— É l e t k é p . — I I I .
Nem sokára meglátogatta az iskolát a helybeli lelkész. K ö n n y ű volt b e l á t n i a , hogy itt u g y a n va-lami nagy tudományra n e m tesz szert az i f j ú nem-zedék. Utasításul adá t e h á t , hogy mindenek felett a templomi énekek m e g t a n í t á s á r a fordítson gon-dot a tanitó. Legalább énekeljenek tisztességesen az isteni tisztelet alatt.
Eljött a körlelkész is, a kinek felügyeletére volt bízva n é h á n y vidékbeli iskola. Ez uj szabású, gya-korlati ember volt. Hamar fölismerte, hogy az u j tanítóban mentől kevesebb van Pestalozziból. Hogy tehát mégis legyen némi sikere a tanításnak, meg-hagyta, h o g y mindenek felett számolni t a n u l j a n a k a gyerekek.
A szegény kis kántor egész lelkéből igyekezett mentől j o b b a n betölteni hivatalát : minden elöljá-rójának szót fogadott. E l é b b félre tette a szent históriát és a kalendáriumokat, s énekeltetett reggeltől estig. A körlelkész látogatása u t á n m e g r i t -kította a sok éneklést; a helyett m a g o l t a t t a az 1-szcr 1 - e t eléfelé, hátrafelé, mindenfelé.
De az esperes is megérkezett s röviden kiadta parancsolatját : »maga b a r á t o m ne igyék ; elöljá-róit tisztelje; s az iskolában tanítsa meg a katé-khismust".
Az alesperes ehez azt az utasítást toldta, hogy mindenek előtt szépírásra kell tanítani a gyerme-keket. A kis kántor engedelmeskedett s t a n i t á a kátéhkismust nagy buzgalommal. 0 felolvasta a könyvből a kérdéseket és a feleleteket s a gyer-mekeknek be kellett magolníok kérdést, feleletet egyaránt.
A szépírás tanításához is teljes buzgósággal fogott : ő maga ironnal irt betűket a papírra ; a gyerekek azokat utána mázolták tintával.
0 szegény örömmel és legjobb tehetsége szerint igyekezett megfelelni elöljárói kivánatának.
Min«ex 25 o -dent ugy tanított, a bogy neki tanították volt; s
eszébe sem jutott soha, hogy hivatását be nem töltené.
Mikor de'lutánonkint, a liuk eltávozta n t á n , ki-fáradva leült ágyára, s rövid szárú , fényes fedelű pipája mellett sorsát elgondolá : ugy tetszett, mintha szerfelett rég lett volna az az idő, mikor Julius Caesar miatt mindennap megveretéstől félt az iskolában. Hiszen most ő verhet sorra 11 em-ber-csemetét akár mindennap, s még csak kérdőre sem vonnák, ha tán mindennap megtenné is.
Ezért a nagy változásért, mely őt rabból egy-szerre börtönőrré tette, talán még egy kis éhséget is kiállott volna.
Pedig épen nem éhezett, mert az öreg grófné ugy rendelte, hogy a mig kellőleg el lesz látva az egyház részéről, vagy a mig saját maga rendezett háztartáshoz j u t : járjon be a számtartói asztalhoz étkezni.
Csobori Józsi sohasem étkezett ily rendszeresen, nem is élt ily j ó eledelekkel. Ennek hatása meg is látszott rajta, mert szine élénk üdévé lett, erei csak ugy duzzadoztak s rengeteg módon tetszett neki az élet.
Mindamellett rendre mind inkábbinkább u n a t -kozott.
A tanitás ideje terhes volt; az étkezésé kellemes, a többi pedig unalmas. Azt az unalmat nem volt mód elűzni.
Az öreg pap mindig olvasott, s ha szólt is, olyan dolgokról szeretett beszélni, melyek a kis kántort nem érdekelték. A közgazdák munkával voltak elfoglalva, este pedig korán lefeküdtek. Ki-véve a disznótor és sátoros ünnepek ritka napjait, azoknál nem volt alkalom időtöltésre. Az udvari személyzettel épen nem j u t h a t o t t bizalmas álla-potba. Számtartó és szakács ugy bántak vele, mintha kosztját az ők kegyelmökből kapná. Jani legényt, hivatása érzetéban ő nézte le; csakhogy az is lenézte őt szebb ruhája s jobb fizetése tuda-tában.
Ez volt az oka, hogy midőn órákon át egyedül ült, rövid pipája füstje mellett elandalogva, gon-dolatja mind sűrűbben foglalkozott a megnősülés eszméjével.
Eleinte szégyelette nagyon. Hiszen az olyan ka-czagtató , hogy n e k i , a ki néhány héttel az előtt gyerek tanulók sorában ü l t , most már felesége legyen. A szégyen azonban rendre mind halvá-nyabb lett a gondolatbeli megszokás , az élénkülő vágy s a folyvást lomhább unalom mellett.
Majd azt is latra veté, hogy miből lehet elélni s az asszonyt is eltartani, ha akkor valószinüleg megszűnik a számtartói asztal kedvezménye. Ez a gondolat elébb nagyon megdöbbenté, csaknem tel-jesen elriasztá.
Hanem a vágynak mindig van mentsvára. Azt hozta elé, hogy vajon az elébbi kántor nem volt e családos ember s mindamellett nem élt-e holtig.
Azt is hozzá tette, hogy valamije az asszonynak is lehet s ketten mindenesetre többet szereznek.
A vágy teljesen győzött és a kis kántor, kétszeri háromszori visszatérés u t á n , végre csakugyan be-kopogtatott a grófné titkáránál, felettébb zavaros
beszéddel és felettébb sok pirulás között arra kér-vén a titkárt, hogy irjon neki egy leánykérő levelet.
A titkár nagyon mulatságosnak találta ezt a dolgot; a levelet megirta czifrán, kacskaringósan ; aztán átadá.
A kis kántor pedig lemásolta gyorsan s azzal átgyalogolt a szomszédfaluba egyik jobb módú gazdához. Ottan beszélgetett egyről is, másról is, esetlennél esetlenebbül mindenről. Végre elbúcsú-zott s midőn a gazda kikisérte , markába nyomta annak a levelet és elhaladott.
Csak a réti füzesek közül mert visszapillantani, hogy vajon nem kergetik-e.
Másnap már a gazda maga, a kinek leányát megkérte, viszonozta a látogatást. Az is csak sok mindenféle szó-beszéd után, a búcsúnál a kapu között adta át a magával hozott levelet, a nélkül, hogy tartalmát egy szóval elárulta volna.
A kis kántor olyan szorongást érzett, mint mi-kor Julius Caesarból semmit sem tudva kellett a leczkére bemennie.
Tudja az isten, hiszen most nem t a r t h a t meg-veretéstől, s szorongása mégsem volt kisebb, talán még nagyobb, mint a tanulókorban akármikor.
Végre mégis felbontá a súlyos kis levelet, és sok akadozás után, tizszer-húszszor előforduló tiszte-let-becsület után kiolvasá, hogy a leány már más-nak van igérve.
— Hallja kánturam — kiálta be Jani az udvari legény — menjen hamar az öreg grófnéhoz, az a parancsolat.
V.
A tanitói pálya nagyon szép és tiszteletre méltó
— szólt az öreg grófné. Azonban nem oly köny-nyű, mint sokak előtt látszik. A tanitói pálya kel-lemes teher azokra nézve, a kik kellőleg felfogják és betöltik; de kínosan gyötrő kell hogy legyen a lelkesedés és szakértelem nélkül napszámoskodók vállain.
Egy jó tanítót nemzedékek hálája magasztal; a rosz, hivatását nem értő egymásra következő több nemzedéket visz a romlás ú t j á r a .
A kis kántor egyszerre elfelejtette elébbi izga-tottságát. 0 még soha sem állott ily magas rangú urnő előtt. Az öreg grófnét csak a kertben, vagy udvaron távúiról szokta látni és levett kalappal, remegve vonult át olyankor szine előtt.
Aztán ily komoly és ünnepélyes szavakat sem hallott hivatására vonatkozólag. Öt ellenkezőleg éles gúny kísérte a pályára és aggasztó körülmé-nyek kényszeriték elfogadni azt.
Szégyenkedve érezé, hogy ő a pályának azon magasztosságára nem is g o n d o l t ; lelkesedése ösz-szesen az elöljárói iránti engedelmességig terje-d e t t ; a tanitói szakértelemről peterje-dig igazán nem tudta, hogy az mi is voltaképen.
Az öreg grófné jó akarólag folytatá : „En, gyermekem, tudakozódtam az ön magaviselete iránt. Meg vagyok győződve, hogy jó akarattal és buzgósággal igyekszik betölteni kötelességét. Most azért hivattam fel, hogy megkérdezzem, akar-e tanulni; akarja-e hivatását betölteni, képes-e bol-dog ember lenni ?
2 6 K > -A kar o k , nagyságos asszony, telelt reszketve a
kántor; habár épen nem volt tisztában azzal, hogy mi lesz mindezekből. De ellent mondani nem is tudott és nem is akart.
Abban az esetben ön el fog menni Kolozsvárra.
Van ott egy igen jeles szakértő tanitó, a kit én neveltettem. Annál az iskolázás ily kora tavaszon még nem szünetel, sőt a nyár egy részén is foly.
On o t t marad a jövő őszig és igyekezni fog meg-érteni s elsajátitani azon tanitó tanitási módját.
Az egyházi elöljárósággal már elintéztem, hogy ez ellen kifogások ne legyen. Most üljön le és marad-jon itt kissé.
Ezzel a grófné csöngetett s nemsokára a lelkész és a község értelmesebb tagjai jöttek be.
É n sok idegen országon megfordultam — kezdé a g r ó f n é — s ugy tapasztaltam, hogy valahol csak jó módú és elégedett nép lakik, olyan községekben mindenütt kiváló diszes iskolaépületek találhatók.
Ugy képzelem, hogy rongyos elhagyatott iskola mellett a nép okvetetlen nyomorult, szegény, irigy és minden roszra hajló marad.
Czebéhez egész életem emlékei k ö t n e k ; azért óhajtóm, hogy Czebének legyen diszes j ó iskolája.
Biz a jó volna— mondák a falusi gazdák, fejő-ket simogatva kezeikkel; — de mi, nagyságos grófné, szegény emberek vagyunk , nincsen miből palotát építsünk; m é g a mindennapira is alig telik.
Tudom én azt j ó l — felelt a grófné — s nem is kívánok lehetetlent. Hanem ha én adok fát és tég-l á t ; a község tagjai hordanak k ö v e t , s tetég-ljesitik a szükséges kézi és igás m u n k á t : lehetetlen lesz-e ugy ? Az építést vezetni fogja saját kőmivesem;
az asztalos, lakatos és üveges munka költségeit fe-dezem én. Lehetetlen lesz-e ugy ?
De biz' ugy m á r épen nem lehetetlen s akár holnap hozzá kezdhetünk — nyilatkozik a gond-nok. Isten áldja m e g a nagyságos grófnét.
Csak annyit jegyzek meg még, hogy ugyan a b -ban az iskolá-ban a tanítónak is kényelmes jó szál-lást szántam.
Ha ugy parancsolja a nagyságos grófné, legyen meg az is — h a g y á k helyben a gazdák.
Csakhogy a kényelmes szállás nem sokat ér , ha a benne lakó éhezik — vevé fel a szót megint a grófné. A diszes iskolaház haszontalan kérdés, ha nem működik a b b a n sorsával megelégedett értel-mes tanitó. Azt pedig nem lehet kívánni, hogy egy értelmes, iskolákat tanult ember kevesebbel érje be, mint akármely tanulatlan béres.
A gazdák e n n e k sem mondtak ellene, habár nagyon kellemetlenül kezdék érezni magukat.
Mindjárt vetegették , hogy milyen nagy teher es-nék egyre, ha a g r ó f n é kívánsága szerint akarnák fizetni a kántort. Nagy vontatva mégis szólalt az egyik, hogy ők k á n t o r uramat tisztelik, becsülik ; kívánnak is minden jót ő kegyelmének : hanem tőlök sem t e l i k , hogy többet fizessenek, m i n t a mennyit eddig fizettek.
Jól van — felelt a grófné — azt ugy is tudtam.
Kérdezni akarok azonban valamit. Ugy-e sokan vannak a községben, a kik már most piaczról vá-sárolják a tengerit ? Annak köble a mostani
drá-gaság mellett 8 forint. Öszszel ugyanazok tengerit fognak eladni; akkor azonban j ó termés mellett nem igen kapnak többet köbliért 4 forintnál. E z t a különbözetet megnyeri valamely idegen keres-kedő. Hátha ki lehetne eszközölni, hogy a község-ből kifolyó minden ilyen különbözetet az iskola és a tanitó nyerjék m e g , azzal ujabb terhet nem vállalnának magukra : mégis sokra menne egy éven át ?
Hiszen ez j ó volna, de miképen lehetséges ? Lehetséges egy magtár felállítása á l t a l ; s még a község tagjaira nézve is azon nagy előnynyel fog járni, hogy gabona árában nem kell uzsorástól kölcsön pénzt kunyorálniok. Hanem mindemiek részletes megmagyarázását és a tervezet elkészíté-sét a lelkész úrra bízom. Én csak annyit nyilvání-tok most, hogy a czebei magtár megalapítására ezennel adományozok 50 köböl tengerit.
Ha a magtár nem adna elég jövedelmet—végzé a grófné — sok más jövedelem-forrás található, a nélkül, hogy az egyesek terheltetnének. Például a magtár jövedelméből lehetne vásárolni néhány borjut. Azok nyáron át növekednének a közlege-lőn ; téli takarmányt egy pár hold ugarföldön ke-vés munkával termelhetne a község : két év alatt megnégyszereződik a befektetett érték, — igaz-e ?
Ez az öreg grófné ugyancsak ért a gazdaság-hoz. így már nem csoda, hogy férje halála után nemcsak kitisztázta az adóssággal terhelt birtokot, de, a hogy mondják, megkétszerezé !
Beszélt továbbá az öreg grófné arról is, hogy minálunk még az idő értéke mennyire nincs fölis-merve. Ha saját dolgát elvégzi, mennyit hever minden ember munkaereje; pedig mérsékelt be-osztással folyvást lehet használni.
Mégis csak okos dolgokat lehet a könyvekből tanulni!
A községi tagok kellemes izgatottságban t á -voztak.
A kis tanitó lesújtva érezé, hogy mennyire mél-tatlan ő még most e páratlan jóságra ; mennyire uj világ az, a mely most megnyílt előtte.
Ön gyermekem megbizhatik — fordult liozzá a grófné, hogy mire őszszel haza jön , diszes iskola-ház, kényelmes lakás és tisztességes fizetés fogadja:
elvárom azonban, hogy a tanitó méltó lesz az is-kolához.
Kész lett volna tüzbe-vizbe rohanni Csobori Józsi, csakhogy az öreg grófné megelégedését ki-érdemelje. Nem volt ő értelmetlen ember; hanem a hét éves tanulói pályán soha sem liallá azt a szót, a mely értelme zárát megnyithatta volna. Az örökös gépiesség ellenkezőleg még berozsdásitá.
Most egyszerre felébredett benne az akaraterő s annak parancsára élénk tevékenységbe kapott az értelem. A kolozsvári tanitó eljárásait megbá-multa elébb, de csakhamar fel is fogta. Most mái-könyvet nem azért vett a kezébe, hogy láttassék olvasni, hanem azért, hogy valamely lelkileg szük-séglett u j igazság után kutasson.
Mikor őszszel hazatért, az uj és diszes iskola készen volt; de ő is érezte magában, hogy a tanitó méltó lesz az iskolához.
Meglepetések is fogadták. A tanitói telken
esi27 K > -nos méhszinben néhány kas ine'het talált. E g y
egészen új gazdasági épület egyik osztálya pol-czokkal volt berendezve. Azok rendeltetését hirte-len ki sem találta. Az öreg grófnétól kapta meg mindehez a magyarázatot.
Most már tisztességes fizetése lesz önnek gyer-mekem — mondá az első ünnepélyes
találkozás-kor. Hanem falusi tanitó ne bizza mayát kizárólag O O a fizetésre. Vannak haszonhajtó foglalkozásnemek,
a melyeket hivatása elhanyagolása nélkül, szóra-kozásként is űzhet. Ilyenek a méh-, selyem- és há-ziállat-tenyésztés. Ezek mindenike jól jövedelmez s a népnevelésnek is kiegészitését képezi.
Tehát a polczos szoba selymészetre volt szánva.
Mikor p á r óv múlva Csobori Józsi s a j á t fogatán szokott Szürkeváron megjelenni, volt tanulótársai és tanárai szeme-szája majd elállt a bámulattól.
H á t még a mikor egy történelmi tankönyv je-lent meg t ő l e , a mely rövid idő alatt második, harmadik kiadást ért : azt ugyancsak nehéz volt elhinni, hogy igazán Csobori Józsi irta, a czebei
kis kántor. R É T H I L .