A faktoranalízis eredményei

Az egyének gazdasági-fogyasztói attitűdjeire vonatkozó állításokból megpróbáltunk faktorokat képezni, azzal a szándékkal, hogy egyfajta fogyasztói magatartás tipológiát képezzünk. Az előzetes főkomponens elemzés azt mutatta, hogy a nyolc tényező közül a pénzügyi döntésekkel kapcsolatos állításnak („Pénzügyi kérdésekben gyakran csak nehezen tudok dönteni.”) nagyon alacsony a kommunalitása, emiatt ezt a tényezőt kihagytuk a további vizsgálatból. A faktorelemzésnél, a könnyebb értelmezhetőség kedvéért rotálást alkalmaztunk (varimax eljárás). A program a hét tényezőből három faktort rajzolt fel, melyek az összes variancia 54,5 százalékát magyarázzák.¹³ (5.1.12. táblázat)

1. faktor (a variancia 21,9%-át magyarázza):

Nem adom ki haszontalan dolgokra a pénzem. (0,67)

Az általam vásárolt dolgoknak nem csak jónak, de szépnek is kell lenniük. (0,62)

Akkor is magyar terméket vásárolok, ha egy hasonló értékű külföldi termék olcsóbb. (0,61) 2. faktor (a variancia 17,6%-át magyarázza):

Mivel a pénz egyre kevesebbet ér, nem éri meg spórolni. (0,78)

Úgy vélem, a reklámok olyan dolgok megvásárlására késztetik az embereket, amelyekre nincs is szükségük. (0,57)

Csak ha pénze van az embernek, akkor élvezheti valójában az életet. (0,54) 3. faktor (a variancia 15%-át magyarázza):

Ha elegendő pénzem lenne, rögvest rengeteg dolgot vásárolnék. (0,82) Csak ha pénze van az embernek, akkor élvezheti valójában az életet. (0,50) Az általam vásárolt dolgoknak nem csak jónak, de szépnek is kell lenniük. (0,36)

Akkor is magyar terméket vásárolok, ha egy hasonló értékű külföldi termék olcsóbb. (-0,31) Az 1. faktor a takarékoskodást, a jó minőség mellett a termék esztétikai tulajdonságának fontosságát és a hazai termékek támogatását tartja fontosnak. Ez alapján ezt a csoportot a pénzbeosztók csoportjának neveztük el. A faktorpontszám átlagok azt mutatják, hogy az első faktorhoz tartozó attitűd leginkább a kérdezettek életkora mentén metszi ketté a társadalmat.

Ebbe a csoportba az idősebb generációk, azaz főként nyugdíjasok tartoznak, a jövedelmi helyzetet tekintve, pedig a jómódúak (4. jövedelemi ötöd). Ezzel egybehangzóan a faktorpontszám átlaga ugyancsak magas a 60 év feletti egyszemélyes háztartások esetében.

A 2. faktorban olyan attitűdök kapcsolódnak egymáshoz, amelyek első látásra egyfajta költekező „hedonista” életmódot hirdetnek. A különböző társadalmi-demográfiai rétegekben kialakult faktorpontszámok átlagai azonban azt mutatják, hogy ebbe a csoportba azok a rétegek tartoznak, akiknek alacsony a jövedelmük és ugyanakkor alacsony képzettségűek is.

A rossz anyagi helyzet, a pénztelenség magyarázhatja, hogy úgy vélik nem érdemes spórolniuk, hiszen nem tudnak megtakarítani. Ugyanebből az okból kifolyólag lehetnek reklámellenesek is, hiszen feltételezhetően a reklámok által felcsigázott igényeiktől jelentősen elmaradnak anyagi lehetőségeik. Ez az attitűd jellemzi a kvalifikálatlan foglalkozási csoportokba és az idősebb korosztályba tartozókat, valamint a nyugdíjasok egy csoportját is. Elsősorban az különbözteti meg az első csoporttól, hogy nemcsak idősek, de

13 A KMO-mutató értéke 0,57, ami éppen az elfogadható 0,5-ös érték felett volt.

alacsony iskolai végzettséggel is rendelkeznek. Ezt a csoportot az „úgy mulat, mint a magyar úr” elnevezéssel illettük.

A 3. faktor az életminőség feltételét a pénzben látja, ha anyagi lehetőségei engednék, fogyasztana, ellentétben az 1. faktorba tartozókkal nem ragaszkodik a hazai termékekhez.

Őket a „ha én gazdag lennék…” elnevezéssel különböztetjük meg. Ezt az attitűdöt a legrosszabb anyagi körülmények (alsó jövedelmi ötöd) között élők, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, legfiatalabb korosztályba tartozók vallják leginkább. A háztartás típusát tekintve a gyermeküket egyedül nevelők, illetve a többgenerációs családban élők sorolhatók ebbe a csoportba.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a hét tényezőből kialakított három faktor a társadalom nagyobb részét kitevő, szegényebb rétegekre, illetve az idősebbekre jellemző fogyasztói attitűdöket tudta leginkább kimutatni. Nem kaptunk viszont képet a középkorú, aktív népesség, a középső és legfelső ötöd fogyasztási szokásait illetően. Az itt elemzett nyolc állítást továbbiakkal bővítve finomítható lenne a társadalom fogyasztói csoportjairól alkotott kép.

5.1.4. Összefoglalás

A tanulmányban a tavalyi Monitor-felvételhez képest újabb kérdésekkel próbáltunk közelíteni a lakosság gazdasági-fogyasztási attitűdjeihez. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a pénzhez és a pénzköltéshez kapcsolódó viselkedést leginkább három tényező a kedvezőtlen anyagi helyzet, az iskolai végzettség, valamint az életkor és életciklus által meghatározott igények következményeképpen értékelhetjük.

A kedvezőtlen anyagi körülményekből adódóan a lakosság túlnyomó része az élet élvezetéhez elengedhetetlennek tartja a pénzt, jelentős részüknek materiális-anyagi igényei jelenleg kielégítetlenek. A kérdezettek kétharmada, saját bevallása szerint, nem szokott haszontalan dolgokat vásárolni.

A pénzügyi döntésekben és a takarékoskodással kapcsolatos attitűd esetében már kisebb jelentősége van az anyagi háttérnek, a kérdezett iskolai végzettsége, valamint az életkor jelentősége fontosabb. A képzettebbek biztosabban hozzák meg (feltehetően bonyolultabb) pénzügyi döntéseiket, és jobban hisznek abban is, hogy érdemes spórolni, mint az alacsony iskolai végzettségűek.

A reklámok megítélésében, valamint a hazai termékek választásában egyértelműen generációs különbségek vannak jelen. Míg a reklámok a fiatalok, a hazai termékek az idősebb korosztályok felé haladva nyernek egyre nagyobb népszerűséget.

A faktorelemzés során nyert három faktor a társadalom nagyobb részét kitevő, szegényebb rétegekre jellemző fogyasztói attitűdöket tudta kimutatni. További itemekkel bővítve finomítható lenne a társadalom fogyasztói csoportjainak jellemzése.

IRODALOM

Bukodi Erzsébet–Róbert Péter (2000): Vagyoni helyzet – kulturális fogyasztás In: Kolosi T.–

Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk.) 346–376. old.

Fábián Zoltán–Kolosi Tamás–Róbert Péter (2000): Fogyasztás és életstílus. In: Kolosi T.–

Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk.): 225–259. old.

Georg, Werner (1998): Soziale Lage und Lebensstile.; Leske + Budrich; Opladen.

Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk., 1998): Társadalmi riport 1998. TÁRKI, Budapest.

Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk., 2000): Társadalmi riport 2000. TÁRKI, Budapest.

KSH (1998): Családi költségvetés 1998. Adattár. KSH, Budapest.

Medgyesi Márton–Róbert Péter (1998): Munka-attitűdök: időbeli és nemzetközi összehasonlítás. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk.):437–457. old.

Nagy Ildikó (1999): Családok pénzkezelési szokásai a kilencvenes években. In: Pongrácz T.-né–Tóth I. Gy. (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 1999.

TÁRKI–SzCsM, Budapest, 1999. 74–94. old.

Oblath Gábor–Pula Gábor (2000): Makrogazdasági folyamatok és szerkezeti átalakulás a kilencvenes években Magyarországon. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy.

(szerk.) 46–79. old.

Sági Matild (2000): Az anyagi helyzettel való elégedetlenség és vonatkoztatási csoportok. In:

Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk.) 260–297. old.

Sik Endre (2000): Négy etűd fogyasztásra. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk.):

323–345. old.

5.1.1. táblázat

A magyar háztartások fogyasztásának adatai jövedelmi tizedek szerint főbb kiadási csoportonként, 1998

Kiadási csoportok 1. decilis 5. decilis 10. decilis Összesen

Élelmiszerek 38,3 35,9 25,8 33,1

Élvezeti cikkek 7,8 5,8 4,6 5,8

Lakásépítés, ingatlanvásárlás 3,3 4,2 5,9 4,2 Ruházkodási cikkek 6,5 6,1 6,6 6,1

Lakásfenntartás 18,9 18,7 15,0 17,9 Háztartás- és lakásfelszerelés 4,2 4,6 5,9 4,9

Egészségügy, testápolás 3,9 4,6 5,6 4,9 Közlekedés, hírközlés 9,9 11,1 16,8 12,8

Művelődés, üdülés, szórakozás 4,7 5,5 8,0 6,2

Egyéb kiadás 4,4 3,5 5,8 4,0

Létfenntartási fogyasztás 67,6 65,3 53,0 62,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: KSH Családi költségvetés, 1998. Adattár

5.1.2. táblázat

Gazdasági attitűdök – a válaszok százalékos megoszlása és skálaátlagok a 18 évnél idősebbek körében 1. Ha elegendő pénzem

lenne, rengeteg dolgot

tudnék vásárolni. 66,2 14,9 11,7 3,6 3,7 100,0 4,37 3825

2. Nem adom ki

haszontalan dolgokra a

pénzem. 65,0 15,0 13,8 4,2 2,1 100,0 4,37 3828

3. Az általam megvásárolt dolgoknak nemcsak kevesebbet ér, nem éri

meg spórolni. 14,3 15,1 31,0 17,9 21,8 100,0 2,82 3797

8. Akkor is magyar terméket vásárolok, ha egy hasonló értékű

külföldi termék olcsóbb. 15,0 11,5 29,1 15,8 28,5 100,0 2,69 3684 Megjegyzés: A válaszokat 5-fokozatú skálán értékelték.