EGY PLAGIUMPERHEZ

Néhány nappal ezelőtt nagy port vert föl az a másodfokú ítélet, amelyet Erdős Lászlónak Kodolányi János ellen indltott plagiumpörében hozott a bíróság. Az ítélet elölt, amely különben nem végleges, tisztelettel meghajlok és nem kívánom kritika tár-. gyi\vá tennitár-. Csak mint író azt szeretném vizsgálni; micsoda

ferde helyzet állhat be ilyen ítélet alapján az íróra nézve.

Az ítélet neIQ állapítja meg Kodolányi terhére a plágiumot.

Nem állapította ezt meg az Irodalmi Tanács sem, amely abban a véleményében volt, hogy Kodolányi darabja teljesen önálló

értékű irodalmi míi. Mindezek ellenére a bíróság, bár a plágium esete szerinte sem forog fenn, mégis kimondotta, hogy Kodo-linyi eljárba „a jó erkölcsökbe ütközik" s ezért kártérítésre kötelezte Erdős László javára azon a címen, hogy darabjával elütötte öt színművének _előadási lehet6ségétöl. ·

Mi már most ill a helyz'el. Kodolányi darabot frt az egyke-kérdésröl és ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik Erdős darabja is. Ezzel még plágiumot nem követett el. A probléma ma a

levegőben van. Mindenki hozzányúlhat. Azt senki a maga részére le nem foglalhatja. Nem fémjelezheti. Egyébbkénl pedig Kodolányi cikkeiben, tanulmányaiban már régen - Erdösriél jóval régebben*) - foglalkozott ezzel a tárggyal, a tárgy érde-kelte öt, állandóan szőnyegen tartotta. Tehát darabot •is lrhatotl róla.

· A két darabnak csak a tárgya közös s közös néhány olyan

szereplő személy, akinek színpadra vitele magából a tárgyból szükségképpen folyik. Más egyezés nincs. A darabok felépítése, szerkezete más. Kodolányié sokkal gazdagabb hangszerelésű és olyan kérdéseket is érint, amelyek Erdős darabjából teljesen hilmyoznak.

Mi hát a Kodolányi bűne? Az, bogy olyan tárgyat válasz-tott; amelyre más is szemet vetett. Megtehette és ö maga is ab-ban a veszedelemben forgott, hogy harmadik, negyedik író is hozzányúl ehhez a témához. Akkor ö is kártérítési pert indít ezek ellen, ha véletlenül nem _az ö darabját adják elö,

De nézzii'k csak, mért nem került színre Erdős darabja?

Azért talán, niert Kodolányi is darabot írt a kérdésröl? Dehogy i~. E.;yszerűen azért, mert darabja nem volt eléggé irodalmi é, színpadképes. Ezért n.em tudta előadni a Nemzeti Színház igaz-3atója. Ezért keresett hozzá a színház átd9!gozót, aki irodalmi és színpadképes formába öntse. Ha Kodolányi nem is írla volna meg saját darabját, s ha nem is adták volna elö, Erdős darabja akkor sem kerül szlnre, legalább is nem abban a formában, ahogyan megírta.

Mi következik már most az ltéletböl? Az, hogy ha egy mű

kcdveló megír egy közkeletű témát s akármennyire nem .sLke-rül neki ez a megírás, vérbeli író többé nem nyúlhat ehhez a kérd•éshez, nem írhatja meg jól és máskép, mert a dilettáns va-lósággal patentet szerzett d. azzal, hogy elrontotta, hiszen munkája valósággal minta- és védjegyoltalomban részesül. S az igazi író cselekedete a jóerkölcsökbe ütközik, ha ugyanehhez a tárgyhoz próbál nyúlni.

Természetesen egészen más a ,helyzet, ha nem egy köz-szájon forgó, úgyszólván a levegö•ben lógó problémáról, hanem egyéni ötletről van szó, amely csak a szerzőnek juthatott eszébe. Ha valakii ilyen idegen ötletre alapítana da•rabot, ami szintén megtörtént már színházaink életében, az már

csak-12

ugyan a,em járna a jó erkölcs útján, de annak a terhére meg· is kellene a plágium· bűnét állapllani.

· Maga a tárgyegyezés különben semmit sem jelent. A világ-irodalomban sok nagy fró dolgozott fel olyan tárgyat, amely-lyel előtte már·· mások, esetleg sokan is foglalkozlak. Cidről a középkorban époszt frtak,

á

románcok egész garmadája szól róla, spanyol lrók drámának is feldolgozták, de azért Cor-neille Cidje mégis a francia irodalom klasszikus remeke. Ra-cinet senki sem tartja plagizátornak azért, mert Euripides gö-rög mitológiai támáihoz nyúlt és Grillparzer sem követett el

bűnt, mikor ugyanezekhez a tárgyakhoz nyúlt, Arany János sem plagizátor, mert Toldit Ilosvai· Selymes Pétertől vette.

Nem a tárgy a fontos, hanem a megírás. lll tehát csak tiról van szó, Kodolányi tudta-e meglrni ugyanazt a témát vagy

Erdős?

Végül rá kell térni még egy dologra is. Fiatal írók szíve-sen vitték el darabjukat idősebb, tapasztaltabb írótársaikhoz, hogy· véleményt, tanácsot kérjenek tőlük. És . a beérkezett írók, ha tehették, szívesen segítettek a fiataloknak.- Alig hiszem, hogy ez után az ítélet után akármelyik író is hajlandó volria hozzá-forduló írótársa műveit átolvasni. Hiszen véletlenül talán maga is fogl,aJ.kozott olyan tárggyal, amely ezek valamelyikében

fel-vetődik. Esetleg talán meg is írta ezt a darabot, vagy regényt.

Akkor sürgősen zá<rja be munkáját a fiókjába, vagy örökre bú-csúzzék el töle. Mert különben semmi szentelt v[z le nem mossa róla, hogy a jóerkölcs .ellen vét, különösen h.a ráol-vassák, hogy csa:kugyan ismerte is a hasonló tárgyú idegen

művet.

Alig hiszem, hogy akadjon ezután fró, aki vállalkoznék valamelyik írótársa . munkAjának elolvasására. Söt, ha van nála ilyen, sü,rgösen és olvasatlanul visszaküldi.

Kállay Mil:lós

"') Első nagy novellája a Sötétség, klasszikus értékű:· az é~k~ kérdését mutatja be 19:12-ben.

~.J~

t1UKEDYEL0K -.

^·-:t

_., . _~A~

^{a -}

_IIIKLös ^{. , ,}

:----:;,llf. ttiflk'etlveffl

~rtelm'lf a:t6. -Nem

iuz

az irocl_alomban.

~

művé&zetben,

• ...,...__ OO'"" lá"-

61 :1 ₁

t.,__ mindazt, .ami technikaJa de nem belső

~..,MRWl, ,..., .... z agos e ~n """ 1 · lelk .. • '

--- JR4.eik,

rendesen a jóerkölesökbe en:~ege:. .. ~ a ~uv~zetekne_k

megta-~ 'iui ;ifJlésbe_ üt1i:tiz6 ért~láii,t lappan ~Ja, __ sot ~okeln:e 1s fe_Jles~theh, d,e

min-~em J:ietü· szerint. véve: csaJrngyan

kft

^dig_h_1anyz.i.k be!_ole az !.ga.zi_ tehetaeg

ere-~ - van.

Mffll:edvel6 ;j6 ért

r w· -

detisege .. A mükedvelo mmdig elhasz-dh az, aki kedveli mások

'müv:i!:ns:,~

^{~ t}

^?J

⁰^{t ! ~}⁰^~kal ^d~lgozik, ^másoktól

IÍll _ a szépet lelkesed'l'k sőt áldo · kitalalt es kmuszolt shlust vesz át, mü-mialkotásért:

Az

ilyet szokták : ~ö:

~

által feffedezett képeket, f~rdu-eletberi'

amatőrnek

nevezni. V-JB~nt rossz ~ t alc.al~az

~

rend~ ~~on is di-frtf:lemben vett műkedvelő az, aki nem ~~.:_ v~~iik tar~át s. elöa~at kerei!e~, ás 1gai.l műalkotást szereti, hanem maga v...,...-o-?, da,gal~sa teszi . . Ha pedig ezeretne alkotóvá válni, de nincs rá hl- n:imd~n. aron ~redetm!:lk _?-~ar Jatsz.ani, na-vatotteága, ninC'S hozzíi elegendő ^tehet- ~bnr,él\Zt b~rr. kulso~gl'khe,

nyaka-&éa'e, Ez az utóbbi a dilettáns. Itt most tíjkert_ cili:or~~agba_ tevE;d· .. Az_ agyon-ezekr6l a rOsSz értelemben vett niűked- c~oma~ott, ~zirupos. ede56eg~ k1ccset isi Telőlfről lesz szó. töbJ:myue mukedvelok termehk.

_ De mé ennek a r06sz értelemben vett .ló szem azonban hamar mog tudja tnilkedvelőnek i8 van egy á.rtatlanahb kül'önhöztetni a talmit a valóditól a •mti-fajtája. Ha valaki csak saját kedvtelé- v&zet.eben · is ha még olyan szemfény-sél'l:I mükedvel, ha annyira szereti a mü- ~eeztő ~Béggel leplezi is a belső ér-véazetet, hogy kénytelen maga is meg-

t~:1c ..

~iányát._ A~. i~azi ~fialkótáson, ke-próbálkozni vele, de alkotásait legieJ- !iil.ion az ki kolto, festő vagy szobrász JQbb csak közeli hozzáta:rtozó\nak. baráti .k:ezéből, mindig megérzik, )rogy az ai-köré.nek mutogatja, ezzel még nem árt kot.ó hel!iÖ kéril'{Szere hozta létre. A mü-ilenkinek, talán legkevésbé a művésze- • ' - démona parancsolta ki az iróból tbknek. Ha széplelkü kisa&Szonyok ma- tehát egy-egy kiszakadt darabja az em:

- pk

festenek édeskés képealevelező-laJ)Ot beri léleknek

s

így az emberi egyetemes-leányezobájuk diszitét'lére, lelkük ée izlé-- séghez szól. A műkedvelő alkotását ezzel eök rajt.a. Ha házi költők · enfaragtn 11ZM1ben kissó mindig fölöslegenek sze-vet'S6kkel iinnepli:k meg a családi ese- mélyes ügynek érezzük, hiányzik be-._yeket, ebben még valami bájos meg- l~ll" nz az izzás, amelyet a belső vajudás 1diltség is van. A baj ott kezdődik, mi- laza _ hagy.ott ,rajta, az eg&!znek V8111 va-kor a mükedvelő kilép a cselekvés ezin-

1a!1Ji

lt~lső~ges, hívságos ize.

Az

^iró

terére és érvényesülni a.kar. miJcor az ^EZJ"6verével ir, a műkedvélő csak tintá-igazi írónak ós müvésznek kijáró meg-

•a!~-

MaUarm6 olykor hetek.lg, hónapokig beci;ülést

é.s

<liszt követeli mog magá- t~6'dött egyetlen szón, folyton· ujra meg - . Sőt érvényeeülö lronyökléisével le- UJ_ra · _irta verseit, a műkedvelő szótára :vcgőt, megéllhetést is vesz el az igam mindig készen áll, de ezt a szótárt m{1•

tehetségek elől. Nem is srolva arról, sok á1:litották össz.e. Az igazi művész ál-hogy rontja a művészi termelés sziinvo- doz!_ttal hódol_ bálványának a mükecl-_nalát é,s azzal, hogy mükedvelő alkotá- Telo ·csák · arra vágyik, hogy mások úl-flait baráti szócsövek utján művészi re- dozata, tömjéne hódoljon neki.

inekekké lépteti elő, megtévesztő módon Az igézi íróban is van hiuság

mond-~kélyeeiti a közönség izlését. hatják erre,- Sok író .szereti a külső ha·

A mai irodalomban és művészetben, tásokat, a feltilné..~t kihasználni műve amely valósággal szabad vadászterület~ ilépszer&iitésére. Ez tagadhatatlan tény vált;- elképzelhetetlen soka.;,ágban hem KUlönli6en az ujabb irodalmi élet mutat zsegne~ ~ ~üke~velők .. Sokszor olyan fel erre 1??ve~ pél?át. ~s az is igaz, hogy naukepu b1ztossaggal lepnek fel, a dob- ez a feltünoo1 ,vagy, a hiu érzékenység ver.6knek és lelkes.edőknek olyan uszá- .!'Í,!l ...

&ntoqij~és

nemCfla~ külső tinyek-' lyát vonszolják maguk után, hogy ke- ben nyilatiozik :meg, hanem olykor a .véiibbé beavatott nem nagyon neheien

DW,r+.;

ajko~41n is nyomot hagy. Mégis különbözteti meg őket a hivatásosaktól. vb·

i11alami_

-kulönhség. A tnül:édvelönél A műkedvelő néha igen ügyes, bámu- rendesen az:,tnditék a hi1JSág, az egész-Ial,oe kész~gel sajátitja el a mestersóg- alko~si Tilgy !orrása 8 a cselekvés

ru-lwi

fogásokat. De éppen erről ^leh~t^leg-. ^{- ;},thirán.y~tNa. Aa ,~81it.;-,U,'Üvésznél:

iobban föliiimerni.. Mindazt,. ami külaő

v;Js,i,'qt'

áz i,dkotállok _?l~or? · , t~'tméli' _ ki

( rifndóse11 ·

mar egy

rnm.·esz, pálya

i:eúit-)) t/4 ~ ' Uy~ ^;11~{, p,,1r. ^1sq,,;. ^_40_

ösztönösen

kitor a legnagyobb

miiv6sz-ből · ii.

lts

mint a ezinész, a müvész is elismer€6 csillapitó irját, megfürödni a siker feloldó, üdit6, ebiiongltó

fürdőjé-ben. ·

A mai irodaJ.ombm nilunk is, külföldön is sok a dilettáns. Nem.csak

aaért.

mert a múkedvel6 ésa hiYatáios iró közt

elm06Ó-dott a határ. hanem azért is, mert a ma.i irodalmi viezonyok valósá,rp.1 kite-nyésztették a · műkedvelőket. A lepjabb

időben vált divat088á. a 11zépirodial-Omban is n be-számoló műfaj. nacy események, iítélt vilá.gszenzációk, érdekes környezet-ben látott és hallott dolgok leirása, a fel-szin alatt rejtve maradó v•~lések, igazs:igtalanságok lele1,1lezö beledolgo-zása u szépirodalomba. Ezen a clmen

~áttak nap,,Uágot nap.i'ók, önéletrajzi re-:~én:vek, amelyeknél különösen az volt a , fontos, hogy kevé!fbhé ismert környezetet JJD.8Dnél meztelenebbra Yetkt'lztetve mu-ft.as9ana:k be. Itt w.Jóságga] orénynek szá-mitott, ha• az iró egyszerü és hü s,._öoaöve volt az eseményeknek, ·a puazta valQsá;g lényén8k.

Ha.

forroitlanul, minden mű

vészi kidolgozás ·n&kül, mennél pongyo-lóibba.n adta elő mondani valóját, ezt eré-. nyének tudták be, mint közvetlensógét,

az

élmény nyers és bo.mlsita&n meg-DYilatkozását · m11gasztalták.

Itt

sokszor

~ ügyeskednie aem kellett a műked

velőnek, meg az irói mesterséget se kel-lett megtanulnia. Ez a magyarázata, hogy a21 utóbbi idöbP.n annyi irótohet-ség robogott fel zengő harsonaszóval a tünt vissza e1sö angy-0nma.gasztalt könyve

utan

a:,, lsmereUenséa' homályáiba.

Nagy ,elónyt bbltosito!t a műkedvelők

~efurakodásának és elvegyii:l'é&ének az -~vantga_rde . irodaJ.mak . forracLalmi

ro-ama is. EK különh<'n hasonló er~D-Y-;-nyel járt a képz6müvészetek terén is. Aa:

!korlátlan szabadság, minden kötött fo:qlllllt azétrobbantása

t~t

kapukkal ,várta.

a.,

műkfld-,_Blk beözönlél!(lt.

;A

•~ék~ 1

zürzavár, -

11 meghökkenlésre,

a v.ad-

~e-,részségekre. a forrada,lmi irnnetusra va.16

tfü•ekvés szinte testvé-;_fut~k -i;~erte a. di-! lettáns eredeti!tég,ét, a-mely szintén a különcségek ha;iszoláiiában, a szilaj 1extravaganaiákban szokott magnyi,1at-ikozni. Ezekben a forni.dalmi irányokban.

,az uj formáik kPresá6ében; a művészet

egiész irányának. hiVllltá.sán.ak,

tál'lrY'köri-neli

italakitasában,

az

embert.4l és a terméllzettöJ való teljes ~lszakitá&áiba.n óppen a mü.ked,velők jártak legelöl. Ok voltak a

l

ei:észebb '11,jitó.k és ók té-vea\'e'lt

minll;

⁸¹¹e'í'von"tilirok legkietle-nebb tájaira.

· Ujabban pedig éppen az a veszedelem fenyeget, hogy a műkedvelő már meg- is félernlitheti .a hivatásos irót és erősza

kos fellépése még törvényes· védelemben .is részesül. Eu birói itélettel kapcsolat-ban merülnek fel ezek az ag,rodalmak.

Az ítélet érdemi részével nem kívánok foglalkozni. erre kizárólag a felső bíró-ság hivatott. ahová az irodaJlmi pör eljut.

Itt csak azt a fonák helyzetet szeretném megmutatni. amelybe a hivatásos

író,·

a mükedvelóvel azemben ·kerül. Ha arról van szó. hogy hivatásos iró és müked

velő Uffanut a tár,ryat dolgozza fel, le-het-e a mükedvel6nek kizárólagoasáiti jo-got bizta.itani a tárgyhoz csalt azért, mert E1Retleg idcSrendben me,relt'lzte a J>,i-vatásos ir6t. Nem e&'Y'énl ötlet1·ól van sz6, amelyet még a niükedvelótöl sem szabad eltulajdonitani. Jianem. olyan akut, az 11,rész közvéleményt fotlialkoz-tató; é,ret6 · k'érdésr&. amtil.y.

m~i-nek szemet~ 11z11r, -·amely tehát _köüin011 irodalmi felhasznnhís, szempontjából.

Származhatik-e: any~ hátrány a tehet-s6ges"

lr6ra

azért,

mert

_;i61, ólv6'Zhetlmn

művészi formában dolgozz.a fel, ugyan-azt a témát amelyet a diiettá.ns elkon-tátlcodott, h& ene'l · megakadályozza a di~

lettims irodalmi érvényeaiiléaét. Vélemé-nyem szerint-:-semmiképpen s~m,

mert_

dilettánanak nincs is ;iosa az irod,ünu érvéu„eaüléare. k'ülönösen

Dinc,s _

akkoJ,", ha meg az irói mester&ég e l ~ t - ~

ta-nulta mes, teh~t té•énye · kia.dhatatlan.

ilziÍldara1!3a

c!4~hatiL~l"n.

Ha '!~n ·

~t-táns. ak[

2nég1s

cr~6ii.yeiti1. ez

mIDdia' •

igázi ir6k' :rovbAta . s á Y'Blódi · ltodalom káráru· történik ~ · aemmiképPJn ,aem.