A T/3. középzárt alakjai és illeszkedésük

A kései ómagyar kor korpuszában az egy birtokra utaló paradigmában a jel fő variánsa a középzárt forma volt, bizonyos nyelvemlékekben kétalakú, míg má-sokban háromalakú illeszkedést mutatott. A zárt labiális alakok néhány kódex sajátosságaként, és sohasem kivétel nélkül fordultak elő. A TNyt. megemlíti még a korszakban fölbukkanó zárt illabiális alakváltozatot is (vö. KOROMPAY 1992b:

335–6).

A korai középmagyar korpuszban alig látszik változás a kései ómagyar kori állapothoz képest. A labiális zárt alakváltozatra elenyészően kevés, mindössze hat példa van: „oth tanulth volna olyakath kyk emb_r_knek elmeyuketh ęs nyelueketh [!] felywl haladnak” (RMNy. I. 13. P3 r.), „adion valamyth a@

@enteknek }eget}eg_kre kyk Ieru}alembe valanak” (RMNy. I. 13. P2 r.), „ßent Pál Apa}tal a' nagy hitt# S@entec k#zz%kbe ßámlálya #tet” (RMNy. I. 208. ><6 r.), „k#z%kbe ne ßállyon {degen ellen}ég” (RMNy. I. 315. A4 v.), „Mi eleink dolgat vegi%k ez%nkben, #ket k#ue}s%k iambor elet%kben” (RMNy. I. 349. B2 r.), „a' Király fiát k%ldene k#z%kbe” (RMNy. I. 351. F r.). Mindegyik műben középzárt alakok mellett fordulnak elő.

A zárt illabiális alakra négy példa van: „Niluan vagyon az Attya Vr I}tennec hatalma}}aga es io volta: hogy az […] emb#r#ket életikre […] ayandokyual ßerette es meg latogatta” (RMNy. I. 109. aa3 r.), „az #rd#g#t k#zikbe ereztette”

(RMNy. I. 362. bbb v.), „idegen feiedelmeket rendele k#zikben” (RMNy. I. 359.

A3 r.), „Vitez Turi Gi#rgy i%ue ki k#ßikben” (RMNy. I. 311. A v.). A tíz zárt alakváltozatból tehát hat az adverbiális közük ~ közik szóalak példája. A zárt formák tehát még a középmagyar eleji nyomtatott írásbeliségben is csak szórvá-nyosan jelennek meg.

A középzárt alakok közül az illabiális forma⁶⁸ illabiális töveken, azaz illesz-kedve 79 mű⁶⁹ 582 adatában fordul elő: „Ki k#ueti mo}t az Egyptusbelieknec

%due}égekr#l valo tudomanyat?” (RMNy. I. 90. b r.), „GONOZ AZZONY-EMBEREKnek erkelchekroel vallo aenek.” (RMNy. I. 80. címlap), „a' Sidóknac az # t#ruényekr#l k%lemb k%lemb priuilegiomoc e}mertetnec l#nnie” (RMNy. I.

307. x6 r.), „az WR az # ßép}égeket eluéßi” (RMNy. I. 95. B v.) stb. Amely mintákban nincs példa rá, azokban összesen kilenc T/3. birtokos személyjeles alak található. Ezek közül egy adat van a nem illeszkedő alakra: „el vetetnec es ki t#reltetnec az kereßtieneknec ß%uekb#l” (RMNy. I. 246. D3 v.), a többiben csak labiális formák vannak. Az illabiális töveken az egynél több adatot tartal-mazó 41 mintában⁷⁰ kizárólagos.

68 Az e-féle betűjelet tartalmazó példák esetében nem lehet kizárni az alsó nyelvállást sem, ám mivel a korpuszban mély hangrendű nyílt alakokat nem találtam, ezért az összes adatot a közép-zártakhoz soroltam.

69 RMNy. I. 13., 15., 16., 17., 49., 64., 74., 80., 86., 88a., 90., 91., 92., 95., 96., 98., 100., 102., 108., 109., 125., 144., 151., 154., 155., 156., 158., 160., 162., 164., 171., 173., 186., 192., 194., 205., 207., 208., 213., 219., 222., 229., 233., 243., 259., 260., 264., 269., 284., 288., 289., 294., 295., 296., 304/1., 304/2., 307., 308b, 311., 319., 324., 326., 328., 334., 339., 340., 342., 345., 346., 348., 349., 351., 353., 358., 359., 360., 362., 367., 368.

70 RMNy. I. 13., 15., 16., 17., 49., 80., 86., 88a, 90., 91., 92., 96., 100., 102., 125., 154., 158., 192., 207., 213., 219., 243., 260., 269., 288., 289., 296., 304/1., 304/2., 307., 324., 326., 346., 348., 349., 351., 358., 359., 360., 367., 368.

A művek

15. táblázat: A T/3. birtokos személyjel illeszkedő és nem illeszkedő illabiális, valamint illeszkedő labiális alakjai

Az illeszkedetlen illabiális alakok 19 mű (l. 15. táblázat) 42 adatában szere-pelnek: „Es az # f#ldec S@ękekre vagyon oßtuán” (RMNy. I. 36. 6 r.), „Felix haladikot t%n az % %gekben” (RMNy. I. 49. dd3 v.), „a' keuélyeknekis ß#mec meg gyaláßta}}éc” (RMNy. I. 95. B3 v.), „Az # t%zec }oha meg nem aloßic”

(RMNy. I. 208. ><5 v.) stb. Egyetlen mű (RMNy. I. 246.) magányos adatában ellenpélda nélküli (l. fent). A többiben minden esetben kisebb arányban fordul elő az illeszkedő alakváltozathoz képest.

A 19 műből 13 kolozsvári nyomtatvány, a 42 példából 33 ezekben fordul elő.

Ez esetben azonban nem Heltai nyelvhasználatára jellemző az illeszkedetlen alakok kedvelése, hisz az ő műveiben összesen négy ilyen példa található. A másokkal együtt elkészített bibliafordítás-sorozat jelentősen megnöveli a nem illeszkedő példák számát (összesen 22 adat található a hat kötetben), továbbá Dávid Ferenc három kolozsvári nyomtatványában (RMNy. I. 284., 304/1., 304/2.) található öt adat. Úgy tűnik, Heltait a T/3. birtokos személyjel illabiális illeszkedetlen alakja nem zavarta annyira, hogy az általa nyomtatott művekben azokat kijavítsa.

Az illeszkedetlen alakok következetesebb használata azokban a művekben valószínűsíthető, amelyekben több – legalább három – példa kevesebb labiális illeszkedő alakkal áll szemben vagy kizárólagos. Az RMNy. I. 88a, 162., 186., 208. jelzetű nyomtatványok mintáiban kivétel nélkül illabiális alakok szerepel-nek a labiális töveken is. Ezek Batizi András vallásos prózája (RMNy. I. 88a) kivételével kolozsvári nyomtatványok. Az RMNy. I. 95-ben egyetlen ellenpélda szerepel. A kolozsvári bibliafordítás-sorozat érdekessége, hogy a labialitás sze-rinti hasonulás tekintetében ellentmondásos képet mutat, ami bizonyára annak tudható be, hogy több szerző különböző nyelvhasználati megoldásai keverednek benne. A hat kötetből négyben például a labiális tövön előforduló illabiális for-mák mellett találhatók illabiális tövön előforduló labiálisok is.

Az illeszkedő labiális alakok 33 mű⁷¹ 57 adatában szerepelnek: „I}tenis az # fiainac #r#m#kre, tißte}}egekre, az rabokat az barmokat meg ßabadittia” (RMNy.

I. 194. Pp r.), „meg kereßtelkednek vala % t%le az Iordanban, valla}t tiuiň az % tulaydon b%n#kr%l” (RMNy. I. 49. B r.), „Az ř gy%m#lcz#kröl i}meritec meg řket” (RMNy. I. 362. 281 r.), „czonkan bonkan magyaraztác az Apa}toloknac, profetaknac auagy Eu±geli}taknac k#nyu#ket” (RMNy. I. 171. A3 r.) stb. Ebből húsz műben egy-egy, míg további 13-ban nagyobb számú példa fordul elő (l. 16.

táblázat).

A művek

RMNy-száma Az illeszkedő

labiá-lis alakok száma A nem illeszkedő labiális alakok száma

16. táblázat: A T/3. birtokos személyjel illeszkedő és nem illeszkedő labiális, valamint nem illesz-kedő illabiális alakjai

71 RMNy. I. 13., 15., 16., 49., 64., 74., 95., 108., 109., 144., 156., 171., 194., 205., 213., 219., 222., 229., 233., 259., 269., 280., 294., 296., 303., 311., 319., 328., 334., 353., 358., 360., 362.

Látható, hogy a labiális alakok ritkán jelennek meg csupán illeszkedő formá-ban, ám a labiális töveken már sok esetben (a táblázatban megjelenített művek közül két kivétellel mindben) kizárólag ilyenek találhatók. Ezen művek esetében a labiális töveken tehát elég következetes illeszkedésről lehet beszélni.

A nem illeszkedő, azaz illabiális tövön előforduló labiális alakok 36 mű⁷² 101 adatában fordulnak elő: „nagi melto}agokat niernek, es be#lcz#leti#ketis meg e#regbetik” (RMNy. I. 294. D7 r.), „Kalachokual hagigalnac cherepekuel Kijc mija hullanac # tar fei#kuel” (RMNy. I. 109. T v.), „Kez#ck munkaiat I}ten meg algia” (RMNy. I. 222. N2 v.), „MINNyaian ti kyc ßomiuhoztoc I#yet#c az vizre, es kyknec penz#c ninczien, I#uet#c el” (RMNy. I. 337b A4 r.) stb. Az egynél több példátt tartalmazó minták adatai a következő táblázatban láthatók.

A művek

17. táblázat: A T/3. birtokos személyjel illabiális tövön előforduló alakjai

72 RMNy. I. 74., 95., 108., 109., 151., 156., 160., 162., 164., 171., 173., 186., 194., 205., 208., 222., 229., 233., 259., 264., 284., 294., 303., 308b, 311., 319., 320., 328., 334., 337b., 339., 340., 343., 345., 353., 362.

Kevés műre jellemző, hogy nagyobb arányban használ illeszkedetlen alako-kat. A jelentősebb adatszámmal szereplő minták közül csak az RMNy. I. 259., 74., 294., 109. jelzetűekről valószínűsíthető, hogy a szerző nyelvének sajátossá-ga az illabiális tövön is labiális birtokos személyjel használata. A dunántúli szer-zők (RMNy. I. 259., 294., 109.: Méliusz, Egyeduti, Tinódi) esetében más tolda-lékokon is kimutatható a szuffixumbeli ö-zés. Székely István (RMNy. I. 74.) szuffixumbeli ö-zésére már MOLNÁR JÓZSEF is fölhívta a figyelmet (MOLNÁR

1963: 90), ennek eredete valószínűleg a keleti székely nyelvjárásokban keresendő.

A T/3. birtokos személyjel illeszkedéséről összefoglalóan az alábbiakat lehet elmondani. Az illabiális töveken 41 műben valószínű a következetesen illeszke-dő toldalékhasználat, míg a labiális töveken csupán 11-ben. A labiális alakok nagyobb arányban szerepelnek illeszkedetlenül, mint az illabiálisak.

582

57 101

42

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

illabiális tövön labiális tövön

illeszkedik nem illeszkedik

15. ábra: Az illabiális, valamint a labiális töveken előforduló illeszkedő és illeszkedetlen T/3.

birtokos személyjelek aránya

Vagyis a labiális tövek toldalékolása még elég bizonytalan, az adatok 42%-ában nincs meg az ajakműködés szerinti illeszkedés, míg az illabiálisok esetében ez az arány csak 15%. A könyvnyomtatás nyelvében bizonyos területi kötöttsé-gek is megmutatkoznak: például a dunántúli szerzők szuffixumbeli ö-zése ez esetben is jól látszik. Az illeszkedetlen illabiális formák bizonyos művekhez, szerzőkhöz köthetően jelennek meg, valószínűleg a kolozsvári nyelvhasználatra jellemző lehetett ez a jelenség, mert elsősorban e helyütt nyomtatott művekben, valamint az ugyancsak mezőségi származású Dávid Ferenc esetében mutatható ki.

5. A NYELVEN KÍVÜLI OKOK MIATT VARIÁLÓDÓ ELEMEK: A NÉVSZÓRAGOK VÁLTOZÓI

5.1. A főnevekhez járuló ragok