A képzőművészet a „hivatalos” szocialista realizmus útján

Az Erdélyi-nemzedék szétverése, „átnevelése.” Az 1931-ben megalakult Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete tagjainak a fele 1944–1945 után szét-szóródott, nyomtalanul eltűnt. A Kárpátalján maradottak³⁴¹ már 1945. június 14-én megrendezték első „zakarpatszka ukrajinai képzőművészek reprezen-tatív” kiállítását az ungvári szakszervezetek székházában.³⁴² Kiállítók: Erdé-lyi Béla, Manajlo Tivadar, Boksay József, Koczka András, Grabovszky Emil, Rosenberg Miklós, Boreczky Béla, Dobos Endre, Soltész Zoltán, Sárkány Jolán, Kutlán István. A pályakezdő fi atalok közül jelen volt mun-káival Petky Sándor, Kálna Béla, Szőke István, Jordán Tibor.

Sándor László a következőképpen értékelte a nem mindennapi sereg-szemlét: „…a borzalmas világégés után ilyen kitűnő gárda vonult fel. Kétség nem fér hozzá: nem új, nem most született meg a kárpátukrajnai képzőmű-vészet. Hosszú, több évtizedes fejlődési folyamat eredménye ez. Hagyományai vannak már ennek a piktúrának…”³⁴³

A Sztálin-korszakban ez volt az első és egyben utolsó olyan tárlat, amelyen a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete tagjainak bemutatott munkái még az 1945 előtt elért, magas művészeti és szakmai színvonalat képviselték. A továb-biakban a szovjet művészetpolitikusok ezt az irányvonalat a „hanyatlás állapo-tában levő burzsoá kultúrá”-nak minősítették. A keletről érkezett moszkvai, kijevi tanácsadók a kulturális életet is erőteljesen szovjetizálták. Többek között az Erdélyi és Boksay által létesített kárpátaljai festőiskolát érték támadások.

Az iskola képviselőit giccsfestőknek igyekeztek beállítani, s a „hivatalos” szoci-alista realizmust erőszakolták rájuk. A pártvezetőség utasítására a kárpátaljai mérvadó festők (Erdélyi Béla, Boksay József, Koczka András, Boreczky Béla, Kontratovics Ernő, Soltész Zoltán, Manajlo Tivadar, Grabovszky

341 BOTLIK J.–DUPKA Gy.: Ez hát a hon... Mandátum–Universum, Budapest–Ungvár 1991.

342 Megnyílt a képzőművészek országos kiállítása. – In: Munkás Újság, 1945. VII. 15.

343 SÁNDOR László: Az országos művészeti kiállításon. – In: Munkás Újság, 1947. VII. 22.

Emil, Vaszil Szvida, Glück Gábor, Kassai Antal) ún. szocialista agymosá-son estek át, átnevelő szovjet művésztáborokba küldték őket.

Az „átnevelt” és „betört” kárpátaljai művészek az 50-es években rendezett megyei, köztársasági, össz-szövetségi kiállításokon csak olyan művekkel ve-hettek részt, amelyek a „szocialista valóságunk realisztikus felfogásáról és visz-szaadásáról tanúskodnak.”³⁴⁴

Az ideológiai front kegyetlen támadásai Erdélyi Bélát is megviselték, a korábban kivívott címeitől, rangjától megfosztották, emiatt az 50-es évek vé-gén emberi és művészi válságba süllyedt. Erdélyi kortársa, Boksay József nem volt vezéralkat, a hatalommal kompromisszumot tudott kötni, elvárásait tel-jesítette, kerülte a konfl iktusokat, lelki nyugalmát megőrizte, ezért magas kort ért meg, 84 éves korában távozott az élők sorából.

Az Erdélyi-nemzedékhez tartozók – az 50-es, 80-as években a kommu-nista ideológia pressziója alatt tartott festők, köztük Grabovszky Emil, Manajló Tivadar/ Fedor, Koczka András, Soltész Zoltán, Petky Sándor, Kontratovics Ernő/Erneszt, Glück Gábor , Szőke István, Habda Lász-ló, Sztaskó Gyula, Bedzir Pavlo/Pál, Kassai Antal, Balla Pál, Volodímir Mikita, Sütő János, Medveczky Miklós, Medveczkyné Luták Edit és má-sok – keze alól sorra kerültek ki a háború és a partizánmozgalom jeleneteit felelevenítő hatalmas méretű kompozíciók, az illegalitásban harcolt kommu-nisták arcképei, a politikai vezetők, a szocialista munka hőseinek, az élenjá-ró fejőnőknek teátrális beállítású portréi, a termelési képek stb. A gondola-ti grafi ka, festészet, a fi gurális művészet teljesen háttérbe szorult. A rejtett apolitizmus területét választva a legnagyobb festőink is inkább tájképeket, falusi zsánerképeket, csendéleteket festettek. A „befutott” művészek között, bár többen „magyar nevűek”, „magyar származásúak”, alkotásaikat nem a

„magyar lélek” szülte, Erdélyi Béla örökségétől messze eltávolodtak.

Kivételt talán csak a 60-as években jelentkezett Horváth Anna és Ga-ranyi József hagyományőrző és -megújító munkássága képez, valamint a modernista törekvések jeles képviselője, Szemán Ferenc. Ugyanakkor élet-művük nagyságát és művészi kvalitásukat tekintve jelentős alkotónak számí-tanak – többek között – Koczka András, Soltész Zoltán, Sztaskó Gyula, Habda László, Kontratovics Ernő, Kassai Antal és mások. Közülük néhá-nyan a plein-air festészet hiteles, művészi értéket képviselő alkotóivá váltak.

344 SÁNDOR László: Kárpátontúl képzőművészetéről. – In: Naptár 1958. Kárpátontúli Területi Könyvkiadó,

Uzshorod, 1957. -20. o.

Az Ungvári Képzőművészeti Főiskola. A szovjet rendszerben reményke-dő Erdélyi Béla az ungvári festőiskola bezárása után 1945 elején létrehozta az Ungvári Képzőművészeti Főiskolát³⁴⁵, amelynek rektora lett. Művészeti tanár-ként Boksay József is segítette munkáját. Féléves működés után az Ungvári Képzőművészeti Főiskolát felszámolták, örökébe lépett az Ungvári Iparművé-szeti Szakiskola, amelynek 1945-ben első igazgatója Erdélyi Béla lett. 1949-ben a kozmopolitának kikiáltott Erdélyi Bélának távoznia kellet az igazgatói székből, egy ideig itt még egyszerű tanár. Burzsoá pedagógiai módszerek alkal-mazása miatt később katedrájától is megfosztották, nyugdíjba küldték.

Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai tagozata. 1945-ben Erdélyi Béla kísérletet tett a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének új-jáalakítására. A szovjet kultúrideológusok önálló szervezetként nem enge-délyezték működését, csupán rövid ideig, előkészületi csoportként vették nyilvántartásba, amely 1946-ban az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetségbe ta-gozódott, és a továbbiakban az országos szövetség kárpátaljai szervezeteként fejtette ki tevékenységét. Így 1946-tól első elnöke Erdélyi Béla lett. Kezdet-ben sikeres volt az indulás, majd Erdélyi döntési lehetőségei a bürokratikus szerveződés béklyójába kerültek. Szembesültek azzal, hogy az általa és tanít-ványai által képviselt európai művészeti irányzatnak hadat üzentek Kijev-ből, és a „rohadt burzsoá Nyugat” stílusirányzatait követő kárpátaljai festők munkáit, illetve kiállításait a kommunista sajtóban is heves támadások érték.

Erdélyi Bélát eltávolították az elnöki székből. További elnökök: Manajlo Tivadar, Vaszil Szvida, Kassai Antal, Balla Pál, Szkakandij Vaszil. Az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség megyei tagozatának taglétszáma 100 kö-rüli, ennek közel húsz százaléka magyar, vagy magyar származású. Ezen felül többen magyar gyökerekkel is rendelkeztek, illetve kettős és hármasidentitá-súaknak vallották magukat, valamint a ruszin/ukrán, szlovák, orosz mellett a magyar kultúrához is kötődtek.

Boksay József Szépművészeti Múzeum. A mai Boksay József Szépművé-szeti Múzeum elődjének megalapítását 1945. június 20-ra tehetjük,

ugyan-345 BALLA László Erdélyi Béla és kortársai című monográfiájában arra is felhívja az utókor figyelmét, hogy

a szovjet szakkiadványok máig érthetetlen okokból nem említik, letagadják a főiskola létezését. Ezt tette Vlagyimír Pavlov az Erdélyi albumhoz írt tanulmányában, továbbá Hrihorij Osztrovszkij „Obrazotvorcse misztectvo Zakarpattya” (Kárpátontúl képzőművészete) c. monográfi ájában. Egyaránt úgy állítják be a dol-got, mintha Ungváron eredetileg is iparművészeti szakiskola nyílt volna és Erdélyi kezdetektől ennek lett volna az alapító igazgatója (mindkét kiadvány a kijevi Misztectvo-nál jelent meg 1972-ben, illetve 1974-ben).

is ekkor született rendelet a létrehozásáról. Első alapító igazgatója Sándor László művészettörténész és kritikus. Napjainkban a múzeum állományában több mint 5000 kiállítási tárgyat tartanak nyilván: festményeket, grafi -kákat, szobrokat stb.

A kiállítás jelenleg két részből áll: az első a XVI–XXI. századi ukrán művészetet, a második pedig a XVI–XX. századi külföldit mutatja be. A múzeumban látható a magyar XVII–XX. századi művészet legbőségesebb kollekciója, ami a közös történelem emlékének köszönhető. Sehol máshol Ukrajnában nem található ehhez hasonló gyűjtemény. A múzeum büszkesé-gei azok a munkák, amelyek a kárpátaljai festőiskola alapítóinak műtermei-ből kerültek ki. Ugyanakkor a múzeum helyet ad olyan munkáknak is, ame-lyeket a még most is alkotó művészek festettek. A képtárban megtalálhatjuk szinte valamennyi jelentős kárpátaljai festő néhány alkotását.

A magyar alkotók informális együttműködése. Az első, a második, a harmadik és a negyedik festőgeneráció képviselői mellett a 60-as, 70-es és a 80-as években a magyarság képzőművészeti életében is új tehetségek, ne-vek tűntek fel. A jelentkezett művészek többsége az Ungvári Képzőművészeti Szakiskola végzőse. Egyesek a Lembergi Iparművészeti Főiskolát fejezték be, ahol Boksay József is tanított. A képzőművészeti értékeket felmutató alko-tások mellett a propaganda szintjére silányított giccsmunkák is születtek.

Többen eleget tettek a politikai indíttatású elvárásoknak. A kalendáriumok-ban és más kiadványokkalendáriumok-ban is nyomon követhetjük a korszakra jellemző szoci-alista munkaverseny-felhívásokat ábrázoló plakátművészet piktortermékeit, továbbá az agitációs dícsérőtáblára felkerült munkásokat, sztahanovistákat, favágókat, fejőnőket stb. megörökítő rajzokat, táblaképeket.

A művésztársadalom tagjai igazából csak a 80-as évek végén tudtak szakíta-ni a sematizmussal. A magyar nemzetiségű és magyar származású képzőművé-szek közül többen 1957-től a Kárpáti Kiadó magyar osztályának megszűnéséig (1997) szorosan együttműködtek a kárpátaljai magyar írókkal, újságírókkal, ki-adói szerkesztőkkel. Ezenkívül közel száz publikáció kötődik a kárpátaljai kép-zőművészethez, amelynek szerzői (Sándor László, Balla László, Sztaskó Gyu-la, Barát Mihály, Erdélyi Gábor, Dalmay Árpád, Szöllőssy Tibor és mások) írásaikban főleg a kárpátaljai festőket, szobrászokat, grafi kusokat, illetve a vidék képzőművészeti múltjának egy-egy érdekes szeletét, folyamatát mutatták be.³⁴⁶

346 FEDINEC Csilla: A Kárpáti Kiadó kalendáriuma (40 év címszavakban). Képzőművészet. – In: ’96

Kalendárium ’97. Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1996. -161-162. o.

A folyóiratot is helyettesítő kalendáriumban gyakran közöltek a tájhoz kötődő érett művekről készített reprodukciókat, rajzokat (Boksay József, Erdélyi Béla, Suba Miklós, Kontratovics Ernő, Manajlo Fedor, Habda László, Balla Pál, Soltész Zoltán, Koczka András, Glück Gábor, Sütő János, Kassai Antal, Medveczkyné Luták Edit, Kremniczki Erzsébet).³⁴⁷

Kultúrtörténeti szempontból sokatmondó a felkért könyvillusztrátorok névsora is: Medveczkyné Luták Edit, Balla Pál, Lászlóné Petky Erzsébet, Horváth Anna, Zékány Miklós, Benkő György, Suba Miklós, Petky Pé-ter, Csuvalova Teréz, ifj . Tomcsányi Mihály. A grafi kusok közül markán-san kimagaslik Medveczkyné Luták Edit művészeti és mennyiségi teljesít-ménye, aki a Kárpáti Kiadó magyar gyermekkönyveinek, mesekiadványainak (szerzői: Szalai Borbála és Balla László) szakmailag elismert illusztrátora volt. Fantáziadús, a gyerekeket is ámulatba ejtő színes rajzokkal illusztrálta az ifj ú nemzedéknek szánt verseket, meséket tartalmazó gyűjteményeket. Egy-két meséskönyv Kassai Antal, Réti János, Medveczky Ágnes színes rajzai-val jelent meg.

A kárpátaljai képzőművészek a Kárpáti Kiadón kívül az időszaki sajtókiad-ványokban – a megyei Kárpáti Igaz Szó (főszerkesztője: Balla László), a bereg-szászi járási Vörös Zászló (főszerkesztője: Csanádi György) /ma: Beregi Hír-lap/ –, a tematikus számokban, az irodalmi oldalak hasábjain is megjelentek.

A 80-as évek végére a József Attila Alkotóközösség egyfajta magyarságin-tézménnyé nőtte ki magát, mivel az irodalmárokon kívül befogadta a kép-zőművészeket, fotósokat is, munkáiknak publikációs fórumot és kiállításo-kat biztosított. 1988-ban a József Attila Alkotóközösség alapítója lett többek között Horváth Anna, Kádas Katalin képzőművész, Keisz Gellért grafi -kus, Matl Péter szobrász, Tóth Lajos festő és grafi -kus, Ferenczi Imre fo-tós. A rendszerváltás előtt bővültek a művészek publikációs lehetőségei is.

Ekkor indult Hatodik Síp címmel az első magánkiadású irodalmi folyóirat, amelynek Balla D. Károly költő lett az alapító-főszerkesztője. 1989–1992-es számaiban megjelentek Tóth Lajos grafi kái, Keisz Gellért, Erfán Ferenc, Medveczky Ágnes illusztrációi és Veres Péter, Benkő György rajzai. Ezek mellett Kolozsvári László tusrajza, Kovách A. Vadim festménye, Janko-vics Mária textilmunkái, valamint Takáts Sándor, Szabó Sándor fotói.

A 80-as évek képzőművészeti közleményeiből már kielemezhető, hogy

„a szabad művészet” gyakorlására, érvényesülésére a gyengülő pártideológia központilag fokozatos engedményeket tett, és nem korlátozta a művészvilág

347 A neveket a reprodukciók megjelenésének sorrendjében közöljük. Vonatkozik a többi névsorra is.

„egyéni szabad művészetének” kiteljesedését sem. A korábban uniformizált és favorizált szocialista realizmussal szemben a művészekben az elfojtott

„sokszínű egyéni stílus” és irányzat tört felszínre és új értékeket hozott létre.