MAGYAR ÉLEI
KODOLANYI JANOS
Elszoruló szívvel olvasom Bartók Béla búcsúinter-júját. A mester, ak,i az új Magyarországot megálmodta
~ halhatatlan művekbe foglalta, aki minden mélyen ma-gyar szellemi mozgalom egyik teremtő atyja, Bartók, aki nélkül bizony még ma is cs.;ik tapogatóznánk a nagy kérdés körül: mi, a magyar és ki a magyar, elmegy Amerikába. Elmegy pedig a magyar »újjá-születés« idején, az »aktív nacionalista forradalom«
nagy dobbal, hirdetett s körülfáldyázott korszakában.
Nemcsak tőlünk megy el, Európából is elmegy. Pedig Ettrópa sokkal inkább magához ölelte őt, mint mi ma-gunk. Sokat mondhatnánk a bánásmódról, amelyben Bartók Bélát rtthon bizonyos helyeken részesítették, de túl keserű volna erről szólnun1<, hiszen elég keserűség számunkra, hogy elmegy. És sok olyasmit is el kellene mondanunk, <lmiről jobb hallgatni, vagy amiről szólni tehet e t I e n. lgy csak arra gondolunk, hogy mNyen szegény 'tesz Bartók nélkül a Zeneművészeti Főiskola, mely egykor Liszt Ferenccel büszkélkedett, milyen sze-gények lesznek hangversenyeink, mennyire megnehe-. zül népdalkincsünk feldolgozásának ügye, mennyire el-szegényedünk valamennyien, akik az ő szerény, hall-gatag alakjára úgy tekintünk, mint nehéz munkánk meg-ihletőjére, tanítookra és példaképünkre. Sokan sírtak a búcsúhangversenyén.
Mikor jön vissza vajjon? Egy tenger, egy világ
• fesz közöttünk.
És beszélik, el~y később Kodály Zoltán is. Bar-tóknak társa, kiegészítő fele, a másik Mester. Ott-hagyta a Zeneművészeti Főiskolát. . . De miért ismé-teljük, amit egyszer is oly nehéz leírni?
Szegényebbek ·leszün1< két magyar lángelme foly-tonos sugárzásával.' Hát olyan nagy nép vagyunk, olyan gazdagok Bartókokban és Kodálydkban? Hát valóban többesszámban beszélhetünk e két csodálatos művész
ről? Nincs hivatal, amelynek törődnie kel~ táMozásuk okával, nincs felelős férfi, akinek segítenie kel·lene a jóvátehetetlen c•sapáson, mely kultúránl<at éri? Nincs pénz, mely biztos, termékeny nyugalmat adjon nekik, nincs hatalmas .szó, amely visszatartsa őket?
A Zeneművészeti Főiskolán viszont megmarad Sik-lós Albert. Nem ismerem őt, nem tudom, milyen
mes-tere a :művészképzésne'k, de i•smerem műveit. Ismerem üres, magyarkodó virtuózitását a hangszerelésben, á,I-korszerűségét, hamiis pátoszát, nehézkes humorát, azt a csüggesztő erőlködést, amellyel a morzsáját szedi annak, amit Bartók és Kodály ösztönös köooyed.séggel, az 'óriás gyermek játékos természetességével garmadá-val önt elénk A két nagy magyar elmegy, Siklós Alb~rt, a papirosművész, az utánérző, a mi,nden ere-jéből megszakadásig magya·r ittmarad. Ki mérhetné fel veszteségünket?
Gsak a rádió nem veszít semmit.
Nem veszíthet, hiszen Bartókból, Kodályból alig volt valamije, ami volt és van, inkább csak önigazo-lásul van s mutatványszámba megy. Sem szellemük, sem műveik nem kellenek a rádiónak. Tangóharmonika kell a rádiónak, azt a háromezer aláírást tiszteli, amit tangóhannonikáért lelkesedő hangszerkereskedőink
ge-~eblyéztek össze széplelkű honleányaink és »szittya«.' honfiaink között. Bartók és Kodály elmegy, de itlrnarad a tangóharmonika. Ba-rtókért, Kodályért nem fáj a szíve úri középosztályunk tömegei.nek, de ó, mennyire fájt volna, ha a rádió nem indul meg háromezer lelkes kérelmező imponáló felvonulásán.
Régen lemonc:11iuok már arról, hogy a rádió zenei igazgatóságát jobb, magyarabb, kulturáltabb belátásra bírjuk. Most azonban, hogy Bartók és Kodá.ly távozár sán kesergünk, emlékezzün'k a rádió egy igen-igen magas vezetőjének szavaira: »A rá d i ó o Ly a n, ami-I y e n a 4< özön s ég, mert a ,rádió ü z ami-I e ti v á 1-1 a I k o z ás.« Nos, az üzleti vál•lalkozások nagyon távol · esnek a mi érdeklődésünk körétől. De a rádióétól, · mint látjuk, korántsem, noha nem hisszük, hogy .?·
könyv,
ia;
színpad, a film s végeredményben a zenej élet is első.sorban ü z I e ti vá:I la I k o zá s voloa„ Más oldalról kell hát megfogni a dolgot. A M 1:1 gy a,r
Dal, a Magyar Dalosegyesületek Orszá-gos Szövetségé •ne k hivatalos lapja, legutóbbi számához g,yüjtőívet csatolt azzal a kéréssel, hogy a tangóharmonika lelkes táborával szemben ne háromezer
1
~6
MAGYAR HET
de h a r m i n e e z e r a I á í rá s t helyezzünk a zenei igazgatóság asztalára, kérve, szentelje,n végre annyi időt a magyar zenének, amennyi meg-illeti.
Ebből talán ért majd az üzleti szemponto-kat o~annyira tisztelő rádió.
Bartók és Kodál,y távozása alkalmából talá,n idő
szerű lesz futó pillantást vetni a magyar rádió né-hány, találomra kikapott napjának úgy~evez,ett zenei műsorára. Kik azok a zenesz.erzők, akik műveikkel Kondor, Pong,rácz, Stephanides, Ruszinszkó Nándor, Márk Béla, Székely, Jacobi, Buday, Kemény, llniczky, postászenekar, a Bes.zkárt-zenekar mérhetetlen tömegű
»műsorszáma«, ame.l,yről a legszorgos.abb kutatás sem tudja megállapítani, miféle nemzetiségű s.zerző s milyen jogcímen alkotta ... munka hétiköznapjain, sőt monka közben haMg,atunk ze-nét, vagy énekelünk A magyar közönség lelki zűrza már csak arravaló, hogy orrán-fülén-száján bezúd.ulva el:kábíts.a, elbutítsa az emberek tömegét, nehogy rá-juk.szakadjon a rettentő csend s ha!l.a:niok kelljen a lelkükben kavargó zűrzavaros. lármát. Vagy arra jó, hogy ünneplő kés.zségúket, s.zár:nyalásukat megbénítsa, nehogy el-ömöljön rajtuk egy magasabbrendű, tisztább, igazabb vi-lág fény,essége. Mer! ez a fényess.ég meg-világítaná mindazt az alacsonyrendűség,et, · hazúgsá,got, sivárságot, ürességet, ami körülv,es.zi őket.
Majd meg-látjuk, lesz-.e eredménye a harminc-ezer al,áírásnak. Győz-e a háromezer tangóharmonika-rajon-gón a magyar zenéért rajongó harmiincezer. tá.-mad11i Boda remekeire és Meggyes.sy Ferencre. Mél--tá,n já.rul ez a cikk Bartók és. Kodály távozás.ának ~zo-morú eseményéhez.
Ne.m kívánok vi.tatkomi Kállai Ernővel, cikke el-olvasása után nem tartorTJ méltónak arra, hogy beteg, vánnyadt .esztétikai pepecs.elésével harcbaszá.lljak Bosz-szúsan vetem félre az ujságot, mint annyi más, betűvel telenyomtatott papi-rost. Hozzászoktam, hogy sem az irodalom, sem a zene, s.em a képzőművés.zet alkotá-sait méltón bíráló ciikkek szamara n i n cs pap ín.
n i n c s n y o m da f e s t é k é s. n i n c s h o ,n o r á r i u m, ámde mindez van, mihelyt értetlenül, elferdült szemlé-lettel s a magyar szellemiséget romboló s.zándékka-1 ír valaki. Lám, kevés író akadt, aki rámutasson Boda
Gábor új, bátor s. minden ízében mag,yar művés.rer tének rendkívüliségére, ám rögtön kerül krítikus, ha arról vain szó, hogy a polgári középszer színvonalán gőgösködve, finomkodva és okoskodva elpusztítsa egy művész al;kotásának eredmén-,,eit. Mert rom b o Iá s pá-lyázaton elfogadták a terveit, megbízták a kivitellel, odaá,llítottá.k az utca forgat.agábaj s váMaHal< ezért gúnyt, gáncsoskodást, még talán kudaroot is, most szemben találják magukat Ká.llai cikkév,el s az alacs.onyíz,lésü tömeg,ernberek l<órusáva,I, akik f,ennen lobogtatják az ujsá,got, diiadaltáncot jámak s. egyhangúlag zeng.ik:
»Ugy-e, megmondtuk, úgy-e, el-őreláttuk, · úgy-e, nem akartuk, pénzt, nyilvánosságot ad1a,tok egy embennek, aki csúffá tette a palotát s nevetségbe fullaszto1ta a pályázatot«. Minthogy pedig közintézményeink veze-tői és. sokan mások, akik építtetnek, éppen annyit ér-tenek a 'művészethez, miint Kál•lai Emő, óvakodni fog-nak, hogy eZ!Után Boda művészetéhez formában, ér-tékben, szellemben hasonló merész művészetet támo-gassanak. Elvégre nem is. kívánhatjuk tőlük, hogy fud-ják, mi a jó magyar sz-obar. Elég, ha Káll,ai 'i1Udja, - már pedig ő csak tudja? Hiszen a Pester Uoyd kritikus.a ...
•
Az egyetemi és főiskol,ai hallgatós.ág megindítotl\a a harcot a tandíjreformér!. A múlt iskolaév a mozga- . lomra való felkészülés volt. Statisztikákat állítottak ösz-sze, ada.fokat gyüjtöt!iek s most tiszta kép áll el-őttünk, hogy melyik társadalmi osztályból há.ny százalék egye-temi polgár kerül ki, mibekerül egy-egy tanári, orvosi,
mérnöki oklevél elnyerés,e. A Klebelsberg-féle közok-tatási rendszer, amely nyfüan és határozottan a, közép-osztály érdekeit helyezte mindenek fölé s amelynek értékítéletében legelői állott az á,llami tisztviselő, ezt köveHe a szabad pá,lyán mozgó »értelmiség« s cs.aik legutoljára kullogott szégyenkezve a munkás, a nem-zetfenntartó paraszt, meghozta előrelátott és megjósolt eredményeit. Most hozta meg, Erdély egy részének visszacsatol:ásakor.
Mert most aztán napról-napra halljuk a keserves panaszt: n i n c s m é r n ö k, n i n cs t a n á r, n i n c s o r v o s, n i n c s é p í t é s z, n i in c s k ö z i 9 a z g a t á-s i á-sz a k e m be r. Húá-sz éven át má-stálták az ifjúá-ságot, rostáHá:k, hogy kihulljon az alulról jöttek óriási, életre-való serege s kiválasztódjék egy vékony kis réteg.
Mert nem a,kartak »szellemi proletárokat« nevelni. Ir-tóztak attól, hogy »a társadalom oyal<ára zúdítsák a diplomások tömegét«. Folyton Nagymagyarországról be-széltek és írtak, ámde nem készültek fel még egy Kö-zépmagyarországra sem. Mert legfőbb szempontjuk az volt, hogy elnémítsák a zúgolódó, gyökenes társadalmi megújhodást követelő fiatal nemzedéket, a váHoztatás-tót való lúdbőrző félelmük elr-ekesztette az utat mun-kásságunk és parasztsá.gunk előtt a tudományos kép-zettség felé. Hiszen az »úri« családból származó ifjút köooyebb volt fékentartani, mint az al·ulról jötteket.
Ha az ember látja az ijesztő összegeket, amikbe egy-egy diploma megszerzése kerül, elgondolkozhat afölött, hogy mennyi verejtékbe, gondba, nélkülözésbe, á,l.matlan éjszakába és ina:tszakasztó munkába, kerül egy kisgazdának, egy munkásnak, amíg a Hából »értelmi-ség« l,esz. Elgondolkodhat fölötte, hogy vajjon hogy legyen kedve egy szegény parasztnak, aki öt-tíz hold-dal rendelkezik, négy-öt gyermeket felnevelni, amikor csak egy lehetőség áll előtte: az öt-tíz hold föld oég:y-fe.lé való da,rabolá,sa.
Most azután közigazgatási szakember kellene és
MAGYAR éLET
nincs, útépítő mérnök kellene és nincs, tanítósereg kelJen,e a magyarrá lett iskolákba. és nincs, orvos kel-lene a, községek egész sorába és nincs ... Mert e,sz-tendőkön át írták, szav.alták, hogy nem szabad »sz,el-I,emi proletári.átiust« nevelnünk, lévén ez a réteg az
»elégedetlenség melegá,gya és minden társadalmi nyug-talanság okozója«. Elnémították az él,eta'karat egészsé-ges· feszengését, nyugtalanságát, ahelyett, hogy felké-szül1ek volna a jövendőre s kiküszöbölték volna az elég,edetlenség okait.
Pedig minden fontos hely,en a színfüzta magyarság-nak kell átvennie az ,irányítá,st, hiszen kiderült, hogy csal< a magyar népből n•evelődött fele-lős egyének vállalhatjá,k valóban a, fele-l ő s s ég e t, nemcsak • magáért a magyarságért, hanem mindazokért a nemzetiségekért is, amelyek ezer év óta velünk egy hazában élnek. A magyar ember vég-telen türelme, fölényes humora, elnéző jóindulata, gyors, intuitív gondolkodá-smódja, rendíthetetlen nyugalma és végtelen igazságszeretete kell most az ország minden visszakerült őrhelyén.
A tandíjreformra tehát éppen olyan égető szükség van, mint a hadsereg,re, vagy a gazdasági szervezésre.
Itt az ideje, - sőt már el is múlt, - hogy min~
nehézség, önérdek, féltékenység, politikai elvakultság, osztályiuralmi szempont, szellemi lomhaság akadályán keresztültörve olyan tandíjrendszer s ezzel együtt olyan egészséges kivá-lasztási rendszer jusS/On diadalra, a m e I y valóban a magyarsá.g legszélesebb réte-g e i t s v e I ü k e réte-g y ü t t a z i réte-g a z i ma réte-g y a r k u 1-t ú rá t s ,á 11 a m é r de k e t s z o I g á I j a. Sokáig már úgysem állhatnak ellen a hatalmak, amelyek irtózva tekintenek az egyre feljebb nyomuló parasztságra és munká-mgra. Nincs mód, nincs eszköz és hatalom, amely megakadál}'OZz,a, hogy ez az ország népi s ma-gyar legyen.
~&
Kodolányi János: Futótűz. (Athenaeum.) A huszas évek• végén jelent meg először
ez a regény. Akkor már félig-meddig meg-fakult emlék volt mindaz, ami e regényben történelem, s ma, az új világháború vihará-ban újra ismerősen időszerű. Fejlődő ese-ménysora. voltaképen alig van. Háromszáz-lapos pillanatkép egy kúnsági úrifamilia haldoklásáról, egy fiatal intellektuel el-hamvadó szerelméről s a forradalommá lobbant utolsó világháborús ·nyárról. Sötét, hideg és könyörtelen kritika a.z életről és az
emberekről - mondanók, ha nem ve·nnők
207
észre, hogy a tünetek leírásában már az orvosság is benne van. A könyv mintegy összefoglaló képlete mindannak, ami Kodo-lányi volt, s épp ezért jelent különös él-ményt a művészi_ alk_oJás qj _vizein. járó .író.
ismerel'eben szemlélni a régit. Történelmi trilógiájában már mintegy magasból figyeli az élet hullámzását, s a történetíró sorssal megbékélt nyugalmával beszél róla. A szem-léletmód különbsége mellett azonban sok a rokonvonás is. A Futótűzben éppúgy a reá-lisan ábrázolt egyéniségen át láttatja a kort, a· nemzetet, az életet, mint a Julianus barátban, s egyformán nem kerekíti klasz-szikus egésszé egyiket sem, mert nem te-remti az életet, hanem művészi módon újra-éli. Az élet pedig mindig folyik és mindig befejezetlen. Ennek a folyton változó lét-nek vetülete stílusa. Előadásában úgy jele-nik meg a világ, mint egy alkonyodni kezdő
táj: egy kevéssé megszépített valóság. S eb-ben a mérséklettel irodalmivá emelt környe-zetábrázolásban a maga természetes - akusz- · tikájával · hangzik a vidék mindennapi em-bereinek mindennapi beszéde.. A túlszínezett stílus és a nyers realizmus szürkesége kö-zött művészi középút e nyelv, mely - most látszik csak igazán - talán a legalkalma-sabb ma arra, hogy az új magyar irodalom egyik példája legyen. (Fényi András.)
~ ~~ Lv½v' A g Y O,
N\.,,O \r. (q . tr-r, !Lo t -1o 9
..
,,,.
Uj go11,lt,l:-itol~ :1z ,,,. .
IIJ
Kodolányi János beszélgetése Donáth Györgygyel, a kormánypárt lövárosi szervezetének igazgatójával
-- llfit kell értenünk azon, hogy· •k"-resztény« és •nemzeti« polifikusok 1Ja.•
gyunkt - kérdezte Donáth György, a fiatal képviselő egy értllkezleten, ami-kor át vette a korinánypárt fővárosi
szerv(ezésének irányítá~át. Ha Kis-pe.st felé megyünk, látunk egy gyönyörű
,í.j templomot. A templomon Ml egy
másik temvlomot. A két templom közöli pedig sivár nyomortelep teriil el. Vaj-jon tetszik-e Istennek, hogy lenézt•én a fi'ö!dre, két templom között nyo11wrtPle-pet lát1 Nem az· tetszenék-e Neki job-ban, ha vártunk volna a templornép'té,s-se/ addig, amin a 11.yomortelepeket el-füntetjük1
Do,,áfh György diákos arcú, gyors-mozgúsú, nevetésre hajlamos, lelkes, 011timista fiatalember. Tiibb érdekes tu-lajdonság küHinbözteti meg őt »korunk hi5sétől«, az úgynevezett fiatal politiktts·
tói. Például éppen optimizmusa. ö t,i·iiviszonyokat, a lehetőc.égeket és lehe-tetlenségeket, ám ennek ellenére tud itlmodni. A tervei .:ilé ágaskodó akadá-lyokat nem azért látja meg, hogy iga-zolja velük a megalkuvást, hanem h,ogy
legyőzze őket. A7: is kiemeli őt ,korunk
hőseinek«. tömegéből, hogy mélységes áhitattal viseltetik a magyar kultúra iránt. Azokkal ellentétben, akik •aktív nacionalista forraflalmárok«-nak hirde-tik magukat, ámde egyetlen pillantásra ,;em méltatják például a valóhau nagy és {,rtékos háborúutáni magyar irodal-mat, ő ebből merít irányítást, lelkese-dést, ehhez méri a mai,ryar sors fonto-1,;abb vagy kevésbé fontos kérdéseit, ehhez szabja állásfoglalását. Alig •'Van még olyan rajongója a _magyar könyv-nek, mint amilyen Donáth Györ.gy.
lróembernek gyakran kínos a poli-tikussal való beszélgetés. Valami finom, könnyed gőgiit é,re,~ az író a 1101i tikns
réezéről, valami úri sajnálkozást, a leg-jobb ~sotben jóindulatú váll~eregetést.
Ide park kellene •..
Donáth Uyörin,ryv.ill élvezet l,eszéligetni.
Ö tudja és cl is ismlwi, hogy a 11,emzel írója sza/Jja meg az irányt, <L rwliliku.~
<'víti fel az utakat. Ritka jelenség na]l-jaínklmn !
Statisztikus volt s ez meglátszik rajta. Szigorúan ragaszkodik a kézzel-fogható tényekhez. Ámde a tényekből álmokat épít, mint gyermek az éJ}ítő
kockákhól. "> ez kiiliini>s gy<i~1yörüségére szolgál az írónak, hiszen ő is ilyesmit művel. Donáth György. végtelonül sze-reti a szavak eredeti jelentésében v11ló használatát. Az ö száján a ··»keresztény nemzeti politika« elveszti jelszójellegét.
Ha ő arról szól, hogy nyomortolepeink Budapest szégyene, valóban ott ég ar-cáln a szégyen pirossága, szemében ott villog a leplezetlen harag. Ha ő azt mondja: »Budapestet V'é>g,re
Magyaror-~zág igazi fővárosává kell tennünk«.
érezzük, hogy nem a Gyönoyösbokréta ünnepi felvonulásaira, nem díszőrségek úllítására, nem h,w,ogó zenekarok in-dulóira s nem is a haza1fiságtól dag.adó
ke,blü, »nemzeti< >kültőinkro gond,tl.
Vele termésrntesen lehet beszélni, nem használja politikusaink feukiilt, cifra
ma<lárnyelvét. ·
- Ugyan mi hirdeti, hogy Budave.~t magyftr város, sőt: magyar f6város1 Talán nwlterdiszes épiilefei, amelyek olya,wk, minlltrt egy nagy 11emzetközi 1.-iárusításon vásárolták 110/na össze ju-iá11gos rirott1 P<Íriz.,l,att minden kii a franeia .,zcllemet .hi.rdeti, London c.,ak
angol 1Járc,x lehet és semmi má.~, hogyan lehetne ezen segítenit
-- Semmiesetre sem úgy, - feleli hogy 1mnt1<1k modern magyar építészek.
Rájuk kell bíznunk a dolgot. Ha rajtam
J,'iilig vagyunk Budapest rendezésé-nek ezerág·ú, bonyodalmas kérdéseiben.
- Budapest az al,szurdumok városa sziík kis utc<iban él.-telPnl.-edifc kopottan, fol;1Josói siitttel.-, szo/Jcíi sz·likek, az er1ési.
évület egy •ócska, dohos la/Jirinttt.Y, lme.
a 1,lflg!/<Lr kultúra· fellegvára! f:s milyen
jellem.,ő: Népra.jzi. llfúzeum,mk kint 1,etn az Isten háta möUölt, nehor1y a 11épraí, fránt érdel.-lúdö külföldi. vag11 a tanulni 1.•ág11ó nm_qyar megközelíthes.,e. Vi.,zont az lpann1lvészeti Múzeum, amely még·
.~cm olyan fonta., a nemzeti müveliidés sze1111mntjcí/Jól, szél} kupolás valotába.11 1.>an, könnyen me.<Jf,özelíthető helyen.
- Hál a parkok! Kertek! megtinttt!ion, hiszem a legnagyobb gyá-rai, északon va11nak, az uralkodó szél-irány pedig ippen ráhajtja a füstöt, kormot a 11áros.-a. :&Hntltogy pedig Pest eu;11ik leuszégye11letesellb része a Do-hány-utca, a Wesselényi-lrlca, a Dob-utca, egyszóval az Erzsébetváros bel-seie, a Körút és a Károly-körút közé eső ,·észt is le kellene bontani, és par-kosítani. Mármo.~t, a kiskörúton, szem-ben a parkkal, el lehetne helyezni a miniszt.:riumokat. Odavalók ezek, a vá-ros fő·11011alám, könnyen megközelíthet{, helyre . .A Vár. maradjon meg Várnak,
~o~
//'el kellett menni egy há:det6re, hogy
ldtllaB.sulo a BaziHkáf
bontani. Bejárata k6nnyen áthelyez-1'et6 az épület déli oldaljlra, er,·öl már lehet vinni két-hároms:ráz métf'1'rel. -11111 a Nyugati pályaudvartól gy6nyöril. rá•
látál nyilnék a Városházára. Nem a 1tookholmira, perrze, hanem va.lami másra. Sajnor, 11annák bajok, amiken 6«11:regbe kerülne, hogy kivihetetlen, mert a pénz ma uociália célokra lutll.
- Hát a Margit-körúthoz mit szólt - Á., a Margit-körút kill6nó'sen uí11-iigyem • .A. Seéll Kálmán-tértöl a Mar·
oit-l&idlg végig c,upa z{lrza,,ar, rendet•
le11ség. .A.mikor a Statilztikai Hi11atal-ból hazajárogattam, mi-nden nap el-ámultam raila. Hát ezt a fonta, fltw-nalot már sohasem lehet rendbelweni!
No é1 Óbuda. Pedig nem hídba ilpft•
teztek ott árpádházi királyaink. Óbuda oy6nyör:il. hely, szemk6zt a Seigettel, ,zelid hegyek karéjában. Csakhogy a közlekedése 1irnlma1. Kiizelebb kell hoznunk Budáho~ MUyen gyön116ril.
11árosré1zt lehdne belóle teremteni.
- Csakhogy ott a hajógyár.
- Ez fo~-~ kért!,és, de talán, egyszer, valamikor a hajógyárat f.1 el leh61 he•
lyeznf om1ét alkalmasabb helyre. Álta-lában a gyárakat mind Délre keil
dapest elllvárosai. Soroksárt& kezdve föl Újpestig egyetlen hatalmas várost látunk. Minek 11zeknek a részeknek kii• ál1,'.tottak, elsö uiatok a nyomortele-pekre vezetett, - emlékeztetem Donáth Györgyöt. - Mit tlllpasztaltál 1
Hangja élessé válik, area ki.Pirul - Ht11z ~" nem volt elegenclö az or-1zá11 e szennJ/folliafnak, 11 ffl4gyarság e 11.:égyenének eltiintetéaére, - imond.ia fölháborodva. - Lddákb6l,
bádogdara-bokb61, szemétből épült putrikban lak-nak még ma is az emberek - magyar emberek/ - ,zázal. Egy-egy nyomo,·ult, moc,ko, odúban HJ/Olcan:tizen ,zoronga-nak. Vannak olyanok
i,,
akik semmi áron ,em hajlandók elköltözni, ,lgy hozzászoktak, olyan lelki apátiába 1üllyedtek. Hi1zen sokan ott születtek, ,például csekély átalakUással alkal-maasá lehet tenni o nyomorteiepe,c .... kettészeli a Duna , a "1illamo1t10nalak-nak· a hidakhoe kell alkalmazkodniok. De
sokat lehetne javitani f6ldalatU 11asút•
tal. Hgyelóre kél szárnyat kellene épf•
· teni, csakA011y ez ann1/ibo kerill, hogy mo,tandban gondolni ,em lehet rá. Pe-dig égetíJen 1rikaége1/ .A. pesti Duna-parton azonban elöbb-utóbb meg11alóaul a gyorwaaút • e:, k6nn1Jit 'ffJaid tlGla-mit a k6zlekedé, gondjain.
- Foglaljuk csak ÖIIIIZe Budape,;t megoldásra váró kérdéseit.
- 1 Igen, mi<ndenekelött meg keU te-r~tenilnk Nagybudapeatet/ .A. minilZ•
tériumokat, közhivatalokat 6uze keU g11iijtenünk a 114ro, tzivébe.n, parkot kell lételitenünk II TÚézvdrosban,
tériumokat, közhivatalokat 6uze keU g11iijtenünk a 114ro, tzivébe.n, parkot kell lételitenünk II TÚézvdrosban,