3.2. A háztartások vagyoni helyzete (Vági Péter)
3.2.2. A háztartások vagyoni helyzetének elemzése a háztartásfők néhány jellemzőjének segítségével
A fentebb bemutatott hat vagyoni csoporttal való rendelkezést részleteiben és összevonva7 is több magyarázó változóval vizsgáltuk. A magyarázó változók három nagyobb csoportot alkotnak. Az egyikbe a családdal és a háztartásfővel kapcsolatos demográfiai mutatók (lakóhely, családszerkezet, a háztartásfő kora) tartoznak, a másikba a háztartásfő munkaerő-piaci helyzetét befolyásoló tényezők (a háztartásfő gazdasági aktivitása, foglalkozása, iskolai végzettsége), a harmadik magyarázó elem pedig a háztartás jövedelmi helyzete.
Az ingatlanvagyon tekintetében a legerősebben magyarázó tényezők a háztartásfő iskolai végzettsége, illetve a háztartásfő foglalkozása. A 3.2.1. táblázatból jól látszik, hogy a második lakóingatlan, a nyaraló, illetve az építési telek legmagasabb tulajdonlási arányát is az egyetemet vagy főiskolát, és a gimnáziumot végzettek csoportjainál, illetve a vezetőknél, értelmiségieknél, valamint a vállalkozóknál találjuk. A mezőgazdasági ingatlan és a föld tulajdonlása ugyanakkor az ingatlanvagyon e speciális típusának megfelelően nem követi a másik három tényező tulajdonlásának iskolai végzettség és foglalkozás szerinti mintázatát. A mezőgazdasági földtulajdonlás esetében nem mutatható ki statisztikai értelemben szignifikáns kapcsolat (p>0,05) az iskolai végzettséggel, a háztartásfő foglalkozási kategóriája szerint pedig a mezőgazdasági fizikai munkások és az értelmiségiek, illetve a vállalkozók esetében láthatjuk a legmagasabb tulajdonlási arányt. Világosan kirajzolódik,
6 1999-ben a háztartásoknak csak a 15 százalékában volt számítógép, az internet-hozzáférés pedig csak 2,2 százalékos volt.
7 A hat dimenzióban szereplő összes változót egy csokorba szedve készítettünk egy „összevont” vagyoni helyzet indexet. Az index előállításánál nemcsak az adott csoportba tartozó „elemi” változók, vagyontárgyak meglétét vagy hiányát vettük figyelembe, hanem az adott dolog „ritkaságát is”, tekintetbe véve e dolog népességen belüli megoszlását. Tehát egy gyakran előforduló tárgy alacsony értéket kap a skálán, mivel a népességen belüli gyakorisága magas. Viszont e tárgy hiánya magas negatív értéket kap, hiszen csak keveseknek nincs. Ritkább tárgyak esetében a dolog megléte magas pozitív, míg hiánya alacsony negatív skála-értéket von maga után. Az így kapott standardizált értékeket ezután összeadtuk, s így alakult ki az összevont vagyoni skála. A tanulmány végén bemutatjuk az egyes magyarázó változók kapcsolatát ezzel a vagyoni indexszel, illetve az ebből készített vagyoni ötödökkel.
hogy a mezőgazdasági föld és ingatlantulajdon egyszerre kapcsolódik a mezőgazdaságból élőkhöz, illetve képvisel jó befektetést az értelmiségiek és a vállalkozók számára is. Az is látható, hogy az ingatlanvagyont képező elemek igen eltérő „jelentésű” és célú befektetések.
Érdekes mintázatot mutat az egyetlen ingatlanvagyon elemmel sem rendelkezők, illetve a több ilyen tételt is birtoklók elemzése. A táblázatból jól látható, hogy az ingatlanvagyonnal nem rendelkezők legalacsonyabb aránnyal az egyetemet és a gimnáziumot végzettek között (60,6%, illetve 69,1%), illetve a vezetők csoportjában találhatók (63,4%). A több ingatlant is birtoklók legmagasabb aránya pedig az egyetemet végzettek (12,1%), valamint a vezetők és a vállalkozók csoportjaiban (8,7% és 11,8%) mutatkozik. A többi magyarázó változó szerinti mintázatokból a következőket érdemes kiemelni. A lakóhelyi különbségek kapcsán az látszik, hogy az urbanizáltság foka szerint előre haladva a mezőgazdasági tulajdon aránya egyre csökken, míg a nyaralótulajdon aránya folyamatosan nő.8 A háztartásfő életkora alapján elmondható, hogy a fiatal, 35 év alatti korosztályban a legmagasabb az ingatlanvagyon hiányának aránya. A családszerkezet kapcsán élesen látszik az egyedül élők és a gyermeküket egyedül nevelő szülők ilyen jellegű vagyonának hiánya. Mind a négy vagyonelem tekintetében náluk tapasztalható a legalacsonyabb arány, s az ingatlanvagyon tekintetében igen magas (83,1, illetve 81,7%-os) depriváltságuk. Ezzel párhuzamosan az ingatlanvagyon halmozódásának köszönhetően a többgenerációs háztartásokban a legmagasabb a több ingatlannal is rendelkezők aránya (közel 7%). A család jövedelmi helyzete és az ingatlanvagyon pozíció kapcsolata – ahogy az az iskolai végzettség és a foglalkozás tekintetében is látszik – nem teljesen lineáris. A legnagyobb különbség a legfelső ötöd és az alacsonyabb jövedelműek között mutatkozik, s ez a legerőteljesebben a második lakóingatlan és a nyaraló esetében rajzolódik ki9.
A háztartásfelszereltségi dimenzió és a magyarázó változók összefüggéseinek elemzésekor az előzőekben látottakkal alapjában megegyező tendenciákat kaptunk. A legerősebb statisztikai kapcsolat a lakásfelszereltség esetében is a háztartásfő iskolai végzettségével és foglalkozásával mutatható ki. Ez különösen olyan „modern” felszerelések esetében mutatkozik meg, mint amilyen a mikrohullámú sütő vagy az automata mosógép.10 Ahogy az a 3.2.2. táblázatból is látszik, az iskolai végzettség tekintetében azt láthatjuk, hogy minél magasabb a háztartásfő iskolai végzettsége, annál kedvezőbb a háztartás felszereltsége. Érdekesség, hogy minden háztartási cikk esetében kicsit jobb arányokat találunk a szakközépiskolát végzettek esetében, mint a gimnáziumi végzettséggel rendelkezőknél. A háztartásfő foglalkozási csoportjával összevetve jól látszik, hogy a vezető és értelmiségi foglalkozású, valamint a vállalkozó háztartások lakásfelszereltségi mutatói a legjobbak. Különösen jól látszik mindez a „divatos” iparcikkek esetében: a mikrohullámú sütő vagy az automata mosógép esetében. A vezető, értelmiségi és vállalkozó családoknál a mikrohullámú sütővel való felszereltség megközelíti a 70 százalékot, és automata mosógéppel (is) rendelkezik e családok 78-83 százaléka, ezek az arányok a segédmunkás és a mezőgazdasági fizikai munkát végző háztartásfőjű családok esetében azonban csak 10,4–7,5 százalék a mikrohullámú sütőknél, illetve 14,7–17,2 százalék az automata mosógéppel való ellátottság terén. A háztartások lakóhely szerinti háztartásfelszereltségi arányaival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a kapcsolat nem teljesen lineáris. Ez valószínűleg az egyes háztartási iparcikkek jellegéből is adódik. Például a mélyhűtővel való ellátottság magas aránya a községekben erőteljesen kapcsolódik a falusi életvitelhez, a háztáji élelmiszertermeléshez. Élesen látszik azonban a települési hierarchia a
8 Az építési telek, valamint a második lakóingatlan és a településtípus között nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat.
9 Kivételt képez a mezőgazdasági ingatlan vagy föld tulajdonlása, ugyanis itt a második jövedelmi ötödbe tartozó családoknál található a legmagasabb tulajdoni arány.
10 Ugyanakkor két háztartásfelszerelési cikk esetében eltérő mintát kaptunk. Míg a mélyhűtőkkel való ellátottság a háztartás szerkezetével, a hagyományos mosógépekkel való ellátottság a településtípussal áll elsősorban statisztikailag szoros kapcsolatban. Azonban a második legerősebb kapcsolatot mutató változó mindkét esetben a háztartásfő foglalkozási csoportja.
hagyományos és az automata mosógépek arányának alakulásában. A korcsoportok szerinti különbségekben kirajzolódik, hogy a legfelszereltebbek a középkorú háztartások. Az idősebb háztartások inkább csak az elterjedtebb javakkal rendelkeznek, a fiatalabb háztartásokban pedig a „divatos” iparcikkeknek van valamivel magasabb aránya, általános felszereltségük azonban alacsonyabb szintű. A családok jövedelmi helyzete kapcsán azt láthatjuk, hogy a háztartásfelszereltség tekintetében éles határ húzódik egyrészt a legalacsonyabb jövedelműek és a középrétegek, másrészt a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartózók és a többiek között. A családszerkezet vonatkozásában látható, hogy a legrosszabb felszereltséggel az egyedülálló háztartások rendelkeznek.
Az információs-kommunikációs javakkal való rendelkezés tekintetében a legszorosabb statisztikai kapcsolatot újra a háztartásfő iskolai végzettségével és foglalkozásával találtuk.
Egyedül a mobiltelefonnal való ellátottság esetében más a helyzet, itt a legerősebb kapcsolat a háztartásfő gazdasági aktivitásával és foglalkozásával található, de a harmadik meghatározó tényező itt is az iskolai végzettség. A 3.2.3. táblázatban látszik, hogy a képzettebb háztartásfőjű háztartások felé haladva az ilyen jellegű cikkekkel való ellátottság aránya folyamatosan növekszik. Sőt e tekintetben, nagyon éles határvonal húzódik az egyetemet végzett háztartásfőjű családok és a többiek között. Ugyanilyen markáns különbségek rajzolódnak ki aszerint is, hogy a háztartásfő dolgozik-e vagy seem. A foglalkozási csoportok kapcsán érdemes megfigyelni, hogy a személyi számítógép és Internet-csatlakozás (is) a legmagasabb arányban az értelmiségieknél található, míg a mobiltelefonnal való ellátottság aránya különösen magas a vállalkozó háztartásfőjű családok esetében. Az életkor tekintetében figyelemre méltó, hogy a fiatalok felszereltsége e javakkal legalább olyan magas, mint a középkorú háztartásoké, sőt a mobiltelefonok esetében ebben a csoportban a legmagasabb (34%). A családszerkezet és e javak összefüggésében itt is jól látszik az egyedülálló háztartások alacsony ellátottsága. Ez valószínűleg főként az idős egyedül élők magas arányának tudható be. A családok lakóhelye vonatkozásában nem lineáris a kapcsolat, csupán az Internet-csatlakozás, illetve az ilyen javak teljes hiányának arányában figyelhető meg tisztán a települési hierarchia. A családok jövedelmi helyzetével összefüggésben éles határvonal húzódik meg a legfelső jövedelmi kategóriába tartozók és a többiek között.
Az úgynevezett „szabadidős” vagyontárgyak vonatkozásában az előzőekhez hasonló minta rajzolódik ki. Az iskolai végzettség tekintetében figyelemre méltó, hogy a hifitorony és a videó tulajdonlásának esetében a szakközépiskolai végzettségű háztartásfőjű családoknál magasabb előfordulási arányt tapasztalunk, mint a gimnáziumi végzettséggel rendelkezőknél. A „szabadidős” vagyontárgyak mindegyikére igaz, hogy a legmagasabb említési arány az értelmiségi és a vállalkozó családoknál tapasztalható, míg legkisebb arányban a segédmunkás és a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúaknál láthatjuk e tárgyakat. A háztartásfő gazdasági aktivitása szerint éles különbség rajzolódik ki a dolgozók és az inaktív háztartásfőjű családok között. A családok lakóhely szerinti különbségei is jól látszanak. Az urbanizáltság foka mentén előre haladva növekszik e tárgyak jelenléte a háztartásokban. Az életkor tekintetében itt is jól látszik az idősebb háztartásfőjű családok alacsonyabb szintű ellátottsága. A háztartásszerkezet szerinti különbségek is jelentősek.
Mind a három „szabadidős” vagyontárgy esetében a gyermekes házaspároknál található a legmagasabb, s az egyedül élőknél a legalacsonyabb előfordulási arány. A családok jövedelmi helyzete tekintetében ezeknél a tárgyaknál is jól látszik a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozók nagymértékű hátránya, illetve a legmagasabb jövedelmű családok és a többiek közötti különbség.
A gépjármű-tulajdonlás dimenziójának vizsgálata az eddigi mintát erősíti. Az iskolai végzettség szerinti csoportok tekintetében a haszonjárművek esetében nincs statisztikai értelemben szignifikáns kapcsolat, ugyanakkor jelentős különbség figyelhető meg a legfeljebb nyolc általános iskolát végzettek, illetve az ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők autótulajdonlási arányai között. A foglalkozási csoportok kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a haszonjárművel való rendelkezés tekintetében a vállalkozó
háztartásfőjű családoknál kiemelkedően magas arányt tapasztalunk. A 18,5 százalékos haszonjármű birtoklási ráta az országos átlag majdnem ötszöröse. Az autótulajdonlás tekintetében is kiemelkednek a vállalkozói háztartások (72,6%). Ezzel párhuzamosan a gazdasági aktivitás szerint is éles különbséget tapasztalhatunk a dolgozó háztartásfőjű családok és az inaktív háztartások autótulajdonlási megoszlásai között. A településtípus szempontjából szembetűnő, hogy a gépjármű-tulajdonlással nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat. Az életkori csoportokat figyelve azt tapasztaljuk, hogy a járművagyon szempontjából a középkorú háztartások vannak a legelőnyösebb helyzetben. A családszerkezet vonatkozásában ennél a tulajdontípusnál is jól látszik az egyedül élők deprivált helyzete. A családok jövedelmi helyzete itt sem mutat lineáris kapcsolatot. Sőt, a haszonjárművek esetében nincs is statisztikai értelemben szignifikáns kapcsolat, míg az autótulajdonlásnál itt is a legfelső és a legalsó jövedelmi kategóriába tartozó családok tulajdonlási rátája válik el élesen a „többiekétől”.
Az utolsó vizsgált vagyonkategória az úgynevezett „kincsképzés” szegmense. Ebben az esetben is az iskolai végzettséggel és a háztartásfő foglalkozásával mutatható ki szoros kapcsolat. A „kincsképzés” tekintetében a legelőnyösebb pozícióban itt is a magasan kvalifikált, egyetemi végzettségű (30%), az aktív (14,6%), illetve értelmiségi (28%), vagy vállalkozó (20,7%) háztartásfőjű családok találhatóak. Az életkor tekintetében a középkorúak (13%), lakóhely szerint a fővárosiak (12%), a háztartás összetétele alapján a gyermekes párok szerepelnek (közel 15%) a legmagasabb arányokkal. A családok jövedelmi kategóriák szerinti különbségei itt is érzékletesen mutatkoznak, főként a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozó háztartások és a „többiek” között.