I r t a : Sas Atid&r.
TV. l e c k e .
.1 [jro'etárúkus általános helyzete a X I X . század tőkés államaiban.
A X I X . század t ö r t é n e t i fejlődése m i n d e n részleté-ben azt igazolja, hogy a t á r s a d a l m a k h a t a l m i szervezete. erkölcsi és szellemi élete szorosan h o z z á k a p -c s o l ó d i k a, gazdasági élet változásaihoz s a termelés
ú j erői ú j szociális r e n d e t , ú j o s z t á l y o k a t , ú j törek-véseket h o z n a k m a g u k k a l . É n n e k a s z á z a d n a k ese-m é n y e i v e z e t t é k M a r x o t a r r a a felisese-merésre, h o g y az
á l l a m f o r m á k és j o g i n t é z m é n y e k t ö r t é n e t i egymás-u t á n j a n e m v e z e t h e t ő vissza c s egymás-u p á n e s z m é k r e , v a g y az e m b e r i szellemben benrejlő fejlődési t e n d e n -ciákra, h a n e m a t á r s a d a l o m egész épülete s a tömege-ket m o z g a t ó eszmék az élet ökonomiai feltételeiben g y ö k e r e z n e k . M a r x ezt ú g y f e j e z t e ki. h o g y a polgári t á r s a d a l o m szervezetének m e g v i l á g í t á s á b a n a köz-g a z d a s á köz-g t a n i i s m e r e t e k n e k olyan szerepe v a n , m i n t az e m b e r i szervezet t a n u l m á n y o z á s á b a n az a n a -t ó m i á n a k . Mily -t e r m é k e n y es egyszerű ez a n a g y igazság! A X V I I I . s z á z a d második felében
Anglíá-XIV
ban átalakul a t e c h n i k a s az ipari termelésnek addig ismeretlen lendületet adnak a gépek. A termelő erőknek ez a változása ú j h a t a l m i viszonyokat t e r e m t , a t á r s a d a l o m t a g j a i t ú j csoportosulásba kényszeríti. A gépek birtokosai, az ipari tőke urai, a nagy-burzsoák k i k ü z d i k a céhes korlátozások meg-szüntetését s a j o b b á g y s á g felszabadítását. A céhes elv helyébe kerül a szabad versenyé, természetesen n e m a szabadság iránt való eszmei rajongásból, h a n e m azért, h o g y a vagyonszerzésnek hűbéri gát-jai ledőljenek. A feudális f ö l d t u l a j d o n (nemesi
•öröklésrend, - siség) és a jobbágyság megszüntetése is a b b a n találja reális m a g y a r á z a t á t , hogy a tőke korlátlanul hozzá a k a r t férni a földhöz, a természet n y ú j t o t t a nyers anyagokhoz s az addig röghöz kö-t ö kö-t kö-t dolgozókakö-t is a maga érdekének megfelelő kö- terme-lési ágakban k í v á n t a foglalkoztatni és kizsákmányolni.
A technika változásával tehát bekerül .a jogintézm é n y e k sorába a korlátlanul f o k o z h a t ó polgári t u -l a j d o n s a m u n k á j á n a k j a v a gyümö-lcsétő-l meg-f o s z t h a t ó (egyebekben szabadnak nevezett) bér-munkásság fogalma. Felmerülhet az a kérdés, h o g y az állam nem v e t t e - e ellenőrzése alá az ipar mágná-sainak árszámításait, a profit-szerzés rejtelmes út-j a i t ? Erre általánosságban nemmel felelhetünk, m e r t a X I X . század f o l y a m á n az állam m a g a is egyre f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n kerül a tőkés polgárok kezére, s ha valamilyen úgynevezett szociális intéz-kedésre (munkanap-rövidítés, betegsególyzés stb.) r á s z á n t a magát, a k k o r ezt a szervezkedő kizsákmá-n y o l t tömegek kizsákmá-n y o m á s a alatt t e t t e és sohasem olyan módon, h o g y a termelő eszközök tulajdonosai ráfizettek volna a szociálpolitikára, ellenkezőleg, a polgári államok népjóléti intézményeiknek költsé-geit adók f o r m á j á b a n ugyanazon tömegekre hárí-t o hárí-t hárí-t á k vissza, amely hárí-tömegek felsegíhárí-tésének színleges j á t é k á t j á t s z o t t á k . A.munkaeszközök és a m u n k á -n a k velük összefüggő produktív ereje h a t á r o z z á k m e g a társadalmi v i s z o n y u k a t : a kézimalom ban a jobbágy a feudális urakkal, a gőzmalom korá-b a n a korá-bérmunkás az i p a r nagytőkéseivel áll szem-ben — írja Marx. A modern ipari termelés, a közleke-désnek gőz és villanyerőre való berendezkedése megszünteti országrészek és községek gazdasági különállását. A X I X . században a régi nemzeti államok még egységesebbek lesznek s a régiek mel-lett ú j a k keletkeznek. Az árútermelés fokozódása egységes nagy p i a c z a k a t igényel s a polgári osztály a X I X . században a nyelvben egységes nemzeti állam, az egységes elvek szerint szabályozott adózás, köz-igazgatás és törvénykezés szóvivőjévé azért válik, hogy azonos életfeltételek teremtésével azonos árú-cikkek fogyasztására minél szélesebb területeket és néprétegeket köthessen le.
A kapitalisták osztálya a m a g a érdekeinek védel-mére felhasználja az államhatalom minden eszközét.
Mivel a modern t ő k e terjeszkedő törekvése nem áll m e g az országhatárnál s piacok hódítására n e m mindenkor elég erős eszköz a gazdasági verseny, a X I X . század megvalósítja az általános védkötele-zettséget, hogy a fegyver is minél n y o m a t é k o s a b b a n támogassa a gazdasági élet érdekeit. A fegyver-g y á r t á s azonban a tőkés állam' priviléfegyver-giuma s efegyver-gyre i n k á b b azzá válik a fegyverkezés t e c h n i k á j á n a k haladásával. A kaszárnyába z á r t tömegeket pedig ú g y nevelik, h o g y a katona ne érezze m a g á t polgár-n a k . s gépiesepolgár-n epolgár-ngedelmeskedjék vezetőipolgár-nek, az állam szolgálatában álló hivatásos katonai k a s z t
t a g j a i n a k . A milliós hadseregek felszerelése egyéb-ként jövedelmező vállalkozásokra ösztönöz, s «virágzó»
ú j iparokat t e r e m t .
A törvényhozó h a t a l m a t azzal biztosítja m a g á n a k a tőke, hogy a választójogot nem a dolgozás küz-' .-köd és feltételéhez köti, h a n e m vagy adófizetéshez,
vagy olyan kivételes értelmi kvalifikációhoz, amelynek megszerzését ép az állam nehezíti meg, vagy az ő nemtörődömsége korlátozza. (Pl. n á l u n k .. nép-oktatás.) Ahol az uralkodó osztály kényszerből némi helyet e n g e d e t t a törvényhozásban j, dolgozó tömegeknek, o t t anyagi eszközeivel igyekszik n y o m á s t gyakorolni a v á l a s z t ó k r a s h a ez sem sikerül teljes mértékben, o t t v a n számára d ö n t ő segítőtársul a nyomorúságos bérért dolgoztatott hivataln oksereg, mely a törvények végrehajtásáról kénytelen tőkés érdekeltség i r á n y í t á s a szerint gondoskodni.
A X I X . század folyamán a dolgozó tömegek tehát nemcsak v a g y o n o k a t izzadnak össze a tőkések számára, h a n e m m a g u k gondoskodnak a társadalom ormán élők érdekeinek megvédéséről, valósággal adminisztrálják, közüggyé teszik a ,tóke érdekeit, vért áldoznak é r t ü k . A tőkés állam szolgálatában álló proletárok parancsokat és fegyvert szegeznek proletár-testvéreik ellen. A tőkések politikai h a t a l m a rendkívül kiélezi t»z osztályellentéteket, m e r t minél inkább ők u r a l k o d n a k , annál m a k a c s a b b a n ragasz-kodnak u r a l m u k h o z . Az e l n y o m o t t osztályok viszont a politikai h a t a l o m megszerzésével a íyaguk szociális helyzetét is meg a k a r j á k v á l t o z t a t n i , a--termelésnek és a j a v a k megosztásának ú j szervezetet k í v á n n a k a d n i .
Kizsákmányolást az ókor és a középkor i> ismert, de a rabszolgák és a jobbágyok más helyzetet fog-lalnak el u r a i k k a l szemben, m i n t a X I X . század bérmunkása. J o b b a n el v a n n a k szigetelve egymástól, m í g * i modern proletár ezrekre menő tömegekben dolgozik e g y ü t t , sőt különböző vidékeken és orszá-gokban is azonos nyomorúság i g á j á t húzza. A régi világ m u n k a t e c h n i k á j a Hosszú i d ő n á t egyforma marad, a gépipar azonban évről-évre tökéletesedik s a tőkéseknek a lázas fejlődéshez való ragaszkodása a forradalmiság szellemét p l á n t á l j a a dolgozókba.
"A tőkés z a k l a t o t t a n keres és alkalmaz minden o l y a n ú j í t á s t , mely az ő érdekét szolgálja s a dolgozó bérmunkás sem válik így a hagyományok tisztelőjévé.
A technika fejlődése fokozza a munkamegosztást, a kész t e n n é k egyre t ö b b részletmunkából t e v ő d i k össze, úgy, h o g y a proletárok érzik kooperálás szükségességét, érzik nemcsak a termelő m u n k á b a n , hanem a politikai cselekvésben is. A X I X . század kizsákmányoltjai egyre j o b b a n tisztuló ö n t u d a t t a l ismerik fel helyzetüket. Nagy tömegek közös sorsa nagyítva m u t a t j a nekik a közös b a j o k a t , a társa-dalom a l k a t á n a k fogyatékosságait. A bérmunkás-osztály n e m c s a k érzi helyzetének m é l t a t l a n s á g á t hanem a gazdasági élet t u d o m á n y o s elemzése alapján a t á r s a d a l m i fejlődés szükségszerű i r á n y á t felismeri és kijelöli a társadalmi élet á t f o r m á l á s á n a k tervét. A t ö r t é n e t i fejlődés szükségszerűsége n e m jelenti azt, h o g y ölhetett kézzel várjuk a j ö v ő t , hanem a szükségesség minden belátóját .egész -selekvő-erejének latbavetésére kötelezi. A munkásság nemcsak tárgya, h a n e m a l a n y a is a szociális fejlődés-folyamat-n a k . A X I X . század törtéfejlődés-folyamat-neti mozgalmaifejlődés-folyamat-nak tefejlődés-folyamat-n- ten-gelye a proletáriátus elméleti és gyakorlati fel-készülése a k a p i t a l i s t a állam megdöntésére s egy olyan állam megszervezésére, amely a tők«< t e r
-melés minden p r o d u k t i v i t á s á t a j a v a k igazságos szétosztásával kapcsolja össze s amely osztályural-m a t neosztályural-m isosztályural-mer. A forradalosztályural-mi osztályural-m u n k á n a k a prole-t á r i á prole-t u s sokszor nekilendülprole-t a X I X . század eleje ó t a . Heroikus vállalkozásainak hol azért nem v o l t sikere, mert m i n t osztály még nem alakult ki, hol azért, m e r t még nem ébredt h i v a t á s á n a k világos t u d a t á r a s nem t e r e m t e t t kellő szervezeteket.
A proletariátus sikeres társadalmi f o r r a d a l m á n a k két tárgyi " előfeltétele van : 1. az osztályellen-tétek kiéleződése, a tömegnyomor és a kapitalista bőség olyan egymásnak szegeződése. amely a tőkés termelés csődjét, a t á r s a d a l o m t o v á b b i szervezésére való képtelenségét jelenti. 2. A tőkés állam h a t a l m i szervezetének meglazulása. E z t a két feltételt bizo-nyos országokban m á r eddig is m e g t e r e m t e t t e a világháború s ahol így t ö r t é n t , o t t a proletáriátus éber és áldozatrakész seregei elhatározó energiával l á t t a k világtörténeti h i v a t á s u k betöltéséhez.
V—VI. lecke.
Osztályharcok a X I X . század első felében.
A X I X . század fejlődésének az osztályharcok fonalán való á t t e k i n t é s e nem jelenti az események^
sématizálását. E l n y o m ó k és e l n y o m o t t a k állanak u g y a n m i n d e n ü t t szemben egymással, az uralomnak minden államban azonos ökonómiai a l a p j a Van : a szabad verseny és az értéktöbblet elsajátítása a termelő eszközök t u l a j d o n o s a i által. De a faji viszo-nyok, természeti körülmények, történeti befolyások különbözősége szerint az osztályviszonyok különböző fejlettségi fokával, többféle módosulásával talál-kozunk az egyes t á s s a d a h n a k b a n . A történelmi materializmus az uralkodó és a kizsákmányolt osztályok összetételét is s z á m b a veszi s élő küzdel-m ü k e t , küzdel-mérkőzéseik d i n a küzdel-m i k á j á t , a küzdel-mérkőzéseket kisérő gondolatokat is elemzi. A politikai élet ese-m é n y e i t n e ese-m h a n y a g o l j a el, azonban a pártok össze-verődését, jelszavait visszavezeti alapvető okokra : a termelési viszonyokra. A történelem szemléletét a m a r x i z m u s nemcsak tisztábbá, h a n e m mélyebbé és megalapozottabbá teszi. A tömegeket mozgató gondolatokon és törekvéseken túl megjelenésük szükségszerűségét deríti fel.
A X I X . század többféle kizsákmányoló osztályt ismer és az elnyomott, forradalmi osztályok is több-féle rétegűek. A feudalizmus kiváltságai, címei, a nagy- és kisbirtokos nemesség' előjoga az állam-hivataloklioz a legtöbb európai á l l a m b a n megmarad-nak egész a világháborúig (a porosz t i s z t i k a r ; a m a g y a r közigazgatás hivatalnokai). A polgárság többféle elemből tevődik össze: gyárosok, nagy-kereskedők, bankárok és kisiparosok tartoznak a körébe. A nagyburzsoázia forradalmi szerepet v i t t 183fM)an Franciaországban s 1848-ban Németország-ban, akkor, amikor a feudális állam megtöréséről volt szó, Amint azonban uralomra j u t a nagypolgár-ság, elnéző a régi feudális elnyomókkal szemben, s.őt megtűri őket m a g a mellett szövetségesekül s közös h a t a l m i pozíciójukat különböző jogintézmé-nyekkel bástyázza körül. A kispolgárság magán-t u l a j d o n magán-t képező munkaeszközökkel kicsiben magán-termel s mikor a nagy tőke nyomorúságot z ú d í t rá, akkor közeledik a harcoló proletárok soraihoz, amint Franciaországban a radikális d e m o k r a t á k tették L a j o s F ü l ö p alatt. A proletárokkal h a l a d n a k a francia kispolgárok 1848-ig. Ekkor kiderül, hogy a
munkásság n e m c s a k politikai célokért küzd, n e m e s a k köztársaságot követel, h a n e m a k ö z t á r s a s á g b a n a m u n k á n a k ú j , társadalmi szervezésére készül. Mivel pedig a kispolgár eszménye felküzdeni magát, tőkéssé, v a g y h a ez lehetetlen, csak a saját, kezdetleges üzemé-nek zavartalanságától reméli léte biztosítását, szembe fordul a proletárság törekvéseivel s 1848 j ú n i u s á b a n ellene masíroz Cavaignac vezetése alatt.
Igen fontos, h o g y a X I X . század polgári és proletár forradalmiságát megkülönböztessük. A polgári forra-dalom m i n d e n k o r nagy j e l s z a v a k a t h a n g o z t a t: nemzeti és egyéni szabadságot, individualizmust, demokráciát. N e m h a n g o z t a t j a , m e r t magától értető-dőnek t a r t j a , a tetszés szerint valasztott üzleti fogásokkal s tetszés szerinti m é r t é k b e n f o k o z h a t ó m a g á n t u l a j d o n t . A polgárság a világért sem említ emancipációs küzdelmeiben osztályerdeket p á r t j a i mindig «nemzeti» pártok. A proletáriátus ellenben n e m . c s i n á l t i t k o t abból, hogy osztályharcot f o l y t a t , de osztálykövetelései nem önzők, nem az elnyomás-n a k valamilyeelnyomás-n ú j reelnyomás-ndszerére törekvők, h a elnyomás-n e m egyetemes érdekűek, az emberiség egészének az ökonomiai kényszer alól való megszabadítására irányulnak. A proletáriátus nem azt érti szabad-ságon, hogy egyik ember a másik rovására éljen, h a n e m , hogy szabaddá tegyük az eletet az anyagi létfeltételekért való alacsony küzködéstől. Az egyen-lőség követelését sem szorítja a m u n k á s s á g u t ö r v é n y előtti egyenlőségre, hanem az elet és k u l t ú r a j a v a i n a k hozzáférhetőségét k í v á n j a minden dolgozó számára egyenlőnek. A proletársá^. m i n t f o r r a d a l m i osztály, e l n y o m o t t a b b helyzetből tör fölfelé, m i n t a polgárság s távolabbi, á t f o g ó b b célokat is f ű z ki, m i n t amaz. F o r r a d a l m i s á g á t n e m a l k u d j a el, tömegei-vel e g y ü t t nő a lendülete s egyre alaposabban lát m u n k á j á h o z .
A X V I I I . század végén és -a X I X . század első felében .folyó osztályharcok a legszemléletesebben Franciaországban alakulnak ki. Hogy iz 1789-iki forradalom m e n n y i r e ' a nagypolgárság mozgalma volt, hogy a törvényhozó gyűlés (1791—92.), mily tisztán a burzsoázia képviselete, azt b i z o n y í t j a az iparos segédek szervezkedésériek eltiltása 1791-ben.
A konventbe cenzus nélkül v á l a s z t a n a k , de M a r a t és H é b e r t tömegei kispolgári érzésűek, j a v a r é s z t P á r i s apró iparosai és boltosai közül kerülnek kk V a n n a k ezekben a tömegekben olyanok is, akik m á r a proletárrá, válás ú t j á n á l l a n a k : r e m é n y t e l e n céhsegédek és m a n u f a k t u r a - m u n k á s o k . L y o n is meg-mozdult 1793-ban, de a selyemipar kispolgári szellemű s m i n t luxusipar. i n k á b b a régi uralkodó osztályok fogyasztó képességére számít m é g ekkor. Robespierre 1793-as d e m o k r a t i k u s a l k o t m á n y a a s z a b a d s á g , egyenlőség és testvériség mellett a propriéh -i (magán-t u l a j d o n (magán-t ) h a n g o z (magán-t a (magán-t j a . S(magán-t. J u s (magán-t Franciaországo(magán-t sok-sok egyenlő m a g á n h á z t a r t á s r a tagolva képzeli el a jövőben. 1794 júliusában a nagypolgárság győz a j a k o b i n u s kispolgárok felett s a direktórium 1795-ös alkotmánya azon az elven épül. hogy csak olyan országban v a n társadalmi rend, ahol a birtokos-osztály uralkodik. Robespierre, M a r a t , H é b e r t messze-állanak m i n d e n kommunizmustól. Az árúhalmozók és uzsorások t ő k é s visszaéléseit m á r l á t j á k , de a z o k a t csak a nyak ti lóval üldözik esetről-esetre, nem pedig egy k o m m u n i s t a társadalmi eszmény megvalósítása nevében. Nem is volt meg a gazdasági alap a r r a , hogy a kollektív termelés g o n d o l a t a kialakuljon.
Babeuf kommunisztikus mozgalma 1795—96-ban a
XVI
párisi éhező m u n k á s s á g elkeseredésére épít, de sikert n e m ér el. Babeuf általános erkölcsi elvekből i n d u l ki. az egyenlőség követelésében Rousseau t a n í t v á n y a . Napoleon katonai d i k t a t ú r á j a a polgárság sikerét biztosítja az allamélet fokozottan központosított berendezésével. A császár a párisi tömeg s z á m á r a közmunkákról gondoskodik s 1807-ben parancsot ad ki, hogy a m u n k á t l a n s á g és a nélkülözés egy h ó n a p alatt szűnjék meg. A n y o m o r t bűnnek, a m u n k á t kötelességnek deklarálta. P a r a n c s á n a k meg-valósításara elegendőnek t a r t o t t a n é h á n y szegény-ház. felállítását s a m u n k a k ö n y v és a cseléd-toloncolás rendszeresítését. Politikai élet a császárság a l a t t nincsen, a m u n k á s s á g nem n y i l v á n í t h a t t a a k a r a t á t .
A restauráció ideje a l a t t , (1815—30), a m i k o r a cár és Wellington, a keleteurópai feudalizmus és a francia versenyre féltékeny angol tőke vissza-helyezik Franciaországba a B o u r b o n o k a t , az agrár-tőke uralkodik teljes kizárólagossággal. Van u g y a n az országnak a l k o t m á n y a , de a választás és a választ-hatóság joga olyan hallatlanul m a g a s egyenesadóhoz van kötve, hogy úgyszólván csak földbirtokos nemes kerülhet be a k a m a r á b a . A restauráció alatt vissza-állítják az egyházi iskolát s a Bourbonokkal h a z a t é r t emigránsoknak egy milliárd f r a n k o t fizettetnek kár-pótlásul a forradalom a l a t t szenvedett veszteségekért.
A papok ée feudálisok ö n k é n y u r a l m á v a l szemben áll a parasztság, amelyet birtokában Napoleon meg-erősített s amely m o s t fél, hogy a restauráció urai visszaveszik tőle a kiparcellázott «nemzeti j a v a k a t * . A polgárság a B o u r b o n - u r a l o m a l a t t , minden jog-iosztás mellett is, egyre nagyobb társadalmi h a t a l o m
felett rendelkezik, m e r t a géppel való termelés s a közlekedés fejlődése most bontakozik ki először Franciaországban oly m é r t é k b e n , m i n t n é h á n y év-tizeddel előbb Angliában. Amellett a polgárság m o s t m á r földdel is s p e k u l á l h a t o t t s ez is növelte a t ő k e befolyását. Az egyre erŐ3Ődo munkásosztály a burzsoáziával t a r t a restauráció alatt, mert közös é r d e k fűzi őket össze a m a osztályok elleni h a r c b a n ,
amelyek önmagukért túlélt termelő módokhoz ragasz-kodtak s feudális előjogokra t a r t o t t a k igényt. A Bourbonok uralma a közszabadságokat annyira meg-szólítja, hogy 1880 júliusában P á r i s b a n megmozdult a nép, a gyárosok kiküldik a barrikádokra m u n k á s a i -kat s a politikai h a t a l m a t a g y á r a k tömegei meg-h ó d í t j á k a burzsoázia számára. H o g y a polgárság ezt a sikert k i v í v h a t t a , annak előfeltétele a proletáriá-tus kialakulása volt. A polgárság mindenkor csak ú g y fejlődhet, ha üzemei a bennük alkalmazott m u n k á s o k számával együtt n ő n e k . Az 1830-as polgári f o r r a d a l o m méhében ott s z u n n y a d azonban m á r a proletáriátussal való nvílt ellentét. A júliusi forradalomban diadalmaskodó burzsiázia felmondja a szövetséget a m u n -kásságnak, sőt elkezdi azt szorongatni. A polgár-királyság alatt 1830—1848.) ébred azután a prole-t á r i á prole-t u s ö n prole-t u d a prole-t r a . A polgári állam felvilágosíprole-tja arról, hogy "közvetetten és legerősebb ellenségei a tőkés m u n k a a d o k . A júliusi forradalomban született monarchia — Mehring szavai szerint — részvény-társaság a francia nemzeti vagyon kiaknázására.
Osztalékot k a p n a k : a király, a miniszterek, a k a m a r a t a g j a i két és félszázezer választó (több m i n t 25 millió lakosból; s kíséretük. A nagypolgárság, a g y á r a k , bányák, b a n k o k és a börze m a i ragaszkod-nak a monarchiához, mert ez segíti uralmuk bizto-sítását a negyedik rend ellen. L a j o s Fülöp a z t szín-lelte. hogy monarchia alakult köztársasági f o r m á k k a l .
Ez a monarchia a z o n b a n csak addig m a r a d t fenn, amíg a munkások jogfosztottságát fenn t u d t a t a r t a n i h a t a l m i eszközeivel. De épp a tőkének a polgár-állam kedvezései következtében való túlfejlődése fejleszti egyúttal a m u n k á s o k tömegét s minél inkább nő a vagyon, annál s ö t é t e b b árnyék v e t ő d i k mögéje.
L a j o s F ü l ö p államában polgári osztálybürokrácia és osztályhadsereg alakul. Lafitte és Oasimir Périer, számító ' hideg tőkések, a «polgárkirály» első miniszterei. Thiers a n a g y o k a t ígérő, de a l a p j á b a n népgyűlölő liberálizmus megtestesülése. A kispolgárok-ból miliciát alakítanak, a tisztek a z o n b a n a nagy-polgárság sorából kerülnek ki. Az Orleánsok t r ó n j a folyton inog, mert a n a g y i p a r nyomása a l a t t nyomorgó kispolgárok és a m u n k á s n é p elégedetlenek. 1830-tól 1848-ig a kormányválságok szinte kergetik egymást.
De az egymást váltó miniszterek alig különböznek : v a l a m e n n y i a tőkés m a g á n t u l a j d o n szentségének elvi alapján áll s csak különböző f o r m u l á k a t hoznak ennek az elvi alapnak leplezésére. Közös vonása a kormányférfiaknak, h o g y örökösen a r e n d fenn-t a r fenn-t á s á r ó l és bizfenn-tosífenn-tásáról szónokolnak.
H o g y milyen értelmű ez sokat emlegetett rend, arról a proletárság forrongásai beszélnek 1830 óta.
E n n e k az évnek világtörténeti jelentősége abban h a t á r o z ó d i k , hogy m o s t kezdődik a proletárság önálló küzdelme. A célok még nem h a t á r o z o t t a k és a t a k t i k a kérdése még nincs tisztázva, de a gazdasági élet és a t á r s a d a l o m t u d o m á n y elmélkedői állandóan foglalkoznak a szociális kérdéssel, foglalkozniok kell vele, m e r t a polgárkirályság intézményei cselekvésre kényszerítik a m u n k á s o k a t . A júliusi monarchia tipikus kapitalista állam, a közügyek intézését a j ó m ó d ú a k kiváltságává teszi & mikor a jogfosztottak
tiltakoznak a magas cenzus ellen, azt feleli nekik az egyik m i n i s z t e r : ^Szerezzetek v a g y o n t és akkor lesz választói jogotok*. L a j o s Fülöp k o r m á n y a nem válogat az eszközökben, h a arról v a n szó, hogy a nagypolgárság érdekeit kell szolgálni. Mesterségesen felkeléseket szít, hogy a tömegektől megvonhassa a s a j t ó és a gyülekezés szabadságát. H o g y a nagy francia forradalom csak a polgárságnak hozott eredményt, az a X V I I I . század végén n e m fájt a proletárságnak, inert m é g nem élte a s a j á t életét.
De mikor 1830-ban a gyárosok m u n k á s a i k a t kiküldik a torlaszokra s egy-két év múlva, m i n t a nemzeti gárda tisztjei, tömegeikbe lövetnek, m e r t Lyonban ós P á r i s b a n tiltakozás hangzott el a tizennyolc órára is nyúló m u n k a n a p ellen, akkor m á r a proletár-ság osztályöntudata tisztulni kezd. 1831-ben Lyon-ban felkelnek a dúsgazdag selyemgyárosok kizsákmá-nyolt m u n k á s a i s c s a p a t j a i k élén f e k e t e lobogót visznek ezzel a felírással : Dolgozva élni, vagy harcolva elesni! A m u n k a révén az élethez szerzett jogot h a n g o z t a t j a e m o n d á s s igazi proletár élet-érzés dobog benne. A harmincas években megismét-lődnek e felkelések. Bárniily tiszteletreméltó a bennük nyilatkozó lendület és harci készség, szellemüket tekintve, kispolgári természetűek. A felkelőknek nincs tisztult terve a jövő t á r s a d a l m á t illetőleg.
A m u n k á s o k b a n kisipari eszmények kísértenek s a gépeket rombolják,; m e r t bennük l á t j á k megrontói-kat. E g y másik s a j á t s á g a e francia mozgalmaknak, hogy összeesküvés f o r m á j á b a n készítik elő őket.
A t i t k o s társulatok szervezésének f á r a d h a t a t l a n mesterei : B a r t é s és Blanqui. Kispolgári ábránd volt a z o n b a n azt hinni, hogy n é h á n y száz elszánt ember — szélesebb k ö r ű szervezkedés nélkül —
XVII
hirtelen t á m a d á s s a l , sikert érhet el az erős h a t a l m i eszközökkel rendelkező polgári állam ellen. Az igazi k o m m u n i s t á k , mint Marxnál olvassuk, nem a gépek, hanem a tőkés t á r s a d a l m i rend ellen fordul-n a k s fordul-nem r e j t i k suba alá, törekvéseiket, h a fordul-n e m széles körben propagálják őket. A polgárkirályság olyan bilincsekbe verte a szervezkedést, hogy a blanquizmiis népszerűsége megokoltnak tetszik.
Az ipar f o r r a d a l m á n a k h a t á s a , a m i n t m á r szó volt róla, a restauráció a l a t t kezd m u t a t k o z n i Franciaországban s az uralkodó feudalizmus po-litikai erőfeszítései ezért m a r a d t a k sikertelenek az ipari t ő k e fokozódó társadalmi h a t a l m á v a l szemben. Gondolkodó fők m á r X V I I I . L a j o s és X . Károly i d e j é n felismerik, hogy az a termelés, mely a társadalmi gazdagságot a tömegek foko-zódó nyomora á r á n sokszorozza, minden emberi k u l t ú r a romlásához vezet. St. Simon k i m u t a t j a , hogy a szabad b é r m u n k á s sorsa a szolgaságnak legújabb-kori változata csupán, hogy a technikai és tudo-mányos felfedezésekből csírázó ú j ipari rendben a munkásosztály fog döntő szerepet játszani, hogy a kapitalizmus tulajdon-viszonyai n e m örök érvényűek Az örökjog korlátozását sürgeti. St. Simon nem j u t el addig a belátásig, hogy a proletáriátuson csak ő m a g a segíthet osztályharcos szervezkedéssel. I n k á b b az urálkodóosztály belátó elemeire akar h a t n i . E g y másik fenkölt szellem, Fourrier megbélyegzi lángoló írásaiban a, tőkések társadalomellenes verse-nyei; s a kereskedelmi spekulációt,. A j a v a k egyenletes megoszlásának híve, de a tőkés m a g á n t u l a j d o n t s az öröklést n e m b á n t j a , hirdeti a m u n k á r a való jogot, de az állami b e a v a t k o z á s n a k a termelés i r á n y í t á s á b a n e m b a r á t j a . St. Simon és F o u r r i e r a szociálizmus Utópíás i r á n y á n a k képviselői : éles szemük a termelés visszásságaira irányul, rokon-szenvük a proletáilát usé. nem értik azonban a munkás-mozgalom t ö r t é n e t i h i v a t á s á t . Terveket szőnek a j ö v ő szociális társadalmáról, de a fejlődésnek h o z z á j u k
vivő fokozataival, a forradalmi cselekvésnek szerve-zésével nem foglalkoznak. A X I X . század negyvenes évéiben P r o u d h o n és Louis Blanc fejlesztik t o v á b b a francia szocializmust. Proudhon felőrli m a g á t folyto-nos közvetítő kísérletekben a m a g á n t u l a j d o n és a k o m m u n i z m u s rendszere k ö z ö t t . Proudlionban a polgárkirályság adókkal terhelt, politikai jogokból kizárt kispolgárságának kétlakisága szólal m e g : gyűlölet az elnyomó áfiam ellen s lemondani n e m t u d á s a tőkés meggazdagodás lehetőségéről. Louis Blanc az állam segítségét a k a r j a igénybevenni, hogy a tőkés versenyből származó b a j o k a t kiküszöbölje.
A m u n k á s o k n a k termelőeszközöket kíván j u t t a t n i s szövetkezeti műhelyeiktől reméli a termelés szabályo-zód ását. L . Blanc elméleti fogyatkozása az, hogy az általa észlelt társadalmi visszásságokat nem nyomozza végső gyökerükig, a termelőeszközök m a g á n -tulajdonáig, politikai tévedése pedig abban keresendő, hogy a tőkés államtól a tőkés érdekek ellen m ű k ö d ő i n t é z m é n y e k önzetlen t á m o g a t á s á t reméli. L . Blanc gondolatai a negyvenes években erősen h ó d í t a n a k a f r a n c i a m u n k á s o k között s az ő n y o m á n hangzik fel m i n d e n ü t t a «munka szervezésének) követelése.
18-17-ben n a g y kereskedelmi krízis fokozta a mun-kásnyomort s a radikális polgárság agitációt kezd az általános választójog mellett. A hadsorok élére állnak Páris dolgozói s 1848 f e b r u á r j á b a n ledöntik L a j o s Fülöp t r ó n j á t . Most lépett fel el szőr a modern munkásosztály, m i n t egy győzelmes forradalom
önálló tényezője. Az ú j állam szociális k ö z t á r s a s á g n a k nevezi m a g á t , E k k o r t ű n i k ki, milyen h i b a j a volt L. Blanc p r o g r a m m j á n a k , hogy csupa felrend s z a b á l y t követelt s hogy a- proletárság o s z t á l y ö n t u d a t á t nem élefcte ki a polgársággal szemben. A p r o l e t á r i á t u s fel van fegyverezve, de nem fordul a tőkés t u l a j d o n ellen, se földosztás, se v a g y o n a d ó nem kerül szóba.
A m u n k á s o k n a k az ideiglenes k o r m á n y b a n ülő képviselt i beérik a 10 órás m u n k a n a p elrendelésével és holmi m u n k a ü g y i bíráskodás behozatalával. A szociális intézkedések k o r o n á j á u l megszervezték a
«nemzeti műhelyeket*), amin nem ipari n a g y ü z e m e k társadalmosítását és kiépítését kell értenünk, h a n e m a munkanélküliek, (közöttük sok a t a n u l t iparos) tízezreinek P á r i s körül i m p r o d u k t í v földásásra való alkalmazását. A bér nyomorúságos volt, n e m is dolgoztak a h é t minden n a p j á n , de a polgárság ezt á kezdetleges i n t é z m é n y t is irigy osztályönzéssel nézte. A k o r m á n y polgári t a g j a i k i r a v a s z k o d j á k , hogy a nemzeti műhelyek költségét a földadó 4 5 % - o s pótlékolásából fedezzék, amivel felkeltik a p a r a s z t s á g h a r a g j á t P á r i s dolgozó népe ellen. A februári forra-dalom győzelmes munkásai n a g y , de nem jól irányí-t o irányí-t irányí-t erőirányí-t képviselirányí-tek. E l irányí-t ű r i k , hogy a polgári büro-krácia vezesse a nemzetgyűlési választásokat s csak-ugyan royalista többség j u t oda az általános választó-jog alapján. A reakciós p a r l a m e n t szószegő és nép-gyűlölő intézkedésekkel j á r el a nemzeti m ű h e l y e k ellen, (párisi m u n k á s o k a t vidékre kényszerít), a munkásságot valósággal belehajszolja 1848 j ú n i u s á -ban egy fegyveres felkelésbe. A Cavaignac vezetése a l a t t készenlétben t a r t o t t katonaság, m e l y e t az áruló köztársasági kispolgárság is támogat n e m z e t ő r i csapataival, ö t n a p o s v é r f ü r d ő b e n a proletárok ezreit gyilkolja le. A vörös rémtől való félelemben b a n k á r , gyáros, szatócs és paraszt összefog a m u n k á s s á g ellen.
A kispolgárságot útólérte a b ü n t e t é s e ; F r a n c i a -ország nem m a r a d t meg d e m o k r a t i k u s köztársaságnak, amely neki is beleszólást e n g e d e t t volna a közügyekbe.
A kalandor B o n a p a r t e L a j o s felhasználja a külön-böző társadalmi osztályok meghasonlottságát a r r a , hogy két és fél év m ú l v a az abszolutizmus i g á j á b a
A kalandor B o n a p a r t e L a j o s felhasználja a külön-böző társadalmi osztályok meghasonlottságát a r r a , hogy két és fél év m ú l v a az abszolutizmus i g á j á b a