J P E 8 T K I V .
184L
3 f l . V A S Á R N A P .
szám.
A u g u s t u s " f .
A' „ R e l i g i o é s N e v e l é s " t á r s á v a l az „ E g y h á z i T u d ó s í t á s o k k a l " megjelenik minden v a s á r n a p m á s f é l íven. F é l é v i á r a mindkettőnek helyben k i h o r d á s s a l 2 ft. 4 0 k r . ; p o s t á n n y o m t a t o t t boríték alatt 3 f t . 4 0 k r . e. p. Előfizethetni Budapesten a „ R e l i g i o é s N e v e l é s " s z e r k e s z t ő s é g é n é l
T r a t t n e r - K á r o l y i h á z b a n , uri utcza 4 6 3 s z á m alatt, m á s o d i k udvarban é s emeletben ; másutt pedig minden e s . kir. p o s t a h i v a t a l n á l .
T A R T A L O M : A ' s z . szűz1 k é p e . ( K . / . ) — K é r d é s gr. Z a y Károly' „ á l t a l á n o s n é z e t e i ' " ü g y é b e n , a' k a t h . p a p s á g h o z . ( . V a g y Ferdinánd— F e l e l e t . (Somogyi Károly.') - J e l e s m o n d á s o k — H a s o n l a t o s s á g o k .
A' sz- szűz' képe.
Villefranche mellett, nem messze az úttól, m a -gányos gunyhó áll, inellyben, mintegy harmincz évvel ezelőtt, egy gyönge, hatvan éves szerencsétlen ö z -vegy lakott, tizenhat esztendős leányával.
E' két szegény nőszemély keze' munkájából 's némelly jó emberek' alamizsnájából éldegélt. Franciska, igy nevezték a' leánykát, bármilly munkának alá veté magát, ' s a ' környékbe napszámba járt ; anyja eleséget keresgélt kecskéje' számára, vagy száraz gallyakat tördelt tűzhelyére, vagy pedig, ha az idő rossz volt, fonogatott. Es i g y , egész boldogságban éltek , mert szereték e g y m á s t , 's mert egy boldogabb életben hittek.
Gunyhójok' belseje igen nyomorult szint m u t a -tott. Képzeljünk magunknak négy, a' füsttől fekete, beomlással fenyegető f a l a t , egy szu-ette nyoszolyát, három széket, egy szekrényt a' többi házi eszközök' számára és egy asztalt. A' gunyhó egyik szegletében szalma hevert a' földön, fekhelyül a' kecskének, 's a' nők' ágya sem volt sokkal jobb, de ők azt jónak találák, mert jó álmot aludtak benne. Az ágy fölött Mária a' sz. szűz' képét akasztá föl, mellyet már igen régen- valami csekély áron vett. Valamint az anya, ugy leánya is nagy tisztelettel viseltettek e' kép iránt ; kivált az a n y a , ki ezen képben védszentje' isteni képét tiszteié, 's ki minden szerencséjét, mellyet e' földön élvezett, az őbefolyásának hitte tulajdonithatni. Este, midőn a' hegyek beárnyazák a' völgyeket, 's az estéli harangszó a' szomszéd faluból hangzott : térdre estek a' sz. szűz' képe előtt, hálát adók Istennek a' kenyér-é r t , mellyet azon a ' n a p o n ettek; reggel p e d i g , mi-helyt a' nap' első sugarai szalmagunyhójokba
beha-tottak , ismét a' sz. szűz előtt térdeplőnek , hálát adók a' nyugodt, csöndes álomért.
Mária, reggeli 's estéli imádságaival nem éré be ezen mennyei kép iránti tiszteletével, hanem midőn a' dologban kifáradt, mi kora miatt gyakran m e g -történt, zsámolyát ágya mellé helyezé, 's imádkozva vagy nem imádkozva, összekulcsolt kezekkel tekinte föl magasztalt érzéseiben védszentje' szelid vonásaira.
Minden vasárnap elment a' plébánia-templomba, inelly-ben a' gyümölcsoltó boldogasszony' képe létezett,egyike a' vidéken lévők' legszebbikeinek , de azért az ő képe neki jobban tetszék. Háromszor volt Villefrancheban, 's mindannyiszor látá a' monostornak egy hires olasz festőtől készített sz. családját: de az ő képe mégis végetlenül kedvesebb volt előtte. Egyébiránt, megkell jegyeznünk, hogy nem azon mázolt papir d a r a -bok közül, mellyek képárusoktól 's vásárokon árui-tatnak, hanem valósággal szép festmény volt. Hogy az ido már jóformán lekoptatta, jól tudá Mária, de a' sz. szűz a' homályos fenékszinből i s , tisztán 's vilá-gosan tündöklött ki ; 's a' gyermek Jézus — olly szép kifejezésével birt az ártatlanság' isteni jellemének!
„ L á t o d , igy szólott gyakran leányához az anya, milly kegyesen mosolyog le ránk védszentem ! 0 ő r k ö -dik fölöttünk, arról meg vagyok győződve, 's csak azt sajnálom, hogy nevére nem kereszteltettelek. Milly szép az ő fátyola ! milly gazdag palástjának szegélye ! Miként veszi körül gyermekét a' fénykör ! Én téged hiszlek benne látni, midőn még kisebb valál, 's é n , kék buzavirág-koszorut tevék homlokodra. Viseltessél a' sz. szűz iránt mindenkor tisztelettel édes Franciskám, mert Krisztus' a n y j a , mindnyájunk' anyja, k ü lönösen pedig anyja a' szerencsétleneknek, kik s í r -nak és — szenvednek.
A' nők e* kép előtt mindannyiszor karjaikba estek egymásnak, valahányszor a' puszpáng - f ü z é r t , az örökzöld koszorút megujiták, egyetlen ajándékukat, melly által a' sz szűz e' szegény gunvhóban sokkal
5
68 102 inkább tisztelteték, mint a' leggazdagabb
székesegy-házakban. Könyiik, mellyek tiszta szívből fakadnak, imádság, mellyet ártatlan ajk r e b e g , kedvesebbek neki a' csillogó pompa- 's a' fényes ajándéknál.
Azonban, Mária 's leánya, nyugalmukban meg-háborittatának. Isten gyakran nehéz kísértéseket 's veszélyes napokat bocsát azokra , kik törvényéhez hiven ragaszkodnak. Szerencsés, ki szenved e' földön;
a' visszafizetés' nagy napján, nagy boldogságban r é -szesülend ! Villefranchera 's egész környékére szeren-csétlen esztendőt bocsáta az u r ; a' gabonát zivatar dulá szét, a' mezőket viz boritá, a' szőlőhegyeket j é g veré e l , az egész termés semmivé l ö n , 's miként szerencsétlenség nem jár magányosan, a' terméktelen nyarat szigorú tél követé, ollyan, minőre a' tartomány' legöregebb lakói sem emlékeztek.
Az ínség közös lön, azoknál i s , kik azelőtt némi vagyonnal bírtak ; a' gazdagok, kiket a'jövendő n y u g -talanított, 's a' félelem, hogy pénzeikből kifogynak, minden munkát fölfüggesztének.
Mária 's leánya, kik sohasem gyűjthettek előre, hanem csak napról napra keresheték meg élelmöket, miként tárták föl életöket e' télen, nem tudni. Eladák kecskéjüket, mellyre olly nagy szükségök volt, 's mellyet olly nagyon szereiének. Lelkipásztoruk' köz-benjárása által jutottak ugyan némi alamizsnához, de mi volt ez a' szörnyű Ínséghez! Megtartásukat ők tehát a' sz. szűz' oltalmának köszönék, ki fölöttök virasztott, 's kinek képe előtt szünet nélkül
imádko-zának. „Sz. szűz! anyám' védszentje! szólott Fran-ciska , ne hagyd őt ínségében elveszni ! " „ Sz. szűz ! imádkozék Mária, ne hagyd el leányomat; hogy meg-haljon , ő még igen fiatal ! "
Tavasz közelgetett, 's vele a' remény jobb napo-kat élhetni. Franciska ujolag dolgához nyúlhatott, 's az élemedett Máriának sem merevedtek már meg ujai a' rokkán. Hiu remények ! — Egy r e g g e l , midőn Fran-ciska virágokat ment szedni, friss koszorúval körítendő a' sz. szüzet, a' gunyhó' birtokosa, mellyben az özvegy lakott, jött hozzá. Durva, keményszívű ember volt;
nem félte I s t e n t , 's nem volt könyörülete emberek iránt. „ A' bérlet' idejének vége, — szólott hozzá — az idők mostohák valának, pénzem elfogyott, 's azt tőle-tek kell kérnem."
„ A h ! felelt Mária, az idők [részemre még mos-tohábbak valának. Leányomnak 's nekem nem volt kenyerünk ; ítélje el h á t , hogyan elégíthetem ki." — |
„Hát keressetek más menedéket, vagy valami jó em-bert, ki benneteket Isten' nevében befogad ; válaszolt a' keményszívű. Holnap a'városba megyek, 's onnan visszatérvén , nektek azonnal ki kell házamból taka-rodnotok;" és tombolt haragjában a' földön.
„Istenem ! o Istenem ! sikoltott a' szegény asszony ; engedjen hát legalább egy napot, hogy a' mint mondja k e g y e d , legalább Isten' nevében kereshessünk v a lahol menedéket. Reménylem, nem kell sokáig k e r e s -nünk, öregségem 's leányom' ifjúsága bizonyára irgal-masságra birandanakvalakit.Vagyazutra kell-e nyoszo-lyámat, korhadt asztalomat 's három székemet tennem ? !"
„Noszolyádat, székeidet, korhadt asztalodat!
olly botor volnál-e ö r e g , hogy azt gondolhatnád, hogy ezeket elviheted magaddal ? 'S ki fizetendi meg tartozásodat? Én mindenedet elfogom adatni's pedig nem sokára."
t
„Nyoszolyámat? mit mondott kegyed? Es arra akar-e juttatni, hogy szalmán kelljen meghalnom? "
„Haljon meg a' hol akar; azzal én nem gondolok.
Az én g o n d o m , hogy kifizettessem, 's kétlem, ha ezen nyomorult szu-ette fadarabokkal kielégittethe-tem-e. " Midőn a' szerencsétlen kezeit könyörögve megragadni 's kérni akará , eltaszitá magától, 's igy folytatá elmenőben : „ Tudtodra adtam már a' .ludan-dókat, holnap a' törvényszolgának kell felelned, ki bizonyára itt leend."
Mária e' szavakra elnémult. Látá már magát 's bujdosó leányát oltalom 's födél nélkül ama' koldusok' sorsára juttatva, kiket a' hideg és éj fészerek alá szal-maizék közé szorítanak ; 's midőn Franciska visszatért éneklő ajakkal's virágfüzérrel kezében, karjába esett, és — sirt.
Szomorúan és lassan mult el a' nap, annélkül, hogy bátorsága lett volna a' szerencsétlenséget leányá-val közölni. E s t e , forróbban mint leányá-valaha könyörgött föl védszentjéhez, 's midőn éjjel fölébredt, a' sz. szüzet fény körité ; a' hold a' födél hasadékán világított b e , és sugarai vevék körül. E' pillanatban Mária vissza-költözni érzé a' nyugodalmat szivébe. „ 0 sz. szűz, mondá lassan, nehogy leányát fölébreszsze, sz. szűz, anyja az anyáknak és dicsőséges oltalmazom ! látom, hogy meghallgatál, t u d o m , hogy nem fogsz elhagyni illy nagy szerencsétlenségben." Ezen imádság után Mária majdnem egészen megvigasztalódva aludt el.
r
Almodá : hogy a' sz. szűz utána terjengeté karjait, 's mind azokat eltávolitá tőle, kik neki ártani akartak ;
69 70 álmodá: hogy aranynyal tölt erszényt kapott
ajándé-k u l , szép bútoroajándé-kat, u j ruháajándé-kat 's mindazt, mire a' szegény özvegynek szüksége volt. Midőn a' törvény-szolgáktól kisérve a' házbirtokost meglátá, fölébredt rögtön, 's meg lön inditva álmától, mellynek vége ismét a' szomorú valóba helyezé vissza.
Világos nap volt. Franciska már régen fölkelt és dolgozott. „Mint aludtál az éjjel?" kérdé anyját. —
„ A h , válaszolt Mária, utolsó éj volt, mellyet e' g u n y -hóban 's ezen ágyban tölték, mellyben már negyven évig aludtam. Ah leányom ! édes leányom ! mától fogva nincs h e l y , hová fejünket hajthatnék, a' rét' kövei szolgálandanak székül, párnául ! " 'S most el-mondá a' házbirtokos' látogatását, keménységét, fe-nyegetéseit, kegyetlen fenyegetéseit; mellyeknek nem sokára kellett beteljesittetniök.
Alig végzé beszédét, midőn több személyt hallott jönni, 's a' házbiitokos megjelent a'
törvényszolgák-tól kisérve. Asztalhoz ültek, Írandók, mialatt a' ház-birtokos kihordatá a' ház' elébe a' bútorokat, azokat azon néhány ember közt, kiket e' szomorú látvány előidézett, elharácsolandó. Először a' nagyobb érté-küeket adák e l , de jó Isten ! milly értékűek valának e z e k , olly silány, olly csekély értékűek, hogy a' házbirtokos a g g ó d o t t , hogy belőlök nem fizetheti ki a' költségeket. Ezen kivül huszonnégy frank volt még fizetendő.
Az eladott holmik' ára ezen mennyiség' egy h a r -madát tevé c s a k , 's már semmi eladandó sem volt hátra, mint egy t ü k ö r , 's ez is olly fénytelen, fekete és összekarczolt volt, hogy a' törvényszolga vonako-dott azt általvenni, 's a' sz. szűz' régi k é p e , mellyet ncgy szeg erősített. Mária 's leánya a' kép előtt tér-deltek, 's a' szerencsétlen árverés' minden mozdula-tára figyelének; és sorsuk hasonlított sz. Józseféhez, midőn bátyjai ruháit tépték szét, vagy pedig üdvözí-tőnkéhez, midőn a' kereszt' magasságáról köntöse fölött a' két romai katonát sorsot vetni látta.
„ Semmi egyéb sincs hátra ? " kiáltott boszon-kodva illy csekély bevételen, a' törvényszolga. „Tekint-setek újra körül, talán még egy pár fillért csinálha-tunk össze. "
Egyik a' poroszlók közül újra kifürkészett min-dent. Levevé a' tükröt 's a' képet is akará. És e' percz-ben a' nők a' félelem' és kétségbeesés' sikoltását hal-laták. „ Hogyan , szólt Mária megrémülve, védszen-tem' képétől is meg akarnak fosztani?! Ah, ez az én
legnagyobb szerencsétlenségem! semmit sem fognak érte kapni, 's mégis el akarják tőlem ragadni? Ez az én vagyonom, ez minden vigasztalásom! Leányom, térdelj le előttök, mikint é n , hogy megindittassanak kérelmeinktől!" 'S midőn Franciska e' férfiú elébe térdelt, anyja a' böcsös kép mellé állott 's gyönge erejével azt védeni iparkodott.
A'szóváltás előszólitá a'házbirtokost, ki elégü-letlenül az árverés' rossz következéseivel, baromi vo-násaival lépett be. A' szegény asszony rá rohant, 's kéréseivel ostromlá : uram ! mindenemet elvevé, 's én azt megengedem kegyednek, mivel annélkül is mindenem kegyedé lett volna, mert fizetni nem let-tem volna képes ; de í m e , meg akarnak e' képtől is fosztani, védszentem'képétől, melly előtt már n e g y -ven év óta imádkozom ! E' képre esett leányom' első pillanata, 's e' fogá f ö l , midőn férjem utolsódszor emelé föl szemeit! menyekzőm' napján függesztémén azt o d a , 's ez az egyedül, mi belőle nekem fönma-radt. 0 , mindenekre kérlek benneteket, hagyjátok meg nekem e' képet. Mit akartok vele csinálni? Épen olly öreg mint é n ; — épen olly kész darabokra szét mállani, miként én porrá válni. "
A' köszivü feleletre sem méltatá. Hallgatva nyitá föl kését, a' s z e g e k e t , mellyekkel a' kép erősitve volt, kiszedendő, 's midőn azt megtevé, elvevé a' képet. — „ K i á d ezen fölséges képért két fillért? — senki többet ? " Megmutatá azt a' jelenlévőknek , kik között több városi ur is volt, kiket, az Aveyron' p a r t -jain sétálván, az árverés iránti kíváncsiság csalt ide.
A' gunyhó' lakói tiszteletűk tárgya' megszentségtele-nitésén nem valának jelen. Mária' szivét a' fájdalom szaggatá, leánya pedig sirt és aggódott.
„ Két fillér ! ismétlé a' kikiáltó ; két fillér ; senki sincs i t t , kinek a' sz. szűz védszentje lenne ? Ver-jék f ö l ! "
„ Három fillér ! " Kiáltott egy fiatal Mária nevű leányka.
„ Öt frank ; " válaszolt a' városi urak' egyike, ki először veté most szemeit a' madonnára. A' kikiáltó zavarba jött, hallgatott 's bámulásában kezeit leereszté,
Js a' fölverőre olly gúnyosmosolylyal tekintett, hogy a' jelenlevőknek nevetniük kellett.
„Husz frank!" hangzott ugyanazon csoporto-zatból.
„Husz f r a n k ; " mormogott a' kikiáltó egy álmodó' ábrájával.
»
72 102
„Harmincz f r a n k ! " szólalt föl az első hang.
„ Negyven frank ! " tévé hozzá a' második.
„ Száz frank ! "
„Kétszáz f r a n k ! "
„ Száz tallér ! "
„Ötszáz f r a n k i "
„Ötszáz f r a n k ; " ismétlé a \ k i k i á l t ó ; a' parasz-tok között morgás h a l l a t s z o t t . . .
„Nyolczszáz frank ! " esék közbe egyike a' f ö l -verőknek , olly hévvel , hogy mindnyájan le valának veretve.
„Én ezer tallért a d o k , " tevé hozzá nyugtalanul egy másik. Egy perczigmély csend lön, 's a' kikiáltó kétszer mondá ki lassan : „ezer tallér ! ezer tallér ! senki többet ?—harmadszor !" „Uram, szólott egy fiatal f e s t ő , ki első pillanatra megismeré a' remekmüvet, a' m a -donnában csodálatra méltó festménynyel bir itt kegyed;
minden vagyonomat fölajánlottam , hogy magamévá tehessem, de kegyed' rendelkezése alá a' kormány javai vannak bizva — 's nekem azt kegyednek kellett hagynom. Párisba érkezvén legelőször is a' museumba sietendek e' csodamű' megtekintésére; 's mosolyogva tevé h o z z á , majd hogy az enyém nem lett." Midőn eltávozók, még egy sóvár pillanatot vetett a' fölséges képre , mellyet ellenese szorgalmatosan takargatott be tárczájába, 's helyette egy 3 0 0 0 frankos bankjegyet nyújtott kicserélésül o d a , mellyet n a g y , bámész sze-mekkel tekintének meg a' jelenlevők.
Midőn Mária ismét magához t é r t , 's a' c s o d á -latos eseményt neki elmondák, nem akarta 's nem
tudta azt magának egyébkint megmagyarázni, mint védszentje'csodatétele által. ítéljük meg magunk, milly szerencsés lett egész életére. De hálásan is emlékezett leányostul megmentetésére; évenkint, bútorai elada-tása' évnapján misét szolgáltatott a' sz. szűz' kápol-n á j á b a kápol-n , 's gyertyát égetett előtte. 'S egy másik képet vett magának, melly az üdvözítő' anyja' mennybe-menetelét, az angyalfejek'egész föllegétől körülvéve, ábrázolá ; 's e' k é p , igen gyakran emlékezteié őt arra, mellyet elveszített, 's habár neki köszöné is csekély v a g y o n á t , visszatért ollykor a' fájdalom szivébe, 's könyük nedvesiték szemeit, 's igy szólott leányához:
„ a h , az én s z é p , az én kedves képem! "
Ezen történetben valóban semmi csodálatos sincs, s mégis világosan láthatni b e n n e , a' tisztelet' mennyei jutalmát, mellyel a' szegény özvegy az ur' anyja iránt
viseltetett; midőn jó és rossz napjaiban egyiránt mondá szive mélyéből : „ szent a n y a , bizom te benned ! "
E' k é p , Párisban, a' louvre-i csarnokban, máig is valóban látható. (Németből.) /». / .
K é r d é s
gr. Zay Károly' „általános nézetei'" ü g y é b e n , a ' kath. papsághoz.
Kath. vallásomat mélyen tisztelvén, l e g d r á g á b b k i n -csemnek l a r t o m , és hálát adok a' t e r e m t ő n e k , hogy ebben neveltettem ; mennyire tisztelem pedig v a l l á s o m a t , a' s z i -veket és veséket vizsgáló Istennel bizonyíthatom. G- Z a y Károly u r n á k azon iratára, miszerint a ' hitet tökéletesíteni a k a r j a és a j á n l j a , — m e g l e h e t , kivülem többekben is feljöhet ezen e s z m e , és Krisztusnak ezen mondása : „Még sok dolgok v á g y n á k h á t r a , mellyeket néktek kell m o n d a -nom , de mostan el nem h o r d o z h a t j á t o k , majd eljön az i g a z s á g n a k l e l k e , az megtanít titeket. " — Miként v é l e -kedjem ? — Tudom a' tiszt, clerus azt m o n d j a e r r e : h o g y a' szent l é l e k ' e l j ö t t é t érté K r i s z t u s , midőn ezt m o n d á , — ámde a ' s z e n t lélek máig is m u n k á l ó d i k , a' mint a' s e g í t -ségül hivás a ' kath. a n y a s z e n t e g y h á z b a n bizonyítja. — Hiszem é s r e m é n y l e m , hogy ez által nem v é t k e z e m , ha kérdem a' c l e r u s t , és a' feleletre tisztelettel fölszolitom, nem csak n e k e m , de talán több illy k é t s é g e s k e d ő k ' és e k k é p elmélkedők' m e g n y u g t a t á s á r a . N a g y Ferdinánd m-k-*)
F e l e l e t .
Elegendő volna talán e' tárgyban a'keresztény katholika hittan' bármelly kézikönyvére, * * ) vagy csak a' Relie/, és Nevel, első félévi 14ik számára is u t a l -nom ; hol elég alaposan ki vannak fejtve az elvek, mellyeket az egyház a' hitbeni lökéletesbülésre nézve magáéinak ismer : miután azonban a' kérdés föl van t é v e , még pedig nyilványos lapokban, 's az arra más helyen és időben adott válasz nem könnyen j u t , sőt bizonyosan nem jut sok ollyan' értésére, kinek hogy e l j u s s o n , érdekében fekszik; szolgáljanak a ' k ö v e t -kezők némi feleletül addig i s , míg másoknak tetszeni fog 's alkalmuk leend azt bővebben kifejteni.
„ Még sokat kellene nektek mondanom " : igy szól tanitványihoz a' végvacsora után előrebocsátott
*} Beküldetett a' szerkesztőséghez azon hozzátétellel, hogy m á s l a p o k b a n is közöltetni fog. A' szerk.
* * ) L. többi k ö z t : „A" keresztény katholika religio' tiuU>-mánya"'stb. SzaniszlóFerencztol. Budán 1 8 3 9 . ( m a g y . forditO I- kötet. 2 4 9 — 2 5 5 .
1-73 102 hosszabb beszédje' folytában üdvözítőnk, „de most el
nem viselhetitek. Mikor pedig eljön amaz igazságnak lelke; minden igazságra megtanít titeket. Mert — hoz-záteszi — nem szól csak magától ; hanem valamiket hall, azokat szólja, 's a' következendőket megjelenti nektek." (Ján. 16 , 12 — 1 3 . ) Az már most a' kérdés, valljon ama' szavak : „ de most el nem viselhetitek, "
és „ mikor — eljön amaz igazságnak lelke ; minden igazságra megtanít titeket ; " valljon e' szavak annyit
tesznek-e, mintha csupán az apostoloknak egykori, több századokkal ifjabb utódai volnának ama' boldo-gok , kik majd Jézus' szavait elfogják tudni viselni;
's valljon a' sz. Lélek, mint az igazságnak lelke, nem mindjárt, még az apostolok' éltében kiildeték-e el, hogy őket megerősítvén, azokra is megtanítsa, mi-ket előbb el nem viselhetének ? Az a' kérdés : valljon amaz isteni kijelentett igazságok, mellyek a' keresz-tény vallás' rendszeréhez tartoznak, ki lettek-e nyi-latkoztatva már az apostoloknak is mind, és miképen?
elég teljesen-e, vagy csak tökéletlenül, hiányosan ? és későbbi tökéletesítésre volt-e még a' keresztény-vallásnak szüksége ?
A' fölhozott, 's az ezeket megelőző bibliai sza-vak' figyelmes olvasója nehezen fogja kétségbe von-hatni , hogy ott különösen és egyedül az apostolokhoz vannak intézve urunk' i g é i , úgymint az evangélium-nak legközelebbi hirdetőihez. Nekik ígéri tehát — nem zárva ugyan ki e' tekintetben utódaikat — de itt főleg és egyenesen nekik ígéri, hogy: amaz igaz-ság' lelke, mcllynek bevárása végett a' szent városbani maradásra is inté, (Luk. 2 4 , 4 9 . ) „minden ságra" meg fogja őket tanítani. Igenis : minden igaz-ságra ; tehát mindazokra, mik az evangeliumi taní-tások' teljéhez, mik Jézus' vallási rendszeréhez lénye-gesen tartozhatnak. 'S igy ezen igért igazság' lelke olly tökéletesen be vala őket a' keresztény tan' egész mélyébe , annak minden titkaiba avatandó, hogy többé semmi kívánni való sem maradhatott hátra, és senki a' ker. vallásnak náloknál is tökéletesebb taní-tója nem lehetett : annál kevésbbé taníthatott pedig valaki valaha náloknál többet és jobbat ; miután csak jobban is ugyanazt, mit ő k , tanítani képes nem vala.
Egyéb értelme ama' „ minden " szónak nem lehet. Ha tehát az ur nem nyilatkoztatott is ki tanítványainak már akkor, midőn e'földet elhagyni készüle, mindent, vagy inkább, ha az utóbbiak nem fogtak is föl még ekkor tökéletesen minden általa kijelentetteket, de
1 miután csak hamar mennybemenetele után elküldé Jézus a' sz. Lelket, minden homálynak, minden előbbi hi-ánynak 's tökéletlenségnek el kellett enyésznie. Külön-ben ugyanis ama' nagy ígéret — egy, még Jézusénál is kimerítőbb 's teljesebb oktatásról, — semmit sem jelentő üres szójáték, és keserű áltatás lett volna.
— De nem is volt senkinek nagyobb szüksége, mint épen nekik, a r r a , hogy a' ker. igazságokat egész terjedelmökben átlássák, megértsék 's ennél fogva azokat egyebekkel is elfogadtatni bírják. Egy illy min-den kétséget 's homályt elűző, 's teljesen fölvilágo-sító szellem' küldéséről tett ígéretnek még az ő ide-jekben 's jókor kelle teljesednie ; mivel a' c z é l , melly
végett adatott, épen általok volt elérendő, tudniillik:
a' valódi és meg nem vesztegetett evangeliumi
ta-rr
nitásnak rendületlen megalapítása. Ok, az apostolok állana!; Jézushoz legközelebb, nekik vala a' Lélek' gyámolitására és vigasztalására legnagyobb szükségök;
nekik, kik ama' nagy órában, midőn tőlök elválni készült az u r , mint meghitt barátjai 's ügyfelei, ma-gokrahagyatásuk' iszonyú félelmében leginkább leve-retve valának. Olvassuk át az egész 15dik fejezetet, különösen annak 3dik 's 27 dik versét, 's látni f o g j u k , hogy itt Jézus ollyanoknak tesz ígéretet, kik eleitől fogva vele voltak, mint isteni tetteinek állandó szem-tanúi; a'mint's hogy a'következő fejezetben általában olly rendkívüli mennyei gyámolitásról szól, melly őket még jövendölői tehetséggel is föl fogja ruházni, 's olly tettekre nyujtand erőt és hatalmat, mellyek egyedül az isteni mindenhatóság' müvei. Ezt pedig amaz állí-tólagos religioi tökéletesedés' pártfogói alig fogják magoknak tulajdonítani merni ; 's igy nehezen fogják elhitetni i s , mikép ő k , mint az apostoloknál sokkal későbbiek, amaz igazság' lelkének fölvilágosító adományiban szintolly vagy nagyobb mértékben r é -szesülének , mint magok az apostolok. — Ha az igért isteni lélek által minden igazságra meg akará J é -zus híveit tanítani, ugy hiszem e' jótéteményből leg-kevesebbé zárta ki az apostolokat : sőt inkább azokat, kiket az egész világ' mestereinek szánt, tanításá-val legjobban is megbarátkoztatta. Különben ugyanis mi következnék ? a z , hogy az apostolok'utódai, elő-deiknél mindinkább és jobban megértették, fölfogták 's alkalmazák az evangelium' tanításait, 's végre az idők' folytával első mestereiket annyira tul haladák, (vagy legalább fogják haladni,) hogy inkább ők — az apostolok—jöhetnének századunk' felvilágosult