II. **)
Hogy a 2-ík osztályban m i r e lcell használ-nunk az olvasókönyvet, ezt a tanterv részint hall-gatva, részint egyenesen megmondja. Ez osztály-ban gyakorolnunk és a lehetőségig be kell végez-nünk a g é p i e s o l v a s á s t . Használnunk kell tehát olvasókönyvünket egész éven át a g é.p i e s o l v a s á s g y a k o r l á s á r a . Továbbá a nyelvtan mondattan és helyesírás legegyszerűbb elemeinek ismertetését is legalább meg kell kezdenünk, mire ismét legczélszerübb, ha az olvasókönyvet használ-juk fel, mely ez időtől kőzdve az alkalmazott
nyelv-tanítás központjává válik.
Vegyük tehát ezeket rendre. Miben áll a gépi-es olvasás, és annak teljgépi-es begyakorlása m i k é n t történik ?
G é p i e s e n akkor olvasunk, midőn a tartalom-ra semmi tekintettel nem vagyunk. A gépiesség mint mindenben, úgy az olvasásban is alaki ké-pesség, és itten abban áll, hogy minden nyomta-tott vagy írott betűt helyesen és abban a rendben hangoztassunk, a melyben egymás után következnek, s hogy az e g y s z ó t alkató betűk e g y h u -z a m b a n hango-ztassanak. A-z olvasásbani e-zen készséget azonban már az a b c-könyvben el kel-letvén érni, az olvasókönyvben azonnal magasabb tökélyre törekszünk s a g é p i e s s é g b e f o l y é -k o n y s á g o t hozun-k be. Hogyan tegyü-k gépie-sen folyékonynyá az olvasást, erre nézve legért-hetőbbek lesznek a negativ utasítások. A helyett t. i. a mire törekedni kell, jelöljük ki azt, a mit kikerülni, a mit kiirtani, a mit lesimítani kell.
Nem szabad ugyanis tűrni, megengedni, hogy az együvé tartozó hangokat egymástól elszaggatva, szakadozva adják vissza a gyermekek; hogy az egy szót alkotó szótagokat többé — kevésbbé k ü -lönválasztva hangoztassák ; hogy egyik szót gyor-sabban, a másikat lassabban olvassák; hogy egy szóhoz kétszer, háromszor hozzákezdjenek ; hogy ugyanazon szónak közepéről vagy ivégéről viszsza-fordulva, azt ismét elől ^kezdjék -vagy egy követ-' kező szónak kiolvasásánál az előtte állót ismétel-jék ; hogy két szót összeolvassanak. Ezekből szo-kott előállani az u. n. d a d o g ó , a k a d ó z ó, e-k e g ő-b e e-k e g ő olvasás s e-később az ugyanilyen beszéd. Ez a tolyékonyságnak határozott ellenté-te, s később csaknem leküzdhetlen akadályt gör-dít az é r t e l m e s és h a n g 1 e j t é s e s vagy m ű-o l v a s á s elé. Ha pedig meggű-ondű-oljuk, hű-ogy a felnőttek között is mily sokan vannak, kik nem-hogy egész darabokat, de még három-négy mon-datot se tudnak egy végtében folyékonyan elol-vasni, s hogy ez alaki fogyatkozás, a szerónt a mint nagyobb mérvet ölt, mily kellemetlen és
hát-*) Megjegyzem i t t jó előre, h o g y t á r g y a l á s a i m b a n , a í G á s p á r J . á l t a l s z e r k e s z t e t t o l v a s ó k ö n y v e k e t
| t a r t o m szem e l ő t t és veszem a l a p u l — s n a g y j á b a n I K e h r módszerét követem.
! **) Lásd az I. k ö z l e m é n y t „ N é p t . l a p j a " 1874-dik év 22, szám, 357. lapon.
V *
«ex 36 K ú -ráltató nyűggé válik a további tárgyi képzésben
— s magában véve i.s megnyire nem szép : jogo-sultnak fog vétetni az a követelés, hogy a 2-ik osztály olvasókönyvében a gépies olvasást a lehe-tő legnagyobb tökélyre kell vinni. Ez azonban aztán nagy mértékben igénybe is fogja venni a/, időt, mert ehez még több idevágó feladat csatla-kozik, melyek figyelembe vétele nélkül magát a kitűzött czélt sem éi-hetnők el teljes mértékben.
Azon gyors vagy sebes beszédnek, melyben közbe-közbe fennakadás, megrekedés jelentkezik s mely ezek mellett közbe-közbe feltartozliatat-lanúl siklik át tagolatlanná vált szavakon, egy igen j ó elnevezést a d t a k a székelyek. Azt mond-ják t. i. az ilyen emberről, hogy h a b a r i. A g é-p i e s — folyékony olvasási fokon ez a b a j is kö-zelről szokott fenyegetni s rendesen akkor követ-kezik be, midőn a gyermek már egy kissé biztosan kezd olvasni s felébred benne a g y o r s o l -o l v a s á s i d i c s v á g y . A tanitónak ezt f-olyt-o- folyto-nosan fékezni kell, mert „a g y o r s o l v a s á s a r o s z o l v a s á s a n y j a . * A főczél tehát ne az legyen, hogy s o k a t , hanem k e v e s e t és j ó l . Ennélfogva sokkal cze'lszerübb „ e g y d a r a b o t t i z s z e r o l v a s t a t n i — ha szükség — m i n t t i z d a r a b o t e g y s z e r r e , mert a g y o r s
ol-vasás által soha sem tanul növendékünk j ó 1, de a j ó olvasás által igen is megtanul g y o r s a n olvasni." Ha erre nem fordítunk kellő gondot, az ép beszédszervü gyermeket is könnyen h a b a r i-v á teszi az oli-vasni-tanulás, mig ellenben a szi-gorú, kitartó ellenőrzés a hibás beszédszervet is O ' . . .
képes megjavitani.
Olvastatás közben továbbá a k i e j t é s t is gya-korolni és mivelni kell.
A kinek alkalma volt több iskolában fordulni meg, aunak két jelenség nem kerülhette ki figyel-mét a gyermekek k i e j t é s é t illetőleg : a gyen-gébb készültségüek f é l é n k és két-három lépés-nyire a l i g h a l l h a t ó , csaknem sirásba átmenő, fuldokló hangja, és a jelesebbek h a d a r ó , lelken-dezve s i e t ő , s a j á t magát zaklató és figyelemmel alig kisérhető beszéde és olvasása. Mindkét körül-mény szánalom gerjesztő, és rendesen a vizs-gálatokan szokta elérni tetőpontját. Az elsőkkel szembe az idegen, sokszor maga a tanitó is azon szomorú, részvét — helyzetbe jő, hogy fél hozzá-jok újabb kérdést intézni, nehogy a szemhéjak alá
lopódzott könyek megeredjenek és a reszkető, gyen-ge hang ezek á r j á b a túladjon. Megszánjuk inkább őket jS másokra térvén át, pihenést engedünk a megrémült léleknek. De ügyeljenek ám aztán még a szülök is hogy miféle szót intéznek egy ilyen átélt perez u t á n a kis ínuzsafihoz, mert bizony könnyen el fog t ö r n i a csupor még a teritett asz-tal mellett! . . Az utóbbiakhoz szólanánk valamit, meg is kisértjük kétszer-háromszor, de ember le-gyen, a ki megállítja őket, mig a mondókának vagy a szusznak felhúzott kereke l e n e m j á r ! Nem szokták ők m a g u k a t zavartatni hagyni! Mig a pászmát ki nem vágják, se nem látnak, se nem hallanak. Ezekhez szólani valóságos vadász-ügyes-ség kell, mely előre czélba vegye a szót a hangot, melyen zsákmányát megejteni a k a r j a — és még
akkor is kétes, vájjon a m e g á l l j - n á l már nem a tizedik bokorban találja-e a süldőt. Szóval az egyik ártatlant nem meri az ember kezébe venni nehogy keserűséget okozzon; a másikat pedig ha-j á n á l fogva sem birha-ja kezében tartani. Yégre des-perál az ember s elmélkedésbe ereszkedve kezdi kérdeni magában: m i b a j l e h e t i t t e n ? H j a édes meditáló uram-bátyám, azt igy nehezen fog-j u k eltalálni, hanem fog-járfog-junk egy kissé utána a
dolognak! Itt van l a ! a gyermekeket éppen bo-csátják ki játszani. Menjünk egy kissé utánuk. Mi-nő vidámság, futkározás! De n i n i ! mit látunk.
Ez a dulakodó gyerek amott az a kinek a tante-remben a vaj nem olvadott volna el a szájában ? Az ám ! s hogy kiabál, hogy cseng belé az udvar ! S ni éppen azzal tépelődik, kinek lármás szájától az előbb zúgott odabenn a fejünk. Szolitsuk egy kissé magunkhoz mindkettőt. „Hiszen kis fiam, neked elég jó és erős hangod van. Miért beszélsz oly halkan, hogy az ember alig hallja a hangodat, mikor olvassz?" „Én elég hangosan beszélek;
t a n i t ó b á c s i m e g v a n a z z a l e l é g e d v e ! "
„Ugy ! ? nó már most értelek." „Te meg fiacskám olyan szaporán beszélsz, hogy alig lehet figyelemmel kisérni." „ É n ? . . . a z t n e k e m m é g a t a -n i t ó ú r s e m o -n d o t t a s o h a ! " S ezzel tovább szaladnak. Most j ő a tanitó is. Bevégződött a dél-előtti munka s útközben kérdi t ő l ü n k : milyen véleménynyel vagyunk iskolája felől. Mi pedig minden tétovázás nélkül megjegyezzük, hogy nö-vendékei közül némelyek hallhatlan h a l k a n , má-sok érthetetlen gyorsan olvasnak. Tanítónk kez-detben kétségét kifejező tagadó tekintetet vet ránk. Később megengedi, hogy lehet. „ D e h i s z e z t e r m é s z e t é b e n f e k s z i k n é m e l y g y e r m e k n e k , " — siet minket felvilágosítani.
Mi pedig rájövünk e több oldalról jött magyarázat után, hogy tanitónk a g y e r m e k e k t e r -m é s z e t é b e n r e j l ő t u l a j d o n o k k a l n e -m s o k a t s z o k o t t t ö r ő d n i . Hisz a g y e r m e-k i t e r m é s z e t b e n lévő egyie-k legfőbb tulaj-donság éppen a s z o k t a t h a t ó s á g, s a tanitó i legfőbb ügyesség a s z o k t a t á s .
Szoktatni lehet — és |kell is — a gyermeket a beszéd-és értelemgyakorlatokon elkezdve s az olvasáson folytatva a l a s s ú , d e h a n g o s é s e r ő -t e l j e s beszédre és olvasásra. Az emberi mél-tó- méltó-s á g n a k , a nyugodt önérzetnek, a timéltó-szta tudáméltó-s- tudás-nak a lassú, de hangos és erőteljes beszédnél szebb és nemesebb kifejezésére nem igen akadunk. Te-hát már magasabb emberi igények is kívánatossá teszik az ebben való gyakorlást és szoktatást. De tanítási és nevelési érdekek sem kevésbbe' követelik azt. Csak ez által vétetik eleje a sok „ h a n -g o s a b b a n " „ h o -g y v o l t ? " „ n e m é r t e m , "
„ m i t o l v a s t á l " „ h o g y o l v a s t a d e z t a s z ó t , a z t a s z ó t a g o t ? " „ k e z d d e l ő l m é g e g y s z e r s o l v a s s é r t h e t ő b b e n " — féle nógatásoknak, vallatásoknak, tudakozódásoknak, közös néven pedig i d ő v e s z t e g e t é s n e k . Csak ez által kerül ki a gyermek sok félreértetést sok-szor éppen a tudatlanság látszatát.
Nevelési tekintetben pedig lélektani jelentősége van e követelménynek. T. i. a lassú, de hangos
i
«EX 37 O r -es erőtelj-es olvasással ugyanilyen b-eszédhez
szo-kik a gyermek. S ha már most Fegyelmi dolgok-ban valami valótalant, helytelent akar mondani, mindjárt hangot változtat s dünynyögésével, in-gadozásával, erőtelen és jellegét veszitett beszé-dével azonnal elárulja m a g á t ; mert a hazugság csak teljesen megromlott jellemüekuél szokott tiszta, nyilt, erőteljes hangokban nyilvánulni. Mig ha beszédében és olvasásában állandóan megtűr-jük az utóbbi vonásokat, növendékünk h a n g j á t egy olyan homály és titokszerüség fogja bebur-kolni, melyből lélektani következtetéseket csak igen ritka esetben vonhatunk s felnevekednek ke-zeink között az úgynevezett t i t o k t e l j e s j e 1*
l e r n e k, melyekben mindig kétkedünk, soha tel-jesen meg nem bizunk.
A lassú, de hangos és erőteljes olvasásnál azonban vigyáznunk kell, nehogy a l a s s ú s á g l é p -p é g é s s é fajuljon, mint a minél visszásabb va-lamit a gyermeki véralkathoz képest nem gondol-hatunk. A lassúságot a n y u g o d t s á g fokán alól ereszkedni egyátalában ne engedjük, mert ott az-tán az a l u s z é k o n y s á g kezdődik.
A gépies — folyékony olvasási fokon további követelésünk a h a n g t i s z t a s á g é s é 1 e s t a-g o l á s . Ennek szükséa-gesséa-gét n.ea-gint a tapasz-talatra viszszük vissza. Tapasztaltuk ugyan is né-mely gyermek hajlandóságát, sokszor organikus okoknál fogva, de sokszor egyszerű kedvtelésből utánzási, majmolási hajlamból — az o r r és s z i -s z e g ő hangok ha-sználatára é-s a z u t ó h a n g e l n y e l é s é r e . Az értelmes férfias beszédnek mindezek is ellenségei s egyedül a hangtiszta-ság következetes megkövetelésével akadályozha-tok meg.
Tapasztaljuk továbbá tájszólás-szerii gyakori felcserélését az a és á, a és, o, e és é, e és ő, o és u, gy e's ny, d és t, m és n. _stb. hangoknak (pl.
ápám, házádot, embör, mönyök, magok, mind-mint stb. valamind-mint másoknak kihagyását, rövidí-tését, átalakítását, átolvasztását pl. vót, ijen, j>jan mijén, heles, atta agygya, minynyárt, menynye-tek, eczczeribe, teczczik stb.) Mindezek s hasonlók a kiejtésben nem anynyira visszatetszők, mint a menynyire botrányosak az írásban. Pedig igy fogják ezeket írni i s a népiskola által n y ú j t o t t miveltséggel maradók, ha az olvasás közben kö-vetelt h a n g t i s z t a s á g é l e s t a g o l á s által szilárdan be nem véssük emiékezetökbe e szóké-peket. S pedig ezt mentől korábban kezdjük, annál hamarább érünk czélt vele. E fokon ezt a nehéz-séget is le kell küzdeni, mert minden következő osztályban líjabb meg újabb feldolgozandó anyag vár reánk.
Egy van még, a mit a második osztály olvasási gyakorlataiban okvetetlenül m e g k e l l k e z d e -n ü -n k , s ez a h e l y e s h a -n g s u l y o z á s .
Azért mondók csak, hogy meg ke{l kezdeni, mert az ebben való teljes biztosság a következő osztályok é r t e l m e s olvasási igényei közé t a r -tozik. Vannak azonban beszéd-és olvasásban nyil-vánuló olyan általános kórjelek, melyeknek teljes kifejle'sét csak a hangsúlyozás elemeivel lehet meg-akadályozni.
Nyelvünk általánosan ismert természete a h a n g s u l y t r e n d e s e n a s z ó e l s ő t a g j á -r a k ö v e t e l i , *) s csak -ritka esetben engedi azt a második vagy éppen harmadik tagra. A gé-pies olvasással járó nehézség pedig és a hangtisz-taság s éles tagolásra való törekvés nem ritkán annyira megrontja a nyelvérzéket, hogy a hang-súlyt egészen a z u t o l s ó s z ó t a g r a engedjük.
Ez magában véve is nyevltani Ízléstelenség. De a gyermekeknél rendesen tovább szokott fajulni.
Ok t. i. ha a szó mássalhangzón végződik, az em-iitett hangsúlyozásnál fogva önkénytelenül és ál-landóan megtoldják azt egy magánhangzóval s igy aztán gyakran hallhatjuk az ilyenforma szó-k a t : „hal-lot-tam(e), las-san(e), mi-he-lyest(e).
szi-go-rubb(e(, vég-kép(e), leg-szebb(e), o-kos-ság(e), ál-lok(e), stb.
Bármilyen kevésre szorítsuk is tehát a haug-sulytant ez osztályban, annyit már csak az érin-tett jelenség csirájában elfojtása végett is tennünk kell, hogy n e e n g e d j ü k a li a n g n y o -m a t é k o t a s z ó v é g é r e h a g y n i .
Egy baj fenyegetheti még a később öntudatos-sá fejlődő értelmes hangsúlyozást ez osztályban.
Az t. i. ha az az általánosan ismert h á g j f é l -sz á 11 j l e hangskála, különösen a versek olvasá-sában, meghonosűl, a minthogy a régi iskoláknak legalább 80-90 százalékában még ma is észlelhe-tő. A ki ezt megakadályozta, a helyes hangsúlyo-zás egy nagy ellenségét űzte ki iskolájából. Ezen-kívül ha még anynyit tesz, hogy a szükséges szü-neteket (pausa) a szavak és mondatok között meg-tartatja, az eleget tett e fokon a helyes hangsú-lyozás igényeinek s mindenek felett biztosan meg-egyengette útját az értelmes és hanglejtéses ol-vasásnak.
Hogy tehát mire kell használnunk a második osztály olvasókönyvét, röviden ezekben foglalhat-juk össze : a g é p i e s — f o l y é k o n y o l v a s á s teljes begyakorlására, a k i e j t é s m í v e l é s é r e , mire a l a s s ú , d e h a n g o s é s e r ő t e l j e s ol-vasás, a h a n g t i s z t a s á g é s é l e s t a g o l á s s végre a h e l y e s h a n g s u l y o z á s képesítenek.
Ezekhez hozzá kell még mindenütt, mindenben és mindenkor járulni a tanitó példájának élőszó-ban és olvasásélőszó-ban. A példa hatalma mindennél erősebb a kis gyermekek előtt. S a mely tanitó a fennebbi kívánalmak helyett esetleg talán éppen a fennebbi hiányokat szemlélteti növendékeivel a maga élőbeszédében és olvasásában, attól ezen ol-vasókönyv jelzett értékesitését természetesen hiá-ba várnók.
Hátra van még egy olvasmányon bemútatni e-zen osztály nyelvtani tananyagának feldolgozá-sát. De erről csak a jövő számban.
KOZMA FERENCZ.
*) Ez ellen az a c c e n t u a t i o t ö r v é n y e e l l e n i s m é t e l v e szólal fel a „Figyelő" ez évi 1. s z á m á b a n B r a s s a y . Sze-r i n t e n y e l v ü n k b e n s z ó h a n g s ú l y n i n c s , csak m o n d a t
h a n g s ú l y . Szerk.
«
- O l 38