MAGYAR MŰVELŐDÉS A SZOVJETUNIÓHOZ CSATOLT
11. Amatőr színjátszás
Az irányított műkedvelő színjátszás. Az 1945 utáni szovjet időszakban a kárpátaljai magyar színházi kultúráról, hivatásos társulatról még álmodozni sem lehetett, helyette a kommunista műkedvelést és a „szovjet darabocská-kat” erőltették az ún. „kolhozfalvakra”, a gyárakat, illetve az új világot építő városokra. Így vált teljesen a mindenható párt kezében a kommunista propa-ganda eszközévé az uniformizált színjátszás. Ezen a területen is egyeduralko-dóvá és kötelezővé tették az ekkor keletkezett színdarabokban, jelenetekben, konferanszokban, versekben, költői kompozíciókban, szkeccsekben, köz- és vígjátékokban, elbeszélésekben, dalokban, szcenáriumokban, táncokban az ún. „szocialista művelődési eszmény” hirdetését.
A kárpátaljai megyei kommunista párt ideológiai osztálya többek között kötelezte a Területi Könyv- és Folyóirat-kiadó Magyar Osztályát, hogy évi rendszerességgel közel százötven-kétszáz oldalnyi Műsorgyűjteményt adjon ki ezer-háromezer példányban a magyarlakta települések klubjaiban „szovjet mintára” megszervezett műkedvelő agitációs és más művelődési csoport szá-mára. A művészeti vezetőktől megkövetelték, hogy a magyar hagyományelvű kulturális tradícióknak fordítsanak hátat.
Az összeállítók (Sándor László, Kroó László, Balla László, Seregi Eugén, Schober Ottó és mások) a pártutasításhoz igazodva csakis az orosz-szovjet és ukrán-orosz-szovjet szerzők aktuálpolitikai tartalmú darabjait fordítot-ták348 le magyar nyelvre, ezek fércmunkái uralták a kulturális színtereket, és a különböző szovjet évfordulóknak szentelték a gyűjteményeket, amelyeket az amatőr színjátszó csoportoknak, műkedvelő együtteseknek, a községi klubok művészeti vezetőinek fi gyelmébe ajánlottak. A kárpátaljai magyar szerzők műveit ritkán közölték, köztük szerepelt: Bakó László (vers), B. Bihari Sán-dor (vers), SánSán-dor László (vers), Szenes László (humoreszk), Geréb György (humoreszk), Balla László (konferanszok, versek, színdarabok), Kovács
Vil-348 A fordító gárda ismertebb tagjai: Fejér Herman, Szalai Borbála, Osvát Erzsébet, Keresztes Noémi, Bakó
László, Sándor László, Kárpáti László, Figula József, Szenes László, Vlagyimír Mihály, Lusztig Károly, Csengeri Dezső, Balogh Balázs, Fejes János, Schober Ottó, Behun János, Egressy György, Kovács Vilmos, Benkő Katalin, Balla László, Kótyuk István, Kulin Zoltán, Nemes János, Zékány Éva, Erdélyi Gábor, Bulecza Rozália, Tirkánics Gabriella, Andor György és mások.
mos (vers), Kecskés Béla (vers), Csengeri Dezső (jelenet), Lusztig Károly (jelenetek), Drávai Gizella (dalszöveg), Schober Ottó (dalszöveg, jelenetek, színdarabok), Ortutay Tibor (színdarabok), Balogh Balázs (vers). 1949–
1985 között mintegy tíz Műsorgyűjtemény349 látott napvilágot,350 és terje-delmét, példányszámát tekintve a Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének a Kárpáti Kalendáriumon kívül ez volt a második nagy vállalkozása, amely tucatnyi szerkesztő-összeállítónak, műfordítónak és kárpátaljai magyar szer-zőnek biztosított munkát, publikációt stb.
Beregszászi Népszínház, 1952–1991. A szovjet korszakban a magyar nyelvű színjátszás egyedüli kárpátaljai képviselője, a Beregszászi Népszín-ház351, 1952-ben alakult a beregszászi járási művelődési ház színjátszó cso-portjaként. Vezetője negyvenhárom évig Schobert Ottó352 volt, aki a társulat történetéről könyvet is írt.353 A színház magyar csoportja 50, az ukrán cso-port 30 tagú volt. A magyar csocso-port fennállása alatt több mint 50 színdara-bot mutatott be. „Valamennyi színházi előadás az itteni magyarság identitá-sának erősítését szolgálta, bizonyítéka volt annak, hogy él és létezik a magyar közösség.”354
A Beregszászi Népszínház létrejöttének előzményei kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy Beregszásznak mindig élénk kulturális élete volt, különösen a két világháború között. Például Beregszász adta a nemzetnek a magyar operett csillagát, elismert színésznőjét, Fedák Sárit, aki a város mű-velődési életét fi gyelemmel kísérte, tehetségeit felkarolta, lehetősége szerint szakmailag segítette. Például személyes barátság fűzte Beregszász kulturális életének egyik nagy egyéniségéhez, Nádas Anna355 színésznőhöz,
irodalmár-349 Lásd:A Kárpáti Kiadó magyar kiadványai. Összeállította: DUPKA György. In: KMMI honlapja, http://
kmmi.org.ua/books?menu_id=9&submenu_id=29&book_id=227
350 Az első gyűjtemény megjelenési ideje: Műsorgyűjtemény. Színdarabok, jelenetek, konferanszok,
ver-sek. Területi Könyvkiadó, Uzshorod, 1949. Az utolsó gyűjtemény megjelenési ideje: Szovjet-honban.
Műsorgyűjtemény. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1985.
351 A népszínház elnevezés amatőr együttesek elismerő címe a Szovjetunióban.
352 Gyülekezeti arcképcsarnok: Schober Ottó (Írta: Vaszil HABOREC, a megyei művelődési főosztály
egyko-ri vezetője, 2012. ápegyko-rilis 25.) In: http://www.parokia.hu/lap/budapest-pestujhely-ujpalotai-reformatus-egyhaz/cikk/mutat/gyulekezeti-arckepcsarnok-schober-otto-rendezo/
353 SCHOBER Ottó: Színfalak előtt, mögött, nélkül (Epizódok a Beregszászi Népszínház történetéből).
Kárpátaljai Magyar Könyvek, 82. Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 1996.-212 oldal.
354 KOVÁCS Elemér: Volt egyszer egy népszínház. In: Kárpátinfo.net, 2013. 01.17. http://www.karpatinfo.
net/hetilap/kultura/volt-egyszer-egy-nepszinhaz
355 Nádas Anna Brassóban született, a század elején szüleivel együtt Aradon élt, zenét tanult,
hegedűmű-vésznek készült, ám később mégis színészi pályára lépett. Tizenhat évesen már az aradi színtársulat tagja volt, rövidesen a közönség kedvence lett. Színházával együtt bejárta Erdélyt, majd Szlovenszkót is. Lőcsén ismerkedett meg férjével, a tiszaújlaki születésű Nádas Józseff el. A fi atal házaspár Beregszászon telepedett le. Mivel a városban nem működött sem hivatásos, sem amatőr színtársulat, férje lapjánál helyezkedett
hoz. Ezt az adatot Schober Ottó, a népszínház krónikása is megerősítette, Színfalak előtt, mögött, nélkül című könyvében: „ha abban az időben nincs közöttünk Anna néni, akkor ma nem beszélhetnénk szép eredményekről.” A háborúvesztés után a kulturális intézmények szovjetizálása következtében teljesen elszürkült a város kulturális élete, ebbe a szürkeségbe vitt némi fényt.
1945-ben Nádas Anna356 volt az első olyan értelmiségi, aki a városban megtörte a gyászos csendet, elegáns nagyestélyi ruhában megrendezte az első magyar műsoros estet. Az akkori hatóságok rendszer elleni kihívásként ér-tékelték a rendezvényt. A továbbiakban nem bíztak rá kulturális szervező-munkát, megbízhatatlannak tartották. Ápolónőként helyezkedett el a járási kórházban. Azonban kulturális ambícióit nem adta fel, munkahelyén amatőr színjátszó csoportot szervezett az egészségügyi dolgozókból, több kabaré-műsort vitt színpadra. Merész vállalkozásba fogott a sztálini terror éveiben, színre vitte Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát. A krónikások fel-jegyzése szerint bemutatójának sikere városszerte elterjedt, zsúfolásig meg-telt minden előadáson a kórház klubterme. Bemutatták a darabot Bátyúban, Nagyberegen, Tiszaújlakon is, Ungváron pedig a megyei fi lharmónia nagy-termében az előadás két teltházat ért meg.
Az általa kinevelt amatőr színészcsoport később aztán nagy sikerrel sze-repelt az 1950–1952 közt megalakult Beregszászi Amatőr Népszínház darab-jaiban is. A darabban Jancsi szerepét Palocsai József, Juliskáét a gyönyörű hangú Dolgosné Kovács Erzsébet, Bagóét Uszkay István, a fr ancia királyét Th ill Gyula, a fr ancia királylányét Székely Margit, a huszárét Rózsa Pál játszotta, a Boszorkány szerepét pedig maga Nádas Anna alakította. 1953-ban – közvetlenül Sztálin halála után – Nádas Anna lett a Beregszászi Ama-tőr Népszínház főrendezője. Azokban az időkben az «illetékes» hatóságok megkövetelték, hogy a színház magyar színdarabok mellett szovjet írók mű-veit is bemutassa. Nádas Anna megértette ezt, annak ellenére, hogy néha bizony nem voltak ínyére a bemutatásra ajánlott színművek. Ő vitte például színpadra A. Szimukov Nyugalmazott kapitány c. vígjátékát,
Alekszandrov-el, kiváló újságíró lett, tudósításait fővárosi lapok is közölték. A 30-as évek végén alapította a Kárpátalja c. hetilapot, amely rövidesen vidékünk egyik legolvasottabb újsága lett, következetesen kiállt a magyar-ság érdekei mellett. Megpróbálkozott színdarabok írásával is, Farizeusok c. drámáját és Slágerkirály című operettjét sikerrel mutatták be Kassán és Beregszászban. Utóbbi operettjével a Színházi Élet c. folyóirat pályázatának díjnyertese lett. Fedák Sári volt a példaképe, a nagy színésznő Lehár Ferenc Víg özvegy c.
operettjében használt legyezőjét ereklyeként haláláig megőrizte. Sajnos, a sors súlyos megpróbáltatások elé állította, meghalt egyetlen lánya, férjét származása miatt 1944 májusában internálták, soha többé nem tért haza. Nádas Anna özvegyként, de Beregszász „kulturális mindeneseként” élte le hátralévő évtizedeit.
1990-ben kísérték utolsó útjára barátai, Beregszász egész színházkedvelő társadalma.
356 Lásd: CSANÁDI György: Régi beregszásziak című könyvét.
Matvejev Veled együtt c. operettjét, Szigligeti Ede Liliomfi c. vígjátékát, Csizmarek Mátyás Bújócska c. operettjét, majd Szirmai Albert Mágnás Miska c. operettjét, melyet a társulat huszonhatszor adott elő óriási sikerrel.
Schober Ottó már említett könyvében rendezői és a hivatalos elvárásokra fi ttyet hányó színésznői alakításával kapcsolatosan egy érdekes esetet örökí-tett meg. Csizmarek Mátyás Bújócska című operettjében Nádas Anna a jósá-gos mama szerepét alakította. Az egyik jelenetben, kissé eltérve a darab szöve-gétől, így dicsérte Göncöl Ferit, az értelmiségi családból származó tehetséges mérnököt: „...olyan káder, aki álmában is Marx Károllyal beszélget.” Termé-szetesen ez a mondat nagy derültséget keltett a teremben, ami nem kerülte el az ügyeletes „illetékesek” fi gyelmét. „Marx Károllyal még álmában se merjen viccelni senki!” – mondták ki a verdiktet, egyszersmind a főrendező szemé-re hányva, hogy nem a darab „eszmei” mondanivalójának kidomborítására, hanem szatirikus oldala kihangsúlyozására törekedett. A darabot levették a műsorról, pedig még több előadást megért volna.
1957-től Nádas Anna helyett a kezdetektől vele együtt működő segéd-rendezője, Ortutay Tibor357 lett a színház első, Schober Ottó a második, később a népszínház főrendezője. Ortutay Tibor a járási művelődési osz-tály módszerésze 1951 őszén toborozta össze néhány lelkes fi atalból az első darab szereplőit, zenekarát. Nádas Anna szakmai segítségével színre vitte Dunajevszkij Szabad szél című operettjét.358 A dalokat a beregszászi Czikajló Pál zenetanár, előadóművész, zeneszerző, orgonista tanította be. A zenekar karmestere Novák Viktor, a zeneiskola akkori igazgatója volt, egyben ő szer-vezte meg a város első negyven tagú (!) szimfonikus zenekarát359, amely sok-szor végzett dobogós helyen a megyei műkedvelő szemléken. Később egy ki-sebb együttest alakítottak, vidám műsorral keresték fel a falvakat. Közöttük volt Csűri Sándor, Beregszász híres prímása is.
1957-től Schober Ottó360 főrendező irányításával a Beregszászi Amatőr Népszínház kimagasló szerepet játszott a város, a járás, sőt nyugodtan mond-hatjuk, egész Kárpátalja magyar kulturális életében. Schober Ottó, a
szín-357 Ortutay Tibor a járási művelődési osztály módszerésze az 50-es években.
358 1952. május 28-án megtartott premierjén a következők léptek színpadra: Antal Magda, File Magdolna,
Csanádi György, Sarkadi Lajos, Jakubek Károly (ő tervezte és készítette a díszleteket is), Rácz Miklós, Vovkánics György, Bimba Miklós, Schubert Gyula, Csági Ilona, Eckmann Margit, Meszárcsek Sándor, Ve-ress Zoltán, Zsurki Ferenc, Lénert István, Laskuti Zoltán, Major Angyal, Kovács Mária, Kiss Imre.
359 A zeneiskola tanáraiból állt össze a zenekar tagsága – Péntek Béla, Varga Sándor, Konik János, Varsányi
István, Gönczi Sándor, Harsányi Ferenc, Balogh Béla, Henter Ervin, Homoki József, Huszti József és mások.
360 Schober Ottót a Beregszászi Amatőr Népszínházban végzett kiváló rendezői tevékenységéért Ukrajna
Ér-demes Művelődési Dolgozója címmel, Sylvánia-díjjal tüntették ki.
ház főrendezője Színfalak előtt, mögött, nélkül című könyvében végigkísérte történetét 1952-től, vagyis megalakulásától kezdődően, egészen 1995-ben látott utolsó bemutatójáig. A könyv szerzőjének alkalma volt megtekinteni a színház mind a 41 bemutatóját, ismerte valamennyi színészét.361 Szerinte az amatőr népszínház egyik legnépszerűbb tagja, meghatározó egyénisége volt Uszkay István,362 illetve népszerű volt a kiváló karakterszínész Th ill Gyu-la,363 a macsolai szoprán énekes Homoki Erzsébet,364 az operaénekes Pógárné Bani Jolán365 is. A közönség kedvencének számított Novakovszky György,366 Mosánszky Zoltán,367 Vaszilné Masley Erzsébet,368 a bariton hangú énekes Faragó István,369 a karakterszínész Nagy Béla,370 Tóthné Rácz Márta,371
361 Részlet LENGYEL Jánosnak a 80 éves Schober Ottóval készített interjújából: „Ha jól emlékszem, a Magyar
Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) Ungváron tartott alakuló ülésén történt. Dupka György, az Intermix Kiadó igazgatója, azzal keresett meg, hogy érdemes lenne megörökíteni a Beregszászi Népszínház tör-ténetét. Ha kedvem támadna megírni, szívesen kiadják. A felkérésnek eleget tettem, s így jelent meg első könyvem, Színfalak előtt, mögött, nélkül címmel. Ahogy a címből is kiderül, arról írtam, hogy mi történt a népszínház színpadán, milyen darabokat mutattunk be, merre tájoltunk, milyen sikereket értünk el. Ugyanakkor meg-próbáltam felidézni a kulisszák mögött velünk megesett, többnyire vidám történeteket. S végül, hogy kulisszák nélkül milyen kulturális események történtek Beregszászban és környékén.” Tárolt változat (Parókia portál):
http://www.parokia.hu/lap/budapest-pestujhely-ujpalotai-reformatus-egyhaz/cikk/mutat/gyulekezeti-arckepcsarnok-schober-otto-rendezo/
362 Uszkay István a Megyei Filharmónia „Magyar Melódiák” együttesének is aktív tagja volt. Éveken át lépett
fel magyar nótákkal, operett-dalokkal, bűvészmutatványaival Arnóczky Zoltán zenekarával együtt a Fehér Kő étteremben. Haláláig a Petőfi Nyugdíjas Klub énekkarának szólistája volt. 1999-ben kísérték nagy rész-véttel utolsó útjára.
363 Th ill Gyula karmesterként is tevékenykedett. Vezetésével a nagyberegi, a bótrágyi, a borzsovai dal- és tánc-együttesek, későbbiekben a Petőfi nyugdíjas klub énekkara kimagasló sikereket értek el a técsői Arany Ősz Fesztiválon is.
364 Homoki Erzsébet később, mint a macsolai falusi klub vezetője szervezte meg a beregszászi járásban az első
Röpülj páva! kört, mellyel sok sikert aratott úgy a járási, mint a megyei műkedvelő szemléken.
365 Pógárné Bani Jolán egy tragikus autóbaleset áldozata lett, pótolhatatlan veszteség volt ez színházunk
szá-mára.
366 Novakovszky György Nagymuzsalyban mozigépészként dolgozott, imádta a színházat. A Mágnás
Mis-ka egész librettóját kívülről tudta, egyszer Nagymuzsalyban a falu klubjában tréfából egyedül lejátszotta a darabot az ámuló közönség előtt, ugyanis remek hangutánzó képességgel rendelkezett, Rolla dalát például csengő szopránhangon kitűnően el tudta énekelni.
367 Mosánszky Zoltán a népszínház darabjaiban, jobbnál jobb alakításokat nyújtott, az utolsó bemutatóig hű
maradt a társulathoz.
368 Vaszilné Masley Erzsébet a kultúrház tánccsoportjának egyik legtehetségesebb tagja volt. „Tánctehetségét
későbbi operettjeinkben nagyszerűen kamatoztatta, akárcsak kitűnő szopránját, - írta róla Schober Ottó Színfalak előtt, mögött, nélkül című könyvében. - Erzsike népszínházunk egyik legtehetségesebb oszlopos tagja volt.” Hosszabb szünet után újra visszatért a színpadra és még sokáig maradt a beregszászi színházked-velő közönség kedvence. Később férjével együtt Kisvárdára költözött át.
369 Faragó István később Magyarországra települt át, a beregszászi népszínházról azonban soha nem
feledke-zett meg. 1992 decemberében például az ő kezdeményezésére és a Beregszászból elszármazott Ijjártó István akkori kormányfőtanácsos közreműködésével hívták meg Budapestre a társulatot Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című drámájának bemutatására.
370 Nagy Béla egyben a népszínház díszlettervezője volt.
371 Tóthné Rácz Márta diáklány korában a Beregszászi Állami Főgimnázium színjátszó körének egyik
oszlo-pos tagja volt, színésznői pályára készült. Harminc éven át volt a népszínház tagja, utolsó éveiben leányával Maloványné Tóth Mártával együtt szerepelt a színpadon.
Leszkovné Nonó Magda,372 Weinrauch Katalin,373 Galántháné Zrínyi Margit,374 Bocskai Erzsébet,375 Kalocsai Magda,376 Balázsiné Lengyel Ro-zália.377 Több éven át volt a népszínház törzsgárdájának tagja Traxler András és Béres István is.
Az első években felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a színház rendezőinek, színészeinek, zenekarának Seregi Jenő,378 a területi Népművészeti Ház egykori módszerésze. Ungvárról járt a próbákra, néha késő éjszakáig dolgozott a színé-szekkel, nemcsak jó tanácsokat adott nekik, de be is tudta mutatni, hogyan kell eljátszani szerepüket. Sztaniszlavszkij rendezői módszerének híve volt.
1963-ban Novák Viktortól a kitűnő zenész, zongoraművész Huszti Jó-zsef379 vette át a zenekar karmesteri tisztségét, aki a színház zenés darabjai-nak túlnyomó részét hangszerelte és betanította.
Önzetlenül végezték nemes munkájukat az operetteket, daljátékokat kísérő zenekar tagjai: Smer Ferenc, Feldmann Sándor, Szécsi Éva (első hegedű), Paszulyka-Bárdos György, Feldmann László, Holovács Má-ria, Papp Zita, Románszky Géza, Kovács Gábor (második hegedű), Gross Magda, Sechter Miklós (harmadik hegedű), Varga Sándor, Bol-dizsár Károly, Pileczky József, Orosz József (trombita), Arnóczky Zol-tán (trombon), Varsányi István, Kovács György (klarinét), Zichermann Béla (fagott), Henter Ervin (zongora), Harsányi Ferenc (ütőhangszerek), Balogh Károly (nagybőgő), Ruszin Tibor (harmonika) és sokan mások.
Lelkes munkájával sokat segített a színháznak Lizák Dezső koreográfus, a táncokat ő tanította be.380
372 Leszkovné Nonó Magda később mint a Petőfi Nyugdíjas Klub egyik legaktívabb tagja elvállalta az idős
emberek ügyes-bajos dolgainak intézését.
373 Weinrauch Katalin férjét, a tragikus körülmények között elhunyt Weinrauch Károlyt is a színpadra
csábí-totta, több darabban együtt léptek fel. Későbbiekben könyvtáros, gyermekköltő, novellista, tucatnyi könyv szerzője.
374 Galántháné Zrínyi Margit jó színésznői adottságokkal rendelkezett.
375 Bocskai Erzsébeta színjátszás mellett, mint fodrásznő, ő készítette kolléganőinek a darabokhoz illő
frizu-rákat.
376 Kalocsai Magda a színjátszás mellett a jelmezek tervezésében és elkészítésében jeleskedett.
377 Balázsiné Lengyel Rozália a későbbiekben a Petőfi Nyugdíjas Klub megalakulása óta énekkarának
mű-sorvezetője.
378 Egyébként ő volt az egyik kezdeményezője és megszervezője az első járási dal- és táncünnepnek 1952-ben,
amely aztán Barátság fesztivál néven hagyományossá vált, mindig hatalmas közönséget vonzott a Vérke partjára, majd később a közben felépült szabadtéri színpadra.
379 Az ötvenes években ő szervezte meg a járás első magyar népi együttesét Csonkapapiban. Ugyancsak az ő
ne-véhez fűződik a nagyberegi hagyományőrző folklór együttes megszervezése. Elsősorban neki köszönhetők a járási kultúrház mellett sok éven át működő Bokréta Dal- és Táncegyüttes sikerei. Mint a járási kultúrház művészeti vezetője felbecsülhetetlenül nagy segítséget nyújtott a fúvószenekaroknak, az ő idejében több mint húsz ilyen zenekar működött a járásban.
380 Alapítója és sok éven át vezetője volt a megyeszerte ismert Barátság Dal- és Táncegyüttesnek.
A díszlettervezők és -készítők között említhetjük Jakubek Károlyt, Deli Miklóst, Horváth Annát, Ukrajna Érdemes Művésznőjét. Az utolsó évek-ben Nagy Béla volt népszínházunk díszlettervezője.
A színház irányítói ténykedésük alatt Kárpátalja nagyobb magyarlakta településein is megszervezték a társulat tájolását, s az így létrejött előadások nézők százait vonzották.
Schober Ottó kezdeményezésére a népszínház kárpátaljai magyar szer-zők egyes műveiből is tartott ősbemutatót. A Balla László által jegyzett Inf-luenza és más darabjainak a rendszerváltás előtti előadásán kívül az 1990-es évek elején Nagy Zoltán Mihály művének, A sátán fattyának bemutatásával a társulat történelmi tettet hajtott végre.
A rendszerváltás után kialakult és elhúzódó súlyos gazdasági okok miatt a népszínház felfüggesztette munkáját.381
Összesen több mint száznyolcvanan szerepeltek fennállásának ötven éve alatt a népszínház színpadán. Valamennyien elévülhetetlen érdemeket sze-reztek Beregvidék és Kárpátalja magyar kulturális életében, nélkülük soha nem lett volna Beregszászban hivatásos magyar színház.