Nálunk is mind átalánosabb kezd már lenni az a meggyőződés, hogy a jó iskolák a legbiztosabb garantiái a nemzet jövendőjének. A legértelme-sebb országnak vannak legjobb és legszámosabb tanintézetei, s a legnyomorultabb iskoláknak van-nak legtudatlanabb és legönzőbb gondviselői. A j ó iskolák kihatnak a nép folytonos mivelésére, s
a nép miveltsége visszahat az iskolák folytonos javitására.
Tanügyünk mezején örvendetes élénkséget és munkásságot l á t u n k ; kivált a népoktatás terén olyan érdeklődés és tevékenység indult meg, a milyen nálunk még eddig soha sem volt. De mind e mellett be kell vallanunk, hogy a részvét még nem átalános; a köznép, sőt az értelmiség egy részét sem veszem ki, az iskola ügyét még nem tette magáévá, s az érdeklődők és munkások n a -gyobb részénél is sokkal több a j ó akarat és áldo-zatkészség, mint a tájékozottság és szakértelem.
Ezen okoknak kell tulajdonitnunk, hogy az is-kolákra befolyással biró különböző hatóságoknak sok intézkedése erőtlen, elsietett, vagy egymásnak ellentmondó; s e miatt az ezrekre menő anyagi áldozat, az idő és buzgóság nem egyszer éppen haszontalanul, vagy legalább is nem eléggé czél-szerü dolgokra pazaroltatik. Pedig ugyanannyi ál-dozattal, de több szakértelemmel es lelkiismeretes-séggel tízszerte nagyobb szolgálatot lehetne tenni hazánk tanügyének.
A mulasztások legnevezetesebbje az, hogy isko-láink elhelyezését, felépítését, bebútorozását és tanrendének megállapítását illetőleg aránytalanul kevés gond volt s van mind e mai napig fordítva az egészségtan követeléseire.
Minden intézménynek van egy, a maga czélja által meghatározott magasságú f o k a , mely neki a létjogot biztosítja. Ez a fok az elkerülhetlenül szükségesek összegének mértéke, a m i n i m u m , melyen felül kezdődnek aztán a jó, jobb és leg-jobb osztályozások, de a melyen alul már csak a rosz, rosszabb és legrosszabb fokozatok állanak.
Hogy ezek a null fokon alul álló iskolák mennyi-vel érnek kevesebbet a semminél, meghatározható, ha mérlegbe tesszük, hogy mennyivel több az ál-talok okozott kár, mint a haszon.
Az iskola jósága több tényezőtől f ü g g ; ezeket különböző csoportokban lehetne előszámlálni; de ez alkalommal nem szándékom rendre venni; csak azt említem meg, a mely kitűzött czélomra tarto-zik. Ez pedig a következő tételbe fejezhető ki :
J ó a z i s k o l a a k k o r , h a a t e s t e g é s z -s é g e -s f e j l ő d é -s é r e é p p e n u g y ü g y e l , m i n t a m i l y e n k e l l ő g o n d o t f o r d í t a l é l e k é p f e j l e s z t é s é r e .
Bármelyik fél túlkapása a másik fél rovására történik ; már pedig az iskolának egész embert kell nevelnie.
*) Ajánljuk ezen a kolozsdobokamegyei néptanítók egyletének ápril lS-ki közgyűlésén felolvasott kitűnő értekezést olvasóink figyelmébe, sőt k é r j ü k annak ter-jesztését mindazok körében, kik az iskolával közelebbi
vagy távolabbi összeköttetésben állanak. Szerk.
Mindenik tanintézetünkben — azt hiszem, egyért sincs ok kivételt t e n n i , — aránytalanul nagyobb gond. fáradság és pénzáldozat van for-dítva a lelki tehetségek fejlesztésére, különösen az ismeretek felhalmozására, mint a testi egészség megőrzésére. Egyébiránt ez a baj nem csak ná-lunk van meg, hanem Europa előhaladottabb és gazdagabb országaiban is általános panasz tárgya.
Pedig ugyan mit ér az iskolák összes tudomá-nya, ha érette tandíjban a tanuló egészségét kell odafizetni! ?
A mióta országos törvényeink kimondták az általános iskolakötelezettséget, hogy minden 6—
12 éves (s illetőleg 15 éves) növendék köteles is-kolába járni, nekünk, tanítóknak még sürgetőbb kötelességünkké vált az egészségtan szabályaival megismerkedni, azokat éppen oly igyekezettel ter-jeszteni, másokkal is megismertetni és a családok-nál ugy, mint az iskolákban érvényre juttatni, mint a milyen buzgósággal járunk el a nevelési elvek s oktatástani szabályok tisztázásában s gya-korlati alkalmazásuk általánosításában. A mulasz-tás könnyen azt a vádat vonhatja majd iskolá-inkra, hegy a mennyi hasznot tettek a jövő nem-zedék szellemi életének, éppen annyi kárt okoztak testi egészségének és erejének. Vájjon az ilyen munkálkodásban, az ilyen vak, vagy legalább is félszemű buzgóságban lesz-e a jövőben köszönet ?!
Ez előzmények után föltehetjük már azt a kér-dést : mit kiváimnk tehát egészségtani tekintetben iskoláinktól ? Rövidbe ÍQglalva, e kétágú feleletet adhatjuk : tevőleges kívánságunk az, hogy az is-kolák legyenek ennek is éppen úgy őrei, fejlesztői és terjesztői, mint a többi fontos t a n t á r g y a k n a k ; tagadólagos kívánságunk az, hogy ennek szabályai ellen magok az iskolák se vétsenek.
„És nem ugy részünk-e a test, mint a lélek ? Egyenlőn kedveznünk kell mind a kettőnek."
Hogy az egészség fenntartása körüli eljárásun-kat ne csak mendemondákra, örökölt és vakon elfogadott szokásokra, hanem természeti okokra és törvényekre alapítva, tudatosan és teljes meg-győződéssel tudjuk is indokolni : elkerülhetlenül szükséges az emberi test szervezetéről és életfo-lyamatáról kellő ismeretet szereznünk. Mert vmint a neveléstan a maga elveit a lélektanra ala-pítja : ugy az egészségtan is a maga szabályait az emberi test organismusának és életmütanának is-mereteiből meríti. A boneztan (anatómia) és élet-tan (physiologia) az a két gyökér, melyből az egészségtan szabályai sarjadnak és táplálkoznak.
Ez alkalommal, midőn t. i. iskoláink ide vonat-kozó kötelességeit és mulasztásait akarjuk szem-ügyre venni, nem követhetjük ama két alaptudo-mány tanításait rendszeres összefüggésükben és bárha ítéletünk megalkotásánál azokra kell hivat-koznunk, indokolásainkat még sem terjeszthetjük ki az okok legvégső gyökérszáláig. Több helyt be kell érnünk azzal, ha az alaptételekre egyszerűen rámutatunk.
Az élő emberi test különböző szervek művészien összerakott csoportozata ; egy önmagában bevég-zett egész, melynek minden egyes része ugy ala-kult, hogy az egész elébe tűzött czél elérésének
«í> 137 Ő r -nagy munkájában közreműködhessek. E
harmoni-kus összműködés biztosítja a létet.
Mindent, a mit az ember tesz, valamelyik szerve (organuma) által viszi végbe; — és megforditva a tételt : az ember csak olyan dolgot tehet, a mely-nek végbevitelére szerve van. E tétel igazsága áll azokra a működésekre is, a melyek belől, az emberi test belsejében, mennek véghez.
Tehát szerv nélkül nincs munkásság, nincs élet.
A szervet e szerint sok tekintetben hasonlíthat-juk egy géphez, mely a legkisebb részletig ugy
van készítve és összeszerkesztve, hogy a részek összevágó együttes működése által a gép czélját el lehessen érni. Használhatlan lenne például az az óra, melynek egyes kerekei aránytalanok lévén, nem illenének össze, vagy valamelyik kerekének bár csak egy foga is hiányoznék. így van a dolog a test szerveivel i s ; ezek is csak akkor hajthatják teljesen végre feladatukat, ha épek.
E szerint első sorban is a szervek épségétől függ az ember egészsége.
Arra ugyan nincs tehetségünk, hogy bármely szervnek is, ha az nyomoréknak született, épségét helyre állitsuk; de arra már van hatalmunk, hogy a legépebb és legerősebb szervet ^is megnyomorít-suk, vagy éppen tönkre tegyük. És nem mondhat-juk, hogy e hatalmunkat mind saját-magunkon, mind másokon eléggé nem érvényesitjük. Gondol-junk csak a dohányzásra, burnótozásra,
tüdőfu-lasztó és szemcsipő pipafűstös levegőre, szeszes italok mértéktelen élvezésére stb., melyekkel foly-vást ostromoljuk a szervek erejét és egészségét!
Valóban, ha az emberi test bármelyik szervét vizs-gáljuk, s annak művészileg alkotott szerkezetével, finom szöveteivel, csak górcsővel (mikroskopium) megkülönböztethető apró és még is önálló, s még kisebb alkatrészekre bontható részecskéivel meg-ismerkedünk, meg kell döbbennünk azon könnyel-mű gondatlanságon, melylyel elvállaltuk, s a mely-lyel teljesítjük azt a kötelességet, a mit a termé-szet ránk bízott, hogy t. i. urai és őrei legyünk önmagunknak.
Mily bámulandó az a harmónia s az a munka-beosztás, melyet a természet az emberi test ház-tartásában berendezett. Mily mesterien van ott kiszabva minden szervnek, minden egyes részecs-kének a maga munkássági köre, s mily pontosan teljesitik azok feladatukat, ha az ember tudatlan-ságból vagy gondatlantudatlan-ságból össze nem rombolja finom szerkezetüket! ?
Az emberi test tetőtől talpig nagy mennyiségű élőgépek szerkezete (complexiója) lévén, messze vezetne, ha ezeket egyenként akarnók elésorolni;
czélunkra elég, ha az egynemű feladatokat telje-sítő szerveket összefoglaljuk, és igy csoportonként tartjuk meg figyelmünkben.
A lét szempontjából a következőleg csoportosít-hatjuk : a ) a t á p l á l k o z á s s z e r v e i , melyek az élet fenntartásának közvetlen eszközlői; b) a m o z g á s s z e r v e i , melyek segítségével eltá-vozhatik az ember a rá nézve kedvezőtlen helyről, vagy ide-oda mehet, hogy eledelét megkereshesse;
c ) a z é r z é s s z e r v e i , melyek a r a j t u n k kivül levő dolgokat, szóval a külvilágot hozzák velünk
szorosabb összeköttetésbe az által, hogy annak hatásait bevezetik a szervezetbe ; s végül d) a b e-s z é d e-s z e r v e i , melyek e-szellemi életünk nyilat-kozatainak lévén közvetítői, belvilágunkat hozzák összeköttetésbe a külvilággal. A gondolkodás szer-vét — az agyat — az érzésszervek közé számítjuk, a mennyiben együttesen alkotják az idegrendszer nagy egészét.
Hogy e szervek működhessenek, feladatukat pontosan teljesíthessék, — más szókkal, hogy ép-ségben és egészép-ségben élhessünk, bizonyos kellé-kekre van szükségük, melyeknek a kellő mennyi-ségben való kiszolgáltatása rájok nézve életfelté-tel ; ilyenek az ééletfelté-tel, ital, levegő, meleg, tisztaság, munka és pihenés.
Felvethetjük i t t azt az elsietett és meggondo-latlanságból támadható kérdést, hogy hát mi köze
van mindezekhez az iskolának ? Oda a gyermekek nem egyébért mennek, mint hogy ismereteikben gyarapodjanak, erkölcseikben nemesedjenek; — a többit aztán végezzék el otthon.
Tárgyalásunk folytán ki fog derülni, hogy igen is lelkiismeretbeli kötelessége az iskolának ezeket tekintetbe venni és hozzájok alkalmazkodni; mert a mulasztásért keserű boszut áll a természet s megsemmisíti az iskola összes munkáját.
Nem kell elfelednünk, hogy a tanulás m u n k a ; minden munka végbevitelére szerv kell; ez a szerv az agy, mely éppen ugy megkívánja a maga anyagi táplálékát, mint az izmok, a csont, vagy a test bármely más része. És ha a kellő táplálékot, vagy a kellő pihenést nem kapta meg, nem megy a munka, nem megy a tanulás.
í m e , az iskola akarva, nem akarva kénytelen tekintetbe venni az agy muukaerejét. Ugy de ez összeköttetésben van a többi szervekkel is, s ezek módosító hatással vannak működésére.
H a a táplálkozás testi és szellemi munkálkodá-sunknak első életfeltétele, szükséges, hogy szerveit, habár csak nagyjában és vázlatosan, figyelmünk tárgyává tegyük, mert csak ekkor vonhatjuk le öntudatosan és indokolva azon egészségtani téte-leket, melyekből iskoláink tanulhatnak és okul-hatnak.
A test belsejének nagyobb részét a táplálkozás szervei foglalják e l , — a törzset majdnem egészen ezek töltik be. I t t van elhelyezve az a chémiai konyha, mely a lenyelt eledelből és italból tápned-vet készit. E tejszerű tápnedv azonban még igy nem használható; hogy tápláló vérré váljék, még előbb élenyülnie kell, 81Z az Bi levegő éltető részé-vel egyesülnie kell.
A vér az a szakács, a mely minden szervnek, minden kis sejtnek enni ad. Ez szállítja az eledelt a hajnak ugy, mint a körömnek, a húsnak ügy, mint az agynak, a velőknek ugy, mint a csontok-n a k ; vér csontok-nélkül egy szervcsontok-nek sicsontok-ncs élete. De a vér csak ugy alkalmas a táplálásra, ha élenyült.
Az élenynyel való vegyülés a tüdőkben törté-nik, tehát az emiitett tápnedvet az arra rendelt felszívó edényeknek fel kell vezetniök a törzs fel-ső emeletébe, a tüdők lakásába.
A két tüdő és a szív a mellkas egész belsejét elfoglalták.
138 K3*~
A tüdő szövetei között ezer meg ezer apró kis üregek, úgy nevezett légliólyagcsák vagy légsejtek vannak, melyeket temérdek számú vékony csö-vecskék tartanak közlekedésben a torokból lenyúló gégecsővel. Midőn lélekzünk, egy jó adag levegő tolul be, s a vékony csöveken végig haladva, meg-tölti a léghólyak csákat
Miért lélegzünk ? Azért, hogy élenyt szállítsunk a tüdőbe. A levegő mint tudjuk, 21 százalék éleny-ből (oxygen) és 79 százalék légenyéleny-ből (nitrogen) van összetéve. Tehát a beszívott levegő élenye készen áll, hogy a tápnedvvel egyesüljön s azt táplálóvá változtassa.
Azonban azt a tápnedvet a felszívó edények nem viszik egyenesen a tüdőbe, hanem bele öntik abba a vastag érbe, mely az elhasznált vért hozza vissza a test különböző részéből a szívbe.
A mily életfontosságú szerv a tüdő, éppen olyan a szív is. Amint akármelyik megszünteti munkáját, az emberi életnek azonnal vége.
A szív a két tüdő közt foglalt helyet. Nagyon szilárd alkotású kis hústömlő, egy folytonosan működő szivatytyu, és pedig két, egymástól erős izomfal által elválasztott félével két igen fontos működést végez. Jobb felébe ömlik az elhasznált vérrel vegyült tápnedv, melyet a szív magából adagonként szőrit ki minden dobbanása alkalmá-val, s küldi a kivezető eren keresztül a két tüdőbe felfrissülni s megtisztulni, azaz élenyülni és táp-lálásra alkalmassá válni.
Ha az a két vastag cső, mely a szívből kilövelt vért hozza, azt csak úgy szabadon beöntené a két tüdőbe, rögtöni halált okozna vele, mert a levegő kiszorulna, s a tüdő finom szövetei összerombol-tatnának. Egy csepp vérnek sem szabad a tiidő-liólyagcsákba beömölni; ezért e vastag ér, a mint a tüdőbe belép, mind vékonyabb, meg vékonyabb csővekké ágazik el úgy annyira, hogy végső elá-gazásai már csak oly vékonyak, mint a hajszál.
Az ilyen véredényeket hajszálcsövecseknek ne-vezik.
Jegyezzük meg jól, hogy a vér élenyülése ezek-ben a hajszálerekezek-ben történik, mert a nagyobb öblű csövek falai tömöttebb és vastagabb szerzetűek, mintsem hogy a levegő élenye rajtok ke-resztül bírna szűrődni. De ezek a vékonyszálú erek a léghólyagcsákat körülfonván, finom vékony hártyafalaikon átszűrik magokba a levegő élenyét
— mint az itatóspapir a vizet, — a nélkül, hogy egy csepp vér is kiszivároghatna belőlök.
Az élenyiilés tehát átszürődés által történik.
A hajszálerek kivezető végei aztán ismét mind vastagabb meg vastagabb csövekké egyesülnek s a tüdőkből kiérve, már csak két öblös cső viszi vissza a megélenyült vért a szív másik, azaz bal-felébe.
Már csak ez a vázlatos és egyoldalú áttekintés is menynyire igazolja az egészségtannak azt a követelését, hogy mind a gondviselésünkre bízott ifjúságot óvjuk meg a túlságos elfáradástól, mi-nőt péld. a nagy erőfeszítést kívánó gymnastikai produktiók, verseny- úszás,- szaladás, eszeveszett táncz, stb. okozhatnak; mert ilyenkor mind job-bau meggyorsul a szív verése, sebesebb lesz a vér
futása, és e felzaklatott vérroham könynyen kire-pesztheti a hajszál — edénykék finom falait, s a tüdőbe kiömlött vér ha nem is rögtöni halált, de mily könnyen okozhat a tüdőnek gyógyithatlan betegséget.
Menynyiért venné fel az iskola ezért a felelős-séget a szülők irányában ? !
A természet gazdagon gondoskodott arról, hogy a vérnek a tüdőbee minél több oly érintkezési he-lye legyen, a hol élenyt vehessen magába. A haj-szálerek temérdek menynyiségü ágazatban , mint valami finom rostélyzat vagy hálózat, minden ol-dalról körülfonják a léghólyagcsákat úgy, hogy minden csepp vér, mig a tüdőben a maga útját megjárja, többször j u t h a t olyan helyre, a hol szomszédjában levegő van, s a hártyafal annak v élenyét keresztül ereszti. Ha azokat az érintkezési helyeket öszszetéve kiterithetnök, a melyek egy kifejlett nagy ember tüdejében a hajszálerek és léghólyagcsák közt vannak 14.000 • lábnyi tért lehetne vele beboritni Dr. Niemeyer P. vizsgáló-dásai és számításai szerint.
Egy részt e kedvező körülménynek köszönhet-jük, hogy anynyiszor vétkezhetünk tüdőnk ellen a nélkül, hogy a megtorlás azonnal bekövetkeznék.
A tüdőkből viszszasiető táplálásra alkalmassá lett vér a szivbalfelébe ömlik és innen indul aztán jótevő ú t j á r a eledelt vinni a test minden egyes részének minden kis sejtjének. A szív balfeléből is vastag csövek (üterek) viszik el a főbe, karokba, a törzs-be és két lábba a vért, útjokban a fatörzshez ha-sonlóan mind vékonyabb, meg vékonyabb ágakká válva, elnyúlnak a test legvégső határáig. Ezek az elvezető vagy lüktető erek. Végső csöveik ezeknek is hajszálerekbe ágaznak szét, melyekkel a test minden egyes szerve át meg át van szőve.
A táplálás tehát itt is, mint az élenyülés a tü-dőben, csak a hajszáledények finom hártyafalán keresztül történik, átszürődés által. Miután a vér a test minden részét, — hogy úgy mondjuk, jól t a r t o t t a , indul viszsza a viszszavezető ereken (vi-szerek), melyek, mint a lüktető ereknél láttuk, mind vastagabb csővekké egyesülnek a szív felé közeledtükben, s egy pár vastag csővé válva vi-szik fel (a fejből le) a megmaradt s illetőleg el-használt vért s öntik be, — miután még a gyo-morból felhozott tápnedvet is magokba vették, — a szív jobb felébe. I n n e n megint elöl kezdődik a pályafutás, mint a hogy leírtuk a tüdőknél.
A vér e kettős (a tüdőkben a kis, s a test többi részeiben a nagy) körforgását kétszer futja meg egy perez alatt, A szív az a kapu, melyen minden kis vértestecskének keresztül kellett mennie^ mie-lőtt a testbe tápanyagával elhelyezkedett. És igy elmondhatjuk ezt a furcsa igazságot, hogy min-den ember apránként keresztül ment a saját szívén.
Képzelhetjük, mily iszonyú erőt kell a szívnek minden dobbanásai azaz öszszehúzódása alkalmá-val kifejteni, hogy ezekben a temérdek felé elá-gazó csövekben a vért adagonként mind tovább meg tovább taszíthassa, messze el egész a kezek és lábak ujjai hegyéig Igaz, hogy a lüktető vagy üterek is segítnek anynyit ruganyos falok és a bennők állomásonként elhelyezett kis táskáik
ál--*S> 139
K3*-tal, hogy az oda érkezett adag vért nem engedik viszsza csúszni.
Kiszámították, hogy egy másfélmázsányi nehéz kifejlett emberben a szív balfele, tehát az, a me-lyik a táplálásra alkalmassá vált vért küldi szét, olyan nyomást gyakorol a belőle kiindult vastag vagy is fő- érre, mely csaknem egyenlő lenne 9 Vá hüvelyknyi magas higany- oszlopéhoz ; és egy 24 óra alatt kifejtett munkaereje körülbelől akkora, hogy ezzel 1,800 mázsányi terhet egy lábnyi ma-magasságra fel lehetne emelni. A szív mindkét felének egy napi munkaereje pedig 2,400 mázsát emelne fel egy lábnyira igy szól Huxley nevii ter-mészettudós.
Ha ezt tudjuk, azt hiszem, több tiszteletben fogjuk tartani az egészségtannak azt az ajánlatát hogy a szívvel ok nélkül ne pazaroltassuk munka-erejét s ez által ne gyengitsük el idő előtt mun-kaképességét. — Hát még ha a szív- pitvart és kamrát elválasztó falak záróbillentyüire is gondo-lunk, melyeknek meglazulása miatt tehetetlenné lesz a szív arra, hogy a beömlő vért mind kinyomja magából! Pedig ha nem megy jól a vérkerengés, nincs erő nincs egészség.
Tekintetbe véve, hogy a viszszavezető erekig a szív ereje, bármily hatalmasan lüktet is, már nem bir elhatolni, s ott a vért csak az utána nyomuló tömeg taszítása kényszeríti, mintegy emeli tovább, tovább : nem fogjuk haszontalan fényűzésnek vagy elkényeztetésnek tekinteni az egészségtan azon követelését, hogy az iskolában a gyermekek ülései ne legyenek oly magasak, hogy a lábuk lecsüngjön róla ; vagy pedig segítsünk rajtok zsámoly- desz-kákkal, hogy a hosszas helyttülésben lábuk el ne zsibbadjon. Fölfelé a vér különben is nehezen j ö n saját súlya miatt s ha még a zsibbadás is gátolja a vérkerengést, a táplálkozás van akadályozva.
Pedig hány száz, meg száz iskolát nem találunk olyat, a melyekben erre semmi gond és ügyelet sincs fordítva ! ? Hány helytt nem akadunk olyan gyalulatlan széldeszkákból vagy gerendákból ösz-szetákolt padokra, a melyeknek mértékét a korcs-mai padokról vette az illető művész! Sőt az újabb iskolák bebútorozásánál is csaknem rendes dolog, hogy a nagy költséggel kiállított padok czélszerütlenek, s az illető megrendelők és elké-szítők csak azután veszik elé a lábmértéket s kezdik méregetni, hogy mimódon is kellett volna a padok kellő méreteit megadni.
Nem érdektelen tudnunk azt, hogy az emberi test hányféle elemből áll ? Az eddigi vizsgálatok eredménye azt mondja, hogy 14 féléből (irja Dr.
Bock E.) mások szerént 20 léiéből.
Ha meggondoljuk, hogy a test alakulását növé-sét, kifejlődését a vér eszközölte, következtethetjük hogy annak a 14-féle elemnek a vérben megkel-lett lenni, de következtethetjük azt is, hogy ha valamelyik a helytelen táplálkozás miatt nem volt meg, az. az illető testrész, a melynek arra a hi-ányzó elemre lett volna szüksége, nem nyerhetett tápanyagot a vérből. Igy péld. ha a csontok nem kapnak a vértől elegendő mész- anyagot, nem bírnak megszilárdulni. Hátha ehez hasonló
meg-történhetik koronként az agygyal is, kivánhatunk-e ilykivánhatunk-enkor tőlkivánhatunk-e kivánhatunk-erőtkivánhatunk-eljkivánhatunk-es szkivánhatunk-ellkivánhatunk-emi munkát ? !
Vegyük azt is figyelembe, hogy kevés eledel van olyan, a melyben mindegyik elem, és elegendő mértékben megvan (ezért kell naponta változtat-ni az eledeleket) s továbbá, hogy minél kevesebb mértékű tápanyagot, — vagy megfordítva, minél több használhatatlan anyagot — tartalmaz vala-mely eledel, annál többet kell belőle enni, tehát annál több munkával kell fárasztani az emésztő szerveket. Igy például a kukoricza-kenyérből két
Vegyük azt is figyelembe, hogy kevés eledel van olyan, a melyben mindegyik elem, és elegendő mértékben megvan (ezért kell naponta változtat-ni az eledeleket) s továbbá, hogy minél kevesebb mértékű tápanyagot, — vagy megfordítva, minél több használhatatlan anyagot — tartalmaz vala-mely eledel, annál többet kell belőle enni, tehát annál több munkával kell fárasztani az emésztő szerveket. Igy például a kukoricza-kenyérből két