Könyvtárak, levéltári gyűjtemények

Települési közkönyvtárak, iskolai könyvtárak. A szovjetizálás első éveiben a közkönyvtárak (általában egy tető alatt volt a falusi klubokban a könyvtár, a mozi is), iskolai könyvtárak, intézményi gyűjtemények anyagait hatóságilag felállított bizottságok világították át, ezerszámra semmisítettek meg 1944 előtt kiadott, szovjetellenesnek minősített különböző műfajú magyar könyveket.

A megüresedett polcokat orosz és ukrán nyelvű szovjet propagandaanya-gokkal, szovjet írók kötelező olvasmánynak előírt műveivel árasztották el. Jó-formán a hatvanas évek elejéig a Kárpáti Kiadó magyar osztálya és az ungvári tankönyvkiadó által megjelentetett magyar nyelvű könyvekkel töltötték fel a könyvtárak állományát. A magyarországi könyvek behozatala a hatvanas évek elején indult be.

Az összevont kis települések és nagyobb községek közkönyvtárainak állo-mánya 5–15 ezer között mozgott. A magyar nyelvű könyvek aránya általában csak negyedrésznyi. Egy 1989-es felmérés szerint 130 olyan könyvtár műkö-dött vidékünkön, ahol magyar könyveket is kölcsönözhettek az olvasók, ez időben mintegy 200 ezer kötet volt az összállományuk.

A szovjet rendszer éveiben mindegyik oktatási intézményben működött könyvtár, már csak azért is, mert a tankönyvek központosított elosztási rend-szerben jutottak el a tanulókhoz, s ezt a könyvtárak bonyolították, s a mai

414 KANDRA-HORVÁTH Béla, HORVÁTH Sándor: Kárpátaljai roma zenészek. Enciklopédia. Ungvár,

Olekszandr Harkus kiadója, 2011.-6.old.

napig ők bonyolítják le. A tanulók kikölcsönzik a tankönyveket, s a tanév végén visszaadják a könyvtárnak.

A 80-as évek végén lehetővé vált szervezett keretek között könyvek hu-manitárius segélyként való behozatala Magyarországról nagyobb tételekben, ennek köszönhetően jutottak a könyvtárak új könyvekhez.

A Megyei Általános Tudományos Könyvtár idegen (magyar) nyelvű osztálya. A nyolcvanas évek elejétől a magyar könyvtárak ellátását Ungvá-ron a Megyei Általános Tudományos Könyvtár idegen nyelvű, ismertebb nevén magyar osztálya vállalta magára, melynek Hadar Piroska volt a vezetője. A könyv- és folyóiratcserék tekintetében kapcsolatban állt a budapesti Orszá-gos Széchényi Könyvtárral és más regionális, szakkönyvtárral. Az ungvári magyarság könyvbarátai, iskolai pedagógusok, egyetemi tanárok, humán és reálterületen kutatók, az egyetemisták a magyar osztály közvetítésével tud-ták beszerezni a keresett magyarországi szakirodalmat. Ezekben az években olvasóterme nagy forgalmat bonyolított le. Magyar közművelődési rendez-vényeknek, különböző szakmai tanfolyamoknak, ismertterjesztő előadások-nak, író-olvasó találkozóknak stb. is színteret biztosított.

Kárpátaljai Megyei Állami Levéltár. A szovjet érában a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltár épületébe nehezen lehetett bejutni, illetve az egykori Ugocsa, Bereg, Ung és Máramaros vármegyék ezredéves iratcsomóihoz, anya-gaihoz csak különleges engedéllyel lehetett hozzáférni.

A levéltári anyag, különösen a két világháború közti időszakban keletke-zett dokumentumok, könyv- és hírlapgyűjtemény nagy részét zárolták.

Csak a nyolcvanas évek végén tört meg a jég, az odakerült fi atal levéltáro-sok (Csatáry György, Baráth József) közreműködésével lehetett tanulmá-nyozni a levéltár különböző évjáratú dokumentumait.

15. Oktatás

A magyar tannyelvű oktatási rendszer megszervezésről, működtetéséről.

Vidékünknek az 1944–1991 közti oktatásügye alaposan kikutatott terület, amelyről Orosz Ildikó,⁴¹⁵ Fedinecz Csilla⁴¹⁶ és mások tollából elemző

tanul-415 OROSZ Ildikó: A magyar nyelvű oktatás esélyei Kárpátalján (Dokumentumgyűjtemény). Intermix kiadó,

Ungvár-Budapest, 1995.

416 FEDINECZ Csilla: Fejezetek a kárpátaljai magyar oktatás történetéből (1938-1991). (Offi cina Hungarica

VIII.) Budapest, 1999.

mányok sokasága született, és tudományos igénnyel megírt monográfi ák, do-kumentumgyűjtemények is készültek. Ezért a szovjet éra magyar iskolahálóza-tának megszervezéséhez, működtetéséhez csupán néhány megjegyzést fűzünk.

A nagy múltú, magyar tanintézmények, az állami és felekezeti iskolák, polgári fi ú- és leányiskolák, a szakmunkásképzők, tanítóképzők stb. min-denütt a szovjetizálás áldozatává váltak. Nevezetesen Ungváron a Drugeth Gimnázium, az Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnázium, a Tanítóképző Intézet, Munkácson az Árpád Fejedelem Gimnázium, a polgári fi ú- és leány-iskola, Beregszászon az állami gimnázium, Nagyszőlősön a polgári fi ú és le-ányiskola, Huszton a ruszin tannyelvű gimnázium magyar tagozata, Técsőn az állami polgári fi ú- és leányiskola tantestületének férfi tagjait a 0036. sz., a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsának határozata értelmében 1944. november 15–20. között a sztálini lágerekbe „malenkij robotra” hurcolták el. A 17–18 éves ungvári, munkácsi, beregszászi magyar gimnazistáknak sem kegyelmez-tek, fogollyá nyilvánításuk után a szolyvai gyűjtőlágerbe, onnét a szibériai munkatáborokba internálták őket. Levéltári adatok, túlélők visszaemlékezé-sei szerint sok fi atal az éh- és fagyhalál, a végelgyengülés áldozata lett.

A háborús viszonyok miatt nem mindenütt került sor tanévnyitásra. Az 1944/45-ös tanévben csak a beregszászi polgári iskolában folyt a tanítás, a magyar gimnáziumot 1944 decemberében szüntették meg, helyette ukrán iskolát hoztak létre. A megtorlások után a jól kiépült és alaposan felszerelt magyar oktatási intézményrendszert felszámolták, szétrabolták. A gimnazis-ták egy része a romániai Szatmárnémetiben, Máramarosszigeten, a szlovákiai Kassán, a magyarországi Vásárosnaményban és más városokban folytatta kö-zépiskolai tanulmányait. Közülük igen kevesen tértek vissza.

Kárpátalján a közoktatás, a magyar iskolák újjászervezése körülményesen indult meg. 1944. december 23-án és 24-én Ungváron megtartották az első pedagógusértekezletet a Zakarpatszka Ukrajina Néptanácsa oktatási mi-nisztériumának szervezésében, a szovjet oktatási rendszer kiépítésének főbb irányelveiről felhívást fogadtak el. 1945-ben államosították⁴¹⁷ az egyházi tan-intézeteket is. Kiderült az is, hogy a pártoktatás ideológusai a két világhábo-rú között diplomát szerzett kárpátaljai tanerőt megbízhatatlannak, a szovjet oktatási program végrehajtására alulképzettnek és nyelvpolitikai elvárások szempontjából alkalmatlannak tartották, ezért egyre több belső ukrajnai ukrán és orosz pedagógust irányítottak a vidék településeire. Ebben a

bizal-417 Lásd: Erről hozott döntést a Zakarpatszka Ukrajina Néptanácsának 1945. április 20-án 58. sz. alatt kiadott

dekrétuma.

matlansági zűrzavarban a letartóztatások, megtorlások, megaláztatások elől a képzett pedagógusok százai Magyarországra, Szlovákiába, Romániába és más országokba távoztak. A legnagyobb gondot a magyarlakta településeken is a nyomasztó káderhiány és taneszközhiány jelentette.

A párt utasítására az ungi, beregi, ugocsai falvak iskoláiba megbízható magyarul beszélő és értő ruszin/ukrán tanítókat vezényeltek, akiknek a köz-reműködésével megnyitották az elemi iskolákat. Az 1945/46-os tanévben 82 elemi, 17 hétosztályos iskola indult. Beregszászban például csak ukrán tan-nyelvű középiskola, ugyancsak ukrán tantan-nyelvű hétosztályos és két elemi is-kola megnyitását engedélyezték. Ebből az egyik a szülők kérésére magyar tan-nyelvű volt. Később az 1950/51-es tanévben 55 hétosztályos, 46 elemi volt.

Egyre több orosz-magyar, ukrán-magyar, illetve magyar tannyelvű elemi, általános iskola megnyitására, ezen belül párhuzamos osztályok indítására került sor a vidék magyar községeiben.

A magyar középiskolák engedélyezése csak Sztálin halálának évében in-dult el. Helyi pártpolitikai és az elszánt szülők közti egyeztetés folytán az első magyar tannyelvű középiskola az 1953/54-es tanévben Nagydobronyban, Mezőkaszonyban, Mezőváriban és Nagyberegen nyitotta meg kapuit. Több helyen kompromisszumos megoldás született, ennek jegyében főleg orosz, ritkább esetben ukrán oktatási nyelvű párhuzamos osztályokat szerveztek.

A Hruscsov-korszakban elindított, eleinte burkolt pártpropaganda az orosz tannyelvű osztályok megerősítését szolgálta, később a Brezsnyev-korszak ok-tatáspolitikájában nyíltan folyt az oroszosítás, illetve orosz tannyelvű szovjet iskolamodellt képzeltek el. A „homo szovjetikusz” típusú új emberfajta, illetve a kommunizmust építő szovjet ember, szovjetmagyar generáció kialakítása érdekében vidékünkön is internacionalista iskolarendszer kiépítését kezde-ményezték. A modell kiagyalói a nemzetiségi nyelvek elsorvasztását célozták meg, ezért az orosz nyelv oktatása mindenütt magas óraszámban folyt. A tel-jes magyar iskolahálózat az 50-es évek végére és a 60-as évek elejére alakult ki, amelyben több mint ezer képzett pedagógus dolgozott. Az 1958-as isko-latörvény alapján az 1960/61-es tanévtől a hétosztályos tanintézet helyébe egységesen nyolcosztályos iskolák léptek. A középiskolai osztályok 1966-ig három „9.,10.,11. osztályt”, 1966-tól két „9.,10. osztályt” jelentettek. 1974-től a nemzetiségi iskolákban kötelezően bevezették 6 éves kortól az előkészítő, népiesen szólva a „nullás” osztályt, amely 1989-től megszűnt, mert országos szinten is 6 éves kortól történt a beiskoláztatás. A módosított iskolatörvény többek között előírta, hogy az elemi négy, az általános öt, a középiskola két

osztály. A nemzetiségi óvodák számára nem írt elő külön kidolgozott tanme-netet, tantervet.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a beiskolázás csúcsesztendeje az 1963/64-es tanévben volt. A száz magyar iskolában közel 24 ezer gyerek ta-nult. Az iskolák és a tanulók számának csökkenése az 1966/67-es tanévtől indult el, a tanulók száma 21,8 ezer. Az 1968/69-es tanévben 93 magyar okta-tási nyelvű tanintézmény működött, ebből 18 közép-, 58 általános, 17 pedig elemi iskola. Egyértelműen rosszabbodott a helyzet: az 1988/89-es tanévben 17,1 ezerre csökkent a tanulók száma. Ebben a mintegy 25 éves időszakban ment végbe az ún. internacionalista (két, esetenként három tannyelvű – ma-gyar-orosz, magyar-ukrán, magyar-ukrán-orosz – iskolák) tanintézmények erőszakos térhódítása, mintegy 4 ezer magyar gyerek a továbbiakban nem részesült magyar oktatásban. Az igazat megvallva, a szovjet propaganda által behálózott szülők igen jelentős része ezekben az években orosz vagy ukrán iskolába íratta gyermekét, mondván, hogy „az életben jobban fog érvénye-sülni.” Amikor a 80-as évek végén a „homo szovjetikusz” modell kudarcot vallott, akkor kezdett el a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak létszámmu-tatója növekedni.

A magyar értelmiség szakmai szervezetben tömörülő képviselői – a rend-szerváltás küszöbén – már olyan magyar nyelvű oktatási intézményhálózat kialakítását követelték, amely az óvodától az egyetemig biztosította volna a magyar ajkú gyerekek anyanyelvi oktatását.

Tanítóképzők átszervezése. A két világháború közti és utáni tanítókép-zőket rendeletileg⁴¹⁸ átszervezték, később az ungvárit 1950-ben megszüntet-ték. 1947-től az általános tanítóhiány miatt a huszti középfokú tanítóképző-ben magyar csoportokat indítottak, ahol az első csoport 1950-tanítóképző-ben végzett. A tanintézetet 1950-ben a magyar csoportokkal együtt áthelyezték Munkács-ra, ahol a rendszerváltásig tanítóképzőként működött. A munkácsi tanító-képzőn kívül magyar nyelven oktató szakmunkásképzők, szakközépiskolák nem voltak.

Az ungvári középfokú intézet helyébe tanítóképző főiskolát nyitottak, amelynek keretében az 1953/54-es tanévben Magyar Nyelv- és Irodalomtu-dományi Kar nyílt, azonban központi utasításra a főiskolát megszüntették. A magyar szakosok az UÁE orosz nyelv és irodalom szakán folytatták

tanulmá-418 Lásd: Erről hozott döntést a Zakarpatszka Ukrajina Néptanácsának 1945. július 3-án 58. sz. alatt kiadott

dekrétuma.

nyaikat, a továbbiakban fakultatív órakeretben vették fel a magyar nyelvet és irodalmat. Két évfolyam részesült ebben a képzésben. Valamennyien oroszta-nárokként helyezkedtek el a magyar iskolákban.

Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó (Ungvár, 1946). A magyar iskolák folyamatos tankönyvellátásával a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó 1946-ban létrehozott ungvári szerkesztőségét bízták meg. Tapasztalt pedagógusok bevonásával magyar nyelv és irodalom tankönyvek készültek. A fancsikai Kutlán István pedagógus és festő volt az első magyar ábécéskönyv szerzője, amely 1947-ben jelent meg. A többi tantárgy könyveit oroszból vagy ukrán-ból betűhíven fordították. Eleinte a szovjet szerzőktől hivatalosan kijelölt, kötelező olvasmánynak szánt műveket is fordítottak és jelentettek meg.

UÁE Magyar Filológiai Tanszék (1965, Ungvár). Az alaposabb tudás-sal és a szovjet világnézeti neveléssel felvértezett magyar pedagógus-utánpót-lás érdekében az 1946-ban alapított Ungvári Állami Egyetemen 1963-ban önálló magyar fi lológiai szakon megindult a magyar nyelv- és irodalomtaná-rok képzése, ahol a tantárgyak jelentős hányadát nem magyarul adták elő.

1965-től az önálló Magyar Filológiai Tanszék hivatalosan is létre jött. Tény és való, hogy a magyar értelmiség (tanárok, szerkesztők, újságírók, irodalmá-rok) képzésének egyetlen fellegvára volt. Az UÁE többi karán az ide bejutott magyar hallgatók csak oroszul és ukránul tanultak.