A politikai pártokon kívül a kárpátaljai magyarság körében is mozgalom indult a magyar kultúra ébrentartásáért. Erre jó lehetőségnek tűntek a köztársaságszerte kevésbé kihasznált Járási Közművelődési Tanácsok.
A Beregszászi Járási Közművelődési Tanács például 1922-ben kez de-ményezte a többek között kulturális missziót vállaló Néplap megjelentetését.
Első szerkesztője Petách Endre lett, majd a beregszászi mellett a nagyszőlősi
31 POPÉLY Gyula: Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945. Írók szakszervezete Széphalom Könyvműhely Régió, 1991.
32 A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 42. kötet. I. Budapest, 1912.
33 BOTLIK József-DUPKA György: Ez hát a hon... Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből, 1918-1991. Mandátum-Universum, Budapest-Szeged, 1991.
34 DUPKA György. Autonómia-törekvések Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2004.
35 FEDINEC Csilla: 2002. -87. p.
és ungvári járások közművelődési tanácsait egybefogó dr. Szerényi Ferdi-nánd, a Masaryk-akadémia későbbi főtitkára vette át a lap irányítását. A Néplap rendszeresen foglalkozott a Munkásgimnázium és a Szabad Líceum előadássorozataival. A népfőskolai természettudományi és történelmi is-meretterjesztés mozgalmába a lapon keresztül bekapcsolódott az 1921-ben Beregszászba költözött Czabán Samu pedagógus, író, aki a téglagyári mun-kások körében is megfordult. Ugyancsak sokat foglalkozott a lap a népveléssel, a falu kulturális életével. Hírt adott az aktívan és színvonalasan mű-ködő nagypaládi, tiszapéterfalvai, gödényházi stb. színjátszócsoportokról. A kárpátaljai magyar aktivizmus képviselői – felismerve, hogy ez a kisebbségi önvédelem leghatásosabb fegyvere – továbbra is a népművelésre fektették a fő hangsúlyt. Ez a tudat egy ideig egységfrontba tömörítette az egymástól eltérő elveket valló polgári és baloldali értelmiséget.
Eredményes vállalkozásba fogott a Magyar Munkaközösség is, amelynek tagjai 1932 márciusában Munkácson elindították a Magyar Írást, amely 1936 végéig állt fenn (a lapról később bővebben szólunk).
1926 és 1932 között bontakozott ki a Sarló néven ismertté vált magyar népművelői mozgalom, amely a regös járásból indult ki. A sarlósok részt vettek az országos magyar könyvtár könyvgyűjtési akciójában, az így kapott mesekönyveket olyan magyar iskolákba juttatták el, ahol nem volt ifj úsági könyvtár. A regös diákok ilyen módon Kárpátalján például három ifj úsági könyvtárat alapoztak meg. A csoport vezetői egy ezer oldalas átfogó kisebb-ségi magyar szociográfi át akartak készíteni, de csak két kiadványuk valósult meg. Ezek egyike kárpátaljai vonatkozású: 1934-ben jelent meg Beregszászon Bene község jelene és múltja címmel, amelyben Mónus Gyula és Szerényi Ferdinánd egy beregszászi járási település társadalmi viszonyait vizsgálta.
Az országos magyar kulturális tömegszervezetek közül ismertté vált a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület komáromi központtal, amelynek hato-dik működési körzete Kassa volt. Ez kezdett el Kárpátalján is tevékenykedni, helyi szervezeteinek kialakítására csak a harmincas évek derekán került sor.
A húszas évek elején Ungváron – egyéb szervezet híján – „a keresztényszo-cialista párt női szakosztálya” járt az élen a népművelésben. Hetente rendezett irodalmi délutánokat a római katolikus fi úiskola nagytermében, rajta kívül a Katolikus Leányklub tartott számos kultúrestet. Ez időben alakult a Mozaik Kultúregyesület Ungváron a műkedvelő színjátszás fellendítésére. 1920 ápri-lisában már előadással mutatkoztak be, s a húszas évek végéig számos rendez-vényt tartottak a Magyar Kaszinó nagytermében. Eredményesen, de szerény
eszközökkel tevékenykedett ez időben az ungvári Katolikus Legényegylet és a Református Kör is.
A csehszlovák kormány anyagi támogatásával 1929-ben megalakult a Kárpátaljai (Podkarpatszka Ruszi) Országos Közművelődési Szövetség, mely-nek célja: a területen élő nemzetiségek kulturális életémely-nek összefogása. Tevé-kenységétől természetesen kormánypártiságot vártak el.
Ellensúlyozására, Rácz Pál lapszerkesztő kezdeményezésére, 1931-ben Ungváron létrehozták a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesületet. A kezdeti nehézségek után 1933-tól Wellmann Mihály lett a vezetője, akinek irányí-tásával a következő években Kárpátalja csaknem minden városában és ma-gyarlakta településén helyi szervezeteket alakítottak. Számuk 1938-ban már 42 volt. Legnagyobb szabású rendezvényük az 1935 áprilisában Tiszaújlakon tartott Rákóczi-emlékünnepély volt, amelyen több mint tízezren vettek részt, magyarok, ruszinok és románok. A Magyar Kultúregyesület bekapcsolta a közművelődési munkába a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (MAKK) ungvári diákszervezetét, az ungvári Magyar Keresztény Rákóczi Munkás Cserkészcsapatot és a Podkarpatszka Ruszi Magyar Nőegyletet is, amely elő-adások sorát tartotta a magyarlakta falvakban.
Ungvár fontosabb közművelődési szervezetei közül első hely illeti meg a kiváló, országos szinten aranyérmeket kiérdemelt Dalárdát (1866), de ide sorolandó a Nőegylet és Gyermekbarát Egyesület (1875), a Kereskedő és Iparosifj úság Önképző és Segélyező Egyesülete (1880), a Katolikus Legényegy-let (1888) és a Katolikus Kör (1894). Az utóbbiak a római és görögkatolikus lakosság vallásos és irodalmi életében játszottak fontos szerepet. Életképes szervezetként munkálkodott az Ungvári Református Iparosifj úság Egyesü-lete (1901), 1920-tól pedig a Református Ifj úsági Egyesület (elnöke: Györke István lelkész) is. Színvonalas irodalmi, zenei és színielőadások fűződnek az Ungvári Leányok Erzsébet-köréhez (1903). Kulturális téren az ungvári Keres-kedelmi Csarnok (1908) is elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki.36
A cseh uralom alatt alakult az ungvári Mozaik magyar irodalmi és mű-vészeti egyesület, a Magyar Kultúregyesület, a Keresztényszocialista Párt női szakosztálya, az Ungvári Atlétikai Klub, amelyek a húsz év alatt a magyar kul-túra ébrentartásában vezető szerepet töltöttek be. Ungvár egyik krónikása szerint „tevékenységük matinék, kultúrelőadások, irodalmi összejövetelek szer-vezésében és rendezésében merült ki, több alkalommal szerepeltettek
magyar-36 KAMINSZKY József dr.: Az egyesületi élet. In: Ungvár város és Ung vármegye. Vármegyei szociográfiák IX-X. Szerk. CSÍKVÁRI Antal. Budapest, 1940. -154-156. p.
országi és erdélyi írókat nagyszabású irodalmi estek keretében. E téren szintén megnyilvánult egyes főtisztviselők gyűlölete a magyar kultúra ellen, amikor több esetben egyes magyar írók bejövetelét nem engedélyezték. Ungvár magyar-ságának azonban nemcsak külső sötét erőkkel kellett szakadatlan küzdelmet folytatnia kulturális téren, hanem olykor-olykor a belső soraiban megnyilvánu-ló átkos közönyösséggel is. (…) egyre gyakrabban kellett felrázni és kulturális kötelességeire fi gyelmeztetni Ungvár magyarságát, hogy nyilvánosan is fennen hirdesse, miszerint él nyelvében is, kultúrájában is. 37