Az inessivusi és illativusi esetek és ragjaik

A TNyt. a vizsgált ragok használatáról az alábbiakat mondja el. A kései óma-gyar korpusz adatainak „31,13%-a az alak és a funkció viszonyát tekintve »sza-bálytalan«-nak mondható” (KOROMPAY 1992b: 397). Ebből a nem hagyomá-nyos funkcióban (pl. illativusban) álló -ban/-ben az összes előfordulás 13,64%-a, míg az eredetitől eltérő funkcióban (pl. inessivusban) álló -ba/-be az összes adat 52,52%-a. Az alak és funkció megfelelésének három fő típusát különíti el: a) a -ban-ben és a -ba/-be használatát világosan megkülönböztetőt, b) a két ragot közös -ba/-be alakban kiegyenlítő típust, c) a két ragot a -ban/-ben javára ki-egyenlítő típust (vö. KOROMPAY 1992b: 398–9). A korai középmagyar kori nyomtatott írásbeliséget képviselő korpusz adatait is elsősorban abból a szem-pontból fogtam vallatóra, hogy mintái mely típust testesítik meg.

Az illativusi és inessivusi esetben álló névszók elkülönítése nem mindig egy-szerű feladat, bizonyos esetekben pedig egyenesen lehetetlen. Több ige mellett mind a két vonzat megfelelő lehet, és mivel sokszor mindkét rag előfordul, ezért nem lehet az egyik vagy a másik mellett dönteni. További akadályt jelenthet, hogy bizonyos esetekben a maitól eltérhetett a korabeli vonzat. Ez esetben ellen-őrizni kell az összes előfordulást, és statisztikai alapon, valamint a korra vonat-kozó pótkompetencia (vö. FORGÁCS 1994) felhasználásával lehet valószínűsíteni egyik vagy másik vonzat meglétét. A korpusz azon példáit, amelyekről nem tudtam egyértelműen megállapítani, hogy mely esetet jelölik, kihagytam a vizs-gálatból. Ilyen kétes esetek pl.: „El temettetek kegijg C€}tantinapolijba” (RMNy.

I. 16. P7 r.), „Ennec okaert fel nem tamadnac a@ hitetlenec a@ itiletbe: }em a@

b%n#}#c a@ iga@aknac gi%lek#@et#kbe.” (RMNy. I. 74. A r.–A v.), „$ maga czac k#zel egy kis házban ßálla” (RMNy. I. 351. K3 r.), „a k#zen}égr#l valo gondvi}ele}ec, es hadakoza}oc adatic itt é k#ny%be mi el#nkbe” (RMNy. I. 90. f2 r.), „végéh#z vinne a' t#ruényec beßédit, mellyec írua valánac a' k#nywbe, mellyet meg találta vala a' Helcias pap” (RMNy. I. 208. Yy2 r.), „az adř fel ven-ni ment%nc vala Philep királyhoz Macedoniában” (RMNy. I. 324. I3 v.) stb.

Az illativusi esetben álló -ba/-be 90 mű⁷³ 976 adatában fordul elő: „el menénec Egiptusba” (RMNy. I. 208. Yy7 r.), „ä tiz parancholat azęrt adatot nęk%nc el#nkbe, hoĹ nyluaban meg erchęec mindenec” (RMNy. I. 173. C6 v.),

„egyic k#uet {ze a' má}ikat be Erdęlybe az S@apolyai Iánoshoz” (RMNy. I. 360.

206 v.–207 r.), „Ime az }z%z terehbe fog e}ni, es fiat }z%l” (RMNy. I. 308b N4 r.),

„Te adtál vidámságot az én ß%uembe” (RMNy. I. 162. A6 r.) stb.

Ugyanebben az esetben 62 minta⁷⁴ tartalmaz összesen 375 -ban/-ben formájú ragot: „vegezetre e}%nk halalnak torkaban” (RMNy. I. 350. B3 r.), „Elk%lde a' fel}éges Király ßerinßerte az Orßágba minden Varmegyęben egy egy k#nyuet auagy Decretomot” (RMNy. I. 307. <:>4 r.), „Cziak hamar nagy vitekben Dauid e}ek” (RMNy. I. 303. A r.), „Papa hatalma az mig regnala, #rd#g orßaga meg gazdagula, e' ßeles vilag vak}agban iuta” (RMNy. I. 264. A3 r.) stb.

Az inessivusi -ban/-ben 2915 adatban fordul elő, minden mintában van rá példa: „az ABCben az i ees az ° thouabba az c ees az k nem }okath kewlewmbewznek eg° ma}tol” (RMNy. I. 207. A v.), „ott lakoztanac mind az Aegiptomban valo budo}ä}okig” (RMNy. I. 334. Q4 v.), „kialtattya hogy ne élly%nc ily felyetlensegb®, gy%l#ségb® irigységben es nagy keuelségben, buya}agban hami}sagban telhetetlenségben” (RMNy. I. 108. Hh3 r.), „Er#}}en f%

mérgeben az vitez Ban” (RMNy. I. 349. A4 r.) stb.

Az inessivusban álló -ba/-be hét minta kivételével (RMNy. I. 246., 295., 296., 308a, 315., 328., 343.) mindenütt megtalálható, összesen 2145 adatban:

„Ma}t kedig a' mi %d#nkbe immár, vgyan el hatalmazot raitunc a' nagy ß%k}ég”

(RMNy. I. 334. a3 v.), „AZ I}ten ADAMTOL es EVATOL eg' fat tilta meg a@

Edennec kertebe, hog' annac g'%m#lc@ebe ne egienec” (RMNy. I. 156. A2 r.),

„a@ en lelkem ollán en bennem mint a@ ßoptato g'ermekbe” (RMNy. I. 74. S3 v.), „ßent Ianos azt mongya, kezdetbe vala az ige” (RMNy. I. 269. Q v.), „ha Sodomába l#ttec vólna e' czodác, mellyec l#ttec te benned, meg marattanac vólna mind e' mai napig” (RMNy. I. 186. C5 v.) stb.

73 A következő művekben nincs példa: RMNy. I. 164., 260., 295., 296., 297., 328., 339., 343., 344., 346., 348., 350., 359. (L. a következő bekezdésben.)

74 RMNy. I. 13., 15., 64., 108., 109., 125., 151., 171., 173., 186., 194., 205., 207., 208., 218., 222., 233., 246., 259., 260., 264., 269., 280., 284., 288., 294., 295., 296., 297., 299., 303., 304/1., 304/2., 307., 311., 315., 320., 322., 324., 326., 328., 334., 337b, 339., 340., 341., 342., 343., 344., 345., 346., 348., 349., 350., 351., 353., 358., 359., 360., 362., 367., 368.

illativus

inessivus 976

375

2145 2915

-ba/-be -ban/-ben

16. ábra: Az illativusi és inessivusi -ba/-be, valamint -ban/-ben ragok aránya

Mindkét esetben jelentősebb számú adatban szerepelnek az eredeti illativusi -ba/-be, valamint az inessivusi -ban/-ben formájú ragok. Az előbbivel szemben kisebb arányban, 28%-ban fordulnak elő a másik alakváltozat példái, míg az utóbbi mellett 42%-ban. A kései ómagyar adatokkal összehasonlítva jól látszik a változás iránya: a -ban/-ben irányában kiegyenlítődő típus némileg megerősödött a nyomtatványokban, míg a -ba/-be kizárólagos használata felé mutató típus meggyöngült (l. 17. ábra).

0 10 20 30 40 50 60

Az inessivusi -ba/-be előfordulási aránya (%) Az illativusi -ban/-ben előfordulási aránya (%) Kései ómagyar Korai középmagyar

17. ábra: Az esetnek megfelelő és nem megfelelő raghasználat a kései ómagyarban és a korai középmagyarban

A -ban/-ben alakot mindkét esetben előnyben részesítő művek közül 12-ben a nazálist is tartalmazó alak -ba/-be formájú ellenpéldák nélkül, 16-ban 50%-nál nagyobb arányban fordul elő (l. 18. táblázat).

A művek

18. táblázat: Az illativusi -ban/-ben alakjai és más esetek

A 28 mintából húsz a debreceni nyomdából került ki Komlós András műkö-dése idején, az 1570-es években. A nyomda beavatkozását jól bizonyítja – más szerzők mellett – Valkai András két művének különbsége: az RMNy. I. 349-ben a 16 illativusi -ban/-ben mellett egy -ba/-be áll, míg az RMNy. I. 368-ban, amely Kolozsvárott jelent meg 1576-ban, két -ban/-ben van hét -ba/-be mellett. A Deb-recenben ekkor megjelent művek javarésze (18 mű) verses prózai alkotás. Ez a műfaj talán a zeneisége miatt kedvezett a nazálisra végződő formának, továbbá a rím kedvéért is előfordulhatott az esetnek egyébként nem megfelelő rag haszná-lata.

18. ábra: Az illativusi -ban/-ben ragok területi megoszlása a kiadás helye szerint

Az inessivusi -ba/-be általánosnak mondható, ám csupán hat műben kizáróla-gos (RMNy. I. 16., 17., 74., 91., 92., 96.). Ezek szerzői közül kiemelendő Pesti Gábor: mindkét korpuszbeli műve szerepel a felsorolásban. Az ilyen használatú -ba/-be ragok mindössze 39 műben⁷⁵ fordulnak elő az átlagnál nagyobb arány-ban, ebből az RMNy. I. 155., 304/1., 351. számú nyomtatványokat kivéve min-den esetben több mint 50%-ban. A minták zömében tehát inkább a -ban/-ben tölti be az inessivusi rag funkcióját.

Az egyes műfajok közül a graduálékban és a verses prózai művekben a leg-alacsonyabb az inessivusi -ba/-be ragok aránya (8,6, valamint 20,24%), míg a bibliafordításokban a legmagasabb (80%). Az előbbiek verses jellege a fentebb már említett módon bizonyára befolyásolta az alakváltozatok megoszlását.

A könyvnyomtatás első fél századában tehát már kirajzolódik az inessivusi és illativusi esetek következetes megkülönböztetésének igénye: az esetnek megfele-lő (hagyományos) raghasználat már ekkor is gyakoribb a nyomtatott írásbeliség-ben, míg az inessivusi -ba/-be előfordul ugyan, de nem gyakoribb az esetnek megfelelő (hagyományos) raggal szemben, továbbá az illativusi -ban/-ben

75 RMNy. I. 13., 16., 17., 63., 74., 78., 80., 86., 90., 91., 92., 95., 96., 98., 100., 101., 102., 109., 144., 154., 155., 156., 162., 186., 194., 205., 208., 213., 219., 220., 229., 243., 259., 299., 304/1., 308b, 337b, 351., 362.

kább szerzőhöz, műfajhoz vagy nyomdához (nyomdászhoz) köthető módon jele-nik meg. A teljes következetes megkülönböztetés azonban ekkor még nem való-sul meg⁷⁶.