fijokat költség nélkül mind azokkal fel ékesittethessék, az mellyek nemességek-hez illendők." 59 Nincs itt többről szó, mint a nemes ifjak 17. századi főúri udva-rokban szokásos, de azóta lehanyatlott katonai és politikai képzésének felújítá-sáról. Az adott viszonyok között hiányt pótló, de nem korszerű funkció. Az ered-ményesség tekintetében nem lehetnek illúzióink. Túl rövid volt az idő és na-gyon szerencsétlenek a körülmények. A 17. századi erdélyi fejedelmi udvar, Es-terházy Miklós vagy Zrínyi Miklós udvara többet adott a magyar társadalomnak, mint a Nemesi Társaság.
A Nemesi Társaság tagjainak további életútjáról csak nagyon gyér ismere-teink vannak. Néhányan itthon maradtak, a döntő többség követte Rákóczit Lengyelországba, s a fejedelmi udvar feloszlatása után idegen szolgálatba kényszerülve eltűnik szemünk elől. Egyesekről tudjuk, hogy idővel hazatértek, mások a törökországi emigrációban tűnnek fel újra. Bercsényi László Franciaor-szág marsallja lett (ahogy olyan szépen mondjuk), azaz francia tábornagy, Haller Gábor gróf és az erdélyi királyi tábla assessora. Bizonyos, hogy akik itt-hon maradtak, idővel megyei funkciókat viseltek, ez kijárt a családjuknak, de eb-ben a Társaságban töltött éveknek nem volt semmi szerepe. Akikből Rákóczi egy független Magyarország és Erdély katonai és politikai vezetőit nevelte vol-na, a megváltozott viszonyok között nem tudtak érvényesülni. Az elitképző kí-sérlet eredménytelen maradt.
59 Ráday (4. jegyzet), L m., 162.
Hoffmann Gizella
CHRISTOPH BESOLD: DE VERAE PHILOSOPHIAE FUNDAMENTO, DISCURSUS
„Alle wollen wir Christen ganannt werden, aber wie wenige rind es! In völligem Atheismus verhandeln wir mit Syllogismen und Schwertern über die Religion. Wie locherlich ist es doch far den zu heten, der fokig ist, mit seinem geistigen Auge die gegenwürtigen Zeitlüuftezu durctischauen.... Die wahre Welshed Kann nicht gelehrt werden, sondern ist eine reine und unverfülschte Gabe Gottes, die den Würdigen verliehen wird und nicht durch unsere Mühe erlangt wird, sondern eher durch Ruhe und, wie die Theosophen sagen, durch einen geistigen Sabbat."'
A 17. század első évtizedei szellemi mozgalmainak kutatásában nem hagyhatjuk figyelmen kívül Christoph Besold 2 (1577-1638, Tübingen — Ingolstadt) szemé-lyiségének és tevékenységének vizsgálatát és értékelését; annak a Christoph Besoldnak, aki Hugo Grotius mellett a legkiemelkedőbb jogi és Johann Althu-siul mellett legjelentősebb politikai írója e századnak.
Részlet Christoph Besold Christoph Forstnernek 1618. október 10-én írott leveléből.
(LB Stuttgart, Cod. Hist. 4" 279, fol. 360)
2 Christoph Besoldról mindmáig nem készült átfogó monográfia, összefoglaló tanul-mány; az eddigi szakirodalom életének, tevékenységének csak egy-egy részterületével foglal-kozott: Martin Brecht, Chiliasmus in Württemberg im 17. lahrhundert, in Pietismus und Neuzeit, 14 (1988), 32-36.; Richard van Dülmen, Die Utopie einer christlichen Gesellschaft. Johann Valentin And-reae (1586-1654), Teil I. Stuttgart, 1978. 59-66.; Karl Foltz, Geschichte der Salzburger Bibliotheken, Wien, 1877.; Carlos Gilly, Johann Valentin Andreae (1586-1986). Die Mani /este der Rosenkreuzerbru-derschaft. Katalog, Amsterdam, 1986.; Carlos Gilly, Iter Rosicrucianum. Auf der Suche nach unbekann-ten Quellen der frühen Rosenkreuzer, in Das Erbe des Christian Rosenkreuz, Amsterdam, 1988.64-89.; Carlos Gilly, Cirnelia Rhodostaurotica. Die Rosenkreuzer im Spiegel derzwischen 1610 und 1660 entstan-denen Handschriften und Drucke. Austellung der Bibliotheca Philosophica Hermetica und der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, Amsterdam, 1995.; Alois Hammerle, Die Salzburger k. k. öffentliche Studien-bibliothek, Salzburg, 1889.; Hoffmann Gizella, Die Bibliothek Christoph Besolds in Salzburg, in Rosen-kreuz als europdisches Phünomen im 17. lahrhundert. 35. Wolfenbüttler Symposion. 1994. (Nyomtatás-ban); Johann Friedrich Jugler, Beitráge zur juristischen Biographic oder genauere litterarische und criti-sche Nachrichten von dem Leben und den Schriften verstorbener Rechtsgelehrten auch Staatsmünner, welche rich in Europa bekannt gemacht haben, I Leipzig, 1773.85-124.; Klaus Neumaier, lus publicum. Stu-dien zur barocken Rechtsgelehrsamkeit an der Universitdt Ingolstadt, in Ludovico Maximilianae, Hg. von Johannes Spörl und Laetitia Boehm, Berlin, 1974.63-68,209-215,261-268. (Forschungen, 6.); Emil Niethammer, Christoph Besold, in Schwdbische Lebensbilder. Hg. von Hermann Haering und Otto Hohenstatt. 2 Stuttgart, 1941. I 1-34.; Arnold Rath, Lucius Academiae Ingolstadiensis in obi-tum incomparabilis leli. D. Christoph Besoldi, Funebri oratione. 1638. in Christoph Besold „Synopsis rerum ab orbe condito gestarurn" (Hg. von Johann Jacob Speidel). Ingolstadt, 1639.; Wilhelm Roscher, Geschichte derdeutschen Nationalökonomie 2 , 1924. 195-205.; Barbara Zeller-Lorenz, Christoph Besold (1577-1638) und die Klosterfrage, Tubingen, 1986.
A pandekták (római jog) professzora nemcsak kutató munkája és tanítása révén volt ismeretes — jogi műveit a 18. században is tanították az egyeteme-ken —, hanem jogi szakvéleményei is híressé tették. Különösen fontosak bünte-tőjogi döntvényei, és történeti, valamint politikai művei, de jelentősek német nyelvű fordításai a középkori misztikusok műveiből. Reprezentánsa a későhu-manista—korabarokk szellemi világnak, nemcsak műveivel, hanem a nagy részé-ben fennmaradt közel négyezer kötetes könyvtárával (Salzburg, UB) is, hiszen korá-nak egyik legképzettebb és legolvasottabb tudósa volt. E könyvtár tanúsága szerint jogi ismeretei mellett, a teológián belül különösen a bibliatudományban, vala-mint a történelemben és a politikában volt kimagaslóan jártas. A három szent nyel-ven, valamint a Biblia tanulmányázásához elengedhetetlen ókeleti nyelveken (arámi, szír, arab) kívül francául, olaszul, és spanyolul is tudott. Életének legvitatot-tabb lépése az 1630-ban, titokban végrehajtott katolizálása,3 amelyet csak
1635-ben ismert el a nyilvánosság előtt. A 17. század szellemi útkeresésének te-hát egyik legizgalmasabb személyisége, aki a későhumanista—korabarokk meg-újulási törekvések legtöbbjére valamilyen módon hatott, különösen a rózsake-resztes mozgalmak keletkezésére.
Részleteiben még feltáratlan tudománytörténeti tevékenységét és eszme-történeti szerepét kutatva e legendásan gazdag és világnézetileg a legellentéte-sebbnek látszó irányzatokat felölelő, tudatosan összeválogatott könyvtár leírá-sával és részletes szakkatalógusának elkészítésével foglalkoztam az utóbbi években (kéziratos könyvjegyzéke4 alapján). Christoph Besold könyvtárában nemcsak a paracelsista, schwenkfeldiánus, weigeliánus, misztikus, spiritualis-ta, alkimisspiritualis-ta, hanem az ortodox katolikus, lutheránus és református irodalom is rendkívül ritka teljességgel van képviselve; nyomtatványok és kéziratos művek egyaránt. A gyűjtemény éppúgy magába foglalja Raimundus Lullus és Castellio műveit, valamint a kései Lullus-tanítvány, a mnemotechnika felújítása ürügyén letartóztatott, perbefogott és kivégzett Bruno könyveit, mint az ortodox Bellar-mino írásait. Mivel a könyvtár összetételének, sokoldalúságának értékelése csu-pán a katalógus elkészülte után lesz majd lehetséges, ezúttal csucsu-pán egy olyan műve vázlatos bemutatására vállalkozom, amely rávilágít ízlésének filozófiai alapjaira.
3 Johann Valentin Andreae, Vita ab ipso conscripta..., Berlin, I849.; Christoph Besold, Christlich und Erhebliche Motiven, Warumb... Christoff Besold zu solcher Allen Catholischen Kirchen sick be-geben..., Ingolstadt, 1637.; Andreas Rá(3, Die Convertiten seft der Reformation nach ihrem Leben und aus ihrem Schriften dargestellt, 5., Freiburg, 1867.
4 Catalogus librorum in eximia bibliotheca celeberrimi jurisconsulti Christoph. Besoldi p. m. Ingot-stadii reservatorum; 1648 rn. Julio renovatus, Salzburg, M 11 366 és Catalogus Bibliothecae Christophori Besoldi. 1631, Harvard University Library, Ms. Riant 5.
5 Carlos Gilly, Johann Valentin Andreae (1586-1986). Die Manifeste der Rosenkreuzer-bruder-schaft. Katalog, Amsterdam 1986. 134 ff.; Richard van Dülmen, Die Utopie einer christlichen Gesell-schaft. Johann Valentin Andreae (1586-1654), Teil I. Stuttgart, 1978. 59 ff.; Barbara Zeller-Lorenz, Christoph Besold (1577-1638), Tübingen, 1987. 9.
172
Christoph Besold De verae philosophiae fundamento, discursus című értekezése Carlos Gilly 5 szerint Besold legszebb hermetikus-filozofikus írása. Barátainak, Johannes Arndtnak és a Campanella-rajongó Tobias Adaminak ajánlotta a kö-vetkező szavakkal: „illi divinae, huic hurnanae sapientiae antistiti primario"; nem vélet-lenül. Hiszen ez az írás Johannes Arndt Vom Wahren Christentum című műve két utolsó könyvének, a Liber Conscientiae és Liber Naturae címűek filozofikus feldolgo-zása. Ezekben Arndt különös fontosságot tulajdonított a reformáció előtti misz-tikának, főleg Tauler Postilláinak és Paracelsus természettanának.
Besold e művének első kiadása 16 I8-ban Johann Alexander Cellius tübin-geni nyomdájából került ki. 1619-ben szintén Cellius adta ki újra az értekezést, de már két függelékkel kiegészítve: II. De Studio Liberalium Artium et Philosophiae, III.
De Encyclopaedia, seu complexu omnium Disciplinarum; igaz, itt még a Dissertationes sin-gulares című gyűjtemény részeként. Míg 1619-ben és 1620-ban Cellius kiadásá-ban még egymagákiadásá-ban, de már bővített változatákiadásá-ban is megjelenik a De verae phi-losophiae...; addig az 1621-ben és 1622-ben az ismét Cellius gondozásában meg-jelenő három értekezés már együtt szerepel — ezúttal az Academicae Dissertationes című gyűjteményben. Az értekezést 1623-ban, I624-ben és 1626-ban, Strass-burgban Lazarus Zetzner örökösei is megjelentetik, Besold Politicae doctrinae Sy-nopsis című művéhez csatolva (tehát nem önálló műként). 1630-ban és 1632-ben a tübingeni Philibert Brunn nyomdájában lát napvilágot a három értekezés, im-máron egy egységet alkotva, a De verae philosophiae fundamento cím alatt Besold, De natura populorurn (1632) című művével egy kötetben. Az 1630-as kiadás az elő-zőtől a szórend megváltoztatásával csak néhány helyen tér el, sőt Besold szél-jegyzeteivel, az általa idézett szerzők, művek pontos megadásával, a fontosnak vélt gondolatok kiemelésével kiegészítve. A pontos cím ekkor így hangzik: De Ve-rae Philosophiae Fundamento, II. De Studio Liberalium Artiurn et Philosophiae, Ill. De En-cyclopaediae, seu complexu omnium Disciplinarum. Ac de vulgari illo Proverbio: In omnibus aliquid, in toto nihil; Dissertationes Christophori Besoldi. Besold haláláig tehát tízszer jelenik meg az értekezés. Az egyes kiadások összevetése még a jövő feladata, így annak a megállapítása is, hogy hány változatlan újranyomásról és hány új kiadásról beszélhetünk.
Az értekezés egyik első olvasója Johannes Kepler volt, aki azonban — mivel Besold vonzódását a misztikához veszélyesnek tartotta — erős kritikával illette.
Bíráló megjegyzésekkel teli levele sajnos nem maradt fenn, azonban Besold mentegetőző válaszleveléből sejthetjük, hogy észrevételei mennyire elutasítóak lehettek: „Undecunque clarissirne Vir, fautor et adfinis suspiciende, litteras tuas accepi, et cum gaudio legi rationes tuas quibus meam de fundamento philosophiae oppugnas dissertatio-nem. Et hoc tantummodo nunc dico depinxisse me philosophurn, qui non invenitur in natu-ra corrupta: nec alio haec fine proposita a me sunt, quam ut nostnatu-rarn demonstrem imbecillita-tern, superbiarn deijciarn naturae, et ita humilem dejecturnque faciam horninern, hoc est acco-modum faciam et praeparem Theologiae.
Theologica quae per schedam adjecta fuerunt, legi, et scio seu suspicor potius quem de-pingas: Ego in simplicitate ambulo, nec illa mysteria scholastico-Theologica, intelligo; nec opto ut intelligere possim. Scio enim impedire rnagis quam prornovere salutem et earn sapientiam, quae ex Deo."6 '... Erről azt mondhatom csupán, hogy olyan bölcset akartam le-festeni, aki a Imai( megromlott természetben nem is található; és nem más cél-ból írtam mindezt, mint csupán azért, mert be akartam volna mutatni a mi al-kalmatlanságunkat, leleplezni a természetből fakadó elbizakodottságot, és annyira alacsonyrendűnek és elvetettnek ábrázolni az embert, ami annyit tesz, hogy a legalkalmatosabbá tegyem és előkészítsem a teológia elfogadtatásá-ra....' Kepler vádját a teológiai spekulációra visszautasítja, hiszen Besold maga sem helyesli, és nem is érti a skolasztikus-teológiai misztériumokat, mert sze-rinte azok inkább akadályozzák, mint előmozdítják az üdvöt és a bölcsességet.
Az együgyűség útján azt az Üdvöt és Bölcsességet szerette volna Besold meg-találni, amely valóban Istentől ered. Kepler tartózkodása az értekezéssel szem-ben nem befolyásolta sem barátságukat, sem az értekezés egyébként kedvező fogadtatását.
A De verae philosophiae fundamento... bepillantást enged Besold vallási néze-teibe. Ezek fő sajátossága, hogy a dogmákat és hittételeket tekinti az egyéni üd-vözülés alapjának, mert nála a devotio és a pietas, az imitatio Christi és a vita beata állt a középpontban. A keresztény vallás alapja szerinte a kegyességben és ön-feláldozásban ragadható meg. Meg volt győzödve arról, hogy Krisztus minden korban és minden országban érvényes kinyilatkozást tett, tehát az egyiptomi, a görög és a zsidó bölcselet is része az ily módon „egyetemes" keresztény filozó-fiának.'
Ezenfelül Besold az úgynevezett „scientia universalis"-nak a híve, amit po-lymathiának nevez, amely a filozófia és a természettudomány mellett magába foglalja a számtant, az asztronómiát, a geometriát, a zenét, a politikatudományt, a gazdaságtudományt és természetesen a grammatikát és a költészetet is.
Besold polymathiája nem az alstedi enciklopédikus tudással azonos, hanem a spekulatív és a kísérleti tudományok mellett felöleli az erkölcsi és állampolgári erényeket, valamint az élet tisztaságát is, mintegy kiegészítve a montaigne-i teozófikus egyetemes tudást. Vagyis a görög, a római és a középkori eszmerend-szert Arisztotelész, Seneca és a Szentírás jegyében foglalja egységbe. Élete és rendkívül gazdag könyvtára is arról tanúskodik, hogy Besold ezt az elvet próbálta képviselni. „Sed malim viri tanti inscitia fruisci, quam imaginariam eruditionem sciolorum possidere: quorum tamen in graham fere est, ut ausim definire Polymathiam; compositam ex facultatibus superioribus, et sapientia quadam sublimiori: plurima ex Theologia, multa ex Me-dicina, ex lurisprudentia (quae hodie viget in Scholis, et Fabros, Cujacios, etc. jactat) pauca ha-bens. Et ea demurn est Philosophia Graecorum prisca." 'Inkább szeretném hasznosítani az ily férfiú tudatlanságát, mint a tudákosok képzelt műveltségét. Azonban hogy
6 Johannes Kepler, GesammelteWerke, XVII. Briefe 1612-1620. Hrsg. Max Gaspar, Mün-chen, Beck. 1955. 282 ff.
Vö.: van Dülmen, i. m., 62.; Besold, Axiomata Theologico Philosophica..., 232.
174