KHEBERITSCH JÁNOS KRISTÓF DIRECTORIUMA I
„Legkedvesebb fiam, Ádám! Bizony számtalan zátonyt rejt ennek a világnak az óceánja, ame-lyekre az óvatlan halandók rendszerint ráfutnak, és így nemcsak evilági sorsuk szenved hajó-törést, hanem maguk és hozzátartozóik örök üdvössége is. Ezért én, akit mások veszedelme és a magam kára
immárelővigyázatosabbá tett, lángoló atyai szeretettől indíttatva elhatároz-tam: megtanítalak arra, hogyan kell felfedezned a szirteket, amelyek evilági bukásunkat és örök veszésünket okozzák, és figyelmeztettek, hogyan kell elkerülnöd őket korunk viharos ten-gerén hajózva."
Ezzel az antikvitás óta koptatott képpel kezdi könyvének prefációját Khe-beritsch János Kristóf, akinek nevét sem a bibliográfiák, sem az irodalmi lexiko-nok nem ismerik. Meglepő, hogy még Szinnyei sem, noha neki látnia kellett azt a kéziratgyűjteményt — s benne ezt a kötetet is —, amelyet Mednyánszky Dénes 1890-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, tudniillik ebből a gyűjtemény-ből más darabokat említ a Lexikonban.2 A kézirat tehát Mednyánszky Dénesé volt, előtte pedig talán apjáé, Mednyánszky Alajosé, de hogy hozzá hogyan ke-rült, nem tudjuk, mivel egyetlen possessor-bejegyzést sem találunk a kötetben.
Címe: „
loannis
ChristophoriKheberitsch Directorium pro unico filio suo charo Adamo... e praxi lectioneque variorum authorum et storgiis christiano-parentalibus per varios tractatulos congestum et concinnatum, anno, quo pater
preCatVr: VIVas ADaMe Kheberl
ltsCH!" Azaz:„Kheberitsch János Kristóf Directoriuma egyetlen szeretett fiának, Ádámnak,... saját tapasz-talatából és különböző szerzők olvasásából, a keresztény atya szeretetétől indíttatva összeállít-tatott és különböző traktátusokba rendeztetett abban az évben (1717), amikor az apa azt kí-vánja, éljen Kheberitsch
Ádám!" A nyolcadrét nagyságú kézirat négyszáz oldal terjedelmű, s néhány lapnyi német szövegtől eltekintve latinul íródott. Egyko-rú kéz írása, de nagy valószínűséggel megállapítható, hogy nem autográf, eset-leg a prefáció utolsó sorai származhatnak Kheberitschtől. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a munka általam ismert egyetlen másolata szintén az OSzK-ban van, pontosan egy évszázaddal később, 1817-ben készítette Pongrácz Zsig-mond báró,„ex originali".
A szerzőről egyelőre annyit, amennyi a műből kiderül: felesége Kubinyi Má-ria, Ádám fiuk 1704-ben született, ő pedig — mint írja —
„már-már sírjához közelget".
Az MTA Irodalomtudományi Intézetében, 1996 novemberében tartott felolvasás né-miképp javított változata.
2 Mednyánszky a könyvtárát — a kéziratok kivételével — az Eötvös Collegiumnak aján-dékozta, a kollégiumi könyvtár fölállításáig azonban a Széchényi Könyvtárban helyezték el a ládákat. Amikor a gyűjtemény végleges helyére került, az adományozó tudtával és szándéká-nak megfelelően a nyomtatványokból is emeltek ki darabokat az OSzK számára.
Az idézett előszó nem sokkal több, mint a viharos tengeren hányódó hajó képe, amelyre a szokásos veszélyek leselkednek, zátonyok, viharok és kalózok.
A hajósnak jól fel kell készülnie, hogy mindezekkel megbirkózzon és végül rév-be érjen, hogy megadassék neki a boldog élet és az örök üdvösség reménye.
A könyvecske három traktátusba rendezi a cél eléréséhez szükséges követelmé-nyeket. Legyen a fiú mindenekelőtt jó keresztény — ehhez nyújt segítséget az első traktátus: „de cura animae". Legyen előrelátó gazda — lásd a második traktá-tust „de cura oeconorniaé', és végül legyen körültekintő politikus — erről szól a har-madik traktátus: „de cura conversationis seu rerum politicarurn".
Talán ennyiből is érzékelhető, hogy a szerző olyan kézikönyvet akar a fiú kezébe adni, ami őt minden állapotában —szinte születéstől a halálig — és min-den élethelyzetben elirányítja, legyen szó tanulmányokról, gazdasági tudniva-lókról, hitvédelemről vagy politikai fondorlatokról, egyszóval bármiről. S mivel ennek a szándéknak többé-kevésbé meg is felel az elkészült munka, megfelelő kritikával kezelve elsőrendűen alkalmas volna arra, hogy egy jómódú Liptó me-gyei evangélikus nemesember ideális alakját és életútját megrajzoljuk a XVII., XVIII. század fordulójáról. Ennek illusztrálására csak néhány pillanatot villant-sunk fel az életútból.
Miután az .ifjabbik úr apja házánál megszerzi műveltségének alapjait, ta-pasztalatszerzés végett peregrinálni indul. Az utazás nagyságát és módját az apa jövedelme határozza meg, aki jómódú ugyan, de nem annyira gazdag, hogy kísérőket vagy a,kárcsak a nevelőjét mellé adja. Landkutschcsal, azaz közönsé-ges társaskocsival utazik, így már útközben kapcsolatba kerül minden rendű és rangú emberrel, köztük olyanokkal is, akiktől mind a holmiját, min d a pénztár-cáját óvnia kell. Amíg meg nem érkezik az akadémiára, az, a legfőbb, gondja, hogy ne rabolják ki és ne kapjon valami betegséget a mocskos fogadókban.
Ezért kezdettől fogva mindenkivel szemben tartózkodó, sőt gyanakvó, bárki ér-deklődik az úticéljáról, vagyoni helyzetéről, mindenkit. félrevezet. Már az indu-lá
s
nál zsebébe teszi a jegyzetfüzetét, hogy mindig kéznél legyen és mindent föl-jegyezhessen: városokról, tájakról, népekről, szokásokról.Megérkezve az akadémiá székhelyére ugyanilyen módszeresen ír le min-dent, pontosan, követve a peregrináció elméletíróinak évszázados utasításait.
Különösen jól megfogható ez a városleírásoknál, Fröhlich Dávid Medullájában és a Bibliotheca peregrinantiumban közölt táblázatokat oldja folyamatos szöveggé
a szerző.
.
Az utazás célja egy meghatározott akadémia fölkeresése, mégpedig sok peregrinustól eltérően azért, hogy tanuljon valamit, úgy, mintha később ebből kellene megélnie. Eleinte egy tapasztaltabb diákkal együtt vesz ki szállást, de később, ha már ismeri a viszonyokat, egyedül költözik a város csendesebb fer-tályára, lehetőleg valamelyik professzor házához. Életvitelében szerény, vissza-húzódó, nehogy fennhéjázónak tűnjék, és a pénztárcáját is kímélendő, tartózko-dik a kompániáktól. Kevés kollégiumot vesz föl, de ezekről sohasem hiányzik, mint ahogy a disputákról sem. Nem sok könyvet vásárol, inkább a könyvtárakat használja, könyvkereskedésekbe azért jár, hogy tájékozódjék az irodalmi újdon-
94
ságokról, az ott folyó művelt, irodalmi társalgásban csiszolódjék az ízlése, és megalapozott véleményeket halljon a megjelent kötetekről.
Miután hazatér, átveszi apjától a birtok irányítását, először gondosan föl-mérve az adottságait, jogi helyzetét. Átnézi a régi inventáriumokat, regesztákat.
Ezeknek egy nagy tölgyfaládát csináltat, s mutatót készít hozzájuk, hogy ne kell-jen újra és újra föltúrni az egészet. Ha a birtok épületei nagyon rossz állapot-ban vannak, új ház építéséről kell gondolkodnia. Már évekkel előre kivágatja a megfelelő fákat, követ bányásztat és minden egyebet előkészít, s a tervezést is maga végzi, mivel meglehetősen jártas a civil-architectúrában. A ház legyen ké-nyelmes, némi csínnal megépítve, és mindenképpen legyen az emeleten egy szoba, amelyik keletre vagy délre néz, ti. itt helyezi majd el a bibliotékát, hogy víz ne érhesse, a napfény és a szél pedig óvja a rovaroktól.
Hogy.a gazda miből szerezheti jövedelmét, erre vonatkozóan a Directorium semmi megszorítást nem tartalmaz, az uzsora kivételével mindennel foglalkoz-hat, amit a birtok lehetővé tesz, mégis a földművelés a legnemesebb foglalko-zás, mert nemcsak hasznot hoz, hanem• szinte isteni, teremtő munkálkodás.
A szerző mintegy száz oldalon át sorolja a gazdasági instrukciókat, ezek a gazdaságtörténészek számára feltehetően nagyon érdekesek. Most csupán egy bekezdést idézek belőle, érzékeltetendő, hogy micsoda akríbiával van megírva az egész traktátus. A kertművelésről szóló részből: „Az előrelátó gazdának meg kell vizsgálnia; milyen a földje és a fekvése a kerteknek. A föld próbái a következők: a jó föld meg-ismerszik látásról, ti. hogy fekete, vörös, fehér vagy hamuszínű-e, amelyek közül legjobb a fe-kete, különösen ha jó kövér és enyhén fövenyes. Megismerszik továbbá ízlelésről, azaz sós-e vagy inkább keserű. A vizsgálandó földet éjszakára be kell áztatni, reggel pedig itatóspapíron megszűrni: Az a legjobb föld, amelyiknek, leve semmilyen, vagy csak jelentéktelen ízt hagy hát-ra. Megvizsgálható a föld tapintással, azaz kövér-e vagy sem, súlyos-e vagy inkább könnyű.
A jó földet könnyedén össze tudod gyúrni, és érintése nem érdes. Megismerhető a föld a sza-gáról is. A jó föld ugyanis eső után jó szagot áraszt, a rossz pedig rosszat. Az is a jó földek kö-zé tartozik, amelyik elnyeli az esőt, nem áll meg rajta a víz."
Eddig az életút illusztrációja, bár számtalan jelenetet lehetne még bemu-tatni a könyv alapján, különösen a birtok irányításának mindennapi gondjairól.
Amint említettem, Kheberitsch három traktátusra osztotta a művet, mind-egyikhez rövid előszót írt, s ezeket megelőzi néhány ima, valamint az egész könyv prefációja. Függelékként hozzá csatolt egy sciagraphiát, tudománytárat, bőséges 'bibliográfiai útmutatóval.
Az első traktátus — a lélekről — paragrafusokba szedve tárgyalja a jó keresz-tény önmagával, Istennel és egyházával szembeni kötelességeit. A traktátus el-ső fele inkább moralizáló jellegű, általános, bármelyik felekezethez tartozó ke-resztény által elfogadható etikai. tételeket fogalmaz meg, míg a második fele kimondottan az ágostai hitvallásból eredő követelményeket, dogmatikai tétele-ket tárgyalja. Hozzá kell tenni, hogy sok átfedéssel, nyilván a tárgy természeté-ből következően.
Az ember nem más, mint lélek és szellem. Ami a birtokunkban van — a test, az érzékelésünk — és ami a környezetünkben van — a vagyon, család, hírnév —,
már nem mi vagyunk, mivel ezek Fo rtuna hatalma alatt állnak, aki hol fölemel, hol elejt bennünket. Tehát vesd meg a testet és mindazt, ami nem te vagy, és csak a lélekkel törődj! Mindent, amit a világban teszel, a hit eszközével tedd, sőt maga Isten legyen az egyetlen eszközöd! Ha ide eljutsz, könnyen veszed a földi szenvedéseket, jót és rosszat egyképpen elfogadsz, és végül belátod azt, hogy az élet egyetlen nap az örökkévalósághoz képest. Majd a kegyesség tézisei kö-vetkeznek, anélkül, hogy okvetlenül pietista hatásra kellene gondolnunk.
A traktátus második része szigorúan hitvédelmi, dogmatikai kérdések ki-fejtése, a szerző „manuductio teologica"-nak nevezi. Az igaz hit útjelzői az o rt hodox lutheránus teológia alapdokumentumai; a Confessio Augustana, Melanchthon Apo-logiája, Luther katekizmusai, valamint a Formula Concordiae. Az igaz hit alapja pedig a Szentírás, ami a lelket megszenteli, a hitet erőssé teszi, a tudatlanság homá-lyát eloszlatja, a szomjazónak inni ad és így tovább. A Biblia olvasása semmi-lyen társadalmi állású emberhez nem méltatlan, és sorolja a példás uralkodó-kat Nagy Konstantintól Gusztáv Adolfig, akik számtalanszor átolvasták. Persze nem a Vulgatára gondol, hanem egy megbízható fordítást ajánl. A lutheránus teológusok seregszemléje előtt a fiú figyelmébe ajánlja a szent atyák írásait, egyrészt me rt igaz, romlatlan magyarázói a Szentírásnak, másrészt me rt „ellen-feleink", értsd a katolikusok, az ő írásaikat forgatják ellenünk, így nekünk is ez-zel a fegyverrel kell a legjobban bánni. Az atyák századokba rendezett katalógu-sa után következnek a lutheránus teológusok, mégpedig az egyes teológiai tudományszakok köré csoportosítva. A névsor olvastán alapos teológiai jártas-ságot kell feltételeznünk Kheberitschről, vagy legalább azt, hogy jó lexikonok voltak a keze ügyében. A traktátus utolsó bekezdései némi kontroverziális éllel íródott katekizmust tartalmaznak, nem túl hangsúlyosan, de kiemelve a katol i-kusok tévelygéseit.
Anélkül, hogy megmagyarázná, ehhez a traktátushoz kapcsol a szerző egy appendixet a peregrináció megtervezéséről és lefolytatásáról. Az Appendix nagy-részt követi a peregrináció elméletíróinak tanácsait, a praktikus rész azonban tényleg származhat az apa tapasztalataiból. A felvidéki peregrináció kutatása és összegző felmérése még nem kezdődött meg, ezért nehéz ennek a függeléknek a jelentőségéről beszélni, mindenesetre becses dokumentumnak tűnik. Az evangélikus peregrinusok egyik csoportja a Szepesség és az alsó-magyarorszá-gi bányavárosok polgárságából került ki, másik része az egyházi értelmiség köréből. Ilyen középnemessel, aki elég jómódú ahhoz, hogy ne kelljen polgári foglalkozást választania, de tisztában van azzal, hogy a birtok irányításához ugyanarra a műveltségre és ismeretekre van szüksége, mint az egyházi és pol-gári értelmiségnek, ilyen középnemessel ritkábban találkozni. Ugyanakkor jele a függelék annak is, hogy ebben a környezetben egyházi, polgári és nemesi ér-telmiség mennyire közel áll egymáshoz.
A második traktátus a bi rtok irányításának tudnivalóit tárgyalja. Bibliográ-fiai szempontból szintén jól dokumentált fejezet, noha nincsenek csoportosít-va a hicsoportosít-vatkozások.
96
A harmadik traktátus —
de cura conversationis seu rerum politicarum —
talán a kéz-irat legérdekesebb része.Conversatio
ésres politicae
párhuzamos megfeleltetése azt sugallja, hogy a szerző szemében a politika a társadalmi, társasági érintke-zés, a társalgás művészete. Ezt erősíti a száz paragrafusból álló fejezet szerke-zete is. Ha a fiú eredményesen akar politizálni, azaz elkerülni a rosszakarók cselvetéseit és kijátszani azokat, akik elveszejtésére törekednek, a társaságban való megjelenés előtt vegye figyelembe a személyt, akivel tárgyalni fog, továb-bá az idő és a hely körülményeit. Szó sincs tehát politikaelméleti, államelméle-ti kérdésekről. Kheberitsch kijelöl a fiú számára egy kört, amiben mozoghat, ami maximum a vármegyei gyűlésekig terjed. A mindennapi politikum köre még ennél is szűkebb, .a szomszédokkal való érintkezésre korlátozódik, ponto-sabban arra, hogy hogyan biztosíthatja a nyugalmát és biztonságát.Erre a visszahúzódottságra, bezárkózottságra elég magyarázatul szolgál-hatna a szerző evangélikus volta, az evangélikus státusz helyzete a XVIII. század elején. De igazából az a megjegyzés magyarázza, amit akkor tesz, amikor fiát a felségsértéstől és az uralkodóval szembeni hűtlenségtől óvja.
„Nem önként lettem hűtlen —
mondja —,hanem a vár elfoglalása következtében."
Tehát az evangélikusok jelentős hányadával együtt ő is Rákóczi hívei közé kerülhetett, de hogy hol és mikor, nem sikerült kideríteni.3A traktátus első két fejezetén — az idő és a hely körülményein — viszony-lag gyorsan átfut a szerző. Az időtényezőt figyelembe kell venni már a fellépés előtt, ha pl. kérsz valamit, várd ki, míg jókedvében találod azt, akitől kéred. Fi-gyelembe kell venni, beszéd közben mikor használhatsz anekdotákat, stb.
A konverzáció helyének figyelembevételével kicsit többet foglalkozik. Saját házadban kevés vendéget fogadj, légy visszafogott, ne mutogasd a javaidat! Ha lakomára érkeznek hozzád, keverj a borukba bizonyos port — és adja a recept-jét —, ezzel elkerülheted, hogy részegen botrányt okozzanak. Ha vendégségbe készülsz, te vedd be ezt a port, nehogy berúgj és kifecsegd minden titkodat.
A gravitást minden helyzetben őrizd meg, mert ez a jó hírnév alapja! Nyilvános helyeken röviden, megfontoltan beszélj, nehogy fecsegőnek tűnj! Csak arról mondj véleményt, amit nagyon jól ismersz, különösen ha írásban nyilatkozol!
A traktátus 15. paragrafusával kezdődik a személyek vizsgálata. Mindenek-előtt ismerd meg magadat, mennyire vagy erős lélekben, testben, milyen az emlékezőképességed, munkabírásod stb. Érzéseidet, szenvedélyeidet vesd alá a józan észnek, mert érzelmekkel nem lehet a harcban győzni! A haragot min-den módon el kell nyomni, különösen ha támadás vagy igazságtalanság ér, mert ha nem tudsz uralkodni magadon, nevetségessé válhatsz. Csak ezután kezdhetsz a másik ember megismeréséhez. Árulkodnak róla arca, szavai, tettei, szelleme, és sokat megtudhatsz róla mások elbeszéléséből is. A benyomásaidat összegezve nagy biztonsággal megállapíthatod a temperamentumát. A konver-záció során figyelj a másik nemére, korára, méltóságára! A hatalmasoktól és
i Heckenast Gusztáv levéltári forrásokra utalva szóban megerősítette a föltevést, ami-ért itt is köszönetet mondok. Kheberitsch nemcsak egyszerűen átállt Rákóczi oldalára, ha-nem fontos gazdasági hivatalokat töltött be a fejedelem államában.
gazdagoktól óvakodj, az uralkodót pedig még gondolatban se sértsd meg.
Számkivetésben is őrizd meg az iránta való hűséget, mert „tudnod kell, hogy a hűt-lenség kaput nyit a szerencséthűt-lenségnek, erről az én példám egyértelműen tanúskodik."
Szabadabb folyást a beszédnek csak a veled hasonlókkal, a barátokkal szemben engedhetsz meg, de itt is óvakodj a túlzott kitárulkozástól. Közöttük találod meg az igazi barátodat, akit próbálj ki: „amore, more, ore, és
re"
— azaz va-lóban szeret-e téged, erkölcsös-e, megfelelően nyilatkozik-e rólad, és megmu-tatja-e tetteiben is a barátságát. A legjobb barátodat is újra és újra próbának kell alávetned, me rt bármikor elfordulhat tőled. Ezután hosszan sorolja az iga-zi barát közhelyszerű tulajdonságait, majd az ellenségek következnek. Először is mérd fel, hogy az ellenségednek milyen fegyverei vannak: pénz, hatalom, befo- lyás, családi kapcsolatok és így tovább. Ha ezt jó előre tudod, kikerülheted a fegyverét, de ha mégis összeütköztök, várd ki a megfelelő pillanatot, akkor csapj le rá. Ha nem kell támadástól tartanod, légy nyugodt, türelmes, barátságos, de ne szűnj meg figyelni, me rt jobb a félelem biztonság idején, mint a biztonság-érzet veszélyben.Némi irodalmi ízt kap a szöveg a traktátus közepén, amikor a szerző az em-ber céljáról elmélkedik. Mérd fel az életrövidségét, a sors változandóságát, s így megérted, hogy csak a következő céljaid lehetnek: Isten imádása, utódok hátra-hagyása, megtalálni valamit, amit írásban hátrahagyva hasznára leszel az em-beriségnek és végül egy olyan alumnust felkarolni, aki valamely tudományban kiemelkedőt alkot.
Politikus számára az egyik fő szabály a tettetés művészete. Rejtsd el az ér-zelmeidet, várd ki a megfelelő pillanatot a fellépésre, visszavágásra, a kérések teljesítésére vagy éppen megtagadására! Ezután egészen gyakorlatias tanácsok következnek: a jószerencse beköszöntével ne változtasd életviteledet, gyerekei-det szerényen öltöztesd, feleséged ne cifrálkodjék stb.
A balsors nem kerülhető el, de türelemmel, állhatatossággal, a lélek felké-szítésével kivédhetők a csapásai. Ugyanezt szolgálja a tudomány is, minden jó forrása, balsors idején az egyetlen vigaszod.
A korábbi traktátusoktól eltérően itt egyetlen irodalmi hivatkozást talá-lunk: Hieronymus Cardanus Arcana Politica című munkáját idézi. Cardanót, a XVI. század jeles orvosát és matematikusát szükségtelen részletesen bemutat-ni, életútjából csak azok a pontok emelendők ki, amelyek tárgyunk szempontjá-ból fontosak lehetnek.
1543-ban foglalja el a paviai egyetem orvosi karának katedráját, s ugyanet-től az időugyanet-től fogva egyre nagyobb számban hagyják el a nyomdákat orvosi, 'ma-tematikai, asztronómiai munkái, melyeknek egyike-másika igen nagy visszhan-got vált ki a kortársak között. Néhány évre elhagyja Itáliát, majd hazatérése után élete legnagyobb tragédiáját éli át. Imádott fiát, Giovanni Battistát felesége meggyilkolása miatt perbe fogják, s Cardano mint védőügyvéd nem tudja meg-menteni, halálra ítélik. Elhagyja Paviát, Bolognában kap katedrát, de itt is foly-tatódnak a megpróbáltatásai: 1570 őszén az inkvizíció börtönébe kerül, s noha kiszabadul és a pápa személyes védnöksége alatt Rómába költözik, élete végé- 98
ig félreállítva, a tanítástól megfosztva kell élnie. Utolsó éveiben írott Önéletraj-zában, aminek eredeti célja, hogy tisztázza magát a vádak alól, száz könyvét
em-líti meg; ezeknek összkiadása 1663-ban jelent meg Lyonban.
A Kheberitschnél idézett mű először 1627-ben jelent meg Leidenben, az Elzevir-műhelyben Proxeneta seu de prudentia civili címmel, 1635-ben ugyanitt
Ar-capa
politica címmel. Az editio princeps ajánlásában Bonaventura és Abraham Elzevir elmondják, hogy a hozzájuk érkezett kézirat—ami egyébként a nyomdász szerint nagyon rossz állapotban volt — ugyanolyan értékes, mint Cardano elhí-resült munkái, ezért adják ki. „A szerzőnek az volt a célja vele — mondják —, hogy min-den literátus embert ellásson a szükséges fegyverekkel, amelyekkel »nobiliori artee tudja kiját-szani az ellenséget." Maga Cardano az „ars fallendi" könyvének nevezi művét: meg kell tanulnia a bölcsnek, hogyan tudja kijátszani a tanulatlan, buta, rosszindu-latú tömeget, hogyan tudja megakadályozni az ellenség cselvetéseit. Tehát po-litikaelméletnek itt is alig találjuk nyomát, praktikus tanácsok sorakoznak közel nyolcszáz oldalon át, meglehetősen esetleges rendben.Kheberitsch a harmadik traktátus tételeit nagyrészt Cardanótól veszi, ha nem is tárgyalja annyira részletesen őket, mint az olasz. Persze jónéhány fejezet van Cardanónál, ami a Directoriumban szóba sem kerül, vagy ha tárgyuk azonos is, Kheberitsch nem használta fel. Az orvosokról szóló fejezeteket pl. nem veszi fel.
A fejedelmekkel való kapcsolatot több fejezetben tárgyalja Cardano, de mivel Kheberitsch számára az udvar elérhetetlen messzeségben van, egyedül az
A fejedelmekkel való kapcsolatot több fejezetben tárgyalja Cardano, de mivel Kheberitsch számára az udvar elérhetetlen messzeségben van, egyedül az