AZ „EGYESÜLETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÜNNEPI ESTJE

EL AZ OROK MAGYAR SZELLEM

AZ „EGYESÜLETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÜNNEPI ESTJE

11

MUSOR:

1. BARTÓK BÉLA:

Tánc szvit.

Előadja

^a

Székesfővárosi

^Zenekar.

Vezényel: ENDRE BÉLA.

2. KODÁLY ZOLTÁN:

Psalmus Hungaricus.

Előadja

^a

Székesfő­

városi Énekkar és a Székesfővárosi Zenekar.

Vezényel:. KODÁLY ZOLTÁN.

SZUNET

3. KODOLÁNYI JÁNOS:

E I ölj á ró beszéd.

4. SZABÓ DEZSÖ:

Két árva {Megjelent az Ölj c. k6tetben).

Elmondja: TIMÁR JÓZSEF.

5. ERDÉLYI JÓZSEF

és

SINKA ISTVÁN

versei (Megj. az Emlék és a Vád c. kötetekben). Előadja: KULCSÁR IRMA.

6. DARVAS JÓZSEF előadása: Hűség

'.a néphez.

7. KODÁLY ZOLTÁN:

Karádi nóták.

Előadja

a

Gázművek

Ének-kara, a Dunakeszi MÁV .Magyarság" Dalkör és a MÁV .Test-v~riség" Dalkör 350 tagú egyesített kórusa. Vezé,:iyel: ENDRE BÉLA.

8. VERES PÉTER előadása:

Parasztok - magyarok.

9. ILLYÉS GYULA

és

JÓZSEF ATTILA

versei (Megjelent mindkét költő gyűjteményes kötetében). Előadja: SOMODY PÁL.

10. MÓRICZ ZSIGMOND:

A szegedi kufa (Megjelent a Hídban).

Elmondja : TORONYI IMRE.

11. NÉMETH LÁSZLÓ előadása:

Debreceni Káté (Megjelent a

Minő­

ség forradalma IV. kötetében).

~ ^{g LJ,1} f) "'-

^{1 ( .}

rir

-3

MAGYAR

ÉLET

Kodolányi János:

Elöljáró beszéd

KODOLÁNYI JÁNOS

ErdAlyi József rajza

Akik most ünnepi estünkön olyan csodá,Latos lelki egyesülésben s imponáló tömegben itt megjelentek, szokatlan látvány tanúi. '

Mert íme, .kulitúreslet rendezünk számukra, a nél'-kül, hogy mér!liegeloolk, vajjon a közönség mindeo ré-tegét ki tudjJ<.~ elégíteni. Mért&ünket nem a kö-zönség ízléséhez, szfawonalához sZ'!clbk.ik, - a közönség ízlését, szí111vonailál: szabtuk a miéol<hez. lgy hát nem fognak hallani operettrészleteket régi »klassZ\ikus«

ope-rettekből, hogy elaoclalodjanak a »dicső ndlon« s vi·ssmálmodják a rrul:t század végének, a jelen

szá-~d elejének ·úgynevezett »aranykorszakát«. Helyettük mi Bartók Béla és Kodály Zoltán kliassziws remekeit adjuk s évezredes magyar népdalokat,. hogy, ha

visz-szaálmodjmk valamit, hát az örök magyar szellem haj-dani uralmának korszaka legyen az. Nem kértünk fel

népszerű, mulatságos kanfei-anstiét sem, hogy a.

ne-vetőizmo'kat müködtető korszerű »kiszólások,ka.l« és

nya.-lcatekert

s.z6játé1<okkal mulattassa a nagyérdemű közön-séget. Költőiric · között sem szerepelnek a felfújt honfi-b~, a »szittya fergeteg« és a sújtásos magyarl<odás

közszeretetnek örvendő nagyjai. Helyettük az örök ma-,gyar szeUeml ~ a gyökeres társadalmi megújulás félre-állított h~rdetőit szóla,ltatjuk meg, azokat a költőket,

akik fébzü4d<el a magyar népmill:iók kezét fogják, félikezükkel a csodálatos magyar •iroda,lmi mult nagy-jainak szelleml<ezét. Nem tettünk engedményeket, nem all<ucltulk meg. legfeljebb egyben: nem tudtuk fel-vonultatn•i mmdazol<at az értékeket, ak:ilk Budapesten is, vidéken · is velünk egyívásúak, egyérzésűek', egy-képen értékes művészek és harcosok, mert ehhez ke-vés egyetlen

est

szc&resrabott •ideje, egyetlen színház korlátozott színpada. Sokan vannak, hála Istennek,

j6-~I többeo, mint amennyi a maroknyi magyarság töme-gével arányos, sőt többen, mint a világ bármely hatal-mas népének soraiban.

S~lan a mi műsorunk azért is, mert lme, olya-nold állianak ki benne együtt, egy érzéssel, egy gon'.-dolattal, akik,r51 a sajtó bizonyos nem kicsiny része síppal-dobbail, leplezett vagy nyílt kárörömmel hirdette, hogy egymásnak halálos ellenségei. Olyanok, akikr51·

»schwarz auf weiss« bebizonyították, hogy útja,if< öröl<'re elYáltak Olyanok, akikről elégedetten megállapltotl'áf<, hogy az i,odalom »kettéhasadásának« újabb vá:ltozatát ütötték nyélbe. De lám, a haláliOs elleoségelc, az irigy-kedők, a kettéhasadók itt á,l!Lanalc sorban, együtt, mint ugyanannak az örök magyar smJlemnek,

ugyanannak

a gyökeres társada,lrni újjáteremtődésnek békés harco-sai,. Vannak közöttúk különbségek, sőt eUentétek vér-mérsékletben, módszerekben, gondolatokban, de vaj-jon a gerillaharcosok ugyanarra a parancsra,

ugya.n-~ra a büról<ban l<:imestenkélt szabályzatl'a lépnek-e? Mi nem menetelünk, mi ~yült harcolunk, mi nem rángatjl!J< ütemre a lábook.at, mi külaH<íilön kapasz-kodtnc, előretörünl<, szétválmk, egyesülünk, borozu,k és énekelünl<, sőt gyak,ran látszólag egymás e~len

v,o-noluik fel. De vérben és hitben, oélban és élietérzés-ben, erkölcsi felfogásban és e1szántságban egy,ek va-gyunk,. ugyanazok vagyunk. Az örök magyar szel,lem lángnyelvei szákk>ttak meg bennünket, a társada,lmi igaz-ságosság kardját viseljük valamennyien.

l::s még származás dolgában sem vagyu,k egy-formák Van közöttünk zsellér- és parasztivadék, van muikásszármazék, van középosztálybel,i. Irodalomban, művészetben, a szel;lem nagy köztársaságában nem számít a kiföpítő osztály. Mi azonban szá,rmazáS'Ulll<ra, bölcsőnkre val6 tekintet nélkül egyek vagyunk a ma-gyar nép megújulásának, örök megmaradásának szol-gálatában, egyek vagiyunk a magyarság jetlegének

meg-2..og

t~

MAGYAR éLET

tartásában, továbbadásában. Nemcsak hi<rdetjük, hogy a magyarsá,g egy és oszthatatlan, minden részecskéjé-ben egyenlő jogú és ugyanarra az emberségre méltó, - ezt megteszik évtizedek óta a politikusok is, -de műveinkben cs e I eke s s z ü k. A hit cselekedetek nélkül halott, · a mi hitünk cselekedet. Felmutatjuk an-nak 1<Jf Magyarországnak a képét, amely minden igaz szívben viMgít s életünkkel pecséte,fíük meg, hogy ez az á,lomkép megvalósul,. Meg kell va:fós.ulma, mert ha nem, hiába,va,16 minden erőfeszítés, minden terv, minden munka, hiábavaló minden szeretet és harag, hiábavaló, hogy a magyar nők szüljenek, a magyar férfiak dolgozzanak és harcoljanak.

Egyek vagyunk mil'lden döntő kérdésben. Csak a hangunk, a kül.sőnk, a módszereink különböznek.

És csodálatosképen egyek vagyu,:k abban is, hogy awk, aiki<k most a nyilvánosság elé lépünk, mint cso-port, mint egy közös cselekedet végrehajtói, mint egy közös szeMem képviselői, egy kivételével mindnyájan hiányzunk az irodalmi társaságok, az akadémiálk, a

hivatalos elismerés pálmaágát osztogató fórumok tag-.

névsoraiból. A magyar zene egyik klasszikusa, Bartók Béla, messze Ameriikában, van, őt nem is ünnepelhetjük forró szeretetünkkel körünkben. A másik klasszikust, Kodály Zol:tánt, csak a minap ooktatta ki tagválasztásán a Ma,gyar Tudományos Akadémia. Van köztünk, akit a Petőfi Társaság· eltanácsolt előkelő soraiból, a többi közelébe sem jutott egyetlen hivata,los irodalmi tár-saságnak sem. Vajj011 ránk nézve sajnálatos ez, vagy

a ti·sztelt tá.rsasá,gokra nézvést szégyen? Ne firtassuk, csak álfapílsu'k meg, hogy részünkről sem1ni sajnálatot nem érzünk. Inkább jellemző tünetnek tartjuk a magya.r szellemiség életére, hogy a Kisfaludy, a Petőfi nevét

viselő társaságokból• kínos gonddal s nagy hozzáér-téssel kirostálták az élő magyar szeUem legmagyarabb, (egnépibb, sőt mondjuk ki: 1 e g nem z e ti b b

kép-viselőit, hogy a Széchenyi-alapította Akadémiában nincs helye a magyar zene klasszikusának. Itt van az igazi, a tragikus hasadás a magyar kultúréletben ! Az egyik oldalon a k u 1 t ú r a, a más,ikon a.z é I e t. Vajjon mi-kor lesz a magyar földön az igazi kultúra: é i e t s az igazi .élet: kultúra?

-Mert mí a magyar kuttúra és magyar élet egységét kívánjuk. Nem politikát hkdetünk, nem politikát szol.-gálunk Ne r,ingass.a ma.g,:'it illúziókban egyetlen párt, vagy poli1i'kiai mozgalom sem, hogy mi az ő sikerei-ket kívánjuk hokrosítani. Az egész magyar életet, az egész magyar népet, az egész magyar boldogulást és sorsot szolgáljuk s iaizt szeretnők, ha a pol.itikusok, a pártok, a politikai mozgalmak minket szol,gálinának egyetemes, a messzi jövőbe a mindennapok valósá-gának talajáról tekintő szolgá•latunkban. Egyenként ta-lán hívei, rokonszenvezői vagyunk egyik, vagy másik pol.itikai mozgalomnak, összességünkben egyikhez sem tartozunk. Szentül hisszük, eljön az idő, amikor

min-4

den ,magyal' politika belőlünk indul ki és hozzánk tér vlissza•, amikor minden politiikus, minden gyakorlati. e.1-me a mi á,lmaiink tiszta forrásából e.1-merít Mi nem va-gyunk balolda,l.iak és nem vagyunk jobboldaliak. Té-vedne azonba,n, aki azt vélné, hogy ilyenformán az úgynevezett a· r a ny· le ö z é p úton járiunk Mi balol-daliak is, jobbold~liel< is vagyunk. Osszegezők, szinté-tizálók vagyunk, elvetjük a ba.l ... jobb, baHobb kissé kezdetleges l<aszámyatájékozódásának rendszerét. Bár nem tagadjuk, hogy vannak közöttünk, akik a bal- s vannak, akik a jobbo(da,lon küzdenek. De ugyanazt a harcot vívjuk mind a ba,f-, mind a jobboldalon s táborozni,

tanácskozni,

borozni és énekelni, búsulni és.

vigadozni ugyanabba a táborba járiunk. Fegyverünk is egy fegyvierlárból való. Ugyana.z a föld fogadja majd be cS<X1tjainkat, ugyanazok a.fatt a fák alatt ülünik diadalünnepet. Anyánk a magyar nép, ő szült mind-nyájunkat.

A mai est nemcsak azért jelentőségteljes, mert együtt vagyunk itt véoek és fiatalok, parasztok és úri ivadékok, balolrdaHalc és jobb0ildal1iak az örök magyar szel·lem . ünnepén, hanem mert ez a,z ünnep egyszers--mind a magyar könyv ünnepe is. Fáradozásunk arra ill'ányul, hogy mihamar a magyar építészet, a magyar

képzőművészet ünnepe is legyen. A magyar zene im-mrál' együtt ünnepel velünk, oem csoda, hiszet1 az író eszköze,, anyaga, a nyelv: zene ís egysrersmi,nd.

Aminthogy a zene: nyelv.

De

a képzőművészet ezút-tal csak egy nagytehetség(í képv~lőjét küldte közénk Boda Gábor szobraiban. A magyar kultúra miooeo fénysugara ugyanannak a Napnak, az örök magyar szeUem Napjának más-más színű közvetítése. Az élet

ezerélű kristályán törik meg, hogy képzőművészet, épí-tészet, zene, vagy itrodalom alakjában ragyogjoo előt­

tünk

De

jelentőségteljes a mai ünnep azért is, meri a tatárjárás borzahná111ak évfordulóját üljük. Emlékez-zünk a hétszáz évvel ezelőtt ránkszakadt véres időkre.

Megostorozf,attuok, porba tiportatlunk, sírás és jajgatás, fogak csil<orgatá.sa zengett a,z árpádi magyar földön.

Emlékezzünk és ne fe.Ledjűk: él!t az örök magyar szel-lem. Feltámadtunk

És ha egy új tatárjárás szakadna ránk, vajjon nem kérdezné-e meg az Isten tőlüok is, mint Szodoma lakójátóli: van-e ötven, van-e tíz, van-e csak hámm igaz ember a városban, hogy mregkegyelmezzek neki?

A tatárjárás idején volt nem három, nem tíz, nem is csak ötven igaz ember a Szodomává süllyedi ország-ban. Ma is van, - . ma is volna, ha mégoly Szodq-rnává süllyednénk is, nem há-rom, nem· tíz, nem is ötven igaz ember. Sok erer, sok tízezer. Akikben él az örök magyar szellem.

S vajjon kell-e félnünk hát kénköves tűzesőtől,, tatártól, vagy aká,r a Poklok kapuilól is?

In document MAGYAR ÉLET (Pldal 187-190)