6. LAPLACE‐TRANSZFORMÁCIÓ; LINEÁRIS RENDSZEREK ELEMZÉSE
2.3 ábra: Komplex számok szorzása
b b ( ) a a ( z
z1 2 1 2 1 2
2.2 ábra: Komplex számok összeadása
2 1
) sin i (cos r
z1 1 1 1 ) sin i (cos r
z2 2 2 2
2 1 z z 2
1 z z
2 1
2.3 ábra: Komplex számok szorzása Szorzás, osztás és pozitív egész kitevős hatványozás
cos( ) i sin( )
; rr ) sin i (cos r ) sin i (cos
r1 1 1 2 2 2 1 2 12 12
cos( ) i sin( )
; rr ) sin i (cos r
) sin i (cos r
2 1 2
1 2
1 2 2
2
1 1
1
r(cosisin)
n rn
cos(n)isin(n)
(n pozitív egész szám).Megjegyzés: ii=i2=-1.
Gyökvonás
Tekintettel arra, hogy a szöget a 2 egész számú többszörösével (k 2,k ) megváltoztatva ugyanazt a komplex számot kapjuk, könnyen belátható, hogy adott z 0 komplex szám esetén a zn r(cosisin) egyenletnek (n pozitív egész szám) n darab különböző megoldása van: azok a komplex számok, melyek hossza nr , szöge pedig a
n ) 2 1 n n ( ,..., n 2 2 ,n n 2 ,n n
szögek valamelyike.
Így minden z 0 komplex számnak n darab különböző n-edik gyöke van, melyek az origó középpontú, nr sugarú körön, egy szabályos n-szög csúcsaiban helyezkednek el a komplex számsíkban:
. 1 n ,..., 2 , 1 , 0 k n ,
k 2 sin n n i
k 2 cos n r ) sin i (cos
r n
n
Komplex exponenciális függvény
Az exponenciális alak a komplex exponenciális függvénnyel van felírva, amely az
0 n z n
! n
e z , z
hatványsorral van definiálva.
Ha a z komplex változó (kitevő) helyett az x valós változó szerepel, akkor a valós exponenciális függvényt kapjuk: ex
n0(xn/n!), x . Tisztán képzetes kitevő esetén a függvényértékek komplexek, amelyekben (a képzetes tengely irányában) 2 szerinti periodikusság mutatkozik. A periodikusság jól látható az ei cosisin Euler-formulából, mely a tisztán képzetes kitevőjű exponenciális és a valós szinusz- és koszinusz függvények közti összefüggés. Érdekes a = esetén adódó ei10 összefüggés az alapvető matematikai konstansok között.A szorzás, osztás és a pozitív egész kitevős hatványozás exponenciális alakban:
, e
r r e r e
r1 i1 2 i2 1 2 i(12) e , r
r e r
e
r i( )
2 1 i 2
i
1 1 2
2
1
rei
n rnei(n)(n pozitív egész szám).
2.3 Számolás váltakozóáramú hálózatokban
Az elektromosságtanban feltételezzük, hogy az ún. passzív áramköri elemekből (ohmos ellenállásból, kondenzátorból és tekercsből) álló rendszerek lineárisak, így teljesül a szuperpozíció elve. A linearitás, valamint a Fourier-elmélet alapján megállapítható, hogy a periodikus időfüggvényű feszültséggenerátorok (ill. áramgenerátorok) felfoghatók harmonikus (szokásos szóhasználattal élve: szinuszos) időfüggvényű feszültséggenerátorok (ill. áramgenerátorok) soros kapcsolásaként. Ennek alapján a periodikusan gerjesztett, csak passzív elemeket tartalmazó áramkörök vizsgálata a harmonikus gerjesztésű rendszerek elemzésén alapul.
Az elektromosságtanból tudjuk, hogy a passzív áramköri elemek feszültsége és árama színuszos gerjesztés esetén az alábbiak szerint függ össze (az egyszerűbb áttekinthetőség érdekében a feszültségfüggvény esetén nulla fázisszöget feltételezünk).
Ellenálláson (R)
Feszültség u(t)U0sin(t)
Áramerősség sin( t)
R ) U t sin(
I ) t (
i 0 0 R
/ U I0 0 Fáziseltolódás =0 Kondenzátoron (C)
Feszültség u(t)U0sin(t)
Áramerősség
U C sin t 2
t 2 sin I ) t (
i 0 0
C U I0 0 Fáziseltolódás
2
, az áram „90°-kal siet” a feszültséghez képest
Tekercsen (L)
Feszültség u(t)U0sin(t)
Áramerősség
sin t 2
L U t 2
sin I ) t (
i 0 0
) L /(
U I0 0 fáziseltolódás
2
, az áram „90°-kal késik” a feszültséghez képest
A váltakozóáramú hálózatokban végzett számítások szempontjából fontos megjegyezni, hogy míg ohmos ellenállás esetén a feszültség és az áramerősség pillanatnyi értékeinek hányadosa bármely időpillanatban megegyezik az egyenáramú ellenállással
0 0
I U ) t ( i
) t (
R u , addig a kondenzátor és a tekercs esetén ez a hányados az körfrekvencia függvénye, és nem hordoz közvetlen fizikai jelentést.
Számolások egyszerűsítése végett a váltakozóáramú hálózatokban a feszültséget és az áramerősséget komplex értékű függvényekkel írjuk le (az idő függvényében). E függvények hányadosa az időtől független állandó, a komplex impedancia, vagy másképpen komplex váltakozóáramú ellenállás.
A komplex függvények alkalmazásának egyik előnye, hogy az egyenáramú körökben használt összefüggések (pl. a Kirchhoff-törvények) érvényben maradnak. Az alábbiakban összefoglaljuk a számításokban előforduló komplex értékű függvényeket és ezek összefüggéseit.
A feszültség–idő függvény leírása komplex formában
Ebben a részben a képzetes egységet j, a mennyiségek komplex értékeit ~ jelöli.
A feszültség időbeli változását leíró u(t)U0sin(tU) függvény az
U U
0 j( t )0 cos( t ) j sin( t ) U e U
U ) t (
~u
az ún. komplex feszültségfüggvény képzetes része: u(t)Im
~u(t).Ahhoz, hogy a U fázisszög (konstans) és az időtől függő t tag szerepét megkülönböztessük, az exponenciális kifejezést szétbontjuk:
. e U~ e
e U e
U ) t (
~u j t
t 0 j j
) 0 t (
0 j U U
Az ~U0 U0 ejU
komplex számot a feszültségfüggvény komplex amplitúdójának nevezzük. Mivel ejU 1, a komplex amplitúdó nagysága megegyezik az U0 valós amplitúdóval (maximális feszültséggel), emellett tartalmazza a U fázisszöget is.
Az áramerősséghez ugyanezen az elven rendelünk komplex függvényt: az )
t sin(
I ) t (
i 0 I függvény szerint változó áramerősséghez rendelt komplex áramerősség-függvény:
cos( t ) j sin( t )
I e .I ) t (
~i j( t )
0 I I
0 I
A valós áramerősség-függvény a komplex áramerősség-függvény képzetes része:
~i(t)Im ) t (
i . Az áramerősség-függvény komplex amplitúdója: ~I0 I0 ejI
, ezzel .
e
~I e
e I e
I ) t (
~i j t
t 0 j j
) 0 t (
0 j I I
A fentiek alapján a komplex amplitúdó nagysága megegyezik az I0valós amplitúdóval (maximális áramerősséggel), emellett tartalmazza a fázisszöget is.
A komplex feszültség- és áramerősség-értékek a komplex számsíkban vektorokként ábrázolhatók, amelyek harmonikus gerjesztés esetén szögsebességgel egyenletes körmozgást végeznek az origó körül. A vektorok által bezárt szög a feszültség és az áramerősség fázisának eltérése.
U0
I0
Re Im
) t (
~i
) t (
~u
U0 I0
) t ( i
) t ( u
2.4. ábra: Komplex feszültség- és áramfüggvények Impedancia
Egy passzív áramköri elem impedanciája az elem komplex feszültség- és áramerősség-amplitúdójának hányadosa:
. I e
U e
I e U
~I U~
Z~ j( )
0 0 j
0 j 0 0
0 U I
I
U
Az impedancia tehát a feszültség és az áramerősség maximális értékétől, valamint a fázisszögek eltérésétől függ. A három áramköri elem esetén, a fentiek alapján:
Áramköri
elemek UI
) ( j 0
0 e U I
I Z U
~
0 0
I Z U
Ellenállás 0 ~Z R ej0 R
R R
Kondenzátor
2
j X j
C e 1
C Z 1
~ j2 C
C
C 1
Tekercs
2
~Z L e L j X j
2 L j
L
L
Megjegyzések
1. A komplex impedancia ohmos ellenállás esetén pozitív valós szám, kondenzátor és tekercs esetén tisztán képzetes (negatív, illetve pozitív előjellel).
2. Az ellenállás impedanciája nem függ az gerjesztési körfrekvenciától, míg a kondenzátoré csökken, a tekercsé pedig növekszik az növekedtével. Emiatt különböző gerjesztési frekvenciákra egy adott áramkör másképpen reagál.
3. A kondenzátor és a tekercs impedanciájának nagyságát látszólagos ellenállásnak is hívjuk.
A valós impedancia a komplex impedancia nagysága:
I . e U
I e U
I Z U Z ~
0 ) 0 ( j 0 ) 0 ( j 0
0 U I U I
A komplex feszültség- és áramerősség-amplitúdókkal érvényes az Ohm törvény és a Kirchhoff-törvények:
Ohm-törvény: ~ ~ ~.
0
0 I Z
U Csomóponti törvény: ~ ~0.
0
nI n
Huroktörvény: ~ ~0.
0
nU n
L
C 1
~zC Im
L 1
~ZRe R
~Z
valóstengely
tengely képzetes
2.5 ábra: Ellenállás, kondenzátor, tekercs impedanciája
Soros és párhuzamos kapcsolásnál a komplex impedanciákra érvényesek az egyenáramú körökben is használ összefüggések. Sorosan kapcsolt, 1 ~Zn
,...,
~Z
impedanciájú elemek eredő impedanciája:
. soros 1
,
eredő
Párhuzamosan kapcsolt, 1 ~Zn ,...,
~Z
impedanciájú elemek eredő impedanciájára:
n párhuzamos 1
,
Ha a kapcsolás ellenállás mellett kondenzátort és/vagy tekercset is tartalmaz, akkor eredő impedancia valós és képzetes részt egyaránt tartalmaz. Az összetevőket a komplex számsíkban ábrázolva jól látható az egyes impedanciák hatása az eredőre (2.5 ábra).
Soros RC kapcsolás esetén például az alábbiak szerint alakulnak a függvények és összefüggések:
Generátorfeszültség:
valós feszültségfüggvény: ug(t)Ug0sin(t);
komplex feszültségfüggvény: u~g(t)Ug0ejt;
komplex feszültségamplitúdó: U~ U .
0 g 0
g
Eredő impedancia:
C .j
komplex áramerőssé amplitúdó: ;
C j
valós áramerősség-amplitúdó: ;
C
komplex áramerősség-függvény:
generátor-feszültséghez képest (kapacitív jellegű kapcsolás);
valós áramfüggvény: Az áramköri elemek feszültsége
komplex feszültségamplitúdók: R,
C j
komplex feszültségfüggvények:
, így a kondenzátor feszültsége
„90°-kal késik” az áramához képest:
valós feszültségfüggvények:
3. DIFFERENCIÁLÁS
3.1 Lineáris függvények
A műszaki folyamatok leírásában fontos szerepet töltenek be a lineáris modellek, amelyekben egyes mennyiségek között – legalábbis egy bizonyos határig – lineáris kapcsolatot feltételezünk. A rugalmasságtan lineáris elmélete például a feszültség és az alakváltozás közt feltételezett lineáris kapcsolaton alapszik. Ennek legegyszerűbb megnyilvánulása a lineáris rugókarakterisztika feltételezése. A szabályozástechnika elmélete is a lineáris rendszerek viselkedését tárgyalja a szuperpozíció elvét alapul véve.
A lineáris modellek a lineáris függvény fogalmára épülnek.
Az X és Y lineáris terek között ható f:XY függvényt akkor nevezzük lineárisnak, ha bármely x1,x2X és bármely 1,2 esetén fennáll, hogy
1 x1 2 x2
1 f
x1 2 f
x2 f .A lineáris tér fogalma igen általános, mi itt a differenciálás kapcsán csak az , 2 és 3 lineáris terek között ható lineáris függvényekkel foglalkozunk.
A lineáris algebrából ismert, hogy az n k típusú lineáris függvények és a (k×n) típusú mátrixok között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés létesíthető: az : n k lineáris függvényhez egyértelműen létezik egy olyan (k×n) típusú K mátrix, amelyre
x Kx, x n. A későbbiekben tárgyalt esetekben felírjuk a lineáris függvényeket:X Y K
k (x)kx
3
3 2 1
k k k
k (x)kx
3 k
k1 k2 k3
(x)kx3 3
33 32 31
23 22 21
13 12 11
k k k
k k k
k k k
K (x)Kx
Megjegyzések:
1. Az típusú xkx lineáris függvény grafikonja az origón átmenő, k meredekségű egyenes (a síkban).
2. Az 3 típusú xkx lineáris függvény grafikonja az origón átmenő, k irányvektorú egyenes (a térben).
3. Egy 3 típusú lineáris függvény egy rögzített k vektorral képzett
3 3 2 2 1
1 x k x k x
k x k
x skaláris szorzat formájában áll elő.
4. Geometriai viszonyok, mozgások leírásában fontosak az n n típusú lineáris függvényeket, melyeket az n tér lineáris transzformációinak is nevezzük: az
2 2 típusú lineáris függvények síkbeli, az 3 3 típusú lineáris függvények térbeli lineáris transzformációk.
5. A mechanikában a (síkbeli, illetve térbeli) feszültségi és az alakváltozási állapot szintén 2 2, illetve 3 3 típusú lineáris függvényekkel, más szóval tenzorokkal írható le. Ezek a tenzorok általában különböző fizikai dimenziójú mennyiségeket kapcsolnak össze. A feszültségtenzor például irányhoz rendel feszültségvektort: (n) Tn, adott bázisban:
z y x
z yz xz
zy y xy
zx yx x
z y x
n n n
.
Az 3 3 típusú lineáris függvények (tenzorok) invariánsai
A lineáris algebrából ismert, hogy különböző bázisokban (koordináta-rendszerekben) a tér elemeinek (vektorainak) különbözők a koordinátái, és ezzel együtt a tér lineáris transzformációinak mátrixa is más. Itt nem térünk ki arra a kérdésre, hogy a koordináta-rendszer megváltoztatása hogyan hat egy lineáris transzformáció mátrixára, de azt megjegyezzük, hogy a lineáris függvényekhez tartoznak koordináta-rendszertől független skalár- illetve vektorértékek, amelyek a lineáris függvények különböző bázisbeli mátrixaiból számítva ugyanazt az értéket adják. Ezek az értékek olyan fizikai mennyiségekkel vannak összefüggésben, melyek nem kötődnek koordináta-rendszerhez, például forrásosság, örvényesség az erőterek, illetve az áramlási terek esetén.
3.2Differenciálhányados; derivált függvény
Egy f függvényről általában akkor mondjuk, hogy differenciálható az értelmezési tartományának egy x0 belső pontjában, ha a „bemenet” xxx0 és a „kimenet”
) x ( f ) x ( f
f 0
megváltozása közötti kapcsolat jól közelíthető a x egy lineáris függvényével: f (x). (Intervallumon itt az f függvény értelmezési tartományának megfelelő n dimenziós intervallumot értünk, ami n darab nyílt intervallum Descartes-szorzataként definiálunk.) A „jól közelítés” az f hibatagra vonatkozó követelmény: a hibatagnak „elegendően gyorsan” kell tartania nullához, midőn x tart a nullához.
Legyen X, illetve Y az , 2, 3 halmazok valamelyike, IX nyílt intervallum, f:IY. Az f:IY függvényről akkor mondjuk, hogy differenciálható az x0I helyen, ha van olyan
:XY lineáris függvény, amelyre
) x ( h ) x ( ) x ( f ) x x ( f
f 0 0
, xG0 és ( ) 0,
lim0
x
x h
x
ahol G0 valamely origó középpontú nyílt gömb.
Az f:IY függvény x0I helyhez kötődő lineáris közelítésén azt értjük, hogy )
x ( ) x ( f ) x x ( f
f 0 0
, xG0,
vagyis azt, hogy a függvénynek a bemenet x megváltozásához tartozó f változását a definícióban szereplő lineáris függvény változásával közelítjük. Az (x) értéket szokás a
x
-hez tartozó differenciálnak nevezni. A lineáris közelítést gyakran az
) x x ( ) x ( f ) x ( L ) x (
f
0
0 ,x G
x0formában írjuk, ahol Gx0 valamely x0 középpontú nyílt gömb. Itt L:XY elsőfokú függvény (polinom), így ezt a formát pontosabb elsőfokú közelítésnek nevezni.
Az lineáris függvényt – az X és Y halmazok dimenzióktól függően – meghatározó k számot, k vektort, illetve K mátrixot az f függvény x0 helyhez tartozó differenciálhányadosának nevezzük.
A fenti fogalmak és ezek jelölése a tárgyalt függvénytípusok esetén:
típusú függvények (f:I , x0I).
lineáris függvény (x)kx, k
differenciálhányados k
a differenciálhányados jelölése k f(x0) vagy (x ) dx k df 0 differenciál xf(x0)x
lineáris közelítés f f(x0x)f(x0)f(x0)x ) x x ( ) x ( f ) x ( f ) x ( L ) x (
f 0 0 0
Megjegyzés:
Az L függvény grafikonja az f függvény grafikonjának érintőegyenese az ))
x ( f , x
( 0 0 pontban.
3 típusú függvények (r:I 3, t0I).
lineáris függvény (t)kt, k 3 differenciálhányados k r(t0) 3
a differenciálhányados jelölése k r(t0) differenciál tr(t0)t
lineáris közelítés r r(t0t)r(t0)kt ) t t ( ) t ( r ) t ( r ) t ( L ) t (
r 0 0 0
Megjegyzések:
1. A L függvény az tr(t)függvény elsőfokú függvénnyel való közelítése a t0 helyen. Az L függvény grafikonja az r függvény grafikonjának érintőegyenese az
) t (
r 0 pontban, ennek irányvektora a pontbeli differenciálhányados vektor.
2. Az 3 típusú függvények a geometriában elsősorban a térgörbékhez, a mechanikában elsősorban a mozgás pályájához kötődnek. A térgörbék 3 típusú függvénnyel való előállításánál a változót általában t-vel jelöljük, és paraméternek nevezzük. A mozgások vizsgálatánál a hely és az idő kapcsolatát 3 típusú függvénnyel adjuk meg, továbbá a mozgást jellemző sebesség és gyorsulás időtől való függése is ilyen típusú függvény. A változót (az időt) ebben az esetben is t-vel jelöljük. A differenciálhányadost mindkét témakörben vessző helyett ponttal szokás jelölni.
3. Analóg módon értelmezhető bármely n pozitív egész esetén az n típusú függvények differenciálhatósága. A síkbeli problémák vizsgálatához az 2 típusú függvényekre vonatkozó megfelelő formulák szükségesek.
3 típusú függvények (skalármezők) (f:I ,r0I).
lineáris függvény (r)kr , k 3 differenciálhányados k 3
a differenciálhányados jelölése k gradf
r0 vagy k f
r0 vagy
r0r d k df differenciál r gradf
r0 rlineáris közelítés f f
r fr0 gradf
r0 r
r Lr fr gradf
r rf 0 0
Megjegyzések:
1. Analóg módon értelmezhető bármely n pozitív egész esetén az n típusú függvények differenciálhatósága. Egy n típusú függvény gradiense egy n-beli vektor.
2. Egy 3 skalármező gradiensfüggvénye egy 3 3 vektormező.
3. A transzportfolyamatok leírásában nagy jelentősége van a gradiens fogalmának:
egy intenzív mennyiség inhomogenitása a megfelelő extenzív (legtöbbször skalár) mennyiség áramát okozza, az inhomogenitás mértéke pedig a gradienssel adható meg. Ha egy extenzív mennyiség áramsűrűsége (egységnyi felületre vonatkoztatott árama, ami irányfüggő) j, a megfelelő intenzív mennyiség y (legtöbbször skalármező), akkor
r L grady
rj ,
ahol: L az (egységnyi hosszúságra vonatkoztatott) vezetési tényező. (Sokszor röviden csak annyit írnak, hogy jLgrady.) Néhány példa:
Extenzív mennyiség Intenzív mennyiség Vezetési tényező elektromos áram, I elektromos potenciál, U vezetőképesség, =1/
hő, Q hőmérséklet, T hővezetési tényező,
térfogat, IV nyomás, p szivárgási tényező, A
tömeg, Im sűrűség, diffúziós tényező, D
3 3 típusú függvények (vektormezők) (v:I 3,r0I).
lineáris függvény: (r)Kr, KM3 3
differenciálhányados: KM3 3
a differenciálhányados jelölése: K v(r0) vagy
r0r d
v K d . differenciál: r v
r0 rlineáris közelítés: v v
r vr0 v
r0 r
r Lr v
r v
r rv 0 0 Derivált függvény
A differenciálhatóság pontbeli jellemző, de intervallumra is „kiterjeszthető”. Ha az f:IY függvény az I intervallum minden pontjában differenciálható, akkor azt mondjuk, hogy az f függvény differenciálható az I intervallumon. Az intervallum pontjaihoz a pontbeli differenciálhányadost rendelő függvényt derivált függvénynek nevezzük. Egy függvényt folytonosan differenciálhatónak nevezünk, ha a derivált függvénye folytonos.
3.3 Változási gyorsaság
A műszaki folyamatok leírása során használt függvények mennyiségek kapcsolatát (függését) fejezik ki. (A szemléletesség kedvéért az értelmezési tartomány, illetve az értékkészlet elemeit néhol a függvény bemeneti, illetve kimeneti értékeinek fogjuk hívni.) Alapvető kérdés, hogy egy mennyiség megváltozása egy másik mennyiségben milyen változást idéz elő, vagyis hogyan függ össze a két megváltozás. Erre a kérdésre a (pillanatnyi) változási gyorsaság ad választ. Lineáris kapcsolat esetén a változási gyorsaság állandó, megegyezik a lineáris függvényt (a típustól függően) meghatározó számmal, vektorral vagy mátrixszal, és könnyen kifejezhető a bemenet és a kimenet megváltozásából (az típusú függvények esetén például egyszerű osztással). Ha a kapcsolat nem lineáris, akkor a változási gyorsaság pillanatnyi értékéről beszélhetünk, ami a differenciálható függvények esetén a függvényt az adott helyen jól közelítő lineáris függvény meghatározó adata, vagyis a függvény differenciálhányadosa.
Leggyakrabban az időre vagy a helyre vonatkoztatjuk a változás gyorsaságát, számos alapvető fizikai mennyiség változási gyorsaságot fejez ki. A következő táblázat néhány példát mutat erre:
Mennyiség Változási gyorsaság az időre vonatkoztatva
pályakoordináta (s, [m]) pályasebesség
pályasebesség
sebességvektor
rendszer által leadott/felvett energia (E, [J]) teljesítmény
adott keresztmetszeten átáramlott
töltésmennyiség (Q, [C]) áramerősség
Mennyiség Változási gyorsaság a helyre vonatkoztatva
hőmérséklet (T, [°C]) hőmérsékleti „gradiens”
elektromos potenciál (U, [V]) elektromos térerősség
A pillanatnyi változási gyorsaság és a differenciálhányados kapcsolata könnyebben megérthető a differenciálhányados fogalmának a differenciahányados függvényen alapuló (a fentiekben bemutatottal ekvivalens) bevezetésével.
A differenciálhatóság ekvivalens megfogalmazása típusú függvényekre Az f:I függvény pontosan akkor differenciálható az x0I helyen, ha a
x
határérték létezik és véges (valós szám). Ekkor a határérték megegyezik az )
x (
f 0 differenciálhányadossal. A
x
helyen vett differenciahányados-függvényének nevezzük.
A műszaki elmélet leírásakor a differenciálhányadosra gyakran a rövid
x
formulával utalnak, aminek csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy a differenciák mely pontra vonatkoznak.
A differenciahányados-függvény
x
meredekségét adja. Így a
formula szemléletes geometriai
jelentése: differenciálható függvény adott pontbeli meredeksége egyenlő a pontra illeszkedő szelők meredekségének határértékével, miközben x0. Ez összhangban van azzal a képpel, hogy az érintő egyenest a szelők határhelyzetének tekinthetjük.
A differenciahányados függvényhez az átlagos változási gyorsaság fogalma kapcsolható:
az f és az x mennyiségek viszonyában a
x
határérték pedig az x0 helyen vett pillanatnyi változási gyorsaságot fejezi ki.
Példaként tekintsük egy vezető adott keresztmetszetén átfolyt töltésmennyiség időfüggését leíró tQ(t), t[tA,tB] függvénykapcsolatot. Az átfolyt töltésmennyiség átlagos változási gyorsaságát (átlagos áramerősséget) valamely [t1,t2] időintervallumban a
differenciahányados-függvény értéke az átlagos áramerősséget adja a [t0,t0+t] (illetve t<0 esetén a [t0+t,t0]) időintervallumban. Ha pedig a tQ(t) függvény differenciálható a t0 helyen, akkor a
)
határérték (differenciálhányados) a t0 időpillanatban vett pillanatnyi áramerősség.
Hasonló gondolatmenet fogalmazható meg minden, változási gyorsaságot kifejező mennyiség esetén, amennyiben skalármennyiségek kapcsolatát vizsgáljuk. A korábban említett változási gyorsaságokra vonatkozó összefüggések összefoglalva:
pillanatnyi sebesség:
t
pillanatnyi gyorsulás:
t
pillanatnyi teljesítmény:
t
pillanatnyi áramerősség:
t
ahol: s pályakoordináta; v pályasebesség; a pályagyorsulás; E energia; P teljesítmény; Q töltésmennyiség; I áramerősség.
A differenciálhatóság ekvivalens megfogalmazása 3 típusú függvényekre Az r :I 3 függvény pontosan akkor differenciálható a t0I helyen, ha a
határérték létezik és véges ( 3-beli vektor). Ekkor a határérték megegyezik az r(t0) differenciálhányadossal. A
t differenciahányados függvényének nevezzük.
A differenciálhányadosra gyakran a rövid
t
formulával utalnak, aminek csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy a differenciák mely pontra vonatkoznak.
A differenciahányados-függvény
t
A differenciahányados-függvényhez, illetve a differenciálhányadoshoz itt is az átlagos, illetve a pillanatnyi változási gyorsaság fogalma kapcsolható.
Példaként tekintsük egy mozgó pont helyének időfüggését leíró tr(t), t[tA,tB] függvénykapcsolatot, a mozgás pályáját. A hely átlagos változási gyorsaságát (az átlagsebességet) valamely [t1,t2] időintervallumban („helyileg” a pályának az r(t1) és
időpillanat. Ekkor az
t
differenciahányados függvény értéke az átlagos sebességet adja a [t0,t0+t] (illetve t<0 esetén a [t0+t,t0]) időintervallumban.
Ha pedig a tr(t) függvény differenciálható a t0 helyen, akkor a
határérték (differenciálhányados) a t0 időpillanatban vett pillanatnyi sebesség.
3.4 Irány menti derivált; parciális derivált
A többváltozós függvények differenciálszámítása az ún. parciális deriváltak segítségével történik. A parciális deriváltak egyváltozós függvények deriváltjai, amelyek úgy állnak elő, hogy a többváltozós függvény változóit egy kivételével rögzítjük.
Ha például az (x,y,z)f(x,y,z) háromváltozós függvény x és y változóját valamely x0, illetve y0 értéken rögzítjük, akkor egy zf(x0,y0,z) egyváltozós függvényt kapunk. Ha ezt a függvényt differenciáljuk valamely z0 helyen, akkor a kapott differenciálhányados az eredeti háromváltozós függvény z változó szerinti parciális differenciálhányadosát kapjuk az (x0,y0,z0) helyen.
Az alábbiakban először bevezetjük az irány menti derivált fogalmát, ennek speciális eseteként állnak elő a parciális deriváltak.
Irány menti derivált
Legyen I 3 (háromdimenziós) nyílt intervallum. Ha az f:I függvény differenciálható az r0I helyen, 0 v 3 egy rögzített vektor és ev a v irányú egységvektor, akkor a
0
0 vvf r gradfr e
értéket az r f(r) függvény r0 helyen, v 3 irányban vett irány menti differenciálhányadosának vagy irány menti deriváltjának nevezzük.
Ha a v vektor speciálisan 3 természetes bázisának egy eleme (bázisvektor), akkor az irány menti differenciálhányadost parciális differenciálhányadosnak nevezzük.
Parciális derivált
Ha az f:I függvény differenciálható az r0I helyen, és ei az i-edik bázisvektor az 3 természetes bázisában (i{1,2,3}), akkor a eif(r0) irány menti differenciálhányadost az
) r ( f
r függvény r0 helyen vett, i-edik változó szerinti parciális differenciálhányadosának (vagy parciális deriváltjának) nevezzük.
A parciális deriváltakat többféleképpen szokás jelölni. Az r f(r) függvény r0 helyen vett i-edik változó (xi) szerinti parciális deriváltjának leggyakoribb jelölései:
) r ( f 0
i , xif(r0), f(r ) xi 0
, (r )
x f 0
i
.
Ha nem áll fenn a félreértés veszélye, használhatjuk az fi(r0), illetve az fxi(r0) jelöléseket is.
Parciális derivált függvény
Ha az f:I függvény differenciálható az I intervallumon, akkor az r if(r) függvényt az r f(r) függvény i-edik változó szerinti parciális derivált függvényének nevezzük.
A gradiens és a parciális deriváltak kapcsolata
A parciális deriváltakat definiáló if(r0) eif(r0) gradf(r0)ei (i=1,2,3) formulából könnyen látható, hogy a parciális deriváltak valójában a gradiens vektorkoordinátái. Így a gradiensvektort a gradf (1f,2f,3f) alakban is írhatjuk.
Az alábbiakban megadjuk az irány menti és a parciális deriváltak definícióját az irány menti differenciálhányados fogalmának felhasználása nélkül, és egyben rávilágítunk e fogalmak jelentésére.
Szűkítsük le az f függvényt az értelmezési tartománynak egy r0ev, ]-0,0[
„egydimenziós” részhalmazára, és tekintsük a f
r0 ev
egyváltozós függvényt. A )r ( f 0
v iránymenti differenciálhányados megegyezik ennek a függvénynek a =0 helyen vett differenciálhányadosával:
0 v 0
0 0
v fr e fr
lim r
f .
Az irány menti differenciálhányados azt fejezi ki, hogy az adott pontból adott irányban
„kimozdulva” milyen gyorsan változik a függvény értéke.
A gradiens geometriai jelentése
Igazolható, hogy az irány menti differenciálhányados értéke akkor maximális, ha v a )
r ( f
grad 0 -lal egyirányú. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a gradiensvektor azt az irányt mutatja az értelmezési tartomány egy adott helyén, amely irányban „kimozdulva”
a „leggyorsabb” a függvény növekedése. A koordinátatengellyel párhuzamos irányokban speciálisan a parciális differenciálhányadosok adják a változás gyorsaságát.
Parciális differenciálhányados
3.5 A térgörbék görbülete és torziója
A következőkben áttekintünk néhány fogalmat, amely a térgörbék differenciálással való vizsgálatához kötődnek.
Kísérő triéder
Legyen r:I kétszer differenciálható függvény és t0I. Tegyük fel, hogy 0
vektorrendszer, ahol
) derivált vektorok által kifeszített sík (simulósík) egységnyi hosszúságú normálvektora, neve: binormális egységvektor. Az n(t0) vektor az e(t0) és a b(t0) vektorok
) derivált vektorok által kifeszített sík (simulósík) egységnyi hosszúságú normálvektora, neve: binormális egységvektor. Az n(t0) vektor az e(t0) és a b(t0) vektorok