A korabeli sajtóanyagot és forrásértékű folyóirat-közleményeket, művelődési életet bemutató könyveket áttekintve megállapíthatjuk, a magyar színészet területén még nehezebb volt a helyzet.45
A csehszlovák megszállás két békebeli kőszínházat örökölt, amelyek a magyar épített örökség részei. A munkácsi 1899-ben, az ungvári 1907-ben épült.46 Mindkét kőépítmény valójában állandó társulat nélküli, a városi ha-tóság tulajdonát képező befogadó színházak voltak, bérbeadásuk is a két pol-gármesteri hivatal hatáskörébe tartozott.
A cseh közigazgatás megszervezése után néhány hónappal már műked-velő együttes alakult, s magyar színdarabot adtak elő az ungvári városi
szín-43 GULÁCSY Lajos: A kárpátaljai református egyház múltja és jelene. In: Útközben. Tanulmányok a kárpátaljai magyarságról. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1998. -45. p.
44 Őslakó, 1932. január 15.
45 RÁCZ Pál: Kárpátalja magyar színészete. In: Magyar Írás, 1934. 6, sz. 87-88. p., ÚJHÁZY György: Mi-kor lesz magvar színjátszás? In: Magyar Írás, 1934. 8-9. sz. -178-181, p., / szv. (SZOMBATHY Viktor):
Szlovenszkói és kárpátaljai színészet. In: Magyar Írás, 1935. 1. sz. -123-124. p., RÁCZ Pál: A magyar színügy válsága Keleten. In: Magyar Írás, 1936. l. sz. -100-102. p., z. (ZOMBORY György): A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón. In: Magyar Írás, 1934, 3. sz. -122-128. p.
46 Kárpátalja. Szerkesztette: Baranyi Béla. 2009. -373. p.
házban. 1920 októberében színi tanfolyam nyílt Ungváron Monori Miksa vezetésével. Később Beregszászban Somogyi Károly is ilyen színiiskolát szervezett. Az amatőr csoportok közül említésre méltó a munkácsi Katolikus Kör műkedvelő együttese, amely 1932. május 8-án Kiss István László mun-kácsi szerző Lehullott az akácvirág című népszínművét adta elő a munmun-kácsi városi színházban.
Ungváron a Katolikus Legényegylet és a Kis Terézke Leányklub színtársu-lata 1933. április 10-én bemutatta az ungvári Fülöp Árpád költő a Megváltó című hatfelvonásos drámai költeményét (négy estén teltházzal!). A Rákóczi-ünnepség alkalmából Beregszászban 1935. április 7-én bemutatták Bellyei (Zapf) László, a város reálgimnáziuma tanárának Bujdosók (színmű egy fel-vonásban a kuruc időkből) című darabját.
A „hivatásos színházi élet” központja Ungvár volt. Az ungvári színjátszás fellendítésében az 1920-ban alakult Mozaik Kultúregyesület jelentős szerepet játszott.
Az ungvári színigazgatóság újjászervezői között találjuk Kiss Árpád és Horváth Kálmán színi direktorokat, akik az államfordulat után az ungvári városi tanácsnál kérvényezték, hogy újabb három évre hosszabbítsák meg le-járó szerződésüket, mert hozzá kívánnak látni az önálló Ruszinszkói Magyar Színi Kerület megalakításához, melyhez Ungvár, Munkács, Beregszász és Nagyszőlős tartozna. (Az eddigi, azaz „a régi magyar” beosztás szerint Ung-vár, Munkács és Nyíregyháza tartozott egy kerületbe.)47
A tárgyalt korszakban a csehszlovák politikai vezetés Kárpátalja magyar-lakta területén egy hivatásos magyar színtársulat működését engedélyezte.48 A csehszlovák demokrácia nemzetiségi kultúrpolitikája a húsz év alatt az Ungváron székelő kárpátaljai magyar színjátszás vonatkozásában is részre-hajló, bomlasztóan megosztó volt, és egyéb diszkriminatív intézkedésekkel akadályozták tevékenységét. A hatalom helyi képviselőitől függött a magyar-országi színészek szerződtetésének tilalma vagy korlátozása, a színészképzé-sek iránti kérelmek visszautasítása, a koncessziók elbírálása stb.
A színházpártolók, mecénások fontosnak tartották a magyar művelődés színészet útján való terjesztését a városokban és a falvakban is. Először Kas-sán 1922. május 15-én a magyar polgári kezdeményezésnek köszönhetően létrehozták a Szlovenszkói/Szlovákiai és Ruszinszkói/Podkarpatszkáruszi
47 FEDINEC Csilla: 2002.-70-71. p.
48 TURCZEL Lajos: Színikritika, színházi irodalom – színjátszás. In: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. Főszerkesztő: FÓNOD Zoltán. Madách-Posonium, 2004. -390. p.
Magyar Színpártoló Egyesületet, melynek elnökévé Körmendi–Ékes La-jost választották. 1926. május 16-án Ungváron is megalakult a Ruszinszkói/
Podkarpatszkáruszi Magyar Színpártoló Egyesület (elnök: Novák Endre, társelnök: Antal Miklós, főtitkár: Szerényi Ferdinánd), amely a helyi szín-társulatot szerény lehetőségeivel támogatta, védnöke volt. Mindenütt nagy sérelem érte a magyar színészetet a szubvenciók aránytalan elosztásában is.
Például Ungváron a magyar színészet számára évente mintegy 10 000 cseh korona alamizsnát adtak, míg az ungvári száztagú cseh színtársulat 700 000 cseh koronát kapott kárpátaljai turnéjára. Az ungvári magyar színészetet a legtöbb esetben majdnem kisemmizték.
Ráadásul „Ungváron a magyar színháznak olyan horribilis kiadásokat okoztak a városházi hivatalos körök, amelyek már magukban véve lehetetlen-né tették a 2-3 hónapig itt tartózkodó magyar színtársulat életlehetőségét.”49 Polgár Károly50 ungvári színigazgató (a kárpátaljai színi kerület igazgatója) 1926-tól az elsorvasztásra ítélt magyar színészet kulturális ügyéért ilyen mos-toha körülmények közepette is megalkuvás nélküli küzdelmet folytatott.
A helyi alkotók közül Fülöp Árpád ungvári költő színdarabjait az ung-vári színházban gyakran bemutatták. A Kárpátaljai Magyar Színtársulat (KMSZ) Ungváron színre vitte 1923-ban Megváltó című drámai költemé-nyét, 1927. január 24-én Kapisztrán című 5 felvonásos színjátékát.
A csehek cenzúrázták a színtársulatok repertoárjában szereplő darabo-kat is. Önkényesen tiltottak le nyilvánosan kitűzött, sajtóban meghirdetett előadásokat. Például 1926. március 16-án Munkácson betiltották Herczeg Ferenc Híd című darabjának előadását, amelyet a Horváth Kálmán vezette KMSZ mutatott volna be.
A Ruszinszkói/Podkarpatszkáruszi Magyar Színpártoló Egyesület kiadá-sában jelent meg a Ruszinszkói Színházi Élet c. sajtókiadvány. Első munkácsi száma 1927. február 27-én látott napvilágot Kelembéri Sándor és Bernáth Pál szerkesztésében. Kezdeményezésükre április 1-től beleolvadt a Színházi Élet c. budapesti lapba. A kiadvány egyben beharangozta a Polgár Károly vezette KMSZ 1927. március 15-én kezdődő munkácsi szereplését. Kiadott műsorprogramjukban a következő előadott színművek szerepeltek: Molnár Ferenc: Játék a kastélyban, Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő, Ibsen: Peer Gynt, Kacsóh Pongrác: János vitéz, Mikszáth Kálmán: A Noszty fi ú este Tóth
Mari-49 CSOMÁR Zoltán: Húsz év Ungvár történetéből 1918-1938. A csehszlovák uralom elnemzetlenítő törekvése-inek történte. Budapest, a „Magyar Társaság” kiadása, 1939. -81. p.
50 Polgár Károly, 6 évig volt a Kárpátaljai Magyar Színtársulat igazgatója, 1933 májusában Bécsben halt meg.
val. A társulat neves színészei közt említhetjük meg Kováts Terust, Kóbor Irént, Szeghalmi Erzsit, Unger Istvánt, Budai Imrét, Gáspár Ivánt. A Latorca-parti vendégszereplés támogatására ez év szeptemberében Munká-cson is megalakult a Ruszinszkói/Podkarpatszkáruszi Magyar Színpártoló Egyesület helyi csoportja, mivel a társulat előadásait gyéren látogatták. A munkácsi Őslakó51 1928. június 24-i száma arról tudósít, hogy „a Kárpátaljai Magyar Színtársulat nagy nehézségekkel küzd amiatt, hogy alig van közönsége az előadásoknak”. Munkácson a színpártoló egyesület szervezésében közön-ségszervezési céllal megtartották az első színészbált.
A KMSZ 1928 decemberétől konzorciummá alakult át, hogy ily módon próbálja meg enyhíteni súlyos anyagi gondjait.
Polgár Károly 1928 tavaszán történt távozása után a válságos helyzetben is talpon álló Kárpátaljai Magyar Színtársulat élére 1928 ősze és 1930 tavasza között a kassai újságíró, Juhász Árpád színigazgató került, majd 1930–1933-ban Iván Sándor lett az igazgató. Közben Ungváron Kárpátaljai Magyar Szín-házi Szövetkezet (KMSZSZ) alakult, amely a kárpátaljai Országos Hivataltól megkapta a jogot arra, hogy pályázat útján kinevezze a kárpátaljai színigazga-tót. A nagyobb településeken, így Nagyszőlősön létrehozták helyi tagozatát.
1933 júliusától a KMSZSZ megbízásából Faragó Ödön lett az új igazgató. A művészeti vezető Sereghy Andor. A szövetkezet színházi lap indítását vette tervbe. Az ungvári Színházi Élet, (majd Ruszinszkói Színházi Élet) c. új kiad-ványnak 1930–1931 között Fülöp Árpád a főszerkesztője és gondozója.
Fél év múlva Faragó Ödön52 benyújtotta lemondását, 1934. szeptember 25-től átmenetileg Iván Sándort, majd véglegesen Sereghy Andort nevezték ki. A Kárpátaljai Magyar Színházi Szövetkezet vezetősége 1936. június 27-én már önálló kárpátaljai színtársulat felállítása mellett foglalt állást.
A budapesti színművészek közül többen vendégszerepeltek vidékünkön, köztük Ungváron 1923 folyamán Somlay Artúr, Beregi Oszkár, 1926-ban Latabár Árpád, 1927-ben, 1929-ben, 1934-ben Beregi Oszkár, Rózsahegyi Kálmán, 1938-ban Muráti Lili és mások. 1935 folyamán Farkas Pál igazga-tó a Kárpátaljai Magyar Színtársulathoz budapesti színészeket szerződtetett.
Vendégszereplést vállalt mások mellett Perczel Zita, Neményi Lili, Tímár József és Beregi Oszkár. Volt olyan eset is, amikor színészcserére került sor.
Például Unger István, a kárpátaljai színtársulat oszlopos tagja Budapesten,
51 FEDINEC Csilla: 2002.-174. p.
52 A magyar állampolgársággal rendelkező Faragó Ödönt a pozsonyi Országos Hivatal 1936. október 24-én felszólította, hogy „hagyja el a köztársaság területét.”
Beregi Oszkár pedig Ungváron alakított szerepet. 1932. július 4-én pedig Munkácson tájolt a budapesti Teréz-körúti Színház. Később, 1938 júliusától a Sereghy Andor vezette színtársulatban Ungváron vendégszerepelt Muráti Lili, Törzs Jenő, Vaszary Piri, Gellért Lajos, Beregi Oszkár, Dayka Mar-git és Lázár Mária. A magyarországi szerződtetett színművészeket a cseh-szlovák rendőrség megfi gyelés alatt tartotta. Akiről sikerült kompromittáló adatott összegyűjteni, azokat kiutasították az országból. Például Nádas Jó-zsefet, a „kárpátaljai színházi élet oszlopos tagját” is kiutasítással fenyegették meg, védelmében Kováts Miklós, a Kárpáti Magyar Hírlap főszerkesztője írt a cseh külügyminiszternek nyílt levelet.53
A helyi lapok az ungvári társulattal rendszeresen foglakoztak, hírt ad-tak előadásaikról, bemutatták a színészgárda sikeres tagjait. A színházi élet bemutatásával, a színjátszás értékelésével érdemben foglakozott a munkácsi Magyar Írás c. irodalmi folyóirat is. Az itt publikált anyagok közül említésre méltó A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón54 című for-rásértékű tanulmány, melynek szerzője szerint a más városokból ideszerződ-tetett „színészek nem tudtak elutazni anélkül, hogy a közönségnek ne kellett volna pénzbeli adományokkal segíteni őket.”
Míg a „pozsony-kassai színikerület” a magyar színjátszás bástyái voltak és a színfalak között jól megfi zetett színészek játszottak, a társulatot eltartani tudó vidéki magyarság is élénk színházi életet élt. Az elszegényedés miatt
„addig ugyanez nem állítható Ungvárról és Munkácsról. A kisebb települések – Beregszász, Nagyszőlős, Huszt, illetve Técső és Visk – lakosságának színház-igénye pedig meglehetősen korlátozott mértékű volt.”55 Végezetül Faragó Ödön visszaemlékezéseiben pontos képet fest a kárpátaljai helyzetről: „A ruszinsz-kói színigazgató sorsa már előre megpecsételődött. Nem lehetett 12 hónapos szezonokról beszélni sem, mert két városon kívül nem lehetett megélni rendes színtársulattal. Ungváron és Munkácson is csak legfeljebb 2-3 hónapon át. A ruszinszkói magyarság látta a sorozatos bukások után, hogy bármilyen erősen is akarják tartani a két országrész függetlenségét, nem tudják tartani a külön-állást.”56
53 Kárpáti Magyar Hírlap, 1934. október 12.
54 z. (ZOMBORY György): A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón. In: Magyar Írás, 1934. 3. sz. -122-128. p.
55 TÓTH László: A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918-1998. In: A (cseh)szlovákiai ma-gyar művelődés története 1918-1998. III: Irodalom, tudomány, könyvkiadás – színház – képzőművészet – ének, zene – tánc. Szerkesztő: TÓTH László. Társszerkesztő: FILEP TAMÁS Gusztáv. Ister, Budapest, 1999.161.p. A továbbiakban TÓTH László, 1999,...
56 Tóth László, 1999.-162.p.