(Részlet egy nagyobb munkából)
II. József uralkodása alatt Kazinczy nem törekedett politikai szerepvállalásra:
elfoglalták tanfelügyelői feladatai1 és írói tervei. A reményekkel átitatott, válto-zásokat hozó 1790-es évben viszont beválasztották Abaúj vármegye koronaőrző bandériumába. Fivéreivel együtt abban a tudatban nőtt föl, hogy örökölhető bir-tokuk nem tudja biztosítani igényesebb életformájukat, ezért tanulniuk kell, hogy hivatalt vállalhassanak. A nyelvrendelet bevezetésekor Kazinczy megpályázta Zemplén vármegye egyik aljegyzőségét, majd – Orczy Lőrincz főispán segítségé-vel – elnyert egy hasonlót Abaújban.2 Ez azzal az előnnyel járt, hogy Kassán lakást tarthatott, ami nélkül nehezen találkozhatott volna Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal, akikkel a Magyar Museumot elindították. A Váczy és Szauder3 által bemutatott élénk társadalmi életen kívül fontos volt a város az Orpheus szer-kesztéséhez is. Előzőleg itt kapta már említett tanfelügyelői hivatalát, amely (vé-gül a kancelláriai tanácsosokéval megegyező – nagy – fizetéssel) igen jelentős, a jozefinista rendszerhez kapcsolódó megbízatás volt.
II. Józsefnek a hivatali munkára vonatkozó (valószínűleg soha be nem tartott) előírásainak ismeretében meglepő, hogy munkája mellett mennyi minden másra maradt ideje. Egyebek között részt vett a változások jegyében összehívott kassai közgyűlésen, ahol ő olvasta föl az újságból az uralkodó halálának hírét. A sajtó hatása alatt álló világ születésének érdekes pillanata ez, ahogy a hivatalából távol-lévő tanfelügyelő föl- – vagy inkább: közbe- – kiált, és tudatja a nagy eseményt:
amivel „zajgást” váltott ki. A „nagy, de szerencsétlen” uralkodóról 1827/28-ban így emlékezett: „A’ franczia Revolútzió hosszas pezsgései után (1789. Július’ 14d.) kilobbana. Oda intézé szemeit a’ világ’ két hemisphaeriumán minden. Nagy és szép dolgok, ’s még több rútak, undokok, borzasztók, rettenetesek, bár nagyok.”4 1790-ben még nem gondolhatott így a francia forradalomra: másokkal együtt a magasztos jelszavak sikeres megvalósításában reménykedett. Annál inkább, mert
1 Részletesen lásd: A tanfelügyelőről = Kazinczy Ferenc levelezése, XXV. kötet, sajtó alá rendezte Soós István, Debrecen, 2013, 445−509 (KazLev).
2 Váczy János, Kazinczy Ferenc és kora I−II., sajtó alá rendezte Kováts Dániel, Debrecen, Debre-ceni Egyetemi, 2012.
3 Váczy, i. m., és Szauder József, Veteris vestigia flammae = Sz. J., Az estve és Az álom, Bp., Szép-irodalmi, 1970.
4 Kazinczy Ferenc, Pályám emlékezete, sajtó alá rendezte Orbán László, Debrecen, Debreceni Egyetemi, 2009, 520.
II. József birodalmában minden nép forrongott. Aligha a császár jósága járt az eszében annak a parasztnak, akinek az előző télen a császár adóbehajtó katonái elvitték a vetőmagját is. Noha a XVIII. század végén a magyar mezőgazdaság a tömeges éhezés elkerüléséhez már elegendő élelmet állított elő, a rossz termést hozó 1790-es évben szokatlanul nagy szükség terhével kellett mindenkinek szem-benéznie. De oka volt az elégedetlenségre a nagy drágaság miatt panaszkodó pol-gároknak, a kisebb és nagyobb földbirtokosoknak is. Kazinczy – fogsága után – úgy emlékezett, hogy 1790-ben a változásokban reménykedő „[m]agyarok tüze […] szikrázva lobogott”.5
E várakozás jegyében ment az 1790-es országgyűlés időpontjában a koronaőr-zőkkel Budára, és őrizte meg emlékirataiban annak furcsa emlékét. Tudjuk ugyan, hogy a Pályám emlékezetének metaforikus történetei ritkán rögzítik a valóságnak megfelelően a vele megesetteket, mégis idézzük azt a jelenetet, amikor emlékeze-te szerint kardos-díszegyenruhás szerepében találkozott Koppi Károllyal és An-ton Kreillel, a pesti egyetem jozefinista-szabadkőműves tanáraival. A megjelené-sével okozott meglepetésük ellenére helyesléssel nyugtázták azt a magyar nemzeti fölbuzdulást, amelynek látványos megjelenítésében a császári hivatalnok szerepet vállalt.6 Abban nem lehetünk biztosak, hogy Koppi, a piarista paptanár valóban mondta-e, hogy „ezt jól tettétek”; de semmi kétségünk nem lehet, ha e jelenet megtörtént, akkor Gotthardi pesti besúgói azonnal jelentették Bécsbe. És amikor a következő év elején Kazinczy állásért kilincselt, az illetékesek tudhattak „meg-bízhatatlanságáról”.7 A koronaőrző bandériumok és a föllobogó nemzeti lelkese-dés komoly aggodalmakat keltettek Bécsben. II. Lipót környezetében ugyanúgy, ahogy egyszerű polgárok körében is.8 Kazinczy az országgyűlésen legföljebb csak nézőként lehetett jelen, a családot András nagybátyja képviselte a hitlevélterve-zetet kidolgozók társaságában.9 Kazinczy a nemzeti színjátszásért folyó küzde-lemben vállalt kezdeményező írói, fordítói, szervezői szerepet. A koronaőrzés egy hónapos időtartama után visszatért Kassára, ahonnan az országgyűlés alatt már
5 Uo., 95.
6 Uo., 632.
7 II. Lipót bizalmasai tudhattak, de nem biztos, hogy a magyar ügyek intézői megkapták a besú-gók jelentéseit. Ha álláskérelme eljutott a császárig, azon a szinten bizonyosan szerepelt e „bűn”.
8 Gondoljunk csak II. Lipót fiához, a közel egy éve megválasztott és Budára nem engedett nádor-hoz írott följegyzésére a magyar urak veszélyességéről, amit Mályusz Elemér talált meg Sándor Lipót iratanyagában. Kazinczy ekkor még nem szerzett akkora hírnevet, hogy ezen szerepeljen.
– Mályusz Elemér, Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790−1795, Bp., 1926, Magyar Történel-mi Társulat, 437−454. − Hajnóczy bécsi barátai mély ellenszenvvel írtak a magyar nemzeti tö-rekvésekről.
9 A budai országgyűlés – a birodalom nehéz helyzetében – abban a többségi reményben ült össze, hogy feltételeket szabhat II. Lipótnak a koronázás előfeltételét szolgáló „hitlevél” elfogadtatásá-val. A szándék végül az uralkodó akaratába ütközve elvetélt, de a koronázás csak nagy késéssel és Pozsonyban valósulhatott meg. – A gyanakvások uralta bécsi politikában a „Kazinczy” név-nek András szereplése sem tehetett jót.
csak egyszer utazott Budára. A magyar színjátszók a mágnások és követek távozá-sa után közönség nélkül maradtak, s annak visszatértére ctávozá-sak az 1792-es ország-gyűlés alkalmából lehetett komoly reményük.
Ezen az országgyűlésen Kazinczy Vécsey Ferenc báró „távolmaradt főrend”
helyetteseként vehetett részt.10 Komoly elismerés volt számára, hogy beválasztot-ták a rendek által vállalt hadisegély fölosztásának elveit kidolgozó bizottságba.11 A koronázás utáni királyi audiencián újabb állásígéretet kapott.12 Az ezzel kapcso-latos – sok évvel később, Hajnóczy kivégzésének hatása alatt írott – drámai anek-dota egyik legjellemzőbb alkotása. Hangsúlya a barátsággal járó áldozatkészségen van, ami arra késztette, hogy őszintén örüljön, amikor a magának remélt hivatalt Hajnóczy kapta meg. Anélkül vádolja szószegéssel a királyt, hamissággal Teleki Józsefet és Széchényi Ferencet, hogy egy rossz szót szólna róluk.13 A leírtaktól eltérően a két gróf ekkor már nyilván tisztában volt vele, hogy a kamara személyi állományát hosszú előkészítés után Bécsben korábban kiválasztották. Hajnóczy május óta Budán lakott, ami drága volt, tehát tudnia kellett, miből fog a követke-zőkben élni.14 I. Ferenc minden kérelmezőnek homályos, jövőben megvalósuló ígéreteket tett.15 Miután őfelsége június 27-én föloszlatta az országgyűlést, Kazin-czy visszatért Regmecre. Ottani tevékenységéről nem sokat tudunk. Augusztus-ban Zemplén vármegye közgyűlésén – az akkor beiktatott új főispán, Orczy József támogatásával – elérte, hogy Kovachich Márton Györgyöt tudományos érdemei-ért tiszteletbeli táblabíróvá válasszák, noha nemességét ekkor még nem ismerték el. Ez ugyan csak „üres cím”, írta tudós barátjának, neki viszont becsületére váló siker volt a megítéltetése.16
10 A Vízivárosban lakott, és belemerült a társasági életbe. „Egyike azon házaknak, hol a’ Diéta alatt legtöbb örömmel éltem, a’ Generális Gróf Feketéé volt.” Pályám emlékezete, i. m., 530.
11 A parasztság nehéz helyzete miatt a nemesség „önként” magára vállalta a francia háborúhoz szükséges hadisegélyt. Az országgyűlés „vegyes” bizottságot választott, hogy fölosztásának elve-it kidolgozza.
12 Koronázási élményeit részletesen megörökítette a Pályám emlékezetében.
13 A két grófra azért haragudott, mert fogsága után semmiben nem segítették. Tegyük hozzá: nem segíthették, hiszen a „jakobinus bélyeg” – ártatlansága ellenére – rajta maradt.
14 Pályám emlékezete, i. m., 95, 99−102, 102−104, 528−530, 644−645. – A korabeli szokásoknak megfelelően értesíthették Hajnóczyt, hogy a kiválasztottak között lesz: talán ekkor már munká-ba is állt. A dolgok rendje szerint ezután kellett kinevezését őfelségétől kérnie. A kinevezést e tiszteletteljes formalitás után foglalta írásba a kancellária, de ekkor a hivatal már javában műkö-dött, hiszen a feladatokat – fokozatosan, két év alatt – átvette a helytartótanácstól. A sajtó a koronázás után az összes kamarai kinevezés hírét egyszerre közölte. Hajnóczy kinevezését Tele-ki Sámuel (korábbi alkancellár) intézte, nyilván a kamara alelnökének és elnökének – Orczy Lászlónak és Széchén Sándornak az egyetértésével.
15 Ekkor – egyebek között – Laczkovics Jánosnak is megígérte, hogy visszaveszik a hadsereg tény-leges állományába, ami nem történt meg.
16 KazLev, 407. Kazinczy – Kovachich Márton Györgynek, Regmecz, den. 14. Aug. 1792. (augusz-tus 14.) − Kovachich nemességét I. Ferenc később ismerte el. Hajnóczy ekkor Kovachichnál la-kott, ami mellékszál ugyan, de jelzi a „tudósok köztársaságában” szervezeti forma nélkül
érvé-1793 elején még jobban belemerült irodalmi élményeibe és fordítói munkájába.
Január 5-i levelében Herder-, Lessing- és Wieland (Diogenes)-fordítását említette Arankának,17 és panaszkodott a sajtószabadság korlátozásának bécsi szándéká-ra.18 XVI. Lajos letartóztatása, pere, majd kivégzése, továbbá a konvent jakobinus többsége által Európa forradalmárainak ígért segítség minden ország vezetőit eré-lyes közbelépésre késztette, hogy megállítsák a „veszéeré-lyes eszmék” terjedését.19 Az 1790-es magyar országgyűlés által választott – a sajtóügyekkel is foglalkozó – tu-dományos bizottságban ugyan a „tzopfos és tzopftalan” papok erős kisebbségben voltak, de a budai, a pesti, a pozsonyi, a kassai körzetben − helyi cenzorként − ők hajtották végre a szigorításra vonatkozó, általánosságokban mozgó „felsőbb” ren-delkezéseket.20 Kazinczy növekvő politikai befolyását mutatja, hogy közreműkö-désével Abaúj vármegye közgyűlése tiltakozott a Bécsből érkező utasítások végre-hajtása ellen, amihez más megyék is csatlakoztak – eredménytelenül.
Kazinczynak ezekből az évekből kevés levele maradt fenn. Ezek egyikéből tud-juk, hogy 1792 decemberében újra Pesten járt készülő munkái nyomtatása vé-gett.21 A következő hónapokban Regmetzen dolgozott, áprilisban már két bekö-tött példánya volt az októberben indexre tett Diogenesből.22 Ismeretlenhez 1793 augusztusában írott leveléből biztosan tudhatjuk, hogy bejárt a kassai közgyű-lésekre, ahol főleg a német anyanyelvű katolikus papokkal hadakozott, és
köve-nyesülő baráti összetartozás-tudat fontosságát. A megtiszteltetéssel Kazinczy hidat épített in-nen a „megyék köztársaságába”, amelyek közül több is elismerte (más formában) Kovachich tel-jesítményét. A főispán Orczy József is a tudós régi támogatója volt. Lásd: V. Windisch Éva, Kovachich Márton György, a forráskutató, Bp., MTA Történettudományi Intézet, 1998, több helyen. Kovachich elismeréseiről a korabeli újságok is rendre beszámoltak.
17 Vö. Kazinczy Ferenc, Fordítások Bessenyeitől Pyrkerig, sajtó alá rendezte, Bodrogi Ferenc Máté, Borbély Szilárd, Debrecen, Debreceni Egyetemi, 2009. – Továbbá Bodrogi Ferenc Máté, Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve, Debrecen, Debreceni Egyetemi, 2012, több helyen.
18 KazLev, 418. Kazinczy – Aranka Györgynek Regmetz, 1793. január 5. = „A’ libertas proelit ugyan megherélék a’ Diaetalis Deputatioban lévő tzopfos és tzopftalan papok. Őket a’ frantzia veszede-lem elkeserítette alles zu wagen, ’s készebbek mindent, mint a’ legkissebb csekélységet is elvesz-teni. Az újságokat nagyon herélik a’ Censorok. Azért olly rossz mostan a’ Kerekesé. […] ’S mikor ennyire megyen a’ dolog, el vész a’ kedvem újságokat hordatni.” – A magyar újságokat megjele-nésük óta „herélték”, de ez 1793-tól szigorodott.
19 Taxner-Tóth Ernő, A bécsi Magyar Hírmondó első évfolyamai, Studia Litteraria, 2010, Debre-cen, 20−53. – Bécsben a „könyvvizsgálat” szigorítását elsősorban Pergen gróf, a tisztségébe visz-szatért rendőrminiszter sürgette, miután a birodalmi ellenőrző szervezetet még II. Lipót meg-szüntette.
20 Erre alkalmas személyekben mindenütt hiány volt, ezért került ki sok cenzor – főleg katolikus városokban − a tanultabb katolikus papok közül. Kassán egy Hübner nevű volt jezsuita végezte a cenzori feladatokat, Kazinczy dühös ellenvéleményével.
21 KazLev, 418. Kazinczy – Aranka Györgynek Regmetz, 1793. január 5. – Nem kizárt, hogy a ha-disegély-elosztásra összehívott bizottság is ülésezett, de erről nem tett említést. – Hajnóczyval találkozhatott, de Martinovics még meg sem írt kátéiról nem beszélhettek.
22 KazLev, 420. Kazinczy – Aranka Györgynek Regmetz, 1793. április 4.
telte a megye református többségétől „túlzásaik” megfékezését.23 Váradon részt vett Bihar megye közgyűlésén. A sajtószabadságról vitatkozott gróf Sauer Kaje-tán nagypréposttal,24 aki tapasztalt hivatalnokként elismerte ugyan annak „jósá-gát”, de elkerülhetetlennek ítélte a szélsőséges megnyilvánulások korlátozását.25 A „német” főpappal Péchy alispán is vitába szállt: talán a magyarok meggondo-latlanságára tett megjegyzése miatt, mire a „dühtől majdnem fölrobbanó” Kazin-czy megragadta az alkalmat, hogy az országgyűlési fölszólalások korlátozásának szándékával vádolja Sauert.26 Itt is jó lenne más forrásból megismerni a valójában lezajlott nézeteltérést. Miután elvesztette hivatalát, Kazinczy minden lehető alka-lommal a vallása miatt üldözött reformátusként szidta a katolikusokat,27 különös nyomatékkal a „jezsuitákat”, akiknek sötét hatalmát – széles körű közegyetértéssel – a kor legnagyobb veszedelmeként állította be. Nem világos, a sajtószabadság-vi-ta folysajtószabadság-vi-tatódott-e a következő év eleji közgyűlésen, vagy csak azért csapott-e össze ismét Sauer gróffal, hogy őt vádolhassa – nyilvánosan – a megye bécsi „beárulá-sával”, amivel Hajnóczynak rögtön eldicsekedett.28
23 KazLev, 430. Kazinczy – Névtelennek, Regmetz, 1793. augusztus 14., 329.
24 Sauer Kajetán (?–1811) alsó-ausztriai grófi család fia, akit – egyházi érdemei alapján – 1765-ben honosítottak. A magyar kancellária tanácsosaként ő dolgozta ki és hajtotta végre II. József ren-deleteit a katolikus egyház belső szabályaira vonatkozóan, amit az egyház vezetése súlyosan sé-relmezett. Batthyány prímás emiatt nem járult hozzá püspöki kinevezéséhez, miután II. Lipót uralmának kezdetén elhagyta a kancelláriai hivatalt. Igaz, 1790-ben is az ő feladata maradt a sérelmek egy részét orvosló uralkodói rendeletek kidolgozása.
25 „Mindenek pro libertate proeli vóltak. A’ dolog igen csendesen folyt, nem úgy mint Abaujban.
Sauer igen ravaszúl bánt. Azt akarta volna, hogy restringáltassék (korlátozzák), és még is azon kezdte, hogy jól cselekszi a’ Vármegye, hogy a’ proelum szabadsága mellett fog állást, mert ha-szontalan ez olly nagy kincs etc. etc. de mindazonáltal. Itt következett osztán a’ nagy DE MIND-AZONÁLTAL. Nem boldogúlt. Én feleltem neki, hogy az igaz, hogy rossz következhetik, de az is igaz, hogy az a’ kevés rossz, a’ mit a’ proelum szabadsága húz maga után, azt a’ sok rosszat és nagy rosszat, a’ mit a’ proelum tilalma szül, véghetetlenűl felülmúlja, ’s osztán azért, hogy valami rosszat szülhet, nem következik, hogy el kell tiltani.” KazLev. 430. Kazinczy – Névtelennek, Regmecz, 1793. augusztus 14.
26 KazLev. 430. Kazinczy – Névtelennek, Regmecz, 1793. augusztus 14., 329.
27 II. Lipót a protestánsok egyenjogúsítását javasolta az országgyűlésnek, ahol szándékát Batthyá-ny érsek támogatásával a többség meg is szavazta. A vitában Eszterházy Károly püspök ezeket mondta: „A’ Protestánsoknak valóságos igaz törvények vagyon, és ezeknek az úgynevezett türedelemre semmi szükségek nintsen; ezek a’ mi Atyánk-fiai, Hazánk-fiai, Fratres sumus in Christo! Atyafiak vagyunk a’ Krisztusban!” (Bécsi Magyar Kurir, 1790. március 17., 293.)
28 KazLev. 5668. Kazinczy – Hajnóczy Józsefnek, Gr(oss) Wardein 21. Februar 1794. (Nagyvárad, 1794. február 21.) – A kancellária megrovása válthatta ki Kazinczy újabb szembefordulását a nagypréposttal. Föltételezte, Sauer jelentette föl a vármegyét Bécsben, egykori munkatársainál.
A nyelvében és hagyományaiban idegen püspöki városban Sauer élénk társasági életet élt, Ka-zinczy Dénes gyakori vendége volt, KaKa-zinczy Lászlót pedig ő eskette Váradon. A házában tartott összejövetel után tartóztatták le (a Martinovics-perben végül fölmentett) Kazinczy Miklóst 1795 januárjában. – Kazinczy Dénes – anyjához, Kazinczy Józsefné Bossányi Zsuzsannához.
A legfájdalmasabb veszteség, ami Kazinczyt ekkor érte, a nagy anyagi áldozat-tal (saját költségén) kinyomtatott Diogenes-fordítás betiltása volt.29 A pesti cen-zor a bécsi utasításokat valószínűleg úgy értelmezte és használta ki, hogy végre elhallgattathatja az őt fölháborító egyház- és vallásellenes hangot.30 Kazinczy a Diogenes magyar változatából lényeges részeket kihagyott, és semmit nem érzé-kelt a német iróniából. Alighanem a főhősnek a mindennapi világon kívülállása ragadta meg, noha az tökéletes ellentéte volt annak az azonosulásnak, ami megyei tevékenységét és a nemzeti színház létrehozásáért tett erőfeszítéseit jellemezte.
A német író ekkor – ahogy Bodrogi Ferenc Máté gazdagon szemléltetett példái-ból tudjuk – nagy hatással volt rá. Diogenesének köztársaságában a humánum, a
„virtus”, az egyenlőség, a művészi sokoldalúság („virtuoso”) eszménye uralkodik, ezek révén valósul meg a társadalmi idill. Túl minden máson a mű betiltása azt is jelentette, hogy egyetlen példányt sem értékesíthetett, minden költség őt terhelte.
Ezt nehezen viselhette el. Nem vette észre, hogy Wieland „nemes gondolkodásra”
épült köztársasága csak a „kiválóak” szűk körében képzelhető el.31
Kazinczy kereste a vitaalkalmakat: a Szent Korona leírásáról Weszprémi Ist-vánt32 tartotta szükségesnek hosszan helyesbíteni.33 Ingerültségére magyarázatot adhat, hogy 1794 elején aranyere kínozta: négy hétig betegeskedett Nagyvára-don, ahová a bihari közgyűlés miatt ment. Mégis részt vett a következő kassai és újhelyi megyegyűléseken. Ismerőseinek főleg a katolikusokkal folytatott vitáiról számolt be. Dühbe gurult a bécsi újságok hírére, hogy a királyi audienciára já-ruló dunántúli református püspök nagy összegű hadisegélyt adott át a császár-nak.34 Tovább harcolt a sajtószabadságért. Diadalmasan írta Hajnóczynak, hogy
Érsemlyén, 1795. január 14. Kazinczy Ferenc, Fogságom naplója, s. a. r. Szilágyi Márton, Debrecen, Debreceni Egyetemi, 2011, 144−145.
29 KazLev, 454. Kazinczy – Fazekas Istvánnak, Regmetz 1794. október 8. − A felséges Helytartó Tanács elkobozta. − Kazinczy fordítása: Kazinczy, Fordítások Bessenyeitől Pyrkerig, i. m.
30 Végre, mondhatjuk, hiszen katolikus szemmel az előző két uralkodó alatt meglehetősen szabad tere volt az egyház- és vallásellenességnek.
31 Lásd: Bodrogi, i. m., 275. – Másfelől: Wieland 1792 októberében állást foglalt a forradalmi változásokkal szemben. A Közönséges Társasággá való által változásról címmel a magyar újsá-gokban ismertetett munkájában arra hivatkozott, a történelemben nincs sikeres példa a gyors átalakulásokra. Az az „állam”, amelyet sok száz évig „Királyok” igazgattak, egyszerre nem változ-hat át „Demokratziává, az az olly Közönséges Társasággá, mellyben mindenben a népakarat érvényesül. […] Az Alchymisták mindég keresik a’ lapis filozofikust (Bölcsek kövét)”, de soha nem találják. Nem lehet huszonnégymillió, több tartományban élő emberből „olly Közönséges Társaságot formálni, a’ mellyben minden Tagok tökéletesen hasonlóak legyenek egymáshoz”. – Bécsi Magyar Hírmondó, 1793. III. k. január 11., 52−55.
32 Weszprémi István (1723−1799) debreceni orvos, orvos történész.
33 KazLev, 431. Kazinczy – Weszprémi Istvánnak Bakchusz Sáros-Pataki hegyeinn, Octoberben, 1793.
34 KazLev, 5668. Kazinczy – Hajnóczy Józsefnek, Gr(oss) Wardein 21. Februar 1794. (Nagyvárad, 1794. február 21.)
Diogenes-fordításának betiltása miatt négy megye – Bihar mellett Abaúj, Zemp-lén és Szabolcs – föliratban fog tiltakozni az uralkodónál.35 Ebben a levélben találjuk először a Bodenloss nevet, amihez a Pályám emlékezetében a „Mihály”
keresztnevet is hozzátette,36 majd életrajzot kapott. A szövegkörnyezetből egyér-telműen kiderül, hogy Szuhányi Ferencet37 nevezte – gúnyosan − a Bodenlossnak, Talaját vesztettnek. A szabadkőművesek Jakobinusok című röpirata adott ehhez ürügyet, amelynek megjelenését engedélyezték, majd mégis betiltották, mint a Diogenest. Kazinczy cáfolta az egri jezsuita tanár állításait.38 A röpirat szerzőjét a Hajnóczyhoz írott levelében megnevezte: itt Szuhányi azonos Bodenlosszal. Csak később kettőzte meg jezsuita ellenfeleit azzal, hogy a valós és a kitalált név közé
„és”-t tett.
Azokból az írásokból, amelyek ma rendelkezésünkre állnak, „jakobinus”-rokon-szenv nehezen olvasható ki. Ehhez akkor jutott legközelebb, amikor az előbb idézett
35 KazLev, 5670. Kazinczy – Hajnóczy Józsefnek, 1794. 6. Therm(idor) (július 24.) – A betiltással a tudósként számon tartott Schauffrath Lipótot (1734−1808) vádolta. – A „Thermidor” használata egyszerre utal a párizsi események iránti érdeklődésére és arra, hogy a hónapok addig egységes – latin – nevét több magyarosítási kísérlet váltotta föl, közte a katolikus (például a Magyar Hír-mondó gyakorlatában, amit Kazinczy nem szeretett). A Thermidor használatából jakobinus-ro-konszenvre túlzás lenne következtetni. Legföljebb annyiban, hogy tetszett neki a „Citoyen” meg-szólítás és állapot. De a magyar újságokban idézett magas rangú közszereplők következetesen
„polgárnak” szólították – többségében nemesekből és mágnásokból álló – hallgatóságukat.
36 A „Bodenlosz Mihály” név – Hajnóczynak írott levél után – először egy Eszterházy Károlyra emlékező írásban jelenik meg 1827-ben leírt, de 1794-re datált történetben. Ugyanarra a röp-iratra hivatkozva szerepelnek megkettőzve: „Szuhányi és Bodenlosz Mihály.” A Rumy Károly Györgynek 1809. november 30-án írott önéletrajzi levélben a név Bodendorfként olvasható. Pá-lyám emlékezete, i. m., 79, 107−108, 827.
37 Szuhányi Ferenc (1742−1824) a jezsuita rend feloszlatása után tanár lett, később a Kassai Tan-kerület főigazgatója. Szinnyei több művét tartja számon. Morus Tamás fordítója.
38 „Lám P. Bodenloss Urnak a’ munkája Imprimat[urt] nyert, és még is elszedték az ex[em]plárokat.
Micsoda securitása van tehát az Irónak. Ich stand auf, mein Gesicht muss gezeigt haben, dass
Micsoda securitása van tehát az Irónak. Ich stand auf, mein Gesicht muss gezeigt haben, dass