felelt Thewrewk füzeteire. „A publicum Thewrewket sohasem szenvedhette s most is csak nevetik

epi-grammáit" (VI. 337).

A

^Kritikai

Lapok els

^füzetében aztán kegyetlenül megbírálta

Thewrewk Balog

Jánosát.

„Kinek a természet elmét

mostoha

kézzel ada, ne vegyen kezébe tollat: szántson és vessen" (IV. 94).

* Szentmiklósy Czáf és igazítása, valamint Bajza Ajs

epi-gramma

theoriája ügyében irt czikke elször a Tudományos Gyjteményben (1829. II. és

m.

f.) jelent meg, de merta cen-sura megcsonkította a czikkeket, újra és teljesen hozta

ket

a Felsömagyarországi Minerva (1829. I. k.).

I

ELS

TOhEUlÁK 85 Ezzel Bajza végzett

Thewrewkkel. Thewrewk ugyan

egyre irta ellene verseit,pamfletjeit,

melyekben

min-denkit megtámadott, a ki Bajzával _jó viszonyban volt és újra lenyomatott

minden

Bajzáék ellen irányuló támadást {Beretválkozó tükör 1833; Velenczei szappan-por 1834), de Bajza rá

sem

hederített fészkelödésére és társai is legfeljebbegy-egygúnyos versre méltatták

Thewrewköt.

Thewrewk

^példájára Szentmiklósy is egy kis kötet versetadott ki Bajza eUen,Bökversek éseszniék(1830) czímen.^

A

külföldön utazgató

Toldynak

_így ír errl Bajza: „Szentmiklósy

Honváry

név alatt egy kis köny-vecskét ada ki. .. hol arra tanítja Kölcseyt és

engem, hogy

egyszerség nem

szép, azaz

nem magyar

szép;

a magj'ar szép a ragyogó, a czifra.

A munka

nyilvá-nyosan Cselkövi ellen van dirigálva, de meglátszik benne,

hogy

szeretne

engem

bántani,

ha

merne.

Egyéb-iránt olly bolond dolgozás,

hogy

még

ollyat

nem

láttál. Ezt 6 megint részeg fejjel irta* (VI. 337).^

A

Kritikai

Lapok els

füzetében Bajza megbíiálta a füzetet.

Elször megmagyarázza

magyar

szép és a ragyogó szép elvének képtelenségét, azutángúnyos magasztalással teszi nevetségessé Szentmiklósyt:

„A

' Bökversek s eszmék a magyar nemzeti szín s szellem védelmének ügyében, egy

mvész

tévedései s alaptalangúnyai ellen Honvárytól. Pest, 1830. 50 lap, czimképpel.

— A

^füzet

ma

teljesen ismeretlen. Én sem tudtam felkutatni.

A

ragyogó szép elméletével Bajza arraakifogásáraakar

felelni,hogy epigrammái nyelve agyonpiperézett. Müvét azért irta Cselkövi

(=

Kölcsey) ellen is, mert Kölcsey állítgatta az egyszer és a ragyogó szépet egj-mással szembe(MuzárionIV.

—

27. 1.). Hogy Szentmiklósy az ivásnak adta magát, meg-lehetsen köztudomású volt (VT. 307). Lassankint egészen ert

vett rajta szenvedélye és felhagyott az irodalommal.

86 HARMADIK FEJEZET

szerz, akárki mit mondjon, valóságos zseni s

hogy

zseni, arról

nem

^tehet.

A

tündér istenség keblében

él, mozog, hánykolódik, tombol, mint ^szilaj

mén;

tüzének nyílást kell adni, különben

megemésztné ön-magát

. . . Akarja,

nem

akarja tehát a

szerznek

írnia kell; csak könyvírás ^által ^lehet ^ezt a keblében nyug-talankodó istenkét lecsendesíteni.

Kinek

mi gondja, mit ir és

hogyan?

Neki szabad akármelly balgatag tárgy fell, szabad olly szegényen és

nyomorúan

írni,

hogy minden

^keresztény

ember

szánakozzék kínján,

vagy

olly tarkán, zavartan és botorul,

hogy még

az észbeteg is nevetésre fakadjon,

ha

olvassa . , .

Azok

a szegény theoretikusok, azok az élhetetlenrecensiók firkáiéi!

ök

akadozni, gáncsolódni tudnak, de teremt-senek hát, találjanak „aesthetikai kincset, gazdag eret" ... Theoriákatalkotni,recensiókatfirkálni

könny,

de teremteni nehéz. Üdvözlégy tehát

teremt

^zseni!

hatalmas ész! ki a ragyogó

szépség

konyhát fel-találtad,

hogy

benne egy fazék bökverset s eszmét fzhess, emészteniök és rágniok a

magadhoz

hasonló zseniknek; neved élni fog és csodáltatni a veled rokon csoda elméktl. Üdvözlégy!" (IV.

85—86.)

Ezzel lezáródott Bajza

els

polémiája.

E

polémia Éöbbféle irányban is

nagy

jelentséggel bír Bajza pályájára nézve. így ez döntötte el végleg,

hogy

Bajza

nem

vállal hivatalt, vagy

nem

kezd ügyvéd-séget,

hanem

egészen az irodalomra adja magát.

E

polémia fedezte fel Bajza eltt is a

benne

szuny-nyadó vitatkozó tehetséget és az itt elért siker báto-rította arra,

hogy

a megkezdettútontovább haladjon.

Irodalomtörténeti jelentsége a vitának egyrészt az,

hogy

szegényes aesthetikai irodalmunk a theoriával egy korához mérten igen jelentékenymonographiával

AZ BtSÖ POLBmiK 87 gazdagodott, másrészt az,

hogy

ez volt a bemntat-kozója az új iskola legnagyobb harczosának, ez volt az

els

diadalmas összeütközése az új iránynak a

régivel.

Az Epigramma

theoriája által felzavart hullámok

még

^el

sem

öltek, mikor egy sokkal erösebb zivatar tört ki, mikor Bajza egy sokkaljelentsebb polémiába keveredett.

Ez

a polémia azú. n. conversations-lexikoni pör.

1830

jan. l-én

Wigand

Ottó pesti könyvkiadó egy elfizetési felhívást bocsátott ki egya kiadásában

megjelenend TudományoJc

és Mesterségek Közönséges Tárára.

Egy magyar

lexikon szükségét az Anrora-kör

is rég érezte,

magnk

is gondoltak

már

kiadására, így

örömmel

vették a hírt

Wigand

vállalatáról (VI. 311

;

IV. 242).

Wigand

fel is kereste Kisfaludyt és

meg-hívta munkatársnak. Kisfaludy hajlandó volt a

meg-hívást elfogadni,

ha Wigand

Vörösmart^i, Bajzát és Toldyt is felkéri.

Wigandnak

els kett

ellen

nem

volt kifogása,

meg

is ígérte,

hogy

felkeresi

ket,

de Told\Ta nézve kijelentette,

hogy nem

meri meghívni, mert Döbrentei sokat beszélt ellene.

Azonban sem

Bajzát,

sem

Vörösmartyt

nem

szólította fel,

hanem

új jelentést adott ki a munkatársak megnevezésével s

ezek között senki

sem

szerepelt Kisfaludyék közül (VI. 316).

A

^mint az Aurora-kör megtudta,

hogy

a lexikon

fmozgatója

Döbrentei, egyszerre bizalmatlanoklettek avállalat iránt. DöbrenteireKazinczyék ésKisfaludyék eg}'aránt haragudtak. Kazinczy ^iránt, a kinek pedig szerencséjétköszönhette,hálátlanul viselkedett, nyíltan és a coulissák mögött ellene dolgozott.

A

nyelvújítást

88 HAEMADIK PKJBZKT

is támadta ^s

ha nem

tudta is az

id

^kerekét

vissza-fordítani, elpártolásával mégis sok kellemetlenséget okozott. Kisfaludyék

nagyon

kevésre tartották

Döb-rentei írói képességét s ezért módfelett bosszantotta

ket

^Döbrentei ^folytonos elretolakodása. Döbrentei az

elkelk

kegyeit hajhászta ^s az ö segítségükkel s

In document BAJZA JÓZSEF (Pldal 92-96)