106
Der Löw verfolgt den Adler zwar, Im Reich steht gross Kriegsgefahr Das grosse Radt beschau de(3gleich, Das bedeut das gantz Römische Reich Der Adler jtzund schwebt empor, Aber der Löw die Schlacht verlor.
(lobbkéz felől a kis kerék Csehországot mutatja neked, az oroszlán éppen üldözi a sast, és a birodalomban nagy a háborús veszély. A nagy kerék, nézd csak meg, hasonlóképpen, az egész római birodalmat jelenti, a sas most emelkedik fel, az oroszlán már el is vesztette a csatát.)
Vannak egymással küzdő ellenfeleket bemutató képsorozatok; másutt a győzedelmeskedő sast a következő lapon az alvó oroszlán követi, aki meghiú-sult cseh kalandja után csak nyugalomra vágyik. A császári publicisztika nyil-vánvalóan azon fáradozott, hogy a bibliai oroszlán szimbólumgazdag mítoszát egyszer és mindenkorra lerombolja.
Ez azonban nem sikerült: az elszenvedett vereséget figyelmen kívül hagy-va egy német-cseh emigráns, a puschwitzi Paul Felgenhauer, 1622 és 1625 kö-zött nem kevesebb, mint tizenkét prófétikus röpiratot jelentetett meg 'Postilion des grossen Löwen' álnév alatt. Ezek a sebesült északi oroszlán védelmére és vígasztalására íródtak, akinek visszatérését Prágába Felgenhauer mindig a jövő évre jósolta. Hasonló remények fejeződtek ki sok más anoním vagy pszeudoním röpiratban is. Egy latin nyelvű, 1621-es Prognosticum egyenesen a következőket írja: „A szomorú oroszlánt most elzavarták és elűzték ugyan, de egyszer mégis sikerülni fog neki, hogy az egyház császára, pápája és reformátora legyen."
Miközben a „téli király" kálvinista udvari teológusai határozottan elzárkóz-tak az ilyesfajta irodalomtól, úgy tűnt, magát Frigyest nem hagyta hidegen a ne-ki felkínálkozó próféták odaadása. Ne térjünk ne-ki arra, hogy ez publicisztikai, vagy tisztán vallási érdekből történt-e. Mindenesetre boroszlói tartózkodása során fogadta a sziléziai Sprotauból való látnokot, Christoph Kottert, aki nem kisebb személy, mint Comenius érdeklődését terelte chiliaszta irányba.
De nem minden chiliasztát lehetett a „téli király" ügyének megnyerni. Phi-lipp Ziegler, würzburgi házitanító, aki Európa sok városában, többek között Bá-zelben és Zürichben is hirdette magáról, hogy ő „leruzsálemnek Isten kegyel-méből megkoronázott királya, a rózsakeresztes testvérek legfőbb feje, Németor-szág Mihály arkangyala, és az egész világ uralkodója és megújítója", természe-tesen saját magát tartotta Észak Oroszlánjának is. A kor legtöbb teozófusa, mint Jacob Böhme, Paul Kaim sőt még a chiliaszta asztrológus, Paul Nagel is a misztikusok által hagyományozott változatnál maradt, amely szerint Ezsdrás 4.
könyvének oroszlánja csupán a visszatérő Krisztust jelenti, így teljesen elfogad-hatatlan ezt a szerepet egy embernek tulajdonítani. Jacob Böhme egyik, magát meg nem nevező, követője kiadott 1622-ben egy képsorozatot, amely a régi Krisztus-Oroszlán próféciát magyarázza és amelynek címe: Vision oder Gesicht von des wahren Mitterndchtigen Löwen mutigen ausgang (Vízió vagy látomás az igazi Észa-
ki Oroszlán bátor kijöveteléről). De ezt a képsorozatot is felszippantotta a poli-tikai publicisztika forgataga.
Miután Spanyolország és Bajorország felosztották egymás között a pfalzi választófejedelemséget, és mialatt Tilly és Wallenstein hadseregei Észak-Né-metországban állandó sikereket arattak, Frigyes leghűségesebb követőinek is be kellett látniuk, hogy képtelenség a kudarcot vallott „téli király"-ban tovább-ra is a várva várt szabadítót remélni. Csak a Leidenbe száműzött cseh asztronó-mus, Simeon Partlicius merészelt a Frigyesnek ajánlott Metamorphosis Mundi cí-mű I626-os cí-művében a visszatérő oroszlánról beszélni, és a pszeudo-paracel-susi jövendölés latin verzióját művéhez csatolni.
Azonban Svédország 1630 körüli hadbalépésével nemcsak a háború, ha-nem az Észak Oroszlánjáról szóló publicisztika is csodálatos fordulatot vett. Az annyira áhított oroszlán most valóban északról jött, és Gusztáv Adolfnak hívták.
Az Észak Oroszlánja hasonlat tetszeni látszott a svéd királynak, hiszen német-országi partraszállásakor legott saját arcképével készíttetett egy medált, amit egyfajta programként is értelmezhetünk: A medál hátoldalára egy koronás oroszlán képét metszették, aki az egyik kezében kardot, a másikban Bibliát tart, és a következő szöveg fogja körül:
Von Mitternacht da komme ich her, Zu streiten ist all mein Begehr, Will allzeit halten gute Wacht, Gottes Engel nehme ich in acht.
(Északról jövök, minden vágyam a küzdelem, a jó fölött akarok mindig őrködni, Isten angya-laira hallgatok.)
Gusztáv Adolf eme gesztusát látva nem kell csodálkozni azon, hogy az ál-lítólagos paracelsusi prófécia Észak Oroszlánjáról röpke két év alatt több mint húsz kiadást ért meg. Sőt: egy gyűjteményes kötet Des Mitternechtigen Post-Reuters dreifaches Passport címmel, amelyet 1632-ben ötször adtak ki, a pszeudo-paracel-susi prófécián, a Haslmayr-idézeteken, valamint a Famán és a•Confessio Fraterni-tatison kívül kivonatokat közölt további 120 jövendölésből is, mégpedig az oroszlánra, vagy legalábbis a győzedelmeskedő svéd királyra vonatkozó utalá-sokkal. Még a nyomtatás évét is egy oroszlános kronosztichon alapján adták meg: „Anno, quo Leo Septentrlonalls, Veritatls VlndeX, lo trlVMphat".
Ezúttal a legortodoxabb németországi lutheránusokra is hatott az általá-nosan eluralkodott „oroszlán-lelkesedés", mert II. Ferdinánd császár 1629-es önkényes restitúció rendelete illetve annak az elfoglalt protestáns területeken való kérlelhetlen végrehajtása után végre belátták, mit várhatnak a győztes el-lenreformációtól. Egy 1631-es Postreuter is megénekelte „den Löwen aus Mitter-nacht/ der Babels Stoltz und Pracht sol brechen und zerreissen... den Löwen aus Mitternacht, der gottes Geist erwecke, der mit Geschrei und Macht den Mittags-König schrecket... den Löwen aus Mitternacht, der Frieden kommt zu schaffen den Gleubigen, mit Gott und mit ritterlichen Waffen." (Észak Oroszlán-
108
ját/ akinek Bábel büszkeségét és pompáját kell megtörnie és széttipornia...
Észak Oroszlánját, aki felkelti Isten lelkét, aki üvöltésével és hatalmával meg-rettenti Dél Királyát... Észak Oroszlánját, aki békét teremteni jön a hívőkhöz, Is-ten segítségével és lovagi fegyverekkel.) 1630-tól az északi oroszlánt az illuszt-rált röplapok képes publicisztikájában is a keresztény egyház megmentőjeként ábrázolták, aki Németországba érkezik, hogy az apokalipszis sokfejű bestiáját karddal legyőzze. De pfalzi Frigyes publicisztikai propagandájának chiliaszta vá-radalmaival ellentétben most már általában a reformáció fegyveres megvédel-mezéséről volt szó, ahogyan ezt az Augsburg megszabadulását ábrázoló szép képsorozat is kifejezte.
Azonban Gusztáv Adolfnak először a sast kellett széttépnie, ezért hívta ki nyílt összecsapásra Tilly császári csapatait, ahogyan az ének is szól:
„Ich bin der Löw von Mitternacht, Mit dir wil ich frisch fechten, Ich streite ja durch Gottes Krafft, Gott helfe den Gerechten."
(Észak Oroszlánja vagyok, veled akarok igaz harcot vívni, hiszen Isten erejével küzdök; Isten segítse az igazakat.)
A Breitenfeldnél Tilly fölött aratott meghatározó győzelem első alkalom-mal törte meg a németországi katolikus seregek fölényét. Gusztáv Adolf számá-ra ezzel megnyílt az út az ún. Rajna menti „Pfaffengasse", a katolikus választó-fejedelemségek felé. Ezt a fordulatot Matthaeus Merian több kiadást megért
Pfaffengasse
című röpirata is megörökítette:„Der Lew aus Mitternacht
Hat endlich Rach geübt, und euch in Lauff gebracht, jhr feistes Klostervolck, Ihr in der Pfaffengasse."
(Észak Oroszlánja végre bosszút állt, és megfutamított benneteket, ti hízott kolostornép, ti ott a Pfaffengassén.)
Az 1620-as „Leones triumphantes" gazdagon illusztrált röpirathoz kapcso-lódóan a svédpárti publicisztika tizenkét évvel később különböző jövendölések összekombinálásával megszerkesztett egy harminc jelenetből álló sorozatot, amely az oroszlánnak az augsburgi sas és az Antikrisztus pápaság ellen folyta-tott küzdelmeit követte nyomon és ábrázolta — egészen az oroszlán végső győ-zelméig és az egész római birodalom feletti uralmáig. A röpirat azonban nem vette figyelembe, hogy Gusztáv Adolf, a téli királlyal ellentétben, valószínűleg soha nem törekedett a császári korona megszerzésére. Mégis voltak akkoriban olyan szerzők, akik ennek lehetőségét elméletileg előkészítették. Az ismert kál-vinista tudós, Johann Heinrich Alstedt 1624-ben
Tractatus de Chronologia
címűművében (ahogyan korábban már a lengyel alkémista, Sendivogius is) a négy birodalom (babiloni, perzsa, görög, római) hagyományos tanát elvetette a négy égtáj új sémája javára: „Az asszír vagy keleti, a perzsa és görög vagy déli, a nyu-
gati vagy római, és végül az északi birodalom, amelyet Isten Észak-Európában Észak Oroszlánja által nemsokára meg fog alapítani."
Gusztáv Adolf korai eleste a Iützeni csatamezőn 1632. november I6-án egyelőre szertefoszlatta a chiliasztikus politikai reményeket. Bár halála nem tudta megakadályozni, hogy továbbra is újabb és újabb próféták és prófétanők jelenjenek meg oroszlán-látomásaikkal. Mindenesetre sokat nem értek el, hi-szen megfelelő szimbolikus alakot nem tudtak találni maguknak. Valószínűleg ezért tűnt el olyan hamaraz északi oroszlán témája a háborús publicisztika röp-irataiból és röplapjairól. A háború azonban még tizenhat hosszú és keserves éven át tartott, amíg végre lezárulhatott I648-ban a wesztfáliai békével.
110