozzunk az Iványi B. által n a p f é n y r e derített új történelmi adatok alapján.
A M á r i á s s y - c s a l á d n a k a t ö r t é n e l e m b e n fel-bukkanó első tagja valószínűleg az V. István király egyik oklevelében említett az a Gala, akinek utóda, Baliz comes, alapítja 1264-ben
1 o
7 4 T^isebb közlemények.
Batizfalva községet s e tettével l é t r e h o z z a azt a dologi alapot, amely a családot állandóan S z e p e s m e g y é h e z fűzi. S ő t családja hírnevének is ő volt a megalapítója azzal a cselekedetével, hogy ]V. L á s z l ó parancsára a királya ellen felkelt M á r k - f i a Rolandot a szepesi v á r b a n megostromolta. A z o s t r o m b a n maga B a t i z ispán is k a r j á n súlyosan megsebesülvén, a királytól h ű s é g e és hősiessége jutalmául S z a -lók és M a t h e ó c z h e l y s é g e k e t nyeri. B a t i z és családja azonban nemcsak a harczmezőn szerez hírnevet. Tevékeny r é s z t vesz a b b a n a békés p o l g á r i munkában is, mely a s z e r -vezkedés és készülődés j e g y é b e n abban az időben S z e p e s m e g y é b e n f o l y t , de munkás-sága még e b b e n sem merül k i : i 2 9 0 - b e n a kis Göllnicz n e v ű erdő kiirtásán s b e t e l e p í tésén fáradozik s megalapítja a későbbi W a -gendrüsszel, a mai M e r é n y bányavároskát.
M a g a Márkusfalva alapítása, jóllehet neve csak 1324ben bukkanik fel először az o k -leveles e m l é k e k b e n , szintén visszanyúlik a X l l l . századba. A család e birtoktól v e t t e előnevét s ma is ezt használja.
Az oklevelek Batiz comest 1308-ban m á r mint néhait említik s utána a család t ö r t é nete a XIV. század második felében s j ó -formán az e g é s z XV. századon keresztül birt o k , hibirtbér, j e g y a j á n d é k m i a birt birt indíbirtobirtbirt p e rekkel, határvitákkal és hatalmaskodások m i -atti viszályokkal van tele. E g y é b viszonyok szempontjából a XIV. és X V . századból a család tagjai felől csak szűkszavúan számol-nak be az o k l e v e l e k : M á r k fia "Péter s két fia részt vesz Z s i g m o n d királynak a török ellen folytatott h a d j á r a t á b a n ; e g y másik M á -riássy — Szaniszló — 1414-ben S t i b o r vajda fiával együtt a k i r á l y kíséretében v a n ; e g y harmadik a bázeli zsinat által kivetett ö t v e -n e d szepesmegyei exactora, e g y -negyedik p e d i g 1462ben Szapolyai I m r e sárosi f ő -ispánnak vicéje, v a g y i s alispánja.
A XV—XVI. században élt Máriássyak leghatalmasabb s legtekintélyesebb alakja István (1463—1516). 1492ben már S z a -polyai István n á d o r várnagya és Sárosvár-m e g y e alispánja ; két évre rá sárosi várkapi-tány, 1500-ban p e d i g szepesi k a p i t á n y , mivé S z a p o l y a i István nádor ö z v e g y e , Hedvig tescheni herczegnő nevezi ki, m é g szoro-sabbá téve ezzel a Máriássyak s a hatalmas nádori család közötti kapcsolatot s Máriássy István valóban h o l t á i g a Szapolyai-dinasztia kedves, meghitt e m b e r e is m a r a d t . 1502-ben
S z a p o l y a i Jánosnak, a későbbi magyar király-nak oldalán, 11. U l á s z l ó udvarában látjuk Budán s n a g y o n is valószínű, hogy az i f j ú S z a -polyai Jánosnak a nevelésében is r é s z e volt.
E r d e m e i t maga a király is észre veszi s 1504ben neki, a már akkor ősnemes M á -riássy nemzetségbelinek, czímert adományoz.
M á r i á s s y István a család vagyonának egyik legszorgalmasabb g y a r a p í t ó j a s ő az, aki a X V I . század elején a renaissance hatása alatt várszerűen átépíttette márkusfalvi kúriáját is, amiből aztán a lőcseiekkel és a szepesi tizen-három város lakóival nagy összeütközése s hosszabban tartó kellemetlensége támadt.
1516. április végén halt m e g s a márkusfalvi vártemplom kriptájában temették el, hol te-temei ma is nyugosznak.
A mohácsi vész után a S z e p e s s é g e n is két pártra szakadt lakosság közül a M á r i á s s y a k , köztük István fia, Terencz, János király híve lett. E z é r t a Ferdinánd-párti lőcseiek a vá-rosi b í r ó vezetése mellett megostromolták a márkusfalvi kúriát, azt b e v e t t é k , sőt részben le is r o m b o l t á k . A várból az arany és e z ü s t -kincset, a készpénzt, ruhákat, h á z i b e r e n d e z é s t , az állatállományt mind elvitték s összesen mintegy 15.000 forintnyi k á r t okoztak. S mi-után 1528-ban F e r d i n á n d király elrendeli, hogy a család gömöri birtokaiba Bebek I m r e székesfehérvári p r é p o s t o t és fivérét, F e r e n czet iktassák be, 1529ben Kaczianer h a d -vezér p e d i g bizonyos kölcsönpénzek f e j é b e n M á r i á s s y Ferencznek és M á t é n a k összes javait a lőcseieknek adja zálogba s végül, m e r t a még s z a b a d o n lévő minden e g y é b szepességi birtok István M a r g i t nevű leánya f é r j é n e k , Bornemisza Benedeknek a kezeibe kerül : a M á r i á s s y a k a t H a b s b u r g - e l l e n e s politikai állás-foglalásuk a szó szoros é r t e l m é b e n vagyon*-talanná, f ö l d ö n f u t ó v á teszi.
Sok évi nélkülözés, viszály, perlekedés, huza-vona s keserűség következett e r r e a M á r i á s s y - c s a l á d r a s évtizedek küzdelmeibe került, míg az elveszett b i r t o k o k újra vissza-kerültek a család tulajdonába.
A v a g y o n visszaszerzőjének M á r i á s s y F e -rencz ö z v e g y é t , Zsófiát kell tartanunk, m e r t az 1548. évi dicalis összeírásokban a szepes-megyei javak tulajdonosául ő, 1550-től kezdve ő és Pál nevű fia van megnevezve. E z a Pál a vagyonvisszaszerző p e r e k egész t ö m e g é t folytatja t o v á b b . R e n d b e is h o z z a az ü g y e -ket s M á r k u s f a l v á t a szellemi élet jelenté-keny színhelyévé teszi azzal, h o g y
feleségé-75 T^isebb közlemények.
vei, «a vallásos, mélyen érző, g y ö n y ö r ű lelkű S i g h é r Annával, a XVI. század legklassziku-sabb levélírójával», nemesi iskolát alapít benne.
E z az iskola 1577. körűi létesült, 1663-ig virágzott s tanárai a többek közt Stenzel János, Greiffenzweig János, Rajeczi A n d r á s , Korittyáni M á t y á s , Fabriczius János, aki B o -catius Jánosnak, az eperjesi iskolamesternek, majd kassai jegyzőnek és bírónak, Rudolf király «koszorús császári költőjé»-nek volt barátja, végül Ratigius Venczel voltak.
D e nemcsak iskolát alapít M á r i á s s y Pál, nemcsak gyermekeinek kitűnő iskoláztatásáról gondoskodik, hanem birtokainak j o g -viszonyait is rendezi az 1581-ben «tartomá-nya» lakói számára magyar nyelven kiadott ama 12 p o n t b ó l álló statutumban, mely j o g -történeti, d e főleg egyházi és büntető-jogi
szempontból e nemben e kornak egyik leg-é r d e k e s e b b emlleg-éke.
Pál fia, Zsigmond (1565—1622), a XVI — XVI1. században élt M á r i á s s y a k közül magas színvonalú műveltségével s tudományával tünt ki. Tanulmányait Márkusfalván, Sárospatakon, majd N é m e t o r s z á g b a n a wittembergi a k a d é mián folytatta, ahol maga is f o g l a l k o z o t t i r o -dalommal. 1594-ben, vagyis 29 éves korában már S z e p e s v á r m e g y e alispánja s ennek lát-juk 1597-ben s 1600-ban is. T u d o m á n y t mívelő s tudománykedmívelő férfiú létére p á r t -fogója volt a tanult férfiaknak i s : Szenczi M o l n á r A l b e r t e t , aki 1613ban járt nála H a -raszton, két aranynyal, Pál nevű öcscse pedig, akit M o l n á r Márkusfalván l á t o g a t o t t meg, egy aranynyal s egy tallérral ajándékozta meg. M i n d k e t t ő t M o l n á r A l b e r t 1618-ban kiadott «Jubiláns esztendei prédikáczió»-já-ban mint a magyarországi p r o t e s t á n s urak oszlopos tagjait említi.
M í g száz esztendővel ezelőtt már-már ú g y látszott, h o g y a M á r i á s s y - n e m z e t s é g kihal, a X V ] ] . században, kivált annak második felében, elsokasodnak a család tagjai s külö-nösen Z s i g m o n d ága virágzik s bővül t o v á b b . A z ekkor és a XVI11. században élt M á -riássyaknak elég alkalmuk van kimutatni hajthatatlan erős magyarságukat s t ö r h e t e t -len hazaszeretetüket. Érzelmeik, politikai elveik s protestáns vallásuk nem a H a b s -b u r g o k h o z , de az erdélyi fejedelmekhez vonz-zák őket s részt vesznek a nemzet minden szabadságmozgalmában, ami vagyonelkobzás, (nótázás) formájában a bajok egész légióját zúdítja reájuk s ekként — mint Iványi
talá-lóan jellemzi — a M á r i á s s y - c s a l á d t ö r t é n e t e a X V U . század második felében voltaképen
«rebellióa-zásból és «nótázás»-b6l áll.
M á r i á s s y Pál unokája, Terencz, 1639-ben kerül kapcsolatba a Rákócziakkal s ettől fogva a családtagok l e g n a g y o b b része hűségesen, jóbanrosszban kitart a magyarságot k é p viselő erdélyi fejedelmek, de f ő l e g a R á k ó -cziak mellett.
M á r i á s s y F e r e n c z 1597-ben született. H o g y tanult s t u d o m á n y s z e r e t ő férfiú volt, azt a könyvtáráról 1647ben készült jegyzék t a n ú sítja. 26 éves korában, 1624ben, már S z e -pes v á r m e g y e alispánja s az volt 1633-tól
1636-ig is. E b b ő l az időből származik a most a M . N . M ú z e u m kézirattárában ő r -zött « D i a r u m laborum, curarum» stb. czímű naplószerű feljegyzés, mely voltaképen a megyei hivatalos jegyzőkönyvek g y ű j t e m é n y e , de sok családtörténeti s más közérdekű e s e ményeket is tartalmaz. 1639ben M á r i á s s y F e -rencz Rákóczy Pál árvái magyarországi javainak p r e f e k t u s a s mint ilyen 400 f r t évi f i z e -tést, 124 f r t r u h a - és «béllés»-átalányt és r e n g e t e g sok természetbeni járandóságot élvez. E minőségében R á k ó c z y G y ö r g y f e j e d e -lemmel állandóan érintkezik, vele sűrűn leve-lez s alkalma nyílik megismerni a Rákóczyak m é r h e t e t l e n gazdagságát s hatalmát. A f e j e -delem hű és érdemes szolgálataiért 1644-ben egy minden adózástól ment szőlőt a d o m á -nyoz neki M á d o n . U g y a n a z t , mely még ma is meg van a család b i r t o k á b a n s amelynek mai tulajdonosa M á r i á s s y Ö d ö n .
M á r i á s s y Ferencz nevéhez fűződik a lő-cseiek által 1560-ban feldúlt márkusfalvi kas-tély felépítése, h e l y e s e b b e n : kiépítése is.
A H e r n á d v ö l g y é n e k emez egyik l e g f e s t ő i b b építészeti emléke szépségével és pompájával már az akkori földrajzi írók figyelmét m a g á r a vonta. M a lakatlanul áll az épület, de finom építészeti részletei méltóan dicsérik e g y k o r i építője magas Ízlését és bőkezűségét.
M á r i á s s y Ferencz 1649ben halt meg. U t ó -dai közül a hivatalos köröknek a l e g t ö b b dolgot a «rebellis» M á r i á s s y Imre adta. ]mre Pálnak a fia volt s 1671ben a Z r í n y i N á -d a s -d y - f é l e összeesküvésnél keverték g y a n ú b a . E z é r t , hosszantartó vizsgálatok után, javait 1673-ban ]. Lipót p a r a n c s á r a lefoglalták s őt magát és családját odajuttatták, h o g y m á r kusfalvi kastélyában már csak a kamarai p r o -vizor kegyéből t a r t ó z k o d h a t o t t s még örülnie kellett, h o g y a tél h i d e g e elől valahol m e g
-76 \isebb közlemények
h ú z ó d h a t o t t . Hosszas fáradozások és f o l y a -modások daczára M á r i á s s y Imre 1674-ben csupán ingó javait kapta vissza s ezentúl Lőcsén l a k o t t csendes elvonultságban, p a s z -szivan végigélve T h ö k ö l y felkeléseit, B u d a visszavételét s egyéb n a g y eseményeket, d e holtáig g y a n ú s lázadónak t a r t o t t á k , sőt még halála után is notóriusnak, hűtlen rebellisnek nevezik őt a hivatalos iratok a vádakká felfújt g y a n ú o k o k alapján. A z elkobzott i n g a t -lanokat új adomány czimén négy leánya kapja vissza ]. L i p ó t t ó l 1690ben hosszas k é r v é -nyezés és n é h á n y ezer f o r i n t lefizetése elle-nében.
A Rákócziszabadságharcz heroikus k o r -szakának e g y i k kimagasló alakja M á r i á s s y Jldám, a hires kuruczezredes, aki a n e m -zeti felkelés kitörése után nyomban csatla-kozott Rákóczihoz s nemcsak hű m a r a d t hozzá, hanem Rodostóba is követte őt. 1705-ben még csak hadnagy, d e 1706-ban m á r a fejedelem « g e n e r á l - a d j u t á n s a » ; k é s ő b b ezredet vezet s ebben a minőségben oltalmazza 1710ben Kassát. A szatmári b é k e -kötés után e g y i d e i g orosz, m a j d lengyel s azután török szolgálatban állott. U t o l j á r a 1734ben hallunk hírt felőle, amikor f e j e delme meghagyására R o d o s t ó b ó l politikai k ü l -detésben Khotinban jár s itt a Rákóczi-párti magyarokkal sűrűn érintkezik. Itt fejezte be sokat hányatott életét is 1739-ben.
E b b ő l a korszakból ö r ö k í t e t t meg a m á r -kusfalvi paróchia naplója egy helyben l e f o l y t sajnálatos e s e m é n y t is, melynek a M á r i á s s y -család két t a g j a a s z o m o r ú aktiv h ő s e . A napló szerint ugyanis, amikor a Rákócziszabadságharcz kitört, a Máriássycsalád t a g -jainak igazgatója a kálvinista M á r i á s s y Mik-lós, akinek k é t fia v o l t : Sándor és Tar-kas. S á n d o r Isten irgalmasságából visszatért a katholikus vallásra, minélfogva atyja elűzte ő t , aki aztán S i g r a y szepesi prépostnál húzta m e g magát. A két kálvinista M á r i á s s y a Rákóczi-felkelők t á b o r á h o z csatlakozott, fegyveresen megtámadták a márkusfalvi templomot, azt minden felszerelésétől és díszétől megfosztot-ták, az oltárokat összetörték és kidobták.
Kidobták magát a római katholikus plébánost is s ennek h e l y é r e kálvinista papot h e -lyeztek. A t e m p l o m tornyáról -—- így írja a parochiális napló — a keresztet p u s k a g o l y ó -val lelőtték, a szentély fölötti kis tornyon levő másik k e r e s z t e t pedig ú g y lehajlították, h o g y azt látni nem lehetett. 1703-tól 1710.
végéig a kálvinisták bitorolták a templomot, ekkor azonban H e i s t e r császári g e n e r á l i s azt tőlük visszavette.
A XV111—XIX. században élt M á r i á s s y a k sorából M á r i á s s y JJndrás emelkedik ki. S z ü -letett N a g y ő r ö n 1756-ban, meghalt Kassán
1846-ban. 1775-ben l é p e t t a h a d s e r e g b e , mint zászlós részt vett a bajor örökösödési s mint kapitány az 1789. évi török és az összes franczia h á b o r ú k b a n . N a g y o n kitün-tette m a g á t a marengói csatákban, é p ú g y 1809-ben az A s p e r n és Wagram melletti ütközetben s Hollabrunnból kiverte a f r a n cziákat. É r d e m e i jutalmául a M á r i a T e r é z i a -rend k e r e s z t j é t kapta, valóságos belső titkos tanácsos és tiszteletbeli t á b o r s z e r n a g y lett.
Ferencz király 1810. nvember 29-én e m e l t e a magyar bárói méltóságra. A napoleoni háborúk lezajlása után altábornagy h a d o s z t á l y -parancsnokként Kassára került, ahol 1832-ben mint tiszteletbeli t á b o r s z e r n a g y nyugalomba lépett. M e g h a l t ugyanitt s tetemeit a batiz-falvi kriptában h e l y e z t é k örök nyugalomra.
A z 1848,/49iki m a g y a r s z a b a d s á g h a r c z -ban a M á r i á s s y - c s a l á d tagjai közül T i b o r c z , János, Gyula, E d e és S á n d o r küzdöttek a hősök soraiban. Tiborcz (1809—1882) előbb mint százados, majd mint tábori lelkész s z o l -gálta a s z a b a d s á g ü g y é t ; Gyula mint száza-dos esett el a tápióbicskei csatában, "Ede és Sándor századosok voltak.
M á r i á s s y János alakja magaslik ki közülök a legjobban. S z ü l e t e t t 1822-ben Iglón s a szabadságharcz kitörésekor mint f ő h a d n a g y lépett a h o n v é d seregbe. N e m s o k á r a a tiszán-túli n e m z e t ő r s é g főparancsnoka lett s vitézül küzdött a déli részeken a szerbek ellen.
1849. o k t ó b e r é b e n a l e z r e d e s s aztán Klapka hadtestében h a d o s z t á l y - p a r a n c s n o k s mint ilyen kitűnt a kápolnai csatában, de k ü l ö n ö -sen Buda ostrománál, hol az elsők egyike volt, kik a várba jutottak. A u g . 2án a d e b -reczeni csatában harczolt s bátor és ügyes intézkedésével az általa vezényelt balszárnyat a végromlástól m e g m e n t e t t e . A f e g y v e r -letétel után halálra Ítélték, de Ítéletét 18 évi várfogságra változtatták. A z olmützi v á r -ból 1856-ban kiszabadulván, 1869-ben az újonnan alakult h o n v é d s é g h e z ezredessé n e -veztetett ki. 1878-ban a l t á b o r n a g y , 1885-ben valóságos belső titkos tanácsos lett, 1888-ban nyugalomba vonult, bárói czímet kapott s a magyar f ő r e n d i h á z tagjává nevezte ki a ki-rály. M e g h a l t Budapesten 1905-ben.
77 \isebb közlemények Talán semmi sem jellemzi a Máriássyak
megtestesült hazaszeretetét, a független, sza-bad M a g y a r o r s z á g h o z való ragaszkodását jobban, mint Máriássy Lászlónak egy régi családi bibliába fiacskája születése alkalmával írt következő b e j e g y z é s e : «1848. május 22-én virradóra 33/4 órakor született egy ép, nagy fiúnk, ki is a városi pap által megkeresztel-tetvén, László Tivadar nevet kapott. Kereszt-apja a Bel-Minister, S z e m e r e Bertalan, kereszt-anyja O r b á n Erzsi, S z é p Samuné. A H a z a újjá-születése átalakulási zivataros idejébe születve, adj' Isten, h o g y a mostani áldozatok s nyugta-lanságok gyümölcsét sokáig élvezhesse; le-gyen erélyes, okos, munkás s fáradhatatlan szorgalmú, mint keresztatyja, ki most is újjá-született Hazánk boldogságán munkálkodván, helyettese volt a keresztségnél a megyénél szinte annak h e l y e t t e s e : M i k l ó s Ferencz m.
alispán. Hogyha pedig e vészterhes időben akár polgárháború áldozatjának kell lennie, akár édes hazám ifjú szabadsága elnyomatna, — vedd
Uram magadhoz mint szabad polgárt s ne en-gedd senki rabszolgájává sülyedni.»
* * *
A M á r i á s s y - f é l e családi levéltár voltaképen három részre oszlik. E z e k :
1. a m árkus falvi rész, 2. a batizfalvi rész,
3. az idegen családokra vonatkozó rész.
Ebből az utolsónak megnevezett részt, a család intézkedése folytán, ma már a M . Nemzeti M ú z e u m levéltárában mint a család letétjét őrzik, ahol ez a «Máriássy-levéltár»
czím alatt szerepel.
A két első részt, miként az a czímből is kivehető, hosszú évszázadokon keresztül Már-kusfalván és Balizfalván külön-külön levél-tárak gyanánt kezelték, míg végre családi határozat alapján ez utóbbi is Márkusfalvára került, ahol azt ma a várkastély e czélra restaurált és a modern levéltári követelmé-nyeknek megfelelően b e r e n d e z e t t északi első-emeleti toronyszobájában őrzik.
A Máriássy-levéltár márkusfalvi részét 1801-ben rendezték és lajstromozták. E nehéz mun-kálatokat Máriássy József-István, \elemen Jó-zsef g ö m ö r m e g y e i esküdt-ülnök és \ayser Mihály ügyvéd segítségével 1803. húsvét másodnapján fejezte be a gömörmegyei B e r -zétén. A z általa r e n d b e szedett és lajstromo-zott rész 17 fiókos szekrényben van elhe-lyezve, az oklevelek az 1 1090-ig t e r j e d ő
számokat viselik s az 1243—1803. évekre terjednek.
A levéltár e részének további tartalmát főleg az 1803. utáni írások és családi g y ű l é sek jegyzőkönyvei képezik. E z t a részt M á -riássy T i b o r c z r e n d e z t e 1853-ban s anyaga az 1746—1862. éveket öleli fel.
Elsősorban említendők ebből a nemzetségi nagy- és kisgyülések jegyzőkönyvei, melyek 5 kötetre terjednek. A második kötet elején találjuk h á r t y á r a írva s pompásan lemásolva a l l . Ulászló-féle 1 504. évi czímeres levelet és a család-fát. Ezenfelül van még e részben egy láda s
t ö b b zsák irat az újabb időkből, de f ő l e g lajstromozatlan levelezés a XIX. századból.
A levéltár batizfalvi részének az anyaga is visszanyúlik a középkorba, d e a középkori oklevél kevés benne. R e n d e z é s e csak a X I X . század első felében s talán a márkusfalvi rész rendezésének hatása alatt történt, d e az anyagot nem kor, hanem tárgy szerint s azon belül időrendben csoportosították. A z egész 41 csomóba van osztva (a 111. és XVI11.
fasciculus hiányzik), állománya pedig 1471 darab.
A két rész ma — mint említettük — M á riássy István ősi várának egyik t o r o n y s z o b á -jában e g y ü t t , de egymástól elkülönítve van elhelyezve. A batizfalvi rész csak újabban, amikor t. i. Batizfalvát a Máriássyak elad-ták, került ide. Iványi B. e rész középkori okleveleinek regesztáit kivétel nélkül közli, a mohácsi vészen túl eső anyagból azonban csak a nevezetesebb darabokról emlékszik meg.
Az így együvé h e l y e z e t t levéltárak közül a batizfalvi részt szakférfiak még egyáltalában nem látták s a márkusfalvi résznek az anyaga is úgyszólván még e g é s z e n ismeretlen, el-tekintve attól a 7 db. oklevéltől, mikkel a M a g y a r T ö r t . Társulat 1872. évi szepes-vidéki kirándulása alkalmával a Márkusfalván kiszállt szűkebb b i z o t t s á g tagjai b e h a t ó b b a n foglalkoztak.
A legújabb időben néhai Radvánszky Bé-lán kívül a százados oklevelek nyugalmát alig zavarta kutató kéz, nagy hálára kötelezett tehát maga iránt ú g y a S z e p e s v á r m e -gyei T ö r t . Társulat, mint pedig d r . Iványi Béla minden szakembert, hogy a n a g y f o n -tosságú levéltár l e g f o n t o s a b b anyagának re-gesztáit most nyomtatásban bírhatjuk.
Iványi a márkusfalvi részből 524, a batiz-falvi részből pedig 70 oklevélnek az
ismer-82
T^isebb közlemények.
tetését adja. Ezekben a jogász, a t ö r t é n e t -író, a nemzetgazdász, a kulturhistorikus és a szocziálpolitikus mind b ő s é g e s anyagot me-ríthet a maga czéljaira, sajnos azonban, h o g y a magyar művészettörténet kutatói számára úgyszólván semmi sem akad a r e n g e t e g ok-levélhalmazban.
Amit e vonatkozásban belőle kihalászha-tunk, az mindössze a T\eich János lőcsei fes-tőre vonatkozó, 1775. május 20-áró] szóló amaz egyetlen számla, mely tudatja, h o g y a piktor az elhúnyt Máriássy Sándor püspök temetésére 12 fehér selyem tafottára f e s t e t t czímerképért, darabját 1 rhénusforinttal és 30 krajczárral számítva, 18 frtot, 20 p a p í r r a festett czímerképért pedig, darabját 36 k r a j -czárral számítva, 12 f r t o t , vagyis összesen 30 rhénusforintot követel. Mihalik József.