A k i m e g a k a r j a é r t e n i a h e l y e s t á p l á l k o z á s t , a k i k é p e t a k a r a l k o t n i a r r ó l , m i l y s z ö r n y ű b ű n ö k e t s z ü l e z e n a t é r e n a z e g y e t e m e s t u d a t -l a n s á g , a n n a k e -l ő b b t i s z t á b a n . k e -l -l -l e n n i e a t á p l á l k o z á s t e r m é s z e t i t ö r v é n y e i n e k a l a p v e t ő t é t e l e i v e l .
A r á n y l a g f i a t a l t u d o m á n y á g a t á p l á l k o z á s -t a n . A z é l ő l é n y m i n d e n é l e -t m ű k ö d é s e n e m e g y é b vegyi folyamatok s o r o z a t á n á l , s a v e g y -t a n — m i n -t e x a k -t -t e r m é s z e -t -t u d o m á n y — m a g a s e m s o k k a l i d ő s e b b s z á z e s z t e n d ő s n é l . A v e g y t a n e g y É r t e g n a g y o b b ú t t ö r ő j e , a f r a n c i a Lavoisier, a X Y T I I . s z á z a d v é g é n (alig h o g y S c h e e l e é s P r i s t l e y f ö l f e d e z t é k a l e v e g ő b e n a z o x i g é n t ) , f e l i s m e r t e a z égés f o l y a m a t á n a k m i b e n l é t é t , a m e l y e t a d d i g k ü l ö n b ö z ő z a v a r o s e l m é -l e t e k k e -l m a g y a r á z t a k . M e g á -l -l a p í t o t t a , h o g y a z
é g é s a s o k f é l e v e g y i f o l y a m a t e g y i k f a j t á j a , m e l y n e k s o r á n a z é g ő t e s t a n y a g a e g y e s ü l a l e v e g ő b e n l é v ő o x i g é n n e l; e k ö z b e n ú j t e s t e k : é g é s i t e r m é k e k kefey k e z n e k , m e l y e k a z e l é g e t t - t e s t a n y a g á b ó l é s a l e v e g ő o x i g é n j é b ő l á l l n a k .
"Az é g é s n e k n e v e z e t t v e g y i f o l y a m a t e m e l l e t t f é n y t é s m e l e g e t , hőt t e r m e l . L a v o i s i e r a z t á n a l i g h o g y e z t a t é n y t a l a p o s k í s é r l e t e k k e l b e is b i z o n y í t o t t a , a l á n g e l m e g y o r s m e g é r t é s é v e l f á j ö t t , h o g y a z cíOiícr é s a z á l l a t t e s t é b e n i s h a s o n l ó f o l y a m a t n a k k e l l v é g b e m e n n i e : l é g -z é s k o r l e v e g ő t v e s -z f e l a t e s t , a -z e b b e n l é v ő
oxigént égési folyamathoz használja fel, ez a*
égés a test melegének forrása.
Kiderült továbbá, hogy a kilégzett leheletben meg lehet állapí-tani a szénsav-gáz és vízgáz jelenlétét, ugyan-azon anyagokét, melyek gyertya, fa vagy mái állati és növényi eredetű testek elégetésekor is keletkeznek. Kétségtelenné vált tehát, hogy a testben égési folyamat megy végbe, csak-hogy ez az égés nem jár fényt üneménnyel, hanem lassú égés, hasonló ahhoz a vegyi folyamathoz, amely a kerti melegágyban és általában rothadó, korhadó anyagokban a meleg termelője.
L a v o i s i e r a z t is m e g f i g y e l t e , h o g y m i k o r a z e m b e r f u t , v a g y e r ő s t e s t i m u n k á t v é g e z és e r ő s e n k i m e l e g s z i k , a k k o r e g y ú t t a l t ö b b s z é n -s a v i -s v a n a t ü d e j é b ő l t á v o z ó g á z o k b a n . E b b ő l j o g g a l és h e l y e s e n k ö v e t k e z t e t t e , h o g y m e n n é l t ö b b e t d o l g o z i k a z e m b e r , a n n á l t ö b b a n y a g é g e l b e n n e , m e r t a mozgáshoz, munkához szükséges erőnek is égési folyamat a tápláló forrása. É s f e l k i á l t L a v o i s i e r a b e c s ü l e t e s t u d ó s á l m é l k o d ó , b á t o r k ö v e t k e z t e t é s é v e l : (Mily k ü l ö n ö s — ú g y m o n d — h o g y a k i t ö b b e t d o l g o z i k , a z t ö b b a n y a g o t é g e t e l a t e s t é b e n , a n n a k t e h á t t ö b b f ű t ő a n y a g r a , t ö b b t á p l á l é k r a v a n s z ü k s é g e és m é g i s , m i a l a t t a t e l j e s e n d o l o g -t a l a n e m b e r e k f o l y -t o n d ú s k á l n a k a z e v é s b e n , a s o k a t d o l g o z ó e m b e r e k n e k a l i g j u t b e t e v ő f a l a t j a ! » í m e ! a l á z a d ó , a f o r r a d a l m i t u d o m á n y .
A X I X . s z á z a d b a n f ő k é n t a n n a k m á s o d i k í e l é b e n , a z e g y r e f e j l ő d ő v e g y t a n t n y o m o n k ö v e t v e , g y o r s a n k i a l a k u l t a z á l l a t o k é s n ö v é n y e k é l e t t a n a , s e z e k k e r e t é b e n a t á p l á l k o z á s -t a n -t u d o m á n y a . A n a g y n é m e -t v e g y é s z: J u s l u s v o n Liebig é s t a n í t v á n y a i v o l t a k az a l a p v e i 6 m u n k á s o k , u t á n u k a t u d ó s o k e g é s z s o r a m é l y e d t a z i d e v o n a t k o z ó k í s é r l e t e k b e . M i n d e z e k i g a z o l t á k L a v o i s i e r f ö l f e d e z é s é t , h o g y a t á p l á l k o z á s és a n y a g c s e r e l é n y e g é b e n égési f o l y a m a t , h o g y a s z e r v e z e t b e n v é g b e m e n t é g é s a t e s t m e l e g é n e k é s m u n k a e r e j é n e k for-r á s a , s e f o l y a m a t o k : a m e l e g k e l e t k e z é s e éa á t a l a k u l á s a e n e r g i á v á , m u n k á v á , é p e n o l y a n t e r m é s z e t i t ö r v é n y e k s z e r i n t i g a z o d n a k , n i n t a k á r a g ő z g é p b e n , a l o k o m o t i v b a n .
Somogyi Mihály ir.
( F o l y t a t j u k . )
A falusi tanítónő.
A nő helyzetét és szerepét a természeti és a társa, dalmi törvényszerűségek szigorúan meghatározzák.
A természeti törvény szerint az a szerep illeti meg 5%, hogy a n y a legyen, aki életet adjon g y e r m e k e k n e k gyermekeket n e v e l j e n ; t á r s a d a l m u n k m u n k a m t j -osztása m é g
odakapcsolja
e biológiaiszerephe* »
háziasszony h i v a t á s á t is,
hogy a
nőezer gonajávíl I
lelke melegével megteremtse és kellemessé tegya a t o t t h o n t c s a l á d j á n a k .
t6
Néptanítók Lapja 2. szam.
A családalapítás gazdasági nehézségei azonban mindennap több és több nőt ragadnak ki a családi tdshely köréből, hogy önmaguknak, gyakran mások-nak is kenyeret keressenek. Az összes életpályák között azonban egy sincs olyan, mely a nőt mé^
hajadonul kereső állapotban is annyira meghagyna a tulajdonképeni női hivatásnak, mint épen a tanítónői pálya. Tulajdonképen minden anya ta-nítónő : tata-nítónője saját gyermekeinek e minden tanítónő anya is e g y ú t t a l : anyja a reábízott gyer-mekseregnek.
I t t természetesen n e m azokról a tanítónőkről szólok, akiknek — m i n t azt már sokszor megírták róluk nagy igazán — az iskola, illetőleg a tanítónői állás csak tférjvadászó terűleto, sem azokról, akik a . nyomasztó anyagi körülmények f o l y t á n voltak kény-telenek állásba m e n n i s a végzendő m u n k á j u k a t csak Eiint kénysserm u n k á t tekintik ; akik legényt olvasnak és levelet í r n a k a t a n ó r á k o n , akik igyekez-nek még azt a r u h á t is sietve felcserélni mással, a m i
«iskolaszsgú» és v á r v á c - v á r n a k m i n d e n «vöröEbetős»
n a p r a . Nem róluk, d e nekik is szól ez az ének!
Azokról a tanítónőkről beszélők, akik — még h a az élet gondja o t t h o n lenyűgözte is őket, — amikor az iskolába beíépnek, elfelejtenek m i n d e n kellemetlent az első, bizalmasan r á j u k mosolygó gyennekarc l á t t á r a . Az ilyen t a n í t ó n ő k n e k a régi Magyarország-b a n is meg volt a m a g u k munkaköre. A jól végzett m u n k a t u d a t a , a szülők, de főképen a gyermekek f lőjük sugárzó meleg szeretete ki is elégítette szere-set u t á n vágyódó lelküket. Az ilyen tanítónőknek soha sem volt t e h e r az iskola és a gyermekekkel raló. foglalkozás.
A tanítónő legtöbbször önkéntelenül, tisztán lelke szavára, szíve meleg érzésére hallgatva, minden terv és cél nélkül, jutalomra vagy dicséretre nem is gondolva válik falujának anyjává, testvérévé, akinek
» tanácsadó szava szent, akihez a legkisebb gyer-mektől kezdve, a falu legöregebb asszonyáig min-denki bizalommal fordul, mert v a g y tkalaesB, vagy
«! anácss mindenki .számára van naía. Különösen a b á b e r ú alatt nyílt tág tere a tanítónőnek az ilyen m u n k á r a . Mennyi könny volt letörülni való, mennyi testi és lelki seb várt bekötözésre! Hány asszony, hány gyermek arca vidult fel, inikor a tanítónő utánajárására hírt hallottak az elveszettnek vélt férjről, apáról. H á t mikor egy-egy jogtalanul vissza-t ű f vissza-t o vissza-t vissza-t hadisegélyvissza-t k i k e r e s e vissza-t vissza-t . . . Nap-nap uvissza-tán ú j a b b és ú j a b b olyan eaet adódott, ahol segíteni kellett é3 segíteni lehetett. Aki aztán segített is, az megszerezte magának azt az erkölcsi alapot, hogy most, amikor az ország helyzetének megváltozásával ú j a b b kötelességek h á r u l n a k reá, a szava nem lészen cki&itó szó a pusztában.*
Eddig a tanítónők értékesebb része is úgy élt, hogy az iskolában jól elvégezze a kötelességét, de Bzontál aztán nem igen vett részt másként a közélet-ben. mint ahogy részt vesz bármely asszony a művel-' e b b osztályból. Szegények gyámolítása, jótékony-oélú gyűjtés, egy-egy színdarab betanítása, v a g y valami lágymeleg témáról való felolvasás merítette ki a társadalmi munkásságukat, de arra vaimi Sspvesen vák; lkoztak, hogy bármily kis körben vézető szerenet vállaljanak, noha szociális érzékük és előkészijltségtik megvolt hozzá. Egyrészt}k ugyanis abban a hitben élt, hogy ez nem úri dolog,
más réssük meg a nőiességgel nem találta ossz®
egye/telhetőnek; a legnagyobb rész pedig nem akarta kitenni magát a gondnoksági és isko'aszóki elnökök, esetleg a tanfelügyelők kritikájának és üldözésének azért, mert az igazságot nemcsak érezni ós hirdetni merte, hanem aszerint cselekedett is.
Most azonban nagyot fordult a világ kereké 8 bennünket, magyarokat igan alul hagyott. Most a munka, a céltudatos munka az egyetlen, timi a dolgo-kat újból a rendes kerékvágásba zökkentheti. Most, kicsinyes okok miatt, vagy ósdi, ideiétmalta ál-seemérmeekedés miatt, vagy másra való támaszko-dással senkinek sem szabad visszahúzódnia : most minden értékes munkására sokszorosan szüksége van a társadalomnak. S a tanítónői kar tud értékes munkás lenni, — ha akar is az lenni!
A tanítóságra most nagyon sok m u n k a v á r . A tanítónőknek pedig, akiknek egy része sokszor nyíl-t a n is kimondva, sokszor csak elgondolva, — nyíl-t a l á n a szülei háznál k a p o t t több és j o b b nevelést is etale-getve — szerette magát t ö b b n e k t a r t a m a férfi k a r t á r s a k n á l : a nemretet megfeji tó m u n k á b a n , váll-vetve kell a férfiakkal dolgozmek. Az egyforma kötelességteljesítés lelkiismereti parancsa alól a tanítónők m o s t m á r nemesik aránylag nagy s z á m u k n á l fogva, h a n e m még azért sem v o n h a t j á k ki m a g u k a t , mert most m á r fizetés tekinteté-ben is egyenlő el-bánásban réssoülnek és a választójogi ú j n é p t ö r v é n y alapján az ország sorsának intézésében is részt fog-nak venni.
Hogy milyen gyönyörű és t á g tere nyílik egy falusi tanítónőnek a társadalmi m u n k á r a , azt esak azok t u d j á k igazán, akik benne éltek : az az egy n é h á n y boldog t a n í t ó n ő s az az egy n é h á n y boldog f a l u , amelyiknek ilyen tanítónő j u t o t t . Pedig hne, n e m is olyan nagyon nehéz ez a lélekemelő nemes m u n k a . 1. A h á b o r ú elpusztította emberanyagunk leg-értékesebbjének nagy réá^ét. A harctérén hullott az ember, i t t h o n a nyomor, a nélkülösés gyöngítette s tette h a j l a m o s s á a legkülönbözőbb betegségekre, nem is szólva bővebben a h a z a h o z o t t s nagyon el-teijedt v é r h a j a k több nemzedékekre kiható romboló hatásáról. N e m elég az, hogy a régi nemzedék h e l y e t t új nemzedék születik, a n n a k emberré is kell n«ni, hogy csak résrben is pótolódjon az a sok veszteség.
Ne az egyke ellen dörögjünk, h a n e m a megszületett kisdedeket m e n t s ü k meg a kerai haláltól. H o g y milyen n a g y n á l u n k a gyermekhalandóság, a u . d-juk. Az okait is t u d j u k ; k ö z ö t t ü k a legsúlyof L uak
egyike az elégtelen és helytelen oseesemogeA tanítónő egyik köselessége t e h á t a helyes c s e c s e i v-ápolás ;iegtanítása. Hol, h o g y a n és mikor? Iskolá-ban, ismétlőiskoláIskolá-ban, külön népies előadások kereté-ben és magánbeszélgetések alkalmával. Tanítónő-nek való, igen hálás m u n k a .
2. Bekerül a gyermek az iskolába: mindig az embert, a j ö v ő emberét lássuk benne. Ennek az éotő (főképen erző!) és gondolkozni kezdő, kis Gembei-palántának) az emberré nevelése nemcsak nagy feladat, haneia valóságos élvezetet nyújtó művészet.
Hanem aztán ember legyen belőle a szó nemes ér-telmében! Ember, aki felemelt fővel és gondolkozó ésszel tekintse a világot és ebben önmagát. Tudja és érezze, hogy emberi jogsi vannak, hogy ezek a jogok kötelességeket rónak rá és megfordítva:' hogy esak kötelességteljesítés adhat jogokat, Most oiyua jogok
2. s'áín. If^^ax.íták 5
birtokába j u t n a k sokia, — éi'tem a választójogot — acwly jog gyakorlásinak fontosságát egyek"re fel nem t u d j a k fogni. As egyszerű emberek között különösen as asszonyok i n t g igen kevesen tudják eJgoadolm e szép és értékes jognak' íaesszeiiató kav^sticezraéityeit. A tanítónő feladata -megértetni
& nőkkel, hagy mi az, mikor egy-egy szavazat le-adáűival, öíimaguk, családjuk és az ország sorsának intézésében vesznek r é s z t; a tanítónő kötelessége — példájáéra! is elölj árván, — a nőket a demokratikus haladás politikájának megnyerni.
8. A megélhetés nehézségeit ismeri mindenki, hiszen benne vagyunk a nyomorúságban, a nélkülö-zésben. Hogy ennek enyhítésére mit tehet a tanítónő, arról egy égés* kötetet lehetne írni. Csak r ö v i d e n : kartgazdaságok létesítése,. gyümölcs- és főseiák-konzervek kásátése, takarékosságra való szoktatás a ruházatban és íőeésbea, a hulladékok helyes fel-használásának m ó d j a stb. mind ezt szolgálja. Bő alkalmunk van a kiemelt számú gazdaságtani és a kézimankaórákoa mindezek megtanítására, de ki-mehotünk ijyea munkánkkal az ifjúsági és leáay-egyesületek kosé, sőt rn-ég a felnőttek egyleteibe és iarcejöveteleibe is.
Sok egyebet Í3 fáeorolhatnék még, de hör.ea akarással, helyes érzékkel mindenki megtalálja azt a tennivalót, amit az illető helyen ezeken felül még tonni lehet. De tenni, cselekedni kaill Mi-iten kinek bele kait vinni egész erejét, tehetségét, lelkesedését, kitartását az ú j Magyarország szervező m u n k á j á b a , hogy olyan nemzedéket neveljünk, amely minden körülmények között megállja m a j d helyét. Ezzel az odaadó öozetk-a közmunkával a magunk lelkének is megszerezzük azt a boldog t u d a t o t , hogy a h a z a újraalkotásában m e ^ o i t á k emberi kötelességünket.
É s ha a m s i sürgető, vészes órákban mindnyájan szívvel, lélekkel dolgozunk, akkor hamarosan el-m o n d h a t j u k , hogy az elnyoel-mók és elnyoel-mottak országa volt a régi, — az egymást megértő, egymást segítő, értéke* emberek országa lesz az ú j Magyar-ország. Alexay Anna.
Szemle,
Köaoktatsisi Bábel.
Már ősidők óta á g y van, hogy a legnehezebb, leg-bonyolultabb kérdésekhez, a gazdálkodáshoz, a poli-tikához és a gyermekneveléshez boldog-boldogtalan b á t r a n hozzászól, véleményeket mond, javaslatokat tesz. A raalomalatti bölcsek már most is elkezdték a közoktatási reform tárgyalását 8 r a a j d ü t , m a j d ott olvas az ember híreket s ó h a j o k a t arról, hogy ezt v a g y azt as iskolafajt a közoktatási minisztérium hatásköréből valamelyik más minisztériumba kell áihelyezni. A legutóbbi napokban pedig különböző l a p o k b a n hírek jelenlek meg arról, hogy a miniszter-t a n á c s dönminiszter-tése szerinminiszter-t az ipari és kereskedelmi, u%k1-mini a {első műszaki oktató* fews u:rvh' és intéz-ményeii a vallá3- és közoktatásügyi tárcából a keres*
kedelprügyi tárcába uialja át. E z a terv azért oly nagy jelentőségű, mert a határozat végrehajtásival a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozna a rnioKciskoták, a fdsókereskedelmi iskolák, a kerta-kedel/ni tanfoijarnok, az iparművészeti múzeumon kívül
a József műegyetem Í3. Jukáss Nagy Sándor közok-tatásügyi államtitkár ezzel szemben a következő nyilatkozatot t e t t e :
«TávoHét«m.bea — mondotta az államtitkár — felhívta Méheiy kereskedelemügyi államtitkár he-lyettesemet, I m r e államtitkárt ei elmondotta r.elri ezt a nagyszabású változást. Imre kijelentette, hogy nem tárgyaihat róla, mert sem őt, sem m á s t hiva-talosan nem értesítettek a dologról. Legfeljebb úgy magyarázhatom meg magam előtt a dolgot, hogy a nagy horderejű politikai tanácskozásoktól fáradt miniszterek uen» is figyeltek elegendő alapossággal e javaslatra. Teljesen keresxtülv-iksteÜenneJt tartom elsősorban azt, hogy a műegyetem a kereskedelem-ügyi tárcához csatolt;-sséa. Hiszen ilyes megokolás-sal áttekeícék a jogi fakultást as igazságügyhöz, as orvosokat a belügyhöa é3 így tovább. Egészen ért-hetetlen például ChZ íA3 ötlet is, hogy a kereskedelem-ügyi tárca alá tartozzék az Iparművészeti Muzeum, épen most, amikefr a kirltaszmimjzteriumuan egyre jobban érvényesülnek a művészetek, amikor Kern-st»k Károly elnökletével fontos tanácskozások foly-nak a művészeti ü g y e i n e k egy szépművészeti minisz-tériumba való tömörítéséről, hogy épen most ée époa az Iparművészeti Muzeumot ragadnák ki a többi kőiül ás kapcsolnák át a ksceskoáeltómügyhöz.
Végül értelmetlennek tartom az ú j tervet, m á r a^ért is, rí«rt hiszen most folynak a tanácskozások a? tgyttgaa ki. í-'iskoláról, melynek négy alsó osztálya kÖEÜs alap lenn* s a négy lélső osztály ágazna el sfOoii'iían humán-, reál-, ipari-, kereskedelmi és gazdasági oktatásra. -Ja tehát a középiskolának kereskedelmi ágazata a ki soktatás agyi t á r d h o s tar-tozik, hogy tartozhatna a felsőbb kereskedelmi o k t a t á s a ksreskodeísmügyhöz?
— llondoift, még egyii f a l i b a n nem vagyok biz-tos érmek a reformtervnek mixásüteri határozat-voltában. H a azonban tényleg elfogadta volna m á r a sHüissieitaaács, felküenüi revízió alá fogjuk venni.*
E teljesen helyénvaló szabatos nyilatkozathoz mi még hozzáfűzhetjük a tanítóság kaavélemányér-ek azt a sokszor megnyilvánult követelését, hogy az oktatásügyi intézmények átcsoportosításánál épen ellenkező irányzatra van szükség. A köznevelés egy-sége érdekébea oktatási, közművelődési, közigaz-gatási és pénzügyi szempontokból ugyanis egy?.ránt az a kÍTá-iiatos, hogy az összes közoktatási és köz-művelődési intézmények — még amelyek eddig m á s tárcák ügykörébe tartoztak, azok is — kivétel nélkül a közoktatási minisztérium hatáskörébe kerüljenek 3 a vallásügyeket különítsék el attól.
Nem hallgathatjuk el azonban e kérdés vitatásánál aat a szomorú valóságét, hogy a közoktatási minisz-térium kebeléből való menekülés, vagy szabadulás vágyait nagyon eresen f ű t ö t t e eddig az a mostoha elbánás, amelybea az oktatószemélyzet anyagi és SEűlgálati érdekeit a közoktatási kormány részesítette.
Nyíltan és őszintén reá kifli arra m u t a t n u n k , hogy anyagiakban szűkmarkúság, szolgálati ügyekben pandúr-szegem jellemezte a közoktatási minisztérium eddigi kormányzatát ós ma senki som csodálkoz-batik azon, hogy amíg osak a miniasteriumban meg nem indul a minden oldalról récea ás nehezen v á r t gyökeres változásokat igérő r e í e n n m u n k a , addig onnan sokan szeretnének nyájasabb és gazdagabb oázisokra menekülni.
t6
Néptanítók Lapja 2. szam.
A páncélszskrények könnyeznek.
Már többször ismertettük a köztársasági k o r m á n y lemzetiségi politikáját s részletesen k i f e j t e t t ü k , AQgy a magvarországi nemzetiségek erőviszonyait és a szomszéd allamok aspirációit t e k i n t v e a magyarság-n a k ma csak az lehet az egyetlemagyarság-n álláspomagyarság-ntja, erőssége ó igazsága, hogy i t t vagy egy békességesen összo-működő önjogú nomzetekből álló virágzó keleti S v á j c keletkezik, vagy pedig egymásra acsarkodó, szegényül tengődő, apró áílammorzsák balkáni tűzfészke lesz a régi Magyarországból. Ez a kormánypolitika tudvalevőleg a radikális párti Jászi Oszkár nemzeti-ségi minis^J,er m ű v e s az ellen az egész országban két hónap ó t a nem is merült fel ellenvélemény.
December vége felé azonban a radikálispárti acitációban felmerült a m a g á n t u l a j d o n kérdése ós Jászi Oszkár, mint a p á r t elnöke és vezére, a t u d o -.mányos publicisztika becsületkodexe szerint n y i l t a n
és szintén tolmácsolta a közvélemény előtt azt a felfogást, hogy a radikális p á r t h a t á r o z o t t a n a m a g á n -tulajdon elvi alapján áll, de azért nem szentség előtte a magántulajdon és mindazoknak az üzemeknek köztnlaidonbavételéfc kivánja, amelyek akár méreteik-nél. akar monopolszerűségüknél fogva, kizsákmányoló gazdálkodásra vezethetnek.
E r r e - aztán felszisszentek a páncélszekrények, de a kizsákmányoló nagy vagyonok szívdobogását magyarázó uiságok n e m azt m o n d o t t á k , hogy de bizony fenn kell t a r t a n i a kizsákmányoló p a r a z i t a nnt" vonok t o v á b b i e g y e d u r a l m á t , hanem h a z a -iia Lultsággal m u t a t n a k r á Jászi nemzetiségi politikájának állítólagos veszedelmeire. Az okoskodás világos. A nagytőkének nem kellenok olyan minisz-terek, akik a gazdasági politikában a közérdekek védelmét képviselik. Do mivel a szabadverseny kalóz-lobogójával m a m á r nem lehet híveket szo»ezni;
föl kell csatolni a hazafi-fájdalmak bús ábrázataát s a nemzeti megsemmisülés rémképeivel kell n y u g t a -lanságokat kelteni. Késő b á n a t . . . meg se kell s z a v á t h a l l a n i ; nem a szivek f á j n a k a lipótvárosi nagy palotákban, h a n e m — mint a k i t ű n ő Bíró L a j o s í r j a a Világban — a páncélszekrények könnyeznek.
Dolgozzunk a demokráciáért 1
Szorongatott szívvel v á r j u k a f e j l e m é n y e k e t . . . bizakodó reménységgel t e k i n t ü n k nyugot felé, hogy az előttünk álló sűrű ködön á t valahogy meglássuk jövendőnket. Bármilyen sivár és kétségbeejtő is a jelen, egy boldogabb és j o b b jövő csiráit h o r d j a magában.
Igaz, hogy a b a j o k okainak megszűnése csak rész-ben függ tőlünk s főoka a kedvezőtlen nemzetközi helyzetben leledzik, d e ez is meg fog változni, még peaig a mi j a v u n k r a . Hiszen az entente imperaliz-musa a n n y i ellentétet és ellentmondást t ü n t e t föl, hegy az imperialista szellem az egymással versengő hatalmi csoportokat széjjel f o g j a választani B eddigi súlyos nyomásuk fokozatosan enyhülni fog.
De legbiztatóbb az a reménységünk, hogy a paci-fista és egy igazán tartós b é k é t óhajtó d e m o k r a t i k u s elemek a nyugoti államokban mindjobban m e g fognak erősödni és végül is irányító szerephez j u t n a k . Angliá-ban az igazi demokráciát képviselő munkáspárt nagy erővel és lelkesedéssel m e n t bele a v á l a s z t á s o k b a ; 600 kerületben álíltott jelöltet. Proklamációiban cvönvörű
tanúságot t e t t e k demokratikus és pacifista elveikről.
S h a m o s t nem is győztek, a szavazatok többsége mégis r á j u k esett. Franciaországban a szocialista p á r t Wilson. f o g a d t a t á s a alkalmából rendkívül nagyszabású tüntetést rendezett s proklamációt bocsátott ki, amellyel bebizonyította, hogy a p á r t demokratikus hagyományai változatlan erővel érnek a m u n k á s s á g k ö z t u d a t á b a n . A Wilsenhoz intézett proklamáció így végződi". «A nemzetközi igazságos-ságért, a nemzetek társaságáért, amely minden népet egyenlő jogokkal és kötelességekkel f«g föl-rnházni, a tartós békéért R e á d s z á m í t a n u n k és Veled tartanunk.» E sorokat a l á í r h a t j á k minden ország dolgozó polgárai, akik Anatole Francé szavai-val élve «a m u n k a és a b é k e Európáját)) a k a r j á k . Ha a nemzetközi politikában az angol, a francia és az amerikai demokráciák n y o m á s a a l a t t az igaai wilsoni elvek j u t n a k győzelemre, akkor Közép- és K e l e t - E u r ó p á b a n is megszűnik m a j d a b e n n ü n k e t környékező kis imperialista államalakulatok túlzó szovinista elemeinek erőszakos d i k t a t ú r á j a . Mi e f o l y a m a t o t csak egy módon s i e t t e t h e t j ü k : h a szilárdan és becsületesen k i t a r t u n k a bel- és külpoliká-ban e g y a r á n t a demokrácia amaz ösvényén, a m e l y r e — sajnos oly későn — t é r t ü n k rá.