Házacskám, l<eriem mellett aratók' dolgoznak egy nagybirtokon, amely egy bank bérlete. Vidám csopor-tokban ,lepik el a búza.táblát, jóízQ férfihangok durú-zsolnak bele a marokszedő lányok csengő csevetelé-sébe, harsány kacagásába, kötekedésébe. Olyanok ők, mint a madarak. Süt a Nap, remeg a hőség a szelíd . táj 'lankája fölött, a nők piros, meg kék ruhája tüzel a·•fényben.
Jókedvaek, igen. Kötekednek, ug,ratják egymást, ne-vetnek, itt-ott dalolnak ·is. Könnyedén állanaik: a, helyükre, a kaszák megsuhaonak, gépies lendülettel hajlonganak a derekak, dől a rend. Kábító gyorsasággal folyik a rrfJ!lka, mire észbekap az ember, már messze járnm<, a tábla másík vége felé. Délben összegyulekezoek az árnyékban, fölool<kannak a majorból érkező gyerekek az ebéddel, víg ri'kkantásokkal fogadják őket. Míg esz-nek; sem szűnik a nevetgélés, tréfálkozás, ugratás. Egy kis pihenő után ismét nelddőlnelk a rnun'kánaik s mire alkonyodóra hajlik a Nap, már letakarították a táblát;
a lányok párosával hordjákl a kévéket keresztbe, a fér-fia1< vállukra vetik a ~záit s eli.ndulnak a major felé.
Onnét már álmatagon, mélabúsan hangzik az esti dat Mire a Nap lenyugszik s kék borongás terül a csen-des vidékire, egyre tömöttebb, egyre zengőbb hangon száll az ének, olyan csodálatos tisztasággal és szépség-gel, mintha ezer év távolságából, vagy a nagy ázsiai puszták! mélyéből hangzanék .
Csodálatos ez a da.l, órákig hallgatom ámulva,
· szinte könnyekig elérz~kenyülve, szorongó torokkal. Da-lok; amiket semmiféle gyűjtésből nem isme~ek, semmi-féle műsoron nem hallottam még. Dalok, amely~k arról a tőről fakadta'k, amelyr~ a vogul énekek, a cseremisz nóták. Dalok, amelye~t az első ütemekről boldog re-peséssel ismer föl a magyar lélek, dalok, amelyek csak idelent !wllhatók a mélyben, aratómun!<ások, sommások, napszámosok'. ajkáról.
A
szomszédban megszóla.l a rádió. Egy hölgy éne,..kel benne »magyar« nótát. Cigány kíséri. És riadtan menekülök a szobámba.
A kétféle »magyar« dalnak semmi, semmi közte egymáshoz. Hányszor megírtuk, elmonc:ttuk már a, ma-gyaf kultúrél,etnek ezt a· rettenetes átkát. De hogy mit Jelent a valóságban, micsoda rombolást, micsoda er-kölcsi és esztétikai fertőt, azt csak akkór látja iga.zán az ember, ha el 'kell szenvednie, amint a majorból szá,lló csodálatos; tiszta, mavészi énekbe durván, zörgőn, nyá~
lasan és hazúgul belevonlt a rádióból az az úri »sí:rva,-.
vigadás«, amit esténként százezrek hallgatnak elanda-lodva, gyönyörködve, szentimentális érzékenységgel s dagadó/ magyarsággal. De hiába, nem lehet megszökni
e'lőle, nincs .menekülés! Hiába hagyja ott az emberl a várost, hiába költöziik olyan eldugott zt' .:1, ahQI petróleum ég a lámpában, hiába hagyja a rádióját Bu-dapesten. Valahonnét, egyik, vagy másik szomszédból,
közelről, vagy táv9lról megindul a nyálas nyava~ygiás piszkos áradata; ömli1< az érzelgés, a hazúg andalgás, a· püffedt álmagyarság, elönti mocskos hullámaival a
mezők tiszta mwészetének csodálatos hangjait, meg-fojtja zengését, fölbor:mlja az ép magyar idegeket., bekeni nyálával az őszinte gyönyfüködést, míi!n't a,z ár-víz mocskos hulláma »zúgva-bőgve töri át a gátot« s valóban elnyeli a magyar világ legtávolabbi csücskét is.
Miért kell ennek- így lennie? Mi az oka annal<:t hogy ezen semmi erőhatalommal, jószándékkal, ig"z erőfeszltéssel változtatni nem lehet? Micsoda fül,úk, mi-féle mweltségill<:, milyen vérük, milyen esztétikai érzé-k~ van azoknak', akik a magyar rádiót a zene] • pony,-<
va, a zenei hazúgság, a zenei erkölcstelenség-
ter,-jesztőjévé teszik s ehhez a szerepéhez makacsul ra-gaszkodnak? Milyen erő kényszeríti őket a bőszítő·
műdalok, a Lehár-féle zenei giccs, Brodszky és Sa,s Náci szentszövetségének zenei »termelése«
tazzel-vas-t
1 g· 'f O ' ClM;f ' I g ' ?r ' 1
•
MAGYAR HET
S<il való terjesztésére? Miért oly l,ehe!etlen a lél,kii.smer-retük megmozdítása? Micsoda méreg sziv:a,tkoz.ott csont-jük! vel•ejébe, hogy már-már kihívó nyakasság·gal csak-a.zértis szembeszálljanak a magy,ar szdl,emme.l, e nép fenntartójával? Mely gonosz lélek burkolja őket cifrán csillogó üv,eggyöngyös, flitieres paMstjába, hogy nem látják a magyar föld egyszerű, hatalmas szépségeiH Miféle gye,rmekkor _és nevelés dugja be a fülüket, hogy siketek legyenek az igaz magya.r hangok zengése iránt?
Ki magyarázza meg, hogy ezen< a földön hiába minden magyarázat; jószándék, lelkesedés, áldozat és tisztaság, e z,enei iszapáradat ellen gátat emelni nem lehel? Ho-gyan értsük meg, hogy cikkek, tanulmánydk, előadá:..
sok szá.zai, ezrei látnak napvilá,gtjt a legcsekélyebb ha-tás nélkül? Hogy az egyre terjedő magya,r népdall<ultú.ra legszebb diadalai sem mozdíthatják meg azokat, akik a l,egnag,yob8 kulturaterj,eszlő eszköz, a rádió felelős irá-nyítói?
Ha egy-egy munkáscsapat megy el a házam előtt, ha egy-egy szekér zörög el s a pihenőre térő legé-nyek-lányok énekelnek, nyiomban ijedten elnémulnak, ha megllátnak a kerítés mögött. Szégyenlik magukat Félnek, m.íint a bdkrok' között vidáman tilinlkózó ISárga..-rigó, a madarak legfélénkebbike. Tőlem féloeik, a,z úri-embertől. Előttem szégyenlik magukat. Miattam némul~
na!<! meg. Nem csodá,lom. Azonosítana'k azzal a lélek'~ tragikus alakját, bízvá.st beillenek a · legnagyobb északi klasszikusok írásai közé. De vannak művei, amiket szün-telen ellentmondások között olvasok. És ismét szem,..
beszálldk azzal a véleményével,, hogy a paraszt Ma-gyarország minden részén egyforma, pláne: a.zonos.
Szembeszállok azzal a fölfogásával, hogy a népművé
szet a polgári nevelés szülötte, azzal a ma'kacs ide,-g,enkedéssel., amely szembeszáll a népművészet min~
den megnyilvánulá.sával s mereven elutasítja magától.
Nem sze~etem konok puritánizmusát abban a 'lekintet-beo sem, hogy csak azo~at az erkölcsi normákat fo„
gadja el álta.lános, sőt kötelező érvényűnek, amelyek az ő hajdúsági vidékén uralkodnak Azon az általam is jól ismert vidéken, ahol földigérő (polgári) klepe-, tusban járnak az elnyűtt ass:wnyok, ahcl a rideg szer-1 számdkat nem szépíti egy-egy fölösleges •faragás, vagy szín1 ahol oly ritkán dal·otli a fiatalság s ahol a fonás.-szövés gyönyörű művészetét nem ismeri a föld népe.
Ez az a ,rideg pa,raszt, aki sohasem mereng el a.z életen túli kérdések misztériumán, aki. kegyetlen haszon-elv szerint iparkodiik berende1Jni szűkös, cseppet sem hősi életét, aki nem fogy ki az irígységből,
iene~-2
désből, átkozódásból, keserűségből és s1var reményte-lenségből, Hogy ez a szegény nép miké:p s miéd jutott az embe,rlelen érzelmi életnek e szik'kadt sivata-gába, bizonyá,ra komoly és mély tanulmányt kíváooa. embereket is a, Felsőtiszavidékieken kívül. Veres Pétef azonban túlt.esz Móricz Zigmondon, mert Móricznál már szinte misztikus sze~epe van az ösztönöknek: az ön:-fenntartás és fajön:-fenntartás ösztönének, az élet- és a halálöszl.önök örök harcának. De Veres Péter ennyire sem kapcsolódik bele a világ transzcendentális erőinelc áramlásába. Mereven áll az Alföld szik.rázó, kemény napsütésében, lába alatt csak a megdolgozásra váró földet1 feje fölött csak az esőt, vagy havat hozó feJ.:.
hőket látja, világképe szűk és szürke, minden művészi átélés hijján való. Egyetlen sóvárgás él benne csak, ami kiemel.i rettenetes i111dividual~zmusából: a hozzá ha-sonlókkal való azonosság érzése, az a vágy, hogy A szegény, nyomorul.t, ridegparaszt társadalmi helyzetét megv,jJ.toztassa egy közös erőfeszítessel. Ebben a vágy-ban, ebben a kö.zösségérzésben i,s több azonban, a logikiai, a józan ész szerepe, mint az érzeleme, a szívé.
Ridegparasrl_ tetőtől.-ta,lpig, ezt hangoztatja is. Kép-viseli egész fajtáját, osztályát. Mint író, ebben ,,agy,
sőt ·félelmetes, mert ízig-vérig igaz. De vajjon ,iem
nyerne-e, ha megismerné az ország másfajta para&Zt-ságát is? Ha fölmelegedne a szíve azok iránt is, alcik nacionalista· Magyarorszá,g szavát. Vitába szállok vele,.
de nem a,zzal a büszke együttérzéssel, amivel Ver$
Péterre•! vitázom. Bizonyára azért, mert a ciklkben a magam bőréről is szó \'an.
Cikke elején me,gállapítja, hogy: »Akárhogy szé-pítjük is a dolgot, a tiszta szépiriodafom egy kia.~
mindenütt konfl.ikrusba került az új, aktív nacionalista eszmekörrel és annak hordozóival, nem fújja úgy a harsonát, mint a francia forradalom után következő (he-lyesen: következett) szabadságmozgalmak vezérei-nek A múl't század nagy forradalmaiban a poétáké és az ügyvédeké volt a vez,ető szó,. A ma,i nem~ti ,for-/
radalmakat katonák, mérnökök, közg,azdászok, szóval
/6
sza'kemberek irányítják. A költő, a leglázasabb, leg-forradalmá,rabbi vérű is, duzzog ma, szoriongással, ide,..
g,enkedéssd követi az esemény,ek,et ... « S így tovább.
A
mai nemzeti forradalmak természetének vázolása után jellemzi a zsidóság állásfog•lalását a magyar iro-dalommal szemben s azt az irányító befolyá.st, amit reá gyakoriol:t, majd enyhe sz,emrehány,ást tesz: a ke,resz-tény vezetőrétegek »dzsenfrifölénye, tudatlans.á,ga, érzé-ketl.ensége<< miatt, hogy befejező szakaszában megrója, a »falukuf.ató« irodalmat: » ... a fal·u'kutatók legbátrabbja,i és l,egőszintébbjei sokszor olyan osztálygyűlölietbe t&-vednek, amely már tokéletesen ellentétben ál'I az új nacionalizmus osztályt nem ismerő testvériségéveL Ép-pen a legbátrabb fa,lukutatök,ná,I találunk lapokat, ahol miridooki, akinek félholdnál nagyobb földje, hatszáz;pengőnél több évi jövedelme van, sötét kapiija,lista, burzsoá gazember. Mi köz,e a.z ilyen forradalmiságnaik az: új flémet nemzeti forrada,lmakhoz? « - kérdezi, Majd így fejezi be cikket: »Vádbeszédet ikéne ebben a rovatban tartani a legmagya.rabb, legtehetség,esebib szépírók ellen is, ha nem tudnánk, hogy nem ők a hibásak. Ha oem tudnánk, hogy ők is csak egy beteg társadalom közösségi termékei. Ha, a rudományols. aka-démia a maga huszonötmiHiós vagyonával évek óta semmi áldozatot nem horott a népi sorból felvergő
dött1 éhező magya,r tehetségekért, hogya:n várjuk, hogy azok 'forradalmisága ne tévedjen a.z osrlálygyűlölet
rrá-nyába ! Hogyao várjuk szegény magyar szépkótól, hogy a közösség iránti érzéke ép és egészséges legyen?«
Ez: a cikk summája.
A cikk első pillantásra tetszetős ál(ításainak min-denestül és egyen:ként ellentmondok Vádat is emel-hetnék, de ettől elállok. Szívesebben választOllll a meg-győzést, mint a vádaskodást. ·
;A cikkíró a szépirodalomtól nemcsak azért esik messze, mert maga nem szépíró, de mert irodalommal
nem
ís igen fog;lalkozikf s így egészen más kategóriá-kat alkalmaz a sz:épi·rodalom megítélésében, mint ami-lyeneket annak tennészete megkíván. lgy merev, de mindamellett változékony politil<ai szempontból szól bele a szépirodalom dolgá,ba. Az ujs.ágíró-politikus hajlamos arra, hogy az élet hullámverésének tajtélcát figyelje;, alkata nem engedi meg, hogy a mélybe sz.álljon.et..
nézőnek kell lennünk, ha megfeledkezik Széchenyi
mér-nökeiről, Görgey és Klapka hadmém,öikeiről, magáról
Görgeyről s tá,rsairól, e· nagyszerű katona-s.z.a'kembe-rekrőÍ s olyan egyszerű, könnyed képet alkot a mult század forradalmának a va.l6s.ágba11 sokkal sokrétűbb,
sokkaJ bonyolultabb mozgalmairól és szerep!ői.ről. Vi-swnt másfelől oly játszian megfeledkezik az új köl~
témrót és írókról Ady 6nd~étől Erdélyi Józsefig, sőt mintha nem lét~mék számára Szabó Dezső sem. Vaj ...
jon egyszeriben nem látná őket sehol? Most má,r csak katonát, mérnököt, közgazdászt, egyszóval. »szakembert«
lát az »aktív nacionalista forradalom« mozgatói között?
Igen,
a mai költő és [ró nagyrészt szorongá,s&al, idegenkedéssel követi az e~ny~ket. Einne'k oka azon-ban az, hogy, eHentétben a cikkel, nem lát forradal-mat. Ne tudom, mit ért »forradaJmon«. Eddig hosszúesztendőkön át, »el,lenf.orradalomról« írt és beszélt. Csak
MAGYAR HET
újabban, mióta a német sajtó Európa forradalmi át-szervezéséről, ír, ha,sználja a »forradálom« szót. Az íróik/ nagyrésze azonban tisztában van vde, mit jdenl az egyik s mit a másik foga,lom. Ezért megállapítjq,.
hogy ami általában Európában, de különöslképpen Ma,-gyraorszá9on történik, nem forradalom.
Hangsúlyozom, ez:
nem forradalom. Hogy forradalom - &
;száffillflkra,
ma-gyarok! számára egy új élet f,eltételeinek, népünk meg-máradásának: és virágzá,sáflak megteremtése legyen, többre, nagyobbra, a magy,a;r lelkekben vég b eme n ő g y·ö k e re s á,t
a I a k u I á s r a volna szükség.Ellenben a,z igazi forradalom végbement már az irocla,lomban, tehát éppen ott, ahol meg Oláh nerri,I
látja. A gondolikodásbeli, erkölcsi, nyelvi, esztétikai,
ei'-3
-MAGYAR HET