legte-vékenyebb kis-lengyelországi antitrinitáriusok közé tartozott, kevéssé ismert.
A protestáns zsinati iratokban 1556-ban bukkan fel neve: a Piúczówban tartott kálvinista zsinat krakkói lelkésznek nevezte ki. Csak egy évig töltötte be tisztét önállóan. Egy év múlva ui. Grzegorz Pawel lett kinevezve, Wisniowski pedig he-lyettese lett. 1559. március 13-án a piríczowi zsinat Solecbe irányította, úgy tű-nik, vizitátorként. A protestáns zsinati iratokban másutt szereplő, Monoculos-nak is nevezett Stanislaw, krakkói diakónus bizonyára azonos Stanislaw Wi s
-niowskival. Elképzelhető, hogy romlott látása vagy más testi hibája hozzájárult ahhoz, hogy mindig másodrendű szerepet játszott előbb a kálvinista, majd az antitrinitárius gyülekezetben, átengedve az elsőséget Grzegorz Pawelnek, ké-sőbb pedig Stanislaw Farnowskinak. Pár hónappal kéké-sőbb a wlodzislawi zsina-
6 BPS, ms. 3070, III°—IVr — a bejegyzés datálatlan, mégis feltételezhető, hogy 1566. jú-lius 17-én keletkezett, amikor Parmenida albumában Wieliczkában aláírtak Andrzej z Szadka
és Andrzej Trzecieski — Ibidem, 14' -v. .
ton (1559. június 26-28.) Wigniowskit kinevezték wieliczkai.lelkésznek. Feltehe-tően I0 évvel később költözött Luslawicébe. A 70-80-as évek fordulóján elhagy-ta a diteistákat és az unitáriusokhoz csatlakozott. Az 1584 körül létrejött ún. lus-lawicei megállapodás után visszatért a Stanislaw Farnowski vezette gyüle-kezet h ez.'
Václav Parmenida albuma 1649-ben Maciej Czernowski, Kutna Hora főes-perese tulajonában volt, ő ajándékozta a város jezsuita kollégiumának.8 Való-színűleg a jezsuiták távolították el Stanislaw Cracovius bejegyzésének a protes-táns lelkészek által is istenkáromlónak és eretneknek tekintett részletét. A brie-gi brie-gimnázium lelkésze Thomas Thanhöltzner az alábbi címmel másolta az al-bumba Cracovius nézeteit vitató írását:
„Contra Diabolicas blasphemias horrendi monstri Stanislai Cracoviensis, negantis unum Deum in Trinitate et
Trinitatem in Unitate, vel Patrem, Filium et S. Sanctum unum esse Deum indivisum."9
A korábbi, sérült bejegyzés részben rekonstruálható a feltételezésünk sze-rint Winiowski nézeteire válaszoló mű alapján. Thanhöltzner próbálta Parme-nidát meggyőzni, ne essen az istenkáromló népszerűsített tévedésbe. A Szent-írásból vett idézetekkel és filológiai okfejtéssel bizonyította, hogy egy Isten van a háromságban és Háromság az Egységben. Mózes 1. könyve alapján bizonyítot-ta a Szentlélek létezését a Szentháromságban. Fejtegetéseinek zöme az egyter-mészetű és egylényegű egy Istennel azonosított Szentháromság létezésének bi-zonyítását célozza, viszont teljesen hiányoznak az arra vonatkozó érvek, hogy
Krisztus, miképp az Atyaisten, öröktől létezik. Ez diteistával és nem unitárius-sal való vitára utal, hisz utóbbiak az adott időben tagadták Krisztus öröktől va-ló létezését.10
A másik, Cracovius nézeteit cáfoló szöveget Samuel Czepkius, briegi luthe-ránus lelkész jegyezte az albumba. A Szentírás-idézetekből filológiailag vezeti le három, egy természetű és egylényegű isteni személy létezését; a Szenthárom-ság mindig volt, van és lesz. Ezután a teológiai-filológiai érvelés után felszólít-ja Parmenidát, vesse a pokolba, ahonnan vétettek, Stanislaw Cracovius isten-káromlásait.' 1
M. Wajsblum, Dyteisci Malopolscy (Stanislaw Farnowski i farnowianie), in Reformacja w Polsce V, 1928 (passim); Akta synodów róinowierczych w Polsce, t. I, Warszawa, 1970, 192, 230, 296, 304, 309; Literatura arianska w Polsce, oprac. L. Szczucki, I. Tazbir, Warszawa, 1959, 651-653.
ri B. Ryba, i. m., 372.
9 BPS, i.
0 Uo., VIr—Vlv—a bejegyzés Briegben, 1567. szeptember 8-án kelt; vö. J. Misiurek, Spory chrystologiczne w Polsce w drugiej polowie XVI wieku, Lublin, 1984, 47-68.
II BPS, L m., 233-236, a bejegyzés keltezése: Brieg 1567 június 12. Említésre méltó, hogy Samuel Czepkius albumát jelenleg a krakkói Jagelló Könyvtárban őrzik és a volt berlini porosz állami könyvtárból származik, Al. am. 4.
114
Az első polémikus irat diteizmus-ellenes élét összevetve Wieliczka lelké-szének, Stanislaw Wisniowskinak diteizmusával feltehetjük, hogy ő Parmenida albumának kérdésés bejegyzője. Az utolsó általunk ismert adat wieliczkai lel-készségéről 1564 októberéből származik, a wlodzislawi zsinaton ottani antitrini-tárius lelkipásztorként szerepelt. Ezt a tézist még egy körülmény erősíti, az al-bum Ilr oldalán Stanislaw Farnowskinak, a diteisták vezérének bejegyzését talál-juk. Farnowskit 1561-ben Wisniowski segítségére küldik
,
kinevezik a wieliczkai gyülekezethez. 1563-1564-ben külföldi tanulmányúton járt, visszatérve pedig hamarosan átvette a kis-lengyelországi diteisták vezetését. Farnowski, Krakkó-ban 1566. június 15-én kelt12 bejegyzése is megerősíti kitűnő teológiai-filológi-ai képzettségét. Az oldalt héber idézettel kezdi Mózes III. könyvéből. A.második, görög idézet Szent Márk Evangéliumából származik (1, 14); amit Demoszthe-nész-idézet követ ugyancsak görögül. Hogy a klasszikus nyelvek hármasa teljes legyen, az utolsó szentenciát és a Parmenidának szóló dedikációt latinul írta. Az ajánlásban a tulajdonoshoz mint Istenben testvéréhez fordult, ami'jelezheti .az ifjú cseh hajlandóságát az antitrinitarizmusra.13Krakkóban találkozott Szymon Ronemberg gyógyszerésszel, az egyik legel-ső kis-lengyelországi háromságtagadó.val, aki a krakkói polgárok közt a legmoz-gékonyabb reformátornak számított, s az ún. folytonos rakówi zsinaton (1569-1572) szembeszállt a jelentkező an'archista'tendenciákkal .14 Az őt Krakkó-ban felkereső Parmenida gyűjteményébe a következőt írta:.
Unum quiddam locutus est De' us . sed saepe numero illud audim: solum
deum esse, qui possit omnia. Et, te Dominum natura clementissimum quáre et malos male perdere potes et tuos pro tuá dementia perpetuo facere felices.
Omnes quicunqué volunt pie vivere in hoc mundo per
s
ecutionem pacientur.Beati qui persecutionem paciuntur propter iustitiam, quoniam ipsorum est regnum celorum.
Simon Ronenbergk Apotecarius Cracoviensis pio ac sincero fratri D. Wencislao Parme-nidi dedicat A. 1566. 15
12 Uo. jr.l
13 A Farnowski által beírt szentencia alatt XVII. századi kéz egy verset másolt és
„Chameleon"-ként írta alá. uo. Ilr.
14 W. Urban, Ronemberg Szymon, in Polski Slownik Biograficzny, XXXII, 1989-1991, 13-14.
15 BPS, i. m., IV°.
Lehetséges, hogy Parmenida nem csak a reformáció képviselőivel aka rt megismerkedni, útjának célja valószínűleg gyógyszerészi gyakorlat volt, előké-születképpen későbbi orvosi tanulmányaira. Albumába Wieliczkában Stanislaw z Mlawy patikárius keltezés nélkül írta be nevét, s mellé, hogy „socio suo" örök emlékéül hagyta bejegyzését.16 A beírást másként is érthetjük, ti. hogy Stanis-law antitrinitárius, Parmenida pedig hitsorsosa volt.
1566. július 17-én, Parmenida wieliczkai tartózkodása idején hagyta az em-lékkönyvben aláírását Andrzej z Szadka, helyszínül a sóbányát jelölve meg.17 Ugyanazon a napon a lengyel reneszánsz egyik legkiemelkedőbb költője és a re-formáció képviselője, Andrzej Trzecieski jegyezte be költeményét. 18
Parmenida antitrinitarizmusát ugyanakkor megkérdőjelezné Krzysztof Trecy 1566. július 18-án keltezett bejegyzése. 19 Trecy az antitrinitárius gyüleke-zet egyik legkeményebb ellenfele volt, tudnia kellett, kicsoda Parmenida és kik-kel került kapcsolatba, hiszen a krakkói protestánsok köre nem volt túl nagy.20 Kétséges, beírta-e volna nevét az emlékkönyvbe, ha tudja, hogy Parmenida an-titrinitárius.
Václav Parmenida Jan Wrzosowskival tett utazása során járt többek között Kosocicében, egy Krakkó és Wieliczka között fekvő falucskában lakub Dgbieríski krakkói albírónál,21 vendégeskedett Erazm Czuryflonál is. A család rokonságban állt Wrzosowskival, kinek felesége, Zsófia Stanislaw Czuryllo krakkói tisztviselő és niepolomicei sztaroszta lánya volt. Az albumban szereplő Erazm Czuryllo va-lószínűleg Stanislaw fiával, a kurzelowi kanonokkal azonos. A bejegyzés nem árulkodik papi méltóságáról, címe hiányzik az aláírás mellől. Ezért valószínűsít-hető, hogy Erazm Czuryllo elhagyta a kanonokságot és protestánssá lett.22
A kis-lengyelországi út emlékeként Krakkóban került az albumba a köze-lebbről még nem ismert lakub Slonkowski aláírása. Még három krakkói jegyez-te be nevét már 1572-ben: Bartlomiej Schönbeck, Fryderyk Paczko és Hieronim Hönig. Paczko lengyelül jegyzett le egy szentenciát, de gót betűkkel németes alakban használta a nevét. Ezek a bejegyzések adalékul szolgálnak a krakkói polgárságnak a XVI. század második felében zajló ellengyelesedéséhez.
16 Uo. 226.
17 Uo. I4v.
1H Uo. 14'. A. Trzecieski bejegyzését külön közleményben elemezzük.
19 Uo. 190'.
20 W. Urban, Heretycy parafii Mariackiej w Krakowie w 1568 r., in Odrodzenie i Reformacja w Polsce, XXXII, 1987, s. 168.
21 BPS, 20-20'.
22 Uo., I36', a bejegyzés hely nélkül 1566. július 17-én kelt; A. Boniecki, i. ni., IV, 33-35;
S. K. Kossakowski, Monografie historyczno-genealogiczne niektórych rodzin polskich, I, Warszawa, 1859, 207.
116
G. Henk van de Graaf 'CUM DEO'
Magyar peregrinusok bejegyzései franekeri album amicorumokban
Emlékünnep Franekerben
1585. július 29-én felavatták a frizlandi Franekerben az akadémiát. 400 évvel azután, 1985. szeptember 27-28-án tudósok és érdeklődők gyűltek össze Frane-kerben, hogy emlékünnepet és tudományos kongresszust tartsanak. Ezen az ünnepi összejövetelen észrevehető volt, hogy a résztvevők többsége, ahelyett hogy visszaemlékeznék a régi időkre, sokkal inkább a franekeri akadémia 400 éves fennállását ünnepelné. Lehetetlenné tette ezt a történelem. A németalföl-di főiskolai oktatásnak a francia uralom alatti újjászervezése 1811-ben véget ve-tett a franekeri egyetemnek. Csak megnyújtotta létét, hogy 1815-től mint Álla-mi Athenaeum működött egészen 1843-ig, aÁlla-mikor ezt is megszüntették.'
Még így is volt mit ünnepelni. Azalatt a 220 év alatt, amíg a franekeri Aka-démia működött, mély és gazdag nyomokat hagyott Európa kulturális életében.
Ezt mutatták azok a tanulmányok is, amelyeket összegyűjtöttek az.'Universiteit te Franeker, 1585-1811' című emlékkönyvbe, amit ez alkalomból adtak ki és mutattak be.2 Ezen a franekeri ünnepen magyar küldöttség és a debreceni Kán-tus is jelen voltak. lelenlétükben szeptember 28-án, szombaton, Franeker Voor-straat nevű utcájában a 43. szám alatti házon emléktáblát lepleztek le, annak az
1225 magyar diáknak] az emlékére és tiszteletére, akik a franekeri akadémián ta-nultak és akik közül sokan éppen ebben a házban, a 'Hospitium Hungaricum'-ban laktak.
Franekeri album amicorumok
Az alábbi tanulmányban a franekeri gazdag magyar peregrinációs-hagyo-mány csak egy bizonyos aspektusával foglalkozom, azokkal a bejegyzésekkel, amelyeket magyar diákok holland diákok album amicorumába írtak. Nem töre-kedtem teljességre, inkább csak egy első tájékoztatást kívántam adni. Erre fel-
Ld. Van de Graaf G. Henk, A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII.
században, 1690-1795, Kolozsvár, Egyetemi Fokú Egységes Prot. Teológiai Intézet, 1979, 42-46; és az ott említett irodalom.
2 Szerk.: lensma, G. Th., Smit, F.R.H., Westra, F. Leeuwarden, Fryske Akademy, 1985.
Ld. Van de Graaf G. Henk, Ontmoetingen met Zevenburgse en Hongaarse studenten te Frane-ker. Impressies uit hun dagboeken, in Universiteit te Franeker, 1985, 90-101.
használtam azokat az album amicorumokat, amelyek a frizlandi Leeuwarden-ben levő Tartományi Könyvtárban ('Provinciale Bibliotheek') és a Friz Múzeum-ban megmaradtak. -
A megnevezett intézményekben őrzött albumok erősen különböznek kelet-kezési idejükre és tartalmukra nézve. Kronológiai sorrendben a következő 41 al-bumról van szó:^
I) Daniel Johannes Snecanus (1597 óta használt album)' 1FM-Hs 1121;
Suffridus Saarda (1604—) 1PB-505 Hsl;
Matthias Schoten (1607—) 1FM-Hs 1131;
Reynolt és Frederik van Inthiema (1613—) 1PB-Hs 7161;
Henricus Rhala (1613—) IFM-Hs 1141;
Wybrand Simonsz de Geest (1614—) 1PB-506 Hsl;
Abel van Bootsma (1614-) IFM-Hs 115];
Joh. van Nypoort (1618—) 1 FM-Hs 1161;
*9) Hessel Dominicus Stichenbuyr (1628—) en Dominicus Hessel Coumans de Stickenbuyr Isic! 1• (1631—)IPB-Hs 21;
10) Roorda-címerkönyv (1631.—) IPB-Hs 13161;
I I) Jacob van Ghemmenich (1633—; tulajdonképpen 2 album!) 1FM-Hs 118 1;
Rienck van Kingma ( 1633—) IFM-Hs 1171;
Tarquinius Suffridus van Popta (1635-) (FM-Hs 119 1;
H.A. van Wyckel (1635—) IFM-szám nélküli;
*15) Joh. 1-lenricus Schrammius (1645—) (FM-Hs 1221;
Johannes Rhala (1650—) JFM-Hs 120; az album elveszetti;
Franciscus Hemsterhuis (1661—) 1PB-507 Hsi;
Julius van Galama (1672—) [FM-Hs 1211;
'19) Tiberius Hemsterhuis (1701—) 1PB-508 Hsi;
F.H. van Burmánia (1761—) 1FM-szám nélkül l;
Frederik Hesse] van Burmania és Hobbe Unia van Burmania (1762—) 1PB-Hs 8981; .
Thomas van den Berg (1762—) IPB-Hs 18001;
L. Serrurier ( 1764—j 1PB-5733 Hs);
Gajüs Andreae (1767-) 1PB-Hs 2861;
Franciscus Rinia van Nauta (1767—) IPB-Hs 9151;
*26) F.I. van Scheltinga (1771—) JFM-Hs 1231;
27.) Johannes Stijl (1778—) JFM-Hs 1241;
*28) Murk de Haan (1778—) IPB-Hs 231;
29) Herman Bernard A. van Kruisen (1779—) IPB-Hs 2871;
Annaeus Ypey (1779—) JFM-Hs 2c1;
Halo Bangma (1780—) IPB-Hs 10231;
1. de Wesselius (1780 2 ) 1FM-Hs 1251;
A. van Boelens (1781—) IFM-Hs 1261;
Arend Mulder (1,783—) 1PB-1097 Hsl;
H. van Sminia (1783—) 1FM-Hs 1281;
Th. C. Beilanus (1786—) IFM-Hs 1271;
Azokat az albumokat, amelyekben magyar diák bejegyzése található, csillaggal (*) láttam el. (FM = Fríz Múzeum, PB = Provinciale Bibliotheek.) '
Bosma őt tévesen nevezi 'Joh. Snecanus'-nak, Franeker Documenten in de PB. Leeu-warden, Prov. Bibliotheek van 'Friesland. 1985. 29.
118
Titus van Cammingha (1791-) [FM-szám nélkül l;
P.1. Conradi (1796-) IPB-Hs 14841;
Bokke Harmann Habbema (1796-) 1PB-509 Hs];
Gerard Hooft ifj. 1 PB-174 Hs. j.
Világos, hogy munkánk szempontjából ezek az albumok nem egyformán fontosak. Bizonyos okok miatt néhányukat teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk.
Először - eltekintve Felckemann Pétertől, aki a franekeri album studioso-rumba már 1597-ben, június 25-én iratkozott be, 1598 márciusában azonban már újra Heidelbergben tartózkodott6-, egészen 1623. március 23-áig Franeker-ben magyar vagy erdélyi diákok nem tanultak. Ennek következtéFraneker-ben figyelmen kívül hagyhatjuk az 2-8. számú albumokat, azonos okból a'38. és 39. számú al-bumokat is, hiszen 1795 után Franekerben magyar peregrinusok már nem vóltaic.
Másodszor, ifj. Gerard Hooft albuma (40. sz.) csak néhány szentenciát tar-talmaz, egyetlen egy bejegyzés sincs benne. Titus Cammingha albumában (37.
sz.) pedig csak néhány jegyzet és költemény van. A Roorda-album (10. sz.) nem igazi album amicorum, hanem címer-album. Ez a Julius van Galama-albumra (18. sz.) is érvényes, amelyben egyébként még néhány családi érdekesség is fel van jegyezve.
Harmadszor, Gajus Andreae (24. sz.) és J. de Wesselius (32. sz.) csak Gro-ningenben használták albumukat, H. B. A. van Kruisen csak Lingenben.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy megnézzük, vajon van-e magyar beírás a 25 számításba jövő albumban, először egy pár észrevételt kell tennünk a németal-földi diák-albumok jellegéről.
A németalföldi album amicorum sajátos jellege
Magától értetődő, hogy a diák-albumok éppolyan különfélék,. mint tulaj-donosaik. Némely albumban biográfiai valamint familiális jegyzeteket találunk, mint pl. Stfchenbuyr albumában. Mások csupán arra használták albumukat, hogy híres kortársaik aláírását vagy személyes üdvözletét gyűjtsék (így pl. T. S.
Popta, H. A. van Wyckel, Franciscus és Tiberius Hemsterhuis).
Az albumok terjedelme és a beírások száma némelykor nagyon csekély.
Más tulajdonosok ellenben nyilvánvalóan nagyon is szívesen és rendszeresen használták albumukat.
Mivel az album használatában közismert szokáshoz csatlatkoztak, lehetsé-ges, hogy a németalföldi albumoknak néhány jellemzőjét megnevezzük. Bosma helyesen azt állítja,' hogy a németalföldi diák-albumok igazi barát-albumok. Az ajánlás, amely minden beírásnak a lényege, legtöbbször a barátság magas ér-tékéről szól. Ezeket az ajánlásokat a professzorok keleti vagy klasszikus nyelven írták, a holland és friz diáktársak pedig latinul, később azonban mindinkább
c, Ld. Van de Graaf G. Henk, Ontrnoetingen, 90, 101.
I. Bosma, Vijf Franeker studentenalba uit de tweede helft van de achttiende eeuw, in Universiteit te Franeker, 1985, 191-205.
hollandul, sőt — a 18. század végén — franciául is. Az ajánlás mellé rendszeresen 'symbolum"-ot írtak. Azonfelül néha még képekkel is díszítették a beírást: cí-merrel, pajkos rajzzal vagy városlátképpel.
Alább láthatjuk, hogy a magyar peregrinusok bejegyzései néhány szem-pontból eltérnek a németalföldi albumok sajátosságaitól. Ugyanakkor felfedez-hetjük azt is, hogy az évek, évtizedek, sőt századok folyamán formai, tartalmi kö-zeledés is történt.
Album amicorum magyar eredetű bejegyzés nélkül
A tulajdonosai annak a 25 albumnak, amely kiválogatásunk után megma-radt és kutatásunk szempontjából fontosnak látszik, franekeri tanulási idejük-ben mindnyájan lehetőséget kaptak arra, hogy magyar és erdélyi diákokkal érintkezésbe lépjenek és találkozzanak. Mégis, ezen albumok legnagyobb részé-ben nem találunk magyar diáktól bejegyzést. Ilyen bejegyzés csak hat albumban fordul elő.
Első kérdésünk tehát ez: mi lehet az oka, hogy annyi hollandiai album amicorumból hiányoznak a magyar bejegyzések, noha a holland és magyar diá-kok együtt tanultak és egymással találkozhattak? A következő megfontolások indokolhatják valamennyire a magyar peregrinusok album-beírásának gyakori hiányát.
Először: Dan. Joh. Snecanus (1. sz.) esetében nagyon is érthető, hogy al-bumából hiányzik a magyar bejegyzés, mivel az ő idejében Franekerben csak egy magyar peregrinus tartózkodott, az is csak nagyon rövid ideig. Ugyanez ér-vényes Th. C. Beilanus teológiai hallgatóra (36. sz.) is.
Másodszor: ahogyan már ezelőtt mondtuk, bizonyos album-tulajdonosok csak arra törekedtek, hogy albumaikba professzorok és más híres kortársak írja-nak be: így Rienck van Kingma (12. sz.), Tarquinius Suffridus van Popta (13. sz.), H. A. van Wyckel (14.sz.) és Franciscus meg Tiberius Hemsterhuis (17. és 19. sz.).
Harmadszor: a franekeri albumokból kiderül az is, hogy a nemes diákok, akik jogot tanultak, majdnem kizárólagosan olyan egyetemistáktól kértek beírá-sokat, akik vagy ugyanazon a fakultáson tanultak vagy ugyancsak nemesek vol-tak. Ez feltűnik a Rienck van Kingma (12. sz.), F. H. van Burmaniá (20. sz.), Thomas van den Berg (22. sz.), L. Serrurier (23. sz.), F. Rinia van Nauta (25. sz.) és H. van Sm,inia (35. sz.) albumában.
Negyedszer: összesen öt album van, amelyben nincs magyar eredetű be-írás, jóllehet abba más nemzetiségű teológus hallgatók írtak. Itt Frederik Hes-sel van Burmania és Hobbe Unia van Burmania (21. sz.), Johannes Still (27. sz.), A. van Boelens (33. sz.) és Jacob van Ghemmenich (11. sz.) albumairól van szó.
Hogy miért van ez így, erről csak feltevéseink vannak. Lehetséges, hogy a ma-gyar és erdélyi diáktársaság, éppen nagy létszáma miatt, másokkal szemben eléggé zárt közösség volt a civitas academica keretén belül. Lehet az is, hogy a hollandiai és magyar diákok közötti kulturális és életkori különbség igen erős
120
korlát volt. Helytállóbb talán az a megállapítás, hogy ezekben az esetekben az a döntő ok, hogy ezeknek az albumoknak a tulajdonosai mindnyájan a jogi fa-kultáson tanultak. Az adatokból világosan kiderül, hogy a magyar és a hol-land/friz diákok között barátság inkább ott alakult ki, ahol mindketten ugyanan-nak a teológiai vagy filozófiai fakultásugyanan-nak voltak hallgatói.
Ötödször, magyar peregrinusok bejegyzései hiányoznak Aan és Haye Mul-der albumából (34. sz.) is. 1783-tól 1806-ig, amikor ezt az albumot. használták, Franekerben ugyan már csak kevés magyar hallgató tartózkodott, de mégis fel-tűnő, hogy éppen ebben az albumban egyáltalán nincs magyar név. Aan és Haye annak a híres kávéháznak a korcsmárosai voltak, amely a franekeri játszótér mel-lett, a régi 'Nieuw Botnia'-vára közelében volt. Ott szoktak kávézni, kártyázni, bil-liárdozni, sakkozni és trocadillozni a franekeri egyetemisták. Nem csoda, hogy ebben az albumban található a legtöbb beírás, mégpedig 126! Tudjuk, hogy a magyarok Franekerben is ettek-ittak, mégpedig — holland vélemény szerint — elég sokat. Mégsem mozogtak volna ebben a körben? Vagy idegenek maradtak a latinul vagy egymás között már magyarul beszélő diákok a korcsmárosokkal szemben? Vagy már nem keresték fel a magyarok ezt a kávéházat egy olyan idő-szakban, amikor az amerikai szabadságharc és a patriotizmus tüze magasra lob-bant az ottani friz és holland hallgatók között? Nem tudjuk, de mindenképpen érdekes adat, hogy ebben az albumban egy magyarnak sincs nyoma!
Magyar peregrinusok bejegyzései franekeri album amicorumokban Összesen 6 franekeri album amicorumban találunk magyaroktól származó bej egyzéseket.
Dolgozatunk következő részében minden egyes albumnak és tulajdonosá-nak rövid jellemzését próbáljuk adni, majd arra törekszünk, hogy minden be-jegyzésnek a helyét meghatározzuk.
A bejegyzések egy részét mellékeljük, de többségének csak a sajátossága-it emeljük ki.
I. Hessel Dominicus Stichenbuyr (1628—) és Dominicus Hessel Coumans de Stickenbuyr (1631—) albuma
Az album első tulajdonosa, Hessel Dominicus Stichenbuyr, egyetemi hallgató volt Franekerben. Albumát összesen 22 személynek adta át, hogy verset írjanak bele. Elsősorban a friz nemesség tagjainak, akik üdvözletüket kivétel nélkül csa-ládi címerükkel látták el. Ezek mellett főleg professzorokhoz és kurátorokhoz fordult aláírásért.
163 I-ben ez az album Dominicus Hessel Coumans de Stickenbuyr tulajdo-nába került. Ő a franekeri akadémia titkára volt. Az 1649-ig terjedő hosszú idő-szak alatt több személynek adta kezébe albumát, azonban nem rendszeresen.
Az album végén családi feljegyzéseket találunk egészen 1887-ig.
Az utolsó időszakból származik ennek az albumnak az egyetlen magyar, mégpedig erdélyi bejegyzése Gidófalvi Szabó Balázs kezétől. Pedig ugyanebben
az időben Franekerben sokkal több magyar és erdélyi peregrinus iratkozott be, 1632-ben 13, 1633-ban 7, 1634-ben 5 és 1635-ben 4. Ebből nagy valószínűség-gel arra következtethetünk, hogy Gidófalvi Szabó Balázs bejegyzése ebben az al-bumban baráti kapcsolatból származott.
L1. Gidófalvi Szabó Balázs (szül. 1607 körül) 1632. május 8-án iratkozott be Frane-kerben ('Transylvanus, theol.'). 1635-ben FraneFrane-kerben kiadták ifj. Vásárhe-lyi Jánosnak az I632-ben elhunyt Bethlen István fölött tartott temetési prédikációját. Ebbe a kiadványba Gidófalvi két sirató carment írt. 1633. au-gusztus 3-án Gidófalvi ('Basilius S. Ghidofalvi Hunno TransyljvanusI') dis-putált Franekerben Wilhelmus Amesius elnöklete alatt, 'de Sacro-sancta et semper adoranda Trinitate' címmel. Valószínű, hogy ő az a diák, akitől
Haller Gábor 1633. szeptember 6-án hat tallért kapott, amikor rövid ideig Leidenben tanult vagy tartózkodott (neve a leideni album studiosorumból
Haller Gábor 1633. szeptember 6-án hat tallért kapott, amikor rövid ideig Leidenben tanult vagy tartózkodott (neve a leideni album studiosorumból