KODOLÁNYI JÁNOS Küszöb

I'

/J

t

^{4'--r /}

c;rr0

KODOLÁNYI JÁNOS Küszöb

~{)j (/;.,>n?

KODOLÁNYI JÁNOS (Telki, 1899. március 13. - Budapest, 1969. au-gusztus 10.) író; az úri középosztály felső rétegébó1 származik, apja uradalmi főerdész. Gyermek- és kamaszkora Pécsváradon és Vajszlón telik, iskolai tanulmányait Pécsett és Székesfehérváron végzi, 1919-ben érettségizik. Meghatározó élményei az életét végigkísérő lábbe-tegség, szülei rossz házassága, a polgári nevelés otthon megszenve-dett csődje, de mindenekelőtt ambivalens ormánsági tapasztalatai:

elb(ívöli a táj, a nyelv, a folklór gazdagsága meg a paraszti életforma, de elborzad a földbirtokviszonyokkal kapcsolatos társadalmi és lelki bajok (az egykézés, a kihaló falvak, a népi erkölcs romlása) láttán.

A megkeseredett fiatalembert az első világháború és Trianon megráz-kódtatása lázadóvá, turgenyevi „nihilistává" változtatja. Szakít csa-ládjával (jelképesen egy társadalmi osztállyal és szülei generációjá-val); parasztlányt vesz feleségül, 1921-ben Budapestre költözik.

Móricz Zsigmond jellemzése szerint „Kodolányi ha tollat vesz a ke-zébe, azonnal a közvádló szerepét veszi át. Kegyetlen képekben jegyzi le az eseményeket, amiket élményeiben átszenvedett - másrészt vég-telen szociológiai vitákban akarja megjelölni azt az utat, hogy

inté-ződhetik el az ember által előidézett balsors felettünk." Főleg első írói korszakára érvényesek ezek a szavak, az 1920-as évekre, amikor ko-mor, vádoló novellák, kisregények sora születik baranyai emlékeinek ihletébó1. A Nyugatban Móricz Zsigmondnak ajánlott Sötétség (1922) teszi ismertté nevét: ebben a hosszabb novellában talál rá írói világá-ra és mondanivalójávilágá-ra, műfajára és stílusára. A nagybirtok szorításá-ban vergődő módosabb középparasztság gazdasági, erkölcsi, az ösz-tönéletre is kiható hanyatlásáról szól a Böbék Samu búcsúja, a Börtön, a Kántor József megdicsőülése. A könyörtelen, anyagias, pogánnyá fa-jult népréteg ábrázolásával az író arra a képtelenségre keresi a magya-rázatot, hogy egy nemrég még viruló etnikum merő kapzsiságból,

földéhségből magamagát és ivadékait ítéli halálra. Vizsgálódásában fölhasználja: a marxi szociológia és a freudi pszichoanalízis és ösztön-elmélet eredményeit. A korabeli kritika egy része a naturalizmus

vég-171

-leteitől, a sötéten látás ebryoldalúságától, a tényrögzítés

részvéttelen-ségétől óvta Kodolányit. Az árnyaltabb megközelítéshez Németh László adott máig hasznosítható szempontot: a legjobb novellákban

költőiséget, átütő erejű víziót, meleg emberséget fedezett föl, a „tár-gyiassá vált testvérfájdalom" szólamát, amely az elődök közül a nagy orosz realistákhoz, a kortárs irodalomban pedig az expresszionizmus emberkultuszához füzi ezt a pályaszakaszt.

A harmincas évek második, a negyvenesek első fele a nagy törté-nelmiregény-ciklusok korszaka. Kodolányi, aki korábban a szocialis-ta munkásmozgalom mellett kötelezte el magát, visszariad a Moszk-vából irányított munkásmozgalom „romantikus dogmatizmusától"; a népi írók akkor szerveződő mozgalma és a Bajcsy-Zsilinszky Endre szellemi közelségébe kerül, és a Hitler hatalomra jutása után egyre fe-nyeget(5bb német veszély köti le érdeklődését. A vas fiai (1936), a Boldog Margit (1937) és a]ulianus barát (1939) alkotja a tatárjárás ko-rában játszódó trilógiát (a még több kötetre tervezett, a negyvenes évek elején megkezdett Emese álma - késó'bbi kiadásban Pogány tüzek - cím(í regényfolyam töredék maradt). Példázatszerűen, de nagy rea-lista tablók és több évtizedet átfogó idó'kulisszák között idézi fel II. Endre és IV. Béla korát, figyelmeztetésül a második világháború előtt, hogy belső vitális, erkölcsi és lelki megújhodás nélkül a magyar nemzet végveszélybe kerülhet. De nemcsak a bomlás és halál képei kavarognak Kodolányi víziójában, hanem - Illés Endre szavaival élve - ,,fény jut a megmaradásnak és reménynek is".

A trilógia megírása idején Kodolányi egyszerre arat addig nem is-mert közönségsikert és kap céhen belíili elismerést (Baumgarten-díj, 1937). Színpadra kerüló' drámái, melyek az onnánsági novellák anya-gát szövik tovább, ugyancsak meghódítják a közönséget és a kritikát

(Földindulás, 1939). Egymást érik régebbi és új műveinek kiadásai: az utóbbiak között föltffnnek a finnországi útirajzok, az om1ánsági szocio-gráfiák gyűjteménye, több tanulmánykötet. 1940-ben megjelent ön-életrajza, a Süllyedő világ a magaslatra érkezés toposzával kezdődik:

„Innét legtágasabb a kilátás", ,,úgy érzi, most a leggazdagabb". Pedig ezeknek az esztendéíknek az életrajzi krónikájához súlyos viták, meg-alázó perek is hozzátartoznak: személyeskedésbe átcsapó vita a 'törté-nelmi regények archaizálásáról, olyan plágiumper egy névtelen fog-orvossal, amely a visszavonulás, már-már az öngyilkosság gondolatáig hajszolja Kodolányit.

172

J ~

A sok-sok évszázaddal korábbi élet föltámasztásához a hungaro-lógiának nevezett komplex tudományban keres szellemi er(íforrást és tárgyi anyagot. Kidolgozza elméletét az eurázsiai lélekr61; eszerint a Janus-arcú magyarság Kelethez is, Nyugathoz is tartozik, s nyugati mivoltában csak akkor őrizheti meg sajátos alkatát és arculatát, ha nem tépi ki kultúrájának finnugor és urál-altaji gyökereit, ha új élet-form,'íja az (ísinek szerves folytatásaként valósul meg. De ez az ideo-lógia a negyvenes években válságba kerül, megkérdőjelez(ídik az örök magyar szellem eszméje: Kodolányi gondolkodása misztikus és spiritualista jellegGvé válik. Szembefordul a materializmussal és a pozitivizmussal, elveti a darwini evolúcióelméletet. A Zárt tárgya-lásban (1943) saját korát a kultúrától elszakadt, a transzcendenciá-val transzcendenciá-való kapcsolatot megtagadó luciferi civilizáció diadalaként jel-leinzi. Egy bírósági tárgyalás allegóriájában elhatárolja magát a sztá-linista kommunizmustól, a nemzetiszocializmustól és a nyugati libe-rális demokráciától. Így jóformán minden létező eszmei és politikai táborból kivonul, sőt mindegyikben ellenségeket szerez magának.

Magányosan, üldözöttként lép át a háború utáni világba. 1949-ben tartósan kiszorul az irodalmi életből, fővárosi lakásáról is le kell mondania; a következő éveket (1955-ig) ínséges körülmények kö-zött Balatonakarattyán tölti.

Ebben a számkivetésben bontakozik ki utolsó nagy alkotókorsza-ka. Nagyrészt Akarattyán keletkeznek a tárgyukat a mezopotámiai és bibliai zsidó mítoszokból merítő nagyregények: Vízöntő (1948), ké-sőbb Vízözön címen, Új ég, új föld (1949, megj. 1958); Én vagyok (1951-1952, megj. 1972); Az égő csipkebokor (1953, megj. 1957). ,,A mítoszok az ember paradicsomi állapotát őrzik" - írja. ,,A múltkeresés arra alkalmas, hogy tisztábban mutatja meg a mai embert is, aki ép-pen most gyilkolja a régi mítoszokat, most rombolja a transzcendens világ épületét. .. " A nagy csillagászati koroknak saját mítoszuk és hozzá tartozó messiásuk van. ,,A Bika kor messiása Gilgarnes, a'Kos-nak Mózes, a Halaka'Kos-nak Jézus." Mítoszfeldolgozásai ezer szállal kap-csolódnak a megírás évszázadának történelméhez: a vízözön úgy vá-lasztja ketté Utnapistim és Gilgames korát, mint a második világhá-ború a huszadik századot; Mózes és népe küzdelmes útja az Ígéret Földje felé példázatként hat a Rákosi-uralom legsötétebb éveiben;

Júdás a tévelygő modern értelmiségi őspéldánya. Ciklikus összetarto-zása ellenére a négy regény a műfaj, a stílus és a technika dolgában

le-173

leményesen változatos: az első kettő meseszerű és szürrealisztikusan játékos, a Jézus- és Mózes-regény realista és analitikus. Tüskés Tibor szerint Kodolányi „e művekkel valami olyasmit hozott létre, ami ed-dig hiányzott a magyar irodalomból. .. s az epikának és a mítosznak olyan szintézisére vállalkozott, amit hajdanán a népek hősi eposzai valósítottak meg".

A „kései" - ötven-hatvan éves - Kodolányi fiatalkora önéletrajzi

ihletésű, korrajzszerű novelláinak és regényeinek sorozatát is nagy

művekkel zárja le. Pályakezdése évtizedében Balzac és Zola mintájára sokkötetes regényfolyamot tervezett, amelyből akkor négy regény készült el; új kiadásuk egy kötetben, Keserű ifjúkor címen jelent meg 1958-ban. Az 1949-ben keletkezett, 1956-ban megjelent Boldog

bé-keidőkben és utolsó nagyepikai m(ívében, a Vízválasztóban (1960) if-júsága tájaira tér vissza, szüzséjüket és alakjaikat régi novelláiból ve-szi át. Az érett változat - különösen a Boldog békeidők esetében - úgy aránylik a koraihoz, mint kidolgozott mestermű a hevenyészett szi-nopszishoz. A regény egyébként minden valódi és látszólagos kü-lönbség ellenére a Gilgames-,,dilógiával" is rejtett kapcsolatban áll, az istenek és a héroszok után az ember parodisztikus és profán mito-lógiájaként.

1955 után Kodolányi gyakran, utóbb szinte folyamatosan beteges-kedik. Fokozódó idegbénulása miatt végül már legfeljebb magneto-fon segítségével tud dolgozni. Még sort kerít egy Második baranyai utazásra ( 1961), töredékes emlékekkel egészíti ki önéletrajzát (Vissza-pillantó tükör, 1968), válogatást készít kiadatlan tanulmányaiból és publicisztikájából (Szív és pohár, 1977). Megéri rehabilitációja bizo-nyítékát, az életműsorozat megjelenését, tanúja lehet íróasztalfiókba süllyesztett művei közönségsikerének. A kritika és az irodalomtörté-net-írás azonban csak a halála utáni évtizedben kezdi meg és folytatja máig fölhalmozódott adósságának törlesztését.

A nagy m(ívészetfilozófus, Fülep Lajos éppen Kodolányi írói szárny-próbálgatásai idején értekezett arról, hogy mi hiányzik a magyar iro-dalomból, ami lokális jelentőségűből egyetemessé emelhetné. Vála-sza: ,,a nép lelke legmélyebb rétegeinek megragadása egyfelől, s az em-beri szellem legvégső kérdéseinek vizsgálata, a filozófia és metafizika,

másfelől". Kodolányi életműve irodalmunknak abba a vonulatába tartozik, amelyik e hiányok betöltésére tör, alkotásainak java egyete-mes és nemzeti korrelációjának fülepi tételét igazolja és példázza.

174

i f; .

;_,,-IRODALOM

Szabó Zoltán: Kodolányi János regényei. Katolikus Szemle, 193 7. ápri-lis, 223-226. p.

Várkonyi Nándor: Kodolányi János. Sorsunk, 1941. 1-4. sz. 253-271. p.

Vatai László: Csoda és realizmus. Sorsunk, 1943. 2. sz. 517-525 p.

Németh László: Kodolányi János novellái. - A magyar középkor re-génye. ln uő: Két nemzedék. Budapest, 1970. 533-535 p. és 728-732. p.

A népi írók bibliográfiája. Művek, irodalom, mozgalom. (1920-1960).

Budapest, 1972. 169-171. és 345-365. p.

Bata Imre: Kodolányi Jánosról. ln uő: Képek és vonulatok. Budapest, 1973. 233-260. p.

Tüskés Tibor: Kodolányi]ános. (Monográfia.) Budapest, 1974.

Bodnár György: Nép, mítosz, valóság. ln uő: Törvénykeresők. Buda-pest, 1976. 124-157. p.

Sőtér István: A regényíró Kodolányi. fo uő: Gyűrűk. Budapest, 1980.

302-312. p.

Kodolányi-emlékszám. Alföld, 1983. december.

A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1905-194 5. 6. Személyi rész I.

A-K. Budapest, 1989. 786-796. p.

Illés Endre: A tizenharmadik század víziója. Kodolányi János törté-nelmi regényei. ln uő: Halandók és halhatatlanok. Budapest, 1990.

129-132. p.

Csűrös Miklós: Kodolányi János: A drámaíró Kodolányi. - Regény a mítoszok határán. -Önéletírás, családtörténet, korrajz. ln uő: Gé-niuszok, kortársaink. Budapest, 1995. 43-98. p.

Domokos Máty,'Ís: Kodolányi János: Boldog békeidők. ln uéí: Lelet-mentés. Budapest, 1996. 45-56. p.

Csűrös Miklós

175