elsején maga vitte el Pannonhalmi Útját Szemere kíséretében Toldynak és Bajzának. A mint Kis

János-nak

megírja, a két fiatal írót Toldynál együtttalálta.

„Általadánk a két exemplárt nekik és én kértem ket,

hogy

az említett szakaszt olvasnák fel fenti-szóval. Bajza olvasta s nyugalomban, mintha Algir felöl olvasott volna egy czikket az újságlevelekbl ^s elvégezvén, ezt

monda

ismét hihetetlen nyugalom-ban:

Én

^{felelni fogok!}

—

Valóságos duellánt.

Irtó-zom

az ily gonosz nyugalomtól,

noha

tudom,

hogy

ez a

nyugalom düh

és

nem

nyugalom. Schedel

tzbe

jött, kifakadt, vádolt,

hogy

1. 45, hol

haragom

dévaj-ságba csap által s Árpádot becsületes

embernek

nevezem, Vörösmartyt bántom.

De mind

Szemere,

mind

én

megmondánk, hogy

magyarázgatni

nem

szabad s Vörösmartyra annál inkább nem, mert

k

tudják,

hogy

én a Zalán futásán tanítottam fiamnak,

miben

áll a poetai beszéd szépsége ^{. .}

} Ezek

a

fiatal

emberek

elhitték

magokat

erejökben s

tanult-ságokban

s clubba állottak s össze akarának tiporni mindent, a mi az értelmökre

nem

^tér. Oly vitéz

embereken

szedvén diadali zsákmányt, mint

Döbren-tei és Thaisz, azt hívék,

hogy

mindent összegázol-hatnak.

S

titáni

vakmerségök

annyira ment,

hogy

^ Kazinczy minden tiltakozása ellenére (IV. 594

—

5)

vilá-gosan Vörösmartyra czélzott. Vörösmarty egy gúnyos epigram-mát adott ki Pyrker ellen (Híres magyar-német költ Krit. L.

I. 159) s ezt rossz néven vette neki Kazinczy (Krit. L. II.46).

Emellett Toldynak is szólt e megjegyzés, a ki tudvalevleg könyvet irt Vörösmarty eposairól.

KÉtimui LAPOií l26

a Szent hajdan gyöngyeinek, a Tunisiásnak, a Ru-dolphiásnak halhatatlan íróját is, felejtvén

hogy

^az

patriarcha,

hogy

az érsek,

hogy

az fispány,

hogy

az csillagot hord mellén, a szerént

támadák

meg, mintha az egy nyavalyás zarándokocska volna.

S

miért? mert

nem

magyarul írt. Felejtek,

hogy

az nékem, a kit ezek szeretnek s a ki érdemletteni,

hogy

szeressenek, fájni fog. Becsületes

ember már

e tekéntetböl

sem

szólott volna; de

mi

ezeknek a

Rhadamantoknak

a barátság!"^

Kazinczy

megtámadása

a széphalmi mester párat-lan tekintélye miatt

meglehets megdöbbenést

keltett s többen is siettek védelmére.

Egyik védje

a

már

említett

Rumy

Károly

György

volt. Runiy rengeteg termékenységú, encyclopaedikus tanultságú

gyengébb

compilator volt.

A magyar

viszonyokat osztrák

lapok-ban

ismertet czikkeivel érdemeket is szerzett, de a

magyar

irodalom újabb

ersen

nemzeti irányát

már nem

tudta méltányolni. Kazinczyhoz régi barátság

fzte

s az védelmére czikket ^írt a Pyrker-perrl a

fvárosban megjelen

Spiegel ez. lapba {Patriótische Rüge, 1831. 33. sz.). Ismerteti a pert és elmondja Pyrker védelmére az egyetlen elfogadható mentsé-get: a

költ nem

lehet

kétnyelv

s Pyrker

ifjú-korában németül fejezvén ki költi gondolatait,

nem

lehetett többé

magyar

költ.

De nem

^erre fekteti a fsúlyt,

hanem

egyenesen a magyarországi

német

iroda-lom szükségességét bizonyítja és saját

magát

eltérbe

tolva,hosszasan fejtegeti, miértlett 6

német

író.

A

hol annyi nemzetiség van, mint hazánkban, ottcsakrossz vért szülhet némely Brausekopfok magyaromániája.

' Kazinczy Ferencz levelezése, XXI, 536—538,

126 KSGTEDIK PE.TÍZST

Magyar

részrl ketten álltak Kazinczy pártjára a Felsmagyarországi Minervában.

Az els Udvardy

János ^volt, a ki jeles

mérnök

lehetett, de irodalmi és politikai czikkei notóriusok voltaksületlenségtikrl.

Keményen

elítéli Bajza kritikai irányát. Pyrker sze-rinte

nagyobb

dicsséget szerzett azzal hazájának,

hogy

németül írt, mert _így

mvei

jobban elterjedtek.

Toldyt arra utasítja,

hogyha

olyan

nagy

vitéz, akkor támadjon Széchenyire^! Sokkal

okosabban van

meg-írva a másik czikk,

mely Szemere

Bertalantólvaló, de ez

sem mond semmi

újat.

Leginkább

azt bizonyítja,

hogy

hálátlanság volt Kazinczyt _így

megtámadni

(Fels-magyarországi Minerva 1831.

641—668, 823—835).

Akadt

egy költi

védje

is Kazinczynak, a ^fiatal Eötvös személyében, a kinek a

Pannonhalmi

Út is

ajánlva volt. Eötvös

A

Kritikus apotheozisa (1831) czímen egy kis allegorikus drámai

mvet

adott ki Bajza ellen.

A

kis

m

^{tartalma az,}

^hogy

^{Habar, a}

kritikus, az Irigység,

Durvaság

és Hálátlanság segít-ségével be akar jutni a Hír templomába, de mikor berohanna, a

templom

összeomlik és a Hír Geniusa visszataszítja az

Id

karjaiba, tudtára adván,

hogy

az

Idvel

együtt fog elpusztulni. Ezután aHír Geniusaegy

sz

lantoshoz (Kazinczy) fordul magasztaló szavakkal:

A

rózsa mindent tölt el illatával,

De

mi kertészét sem feledjük el,

És ültetjét minden új tavasz Üj kellemekkel gyúl ^dicsíteni.

A

különben

minden

vonatkozásban

gyenge

kis darabot sympathikussá teszi az a forró szeretet, mely

minden

sorából a széphalmi mester iránt árad.^

• Toldy óta csodálatos hagyomány e kis munkát a con-versations-lexikonipör iratai közé sorozni, holott világosan ide-tartozik, a mint erre helyesen mutatott rá Ferencz Zoltán Eötvös életrajzában _{(1904. 24.} 1.).

KBITKAI LAPOK 127

£z

ellenfelek közül csak Kazinczy és

Bomy

kaptak

választ. Mire azonban Kazinczynak az

1883

márczius 16-án megjelent Kritikai

Lapok

11. kötetében felel-hettek, az

sz

iró elhunyt

A

haláleset

nem

kevéssé súlyosbította Bajzáék helyzetét: felelni kellett, de a kegyelet kíméletet parancsolt. Bajzaigen tapintatosan oldotta

meg

a kérdést.

Elször

is kiadta azt a

4

levelet, melyet Kazinczyval a pör kezdetén váltott {Levelek a Szent hajdan gyöngyei iránt. Kiit.

Lapok

n.

43—61).

Azután Toldy felel 1831 április 15-iki kelettel Kazinczynak. Ráolvassa Kazinczyra korábbi fordítási elvét,

hogy

t. i. a fordítás

mindenben

az eredeti

h ^mása

^legyen.

^A

^mit

meg

KazinczyaPyrker védelmére felhozott, a

következ

lendületes sorokkal czáfolja

meg:

„Kazinczy

védleg

említi, hogyFridrik azért ira francziául, mert így

könnyebb

vala, mint hazája

még

készületlen nyelvén, azért mert ezen töb-bekhez szólhata.. . Miért pazarlottael tehát Kazinczy

minden

napjait arra,

hogy

egy pár száz

magyarnak

írjon, holott

ha

francziául ír vala, a félvilághoz

szól-hata?

S

miért

nem

vala oly bülcs, mint a másatlan

elme?

Miért bajlódék e

népnek

akkor

még

szegény nyelvével, holott vagy franczia,

vagy német

^nyelven baj nélkül s szinte magoktól folytak volna tollából

munkái? S

miért

nem

követi

t még

most is?

Ne

feledd el,

nagy

férfiú, ne feledd el magadat, hitedet, éjjeleid

minden

gondját, tetteid egy czélját, ne feledd

el érdemeid méltóságát, neved fényét annyira,

hogy

szennyeibl tisztogasd azt, kit tisztítani

nem

lehet,

hogy

tetszeniügyekezzélannak,kinektetszeni

nem nagy

érdem" {FeleletKazinczynak. Krit. Lapok. U.

56 —

^72).

A Pannonhalmi

Útra Bajza felel {Nyilatkozás

Ka-zinczy vádlataira. (Krit. L. II. 112

—

^{118). Elmondja,}

I2ÍB HBOTEDIK FBÍBZiT

hogy

czáfolatra készült, bár ^fájt neki Kazinczyval jönni összeütközésbe.

Azonban

Kazinczy egyéb kéz-irataival kezébe került a

költ

halála utána Pannon-halmi

Út

második kidolgozása is és

nagy

meglepeté-sére ebben a

támadó

rész el volt hagyva. Átgondolta Kazinczy összes polémiáit és sehol oly

keser

kifaka-dásokat

nem

^{talált, mint} e

munkában;

biztos

tudo-mása

van róla,

hogy

Kazinczyt élete utolsó hónap-jaiban egy titkolt

aggodalom

gyötörte^; e felfedezés

meggyzte t

^arról,

^hogy

Kazinczy

nem

a saját lelke sugallatából támadta

t

meg,

hanem mások

izgatták fel ellene.^ Kazinczy emlékének tehát feláldozza az ügyet és

nem

háborgatja

meg

a sokat szenvedett

nagy

férfiú síri nyugalmát.

Rumynak

Toldy válaszolt igen heves hangon.

{Rumy

ellen, Krit. L. II.

94 —

^111). Megvádolja Rumyt,

hogy

okvetlenkedésével a nemzetiségeket lázítja a

magyarság

ellen. Tiltakozik ellene,

hogy Rumy

a saját ügyét a Kazinczyéval azonosítsa. Felszólítja

„hogyha lúdtoUkoptatásait

még

sokáig folytatandja, írjon mindenkép, németül és tótul, diákul és görögül, ha tud, csak az istenekért ! magyarul ne.

Kezes

érte,

hogy

idegen pályáin

minden

legkisebb megzavartatás nélkül járand, én leszek."

A

pör érdemi része ezzel befejezdött, de

még

volt

némi

utójáték, leginkább Rúmyval.

Rumy

^{u. i.}

elbb

egy hosszabb választ készített Toldy és Bajza

ellen, ez azonban,

úgy

látszik, kéziratban maradt.^

Késbb meg

Goethére hivatkozva védte a prosai for-dítást és

mindenképen

akadékoskodott Bajzáék

dol-* Bajza itt Szemerére czéloz s hogy nem ok nélkül 1.

Kazinczy Ferencz levelezése. XXI. 531. 1.

* Kiadva Körösy László:

Rumy

éleU. 1880. 145—148.1.

KRITIKAI LAPOK 129 gaiban.^

A

Kritikai

Lapokban

viszont Bajzaadott egy gúnyos kis közleményt

Rumyról

(Krit. L. III. 124) és Vörösmarty egy ügyes epigrammát

(Rumynak.

Krit.

L. IV. 160). Volt egy kis utócsatározás az erdélyi Nemzeti Társalkodóval is.

Ez

^{u. i.} ismertetvén a Kritikai

Lapok

második kötetét, azt írta,

hogy

Bajza szerint Kazinczy halálát a

Pannonhalmi Út

támadásai

felett érzett bánat okozta (Nemz. Társ. 1833. 14. sz.).

Bajza igazolta,

hogy nem

mondott ilyen képtelenséget {Kazinczy halála iránt. Krit. L. IV. 154

—

^157).

Bajza harmadik polémiája is diadallal végzdött, de

nem

esett-e valakin méltatlanság e diadallal?

Pyrker származásánál fogva a

német Musa

felkentje volt,jogos volt-e

t

^{ezért árulónak} kikiáltani? Igaz,

hogy

Pyrker

német

volt, de

magyar

iskolákat láto-gatott, Ányos, Virág, Verseghy vezették irodalmi tanulmányait. Húszéves korában annyira

magyar

^volt,

hogy

Klopstock Messiását elször olvasván,

meg sem

is értette egészen. Igaz,

hogy

ezután évtizedekre kül-földre került,de ha nemzeti érzés van benne, ez

nem

jelentette volna nála a

magyar

culturától való lassú elszakadást.

Magyar

tárgyú, de

már német nyelv

ifjú-koridrámáiutánteljesenosztrák

költvé

lett. Eposaiban a

Habsburgok

dicsségét zengi s velük osztrák

nem-zeti epost akar teremteni.

Magyar

alkotmányos érzése

is elhomályosul s az egységes Ausztria lesz

legfbb

politikai ideálja.

Utóbb

mikor szepesi püspöknek,

majd

egri érseknekhazakerül,

már

kinevezése a

magyar

» Hasznos Mulatságok 1834. II. 104—5; 1833. D. 4; 1834.

1.387.KölcseyBajzáhozírtlevelében szinténGoetheehelyére hivat-kozva védte a prosaforditást. Kölcsey Ferencz minden munkái X. 357.

Késbb

Bajza Goethe e nyilatkozatát magyarra fordí-totta. IV. 196—200.

Dr. Bajza:BajzaJózsef. 9

130 NEGYEDIK FEJEZET

közjog flagrans megsértése, mert osztrák

fpapot

emelnek

magyar fpapi

székbe. Itthoni viselkedése lehetett jótékony a hitéletre nézve,

mgyjtésével

el-mozdíthatta a mvészeteket, de nemzeti szempontból

tisztára világpolgári és alkotmányos szempotból tisz-tára aulikus szereplése egyaránt kártékony volt.

Egy

csekélység is

jellemzen

mutatja, mennyire el-távolodott érzésben mindentl, a mi

magyar:

jónak

látta

magyar

nemesi elnevét (felseöri) is németre lefordítani(von Oberwart), a

min

Kazinczyis felakadt.^

Az

is igaz azonban,

hogy

vétkeért

keményen

meg-lakolt. Eposai u. i.

1820 — ²⁴

közt jelentek meg,

ha

magyarul ír,

megelzi

Vörösmartyt s

ma

a

magyar

Pantheon egyik legragyogóbb emléke az övé volna,

míg

a

német

irodalomrégen elfeledte.^

Sok

tiszteletre-méltó egyéni jellemvonás volt Pyrkerben,

mködése nem

egy irányban áldásos volt, de

hogy magyar

nem-zetiszempontbólméltatlanultörtekvolna pálczátfelette,

igazságosan

nem

állíthatni.

De

Kazinczyn

nem

esett-e sérelem? Kazinczynak

fleg

Pyrker megleczkéztetése miatt fájt a pör,

ha

tehát Pyrkert jogosan támadták meg, Kazinczynak objective

nem

volt oka panaszra.

Hogy

subjective

nem

volt-e, az

más

kérdés. Azt aPyrkertlátta kegyet-lenül

megtámadva,

a kit ö olyan végtelenül sokra tartott és éppen miatta, a kinek jóltevöje volt és épen akkor, mikor kegyének, fordítása

kinyomatá-' Kazinczy Ferencz levelezése. XX. 447.1. Pyrkerre nézve

1. Kaunitz Lajos: Pyrker János László élete és müvei. 1896 Bleyer Jakab: Kazinczy Ferencz polémiája az Aurora-körrel (Phil. Közi. _1896), Madarász Flóris: Pyrker és a magyar ^írók 1908.

2 Budapesti Szemle, 1909. I. 495. 1.

KRITIKAI LAPOK 131 sával újabbjelét adta.

És

azok a fiatalemberek teszik ezt, a kik mindig oly ragaszkodóknak mutatták

magukat

iránta, a kiket az imént is mindenfelé védelmezett, a kiket szeretetével és bizalmával tüntetett ki.

Úgy

^érezte,

^hogy

^{Pyrkeren végtelendurva}

igazságtalanságesett, rajta

meg nagy

szeretetlen kímé-letlenség.

A

sírjához közeled, reszket aggastyán szivében tengernyi

keserséggel

megfogyatkozott

ervel

hadakozott

maga

körül,

nem

annyiraellenfeleitsebesítve meg, mint önmagát.

Bajzának és

Toldynak

objective igaza volt s emellett Toldynál több joggal senki

sem

^taníthatta bazafiasságra a Pyrkereket.

Maguk

is megérezték azonban,

hogy

Kazinczy talán több kíméletet és g}'ön-gédséget érdemlett volna

tlük

érzették, hogy engesz-teléssel tartoznak szellemének.

Ez

az érzet tette oly enyhévé Bajza nyilatkozatát és ez irattá a Kritikai

Lapok

egy

késbbi

füzetében Toldyval azt a meleg ismertetést Kazinczy egy aggkori munkájáról, a Szent történetekrl (Krit. L. III.

99—108). Késbb

Bajzaós Toldy indították

meg

Kazinczy

munkáinak

kiadását és csonkítatlanul, védelem nélkül adták ki Kazinczy

ket

szidalmazó leveleit is. Bajza mindig tisztelettel szólt Kazinczyról, Toldy

meg

a Kazinczy-cultus leg-lelkesebb apostola lett.

A

polémiának irodalomtörténeti jelentsége két irányban domborodik ki.

Az

egyik irányban mint az

írói köztársaság elvének újabb, élesebb és hatásosabb hangsúlyozása. íme, az igazi,

még

ellenfeleitl is

tekintélynek hirdetett Kazinczy

sem

hibáztathatlan.

Az

tettei is épp úgy ^{bírálat tárgyai,mint} akármely

más

íróéi. Aztán Pyrkernek

sem

használ semmit

sem

magas

társadalmi állása, ép

úgy

kikap, mintha

isme-132 NEGYEDIK FEJEZET

rétien senkifia volna.

Hogy

mily szükség volt az írói respublica újabb hirdetésére, Kazinczy KisJánoshoz intézett levele mutatja.

Ugyanaz

a Kazinczy, a kiegy adott esetben elismerte

már

az írói köztársaságot (Dessew^ffy), most a legnagyobb mértékben felhábo-rodik azon,

hogy

Pyrkerrel

úgy

bánnak, mintha

nem

érsek, patriarcha és fispán volna,

hanem

egy „nya-valyás zarándokocska". Kazinczyéknak az irodalom

még

mindig csak

úgy tnt

fel, mint hasznos mellék-foglalkozás,

nemes

idtöltés, valami ünnepnapi gyüle-kezet, a hol egy perczig

sem

szabad megfeledkezni

arról,

hogy

pár óra

múlva

végelesz a szórakozásnak,

hogy

ez

nem

az igazi élet s

hogy

ezért az

emberek

itt is az igazi élet ranglétrája szerint

helyezendk

^el.

A

másik

kiemelked

mozzanata e pörnek az,

hogy

a nemzeties romanticismusnak ez volt

els

erteljes tiltakozása Kazinczy általános emberiessége ellen.

^

Ez

országnak

magyarnak

kell lennie, e földön csak a

magyar

cultura jogosult, hirdetik Toldy és Bajza.

Eddig

érdem

volt,

ha

valaki magyarul írt, ezután erkölcsi kötelessége ez

minden magyar

^írónak.

A

natio-nalismust itt

tzi

elször nyíltan a zászlajára Bajza,

hogy

érette

majdan

feláldozza magát.

m.

A

Kritikai

Lapok

második

nagy

polémiája az Aurora-pör volt, mely a hozzá bevezetésül szolgáló összetzésekkel és befejez utó villongásokkal

majd négy

évig tartott.

A

Szemerével való összekülönbözésen

kezddött

a dolog. Szemere és Bajza viszonyának feszültsége

> Phü. Közi. 1896, 655.

KRITIKAI LAPOK 183 egyre hevesebb lett a harniinczas évek elején.

Sze-merén

ezekben az években valami sajátos kedély-betegség vett

ert

s megsértett hiúsága,

képzeld

érzékenysége mindjobban Bajza iránt ingerelt*,^ Min-denfelé mindenkinek folyton Bajza ellen beszélt;

uiiut Bajza ^írjaKölcseynek,

gyönyörsége

telt benne,

hogy magát

vele

mindenképen

ellenkezésbe tegj'e (ír. Tört. Közi. 1910. 369. 1.).

A

conversations-lexi-koni pörben elég kétes szerepet játszott, a Pyrker-pörbeu

már

ö izgatta Kazinczyt Bajza ellen s tetézte hibáját azzal,

hogy

Kölcseyt is iparkodott elfordítani Bajzától. Mikor Bajza és Károlyi az Aurorára nézve

nem

tudtak megegyezni, azonnal vállalkozott az almanach szerkesztésére, mert ^tudta,

hogy

ez Bajzát bosszantani fogja (ír. Tört. Közi. 1910. 370. 1.).

Bajza ennyi provocatio után is csak

Szemere

nyílt

támadása után indított harczot ellene. Szemére a Muzárion 1833-iki kötetében

majd

félszáz oldalon (412

—

^{460) Bajza}

^néhány

kiszakított mondatát variál-gatta, csúfolta,

néha minden

értelem nélkül, azzal a mondással fej<=zvén be czikkét: Lóra katona, tehénre hajdú1

Hogy

micsoda okos czélja volt e furcsaságok-kal, bajos kitalálni.

In document BAJZA JÓZSEF (Pldal 132-141)