A kulturális érdeklődés preferenciáinak demográfiai és strukturális különbségei

Hasonlóan az olvasási preferenciákhoz, a kulturális érdeklődés terén kialakított típusok esetében is faktor pontszámaik átlagainak különbségét számítottuk ki, a lakosság különböző – demográfiai, illetve társadalmi – csoportjaira vonatkozóan. Az átlagok a 2.2.4. táblázatban láthatók.

A nemek szerinti különbségek mind a négy típus esetében jelentősek. A kulturális érdeklődés általában inkább jellemzi a nőket, mint a férfiakat. Ez akkor is igaz, ha ez az érdeklődés elvontabb, művészi produktumokra vonatkozik, de akkor is, ha könnyedebb, családi szórakozásról van szó. A nemek szerinti különbségek markánsabbak az előbbi, mint az utóbbi esetben. A művészfilmek, klasszikus drámák, opera előadások tehát jobban megosztják a nőket és férfiakat, mint a vetélkedők, természet filmek, vígjátékok iránti érdeklődés. (Nem tudjuk természetesen, hogy a nők valóban jobban érdeklődnek-e a magas kultúra iránt, avagy csak nemi különbségekhez kötődő társadalmi sztereotípiákra – ahol a nőknek inkább „illik” műveltnek lenniük – mutatnak rá az adatok.) A legkisebb különbség a nemek mentén a válogatás nélkül tévézők esetében mutatkozik. A férfiak érdeklődése csak akkor haladja meg jelentősen a nőkét, ha sportról vagy „harcias” krimikről, akciófilmekről van szó. Ez olyan „férfias” szórakozás, amely nem fér össze a jellegzetesen a nők érdeklődésére számot tartó műfajokkal, mint a sokszor romantikus sorozatok, szappanoperák.

Az életkori csoportok és a kulturális érdeklődés esetében a kapcsolat szintén nem egy

„lineáris logika” mentén alakul, általában nem a legfiatalabbak és a legöregebbek vannak egymástól a legtávolabb. Igaz, éppen ez a helyzet a sportműsorok, illetve a krimik és akciófilmek esetében, amelyeket kimondottan a 30, illetve 40 év alattiak kedvelnek, s amelyeket elsősorban a 60 és 70 év felettiek utasítanak el. De a válogatás nélkül tévézők típusa viszont a 60 és 70 év közöttiek esetében mutatkozik a leggyakoribbnak, s utánuk a 30 év alattiak következnek. Jóllehet mindkét korosztályt az jellemzi, hogy sokat nézik a tévét, és fogyasztásuk semmiféle műfaji specializációt nem mutat, mégis valószínű, hogy a két korosztály otthonában nem ugyanaz(ok) a tévéállomás(ok) mennek. Erre vonatkozóan viszont már nincsenek részletekbe menő adataink.

A családi, szórakoztató kulturális fogyasztás (show-műsorok, vetélkedők, vígjátékok) elsősorban az 50 és 60 év közöttiekre jellemző, az ilyenfajta érdeklődés kifejezetten ritkább 30 év alatt és 70 év felett. A művészi érdeklődés is gyakoribb a középkorúak, főleg a 40 és 50 év közöttiek körében, de ennek a típusnak az esetében az életkori különbségek statisztikailag nem jelentősek.

Lakóhely vonatkozásában kiugró a budapesti kérdezettek művészeti érdeklődése. A települési lejtőn lefelé haladva a községi lakosok irányába egyre kisebb az érdeklődés a művészfilmek, drámák, operaelőadások iránt. Nem ilyen egyértelmű a kép a könnyű családi szórakozás esetében, ami viszont inkább tűnik városi fogyasztási formának, relatíve a budapestiekre, illetve a községiekre is kevésbé jellemző. A különösebb preferenciák nélkül sokat tévézők szinte bármely települési szinten megtalálhatók, a lakóhelyi különbségek igen mérsékeltek. Végül a sport és harcias filmek iránti érdeklődés határozottan a nagyobb

településekhez kapcsolódik. Ez utóbbi típus demográfiai profilja alapján a nagyvárosi fiatal férfiak fogyasztását testesíti meg. Ugyanakkor a művészeti érdeklődés viszont a szintén nagyvárosi, középkorú nőket jellemzi leginkább. A középkorú nőkre jellemző a vetélkedők, természetfilmek, vígjátékok iránti nagyobb érdeklődés is. Végül a sokat és válogatás nélkül tévézők csoportja elég heterogén, markáns demográfiai profillal a legkevésbé rendelkezik a négy típus közül.

Erősen eltérő képet mutat a kulturális érdeklődés az iskolázottsági szintek mentén. A művészeti érdeklődés és a képzettség kapcsolata alapvetően lineárisan alakul. Az egyetemi diplomával rendelkezők tartoznak leginkább a művészfilmek, klasszikus drámák, operaelőadások fogyasztói közé. Tőlük jelentősen elmaradnak még a főiskolai diplomával rendelkezők is, s még inkább az érettségizettek. Ez az érdeklődés már kifejezetten nem jellemző a szakmunkás vagy általános iskolai végzettségűekre. A családi szórakoztató kulturális fogyasztás a középfokon iskolázottak esetében a leggyakoribb. Mind az egyetemi diplomával rendelkezők, mind az általános iskolát ki nem járók körében ez a típus ritkábbnak mondható. Az általános iskolát végezettek, illetve a szakmunkás képzettségűek néznek sokat televíziót határozott preferenciák nélkül. Végül a sport és a krimik, akciófilmek iránti érdeklődés – talán érdekes módon – nem nagyon jellemzi az alacsony iskolai végzettségűeket, de megfigyelhető az érettségizettek, sőt a diplomások körében is.

A foglalkozási csoportok alapján úgy tűnik, hogy sportműsorok és a harcias filmek elsősorban az önálló foglalkozásúak és a vezetők esetében jelentenek „radikális”

kikapcsolódást. Tulajdonképpen az értelmiségiek és a szakmunkások is jelentős fogyasztói ezeknek a műfajoknak. Ugyanakkor – s ez már közelebb áll a sztereotípiákhoz – az értelmiségiek, majd a vezetők, s utánuk a középszintű szellemi dolgozók érdeklődése a legnagyobb a művészeti programok iránt. A könnyű családias szórakozás (vetélkedők, természetfilmek, vígjátékok) az önálló foglalkozásúak körében népszerűek. A válogatás nélkül sokat tévézők a szakképzetlen munkások közül kerülnek ki leginkább, s az értelmiségiek közül a legkevésbé.

Hasonlóan ellentmondásosan alakulnak a kulturális preferenciák a jövedelmi helyzet mentén is. A legfelső jövedelmi tizedbe tartozók esetében magas az érdeklődés a magas kultúra (művészfilm, dráma, opera) iránt is, de a sportműsorok és a krimik és akciófilmek iránt is. Ez utóbbi műfajok népszerűek a legalsó jövedelmi decilisbe tartozók körében is. A könnyebb, családias kikapcsolódást elsősorban a közepesnél magasabb, de nem a legjobb jövedelmi helyzetűek választották. A legalsó jövedelmi tizedbe tartozókra kifejezetten nem jellemző a családi szórakozás. A közepes, de még inkább, annál alacsonyabb jövedelműek esetében az viszont a különösebb kulturális preferenciák nélküli, sokórás tévénézés a jellegzetes.

2.2.5. Összegzés

A tanulmányban a kulturális fogyasztást kevésbé mennyiségi oldalról, hanem inkább a fogyasztási preferenciák szempontjából közelítettük. A mérőműszert ehhez a német életstílus-vizsgálatokban használt kérdések közül kölcsönöztük. A németországi eredmények alapján a kulturális fogyasztási preferenciák esetében a szokásosnak mondható „magas, művészi” és „könnyű, szórakoztató” kultúra fogyasztása válik el egymástól, de a két típus mellet megjelenik egy harmadik is, amelyet egy alternatív kulturális fogyasztás jellemez. Az itt bemutatott eredmények alapján nem pontosan ez a kép rajzolódott ki a magyar népességre vonatkozóan. (Igaz, a zenei preferenciákra vonatkozó kérdéssort nem tettük fel, illetve a típusképzés során figyelembe vettünk néhány „mennyiségi” szempontot is.) Nem vonható le tehát egyértelmű következtetés az eltérésekből, de a cél nem is egzakt nemzetközi összehasonlítás volt.

Az eredmények azt mutatják, hogy a „komoly” és a „könnyű” kultúra fogyasztása Magyarországon is elválik. Egy ezzel ellenkező eredmény lett volna szenzáció értékű.

Emellett viszont megjelentek bizonyos speciálisabb fogyasztó típusok, mint a praktikus olvasói preferencia, amelynek a hírolvasó típus valójában talán egy alfaja, avagy a férfias,

„agymosó” kikapcsolódást preferálók. Lehet, hogy ez egyben alternatív típus, különösen ha figyelembe vesszük a társadalmi-demográfiai jellemzőket is.

A kulturális fogyasztásra vonatkozó kutatások egyik kulcskérdése ugyanis éppen a stílusok és preferenciák összefüggése a „kemény” strukturális tényezőkkel, az „osztállyal és renddel”. Ebben a vonatkozásban a kapott eredményeket kétféle módon értékelhetjük.

Egyfelől, a különböző preferenciákat megtestesítő típusok összefüggése a demográfiai és társadalmi tényezőkkel szinte minden esetben fennáll. Nem igaz tehát, hogy az ízlések és fogyasztási preferenciák függetlenek lennének a társadalmi státustól. Másfelől viszont a preferencia faktorok és a „magyarázó” változók közti kapcsolat nagyon sok esetben nem lineáris. Nem igaz tehát, hogy lakóhelyi, képzettségi, foglalkozási, jövedelmi hierarchiákból levezethetők lennének a kulturális fogyasztás mögötti preferenciák és választások.

Leginkább még az iskolázottsággal való összefüggés mutatkozott egyes vonalúnak, s az is főleg a művészeti értékek választása esetében, a foglalkozással vagy a jövedelemmel való kapcsolat már kevésbé. Méréseink alapján azonban nem tudjuk, hogy a magasan képzettek valóban csak a magas kultúrát fogyasztják, vagy az életstílus kutatások terminológiáját követve, ilyen módon „prezentálják” magukat, ezt a képet közvetítve magukról a világ felé. A kulturális fogyasztásról alkotott képünkkel valóban összhangban van, ha a magas kultúrát, művészetet preferálók főleg magas státusú emberek, diplomás vezetők és értelmiségiek, jó jövedelmi helyzetben lévők közül kerülnek ki. Meglepőbb viszont, ha ugyanilyen vagy hasonló társadalmi ismérvekkel (vezető beosztás, önálló foglalkozás, felsőfokú végzettség, magas kereset) lehet jellemezni a sportot, illetve a krimiket és akciófilmeket kedvelőket is.

Jelen adataink alapján azonban még keveset tudunk a hierarchikus társadalmi tényezők és a kulturális életstílusok fenti inkonzisztenciáiról, a „bölcsész” világkép megrendüléséről, a kulturális fogyasztás esetleges átalakulásáról, egy olyan kvalifikált, feszültségtől terhes munkát végző, sokat kereső réteg kulturális és szabadidős fogyasztásáról, amely ma már jelen van a magyarországi társadalmi palettán is. A részletesebb vizsgálatokhoz további kutatásokra van szükség.

IRODALOM

Beck, Ulrich (1983): Jenseits von Stand und Klasse? Soziale Ungleichheiten, gesellschaftliche Individualisierungsprozesse und die Entstehung neuer sozialer Formationen und Identitäten. In: Reinhard Kreckel (szerk.) Soziale Ungleichheiten.

Göttingen, Verlag Otto Schwartz [Magyarul: Túl renden és osztályon? In: Angelusz Róbert (szerk.) A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest, Új Mandátum, 1997].

Bukodi Erzsébet és Róbert Péter (2000): Vagyoni helyzet – kulturális fogyasztás. In: Kolosi Tamás, Tóth István György és Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2000.

Budapest: TÁRKI.

Hradil, Stefan (1992): Alte Begriffe und neue Strukturen. Die Milieu-, Subkultur- und Lebensstilforschung der 80-er Jahre. In: Hradil, Stefan (szerk.): Zwischen Bewusstsein und Sein. Opladen: Leske+Budrich. [Magyarul: Régi fogalmak és új struktúrák. Miliő, szubkultúra és életsílus-kutatás a 80-as években. In: Andorka Rudolf, Stefan Hradil és Jules Peschar (szerk.) Társadalmi rétegződés. Budapest:

AULA. 1995.].

Kapitány Balázs (2000): Életstílus-vizsgálatok: elmélet és gyakorlat. Egyetemi szakdolgozat.

ELTE Szociológiai Intézet.

Kolosi Tamás (1984): Státusz és réteg. Rétegződés-modell vizsgálat III. Budapest:

Társadalomtudományi Intézet.

Kolosi Tamás (1987): Tagolt társadalom. Budapest: Gondolat.

Róbert Péter (1986): Származás és mobilitás. Rétegződés-modell vizsgálat VII. Budapest:

Társadalomtudományi Intézet.

Róbert Péter (1994): Fogyasztás és életstílus a rendszerváltozás időszakában (1986–1992).

INFO–Társadalomtudomány 28. szám.

Róbert Péter (2000): Az életstílus meghatározottságának változása, 1982–1998. Szociológiai Szemle 2. szám.

Schulze, Gerhard (1992): Die Erlebnisgesellschaft. Kultursoziologie der Gegenwart.

Frankfurt A. M. – New York.

Utasi Ágnes (1984): Életstílus-csoportok, fogyasztási preferenciák. Rétegződés-modell vizsgálat V. Budapest: Társadalomtudományi Intézet.

2.2.1. táblázat

Az olvasási preferenciák faktor – struktúrája (rotálatlan faktorsúlyok) Változók: mennyit olvas,

mi érdekli?

Klasszikus műveltségi

Praktikus Szórakozó Hírolvasó Kommuna-litások Újságolvasás ,2399 ,3612 –,2217 ,6973 ,7234 Könyvolvasás ,6466 –,4657 –,0254 ,1614 ,6616

Olvasott könyvek száma ,5501 –,4862 ,1806 ,3562 ,6984 Klasszikus szépirodalom ,7063 ,0817 ,0956 –,3492 ,6366 Szórakoztató irodalom ,0831 ,1503 ,8563 ,1770 ,7943 Versek, drámák ,6770 ,1908 –,0081 –,4469 ,6946

Társadalmi-politikai könyv ,4459 ,2167 –,4781 ,0930 ,48303 Praktikus könyvek ,2721 ,6830 ,1825 ,0930 ,5825

Sajátértékek 2,0154 1,1627 1,0868 1,0094

Magyarázott variancia 25,2% 14,5% 13,6% 12,6% 65,9%

2.2.2. táblázat

A kulturális érdeklődés preferenciáinak faktor–struktúrája (rotált faktorsúlyok) Változók: mennyit tévézik, mi

érdekli? Komoly Családi

szórakozás „Csak menjen a

tévé”

„Férfias”

szórakozás Kommuna-litások Tévénézés hétköznap ,0141 ,0894 ,8952 –,0425 ,8114

Tévénézés vasárnap ,0230 ,0660 ,9062 ,0875 ,8337 Show-műsor, vetélkedő* –,0071 ,6698 ,2134 –,0534 ,4971

Sport* ,0187 ,1921 ,1111 ,7570 ,6227

Művészfilm* ,7135 ,1672 ,0308 ,1292 ,5546 Hírek, híradó* ,0269 ,5877 –,0030 ,1392 ,3655 Természetfilm* ,2656 ,5548 ,0830 ,2924 ,4707 Krimi, akciófilm* –,2039 ,2184 ,3757 ,4660 ,4475

Sorozat, szappanopera* –,1339 ,3313 ,3160 –,6466 ,6456 Klasszikus mű, dráma** ,8153 ,1022 –,0637 ,0462 ,6813 Vígjáték** ,3008 ,6535 ,0368 –,0046 ,5189 Operaelőadás** ,8007 ,0336 ,0106 –,0292 ,6432 Zenés színház, musical** ,4522 ,5934 –,0015 –,1759 ,5876 Költői est, versműsor** ,7440 ,2072 –,0144 –,0770 ,6026

Sajátértékek 3,5141 2,2436 1,3574 1,1670

Magyarázott variancia 25,1% 16,0% 9,7% 8,3% 59,2%

* A kérdés tévéműsor típusokra vonatkozott.

** A kérdés színházi műsorok típusaira vonatkozott.

2.2.3. táblázat

Az olvasási preferenciák típusai a személyek társadalmi-demográfiai jellemzői szerint (faktor-pontszám átlagok)*

A személyek jellemzői Klasszikus műveltségi

Praktikus Szórakozó Hírolvasó Nem

Esetszám** 2794 2794 2794 2794

* Az átlagok közötti különbségek mindenütt szignifikánsak, kivéve a Szórakozó típus esetében lakóhely szerint.

** A könyvet soha nem olvasók nélkül.

2.2.4. táblázat

A kulturális érdeklődés típusai a személyek társadalmi-demográfiai jellemzői szerint (faktor-pontszám átlagok)*

A személyek jellemzői Komoly Családi szórakozás

* Az átlagok közötti különbségek mindenütt szignifikánsak, kivéve a Komoly típus esetében életkor szerint.

F2.2.1. táblázat

A háztartások ellátottsága kulturális javakkal (%)*

A háztartások jellemzői** Van-e könyvük?

Esetszám 2014 2011 2010 2010 2011

* A kulturális javak és háztartás demográfiai–társadalmi összetétele közti statisztikai kapcsolat (chi²) minden esetben szignifikáns.

** A háztartások lakóhelye a tényleges település, korcsoportja, iskolázottsága, foglalkozása a háztartásfő alapján van megadva, a jövedelmi deciliseket az egy főre jutó háztartási jövedelem alapján számítottuk ki. (Ha a háztartásfő nem aktív kereső, akkor a háztartást az ő utolsó foglalkozása szerint soroltuk be.)

F2.2.2. táblázat

A háztartások ellátottsága kulturális javakkal (átlagos db, illetve Ft)*

A háztartások jellemzői Hány könyv?

*A táblázatban szereplő átlagok eltérései minden esetben szignifikánsak.

F2.2.3. táblázat

A személyek kulturális fogyasztása (%, illetve átlagos db)*

A személyek jellemzői Hetente többször olvas

Hány könyvet olvasott

Az elmúlt 12 hónapban volt

újságot könyvet egy év

Esetszám 3859 3859 2810 3857 3853 3852

* A különbségek statisztikailag szignifikánsak, kivéve a nemek között a múzeumba járás esetén.

F2.2.4. táblázat

A személyek kulturális fogyasztása (átlagok)

A személyek jellemzői Az elmúlt 12 hónapban hány alkalommal volt

hangver-senyen hétköznap hétvégén

Nem A jelzett átlagok szerinti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.

F2.2.5. táblázat

A személyek kulturális fogyasztása 2. (%, illetve átlagok)

A személyek jellemzői Az elmúlt 12 hónapban volt Az elmúlt 12 hónapban hányszor volt

* A jelzett átlagok szerinti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.

In document Növekedés alulnézetben (Pldal 87-99)