I. A nővéreit.
A. Á l t a l á n o s i s m e r t e t é s .
„The philosophy of every d e p a r t m e n t d e p e n d s 011 i t s conexion w i t h o t h e r d e p a r t -m e n t s , and -m u s t therefore be t h o u g t h a t t h e i r points of contact.1' *)
Buckle T. „Essais."
Aki tiszteletünk, kegyeletünk s szeretetünk tárgya, azzal gyakrabban s behatóan foglalkozni szívbeli ösztönünk.
*) M i n d e n s z a k m á n a k bölcsészeti! m á s s z a k m á k k a l való összefüggésén a l a p s z i k ; azért csak közös é r i n t k e -zési p o n t j a i n keresendő.
70 O »
-Minden nevezetesb mozzannat kegyeltünk éle-tében alkalmat ad a vele foglálkozásra s ha az e porhüvelyt levetkőzve már egy dicsőbb honnak la-kója : akkor természetesen halálának évfordulója azon időpont, melyen önkénytelenül a boldogult szentélye előtt találjuk magunkat.
Február hó 4-én volt 5 éve, hogy b. E ö t v ö s József földi pályáját befejezé.
S mi kegyeletteljes hangulattal fordultunk is-mét müveihez, melyekben eszmeinek drága gyön-gyei lerakvák.
S tettük azt ezúttal oly szempontból, mely e lap t. olvasóit is leginkább érdekelheti, t. i. p ä-d a g o g i a i s z e m p o n t b ó l .
Ezzel ép oly érdekes mint hasznos dolgot vél-t ü n k cselekedni.
Most kétséget sem szenved, hogy e kiváló fér-fiú első fellépése óta a közművelődés terjesztését tűzte ki élte főfeladatául. Tanulmányai ez irány-ban legtöbb sikert mutatnak fői, müveinek alap-iránya mindig oda terjed. Nagy szive megérté a nép baját, fényes alakitó tehetsége érdeklődést tudott az iránt genjeszteni kortársaiban, átható elméje sélettapasztalása kereste az orvoslást a szen-vedő emberiségnek s legtöbbször meg is találta azt.
Széles látköre, s a társadalmi tudományokban va-ló jártassága ritka mértékben képesiték a päda-gogiának helyét s összefüggését az emberi társa-dalom szervezetében főiismerni, s épen ezen kö-rülmény teszi oly érdekessé közművelődési néze-teit s pädagogiai egyéniségét hazánkban eddigelé unikum gyanánt tünteti fel.
Mert a szó szoros értelmében vett szakférfiú mindig többé kevésbé «egyoldalú; ezt foglalko-zásának kizárólagossága hozza magával. Eötvös az államférfiú, bölcsész, iró s költő — bármily élénk érdekeltséggel viseltetett a k ö z n e v e l é s iránt, — s bármily tüzetesen foglalkozott is álta-lános részeivel — ezen egyoldalúságtól ment ma-radt. Ezért tartottuk illőnek a hires angol törte-nésznek értekezésünk homlokára tűzött szavait reá alkalmazni.
Mindezeket előre bocsájtva, s megemlitve még azon körülményt is, hogy Eötvös kétszer épen a közoktatási tárczát magára vállalván, már azzal is tanusitotta,hogy őt a közművelődés ügye minde-nek fölött érdekli: sajnosnak tartjuk, hogy eddigelé még senki sem vállalkozott E ö t v ö s p ä d a g o g i a i i n d i v i d u a l i f á s á n a k k ö r v o -n a l o z á s á r a .
Ezt — legalább most — mi sem akarjuk megki-t é r megki-t e n i ; hiányzik hozzá minden előkészülemegki-t; pe-dig sok előzetes munkálkodást igényelne ha szer-zőnket, mint tanügyi politikust törvényhozót, mint pädagogiai bölcsészt stb. . . összes müvei, nyilvá-nos beszédei, s netalán meglevő még kiadatlan
levelezései vagy naplói s jegyzetei nyomán be-hatóan, alaposan s hiven jellemezni akarnók.
Feladatunk ez úttal sokkal szerényebb, mert Eötvösnek csak egy müvét akarjuk a következő sorokban pädagogiailag ismertetni.
E czélra a „Nővérek" czimü regényét választot-tuk, s reméljük, hogy aki dolgozatunkat elolvassa, választásunkat helyeselni fogja.
Nem akarjuk az időt e mű s z é p i r o d a l m i méltatásával t ö l t e n i ; az fejtegetéseink körébe nem tartozik.
Mielőtt azonban e munka közművelődési és specialiter padágogiai méltatására áttérnénk, szük-ségesnek látjuk rövid tartalmát — mesejét — itt közleni.
Történetünk az 1831. év nyarán veszi kezdetét s pedig O r m o s l a k o n egy felső vidéki magyar s t ó t ajkú vegyes faluban. Ormosy grófnak, a föl-des urnák igen boldog családja felesége s két le-ánykából : M a r g i t b ó l s N i n á b ó l — áll; ezek a „nővérek" kiknek a regény czimét köszönheti.
Amaz emlékezetes évben lépett fői legelőször a kholera Európában, s rémes kísértet gyanánt pusztított világrészünkben. Hazánknak különösen felső vidéke szenvedett sokat csapásai alatt. A t u -datlan pórnép lelkiismeretlen lázitóktól felbujtatva az iszonyú járvány okát abban gyanította mintha az úri osztály a kútakat megmérgezte volna, s kegyetlen boszura gyuladván, felkelt a földesurak ellen. Minden „kaputosnak" élete veszélyben fo-rogván , kiki a lehetőleg legnagyobb sietséggel odahagyta a falút, s a városok falai közé menekült, hol nagyobb biztosságot remélhetett. így tettek Ormosy ék is. De a menekülés éjjele roppant ziva-taros, az út Kassára rosz és bolyongó parasztcsa-patok által veszélyeztetve lévén, — csak nagyob-bik leányukat vihették maggukkal, kisebb leányu-kat Kati dajkára bizták, azon meghagyással, hogy minél hamarább jöjjön ő is a csecsemővel Kassára.
Kati azonban útközben kholerába esvén — meghalt. Senki sem tudta, hogy a kis grófhölgyből mi lett. Minden valószínűség arra mutatott, hogy őt is eltemették, de bizonyosságot erről nem sze-rezhettek.
E szörnyű bizonytalanság különösen a grófné kedélyét igen elkeserité, s szivében maradt e fulánk élte fogytáig.
Utazni mentek, de kevés sikerrel. Ormosy gróf hét év múlva külföldön meghalálozván, özvegye Margit leányával a hazába t é r t vissza. Egészen leánya nevelésének szentelé napjait.
A regény e szakaszánál kissé időznünk kell.
Margit első gyermekéveivel — a meddig szülői külföldön tartózkodtak — szerző nem foglalkozik ; csak mint 10 éves" leánykával találkozunk vele is-mét. Feltűnő testi szépségét ecsetelvén szellemi tu-lajdonságait igy irja le szerző „Gondolatai is fel-fogása gyermekesek voltak s ha ismeretek tekin-tetében másoktól különbözött, ez abban állt, mert nem kényszerítve tanuláshoz, náloknál keveseb-bet tudott. Azon sokbeszédüség azonban, mely gyermekeknél, k t k mindig csak beszélve gondol-koznak, az elme tevékenységét bizonyítja, azon élez, mely ítélő tehetségök élességére int, azon kíváncsiság, mely mindig több tárgyra tejeszked-ve midőn napról napra inkább terhünkre válik, egyszersmind a gyermek fokonkint nevekedő ké-pességét mutatja, nagy mértékben megvoltak a gyermekben; s mi őt még érdekesbé tevé, az ke-délye vala, és még szépségének azon mélyebb ér-zelem kifejezése adá b á j á t , mely fiatal arczát lelkesité, s mindenkit meglepett".
- « O 71 K3*~
T o v á b b á : , a kis Margit első gy?rmekségétől fogva indulatos vala. A lelkesedés, melylyel min-dent megragadott, és valami által érdekelve, le-gyen az játékszer vagy ember, minden egyebet elutasított magától; szenvedély, melylyel szülőin s egész körözetén f ü g g ö t t , s melyért azoknak ki-záró — figyelmét követelte; a határtalan víg-ság, mely öt pillanatokra megragadta, s mely ép oly rögtön s csekély okok miatt szenvedélyes ke-servvé változott; a makacsság, melylyel néha, fő-kép egyenes ellenzéssel találkozva, feltételeihez ra-gaszkodott, míg máskor azt is, min leginkább füg-geni látszott, szó nélkül elhagvá : minden arra mu-tatott, hogy a gyermek keblében erős szenvedélyek csirái szunnyadoznak. . . . A gyermekkedélye — mint anyja helyesen megjegyzé — szomorúsághoz hajlandó."
Ily természeti haj lomok mellett Margit tervsze-r ű gondozást, s etervsze-rős kezet igényelt volna, mely túl-csapongó hajlamait kellő pillanatban megzaboláz-za. Főképen pedig szüksége lett volna rendezett és kitartó elfoglaltatásra, mely természetes sze-szélyességének elejét véve jellemének kellő szilárd-ságot kölcsönzött volna.
S végre mit Eötvös teljes joggal igen hangsúlyoz — h a s o n k o r u a k t á r s a s á g á b a n k e l -l e t t v o -l n a é -l n i e .
Mindezt nélkülözte Margit élte első tiz évében.
Szülői sokkal inkább el voltak foglalva saját ba-jaikkal, mint sem gyermekök nevelését tanulmá-nyuk tárgyává tehették volna. Szerették, mint szemök fényét, minden óhajtását teljesítették. Az anya maga is gyönge nő lévén, nem ellenezte semmiben leánya akaratát, férje halála után ter-mészetes, hogy még kevésbbé.
Mily káros befolyással kellett mindennek szük-ségképen Margit nevelésére lennie, tisztelt olva-sóinknak megmagyarázni fölöslegesnek tartjuk.
Visszatértok után azonban kedvező változás történt e tekintetben.
Nem Ormoslakon, hanem egy másik — amat-tól távol eső jószágukon, Y é r t h a 1 m o n, megte-lepedvén, itt F a r k a s plébános ki Margit atyá-nak is már nevelője volt, szóval s tettel támogatta a grófnét leánya nevelésében. Farkas a regény-nek egyik legérdekesebb alakja, s az alább követ-kezendő pädagogiai nézeteknek legnagyobb részét szerző az ő szájába adja.
„A szüntelen változások helyébe, melyek közt (Margit) eddig élt, most a legnagyobb rend lépett.
Mesterek s mesternők hozattak a városból, s F a r -kas, kinek tanacsait a grófné, mint minden másban ugy gyermeke nevelésénél is követé, szokott pon-tosságával felvigyázott, hogy a tanulmányok töb-bé ne szakasztassanak félbe. — Egy nap a másik-hoz hasonlóan folyt be, s e rendesség valamint a g r ó f n é , ugy Margit kedélyére a legjótékonyabb hatást gyakorolta. Nyugodtabbá, derültebbé v á l t ! De ennél nem kevésbbé fontos körülmény az vala, hogy az újonnan felfogadott kulcsárnőnek, Ga-lambosnénak egy mintegy 8 éves kis uokája volt, s „nem mult el egy hét, a kis grófné s a lculcsár-n é M a r i s k á j a elválhatlalculcsár-nak voltak egymástól."
„Mariska ép oly szendének látszott, mint
Mar-git mindenben szenvedelmes vala. Játék között mindig csak az utóbbinak csengő szava hallatszott ki Az elevenség, az é l e z az é r d e k , melyet Margit minden t á r g y iránt mutatott, Mariskában hiányoztak; de maga azon készség, melylyel tár-sának felsőbbségét elismeré, a gyermekes bámu-lat, melylyel fényesebb tulajdonaihoz föltekintett, még kedvesebbé tevék őt . . . . egész valójában már is azon gyöngéd nőiség vala faltalálható, mely felé mindenki vonzódva érzé magát."
A gyakorlott nevelő szeme azonnal láthatja, hogy az ily tulajdonnokkal felruházott Mariska Mar-git jellembeli fejlődésére csak károsan hathatott.
Már — a bár csekély — korbeli különbség Mar-gitnak elsőséget adott. Még inkább nevelték túlsúlyát szellemi tehetségei, akaratereje, maga-sabb születése, s főképen Mariskának igénytelen-sége.
Margitnak oly társ vált volna inkább hasznára, kiben nemcsak, önkénytelen bámulót, készséges szolgálót, hajlékony eszközt, hanem valóságos, v e r s e n y t á r s a t , s sok izben szerencsés ver-senytársat talált volna.
„így mult év év u t á n boldog egyenlőségben.
A leánykák deli hölgyekké v á l t a k : a viszony mely közöttük létezett — nem változott. . S végre bekövetkezett azon korszak, melyet egy ha-landó sem kériil ki. . Margit magányában szeren-csétlennek, elégedettlenek kezdi m a g á t érezni,
— környezetének szeretetével már be nem érve
— szerelem után vágyódik.
S épen ekkor — egy séta közben nagy égi há-borútól meglepve — megismerkedik Káldory Adorján gróffal.
Káldori „nagy családnak utolsó ivadéka a sors-tól dus vagyonnal, melyet első gyermekségében el-vesztett szülőitől öröklött . . jó egészséggel, szép észbeli tehetséggekkel, melyek nevelés által csak annyira műveltettek ki, hogy őt szellemi élvezetre is képessé tegyék, ajándékoztatott meg. 28 éves szép férfiú volt, élvezni és mulatni vágyó, felületes és önző ember, ki épen ez időtájban Vérthalom melletti jószágát rendezendő, véletlen találkozók Margittal s mi csuda ha külső előnyökkel felru-házott előzékeny finom modorú férfiú létére a természeti hajlamainál, valamint nevelésénél fogva ábrándos és szeszélyes leányt egészen inegnyeré.
Meg is kérte, szintén egy pillanat szeszélye alatt, hogy t. i. Dárday bárónéval valő viszonyától meg-meneküljön.
Az öreg grófné beleegyezett, s ugyanaz nap lett Margit Káldory nejévé, amikor Fekete Andris a falu legderekabb, vagyonos"legénye oltárhoz vezeté Mariskát, kit már gyermekkorától fogva szeretett.
Káldory nejével külföldre utazott s csak három esztendő múlva találkozunk velők ismét E ni s b e n.
Europa épen az 1848 emlékezetes napokat élte.
„Káldory azok közé tartozott, kiket közdolgok nem érdekelnek, s kik, hogy e közönyösséget, mely fiatal embereknél mindig a jellem vagy sziv szegénységének jele , önmagok előtt igazolják, önösségöket rendszerbe hozva, életbölcseségnek hirdetik.
Margit előtt e nézet megfoghatatlan volt. 0 ki
~«f> 72 K3+-férjét a világon legnemesebb s legjelesebb
ember-nek tartotta, nem bírta felfogni s még kevésbbé helyeselni közönyösségének okát
.Félisten" volt A d o r j á n előtte; de ilyenkor a félistennek nem lett volna szabad tétlenül hever-nie. Igy nem felelt meg azon ábrándos képzelet-nek, melyet Margit magának róla alkotott.
Az emsi fürdőben találkoztak K á l d o r y é k Adorján régi kedvesével, D á r d a y bárónéval, s ennek öcscsével Vilmossal.
Káldory természetesen mindent elkövetett, hogy múltja felesége előtt titokban maradjon. Mulatsá-gokat, szórakozást, kirándulásukat rendezett e czélra ; s törekvése — ámbár Margit a kellemes bárónéval szoros barátságot kötött — egyelőre sikerült.
De Margit mindazonáltal napról n a p r a szeren-csétlenebbnek érezte magát.
Azt vélte észrevenni, hogy férje irányában el-hidegült, nem szereti úgy, mint eddig szerette.
Ily képzelődésekkel gyötörte magát, gyötörte fér-jét minduntalan. — Nevelésének eredendő bűne:
az á b r á n d , a képzelődés elkeserité napjait.
Dárdayné a hitvestársak között amúgy is csak gyönge lábon álló egyetértést igyekezett még job-ban összezavarni; eleintén merő boszuvágyból, de utóbb — midőn Káldory iránti szenvedélye újra főiébredt — azért, hogy ezt Margittól elválasztva, öt ismét magához kösse.
E gonosz terve kivételében Vilmos neki — bár öntudatlanul — eszköze volt.
E könnyelmű, hevesvérű iíju szerette Margitot mióta ennek ezketése napján először a templom-ban látta. Az ifjú h á z a s p á r — m i n t fentebb elmon-dok — mindjárt külföldre u t a z v á n , Vámosy re-ménytelen szerelme ellen enyhítést keresett és ta-lált is a vérthalmi molnár szép leányánál, Victá-nál, ki őt szenvedélyesen megszerette , s kinek — egyik gyönge pillanatában — házasságot igért.
Ekkor Vámosy követve nővérének meghívását
— vele együtt Emsbe utazott, hol szive ismét csakhamar lángra gyuladt Margit iránt.
Dárdayné teljesen bírva mindake't hitvestárs valamint Vilmos bizalmát, e helyzetet saját czél-j á r a zsákmányolta ki.
Káldory Pesten, hovaEmsből hazatért, mindent elkövetett, hogy nejének mulatságot szerezzen.
De ez csak rövid ideig sikerült. Margit meg-unta a zajos társaságokat, melyek sem nevelésének sem ízlésének m e g nem féleltek, és férjéről addig táplált magas fogalmai is csökkentek , hogy ő ily semmiségeket komolyan vesz. E z t nyilt jelleménél fogva nem is igen titkolhatta.
Káldory viszont önmagában Margitot háladat-lansággal vádolá; — mindinkább távoztak egy-mástól.
Egy heves jelenet okot szolgáltat arra, hogy Káldory bucsu nélkül Bécsbe utazzék. Margit e gyöngédtelenség által mélyen sértve, vigasztalást barátnéjánál, Dárdaynénál keresett.
Ez fel a k a r j a használni a hangulatot, egy leve-let ad kezébe, melyet Káldorytól mennyegzője előtt kapott, melyben írva van, hogy Margitot
el-veszi ugyan családi tekintetekből, de mégis csak Dárdaynét szerette mindig s most is szereti.
A pohár csordultig megtelt; ekkor jelentkezik Vámosy is ábrándos szerelmi vallomásaival; Mar-git elutasítja.
Rögtön anyjához Vérthalomra u t a z i k ; Vámosy követi őt. Még csak búcsút akar tőle venni, bocsá-n a t o t kérbocsá-ni, — aztábocsá-n külföldre utazik. Margit, ki m a g á t azzal vádolja, hogy az ifjúban reményeket keltett, csakhogy férjét szerelemféltővé tegye — ez utolsó kérését meg nem tagadja. De hogy láto-gatása a kastélyban feltűnést ne okozzon, azt írja neki, hogy estve 6 órakor jöjjön a hátulsó grá-dicshoz, hol komornája várni fogja.
Vámosy kocsisa ki a választ hozza, a csikorgó idő miatt — betér egy kis pihenőre az útba eső malomba. Itt Vikta, a molnár leánya csakhamar kihozza, hogy mily járatban van , sőt a grófné
le-velét el is olvasta. * Ennek alapján szentül hiszi, hogy Margit
ked-vese Vámosynak, s határtalan gyűlölet ébred ben-ne azon nő iránt, ki az ö kedvesét tőle elszerette.
Tudomására esik az is, hogy Káldory megérke-zett Káldorfalvára.
Boszut libeg,, hozzá siet, fölfedez neki mindent, amit tud.
A gróf annyira bízik neje hűségében, hogy iy/, egészet félreértésnek tartja. . . . Mindazonáltal Várthalomra siet feleségéhez. Oda érkezvén Vá-mosy lovát csakugyan a hátsó garádicsnál ta-lálja; felrohan, s nejét egyedül találja beszélgetve Vámosyval.
Margit magyarázatot akar adni, férje nem hall-gat semmire, hanem sietve követi Vamosyt, kit párviadalra szólít holnap délre.
Vikta meglesi őket, kétségbe ejti a gondolat, hogy ha kedvese megtalál halni ő lesz a gyil-kosa
Margithoz siet őt felkérni, hogy akadályozza meg a párbajt.
A grófné — hogy feltűnést ne okozzon, a leg-zordabb hidegben lóháton átmegy Káldorfalvára férjéhez.
Már nem találja férjét otthon ; de talál egy le -velet, mely úgy volt irva, hogy csak Káldory ha-lála után jusson Margit kezébe. Ebből meggyő-ződik, hogy férje öt szerette, s szereti most is.
Azt hívén, hogy már Vamosylioz ment, ő is oda siet, hogy el ne késsék.
De Vikta megelőzte miudakettőt, s rimánkodott kedvese előtt, ne verekedjék Káldoryval.
Vámosy ezt lehetetlennek m o n d j a ; a szenvedé-lyes leány felkapja a pisztolyt az asztalról s avval fenyegeti, ha becsületszóra meg nem igéri, hogy nem vív, ő magát főbe lövi.
Vámosy ki akarja ragadni a pisztolyt kezéből;
az elsül s Vámosy halálos sebbel földre rogyik.
Ekkor megérkezik Margit és Farkas plébános is, és Vámosynak még épen elég ideje marad ki-jelenteni, hogy Vikta ártatlan az ő halálában.
Vikta megtébolyodik.
Kevés idővel reá jőn Káldory hadsegédeivel, s látja a történteket. Kibékül nejével s haza viszi Verthalomra.
- « e x 7 3 <3ß-De a lovaglás oly hideg időben erős
meghűtés-sel j á r t . Margit gyógyithatlan mellbajba esvén — néhány hó rnnlva meghal.
A férj keletre utazik. Margit anyja vigasztal-hatlan.
E k k o r különféle jelek által útba vezetve Farkas plébános felfedezi, czáfolhatatlanul bebizonyitja, hogy a grófné második elvesztetnek hitt leánya még él — hogy az — M a r i s k a , a földmivelő boldog felesége, ki egyszerűségben neveltetve'n, most őrangyala szerető férjének s gyermekeinek.
A kölcsönös felismerés jelenete felette megha-tó. . . . A grófné Mariskát ranggal, vagyonnal kí-nálja meg . . . ez visszautasit mindent, mert ő igy is nagyon boldog : csak a grófné anyai szeretetét fogadja el.
Ez a regény meséje.
Minden jeles irodalmi mü magasabb szempont-ból tekintve nevelési hatással bir, s bár czélzata szavakba kitéve nincs, általános hatása felvilágo-sítja elménket, emeli a kedélyünket, edzi jelle-münket s megszilárdítja az erkölcsi világrendben vetett hitünket.
Már A r i s t o t e 1 e s vindikálja a tragödiának azt a hatást, hogy „borzadalom ós sajnálkozás ál-tal az ember kedélyét nemesiti s heves szenvedé-lyeit csillapítja." Látjuk a hőst az erkölcsi világ-renddel öntudatosan szembe • szállni; erős; gátot nem ismerő, korlátokat nem tűrő szenvedélye zúz, rombol s pusztít; — de végre is az őr-vénybe dönti. A törvény mindenek fölött áll.
S ezt kiérzi az ember, bár a költő meg nem mondja.
Aki Coriolant vagy Julius Caesart, Macbethet vagyOthellotvagy S h a k e s p e a r e , a b r i t t k ö l t ő -király bármely más remek alkotását szinpadon látta, avagy csak kellő hangulatban elolvasta : lehetetlen, hogy annak tanulságát önkénytelenül is ki nem vonta, nevelési hatását magában meg nem erezte volna.
Kérjük most t. olvasóinkat, kisértsék meg ve-lünk a „ N ő v é r e k " általános paedagogiai hatá-sát röviden szavakba ölteni.
Regényünk főszemélye Margit. Előkelő rangban s gazdagságban születve, környezve mindentől, mit a boldogság kelléke közé számítani szoktak, tisztán csak saját hajlamát követve férjhez megy:
mégis egész életén át szerencsétlennek érzi ma-gát, és ideje korán hal meg anélkül, hogy bol-dogsága a sorstól reá halmozott dús adományok-kal valaha kellő arányban állott volna.
S e n n e k o k a i t a z e l h i b á z o t t n e v e l é -s é b e n t a l á l j u k f ö l . I-smétlé-sek kikerülé-se végett nem akarjuk azokat itt részletesen fölso-rolni.
Mily lélekemelő ellentételt képez vele szemben igénytelen, egyszerű nevelésű szerény nővére — M a r i s k a .
E példákban megmutatja a költő nagy vonások-ban, hogy miként ronthatja meg a ferde nevelés által már a leánykában a nő boldogságát, — s viszont mily nevelés teszi majd elégedetté a nőt.
Egy éremnek két lapja e z ; egyik kiegészíti a másikat;
Káldory, Vámosy, Vikta és Dárdayné ismét külön ép oly érdekes, mint tanulságos alakok; de terünk nem engedi meg, hogy azok lélektani rész-letezésére is kiterjeszkedjünk. Megírtuk a regény meséjét azért, hogy gondolkodó olvasóink ezen élvezetes munkát maguk is végezhessék. El ne mulaszszák!
S végre van még egy kötelességünk. Ki kell emelnünk a munkában föltalálható paedagogiai tartalmú helyeket, s — nézetünk szerint — helyes világításban be kell azokat mutatni olvasóinknak.
E lap kimért tere kényszerit bennünket csak a specialiter p a e d a g o g i a i tételek idézésére ; ál-talánosabb irányú, bár paedagogiai zamatu helye-ket nem vehettünk figyelembe, s fejtegetéseinkben is csak a legközvetlenebbre kellett szorítkoznunk, bár nem egy idézet egész czikkek megírására csá-bithatná az embert.
De hiszen e sorok nem akarják a fölvett tárgyat kimeríteni; sokkal szerényebb igényűek. Csak ösztönözni, buzdítani akarjuk ügytársainkat, hogy ne hagyjuk parlagon heverni az Eötvös műveiben elrejtett értékes nevelési kincseket.
Ugy is szegények vagyunk. MAYER M .
(Vége a jövő számban.)
Könyvismertetés.
M a d z s a r J á n o s s z á m t a n i k ö n y v e i -n e k u j a b b f ü z e t e i . (Számta-ni s gyakorlati példatár V. és IV. füzet ; vezérkönyv a számtan-tanitására III. kötet. Budapest, 1875. A r a i forint 12 kr.)
Sajnálom, hogy a midőn e lapok m. évi 21-dik számában megjelent könyvismertetésem megírásá-hoz megírásá-hozzáfogtam, nem gondoltam , mikép az álta-lam örömmel fogadott füzeteknek folytatása oly rövid idő múlva fog napvilágot l á t n i ; mert ha ezt tudom, akkor ismertetésemmel egy kis ideig még várok, és az egész munka megbirálását egy czikk keretébe foglalom. — Most azonban kénytelen le-szek egyetmást, a mit emiitett ismertetésemben már elmondottam, itt ismételni; egyre-másra nézve pedig kérnem kell a szives olvasót, hogy az
Sajnálom, hogy a midőn e lapok m. évi 21-dik számában megjelent könyvismertetésem megírásá-hoz megírásá-hozzáfogtam, nem gondoltam , mikép az álta-lam örömmel fogadott füzeteknek folytatása oly rövid idő múlva fog napvilágot l á t n i ; mert ha ezt tudom, akkor ismertetésemmel egy kis ideig még várok, és az egész munka megbirálását egy czikk keretébe foglalom. — Most azonban kénytelen le-szek egyetmást, a mit emiitett ismertetésemben már elmondottam, itt ismételni; egyre-másra nézve pedig kérnem kell a szives olvasót, hogy az