S
okunkban támadnak, élnek vágyak távoli or-szágok, idegen népek fölkeresésére, mégha nem is mindig valósulhatnak meg. Kodolányi János,apám, voltaképpen nem sokat járt külföldön. Hogy műveimégis a:zi sugallják, mintha sokfelé utazott volna, úti tapasztalatait, élményeit hasznosította volna írásaiban. Gondoljunk a középkori Bolognára, ahol Julianus és rendtársai tanultak. Bizonyos, hogy egy hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányút alakít-hatta volna a képét. Ám nem így történt, az író nyomtatott forrásokra támaszkodva alkotta meg a középkori Bologna környezetét, úgy, hogy az olvasói kétségek nélkül elfogadták az általa eléjük tárt képet. Folytathatnám a sort Julianus Volga felé
vezető utazásának állomásaival, valamint a Mózes-kori Egyiptom ábrázolásával, krisztus életének helyszíneivel, hiszen nem járt a délkelet-európai stepp-vidékeken, sem Egyiptomban, sem Paleszti-nában. Kolozsvári, vagy pozsonyi utazásait nem tekinthette külföldi utaknak s nem is írói munkás-sága indokolta őket.
Finnország összetartozik apámmal, apám össze-tartozik Finnországgal. Írásai, valamint előadásai hozták létre az összetartó kapcsot.
Fölvethető a kérdés, miért került Finnország az úti célok, a vágyak közé, ott is az első helyrel Az utazás megvalósítására pénzre, szabadidőre volt szükség. Ha az előbbiről azt mondom, talán arány-lag nem is lehetett olyan sok az útiköltség, minden-képpen hozzá kellett számítani a szállás.a megélhe-tés, valamint a belső közlekedés költségeit. Amíg apám a 30-as évek elején nem lépett a Magyar-ország című délutáni napilap alkalmazásába, szinte teljesen az írói tiszteletdíjaiból élt, tartotta el a családját. A diákkorától dédelgetett álom valóra váltása évről-évre késett. S mik keltették föl az álmot, mik éltették éveken át? Mindenekelőtt a Kalevala. Diákkorában ismerkedett meg vele, sze-rette meg, hiszen 1909 óta már rendelkezésre állt Vikár Béla kiváló fordítása.Többször is elolvasta,jól megismerte, megszerette. Nem tudjuk, a Kalevala hatására kezdett-e Budenz nyelvkönyvéből finnül tanulni, vagy a finn nyelv keltette-e föl az érdeklő
dését a Kalevala iránt. Már középiskolás diák ko-rában kezdett ismerkedni a finn nyelvvel, mélyebbre azonban már felnőtt fejjel hatolt. Elfogadta, magá-évá tette a finnugor nyelvrokonságot, alaposan tanulmányozta is a nyomtatásban rendelkezésre
álló nyelvészeti munkákat, s nemcsak az össze-foglalókat, hanem a részletkérdéseket tárgyalókat is. Megismerkedett a hangtörténettel, a szóelemzé-sekkel s más nyelvészeti tanulmányokkal. A finn nyelv nem valami egzotikus terület számára, hanem a magyar nyelvben való elmélyedés egyik eszköze.
Később, már Finnország, valamint a finn nyelv ala-posabb ismeretében magyar nyelvismeretünk ér-dekében vetette föl többször a finn nyelv tanulá-sának, megismerésének a szükségességét. Szavai megfogadása révén legalább a hangsúlyozásunk kevésbé romlott volna s talán nem vált volna sü-ketté a fülünk a nyilt, valamint a zárt e közötti kü-lönbség érzékelésére.
1936-ban kerülhetett sor az első finnországi utazásra. Vonaton tette meg az utat, Lengyelor-szágon és a Baltikumon át, Tallinnból hajóval Hel-sinkibe. 1938-ban utazott ötödször.s utoljára Finn-országba. Lakott több szállodában is Helsinkiben, pl. a Torniban, valamint a Tapiolában, vidéken, Kö-zép-Finnországban egy földművelő családnál,
bará-tai-ismerősei segítségével vidéki kirándulásokat, látogatásokat valósított meg.Az úti csomagjai közé tartozott kis Remington táskaírógépe, hiszen ott írta a Boldog Margit valamint a Julianus barát egy részét. Nem tudott, nem is akart elszakadni Ma-gyarországtól, írói feladataitól.
Finnországban gyorsan befogadták, barátságot kötöttek vele. Igyekezett finnül megértetni magát, szüntelenül fejlesztette, tökéletesítette a nyelvtu-dását. Ki akarta küszöbölni a közvetítő nyelv hasz-nálatát. Részben ezért is tartózkodott huzamo-sabban Padasjokiban Hakola földművesék házában.
Ez a vidéki élet nemcsak nyelvtanulásra volt jó, hanem arra is, hogy megismerje egy földműves
család életét. Minden lehetőséget megragadott ismeretei gyarapítására. lrókkal, költőkkel, művé
szekkel, a tudományos élet kiváló képviselőivel
ismerkedett meg, kötött barátságot. Egyiküknek-másikuknak már voltak korábbi magyarországi kapcsolatai.Artturi Kannisto professzor, finnugor nyelvész, a vogul nyelv nemzetközileg elismert kutatója már járt Magyarországon, a nyelvünk sem volt idegen előtte, Lauri Hakulinen, a finn nyelvet kutató kiváló nyelvész, később egyetemi tanár, beszélt magyarul, hosszabb időt töltött is nálunk.A szlavista Mikkola professzor feleségével, az író Maila Talvióval gyakran látta vendégül meilahti
i
'
"';)
60 IFJ. KODOLÁNYI JANOS
(Helsinki egyik tengerparti lakónegyede) ottho-nában. A meilahti Mikkola-Talvio ház hétről-hétre
csütörtökönként találkozó otthona volt íróknak, mavészeknek, tudományos kutatóknak. Életre szóló barátra lelt Arvi Jarventaus íróban, a keravai evangélikus lelkészben.Jarventausnak más magyar baráti kapcsolatai is voltak, pl. Móricz Zsigmond, valamint első feleségének Holics-rokonsága. Jar-ventaus megfordult Kiss Géza kákicsi parókiáján is,
sőt, prédikált is a kákicsi református templomban.
Folytathatnám a sort, ám bizonyosan ennyi is elég megmutatnom céljait, törekvéseit, rövid idő alatt elért eredményeit.
Finnország felfedezése volt-e a cél? Nyilván nem, hiszen, ha nem is olyan sokan, mint manapság, a 30-as években is tudtak róla, meg is látogatták,
sőt, vegyes házasságok is köttettek. Azonban mégis beszélhetünk a felfedezés céljáról is, azon kívül a kapcsolataink bővítésének a szükségességéről, a kapcsolatok minőségének a javításáról.
Első útján nem volt kisebb a törekvése, mint hogy a végre rendelkezésre álló egy hónap alatt minél alaposabban megismerje Finnországot és a finn életet. Már elindulásakor az volt a szándéka, hogy tapasztalatairól úti rajzokban számol be. Alig ért haza, hozzálátott beszámolói megírásához. Ha-marosan közzé is tette őket a Pesti Naplóban, a Szabadságban (Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjá-ban), Az Est-ben, valamint az Est-lapok karácsonyi albumában. Belőlük szerkesztette a Cserépfalvi kiadásában 1937-ben megjelent Suomi, a csend or-szága dma kötetet.
Finnország megismerése és megismertetése 1936-ban még úttörő vállalkozásnak számított. S nemcsak azért, mert csekélyek s gyakran tévesek voltak az ismereteink, hanem azért is, mert
érdek-lődést is kellett támasztani. Szerencsére többen is vállalkoztak erre a feladatra, s a nehézségek, aka-dályok láttán nem torpantak meg.
Mint már említettem, elmélyedt a finn nyelv tanulásában,gyakorlásában. Ezzel egyik célja kétség-telenül a magyar nyelv alaposabb megismerése, tisztább használata, a másik pedig fordítói munka végzése volt. Tudta, ismerte, milyen finnből fordított könyvek jelentek meg magyarul. Elégedetlen volt az addig elért eredménnyel, különösen a finn klasszi-kusok hiányoztak a magyar olvasók polcairól. Ér-velt a hiányok kiküszöbölése érdekében, ám a fordítói munkából maga is ki akarta venni a részét.
E téren végzett tevékenységét nehéz feladattal kezdte. Nekilátott Aleksis Kivi Hét testvér (Seitse-mön veljestö) dma klasszikus regénye fordításának.
Ez a munka erősen igénybe vette, maga sem sej-tette, mekkora feladatot vállalt. Nem hátrált meg, hiszen ezt az adósságunkat maga akarta leróni. A fordítást kiadás előtt a Finn lrodalmiTársaság meg-bízásából Faragó József és felesége,AiniAhtia
ellen-őrizte. A Studium Sajtóvállalat adta ki év nélkül, ám a 30--40-es évek fordulóján. Évekkel később a Kivi Társaság jutalomban részesítette apám fordítását.
Az ötvenes években a regény Rácz István fordításá-ban újra megjelent.Azóta apám fordítását a filo-lógiai pontosság kedvéért sem említi senki. A Kivi-regényt Jarventaus Kereszt és varázsdob (Risti ja noitarumpu) dma regényének magyarra fordítása követte. 1943-ban adta ki a Turul Kiadó. A sorban JarventausA mennyi mester (Taivaallinen puuseppö) dmO regénye követte. 1944-ben azt is a Turul Kiadó adta ki. Ezután prózai fordításon évekig nem dol-gozott apám, ám költeményeket fordított, első
sorban Eino Leino verseit. A Képes Gézával együtt szerkesztett Északi csillagok dma antológiában közölt belőlük. Utolsó regényfordítása Frans Eemil Sillanpaajámbor szegénység (Hurskas kurjuus) dmO mOve volt. 1959-ben jelent meg az Európa kiadásá-ban. Jarventaus két regénye, valamint Sillanpaa re-génye fordításában munkatársa lehettem. Én készí-tettem a nyersfordítást, apám pedig irodalommá változtatta.Azon természetesen nem sikerült vál-toztatnia, hogy milyen magyar szépirodalmi mOvek jussanak el finn fordításban a finn olvasókhoz, tehát a háború előttinél nagyobb számban kiadott ma-gyar irodalmi alkotások sem váltak alkalmasakká ahhoz, hogy a finn olvasók igazibb áttekintést kap-hassanak a magyar irodalomról. Apámnak egy re-génye, a Feketevíz, jelent meg finnül, Helmi Helmi-nen fordításában s a Werner Söderström kiadásában, ezen kívül néhány elbeszélése. Több regényének készült el finn fordítása, ám nincs kiadója. Bemu-tatták és sikerrel játszották a Földindulás clmO színmOvét.
Magyarul is tudó barátai köszönettel vették riportjait. Nem sokkal hazaérkezése után szívesen utazott volna vissza. 1936. szeptember 21-én egyik finn barátjának többek között a következőket írta:
„Most hát itthon vagyok, és heves honvágyat érzek Suomi után. Olyan ez, mintha ott születtem és mindig ott éltem volna ... Végtelenül vágyom egy finn tó mellé, a csendbe és a békességbe ebből a sötét, megromlott és reménytelen világból." A
„hárommillió koldus" országának a fia megismert egy olyan országot, amelyben megvalósítottak egy sikeres földreformot, s ha vendégként ugyan, meg-ismerhetett egy demokratikus társadalmat és in-tézményeit.
1936-ban, az első finnországi utazás idején már tornyosultak a felhők Európa fölött, Németország
erőltetett iramban fegyverkezett s szervezte a Birodalmat a háború esetére. Magyarország nem változott, a legégetőbb kérdés, a földkérdés, azaz a
földmOvelő népesség földhöz juttatása késett.
Késett a demokratizálódás, noha parlamentáris rendszerben életünk.Apám tehát elfogadható pél-dákat, modelleket keresett Európában, hogy
felmu-"
tatásával hatást gyakoroljon. Ha a földrajzilag, éghaj-latilag mostohább helyzetben lévő Finnországnak sikerült megvalósítania azt az életet, amely merő
ben más volt, mint a közép-európai s még inkább más, mint a magyarországi, miért ne sikerülhetne nekünk? Tapasztalatait idealizálta, s ez nem is cso-dálható, hiszen kereste is az ideálokat. Finnország ideálokat kínált.
Már utazása megvalósítása előtt tájékozódha-tott a 19,.században végbement nemzeti mozgal-makról, amelyek végül 1917-ben az önálló Finn-ország megteremtéséhez vezettek. Ismerte, hogy miként épült föl a népi kultúra alapjain a nemzeti kultúra. Ez különösen sok tanulságot nyújtott egy olyan írónak, aki azon fáradozott, hogy a magyar nemzeti kultúra minél szilárdabb alapot kapjon a népi kultúrában. Öt finnországi útja, valamint fel-épített kapcsolatai bőven nyújtottak példákat.
Finn barátai arra intették, hogy ismerje föl a hibákat is. Lauri Hakulinen, a későbbi kiváló nyel-vész professzor-, a cikkek elolvasása után többek között így írt levelében: ,,Nagy érdeklődéssel olvas-tam szintén a nekem is megküldött ügyes és eleven cikkeit (eddig összesen ötöt). Az a legnagyobb hibájuk, hogy teljesen túlzott idealizmussal írják le hazánkat." Artturi Kannisto professzor pedig októ-ber 20-i levelében többek között ezt írta: ,,Vélemé-nyem szerint ugyan ön a finn viszonyokat és a finn népet jobbnak látja, mint amilyenek a valóságban.A szeretet és a harag nem igaz bírák: a szeretet nyilvánvalóan irányunkban elfogulttá teszi Önt."
Finn lapokban jelentek meg elmarasztaló kritikák is. Kiderült róluk, hogy magyar honfitársak álltak a háttérben. Megbírálta ugyanis a magyar követ finn ellenes kijelentéseit. Finn felháborodás következ-tében 1937-ben új magyar követet neveztek ki.
Mint említettem, összesen öt finnországi út va-lósult meg. Az anschluss következtében a korábbi-nál is nagyobb aggodalom élt benne. Nem is tudott tovább távol maradni, sietett haza. Tervezett még finnországi utazásokat, azonban nem tudta megva-lósítani őket. Aggodalommal tele követte figye-lemmel a Finnország megtámadása után kitört téli háború eseményeit. Úgy örült a finn ellenállás ered-ményeinek, mintha magyar csapatok vitték volna végbe. Együtt gyászolt a finnekkel, amikor az első
fegyverszüneti megállapodás értelmében elvesztet-ték Petsamot, a Jeges-tengeri kikötővárost, vala-mint Karjalát, Viipurival együtt. Azután bekövet-kezett a karjalai lakosság áttelepítése Finnországba.
Igen nagy fegyelmet és megértést igényelt ez az óriási feladat, hiszen csaknem félmillió ember átte-lepítését kellett rövid idő alatt lebonyolítani. Földet kellett adni a földműveseknek, hajlékot, vagy épít-kezési lehetőséget, támogatást a családoknak. Vál-lalni kellett az ellentéteket,a kulturális eltéréseket.
Hosszú időbe került a hasonulás. Bátran mondható,
-1
,i(' f - '-·
>tlA,.,-('.
·-Ctl~.
KODOLÁNYI JÁNOS ÉS FINNORSZÁG 61
hogy a finnek kitűnően oldották meg ezt a felada-tot. A vesztes háború megviselte Finnországot, a finn társadalmat, a békeszerződés értelmében te-temes jóvátételt kellett fizetniük.Az a veszély is fenyegetett, hogy a Szovjetunió a közép-európai-hoz hasonló fordulatot kényszerít Finnországra.
Mindezeket apám már nem kísérhette figyelemmel a helyszínen, ám élénken követte az eseményeket.
Háború előtti levelezése csökkent. Ha megváltoz-tak is a kapcsolatai, nem szűntek meg. Megismer-kedett az újabban kiadott könyvek egy részével,
főleg olyanokkal, mint Mika Waltari, vagy Vainö Linna új regényei. Egy fordításra vállalkozott még, Sillanpaa regényére. Érkeztek látogatói Finnország-ból, olyankor szívesen elevenítette föl finn nyelv-tudását. Örömöt, büszkeséget érzett, amikor a Finn Oroszlán Renddel tüntették ki.
Nagy megelégedéssel tapasztalhatta, hogy
jelen-tősen megnőtt a finnbarátok tábora.gyarapodott a finnül tanulók száma. Mindez nem utolsó sorban az
ő munkásságának az eredménye is volt. Finnor-szágban ideált keresett és talált. Bizonyosan sok mindent szebbnek és jobbnak talált a valóságosnál.
Ebben Hakulinennek nemcsak szerénységből lehe-tett igaza.
Finnország 1917 előtt, az autonómia birtoká-ban, a nemzetté válással egyidejűleg fel tudott készülni az önállóságra. Voltak olyan demokratikus intézményei, s volt olyan demokratikus közgondol-kodása, amelyek a finn demokrácia alapjait alkot-hatták.A Szovjetunió 1939-ben, a téli háború ide-jén, azt remélte, hogy Finnországot föl tudja bomlasztani, s ezáltal az ellenálló erejét meg tudja törni. Tapasztalnia kellett, hogy számításai nem váltak be.A háború után újra bomlasztani akart,ám akkor is sikertelenül.A finn társadalomnak, szeren-cséjére, példamutatóan fejlett közoktatása és
népművelő rendszere volt.A harmincas évek gaz-daságában, valamint társadalmában még nagyon fontos, meghatározó szerep jutott a mezőgazda
ságnak, s már erősen növekedett az ipar, valamint a kereskedelem.Apám is átalakuló finn társadalmat ismert meg, hiszen a társadalom átalakulása szünte-len és szakadatlan, még ha koronként nem is egy-formán gyors és eredményes.Az átalakulás nem is mindig a fejlődés képét mutatja, vannak megtor-panások, sőt, visszaesések is. Az egészséges társa-dalom azonban több-kevesebb áldozattal, hosz-.
szabb-rövidebb idő alatt kilábal a bajokból,és ismét
fejlődésnek indul. A finn gazdaság és társadalom
fejlődése sem volt töretlen. Háború tépázta,gazda-sági összeomlás fenyegette.
Apám olvasóinak nagy része az ő szemével látta Finnországot. Föltehetik a kérdést: ilyen volt-e való-ban? Azt kétségtelenül állíthatjuk, hogy olyannak ábrázolta, amilyennek látta.Természetesen ez nem lehetett teljes, objektív kép, egészen bizonyos, hogy
'-' \/
62 IFJ. KODOLÁNYI JANOS
más utazó, különösen, ha hosszabb időt tölthetett ott, más vonásait is fölfedezhette, megismerhette.
De hát van-e egyáltalán objektív kép? Az objektív kép bennünk, magunkban jelenik meg, tehát nem független tőlünk. Apám pl. nem élt, nem mozgott ipari munkások körében, ám közvetve az ő
életük-ről, helyzetükéletük-ről, gondjaikról is igyekezett tájéko-zódni. Ehhez hasonló „fehér foltokat" lehetne még találni, a feltárásuk többszínűvé tehette volna a képet. Apám azonban kénytelen volt absztrahálni s
lehetőleg jól választott példákkal bemutatni Finn-országot. Leírásai személyes tapasztalatokon, élmé-nyeken nyugszanak, olykor statisztikai adatokkal s más forrásokból származó adalékokkal egészülnek ki. Nem törekedett ugyan arra, hogy csak jót lás-son, írásai mégis hibátlan, mintaszerű Finnországot tárnak elénk. Finnország tehát olyan volt, azonban ugyanakkor másféle is lehetett.A ma már naplófel-jegyzéseknek is tekinthető írások nemcsak Finnor-szágról, a finnekről vallanak, hanem az írójukról is.
Apámat elsősorban a magyarság helyzete, jövője,
sorsa érdekelte. Amikor Finnországban ideálokat keresett és talált, a magyarságot szerette volna velük átalakítani, erősíteni.Az a legfontosabb mon-danivalója, hogy egy nép, nemzet erejét, nagyságát nem a lélekszáma, a területe nagysága határozza meg. Ezt a felismerést az elmúlt 50-60 év tapaszta-latai is igazolták. Erre az igazságra különösen szük-ség volt akkor, amikor sajnálatosan sokan hajlandók lettek volna meghajolni a túlerő előtt. Különösen egy olyan társadalomban, amelynek az identitás-tudatában is sok zavar, fogyatékosság volt.A finnek nemzetté válásával együtt alakult ki az identitás-tudatuk is.
Finnország ma nemzetközi tekintélynek ör-vend, főleg a kis nemzetek szemében példaértékű.
A mai Finnország is csak idáig vezető útja, vívódásai, eredményei ismeretében érthető meg.Apám két-ségtelenül sokat tett a maga eszközeivel.
Komlódi)udit:A verseny (2000), toll, 297x420 mm