Az emberiség nem csekély hányadának évezredek óta a tenger nyújt táplálékot és megélhe
tést. Ám a tengerek tudományos kutatása aránylag fiatal tudományág. Bár a XV. század
tól egyre több hajó szeli az óceánokat, a tengerek természeti viszonyainak és élővilágának tanulmányozása csak a XVII. sz. második felében kezdődött. Az óceánográfia kibontakozá
sának útján jelentős mérföldkő az olasz Luigi Ferdinando Marsigli 1725-ben megjelent nagy műve (Histoire Physique de la Mer), amely szinte máig érvényes elveket és célokat jelölt ki a tengerek tanulmányozásában.
A mélységek kutatása a XIX. sz. közeoén, a tengeralatti kábelek lefektetésével kap
csolatban indult meg. Ujabb mérföldkőnek számít a sokoldalú, részletes vizsgálat terén az angol Challenger-expedíció (1871—76), majd az USA Tuscarora (1873—75) és a német Gazelle (1874—76) hajók földkörüli kutató útja. Az utóbbi expedíciónak magyar résztvevő
je is volt Weinek László* csillagász személyében.
Az Adria kutatása is aránylag korán m egkezdődött, és ebben a munkában — a hivatalos elzárkózás és érdektelenség ellenére — a magyar tudósok értékes m unkát végeztek. A Föld
közi-tengernek e melléktengerét az olasz és osztrák-m agyar haditengerészet már 1866-tól részletesen és alaposan feltérképezte, és a maga korában szinte páratlanul aprólékos mély
ségméréseket is végzett.
1874-től a fiumei (m a Rijeka) magyar királyi Tengerészeti Hatóság szorgalmazta és tá
mogatta a nyílttengeri megfigyeléseket. Ebben a munkában kezdetben nagy nehézséget jelentett, hogy a rendelkezésre álló kis gőzbárkákkal nehéz, sőt életveszélyes volt a nyílt
tengeri vizsgálat. Az osztrák tudom ányos körök felkarolták az óceánografiai m unkát, és 1906-ban az ausztriai Adria Egyesület elérte, hogy a haditengerészet időközönként á t
engedte az 560 tonnás Najade nevű hajóját a nagyobb utakra. 1910-ben pedig az olasz szakemberekkel közös program ot dolgoztak ki az Adria részletes tanulmányozására.
A közreműködésre hazánkat is felkérték, de nálunk az Adria-kutatás ügye egyenlőre néhány lelkes természettudós és közéleti személyiség „magánkezdeményezése” maradt!
Elsősorban Gonda Béla műegyetemi tanár, miniszteri tanácsos (1 8 5 1 -1 9 3 3 ) fáradozott sokat a magyar Adria-expedíciók érdekében; ezért alapította meg 1910-ben a Magyar A d ria Egyesületet, amely 1913-ban hozta létre - az akkor már nemzetközi hírnevű geofizi
kus-csillagászunk, Kövesligethy Radó elnökletével — az Adria-kutató Bizottságot.
Végül elérték, hogy Hauss A n ta l tengernagy, a közös haditengerészet admirálisa a ma
gyar Bizottságnak is rendelkezésére bocsátotta a Najade szállító hajót. A szükséges beren
dezéseket részben az Adria Egyesület vagyonából vásárolták, részben különböző intézetek
től kapták (de pl. I. Albert monacói herceg is adom ányozott felszerelést!). Az osztrák Adria Egyesület tanulm ányutat biztosított Leidenfrost Gyula biológusnak, a gyakorlati tudnivalók elsajátítására.
A nehézségek és akadályok ellenére, 1913 őszén az első magyar Adria-expedíció útra készen állt. A kutatási m unkálatokat 1913. október 10. és 31. között végezték el. Az expe
díció — az osztrák és olasz Adria-kutatási tervvel összehangolva — az Adria keleti partja mentén húzódó szigetvilág, a Ouernero (Kvarneric) körüli tenger-részek sokoldalú átku
*Lásd Lexikon II. nov. 12.
tatásával foglalkozott, emellett az A driát keresztbe átszelő szelvények m entén is végeztek méréseket.
Vízfelszíni és légköri megfigyeléseket minden órában végeztek, mélyvízi megfigyelések, mélységmérések és fenékminta vételek az úgynevezett első- és másodrendű mérési pontokon történtek. Az expedíció Fiúméból (Rijeka) indulva a 740 km-rel délebbre fekvő Cattaroi- öbölig (ma: Kotor) hatolt. Mivel azonban a vizsgálatok során a szárazföldi és a szigetek közti csatornákat és a szigetek nyílttenger felőli oldalát is tanulm ányozták, a Najade összesen 1200 tengeri m érföldet, azaz 2230 km-es u ta t te tt meg. Az ú t során a tengeren 45 főponton, a folyótorkolatoknál további 17 ponton mértek. A tudom ányos megfigyelések összes száma 6332 volt. A tervezett három keresztszelvény bemérése közül teljes egészében csak egyet hajtottak végre, m ert a legfontosabb műszer, a Lucas-féle mélységmérő gép — vámkezelési okokból! — nem érkezett meg.
Az első magyar Adria-expedíció hivatalos vezetője Kövesligethy Radó professzor volt, mivel azonban ő (más munkája m iatt) néhány nap múlva kihajózott, a tényleges vezetés Leidenfrost Gyulára hárult. Az expedíció meteorológusa R éth ly Antal, hidrográfusa Koch Nándor, Kormos Tivadar és Szilber József, biológusa Hankó Béla, Leidenfrost Gyula és Soós Lajos.
A fontosabb munkaprogramok (nemzetközi egyezmény alapján) a következőképpen alakultak:
1. Meteorológia. - A szokásos időjárási megfigyelések mellett a légköri elektromosság vizsgálata és a porszámlálás is szerepelt a tervben.
2. Hidrográfia. - A legfontosabb vizsgálat a tengervíz sajátosságaira vonatkozott. A ten
ger-felszínen, a különböző mélységekben és a tengerfenék mentén egyaránt mérték a víz hőm érsékletét, a vízmintákból m eghatározták a klór (só) és az elnyelt oxigén tar
talmat. Alkalmanként megfigyelték a tengervíz áüátszóságát is. A tengerfenékről iszap
m intákat hoztak fel, és a kisebb mélységeknél mélységmérést végeztek.
3. Biológiai program. — Ez volt a legszélesebb skálájú vizsgálat: a lebegő élő szervezetek gyűjtésétől a fenéklakó élőlények tanulmányozásáig terjedt. Az ehhez tartozó felszere
lés volt a legjobb.
Az expedíció m unkáját nagymértékben nehezítette, hogy az ú t kétharmad része alatt he
ves viharok dúltak. így is sikerült azonban elvégezni a k itű zö tt feladatok kilenctizedét;
légkörtani méréseket például az utazás 501 órájából 491 órában végeztek. A főpontok száma csak az elmaradt keresztszelvény m iatt volt kisebb a tervezettnél. Különösen értékesek azok az adatok, amelyek a szigetek közti csatornák vízének évszakváltáskor fellépő folyamataira derítettek fényt. Sikerült fellelni egy, az Adriában addig ismeretlen halfajt is (Callitheutis sp). A gyűjtött m intákat nemzetközi munkacsoport dolgozta fel.
A tervek szerint négy éven át más-más évszakban indult volna expedíció. Ebből azonban csak a második magyar Adria-expedíció valósult meg, 1914.ápr.l4. és máj.9. között. Ezen az úton az Adria déli medencéjének egy részét is feltárták és mélytengeri mélységmérést is végeztek. A szépen kidolgozott, külföldön nagy érdeklődést keltő munka folytatását azonban elsöpörte a háború vihara.
Sajnos a két magyar Adria-expedíció tudományos eredményei csak töredékesen láttak napvilágot (a „Tenger” , az ,Á llattani Közlemények” , a „Földtani Intézet Évi Jelentése” -i, a „Magyar Kémiai Folyóirat” és a „Természettudományi Közlöny” hasábjain). A világ tengerkutatásához a magyar expedíciók csak apró hozzájárulást jelentettek, az Adria meg
ismerését azonban elősegítették. Helyesen m ondta Kövesligethy Radó (A Tenger, 21. év.
1931. 147. oldal): „Az expedíciók igen gazdag és értékes, egyes részletekben helyesbítő, sőt új anyagot is hoztak haza ..
ifj.Bartha Lajos
Irodalom:
McConnel, A.: Historical instruments in Oceanography. Science Museum, London, 1981.
Luksch J.: Az újkor oczeanographikus k u ta tá sa i. . . Földrajzi Közlemények, 1897.
Leidenfrost Gy.: Az első magyar Adria-expedíció. A Tenger. 1914. 71 — 144.0.
U.Ő.: A magyar tengerkutatás tudom ányos eredményei. U .o., 1921. 20—27. o.
U.ő.: A második magyar Adria-expedíció. U .o., 1923.13—21.0.
Kormos T.: Kétezer kilométer az Adria szigetvilágában. U .o., 1914. 101 —11 l.o .
A szerkesztőnek - e cikk után - meg kell említenie, hogy hazánk, bár nincs tengere, nem marad ki napjaink óceánográfiai kutatásaiból sem. Különböző nemzetközi együttműködések keretében magyar intézmények is folytatnak ilyen témájú tevékenységeket - pl. hazai számítástechnikai cégek és inté
zetek számítástechnikai eszközök (rendszerek, programok) szállításával részt vesznek a szovjet óceán
kutatási programokban.