A középfokjel geminálódása

A melléknévfokozás toldalékmorfémái közül egyedül a középfok jele mutat ingadozást a korai középmagyar korpuszában. Bár a korszak hangjelölési követ-kezetlenségei miatt nem állapítható meg teljes bizonyossággal az egyjegyű be-tűknek megfelelő hangok időtartama, el kell különítenem a 132 kettőzöttet a 496 egybetűs alaktól, hisz az előbbiekben már valószínűleg a geminálódott fokjel példái láthatók. Lehetséges, hogy a 496 egyjegyű egy – kisebb – része is hosszú ejtést takar, de a pontosabb arányokra nézve legfeljebb csak találgatásokba bo-csátkozhatnánk.

A 496 rövid b-s alak 91 műben⁵² szerepel. Ebből 52 mű⁵³ 120 adata további toldalék előtt fordul elő, pl.: „ßentségesbeknec es igazbaknac alittyác magokat”

(RMNy. I. 95. A4 v.), „gonozban leßen annac az embernec vtól}o álapattya az el}# nęl” (RMNy. I. 186. C8 v.–D r.), „dragaban aggyak marhaiokat hogy nem mint kellene” (RMNy. I. 88a B8 v.), „aldozni kťldi ki}}ebik leaniat” RMNy. I.

144. H4 v. stb., ezek közül 48 példa intervokális. 86 mű⁵⁴ 376 adata szóvégi

52 Az alábbi 12 műben nincs egyjegyű betűs jelölés: RMNy. I. 101., 151., 155., 164., 171., 181., 192., 264., 280., 297., 308a, 308b. Ezekből valószínűleg a mintavétel hibájából maradtak ki a példák, közülük nyolcban (RMNy. I. 101., 155., 164., 171., 280., 297., 308a, 308b) geminált kö-zépfokjel sincs.

53 RMNy. I. 8., 13., 15., 49., 63., 64., 74., 77., 78., 80., 88a, 90., 92., 95., 96., 100., 109., 125., 144., 156., 160., 169., 186., 207., 208., 213., 218., 219., 246., 260., 269., 284., 303., 304/2., 307., 324., 334., 337b., 339., 340., 342., 343., 344., 346., 349., 350., 351., 353., 360., 362., 367., 368.

54 Az alábbi művekben nincs példa a szóvégi rövid b-s középfokjelre: RMNy. I. 77., 100., 101., 151., 155., 164., 171., 181., 192., 246., 264., 280., 284., 297., 308a, 308b, 343. Nyolc műben nincs középfokjeles adat (l. fentebb). A további kilenc kisebb mintából – egy kivételével –

való-helyzetű. Ebből 206 magánhangzós végű tőhöz járul: „Mennyéuel kedig drágáb a' iuhnál az ember?” (RMNy. I. 186. C7 r.), „Houa gyarlob vagy, annal inkab epiczed magadat” (RMNy. I. 362. 306 r.), „ninchen nagyob es iob ióßág, az en-gedelemnél” (RMNy. I. 96. A4 v.) stb., 90 esetben véghangzós megoldás talál-ható: „Menyéuel agab, annyéual lattrab” (RMNy. I. 96. A4 r.), „Ezeket illik Catechi}mu}ra, } árrais ment%l lehet r#uidebre zoktatni” (RMNy. I. 346. A2 r.),

„De bizon ezt er#}}en hitte kegyelmes vram ez el#t, mo}tanis az #regebik”

(RMNy. I. 260. B3 v.) stb. E csoportból különösen azok a példák érdekesek, amelyek – mint az utolsó – a korábbi mássalhangzó-torlódásos alakokat váltják föl (l. KOROMPAY 1992a: 351).

A 132 hosszú b-s alakból 46 mű⁵⁵ 113 adata toldalék előtti helyzetben fordul elő: „a' mit # paranchol: Annac fel#tte ebbe }emmit, }em iobba, }em gonozba nem kel tenn%nc” (RMNy. I. 95. B4 r.), „Aßt ne véllyed […], Hogy ha Magyar orßágba be férkeßhetnénec, Hogy […] lágyobb± czelek#dnénec, mint ott czelek#ßnec” (RMNy. I. 288. Z5 r.), „az emberec }emmiben nem re}tebbec mint az iga}}agnac tanula}aba” (RMNy. I. 362. 278 v.), „Az igaznac iobban vagyon dolga” (RMNy. I. 96. D2 v.), „Az Chri}tust mint Iudas Agian arulliak, S#t Iuda}nal ezek olcziobban agiak” (RMNy. I. 296. A3 r.), „}ockal nagiobbakat rakoc annal a' nyakadra” (RMNy. I. 158. G2 v.) stb. Az adatok zöme intervokális, a négy ellenpéldából három nem tekinthető a mássalhangzó-torlódás melletti pozícióban megnyúlt középfokjel adatának: „t#bbßer nem tanulnac hadakozni” (RMNy. I. 95. A3 v.), „NAladnal hatalmasbbal ne ver}engy” (RMNy. I. 92. C3 r.), „The Nagy}a: iobbal, }tudosbbal }a@ }enth irasba nalamnal bewlc@ebbel yrathna” (RMNy. I. 13. A5 r.), ezekben valószínűleg a szóelemző írásmód korai előfutárai láthatók. Az alábbi példában azonban: „be akaram thellye}eyteny. Egyerth a@eerth hogy… […] Harmac@or annakokaerth ielesbben, hogy…” (RMNy. I. 13. A6 r.) a szibiláns kedvez a geminációnak, talán az egyedüli elfogadható példa a szóban forgó esetre.

További nyolc műben (RMNy. I. 49., 77., 78., 88a, 205., 213., 259.) előfor-duló 19 geminált alak szóvégi helyzetű: „a@ Io new dragabb minden kénc@uel”

(RMNy. I. 88a C2 r.), „Nemde iobb vagioke en teneked tiz fiaknális?” (RMNy.

I. 205. A v.), „}emmirißben k%}}ebb nem vag'…” (RMNy. I. 49. A4 r.), „a' t#bbinél nagyobb báluány imadóc valánac” (RMNy. I. 95. B r.), „sockal inkáb meg áldá, es t#bb iśual látogatá, hoĹ nem mint az el#tt” (RMNy. I. 213. Cc3 v.) stb. A példák megmutatják: a szóvégi gemináció akkor is végbemehet, ha a kö-vetkező szóalak mássalhangzóval kezdődik. A geminált alakok a gyakoribb mel-léknevek középfokú alakjai: kisebb, nagyobb, több, jobb stb.

azonban szóvégi pozícióban kizárólag öt geminált alakot találunk, ami arra utalhat, hogy a szer-ző ebben a helyzetben következetesen hosszú mássalhangzót jelölt.

55 Az RMNy. I. 213. és 259. kivételével a következő lábjegyzetben szereplő művek.

A geminált alakok összesen 48 műben⁵⁶ szerepelnek, ezekben egy esetben sem kivétel nélküliek. A korpuszban több művel szereplő szerzők közül csak néhányra – Batizi, Dévai, Ozorai, Sylvester, Szikszai Hellopeus – jellemző, hogy minden szövegrészletükben vannak geminált alakok, ezek azonban egyikük mű-veiben sem kizárólagosak. Azok közül, akik több mint két szöveggel szerepel-nek, Dávid Ferencet érdemes kiemelni: korpuszbeli öt mintája közül csak az egyikben vannak geminált alakok. Valkai András az egyetlen, akinek egyik ki-választott szövegrészletében sincs hosszú b-re utaló jelölés, ám az ő mintái igen rövidek, így a statisztikai hiba lehetőségét is számba kell venni.

120 376

113 19

rövid geminált

szóbelseji szóvégi

12. ábra: Az egy b-vel, valamint a geminátával jelölt középfokjeles adatok aránya

Összefoglalva: a geminált alakok megjelenése elsősorban intervokális hely-zetben, szó belsejében jellemző, a szóvégen jóval gyakoribb az egy b-s jelölés.

Az intervokális helyzetben – bár kisebb gyakorisággal – előfordul a rövid fokjel-re utaló jelölés is. Az adatok fent említett eloszlása miatt szociolingvisztikai változóról nem beszélhetünk. Valószínűbb, hogy egy általánosabb, hangtani kötöttségű változás, a középfokjel intervokális geminálódásának egy előrehala-dottabb fázisa rajzolódik ki a nyomtatványok nyelve alapján.

56RMNy. I. 8., 13., 15., 17., 49., 64., 77., 78., 88a, 90., 92., 95., 96., 98., 108., 109., 125., 151., 156., 158., 181., 186., 192., 194., 205., 213., 219., 259., 260., 264., 288., 294., 296., 299., 304/2., 307., 324., 326., 328., 334., 337b, 339., 340., 341., 346., 350., 360., 362.

A középfokjel másik ingadozása a teljes tő : csonka tő szembenállással kap-csolatos. Az ómagyarban a mássalhangzós tövek közül a teljes tőhöz akkor já-rult, ha arra valamilyen váltakozás volt jellemző (hangzóhiányos, v-s stb.), vagy ha az egy szótagú volt, esetleg mássalhangzó-kapcsolatra végződött, más esetek-ben a csonka tőhöz kapcsolódott (vö. KOROMPAY 1992b: 350–1).

A korpuszban hasonló megoszlás mutatkozik, azzal a kiegészítéssel, hogy bi-zonyos konszonánsok – szibilánsok, nazálisok, likvidák és veláris explozívák – után a fokjel akkor is közvetlenül kapcsolódik, ha a tő nem tartozik a fent emlí-tett csoportok valamelyikébe: „a@ Amalechitakaat le uagata mind, de […] ah barmoknak, iuhoknak, #regbęt […] meg hagia” (RMNy. I. 15. O3 v.), „Soc verebeknęl b#cz%letesbec vattoc t%” (RMNy. I. 186. C3 v.), „Ki lehet ez f#ld#n kegyetlenb Farahonal, i}meg kit b%ntetet kegyetlenb%l nalánal” (RMNy. I. 353.

h4 r.), „ßentségesbeknec es igazbaknac alittyác magokat” (RMNy. I. 95. A4 v.),

„Meg haluan penig k#zelb vagiunc hazankhoz” (RMNy. I. 194. Pp3 r.), „Ees wala nem chak rab de meeg a@ ew ideijebe walo emberek kewzewt mijnd®nel rutab, ees termetij @erint wndokb” (RMNy. I. 17. 1 r.) stb. Erre mindössze öt ellenpéldát találtam: „bizon ezt er#}}en hitte kegyelmes vram ez el#t, mo}tanis az

#regebik ha azt hißi” (RMNy. I. 260. B3 v.), „er#}seb® meg emlekezik rola”

(RMNy. I. 346. A2 r.), „ha lehet}egesb er#}}eb leg Sam}onnal” (RMNy. I. 350. B r.), „az iga}}ag legyen er#}}eb az hami}}agnal” (RMNy. I. 158. C v.), „Atkozot hat acki naprol napra gonozzab” (RMNy. I. 259. Aaaa3 v.), ezek azonban azt mutatják, hogy már az ilyen tövek regresszív kiegészülése is folyamatban volt a korszakban.

4. A NYELVEN KÍVÜLI OKOK MIATT VARIÁLÓDÓ