ifj. Buchholtz György születésének 300. évfordulóján
A XVI—XVII. sz. során a Felvidék — különösen a Szepesség — fontos szerepre te tt szert Magyarország kulturális fejlődésében. A török hódítástól megkímélt területen — amely már korábban is élénk kapcsolatban állt a lengyel és ném et kultúrkörrel — tovább élt és fejlődött
a reneszánsz műveltség. A szepességi városok ném et és lengyel ajkú, de magukat többségük
ben magyarnak tudó és valló polgárai — földrajzi, gazdasági helyzetüknél fogva és anya
nyelvűk révén — átvevőivé, közvetítőivé váltak a nyugat-európai szellemi mozgalmaknak.
Az 1500-as évek közepétől a Felvidéken egymás után virágzottak fel különböző iskolák, amelyeknek élére gyakran olyan jeles tanítók, lelkészek kerültek, akiknek nevét, munkás
ságát hazánk határain kívül is elismerték. Epeijes, Késmárk, Lőcse és más felvidéki városok kis „tudós körei” arra törekedtek, hogy megismerjék, leíiják és a külföldi szakemberekkel is megismertessék szülőföldjük életét, földrajzi és természeti viszonyait, iparát, mezőgazda
ságát, történelm ét és művészetét. Itth o n viszont ők közvetítették a term észettudom ányok, az orvostudomány és a technika új eredményeit.
Soraikba tartozott a késmárki Buchholtz-család több tagja, első sorban ifj. Buchholtz György, akinek születése 300. évfordulójáról most emlékezünk meg.
Már apja, id. Buchholtz György (Kisszeben, 1643.m áj.l. - K akaslom nic,1725.m áj.l4.) evangélikus lelkész is korának elismert természetvizsgálója volt. A wittenbergi egyetemről hazatérve 1665-től több felvidéki városban is tan íto tt és lelkészkedett (Batizfalva, Késmárk, Kakaslomnic). Legérdekesebb munkája a 2453 m magas Szalóki-csúcs leírása, 1664-ből.
(A Magas-Tátra első tudom ányos célú és természetjáró megmászása Fröhlich Dávid nevéhez fűződik, 1615-ből; id. Buchholtz György ezt pontos leírásával m últa felül.) Az akkori körül
mények k ö zö tt igen fárasztó ú t három napig ta rto tt, közben számos megfigyelést te tt a magashegyi növényzetről, állatvilágról, a felhőzetről, a szelekről, a levegő sűrűségének csök
kenéséről.
Id. Buchholtz két fia közül igazán az elsőszülött, ifj. Buchholtz György lépett apja nyom dokaiba. Késmárkon született, 1688.nov.3-án. Tanulmányait szepességi iskolákban kezdte, majd apja magyar iskolába Íratta, hogy ezt a nyelvet is jól elsajátítsa. 1709-ben Gdanskba utazott, hogy ismereteit bővítse, de az itt k itört pestis járvány elől Greifswaldba ment, s az itteni egyetemen fejezte be tanulmányait.
Greifswaldi tanulmányainak befejezésekor készítette el első, jelentős csillagászati értéke- zését, a Merkúr bolygónak a napkorong előtti elvonulásáról (1710.nov.7.), amely a magyar szerzőtől származó legkorábbi ilyen tárgyú dolgozatok egyike. (Dissertatio. De conjunctionibus planetarum in genere et in spécié. Gryphisvald, 1710.) Tanulmánya alapos ismeretekről és a tém a jó áttekintéséről tanúskodik.
Miután bejárta a német-föld — főként Szászország - nagy részét, 1714-ben tért haza.
Egy év múlva a Liptó megyei Nagypalugyán le tt az iskola rektora, 1723-ban pedig a késmárki iskola vezetését bízták rá. Buchholtz György ekkor már ismert nevű ember volt: sok írása je lent meg, különféle természeti jelenségek megfigyeléséről.
Máig is talán egyik legnevezetesebb eredménye azonban a liptói Deményfalvi-barlangok (vagy Sárkány-barlang) térképének elkészítése 1719-ben. A mintegy 1600 méter hosszú
barlangot ez a térkép még hosszmetszetben m utatja be (a ma elterjedt barlangképek „alap
rajz” jellegűek), ám így is egyike a világ legelső m odem barlang-felvételeinek. A kb. 1:3500-as méretarányú térkép feltünteti a jeges és a cseppköves részleteket, közli az alakzatok nevét és érzékelteti a termek magasságát. A remek térképet egy fiatal mérnök:M ikoviny Sámuel metszette rézbe és Bél Mátyás közölte az 1723-ban kiadott „Hungaria antique et novae prodrom us”-ában.
Ifj. Buchholtz György főleg a Breslauban (ma Wrocfaw) kiadott „Sammlung (később
„N achrichten”) von N atúr und Medizin” című, akkoriban igen elterjedt tudom ányos köz
lönyben tette közzé tanulmányait. ír t az 1724.jan.29-én észlelt szepességi földrengésről, az 1728-ban és 1730-ban lá to tt sarkifény jelenségekről, a Nap és a Hold körül megfigyelt nagy haló-gyűrűről. Érdekesen számolt be arról, hogy 1724. márciusában a Vénusz (Est
hajnalcsillag) körüli fénytörést sokan üstökösnek vélték. Egy másik cikkében arról írt, hogy m iként figyelték meg a nappali égen, fényes délben a Vénuszt.
Ő is sokat foglalkozott a Magas-Tátra megismerésével. Többször bejárta völgyeit és csúcsait, leírta a kárpáti szeleket, a Poprádban folytatott pisztránghalászatot, a felső-zugói ásványvíz gyógyhatását. Még 1717-ben elkészítette a Magas-Tátra panoráma képét, és ezen elsőként tü n tette fel egy sereg csúcs pontos nevét. K észített egy dom bortérképet is a Tátrá
ról.
Mai szemmel e tanulm ányok sok érdekesség m ellett olykor tévedést, naív elképzeléseket is tartalmaznak. Ám ha elolvassuk az akkori híres akadémiák (pl. a Royal Society) közle
ményeit, kitűnik, hogy e naivitásoktól a korszak le gkiváló bbjai — pl. E.Halley vagy R.Hooke - sem voltak mentesek! E hibákat sokszorosan felülmúlják a közlemények erényei: Magyar- ország egy részének földrajzi, természetrajzi képét beillesztették a kor természetleírásába.
Ezt értékelték a külföldi tudósok is, amikor 1737.máj.20-án beválasztották a breslaui termé
szetvizsgálók társaságába. E kitüntetésnek azonban már nem sokáig örülhetett: 1737.aug.
3-án, alig 49 esztendős korában elhunyt.
Itt kell megemlítenünk testvérét, Jakabot is (Késmárk, 1696.dec.28. - U. o. ?), aki fog
lalkozását tekintve tűkészítő volt, de a Magas-Tátra alapos ismerőjeként és ásványgyűjtőként vált híressé. Sokszor bejárta a Tátrát (talán aranyat is keresett), és sokezer darabból álló ásványgyűjteményét 1746-ban Bécsbe küldte, ahol a szép példányok felkeltették Mária Terézia férjének, Lotharingiai Ferenc német-római császárnak érdeklődését. Felkérésére 1751-ben, Buchholtz Jakab vezetésével, tudós csoport járta be a T átrát, majd a következő év tavaszán újabb kárpáti „expedíció” indult útnak, ismét az ő útm utatása mellett. Április
ban Buchholtz Jakab és fia, János György, valamint Fabriczy Mátyás te tt ásványgyűjtő utat. Kárpát-expedícióinak leírását az „Ungarisches Magazin” 1783. évi III. és IV. száma közölte nyom tatásban.
ifj. Bartha Lajos
Irodalom:
Weszprémi István: „Succinta Medicorum”-ának centuria altéra, pars prior kötete (Bécs, 1778. magyar fordításban: Magyarország és Erdély orvosai . . . Második száz, I. rész. Bp.
1962.)
Münnich S.: Tátrai kirándulás 133 évvel ezelőtt. A Magy. Kárpát-Egyesület Évkönyve, 1885.
Weber S.: A Buchholtz-család a turisztika, s a term észettudom ányok szolgálatában. U. o., 1905.
Possewitz T.: A Tátra régi kutatói. U .o., 1913.
Fizikatört. I. 226—227. o.