LEHETSÉGES HIPOTÉZISEK

Amint a bevezetésben leszögeztük, a fejezet célja elsősorban a hipotézisgene-rálás volt. Kutatási eredményeink alapján négy potenciális hipotézist (PH1-4) mutatunk be, melyek célja a további kutatási irány kijelölése is.

1. Az eredmények felvetik a kérdést, hogy a pártok kormánypárti vagy ellenzéki pozíciója mennyiben befolyásolja a választási programjának karakterét. A 3.

és az 5. ábra alapján úgy tűnik, hogy ha egy párt ellenzékből kampányol, ak-kor lényegesen nagyobb teret szentel a számon kérhető – tehát egy bizonyos konkrétsági fokkal rendelkező – ígéreteknek. Ezzel szemben – és ez különö-sen az MSZP 2006-os és az SPD 2005-ös programjában érhető tetten – az inkumbens pártok hajlamosabbak általános helyzetértékeléssel, krédó jellegű megállapításokkal és retorikai ígéretekkel „feltölteni” a programjukat.

A jelenségre egy lehetséges magyarázat, a kutatás későbbi fázisában teszte-lendő hipotézis lehet az, hogy az ellenzéki szerep előnyt jelent az ígéretlicitnél.

Mivel a kormánypártoknál az ígéret megtételekor esetenként számolni kell a hitelvesztés lehetőségével (az inkumbens pozícióból következően már korábban lett volna lehetőség az adott ígéret megvalósítására).

1. hipotézis: Az ellenzéki pártok által írt választási ígéretek konkrétabbak a kormány-pártok által írt választási ígéreteknél.

2. Az MSZP 2002-es és a Smer 2006-os programja alapján ugyanakkor az is feltételezhető, hogy az ellenzéki pozíció erősíti a választási programokban a jóléti-redisztributív hangsúlyokat. Az előbbi két program szakpolitikailag ér-telmezhető része több mint 50%-ban a jóléti és az ellátó rendszereket érintő témáknak volt szentelve, ráadásul pont ezeken a területeken mutattuk ki a legtöbb tesztelhető ígéretet.⁹

2. hipotézis: Az ellenzéki pártok által írt választási programokban nag yobb hangsúlyt kapnak a jóléti-redisztributív (konkrét juttatásokat kilátásba helyező) választási ígéretek, mint a kormánypártok választási programjaiban.

3. Függetlenül az 1. pontban megfogalmazott hipotézistől, további vizsgálatok kiindulópontjaként szolgálhat az a kérdés, hogy a választási programok mint dokumentumok mennyiben ígéretközpontúak. Az SPD példája azt mutatja, hogy egy választási programban az ígéretek kis híján kisebbségbe is kerül-hetnek, és a szöveg nagyobb részét ideológiai töltetű helyzetértékelések és krédó jellegű deklarációk teszik ki. Erre magyarázatot adhat Németország szövetségi berendezkedése összevetve az elemzésbe vont többi közép-kelet-európai országgal.

3. hipotézis: Azokban a szövetségi köztársaság államformájú országokban, ahol a szövet-ségi kormányzat kompetenciája korlátozott, a választási programok kevésbé ígéretközpontú-ak, mint az erős központi kormányzattal rendelkező országokban.

9 Megjegyzendő, hogy a két választási program közti hasonlóságok részben a két kampány kontextusával is magyarázhatóak. Magyarországon 2002-ben egy négyéves, Szlovákiában 2006-ban pedig egy nyolcéves jobboldali kormányzás zárult le, amely elsősorban a középosz-tály számára hozott pozitív fejleményeket. Az ellenzéki pártok részéről hazánkhoz hasonló-an Szlovákiábhasonló-an is nagy hhasonló-angsúlyt kapott a jobboldali kormányzás „vesztesei” helyzetének javítása és az egyéb szociális kérdések (Rybář, 2007; Haughton–Rybář, 2008).

4. A szakpolitikai területek megoszlási aránya több hasonlóságot mutatott mind a négy vizsgált szociáldemokrata párt esetében, ugyanakkor a 3. táblázat több érdekes eltérésre is felhívta a figyelmet. A kutatás javasolt folytatási iránya ezen különbségek okainak feltárása.

4. hipotézis: A szociáldemokrata pártcsaládok választási programjaiban meg jelenő szak-politikai hangsúlykülönbségeket az eg yes országok aktuálszak-politikai trendjei mag yarázzák.

9. ÖSSZEGZÉS

Jelen fejezet elsődleges célkitűzése a választási programok nemzetközi össze-hasonlító vizsgálatának módszertani kidolgozása és használhatóságának első próbája volt. Az ígéretkutatás ígéretközpontú megközelítését hangsúlyközpontú (saliency approach) elemekkel egészítettük ki, így lehetővé téve a magyar választá-si programok elemzésének nemzetközi perspektívába helyezését erőforrásaink szűkössége ellenére is. A módszertan mind a négy kiválasztott ország esetében jól működött, így lehetővé tette a térbeli összehasonlítást, továbbá Magyarország esetében az időbeli összehasonlításra is felhasználható volt. Másodlagos célun-kat, a hipotézisgenerálást szintén elértük a négy potenciális hipotézis felvázolá-sával és néhány, a kutatás bemutató jellegű első eredményeiből származó további kutatási irány kijelölésével. A harmadlagos cél a kezdeti eredmények bemutatása volt, elsősorban a választási ígéretek konkrétságára és szakpolitikai fókuszára koncentrálva. Noha mély összefüggések feltárására a fejezet terjedelmi korlátai miatt nem volt lehetőségünk, bízunk abban, hogy a röviden bemutatott eredmé-nyek is érdekes adalékkal szolgálnak a négy ország szociáldemokrata pártjai által 2005-2006-ban alkotott választási programok elemzéséhez.

A fejezet mindhárom kitűzött célját elérte, és ezzel reményeink szerint hoz-zájárul a választási programokról és ígéretekről szóló nemzetközi tudományos diskurzushoz. A téma további vizsgálatát továbbra is fontosnak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ez a kutatási irány további releváns eredményeket hozhat, kü-lönösen a négy potenciális hipotézis pontosabb kidolgozásával és tesztelésével.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Ashworth, R. E. 2000. Party manifestos and local accountability: A content analysis of local election pledges in Wales. Local Government Studies, 26(3), 11-30.

Budge, I. 2001. Validating Party Policy Placements. British Journal of Political Science, 31(1), 210–223.

Budge, I., – Farlie, D. 1977. Voting and party competition. London: Wiley – Sons.

Budge, I., – Farlie, D. 1983. Explaining and predicting elections. London: George Allen – Unwin.

Budge, I., – Hofferbert, R. I. 1990. Mandates and Policy Outputs: U.S. Party Platforms and Federal Expenditures. The American Political Science Review, 84(1 (Mar., 1990)), 111–131.

Costello, R., – Thomson, R. 2008. Election Pledges and their Enactment in Coalition Governments: A Comparative Analysis of Ireland. Journal of Elections, Public Opinion – Parties, 18(3), 239–256.

Druckman, J. N., – Roberts, A. 2008. Measuring portfolio salience in Eastern European parliamentary democracies. European Journal of Political Research, 47(1), 101–134.

Ferguson, M. J. 2012. Pledge Fulfillment in Germany: An Examination of the Schrö-der II and Merkel I Governments. Tuscaloosa: The University of Alabama.

Gerring, J. 2007. Techniques for Choosing Cases. In J. Gerring (Ed.), Case Study Research. Principles and Practices. (pp. 86–150). Cambridge: Cambridge Uni-versity Press.

Haughton, T. – Rybář, M. 2008. A Change of Direction: The 2006 Parliamentary Elections and Party Politics in Slovakia. Journal of Communist Studies and Transition Politics, 24(2), 232–255.

Kalogeropoulou, E. 1989. Election promises and government performances in Greece: PASOK’s fulfilment of its 1981 election pledges. European Journal of Political Research, 17, 289–311.

King, G., – Laver, M., – Hofferbert, R. I., – Budge, I., – McDonald, M.

D. 1993. Party Platforms, Mandates, and Government Spending. The American Political Science Review, 87(3), 744–750.

Körösényi, A., – Soós, G. 2013. Bevezetés. In G. Soós – A. Körösényi (Eds.), Azt tették, amit mondtak? (pp. 9–17). Budapest: MTA TK Politikatudományi In-tézet.

Louwerse, T. 2011. The Spatial Approach to the Party Mandate. Parliamentary Affairs, 64(3), 425–447. doi: 10.1093/pa/gsr012

Mansergh, L., – Thomson, R. 2007. Election Pledges, Party Competition, and Policymaking. Comparative Politics, 39(3), 311–329.

Mazzoleni, M. 2009. The Saliency of Regionalization in Party Systems. A Comparative Analysis of Regional Decentralization in Party Manifestos. Party Politics, 15(2), 199–218.

McLean, I. 2006. Dimensionality of Party Ideologies. In J. Bara – A. Weale (Eds.), Democratic Politics and Party Competition (pp. 127–142). London: Routledge.

Pomper, G. M., – Lederman, S. S. 1968. Elections in America: Control and Influence in Democratic Politics. New York: Longman.

Rohrschneider, R. 2009. Understanding Cleavages in Party Systems. Issue Position and Issue Salience in 13 Post-Communist Democracies. Comparative Political Studies, 42(2), 280–313.

Royed, T. J. 1996. Testing the Mandate Model in Britain and the United States: Evidence from the Reagan and Thatcher Eras. British Journal of Political Research, 26(1), 45–80.

Rybár, M. 2007. The 2006 Parliamentary Election and its Impact on the Party Political Scene in Slovakia. In V. Hloušek – R. Chytilek (Eds.), Parliamentary Elections and Party Landscape in the Visegrád Group Countries (pp. 154–169). Brno:

Democracy and Cultural Studies Centre

Sebők, M., Dobos, G., – Oross, D. 2013. Az ígéretteljesítés kutatásának módszertana. In G. Soós – A. Körösényi (Eds.), Azt tették, amit mondtak? (pp.

109–126). Budapest: MTA TK Politikatudományi Intézet.

Sebők, M., – Horváth, P., – Ondré, P., – Pál, G. 2013. Az MSZP és az SZDSZ választási ígéreteinek teljesülése (2002–2006). In G. Soós – A. Körösényi (Eds.), Azt tették, amit mondtak? (pp. 128–149). Budapest: MTA TK Politikatudományi Intézet.

Soós, G., – Papp, Z., – Gyulai, A. 2013. Tudhatjuk-e, mit akarnak? In G.

Soós – A. Körösényi (Eds.), Azt tették, amit mondtak? (pp. 60–89). Budapest:

MTA TK Politikatudományi Intézet.

Strom, K., – Leipart, J. Y. 1989. Ideology, strategy and party competition in postwar Norway. European Journal of Political Research, 17(3), 263–288.

Thomson, R. 2001. The programme to policy linkage: The fulfilment of election pledges on socio-economic policy in the Netherlands, 1986–1998. Eu-ropean Journal of Political Research, 40, 171–197.