De nem is hiszi, hogy az Akadémia ítéletével nem

azonosítaná

magát

a

mvelt

közönség többsége,

hogy

általában

nag}obb költnek

tartanák Kisfaludyt Vörösmartynál. Szerinte most

már

Kisfaludy csak

azoknak

tetszhetik, a kik a mindennapiságban ter-mészetességet, a prosaiságban

könnységet,

a

czifra-ságban költi eladást, a sokszavúságban

gazdagsá-got, azörök sirámban érzést, a szitkozódásban pathost látnak.

A

jutalommegosztás

ügyében

a Kritikai

Lapok-nak még

egy polémiája volt gr. Dessewflfy Józseffel.

Dessewffy egy czikkben kifejtette, hog}' régi érde-meiért és közkedveltségéért a jutalmat Kisfaludynak

kellett volna adni.

Párhuzamot

vont a két

költ

között s a

párhuzam

Kisfaludy javára ütött ki (Fels-magyarországi Minerva, 1835. I. 135 —137). Des-sewffy

nek

Toldy felelt (Krit. L. VI.

152—174). Ö

is

párhuzamot von Kisfaludy és Vörösmarty között és dithyrambikus lelkesedéssel magasztalja Vörös-martyt.^{^}

Objective megint igaza van Bajzának és Toldy-nak, mégis igaztalanok voltak Kisfaludyval szemben.

Vörösmart}" kétségtelenül sokkal

nagyobb

költ, mint Kisfaludy,

mégsem

járt volna el igazságtalanul az Akadémia,

ha

a jutalmat Kisfaludynak ítéli.

A

törté-neti szempontot talán

nem

ártott volna jobban

figye-lembe venni s egy hosszú, érdemes pályát csonkitat-lan jutalommal megkoszorúzni.

De

hát az új irány

^ Máig kisért az a szokás, hogy e czikket is Bajzának tulajdonítják, pedig Toldy is világosan elismerte a magáénak {Toldy Ferencz félszázados irodalmi munkássága, 1871. 19. 1.).

Toldy czikkére hosszas választ adott a Literatúrai Lapok

(1836. 37—89. sz.).

138 NEGYEDIK FEJEZET

mindig kíméletlen a régivel szemben, az új

emberek

a régiekkel szemben. ^Kisfaludy Sándort a jutalom megosztása és e vita annyira elkeserítette,

hogy

lemondott akadémiai tagságáról. Leveleiben Bajza

„öklel szarvát", „a nagyszájú recensen sek rágal-mát" felháborodva emlegeti ^s az Aurora-körtl telje-sen elidegenedett.^

Az

akadémiai

ügyek

elintézése után áttér Bajza a Kritikai

Lapok

^és Horvát összeütközésének tár-gyalására.

Elbb

egy levelekben írt kisebb czikkben megokolja, miért akar ^{leszámolni Horváttal {Levelek.}

Krit. L. V.

103—

-115). Horvátnak olyan híre van,

hogy

mindenki pörvesztes lesz, a ki vele kikezd.

Valóban, eddig mindig maradt felül, pedig több-ször

nem

volt igaza. Ellenfelei

nem

^{értették a} vitat-kozás módját, azaz Horvátot akarták követni a vitat-kozásban, citátumokkal akartak

k

^{is dolgozni}

argu-mentumok

helyett s persze így

nem

boldogulhat-tak vele. „Horvát Istvánnak

nem

citátumai fogyat-kozottak,

nem

olvasottsága hiányos, vagy emlékezete htelen,

hanem

logikája fonák, argumentatiói gyön-gék."

A

logikára kell fektetni a fsúlyt s

hamarosan

el fog oszlani az a felhtenger, melyet mint egy portentum

maga

köré gyjtött Horvát, ki fogderülni,

hogy

neki sincs privilégiuma az ítéleti csalhatatlan-ságra. Ki fog derülni, hogy, a mit némelyek pana-szosan emlegetnek, a közönség Horváttól a Horvát hibája miatt fordult el. Olyanokat állított, a miket senki

sem

hitt el neki és a bizonyítást mindig csak Ígérgette.

A

bizonyítással különben is rossz lábon

áll a pragmatikus történetírás férfia. íme. Bíró Pál

» Kisfaludy Sándor minden munkái, 1892. VIH. 556, 566.

KRITIKAI LAPOK 139

és N>irkáló

Ödön

czikkeire ^* neki felelt, anélkül

hogy

bármivel is igazolta volna,

hogy

e nevek alatt

valóban Bajza rejtzik.

Ha

neki békét hagjottvolna,

sem

avatkoznék a Horvát dolgaiba, de így külön-ben is üdvösnek tartván

némely

ügyeket megboly-gatni leszámol vele.

A

leszámolás {Emlékeztet Horvát István számára.

Krit. L. V. 116

—

^143.) egyike a legkíméletlenebbek-nek, bár a jogos kritika határát egy perezre

sem

lépi át. Horvát szemére hánj-ta,

hogy

az

Akadémia

történeti osztályának tagja, holott

semmi számba-vehett

e téren

nem

adott.

Hogy

az

Akadémia

tag-jává választotta, arról

nem

tehet. Ilyen kén}'telen ségbe hozta Horvát az

Akadémiát

tagsága letéte-lével, hog)' arravaló történetíró nemlétében egy reménybelivel kell kiegészíteni sorait. Ezzel kapcso-latban elmondja véleményét Horvát történetírói

m-ködésérl. Harminczéves történetírói pályája alatt

valóban tett jeles dolgokat, de ezek tulajdonképen csekélységek Horvát

nagy

ismereteihez, tehetségéhez arányítva. „Horvát számos értekezései

csaknem mind

töredékek s készületek, tele

nagy

ígéretekkel s

tudo-mányos

fenyegetzésekkel; mert, kivált legújabban, Horvát

nem

írhat két lapnyit, anélkül

hogy

ne ígérne s ne fenyegetne bennünket,

mi nagy

dolgot fog

majd

egykor végbevinni.

A mik

értekezéseiben

fkép

kívánnának megmutatást, azok nincsenek

meg-mutatva,

hanem

csak ígérve megmutatások.

Mi

egyéb a Rajzolatok ez.

munka,

ez a hypothesisek etymolo-gico-historicus codexe ^{. . .} ígéretek táránál?" Azt

' Bíró Pál Vörösmarty, Nyirkaié Ödön Bajza álneve volt.

Bajza többi álnevei a Kritikai Lapokban: Jámborfy,

H

...my, Komjáti, Regényi.

140 NEGTEDIK PBJBZBT

hiszi Horvát, ho^^y

minden

bizonyíték nélkül is el

fogunk neki mindent hinni? Összehasonlítja

más magyar

történetírókkal és arra az eredményre jut,

hogy nem

egy közülök sokkal kevesebb tehetséggel és lármával, több sikerrel

mködött,

mint Horvát.

„Horvát ollyan, mint Ptolemeus gályája, mellynek 100 evezje,

3000

katonája,

400

matróza,

4000

rab-szolgája volt, de olly lassú, nehézkes, ügyetlen moz-gású vala,

hogy

tengerre vinni s hasznát venni

nem

lehetett, csupán arravaló volt,

hogy

mint rendkívüli csoda a nép által bámultassék."

Ujabban már

vég-leg elszokott a

komoly

történetírástól,

hanem

renge-teg ismeretét és vasszorgalmát arra használja fel,

hogy

a paradicsomi

ember

magyarságát bizonyítsa be s

hogy

a világ összes népeit

magyarokká

tegye.

Ahelyett

hogy

végre feltevései bizonyítására szánná magát, akadémiai pletykákat szed fel s mindenfélo haszontalanságokba kötözködik.

Nagyon

méltatlan szerep ez Horvát régi

nagy

érdemeihez. Erre akarja Horvátot teljes tisztelettel figyelmeztetni,

elre

is kijelentvén,

hogy ha

Horvát a vitát folytatni fogja,

nem

fog kitérni elle.^

Ilyen harczok közt tört ki az Aurora-pör,

Ennek

közvetlen

elzményei

a

következk.

Kisfaludy Károly egészen a Jelenkor szerkesztésének akarván

magát

* Horvát életirója, Vass Bertalan igynyilatkozik e czikk-röl; „Horvát botlásainak feltüntetésére találóbb szavakat alig idézhetnénk. Itt összes tévedései s szögletes modora élénk világításban áll elttünk. Horvát valóban többet képzelt maga

felöl, mint mveinek értéke megengedi, történeti módszere hibás volt, többet igért, mint adott s bizonyos uralkodó tónus-ban nyujtá mveit. Igaz, hogy mindezt Bajza nem a

legszelí-debb szavakkal fejezi ki, azonban túlzásait eléggé

megmagya-rázza, söt menti a vitatkozás heve" (Id. m. 453. 1.).

KRITIKAI LAPOK 141 szentelni, az Aurorát Bajzának szánta. Kisfaludy betegsége miatt az 1831-es Aurorát

már

jórészt Bajza szerkesztette és Kisfaludy közbejött halála miatt a kötet

végén

Toldy jelentette az olvasóközönségnek,

hogy

a holt mester óhaja szerint Bajza fogja az Aurorát folytatni.

Az

1832-es és 1833-asAurora aka-dálytalanul

meg

isjelent Bajza szerkesztésében.Bajza azonban

nagyon

elégedetlen volt a kiadóval, Trattner-Károlyival, mert

sohasem

tartotta

meg

a szerzdési feltételeket és

nem

adtaki elég gondosan és csinosan az Aurorát.

A

Kritikai

Lapokra

nézve is differentiái

támadtak Bajzának Károlyival, erre 1833-ban

mind

a két vállalatát elvitte

tle

Kiliánhoz, a kinél aztán az Aurora 1834-tl állandóan megjelent. Károlyi

azon-ban magát

az Aurora tulajdonosának jelentvén ki,

úgy

^ebben, mint a

következ

évben szintén kiadott egy Aurorát,

Szemere

Pál szerkesztésében.

Bajza egy nyilatkozatot adott ki

1833

márczius 26-án,

hogy

folytatja az Aurorát,

melynek

a tulajdonosa s ezért azzal adatja ki, a kivel neki tetszik és

hogy

Károlyinak

semmi

joga sincs az Aurorához.

Pár

nappal

késbb

Czuczor, Fáy,

Kovács

Pál, Szenvey, Toldy és Vörösmarty közös nyilatko-zatban jelentették ki,

hogy k

^KisfaludyAurorájának csak a Bajzáét ismerik el s csak ebbe fognak dol-gozni. (Társalkodó 1833. 21., 28. sz.).

Ezzel az írói tulajdonjog akkori rendezetlensége mellett az

ügy

be lett volna fejezve.

A

két Aurora megjelent.

A

Szemeréé messze a Bajzáé mögött maradt. Kölcsey mellett

nem

volt

Szemerének

egj'et-len jelentékenyebb munkatársa sem, ezért jónak látta elhallgatni nevüket.

A

kötet a szemerei redactio összes hibáival ékes.

Hogy

mi az eredeti,

mi

a

for-142 NBGTBDIK FBJEZET

dítás, mi az új, mi az átvett, egy szó

sem

árulja el s a kötet tele van értelmetlen furcsaságokkal.

Csak egy év múlva

kezddött

el a tulajdonképeni

pör. Kiss

Sámuel

egy czikket irt a két Auroráról {Két Aurora, Nemzeti Társalkodó, 1834. I. 4. sz.).

Ebben

egy kicsit fontoskodva elmondja az

elzmé-nyeket,aztán Bajza Auroráját fogadja el az igazinak és csodálkozását fejezi ki

Özemére

eljárásán.

Horvát erre egy hosszabb czikkel felelt, melyet külön is kiadott (Aurora-pör, Tud.

Gyjt.

1834. II.

129

—

^158).

^Elmondja

^{az Aurora} alapításának törté-netét s megállapítja,

hogy

az alapítók megbízásából eredeti tulajdonosok

.

Kulcsár István és Forgó

György

voltak. Kulcsár meghalt, Forgó

meg

a czikk végén azonosítja

magát

Horváttal, így Horvát fel-szólalásának valóban

nagy

súlya volt.

Egy

kicsit zavaros további fejtegetéseinek lényege, az,

hogy k

hárman

két feltétel alatt ruházták a tulajdonjogot Kisfaludyra: 1.

ha

Kisfaludy az Aurorát legalább

három

évig kiadja, 2.

ha

az alapítóknak

3000

^frtot

fizet vissza.

Az els

feltételt teljesítette Kisfaludy, de a másodikat nem, mert csak

1000

frtot fizetett vissza. Kisfaludy tehát

nem

lett az Aurora tulajdo-nosa,

következleg

Bajza

nem

is nyerhetett

tle

tulajdonjogot.

A

tulajdonosok

k ^hárman

^{maradtak s}

általuk Károlyi lett. Bajza

nem

is Kisfaludy

hagyo-mányából

szerkesztette tehát két évig az Aurorát,

hanem

Károlyi megbízásából.

Az

egész pör Bajza kapzsiságára vezethet vissza, a ki

nem

elégedett

meg

az eddigi tiszteletdíjjal s mert Károlyi

nem

volt hajlandó többet adni, egyszerrecsak az Aurora

tulaj-donosává kiáltotta ki magát.

Bajza pár hét múlva felelt {Mellyik a valódi

KBITIKAI LAPOK 143 Aurora, törvény és józan ész eltt? Krit. L. V, 153

—

207).

A

czikk jelszava: Perditio tua ex te Israel.

Némi

pótlások- mellett tényleg a Horvát által közlött adatokból czáfolja

meg

Horvátot. Túlságos részlete-zése mellett is a czikkigazimesterremeke az ügyvédi védiratnak; itt vette jó hasznát Bajza jogi tudásá-nak.

A

kapzsiság vádját visszafordítja Horvátra.

Horvát eltrte,

hogy

két évig Bajza szerepeljen az Aurora tulajdonosaként s csak akkor kezdte jog-bitorlónak hirdetni, mikor Bajza Károlyival került

szembe

s akkor, mikor ez a Károlyi Horvátnak eladdig hallatlan honoráriumot fizetett a

Tudományos Gyjtemény

szerkesztésért,

3000

frtot.

A

miKisfaludy tulajdonjogának kérdését illeti, Horvát szerint is a pénzbeli alapítás

%

^része Kisfaludyra esett, de azért elismeri Horvátokat eredeti tulajdonosoknak.

Horváték után azonban Kisfaludy lett a tulajdonos, mert eleget tett Horváték

mind

a két feltételének.

Igaz, hogy

2000

frtot

nem

^fizetett vissza, de ^ez ösz-szeg rá van táblázva Kisfaludy hagyatékára, így biz-tosítva van. Mivel

maga

Horvát tábláztatta rá a hagyatékra az adósságot,

maga

Horvát is elismerte Kisfaludy tulajdonjogát.

A

törvény eltt nincs igaza tehát Horvátnak, de nincs igaza a józan ész eltt sem.

„Minden

elme-szülemény eredetileg azé, kinek szelleme által létre-hozatott.

Ez gondolnám

axióma, raelly a természet törvényében alapodik és senki józan által kérdésbe

nem

fog vétetni Illyetén szüleményt tehát

más

idegen személy, azon kívül, ki ezt létre hozta, ere<feíijusnál fogva soha nem,

hanem

csak által vett, által szár-mazott juson (jure derivativo) bírhat t. i. öröködés és végrendelet, vétel és ajándék stb. effélék által

144 NEGYEDIK FEJEZET

Könyvet, ^képet mint elmesztileményt typographus könyv-^s

máros,

vagy általában bármi névvel

nevez-het

^{kiadó, áruló,} Verleger csak mástól nyert jogon bírhat."

Akár

saját jószántából írja a

szerz mvét,

akár kiadói felszólításra, a

munka

eredeti tulajdo-nosa mindig csak

.

^{^}

A

czikknek ugyanolyan elnémító hatása volt, mint a Dessewfifynek adott válasznak.

Vagy három

^héttel megjelenése után így ^írja

meg

Bajza Csatónak a róla szállongó híreket: „Károlyi typ., mint haliám, desperatióban van; megvallá azonban többeknek,

hogy

neki nincs jusa az Aurorához,

van

azonban Horvátnak ^{. . .} Horvát némellyeknek ^azt mondotta,

hogy

fog felelni,

másoknak

ismét,

hogy nem;

van

oUyan

is, kinek azt mondotta,

hogy

a mit én felel-tem,

nem

egészen ^tréfa, de ^azért az

ügye

nincs elveszve ^{. .} . Szemere azt mondja,

hogy

törvény eltt nekem, józan ész elttHorvát Istvánnak vanigaza. . .

Mondjanak

és tegyenek ezen jó urak, a mit akar-nak,

nekem sem

rajok,

sem

dolgaikra és beszédeikre nincs

nagy gondom,

én megtettem, a mire kénysze-rítve általok voltam s most haladok tovább

utamon

s

meddig k

^{az Aurora} jusán versengenek ^(a

mi

végtére is csak chimaera), én azalatt redigálom az Aurorát s

ügyekszem

azt, a mennyire kicsiny

erm-tl

telik, jóvátenni.

A

publikum s kivált a prókátorok,

úgy

^látszik,

nekem adnak

igazságot" (ír. Tört. Közi.

1909. 247.). Horvát

nem

felelt.

Késbb

^volt

^ugyan

1 Felelt Horvátnak Kiss Sámuel is (Nemzeti Társalkodó, 1834. II. 291—303). Apróságokkal bíbeldik, de egy helyen fején találja a szöget, mikor kifejti, hogy Horvát mindenjogát elvesztette az Aurorához, mikor a 2000 frtot rátábláztatta Eas-faludy hagyatékára.

KRITIKU LAPOK 145

még

egy kisebb akadémiai vitája Toldyval,^ de

külön-ben keser

haraggal szivében, teljesen beletemetke-zett störténeti ábrándjaiba.

Szemere

a

következ

kötettel megszüntette a Pseudo-Aurorát s iparkodott Bajzáékkal kibékülni. Pár év

múlva már

az

Athe-naeum

munkatársai közt találjuk.

A

pör

eredménye

tehát újabb diadal.

De

Bajza személyes

dicsségének

emelése mellett

más

irány-ban

is eredményes volt e vita.

Hogy

a kisebb

jelent-ség eredményeken

kezdjük, itt kapjuk elször

In document BAJZA JÓZSEF (Pldal 145-153)