AZ ELS FOLElOlK 93

korcs

mszavait

és bizonyítja,

hogy mennyi

hibával fordít Bugát. Röpirata végén Bajzára

támad

;

úgy

látszik, megsejtette

Bugát

álarcza mögött.

E

^röpiratra válasz

nem

érkezett. Igaz,

hogy

nehéz

is lett volna megczáfolni, de

meg

mire a röpirat megjelent, a pör

már

úgyis eldlt Bajzáék javára.

Késbb még

egyszer felújult a Balogh

—

Bugát-vita.

A

Conversations-Lexikon

els

kötetének megjelenése után Toldy a Bugáttal közösen szerkesztett Orvosi

Tárban

ismertette a kötetet és kifogásolta Balogh orthologus nyelvét. (Orvosi Tár, 1831.III.). Balogh a Sasban felelt (Sas, IV. k.) és jórészt igazoltaa hibáz-tatott kifejezéseket és tiltakozott

Bugát

azon eljárása ellen,

hogy

a legspeciálisabb, a köznyelven soha

nem

használt orvosi

mszavakat

is mindenáron

magyar

kifejezésekkel akarja felcserélni. Mellékesen Bajzát

is újra leherdja. Ezzel befejezést nyert a pörnek ez az ága.

Kezdettl

el volt

Bugát

dolga hibázva és fellépése

nem

sok dicsséget hozott az Aurora-körre.

Ezt azonban alig vette észre a közönség, oly fényes diadalokat aratott Bajza

más

irányban.

Bajza Figyelmeztetésére csak hetek

múlva

érke-zett

meg

a válasz. (Döbrentei:

Ki

szerkeztetje

a

Conversations-Lexicon

magyar

kiadásának?

Csemeczky

:

Bajzának. Thaisz^: Húsvéti piros tojások. Együtt

4

lapon.) Döbrentei tiltakozik a bujkálás vádja ellen.

Ö nem

szerkeszti a lexikont, csupán (!) ötféle tárgy-kör feldolgozója. Nézete szerint Bajzáékat az bántja, hogy

feszeng

írásmódjukkal, elfacsart mondataikkal

nem

tömhetik tele a lexikont. Bajza

mások

munkái-nak

marczangolásával akar hírnévre szert tenni. Pár-toskodás helyett „áUjon ki,

ha nagy ert

érez

magá-ban, új ingerú eredeti alkotásokkal s

nagy

eredetiek

94 HARMADIK FBJEZBT

hív másolatjaival dölyf nélkül, éreztesse azok csino-sult szellemében nyelvünk emelkedését.

Önként

követ-kezik ezek ^által a silányabb

munkák

homályosodása

s a megint

más

ifjú lángészt literatura mezejére indultában az elébbiek érdemeinek összeszaggatott koszorúi

nem

szomorítják vissza,

hanem

a sirversen megismert fáradozás dicsítése ejteti könnyét mindig

magasabbak

véghez vitelére." Végül kijelenti,

hogy

ezután el

sem

fogja olvasni Bajza támadásait. Ezt

kijelenti Cserneczky is. Védelmezi mutatványczikkét és Bajza írásaiban kutat hibák után. Hangsúlyozza,

hogy

a lexikon szerkesztje és megvádolja Bajzáé-kat,

hogy

azért támadnak, mert

maguk

is akartak lexikont kiadni.

—

Thaisz egy

goromba

Csokonai-verset alkalmaz Bajzára.

Ebben

szamárnak, irigy

kuvasznak nevezielBajzát,kinek kobakjakorpavár,a czinkeistarttlemár.

Csak hadd

fecsegjen

,

holdtöltére tán eszére

j. ö sem

fogja Bajzát ezentúl elolvasni,

hanem

behunyja fülét, szemét és így érzi tulajdon érdemét.

Bajza válasza pár

nap

alatt megérkezett. {Válasz Döbrentei

Gábornak

aConvers.-Lexiconügyében, 1830.)

Drága

Döbrentei úr! megszólítással

kezddik

a vita-irat, melyben irgalmatlan gúnynyalront Döbrenteire.

Figyelmeztetésének egyetlen pontját

sem

czáfolták

^6gi így tulajdonképen

nem

is volna érdemes felelnie,

ha nem

akarna leszámolni egy és mással,

mirl

Döbrenteiék a tárgyon kívül fecsegtek.

A

neveletlen ex-redactorral

nem

^áll szóba, Cserneczkyt

meg

csak sajnálni tudja,

hogy

ily gyászosan kell írói pályáját megkezdenie; neki tehát csak Döbrenteivelvan dolga.

Vádolja

ket

Döbrentei,

hogy

pártoskodnak: .Igenis,

Drága

Döbrentei Úr,

mi

pártot formálunk^!

Mi

bátrani

I

AZ BLSÖ FOLBHIlK 96 és tartalék nélkül felszólalunk mindig, valahányszor

írói lelketlenséget és gyávaságotlátunk;

mi

csipked-jük, sújtjuk és zúzzuk a félszegséget;

mi nem

enged-jük meg,

hogy

az úr és hasonlói kontárkodjanak, hogy silány mázolásaikkal visszatérítsék a

magyar

literaturát azon szép haladásból, mellyet az

Dayka,

Virág Benedek,Kazinczy, Berzsenyi, a két Kisfaludy, Kölcsey és Vörösmarty

mveik

^által

néhány

évtized óta teszen;

mi

hirdetjük és magasztaljuk . . . Ber-zsenyit, Kisfaludy Károlyt, Kölcseyt és Vörösmartyt, mi rádisputáljuk a közönségre,

hogy

ezen négy,

vagy kegyed

szava szerint egy-két

ember

^felett

semmi

sincs az egész

magyar

literaturában" (IV. 251).

Az

fáj Döbrenteinek,

hogy nem

a campei

nagy

észt magasztalják,

nem

^dicsérik idegen írókból összelop-kodott lélekbosszantó értekezéseit, csörg-csattogó, pöffeszked hskölteményeit, értelmetlen fordításait.

Döbrentei eredeti alkotásokra inti?

ó

kész s akár Döbrenteivel versenyezve is kész eredeti

müveket

írni.

Majd

kiderül,

hogy

ki ír

feszengbb módon

és ki újít nevetségesebben. Jó lesz a verseny,

már

csak azért is, mert talán végre valahára Döbrentei is fog egy értékes

munkát

adni. Kioktatja Döbrenteit,

hogy úgy

czáfolni, a

hogy

alexikonisták szoktak,

nem

^lehet.

Bármennyit idézzenek Pál apostoltól

Csemeczkyig minden

kiváló íróból, az

még nem

argumentálás és bármennyire mutogatják is ki,

hogy

Bajza rossz író,

abból

nem

következik,

hogy

a lexikon jó ^lesz. Fel-szólítja Döbrenteiéket, bizonyítsák be azt a gyanú-sításukat,

hogy

azért támadták

meg

a lexikont, mert

maguk

is akartak egyetkiadni, különben

rágalmazók-nak

kell

ket

minsítenie.

A mi

azt illeti,

hogy

vála-szát el

sem

is akarják olvasni, azzal

nem

sokat

96 HARMADIK fBJEZBT

tördik, mert

els

^sorban a közönség felvilágosí-tására és érdekében ^ír.

A

fogadkozást egyébiránt okosnak ^tartja, mert

ha nem

tudnak felelni,

könny

lesz a válasz alól kibujniok.

Döbrentei csakugyan

nem

^{tudott felelni, ezért}

rávette gr. DessewffyJózsefet,

hogy

álljon ki helyette, remélvén,

hogy

a gróf

nagy

tekintélye és tiszteletre-méltó egyénisége az ö javára fogja a küzdelmet eldönteni. Dessewffyt a felszólalásra

nem

volt nehéz rávenni. Bármilyérdemeket is szerzett u.i. Dessewffy

politikai téren, itt

sem ugyan

eszmegazdagságával,

hanem

egyéni integritásával, liberalismusával és

szi-gorúan alkotmányosgondolkozásával, irodalmi babérai

nagyon

kétes

értékek

voltak, de annál inkább hiú volt reájuk. Bajza Figyelmeztetésének az a része, aholvalahafényl,de

már

elerötlenedett írókról beszél,

nagyon könnyen

rá volt vonatkoztatható.

Hogy

e kifejezés tényleg fájt Dessewfifynek, mutatja,

hogy

válaszában többször _emlegeti.

Úgy

^{látszik, Dessewflfy}

is

úgy

^képzelte,

hogy

az szava az utolsó lesz a pörben. Oly

hangon

ír, mintha

perdönt

bíró volna s mint

üyen

Döbrenteinek szolgáltat igazságot.

Hazánk nagy

pislogó mécse, drágakedves Zajbaj úr! megszólítással kezdi pamfletjét. {Az országszerte ösméretes fiatal tvdósZajhaj úrhoz. 1830.) Elég részre-hajlóan

eladja

a pör eddigi történetétés constatálja,

hogy

Bajzáék ítéletet

mondtak

egy munkáról, melyet

nem

is ismerhettek.

Megtámadták

Döbrenteit, mert

k

a Révai rendszerét és a szélsújítást akarják rákény-szeríteni az irodalomra s feledik,

hogy ha

Révaiban több volt is a philologia, Verseghyben a philosophia több ós

hogy

Döbrenteimilyen

nagy

érdemeket szer-zett az újításterén is.

Az

irigység, az ártani vágyás,

AZ KLSÖ POLSmiK 97 egy fekete lélek kajánsága vitte Bajzát Döbrentei érdemei megtépázására.

És

Bajza

mer

másokat lecz-kéztetni, kinek

munkái

telve

vannak

hibákkal, téves tanításokkal. Pl,

hogy

Cserneczky

nem

lehet a lexikon szerkesztje, mert koránál fogva

nem

képes a munkatársak czikkeit felülbírálni.

Hogy

képzeli el Bajza,

hogy

egySzéchenyi, egy Kis János, egy Sche-dius eltrné czikkei felülvizsgálatát? Hogj' irkál-gathat epigramraai theoriákat, mikor <5

maga nem

epigramma-író?

Egy más

theoria megírására volna benne hivatás: a faragatlanság, a Zajbajság elméle-térl igazán vaskos kötetet tudna írni. Nincs

más

hátra, mint

hogy

bánja

meg

vétkeit Bajza és

meg-békülvén Döbrenteivel, másként keressen boldogulást.

—

Körülbelül ez Dessewffy zrzavaros röpiratának gondolatmenete.

Gúnyos

fordulataival Bajzát utánozza, durva kifakadásaival (mérges, epés nyállal piszko-lódó,

maró

szájú, pulya

lelk

stb.)

meg

^Thaiszra

em-lékeztet.

Bajza felelete

1830

október végén jelent meg.

{Észrevételek a Conv.-lexilconi pörhöz gróf Dessewffy József ellen. 1830). Dessewffyben különválasztja a politikust és az írót s elismervén az

elbbi nagy

érdemeit,lesújtó bírálatban részesítia másikat. Figyel-meztetésének

még

mostsincsegyetlen szava

sem

meg-czáfolva, ezértszóba

sem

állanaalexikonistákkal,

ha

a Dessewffy személye iránt érzett tisztelete

nem

kész-tetné feleletre és

ha

Dessewflfy hangja, modora, egész fellépése

nem

kényszerítené arra,

hogy

megmutassa, mennyit ér az írói respublicában a születési aristo-kratia,

hogy

itt csak az ész biztosíthat tekintélyt.

Döbrentei _vétke,

hogy

oly

emberrl

fog szigorúan ítélkezni, a ki sok tekintetbl kíméletet érdemelne.

Dr. Bajza: BajzaJózsef. 7

HARMADIK FKJBZBT

DessewflFyt mint írót így jellemzi: „Gróf Des-sewffy egyike azon

magyar

íróknak; kiket a horatiusi

In document BAJZA JÓZSEF (Pldal 101-106)