A melléknévi modalis-essivusi rag alakjai

A rag kialakulása összefügg a superessivus ragjáéval, ezért az arról szóló fe-jezetben már kitértem rá (l. 5.1.1.3.). A toldalék előtt az ómagyar korban egysé-gesülő véghangzó már a kései ómagyarban is ingadozást mutatott a nyílt és a középzárt formák között (vö. KOROMPAY 1992b: 377). A korai középmagyarban ez a kettősség még mindig él, továbbá számolnom kell a nazálisra végződő ra-gok esetében előforduló nyúlásos jelenségek újabb változóértékeivel is. A rag magánhangzójának nyíltságát csak a veláris alakok esetében lehet teljes bizo-nyossággal megítélni, mivel a palatális nyílt [ε] és középzárt [e] közti különbsé-get nyomtatott könyvekben általában nem jelölték. Az elöl képzettek esetében akkor lehet biztosan megállapítani a toldalék vokálisának nyelvállásfokát, ha az – a középzártakon – labializáción ment át, más esetekben csak korlátozottan lehet következtetni a nyíltságra.

A megnyúló nazálist tartalmazó alakok két műben jelennek meg. Az RMNy.

I. 49. ez esetben is teljes következetességgel hosszú mássalhangzót jelöl: „az en lelki e}meretemet mindenkoroň tißtćň vi}ellem i}ten el#tt” (dd3 v.), „diczirem az beßidnek neme}}eň valo ßerzi}ít” (‰z4 r.), „Oll tanu}ćgot adik t%nektek, mellet k#nńeň meg foghatćtok” (Uo.) stb., összesen 11 adatban. Egyetlen adat van az RMNy. I. 125-ben: „t#bbennis irtanac ęn el#ttem ilyetén ki}ded k#nyuetsket”

(RMNy. I. 125. A3 v.), ám ez a példa az IS partikula előtti intervokális nyúlás jelenségkörébe tartozik, a műben máskor rövid nazálisra végződő határozóragok találhatók: „S@%k}eg peniglen efféle k#nyuetskeknec lenni, iele}}en ez mo}tani Id#kben” (A4 r.) stb., sőt: ugyanaz a szóalak előfordul rövid n-nel: „Irtanac ezeknec k%u%le t#bbenis” (Uo.).

43 adatban, magánhangzós tővégen, -n formában szerepel a rag: „az Anya ßentegyhazban valo hiw Tanitóc regtśl fogua ezt miueltéc, es nem czonkan bonkan magyaraztác az Apa}toloknac” (RMNy. I. 171. A3 r.), „ew chak ijnth

wala nekijk, ees neman marada” (RMNy. I. 16. Q r.), „En kedig timarrá leßec, es ovchón adom oßtan a b#rt” (RMNy. I. 158. D7 r.), „Tiztan tarczuk magunkat”

(RMNy. I. 349. B2 r.) stb.

A minden kétséget kizáróan középzárt alakváltozatra 98 példa van a korpusz-ban. Ebből 13 palatális labiális forma: „Err%l az ki h%#ň akarna irni egg k#ń%

telnęk benne” (RMNy. I. 49. ‰z4 v.), „ez en kis k#nuetskemet ayandek€at, ke-gyelme}#n vegye te fel}eged” (RMNy. I. 109. aa3 v.–aa4 r.), „E' CANIBALOSOC […] me@itelen#n iarnac” (RMNy. I. 156. Kk2 v.), „a@ @ep_n valo @ola}nak tudatlan}agath magara ve@y” (RMNy. I. 13. P3 r.) stb., amelyek nyolc műben jelennek meg (RMNy. I. 13., 49., 109., 156., 294., 308b, 339., 350.).

A veláris labiális alakok 50 műben⁹², 85 adatban szerepelnek: „gior}on ladaiat meg nitotta vala” (RMNy. I. 344. B r.), „A nagy réßek}egbe rutalma}}on elénec”

(RMNy. I. 351. L4 r.), „Ezek kezeot eo mindenkort nagij batron marad vala”

(RMNy. I. 80. A5 v.), „Oly oko}on dolgokoth @er@yk” (RMNy. I. 8. 23.) stb., ám ezek közül 39 a maival megyegyező középzárt alak: „E#r#meb® naĹ gazdag€

f#zete” (RMNy. I. 296. A2 r.), „nagy€ chodalkozic, es }apolodic # magab±”

(RMNy. I. 158. A3 v.), „nem wala fogijatko@as nijeluebe }em @auaba hanem

@abadon ees io modon @ol wala” (RMNy. I. 17. 2 v.), „a' Iordan vizetis kétfelé állata es ßarazon #ket altal viue” (RMNy. I. 90. a3 v.) stb.

A palatális illabiális formák 89 műben⁹³, 456 példában találhatók meg: „így czelek#dhetel eße}}®” (RMNy. I. 208. A v.), „b#lc@en c@elek#Ĺetec” (RMNy. I.

74. A2 r.), „er#}en k#ny#rge nęki” (RMNy. I. 360. 80 v.), „egyene}}en ment el#tt#k” (RMNy. I. 334. Q5 r.), „nyaya}}on [!] es ßerelmete}}en Beßélle mi vel%nk” (RMNy. I. 88a D5 v.), „az vért nyer}en is meg ißßác” (RMNy. I. 351.

A3 r.) stb., kivétel nélkül palatális töveken. Az előhangzóvá válás útján lévő véghangzó nyelvállásfoka ez esetben csak korlátozottan állapítható meg – ha egyáltalán megállapítható. Azokban a példákban, amelyek mellett nagyobb számban (egynél több adatban) középzárt labiális alakok is vannak – különösen akkor, ha azok palatálisak –, középzárt palatális is sejthető, pl.: „erew}}en meg we@@ew@tette ewket” (RMNy. I. 17. 2 r.) stb., ill.: „ew @erencheije chak wekonijon mehet” (25 v.) stb., négy palatális illabiális mellett négy középzárt

veláris; „eleuenen meg nyußtac” (RMNy. I. 90. b3 r.) stb., ill.: „a' k#z deac Bib-lia helyel helyel a' G#reg BibBib-liabol igen homalyo}on irattatot” (c3 r.) stb., nyolc palatális illabiális mellett négy középzárt veláris; „er#}}en # az nepet biztattya”

(RMNy. I. 109. T r.) stb., ill.: „Fegyuer#kb#l ßep#n leuetk#zenec” (Q r.) stb., kilenc palatális illabiális mellett öt középzárt palatális labiális és két középzárt veláris; ilyenek még: RMNy. I. 16., 74., 80., 96., 98., 186., 208., 296., 307., 334., 340., 344., 348., 351., 359., 362., 368. Amelyekben viszont egyáltalán nincsenek középzárt adatok – 49 ilyen mű van⁹⁴ –, azokban nagyobb valószínű-séggel a palatális labiálisak is nyíltak.

Az adatok időbeli megjelenését vizsgálva az tapasztalható, hogy egyenletesen oszlanak meg az ötven év nyomtatványaiban, tehát használatuk a század folya-mán nem csökkent jelentős mértékben, de nem is vált gyakoribbá. A biztosan középzárt adatokat is tartalmazó művek Abrudbánya, Komjáti és Várad kivéte-lével mindegyik nyomdában megjelennek, azaz nem a nyomtató műhelytől, nem az ott dolgozók nyelvhasználatától függ a használat gyakorisága. (Az említett nyomdákban csak néhány mű jelent meg, ezek inkább olyan szerzők könyvei, akikre jellemző a nyíltabb alakok előnyben részesítése, pl. Méliusz; l. alább).

A műfaji megoszlást vizsgálva a következő összefüggések látszanak. A kor-puszba került öt protestáns énekeskönyv közül egyikben sem találhatók középső nyelvállású példák. Ennek oka valószínűleg nem a műfajban keresendő, hanem abban, hogy a graduálék összeállítói – akik harcos protestáns prédikátorok vol-tak, sokszor nagyfokú nyelvi tudatossággal és határozott nyelvesztétikai elképze-lésekkel – kijavíthatták az esetleg nekik nem tetsző nyelvi megoldásokat. A drámákban és a bibliafordításokban is nagyobb arányban szerepelnek a nyíltabb alakok, ahogy a következő, a különböző műfaji csoportok művenkénti átlagát feltüntető ábrán is látható:

94 RMNy. I. 77., 78., 86., 91., 92., 95., 108., 125., 144., 151., 155., 160., 164., 169., 173., 181., 192., 213., 218., 219., 220., 222., 229., 243., 246., 259., 260., 264., 280., 284., 290., 295., 299., 303., 308a., 311., 319., 324., 326., 328., 337b., 341., 342., 343., 345., 346., 353., 358., 367.

0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500 4000 4500 5000

szó/adat

Az egyes műfajok átlaga 672 1405 2044 2161 2438 2663 2948 4740

A korpusz átlaga 2446 2446 2446 2446 2446 2446 2446 2446

kalendárium verses próza világi próza törvénykönyv vallásos

próza bibliafordítás dráma prédikáció

36. ábra: A melléknévi modalis-essivusi rag középzárt alakjainak művenkénti átlagos előfordulása a különböző műfajú szövegrészletekben

Az alábbi térképen a nyílt és középzárt alakok területi megoszlása látható a szerzők születési helye szerint ábrázolva.

37. ábra: A melléknévi modalis-essivusi rag középzárt és nyílt alakváltozatainak megoszlása a szerzők születési helye szerint

Az ábra tanúsága szerint a középső nyelvállásúak az egész nyelvterületen el-terjedtek lehettek, ám számuk sehol sem haladta meg a nyílt alakok számát. A több művel a korpuszba került szerzők közül csak Dévai Bíró Mátyásra és Szik-szai Hellopeus Bálintra jellemző a középzárt alakok teljes kerülése, ám Méliusz Juhász Péter tíz művéből hétben, Bornemisza Péter három művéből kettőben, Batizi András két művéből az egyikben ugyancsak kizárólag nyílt alakokat használ. Kulcsár György három művéből egyben és Dávid Ferenc öt művéből egyben nem használ középzárt alakokat. A többi szerző (Valkai András, Pesti Gábor, Székely István, Ozorai Imre, Sylvester János, Sztárai Mihály, Weres Balázs) esetében mindegyik műben találhatók középső nyelvállású példák. Az egy szövegrészlettel a korpuszba kerültek között vegyesen vannak csak nyílt vagy mindkét alakváltozatot használók, ám ezen esetekben a mintavétel hibale-hetőségeit is számításba kell venni, csak a nagyobb mintákról jelenthető ki vi-szonylagos bizonyossággal, hogy melyik típusba tartoznak. Eszerint valószínű-leg a nyíltabb alakokat részesíthette előnyben Károlyi Péter, a Küküllei névtelen, Szegedi András és Nagybáncsai Mátyás, mivel terjedelmesebb mintájukban kizárólag nyílt alakok találhatók.⁹⁵

A fentiek alapján a melléknévi modalisi rag középzárt alakváltozata egy, a 16. század nyomtatott írásbeliségében még mindig élő, területi kötöttséget nem mutató archaizmusként tartható számon, amely azonban bizonyos szerzők és bizonyos műfajok esetében már kerülendő variánsnak számít, kialakítva ezzel az írásbeliség későbbi, következetes normáját a rag magánhangzójának nyíltságára vonatkozóan.