hogy gondoilatait, sejtéseit, sz,orongásait s reményke~
dését :leolvashassam, oagynak keU látnom kicsi.ny életét, kicsiny javait, szerény kincseit, bámulnom kell a nagy népeknél százszor nagyobb hősi,ességét, meg kell érte•
nem, hogy a természetben egyforma értéke van a ki•
csinynek és a nagynak, mert mit11d a kettő~ é I e t. Kis nép írójának lenni több erkölcsi szilá.rdságot, több le-mondá.st, több erőfeszítést, több elszántságot • és na-gyobb kita,rtást k_íván. Mert a kis nép megmaradá:sa csak úgy •lehetséges, ha szemét a 1-e;gnagyobb eszmlé~
nyekre veti s az Hyen nép írójának munlkálko~
folytonos edződés a tisztítótűzben.
Ha születésem előtt magához citált volna az Isten s megkérdezett volna, milyen életet választok, ezt fe-leltem volna:· engedd, hogy egy kis nép írója legyek, engedd, hogy minden erőmmel egy kis nép megmara-dásáért dolgozzam, engedd, hogy az élet nagyságát a kicsinyekben keressem és lássam, engedd, hogy nagy kezed alkotá.sát a látszólag gyönge fűszálban csodá,1-jam. Azt mondtam volna neki: hősi életet aka~ok, mert másfajta élet megalázó volna, engedd há,t, hogy ne legyek óriás tölgy egy végtelen őserdőben, amelyen nyomtalan zúg végig a vihar, hanem legyek inkább cserje a homokban, amelynek minden erejét meg kell feszítenie, hogy tövestül ki ne sza'kgassa az orkán.
X. ba,rátom gyáva. Kicsinynek, hitványnak érzi · ma-gát. X. barátom hiú is, nem tartja magához rnéltóiniail<
a népét. Ez látszólag ellentmond gyávaságának, ámde nagysága nem igazi nagyság, csupán nagynak képzieli magát hiúságában. Valójában attól reszket, hogy kisded írói üzletecskéje rombadől, holott ő nagy üzletre vágyik.
Százezres példányszámra, gazdag, előkelő életre, ün-nepeltetésre. Olimpiai stadionban szeretné megkoszo-rúztatni
magát,
de nem a maroknyi görögség• Stadion-jában, ha.nem egy százmilliós nép tombológyülekeze-tében. .
De hát mi akadályozza meg abban, hogy fölszedje sátorfáját IS ikedve szerint bel-eolvadjon valamely, gusz-tusa szerint máris választott nagy népbe? Vajjon mi ta.rtja itt, hogy egy szánalmas kis nép költője legyen?
Hiszen, ha elhagyná ezt a nyomorúságos terecskét, mindpssze »legföljebb« a gyermekei beszélnelk más nyelven, ez pedig az ő szemében alig jelent
elviisel-1
'l'(
. MAGYAR HET
hetetlen áldozatot. ő mégis azt szeretné, ha az egés2l
»kis« magyarság megszüntetné reménytelen »különál-lását«. Miért? Mert igazolni szeretné magát. harc elesettjei nyugszanak. Bűn a végtelen emberáldo-, zat szentsége ellen, amelyben önmagukat föláldozták:
azok, akiknek X. költő az életét, a nyelvét, szemei látását, füle hallását, szíve dobogását köszönheti. Bűn az eszmények ellen, amelyekre eleink a szemüket füg-gesztették, hogy megmaradjanak. Bűn s ezért a fel-négyeltetés engesztelő bűnhödése kevés volna. Kiközö-sítés járna érette. Ezt pedig mégsem válla.lja . . . Csak a tízmillióva,I együtt vállalná. Bűne hasznosságát hir-detni nem gyáva. Bűnét megcselekedni gyáva, .
.
,.
Szen~ Istvánról, különösen augusztusban, amikor az ország ünnepli emlékezetét, rengeteget írnak és írtak.
Egyébként is sze,retik emlegetni a szentistváni alkot-mányt, amely, persze, semmi más, mint bizonyos libe-rális-demokrata,, tehát kapitalista-polgári érdekek bizo-nyos politikai pártok öröktől fogva való és mindörökre szóló igazolása,, a »többnyelvű ország erejének« egy szent szájával való kohÓlt bizonyítása, ezenfelül idegen-forgalmi csáberő, áruházak ormáo a nagy »occasio«
kegyeletes és egyben hasznos beharangozója. Ez az a Szent István, aki diadalmas polgári világunk minden,-napjait égi glóriával sugározza be, ujságjaink vezér-cikkeit megihleti, képviselőink nagy részének -méltó-ságteljes szónoki zengzetet kölcsönöz s boltosaiokat némi üzleti nyereséghez is juttatja. Vannak, természe-tesen, akik többet, nagyobbat, méltóbbat látnak első ki.rályunl< alakjában kisded egyéni és pártkonjukltír&
jótékony elősegítőjénél s igazolójáná,I. Kétségtelen, hogy Magyarország hatá,rainak tágulása például fölveti a sors-·
döntő kérdést: hogyan kormányozta István úr s az ő királyi háza a soknyelvű népet, milként forrasztotta egybe a sokféle népafjtát a Kárpátok gyűrűjében. E nagy prob-lémák azonban silány versengésekre aprózódva hullám-zanak le a széles néprélegekbe s mire elérkeznek egy-egy demokrata napilap hasábjaira, egy-egy-egy-egy pártklubba, egy-egy felekezeti kupaktanácsba, vagy ünnepségre, már alig hasonlítanak az országalapító király gondola.
taihoz, tetteihez, szándékaihoz ...
Vannak azután, akik hősileg és pogányul kárhoz-tatják Szent Istvánt, mint az ősi hit, az ősi erkoÍesöik;
kipusztítóját, a magyarság megrontóját, a nemzeti jef....
leg kivetkőztetőjét, a Levédiából kijöttek lelkének meg-másítóját. Vannak, akik fehér lovat áldoznának Koppány húszméteres fekete márványszobra előtt a Gellérthe-gyen, miután elkiáltották dilettáns imádságukat a, fel-keléíkelő Naphoz. És vannak, akik keserű búsongással
Alkotmánytisztelő politikusok, egyházi körök, új rend után áhítozók, Koppá,ny-rajongók, új pogányok, nagy-tudományú történészek és dilettáns Hadúr-imádók azon-ban egyaránt megegyeznek abazon-ban, hogy a kegyes Szent István is, a törzsfők el,tiprója is gyökeresen sza-kított a magyar hagyományokkal s merőben új ala-pokra helyezte a magyarság életét. A kegyesek afféle német Hoosvatert látnak benne, a forradalmárok kímé-letlet'l újítót, a pogány nosztalgiával eltelte'k kegyetlen kánt, - de egyik is, másik i,s gy~erében forgatta föl a ma,gya,r nép gazdasági, társadalmi, politika.i és vaf„
lási ,rendjét s mintha egy növényt merőben más ta-lajba ültetett volna, nemzetünk gyenge fáját átplántálta s új alakú fává nevelte.
De ki látja meg benne az ősi hagyományok! foly-tatóját? Ki veszi észre, hogy az új vallás mitos.z,át időtf.eo ős vallás mitoszávaJ töltötte meg s tette effo„
gadhatóvá népe számára? Ki mutat rá, hogy nem csupán megváltoztatója, hanem szerves folytatója is volt a magyarság életének? Ki fedezi fel benne„ i'li for-radalmár-királyban a konzervatív fejedelmet, népe szív-verésének, világszemléletének ismerőjét és tisztelőjét?
Ki ismeri föl, hogy nem kapcsok elszakgat6ja, hanem hul-lámgyűrüt; egymásnak kergette. Egyik az eurázsiai kul-túrkör - ezt képviselte maga a magyarság! s a szét-szórt szláv települések laza szövevénye, - másik a bizánci keresztény kultúrkör, harmadik a római latin-keresztény kul'lúrl<ör. István először a bizánci keresz-tény kultúrkörbe akarta kapcsolni a magyarságot, ezt bizonyítják az itt járt görög papok s elsö okleveleiink' görög nyelve. Majd a római keresztény kultúrkör felé fordult -, s ez bizonyult állandóbbnak. Koronát a bi-zánci császár és a római pontifex maximus, a pápa küldött 11elci. Szimbólikus jelentősége voo annak, hogy e k é t k o r o n a e g y üt t tette Szent István koronáját.
De itt van egy fontos tény, amit csupán kato·likus szempontból értékeltek eddig, holott más jelentősége is van. S zen t I s t v á n B o I d o g a s s z o 11 y n a k aj á n I ott a f ö I Magy a r országot. Hogy ezt a mély értelmű tettet felismerjük, tudnunk kell, hogy
»Boldogasszonynak« Máriát csak nálunk, Magyarorszá-gon nevezi a nép. érint-kezés, összeházasodás volt.) A vonulásokat, harcokat
a Kaukázustól Levédián és Etilközön át a Duna-Tisza közére a ~ürk törzsek v,e:z:ették! s őkj intézték a nyugati, szomszédok tervszerű gyengítését célzó »kalandbzáso-kat« is. (Minden egészséges élelösztönű nép arra tö-.
gizeké; amely nép letelepszik, megromlik, szívós, szapora, vegetatív erejével legyőzte az előb
bieket s finnugor nyelvét is ráburjánoztatta az egész népre. Vallása is sokban eltért a türk törzsekétől. A termékenység, a földművelés, a szaporaság jó lelke volt náluk Boldogasszony, - Küldisim - , az ő tiszte-letére rendezett tavaszi ünnepek maradványa a búza-szentelés, valamint Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe.
Az ő kívánságának megfelelően veti ma is a magyar asszony virágma.gvait Ujhold~or. őt ünneplik Boldog-falván ma is, amikor a téli hó és jég eltakariodá,sakor Hiszi -vagy Kiszi - rongybábú-alakját beledobják &
patakba\ s ~ekszóval űzik ki a telet a határból, hogy küzdelmeiken, szenvedeseiken s anyja, Küldisim biz-tatására közbenjár érdekükben, kisebb-nagyobb ügyük-ben az Oregistennél. Sok, ma már teljesen kihalt, vagy csal<: »értelmetlen« babonákban élő ősi finnugor val-lási momentum mellett így siklott át szinte észrevétle-nül két irendkívül fontos mitológiai személyiség a ke-reszténnyé lett magyarság életébe. Hogy vajjon e finn-ugor elemek nem valamely keresztény hatás következ-tében támadtak.ae, vagy olyan időtlen elemekről van szó, amelyek a világ minden más vallásában más-má'S formába megtalá,lhatók, egyelőre eldöntetlen kérdés.
Tény, hogy a magyarság nem türk, hanem ugor réte-gének kincsei voltak.
Amikor Szent István Boldogasszonynak, - Szűz Máriának! - ajánlotta föl az orsz.ág.ot, jelképesen ,a letelepült, földművelő életmód képviselőjének, a lené-zett, fegyvertelen ugor népréregnek biztosított döntő befolyást az államéletben, háttérbe szorítván a vándorló
és magyeri iegyvert,elenek egyformán megértették a szimbólumot. Az előbbiek fölismerték, mit jelent Gye-ücsa fiának megkeresztelése, a környezetében élő s az országban egyre nagyobb rajokban térítgető papol<
működése, az utóbbiak pedig önként, szívesen, ősi hagyományaik sz,ellemében nem háborogva fogadták el ,a• király intencióit Elfogadták volna akkor is, ha az országbarf nyoma sem lelt volna még keresztény
kö-zösségeknek.
lgy keltek fel a törzsfők István ellen s így törte le őket l<íméletlenül, hozzászoktatva őket a megtele-pedés átkos gondolatához, a földművelő ugor népelem életmódjának elfogadásához. lgy szabta meg szerepü-ket az új e'l~endezésben, megakadályozván, hogy ké-nyükre-kedvükre betörjenek az erős szomszéd földjére, újabb és újabb véráldozattal rnegkísérelvén, hogy a saját hazájában gyengítsék; katonai képességeiket
most
már a védekezésre haszná.lta f,el.
Messzire vezetne a para,sztság helyzetének vizs-gálata első királyunk idejében s· még messzebb, ha kifejtenénk, mennyi-re megérte& a szerencsétlen Aba
Sámuel - a. »para5zlkirá-ly« - Szent István i,ntencióit„
de mennyire megértették a hatalmukat visszacsik'ami kívánó türk eredetű urak' is. 1. Péter korának vizsgá.laita milyen sz.imbólikus az augusztus 15-i Nagyboldogasszony ünnepének: és az augusztus 20-i Szent lstván-ünnep-nek: egymáshoz oly közel való megtartása. Nem tehe-tek: róla, de Nagyboldogasszony napján a finnugor K ü ,1 d i s i m ,re gondolok, a parasztok, a megvetettek;
Is a föld termékenységének Nagyasszonyára, 1.stván nap-ján pedig · arra, hogy e kedves, szelíd, ar:iyai mosoly-gású Istenasszony fogadta országmegtartó gyermekeivé Szűz Mária országának népét. Ahogy a mi egyszerű népünk köszönti őt s elhalmozza virágaival, - külö-nösen, ahogy a közé1Ykorban dédelgette, - abban van valami az időtlen idők Jsmeretségéből, szereretébőt„
az ősi meghittség gyermeki egyszerűségéből. Mint re-formátus mondom ezt, s nem félek, hogy pá.pistaság vádjáva-1 illethetnének. Az én szememben Szent
Ist-ván forradalmát világosabbá, eredményét, hatását, sors-döntő jelentőségét mélyebbé teszi Szűz Máriának, -B o I dog a s s z o n y 11 a k, K ü I d i s i m 11 e k - ez a misztikt1s és mégis olyanny-ira reális szerepe. Megerő
sít abban a nézetemben, hogy forradalmat csak népünk hamisíta,tlan lelkialkatára, ősi multjában gyókerező ha-gyományokon indítharunk, valóban újat csak úgy te-remthetünk, ha a legmélyebbr~ nyúlunk lélekben-nép-ben egyaránt.
Balatonakarattya, 1940. a,ugusztus.