A csehszlovák időszakban az új politikai helyzet előidézte Kárpátalja politi-kai elszigetelődését, ennek ellenére a kreatív képzőművészek vállalkoztak a magyar művészeti élet közegének helyi megteremtésére. Igyekeztek megőriz-ni szuveremegőriz-nitásukat, és a különböző akadályokat leküzdve megteremtették saját alkotóműhelyeiket, kiállítási fórumaikat.
A Munkácsi Művész Klubot másnevén a Ruszinszkói Festőművészek Klub-ját 1921 januárjának első hetében hozták létre (a kezdeményező bizottság:
Beregi Sámuel, Boksay József, Erdélyi Béla, Virágh Gyula, Katrics József festő és iparművész, valamint mások). Virágh Gyula (Huszt, 1880.–Mun-kács, 1949.) festő lett az elnöke, aki korábban Münchenben és Budapesten tanult. 1903-ban Munkácson telepedett le, végigharcolta a világháborút. A
„Művészklub erős, egységes elindulást jelent Kárpátalja művészéletében” – em-lékezett vissza a klub egyik alapítója, Erdélyi Béla. – „E művészklub tagjai:
Beregi, Boksay, Erdélyi, dr. Hothyné, dr. Ruszinko, Virágh és Vitéz. Az akkor még fi atal festők az arcképfestészetben kitűnő Beregi és a dekoratív templomfes-tészetben értéket képviselő Virágh voltak az egyesület szeniorjai.”113
A Művészklub kiállító tagjai (Beregi Sámuel, Boksay József, Erdélyi Béla, Virágh Gyula) megalakulásuk idején nagyszámú közönséget vonzó
Mirákulum. Drótvasút. Bratislava, Madách, 1983; SIMON Menyhért. Írtam lelkes, ifjúi hittel. Válogatott versek. Összeállította: BAGU Balázs. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1998, ILKU Pál: Az osztály zendűlői (a cenzúrázott Lendület eredeti szövege), Budapest, 1949. (A cseh, szlovák, lengyel és ukrán for-dítások 1951-ben, illetve 1971-ben jelentek meg.) SÜTŐ Kálmán: S az életemet széjjelosztom... Válogatott versek. (A költő előszavával. BALLA László elemző utószavával), Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1984; Holdarc-ba nézve, Összegyűjtött versek. NAGY ZOLTÁN Mihály utószavával, Galéria Kiadó, Ungvár, 1992.
112 Antológiák: Lecke. Kárpátaljai magyar elbeszélők a XX. századból. Összeállította és az utószót írta:
GORTVAY Erzsébet. Az antológia szerzői: Demjén Ferenc, Herpay Ferenc, Nátolyáné Jaczkó Olga, Rácz Pál, Tamás Mihály stb. Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 2001. Verecke. Kárpátaljai magyar költők a XX.
századból. (Antológia). Összeállította és az utószót írta: GORTVAY Erzsébet. Az antológia szerzői: Dem-jén Ferenc, Fülöp Árpád, György Ferenc, Győry Dezső, Ják (Jakubovits) Sándor, Kiss László, Mécs László, Prerau Margit, Sáfáry László, Simon Menyhért, Sütő Kálmán az 1919-1944 közti korszakból. Ungvár-Bu-dapest, Intermix Kiadó, 2003.
113 Erdélyi Béla: Képzőművészet. – In: Csíkvári Antal (szerk): Ungvár és Ung vármegye. Budapest. 1940.
154. p.
tárlaton mutatkoztak be, amelyen Medgyaszay Vilma budapesti színésznő is fellépett. A korabeli sajtóhírekből (Tyukodi Pajtás, Kárpáti Híradó, Új Ke-let, KözéKe-let, Munkácsi Közlöny, Az őslakó, Kárpáti Futár, Magyar ÉKe-let, Füg-getlen Újság, Munkács, Az Élet) és más eseménykrónikákból114 az is kiolvas-ható, hogy a munkácsi csoportosulás a 20-as és a 30-as években, sőt a 40-es évek elején a vidék művészeti életének formálásában, árusítással egybekötött kiállítások, vándortárlatok, művészeti fórumok, művésztelepek, rajziskolák, művészeti témájú ismeretterjesztő előadások megszervezésében, Kárpátalja viszonylatában is aktív és vezető tevékenységet fejtett ki. Egyes tagok Mun-kácsnak is köztéri emléktáblákat, szobrokat alkottak. Ipar- és képzőművé-szeti tárlataiknak, bemutatkozásaiknak helyet adott a munkácsi városháza, a Csillag Szálló, az új Tannenbaum-szalon, a munkácsi iparművészeti iskola, a gimnázium kiállítóterme, a Kereskedelmi Kör nagyterme is. A Művészklub agilis tagjai tartották a kapcsolatot a magyarországi és budapesti, az erdélyi és felvidéki, valamint a müncheni, párizsi művészekkel, alkotóműhelyekkel, kölcsönös tárlatok résztvevői voltak. Bekapcsolódtak a Th orma János mester által vezetett nagybányai művésztelep munkájába is. Szakmai együttműkö-dés alakult ki a szlovákiai, cseh, lengyel és az oroszországi képzőművészek egyes képviselőivel. A nagybányai festőiskola számon tartott képviselője volt Katz Márton (1912–1943) zsidó származású képzőművész is.
A Munkácsi Művészklub sokrétű tevékenységéből a teljesség igénye nélkül csupán néhány példát, adatot említünk. A Művészklub az év végén Bereg-szászban téli tárlatot rendezett Kárpátalja és Kelet-Szlovenszkó festőművé-szeinek alkotásaiból. Ősszel Ungváron Angyal Géza festőművésznek és gra-fi kusnak, Bayer Ágost festőművésznek volt kiállítása.
1922-ben Ungváron előbb önálló bemutatkozási lehetősége volt Boksay Józsefnek, majd a Művészklub tagjainak – Erdélyi Béla, Boksay József, Vi-rágh Gyula, Grabovszky Emil, Ijjász Gyula – műveit láthatta a közönség.
Bemutatkozott több magyarországi alkotó is.
1922–1923 fordulójának nagy eseményei voltak a Petőfi születésének centenáriuma alkalmából tartott ünnepségek. Az 1920-as években tűnt fel Spaláné Benes Miláda ungvári festőművész. A közös tárlatok sorában nagy feltűnést keltett az 1926-os ungvári (Boksay József, Novák Andor, Vaczik Th eodor, Szay Károly), az 1933-as munkácsi képzőművészeti seregszemle, amelynek anyagát utána csehszlovákiai körútra vitték.
114 Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918–1944 (2002).
1926 márciusában Bánsághy Vince szlovenszkói festőművész alkotásait a Csillagban tekinthették meg az érdeklődők.
1927-ben az ungvári tárlaton a munkácsiakat Erdélyi Béla képviselte, amelyen Bócsai, Kelem József, Novák Andor is jelen volt képeivel.
1928 áprilisában budapesti festők (Iványi–Grünwald, Lencz, Szüle, Nyáray, Glater, Olgyay, Komáromy–Katz, Újvári, Dudits, Juszkó) kép-vásárral egybekötött kiállítást rendeztek a munkácsi Csillag Szálló „nyári”
helyiségében.115
1930-ban Benjamin Herman akadémiai festőművész, kitűnő portréfes-tő látogatta meg Munkácsot.
1931-ben a város vendége volt Bányász István akadémiai festőművész.
Nyáron a kaszinóban a munkácsi Bukovinszky Gyula fi atal festőművész debütált.
1933–1934-ben a munkácsi városháza adott otthont a kárpátaljai festők időszaki kiállításának.
Az 1935-ös esztendő egyik legfontosabb munkácsi eseménye: télidőben d’van Sárospataky László a prágai akadémia növendéke 25 munkáját a Tannenbaum-szalonban állította ki, akit a sajtó Kárpátalja legifj abb tehetsé-gének nevezett.116
1936-ban is pezsgő képzőművészeti életről számolnak be a lapok. A Munkácsi Művészklub Ijjász Gyula kárpátaljai festőművésznek szervezett kiállítást. A klub alapító tagjainak munkáit bemutatták a vidék nagyobb városaiban. Érdekességként említhető meg Lahita Ernő munkácsi festőmű-vész egyedi teljesítménye, aki 1936 áprilisában különféle magvakból rakta ki Hrabár Konstantin kárpátaljai kormányzó életnagyságú képét. Az alkotást a művész eladta Ungvár városának.
Többek között az év elején munkácsi festők is részt vettek az ungvári kiál-lításon. Nagy sajtóvisszhangja volt a Latorca-parti városban a Boksay József, továbbá Erdélyi Béla és testvére, Hrz Erdélyi János tájképeit bemutató kiál-lításnak, aki a budapesti iparművészeti főiskolán tanult. A pozsonyi februári vándortárlaton Erdélyi mellett Virágh Gyula is képviseltette magát festmé-nyeivel. Az őszi ungvári tárlaton Erdélyi Béla fi atal festőművészeket (Gál Emma, Sárkány Baba /Jolán/) mutatott be. Az utóbbit a portréfestészet nagy ígéretének tartotta.117
115 Őslakó, II. évf. 1928. április 22.
116 Új Kelet, III. évf. 1935. február 2.
117 Munkácsi Közlöny, III. évf. 1936. szeptember 30.
1937-ben méltatták Remes Ferdinánd festőművész negyedszázados alko-tói jubileumát. 1938 februárjában párizsi kiállításon mutatták be a kárpátaljai festők műveit. Az 1930-as években jelentkeztek Sárkány Baba (Jolán), Lahita Ernő, Boreczky Béla, Koczka András, Soltész Zoltán festőművészek.
1937-ben ungvári alkotókkal állított ki például Dobos Endre munkácsi festőművész.
A Munkácsi Művészklub meghívására időről időre kiállítottak Kárpát-alján magyarországi festőművészek is (Bayer Ágost, Knicht Sára, Mund Hugó, Iványi Grünwald Béla, Benjamin Herman, Apáti-Abkarovics Béla, Rottmann Mozart, Rudnay Gyula, Lakos Alfréd, Magyar–
Mannheimer Gusztáv és mások).
A nagybányai festőiskola mintájára 1926 nyarán Erdélyi Béla festőiskolát szervezett Munkácson, majd Ungváron. Mint ismeretes, Erdélyi 1916-tól a munkácsi tanítóképző rajztanára, 1918–1922 között igazgatója, majd münche-ni tanulmányútja után 1927-ig ismét Munkácson oktatott, tehát a munkácsi művészeti élet vezető személyisége lett, aki a tanintézetben is felkarolta és támo-gatta a tehetséges fi atalokat. A nemes kezdeményezést a helyi képzőművészek és művészetpártolók is támogatták. A telep és az iskola vezetését Mousson Ti-vadar festőművészre bízták, aki több kiállítást, festőtábort és más rendezvényt is támogatott, szervezett.118 A festőiskola vezető tanítómesterei, főként Boksay József és Erdélyi Béla,119 fellendítették a munkácsi és az ungvári, illetve a kár-pátaljai művészeti életet, gyarapították a pályakezdő alkotók szakmai tudását.
1927-től Erdélyi Béla az ungvári tanítóképzőben folytatta rajztanári tevé-kenységét. Így a Munkácson kezdeményezett és Ungvárra áthelyezett szabad-iskola az Ung-parti város hajdani leánypolgárijában (ma: 1. sz. középszabad-iskola) a folyó év őszétől tovább működött. A tandíj csekély volt, a szegényebbek in-gyenesen járhattak ide. Az iskola „pártfogásába vette a tehetségeseket, és ennek eredményeként az ifj ú nemzedék közül sok olyan értéket termelt ki, akik nagy és biztató ígéretei Kárpátaljának.”120 Boksay naturalizmusa és impresszio-nizmusa, valamint Erdélyi expresszionizmusa nagy hatással volt különösen Koczka Andrásra, Boreczky Bélára, Kontratovics Ernőre, Petky Sán-dorra, Dobos Endrére, Soltész Zoltánra, Dvan Sárospataky Lászlóra, Hrz Erdélyi Jánosra, akik a szabadiskola legtevékenyebb növendékei lettek.
Később a kárpátaljai festők második nemzedékének jeles tagjaivá nőtték ki
118 Kárpáti Híradó, III. évf. 1926. június 16.
119 Keleti Újság, VII. évf. 1927. november 26.
120 Erdélyi Béla: Képzőművészet…, -154. o.
magukat. Balla László szerint: „A kárpátaljai művészet fejlődése szempontjá-ból az iskola működése szinte felmérhetetlen jelentőségű, innen kerül majd ki a nagy második nemzedék nem egy kimagasló egyénisége.”121
A kárpátaljai művészeti élet harmadik döntő eseménye, hogy 1931-ben Boksay József monumentalista és realista festő és Erdélyi Béla realista, modernista és impresszionista festő, valamint cseh festők (Bedrich Odian, Jaroslav Kaigl) kezdeményezésére Ungváron megalakult a Podkarpatszka Ruszi [Kárpátaljai] Képzőművészek Szövetsége. A helyi magyar sajtóban Kár-pátaljai Képzőművészek Egyesülete néven futott.
Ennek a háború elvesztéséig Erdélyi Béla volt az elnöke,122 aki később született tanulmányában megfogalmazta az alkotóközösség célját is: „A közös szociális érdek a művészeket nemzetiség és valláskülönbség nélkül egy táborba tömörítette… Az egyesület művészeti irányítása főleg Boksay és Erdélyi nevé-hez fűződik. A komoly művészet kifejlődéséért Erdélyi nagy harcot folytatott az autodidakták és a dilettánsok ellen… az ifj ú művészek bekapcsolódásával az egyesület évről évre megrendezte sorozatos kiállításait.”123
Az egyesület vezetősége: Erdélyi Béla elnök, Endrédy György alelnök, Koczka András titkár. A választmány tagjai: Apáti–Abrakovics Béla, Do-bos András, Manajló Tivadar, Hrz Erdélyi János, Soltész Zoltán. A bírá-ló bizottság tagjai: Apáti–Abrakovics Béla, Boksay József és Erdélyi Béla.
A fentebb felsoroltakon kívül az egyesület tagja volt a zsidó származású Bruck-tanítványnak tartott Beregi Sámuel/Welber Sámuel124 (Munkács, 1876–1943) jeles portréfestő, a prágai Iparművészeti Főiskolát végzett, ruszin családból származó Manajló Tivadar, aki kiváló ismerője a ruszin ornamentnek és dekorációnak, az Amerikát, Münchent, Párizst bejárt és Ungváron letelepe-dett Ijjász Gyula (Ungvár, 1874–1943) festőművész. Fiatalon kiment az USA-ba, fi zikai munkát végzett, közben rajziskolába járt. 1900–1902 között Mün-chenben Hollósy Simon tanítványa volt. Visszatért Amerikába, a Th e New York Times rajzillusztrátoraként tevékenykedett. 1910-től Párizsban tanult. A világ-háború idején önkéntes haditudósító, majd Ungváron telepedett le, itt alkotott.
Az 1920-as évek második felében még egyszer megjárta a tengerentúlt.
Ugyancsak Ungváron élt és alkotott a Vaszari- és Benghard-tanítvány, Péter Imre, továbbá Gottlieb Dezsőné sz. Blum Margit és Sárkány Jolán,
121 Balla László: Erdélyi Béla és kortársai…, -17. p.
122 http://www.foruminst.sk/hu/9/xml/0/a_csehszlovakiai_magyarok_lexikona/1/878/karpatalja_
kepzomuveszete/skat-lex_egy
123 Erdélyi Béla: Képzőművészet…, -154. p.
124 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tért vissza.
Dobos Endre, a Munkácsról indult Virágh-tanítvány, Bukovinszky Gyula és a fancsikai Kutlán István, aki Prágában, Párizsban és Nagybányán folyta-tott szakmai tanulmányokat.
Az egyesület tagjai minden évben (Ungváron, Munkácson, Kassán, Po-zsonyban, Brünnben, Prágában stb.) megrendezték csoportos és egyéni kiállí-tásaikat. Sorozatos színes művészlapokat adtak ki, művészettörténeti előadá-sokat tartottak, nyári művésztelepeket (Hajasdon, Uzsokon) működtettek.
Egy 1924-es kiállítás katalógusa felsorolta a kárpátaljai iparművészeket.
Az 1920-as években emlegette a sajtó Walentinyi Ida, Varga Irén iparmű-vészeket, az 1930-as években a munkácsi Bíró Istvánt ugyanezen a területen, valamint a munkácsi Ádám Gyula, Ortman Rezső szobrászokat.
Ismert volt Markovics Antal munkácsi fotográfus, akit Budapesten és a felvidéki iglói (jelenleg Szepesújhely vagy Szepesújfalu, szlovákul Spišská Nová Ves) iparkiállításon is kitüntettek. A hivatásos fotográfusokat egybe-tömörítette az 1933. április 5-én alakult Ruszinszkói Fényképészek Szövetsége, melynek tagjai elhatárolódtak az amatőr fényképészektől, mivel azok „rontot-ták a hivatásosok egzisztenciáját.”
Ungváron megrendezték az I. Podkarpatszka Ruszi Iparkiállítást több mint 600 csehszlovák, lengyel, román, német, magyar, svájci, belga kiállító részvételével.
Az iparművészek közül országosan is kiemelkedőnek minősül Egry Ferenc, a csehszlovák parlament szenátora, 1938 után a Magyar Országgyűlés képvi-selője által vezetett kisgejőci harangöntöde, amelyet az Egry-család 1793-ban alapított, és egészen a II. világháború végéig működött. A cég megalakulásától kezdve több művészi szinten kivitelezett Egry-harangot avattak Kárpátalja szá-mos településén a római katolikus, a görögkatolikus, a református templomok-ban. A kiállításokon rendszerint aranyérmet nyert. Keresetéből adományozott pártcélokra, kultúraszolgálatra, megesett, hogy a harangot ingyen adta vala-mely kárpátaljai egyházközségnek, felekezeti megkülönböztetés nélkül.125