Választási ígéretek teljesítése Magyarországon 1998–2010 1
3. MEGTETTÉK, AMIT ÍGÉRTEK?
3.4. Időbeliség – az ígéretteljesítés dinamikája
Az ígéretkutatás adatbázisa az alapvető kormányzatiteljesítmény-adatok bemu-tatásán túl lehetőséget biztosít arra is, hogy az ígéretteljesítés dinamikáját fel-rajzoljuk (7. táblázat). A vizsgálatba nem kerülhetett be minden ígéret, néhány szűkítéssel kellett élnem. Egyrészt csak a kormányzati pozícióban lévő pártok ígéreteit vizsgáltam, mivel az ellenzéki ígéretek teljesülésének időpontjában ke-vésbé feltételezhető tudatosság.12 Másrészt csak azokat az ígéreteket vontam be a vizsgálati körbe, amelyek esetén valamilyen mértékű teljesítés történt (tehát a
„teljesült”, „inkább teljesült” és „inkább nem teljesült” eredményű ígéretek), mi-vel csak olyan teljesítéshez társítható időpont, ahol ténylegesen történt kormány-zati intézkedés. Végül a vizsgálatból kikerültek azok az ígéretek, amelyeknek teljesítése csak egy teljes ciklusra nézve értelmezhető, azaz nem határozható meg egyetlen konkrét teljesítési időpont. A szűkítés nyomán így összesen 551 ígéretet lehet elhelyezni a ciklusokban. Az átláthatóság és összehasonlíthatóság kedvéért a vállalásokat évekbe vontam össze.
7. táblázat: Az ígéretteljesítés dinamikája éves bontásban
1. év 2. év 3. év 4. év
1998–2002 31,7% 23,0% 22,7% 22,7%
2002–2006 58,0% 13,4% 16,8% 11,8%
2006–2010 50,0% 25,3% 18,8% 5,8%
Az adatok mindhárom ciklus esetében azt mutatják, hogy a kormányra ke-rülő erők leginkább a ciklus első felében aktívak az ígéreteik teljesítésében (bár az 1998–2002-es Fidesz–FKgP–MDF-kormányzás viszonylag kiegyensúlyozott teljesítményt mutat). Erre egy lehetséges magyarázat, hogy a pártok a választási programokban elsősorban az adott politikai helyzetre reagálnak, amikor ígéreteket tesznek, majd kormányra kerülve elkezdik teljesíteni az ígéreteiket, de idővel az új politikai helyzet eltéríti őket a politikai programjuk teljesítésétől.13 Mindez persze szembemegy a mandátumelmélet feltételezéseivel, amiben a pártok kormányzati célkitűzése annak a programnak a teljesítése, amire a választóktól felhatalmazást kérnek. Az ígéretkutatás adatai tehát ellentmondanak a H3 hipotézis feltételezésének (és a politikai–gazdasági ciklusok koncepciójának). Nem teljesült tehát az a várakozás, hogy a választási elszámoltatáshoz közeledve a kormánypártok igyekeznek az elő-ző választásokon tett ígéreteikből minél többet megvalósítani. Úgy tűnik, a ciklus
12 A parlamentáris kormányzás keretein belül, stabil kormánytöbbség esetén leginkább úgy képzelhető el az ellenzéki ígéretek teljesülése, hogy azokat a törvényhozási többségben lévő pártok „átveszik”, és maguk teljesítik.
13 Erre (a politikai helyzet megváltozására) való tekintettel született az ígéretkutatás próbafá-zisában az a döntés is, hogy az SZDSZ 2000-es programja helyett a párt 2002-es, „frissebb”
médiaígéreteit kell vizsgálni.
második felében már nem a korábbi ígéreteik teljesítésén fáradoznak, hanem az új politikai helyzetnek megfelelő intézkedésekre koncentrálnak. A reszponzivitás fontosabbnak látszik, mint a mandátum teljesítése.
4. ÖSSZEGZÉS
A tanulmány azt a célt tűzte ki, hogy az ígéretkutatás ígéretteljesítéssel kap-csolatos munkafolyamatait, illetve a projekt outputjául szolgáló alap adatbá-zis eredményeit ismertesse, és néhány, a szakirodalomból kikövetkeztethető, alapvető hipotézist teszteljen. Kitér továbbá módszertani kérdésekre is, és bemutatja, hogy a Soós–Körösényi (2013) kötetben közölt korábbi kutatási módszereket hogyan fejlesztettük tovább. Látható, hogy több ponton proble-matikus a 2002-es és a többi adatsor összehasonlítása, más kutatási döntések nyomán részben eltérő adatbázisok születtek, amiket kompatibilissé kellett tenni. Emiatt az eredmények csak bizonyos megkötésekkel értelmezhetőek.
Mindazonáltal a projekt azon vállalkozása, hogy három ciklus, tizenkét év ígérettevési és ígéretteljesítési gyakorlatát feltárja, sikeresnek mondható. Olyan alapadatokat tartalmazó adatbázisok készültek el, amelyek további változókkal kiegészítve sokrétű elemzést tesznek lehetővé. Néhány lehetséges értelmezést igyekezett felvillantani a tanulmány.
A három ciklus választási programjainak vizsgálata alapján azt mondhat-juk, hogy a magyarországi pártok az ígéreteik 40-60 százalékát teljesítik, ha a módszertanunknak megfelelően az értelmezhető és számon kérhető vállalásokat vesszük figyelembe. További eredmény, hogy a kormánypártok ígéretei nagyobb arányban teljesülnek, mint ellenzéki riválisaiké, és a koalíción belüli a nagyobb pártok többet képesek megvalósítani a vállalásaikból, mint a kisebbek.
A fenti „ha” azonban nem elhanyagolható körülmény: az ígéretkutatás rámuta-tott, hogy a választási programok ígéreteinek jelentős része, átlagosan kétharmada olyan retorikai ígéret, amelyről nem állapítható meg világosan, hogy mire vonat-kozik, mit ígér, és milyen jövőbeli kormányzati intézkedést várhatunk el a teljesítés érdekében. Ha ehhez az ígéretcsoporthoz hozzávesszük azokat az ígéreteket, ame-lyek teljesülésének ellenőrzése a kutatás keretein belül nem elvégezhető, akkor azt mondhatjuk, hogy a vizsgált választási programok ígéreteinek mindössze 32 szá-zalékáról tudjuk megmondani, hogy a választások utáni kormányzati ciklusokban teljesültek-e. Az ellenőrizhetetlen ígéretek aránya esetenként a 80-90 százalékot is elérheti. Mindezek alapján a mandátumelméleten alapuló, csak a konkrétumokat tartalmazható vállalásokra koncentráló modell – bár megfelelő elméleti keretet biztosít az ígéretkutatás célkitűzéseinek megvalósításához – nem illeszkedik jól a magyar politikai valósághoz. A pártok tesznek ugyan vállalásokat a programjaik-ban, ezek azonban többségében nem pontosan számon kérhető ígéretek.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Dobos Gábor–Gyulai Attila 2015. Promising Europe: EU Related Pledges and their Fulfillment in Hungarian Party Manifestos (1998–2010). Czech Journal of Political Science 2. 87–104.
Franzese, Robert J.–Jusko, Karen L. 2005. Political-Economic Cycles. In Wittman, Donald – Weingast, Barry (eds.): Oxford Handbook of Political Economy.
Oxford: Oxford University Press. 545–564.
Kapornai Dóra Tímea 2014. Bal- és jobboldal. Jobb- és baloldal? – Választási ígéretek a 2006-os magyarországi ország-gyűlési kampányban. BA szakdolgo-zat. Budapesti Corvinus Egyetem
Körösényi András 2007. A demokratikus elitizmus konszenzusán túl. Politi-katudományi Szemle 4. 7–28.
Körösényi András–Sebők Miklós 2013. Ígéret, mandátum, teljesítés. In Soós Gábor–Körösényi András (szerk.): Azt tették, amit mondtak? Választási ígéretek és teljesítésük, 2002–2006. Budapest: MTA TK Politikatudományi Intézet. 128–149.
Manin, Bernard–Przeworski, Adam–Stokes, Susan C. 1999. Elections and Representation. In Przeworski, Adam–Stokes, Susan C.–Manin, Bernard (eds.):
Democracy, Accountability, and Representation. Cambridge: Cambridge University Press. 29–54.
Sebők Miklós–Dobos Gábor–Oross Dániel 2013. Az ígéretteljesítés kutatá-sának módszertana. In Soós Gábor–Körösényi András (szerk.): Azt tették, amit mondtak? Választási ígéretek és teljesítésük, 2002–2006. Budapest: MTA TK Politi-katudományi Intézet. 109–127.
Sebők Miklós–Horváth Péter–Ondré Péter–Pál Gábor 2013. Az MSZP és az SZDSZ választási ígéreteinek teljesülése (2002–2006). In Soós Gábor–
Körösényi András (szerk.): Azt tették, amit mondtak? Választási ígéretek és teljesítésük, 2002–2006. Budapest: MTA TK Politikatudományi Intézet. 128–149.
Soós Gábor–Körösényi András (szerk.) 2013. Azt tették, amit mondtak? Válasz-tási ígéretek és teljesítésük, 2002–2006. Budapest: MTA TK Politikatudományi Intézet Soós Károly Attila 2005. Választási gazdaságpolitika és a folyó fizetési mér-leg alakulása Közép-Kelet-Európában. Közgazdasági Szemle, december. 960–990.
Szűcs Zoltán Gábor–Gyulai Attila 2013. A retorikai ígéretek helye a man-dátumelméletben. In Soós Gábor–Körösényi András (szerk.): Azt tették, amit mondtak? Választási ígéretek és teljesítésük, 2002–2006. Budapest: MTA TK Politi-katudományi Intézet. 165–180.