q1
Haas György
Kodolányi János harca a diktatúrák ellen
1945-ben, az új megszállók megérkezése után a magyar szellemi élet alakulását azonnal a szabadság hiánya határozta meg. Illyés Gyula Újabb szellemi front című 1945. tavaszi cikkében kritikus hangon mutatott rá „az eszmék nyugodt kifejtéséhez és kicseréléséhez szükséges" korlátokra, mivel nem a szellem emberei határozzák meg a kulturális és iro-dalmi életet: ,,A verset nem a bíráló taglalja, hanem a kéretlen népszónok; a szerkesztő
ség alkalom csinálta bírálója pedig az írót nem az Akadémia elé utalja, hanem a politi-kai rendőrség elé." A második világháború befejezése után egyre inkább azok a tényezők
határozták meg Magyarországon a szellemi-politikai közéletet, amelyek mögött ott állt a Moszkva hatalmára támaszkodó kommunista párt. A népi írók egy részétől megtagad-ták a publikálás jogát, ezek közé tartozott Kodolányi János is.
Az író az ellene foganatosított döntésekkel szemben beadvánnyal fordult az akkori helyi hatalom illetékes fórumához, a Nemzeti Bizottsághoz. ,,Alulírott - írja Kodolányi János -, egész valómban megszégyenítve és megalázva, azzal a kérelemmel fordulok a Magyar Nemzeti Bizottság Elnökségéhez, hogy a múltban tanúsított politikai magatar-tásom megítélésére és igazolására megfelelő bizottságot kiküldeni szíveskedjenek.
Indokaim ezek:
Folyó hó 24-én fiam, ifj. Kodolányi János bölcsészettan-hallgató, ez idő szerint
állam-rendőrségi tisztviselő Pesten, az Athenaeum Irodalmi és Könyvkiadó Rt. igazgatóságá-nál járva, Kállay Miklós igazgatótól azt a felvilágosítást kapta, hogy a vállalatigazgatóságá-nál ( eddig megjelent) s biírhol másutt is megjelent műveim árusítása tilos, jövendő műveimet kiad-ni pedig nem szabad. Megokolásul közölte, hogy az írók valamilyen meg nem nevezett s általam ismeretlen szervezete döntött így, azzal vádolván s abban marasztalván el en-gem tudtom és meghallgatásom nélkül, hogy »fasiszta« vagyok, mert a Nemzetőr című
hetilapot szerkesztettem, így eo ipso »németbarát« viselkedést tanúsítottam."
Kállay Miklós egyúttal közölte Kodolányi fiával, hogy a kiadók és könyvkereskedők
tiltakoztak az író nélkül hozott döntés ellen, de teljesen eredménytelenül.
.,Így most - írja beadványában Kodolányi János - huszonnégy esztendei nehéz és tisztességes munka után, a harcokban elveszítve minden csekélyke vagyonomat, még mű
vészi munkám folytatásától, sőt jó magyarságom és tisztességem hírétől is meg kívánnak fosztani, s éppen azok, akiket írótársaimnak kell neveznem."
Kodolányi kifejezésre juttatja tiltakozását, hogy a magyar társadalom, az irodalomtu-domány által értékesnek elismert művek íróit egyik napról a másikra egzisztenciálisan is tönkre akarják tenni. Egyúttal rámutatott arra, hogyha jogállamiságról beszélünk, akkor
\4 iÁJ 1.»v A· w ~\-te'/ '3
,'Y-l-,g~-1 =l
L Á T L E L E T
a máglyára ítélt írót és műveit előbb hozzáértéssel meg kellene vizsgálni, ügyéről értesí-teni, meghallgatni és védekezésre szólítani fel, majd vele a döntést írásban kellőképpen
hitelesítve közölni.
„Végezetül illő volna fellebbezési fórumot kijelölni. Főképpen illő volna ez azokban az időkben, amikor hasonló, gyakran véres injúriák a másik oldalról hónapokon át foly-tak, s amikor az egész ország színe előtt világosan megmondották felelős vezetőink, hogy az efféle taglózó hadjáratnak, a szabadság megrablásának, a szellemi rabszolgaságnak és önkénynek egyszer és mindenkorra véget kívánnak vetni."
Rámutatott arra a kétszínű kommunista taktikára is, miszerint mindazokat keblükre ölelik, akik ugyan kiszolgálták a nácikat és a Szálasi-uralmat, de most hajlandók készsé-gesen az új megszállók szolgálatába szegődni.
„Ha az általam nem ismert testület - írja Kodolányi János - valóban jogosan dönt ilyen kérdésekben, elvárható volna, hogy egyenlő mértékkel mérjen. De míg az én köny-veim terjesztését, új műveim kiadását megtiltja, szabadon gyakorolják igazgatói tisztüket s írói funkciójukat olyanok, akik a Szálasi-uralom idején is, Pest elestéig kiadóvállalatok élén álltak. Szabadon működnek és ítélnek írók, akik a propagandaminisztériumtól száz-ezreket vettek fel, akik a német propagandaminisztérium látogatói voltak, akiknek hol regényét, hol színdarabját vásárolták meg Berlinben, még akár úgy is, hogy a darab né-mely kellemetlen szereplőjét német kívánságra kiirtották."
Beadványában saját védelmében előadta, hogy a Nemzetőr című hetilapot három hé-tig szerkesztette, ezalatt igyekezett olyan németellenes irányt szabni, hogy minden héten a lap betiltásától kellett tartania. Náciellenes cikkeiből a londoni rádióban rendszeresen idéztek, míg a varsói rádióban teljes terjedelemben felolvasták azokat. A Nemzetőrt
akkor hagyta ott, amikor a lai,, tulajdonosa, Becsei-Wünschberg Miklós német politikai vágányra akarta kényszeríteni. Ekkor ügyvéd útján vétette le nevét a lapról. Felelős
szer-kesztőjét, Ambrus Józsefet a Turul Szövetség követtáborában, Debrecenben nyílt beszéd-ben megtámadta, és tiltakozott az ellen, hogy öt az egyetemi ifjúság vezérének megvá-lasszák. Amikor ezt megakadályozni nem tudta, kilépett a Turul Szövetségből.
A Földindulás című drámáját a német követ le akarta vetetni a műsorról, csak Teleki Pál ellenállásán bukott meg ez a szándék. Ekkor a birodalmi német sajtó a Volk und Staat, valamint a Volksbund budapesti lapja megtámadta. A Süllyedő világ című kétkö-tetes művének terjesztését 1940-ben a budapesti német követség a magyar külügyminisz-térium útján megakadályozta. Köztudomású tény volt, hogy mindig síkra szállt a német-barát politika ellen, de ezt 1945-ben nem akarták a szélsőbalhoz közel álló cenzorok figyelembe venni. Az sem számított semmit, hogy mint Bajcsy-Zsilinszky Endre barátja, lapjában, a Szabadságban, amelynek szerkesztője volt, elsőnek indított hadjáratot a nyi-laskeresztes mozgalom ellen. A Zilahy Lajos szerkesztésében megjelenő Magyarország belső munkatársaként cikksorozatot kezdett a dunántúli német terjeszkedés ellen, de Zi-lahy Lajos Bethlen István vétójára nem engedte ezeket leközölni, ezért a Szabadságban láttak napvilágot. Az Istennek című regénye ezekben az időkben csak úgy jelenhetett meg, hogy Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter állt ki mellette - minisztertanács elé terjesztette az ügyészség túlzott németbarát viselkedését -, így lehetővé tette a könyv ~
y
':i
~(
L Á T L E L E T
megjelenését. Az antifasiszta jelszavakkal fellépő cenzoroknak az sem számított, hogy Kodolányi Jánost már 1936-ban kéthónapi fogházra ítélték egy cikke miatt, amelyben ki-jelentette, hogy Magyarország öngyilkos módon rohan a vesztébe, mert a német imperi-alizmus eszközéül adta oda magát.
Kodolányi János náciellenes magatartását bizonyította, hogy 1944. március 19-én, a német megszállást követően nem írt, rádióelöadást nem tartott, nyilvánosan sohasem szerepelt, mert bujkálni kényszerült. Faraghó Gábor altábornagy, a csendőrség akkori
felügyelője saját autóján, két magas rangú tiszt kíséretében a németek elöl a saját laká-sára vitette az írót, majd négy nappal később Takács József őrnagynál helyezte el, meg-akadályozva, hogy a Gestapo ügynökei elfoghassák. Faraghó Gábor - aki azután
1944-45-ben a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány közellátásügyi mi-nisztere lett - arról is gondoskodott, hogy Kodolányi János a balatonakarattyai csendőr
ség védelme alatt álljon.
A Szálasi-puccs előtt egy héttel Kodolányi János Budapestre jött, és ott tartózko-dott karácsony napjáig, amíg a Vörös Hadsereg a lakása közelébe nem ért. Ezalatt is Hegedüs László festőművész óbudai lakásán bujkált, s csak olyan alkalmakkor tért ha-za, amikor fiát meg kellett menteni attól a csapástól, hogy Németországba hurcolják.
Bujkálása alatt kapcsolatban volt Bajcsy-Zsilinszky Endrén keresztül a Felszabadító Bi-zottsággal, amelyet a 0587 számú magyar-orosz nyelvű titkos igazolvány is tanúsított, melyet az orosz biztonsági szervek is megvizsgálták. Cserbakov őrnagy, a Vörös Had-sereg budapesti főparancsnokság sajtófőnöke arra biztatta Kodolányit, hogy írjon cik-keket lapjaikba. Még 1944 júniusában Faraghó Gábor altábornagy arra kérte meg Kecs-keméti birtokán, hogy a fegyverletétel után, vagy fegyverszünet esetére, szervezze meg az író- és újságíró-társadalmat. Ennek kapcsán Szentiványi. Domokos követségi taná-csos - ifj. Horthy Miklós kérésére - a katonai és politikai helyzet bizalmas és gondos megbeszélése alapján terjedelmes emlékiratot készített annak a titkos szervezetnek, amely a fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezte. Ez volt az oka, amiért a Gesta-po elrendelte Kodolányi János elfogatását és likvidálását. Moszkvában tisztában voltak azzal, hogy olyan típusú ember - mint amilyen az író volt -, aki ellenállt a náci ön-kénynek, az nem lesz kiszolgálója a Kreml érdekeinek alárendelt kommunista diktatú-rának sem.
„Nem hiszem - írja a Nemzeti Bizottsághoz írt beadványában-, nem hihetem, hogy most, amikor igazolva látom több mint két évtizedes életművem igazát, amikor nem egy
döntő esetben jósnak bizonyultam, s amikor hajam már őszül, és egy éhezésben, üldöz-tetésben és munkában bőséges élet alkonyata előtt állok, a Vas Fiai, a Julianus barát, a Süllyedő világ, az Efr!ese álma ciklus, a Földindulás, a Végrendelet és egyéb tisztességes
művek írója kenyerétől és becsületétől megfosztva pusztuljon el, vagy vándoroljon kül-földre ismeretlen és szegény koldusnak. Egy író, aki súlyos testi hibája miatt még a leg-csekélyebb testi munkára is képtelen. Nem hiszem, nem hihetem, hogy Kodolányi Já-nos, a magyar kultúra földönfutója legyen. Nem hiszem, nem hihetem, hogy az általam nem ismert írói szervezeten kívül ezért bárki a magyarság felelős férfiai közül vállalni merné és tudná a felelősséget. És legalább meg ne hallgatna engem, akit saját hazámban
L Á T L E L E T
a legjobbak hallgattak meg, és aki külföldön is megtettem kötelességemet a magyar né-pért és kultúráért."
A magyar szellemi életből kiközösítésre ítélt írókért, így Kodolányi Jánosért a politi-kusok közül leginkább Tildy Zoltán állt ki. Illyés Gyula többször felkereste a politikust, aki már a harmincas évektől szoros kapcsolatot tartott fenn a népi írókkal. Ezek a fára-dozások, Illyés Gyula cikke a Szabad Szóban hozzájárult ahhoz, hogy az üldözött írók-ra, így a Kodolányi Jánosra nehezedő nyomás is enyhült. 1946 tavaszán Pécsen keresett menedéket régi barátjánál, Várkonyi Nándornál. Majd Kanyar Józsefnél, a Nemzeti Pa-rasztpárt pécsi titkárának otthonában húzódik meg. Az író levelezéséből tudjuk, hogy sorsának alakulása a kommunista hatalmi elit szándékaitól függött. Ez derül ki
levelei-ből is: ,,Haraszti a KMP megbízásából fölkeresett, s Illyés jelenlétében kifejtette, hogy el kell foglalnom az irodalomban régi pozíciómat. Módokat ajánlottak. A támadásokat kivédik ... " Kodolányi János számára ez annyit jelentett, hogy nem hurcolták el az ÁVH pribékjei, de szó sem lehetett arról, hogy rangjának megfelelően visszakerüljön a magyar irodalmi életbe.
A teljes kommunista hatalomátvétel után még tovább romlott a helyzete. 1948-ban még napvilágot lát a Szőllősy-féle magáncégnél a Vízöntő című regénye, de új könyvre már nem kötnek szerződést az államosított kiadók. 1949-ben végérvényesen akarattyai lakos lesz. Míg a többi, irodalmi életből kiszorított írónak a fordítások adnak szerény megélhetést. addig Kodolányitól ezt a lehetőséget is megtagadják. Némi jövedelmet biz-tosított, hogy új regényeit ismerősei géppel másolják, kéziratban olvassák, és annyit fi-zetnek érte az írónak, mintha könyvüzletben vásárolnák. A nyomor szélére taszított író lakásában nincsen villany, petróleumlámpa világít. Sokszor papírt, borítékot csak hitel-be vesz. Zongoráját lefoglalják. Mivel nincsen pénze orvosra, hitel-betegségeit saját maga pró-bálja gyógyítani.
Akarattyai életére így emlékezett vissza 1964-ben: ,,Dolgoztam keményen és zokszó nélkül Akarattyán, havonta néha háromszáz levelet kaptam és írtam, néha még töb-bet. Kora reggeltől késő estig, mint régen, ültem az íróasztalom és írógépem mellett, és adtam tanácsot, feszegettem társadalmi, filozófiai, esztétikai kérdéseket, nem merül-tem ki, és nem fáradtam bele, nem untam meg, és nem roskadtam össze. Fát vágtam kint ónos esőben, és feleségem az ölében cipelt be, mert a lábamra sem tudtam állni.
Dideregtünk az akarattyai kis szoba tizenkét fokos hidegében, és melengettem keze-met a parányi petróleumlámpa mellett, hogy fogni tudjam a tollat, forgatni a könyvet.
Az apró betűket nagyítóüveggel vadásztam össze. Dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam, magamra hagyottan."
Tiszteletdíját papoktól kapta: egy katolikus plébános küldte a babot, református pap a lisztet, a túrót másik régi olvasójától, egy evangélikus lelkésztől. Az üldöztetés, meg-alázás éveiben hozzáfogott a Júdás-regényhez. Az apostoli atyákat olvasta, ezek között leginkább antiochiai Szent Ignác írásai ragadták meg. ,,Aztán áttértem a mártíraktákra, s bensőmben heves viták közepette olvastam. Ez idő szerint · Szent Ágostont vettem
elő, muszáj újra latra vetnem. Így lépkedek egyre mélyebben az »eszmébe«, akarva-
g b
akaratlanul ... "
'./()
~t
L Á T L E L E T
A félelem, a megaláztatás és üldöztetés évei alatt kerül igazán közel Júdáson keresz-tül Krisztushoz.
„Júdás-tervem körülbelül minden részletében világos előttem. Jézus nagysága csak most bontakozott ki számomra a maga teljességében, megrendítően, hatalmasan, lenyű
gözően, félelmetesen és titokzatosan. Júdás sem az a szememben, amivé a teológia tet-te. De nagyszerűen bele tudom sűríteni véleményemet mindenféle árulásról..."
Az üldöztetés évei és betegségének elhatalmasodása még jobban megerősítette hité-ben. Egy esztendővel halála előtt, 1968-ban, Boldog Margit napján, saját kérésére vissza-tér a katolikus hitre. 1969-ben enyhül körülötte a légkör, televíziós filmet akarnak készíteni róla, de ő nem egyezik bele. Rezignáltan mondja: ,,Friss szelek fújnak,
kedve-ző áramlatok érezhetők az életben és az irodalomban. Az én helyzetem is javul, feloldot-ták a karantént, amelyben éltem - de már késő; vak, béna és süket vagyok, semmit sem érek a fordulattal..."
Ma már nehezen lehet megmondani, hogy a rezsim valóban változtatni akart-e Kodolányival szemben addigi magatartásán, vagy a halál árnyékában tengődő írót saját propagandacéljaira kívánta csupán felhasználni.
IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS