ség eredményeken kezdjük, itt kapjuk elször meg- meg-bízható átnézetét a magyar folyóirat-irodalomnak s

itt fejti ki Bajza az új történetírói iskola elveit.

Az

elvszer szerkesztés követelésével tovább halad iro-dalmi életünket

szervez

útján, Szemere és Horvát álbabérai letépésével folytatja

bálványdönt

actióját.

Különösen fontos Horvát megleczkéztetése. Horvát ábrándos történeti iránya ragályként kezdett terjedni s attól lehetett tartani,

hogy

megfertzteti egész tör-téneti irodalmunkat. Bajza,

ha nem

is mint

els

tört pálczát Horvát ábrándjai felett, de az

els

volt

abban

a merészségben és élességben, melylyel Horvátot

elítélte.

Hogy

Horvát iskolája

minden

hatás nélkül szétzüllött,

abban

feltétlenül jelentékeny része van Bajzának.

A

mi azonban a legnagyobb fontossága e pörnek, az az,

hogy

itt tisztázódott nálunk az íróitulajdonjog kérdése.

Még

sok

id

telt bele,

hogy

a kérdést

tör-vény is rendezte, de ezután

már

elméletileg és erköl-csileg legalább el volt döntve a ^dolog.

Hogy

ilyen tisztázásra mennyire szükség volt, mutatja az,

hogy még

az annyira világos gondolkozású Kölcsey is

' Tud.

Gyjt

1836. XU. 117. Figyelmez 1837. I. 82.

Dr. Bi^za: BajzaJózsef. 10

146 NBGTBDIK FEJEZET

abban ^a véleményben ^volt,

hogy

Aurorát elvégre akárki kiadhat.^

Ez

elvi kérdés eldöntése

egyszers-mind

az irodalmi élet szervezésének jelentékeny mozzanata volt.

Az

írók ekkor

még ers

és méltatlan függésben voltak nálunk kiadóikkal szemben. Bajza

itt az írókat felszabadítja

ebbl

a szolgaságból és kijelöli helyüket az irodalomban, mely természetesen csak elsleges lehet a kiadókkal szemben.

A nagy

polémiákon kívül

még

számos apróbb torzsalkodása volt a Kritikai

Lapoknak. Ezek

több-szörösen belejátszottak és kísérték a nagyokat és ezek az apró csatározások készítették

el

azta

nagy

hadjáratot, melyet az

Athenaeum

idejében Csató vezetésével Bajza összes ellenségei egyesült

ervel

indítottak a trias s

fleg

Bajza ellen.

Idrendileg

els

volt a Sassal való pörlekedés.

Wigand

a Conversations-Lexikonnal egyidejleg egy encyclopaedicus folyóiratot is indított

meg

Sas czímen, Thaisz szerkesztésében.

A

^folyóirat

^nagyon

^alacsony

színvonalon állott,

ha

Kis János, Petrovics Frigyes, Beszédes József írt is bele

néhány

értékes czikket.

A

közönségre

semmi

hatással

nem

volt s alig

négy

évi fennállás után

(1831—1834)

a 15-ikkötettel

meg

is sznt. Bajza mindjárt a folyóirat hirdetését ^bírálat

* Kölcsey Ferencz minden munkái, X. 402.

'

A

^Kritikai Lapok harmadik nagy polémiája a drama-turgiai volt. Ez azonban csak a hetedik kötetben indult meg, befejezéstnem ^itt nyert és különben is szoros összefüggésben van Bajza egyéb dramaturgiai munkásságával, ezértmajd csak ezzel kapcsolatban fogjuk ismertetni.

KRITIKAI LAPOK 147

alá vette {Sas. Krit. L. I.

118—127).

Thaisz töké-letlen fogalmazását

szerényked

hangon, de

fullán-kosan tette nevetség tárgyává.

A

^bírálatra

Pap

Ignácz felelt.

Pap

egészen tehet-ségtelen író volt, a kit

már

régebben alapos leczkében részesített Toldy,

Magyar

Poézisát bírálván

meg (Felsmagy.

Minerva 1828.

1998—9.

1.). Fennhé-jázó

hangon

mindenfélét összebeszélt Bajzának adott válaszában, a mi

nem

tartozott a dologhoz (Sas, VI. 143

—

^{8). Bajzáék}

^nem

^állottak

komolyabban

szóba vele,

hanem

csak kigúnyolták néhányszor

(Krit. L. III. 127; ^IV. 159, 160, 163).

Pap

erre 1832-ben kiadott egy

Ekhó

czímú almanach-félét, melyben közölte néhány versét, Zódonyi

Ágnes

ez.

szörnytragoediáj át és több czikkét Toldy, Vörös-marty és Bajza ellen. Értelem nincs irataiban, de a ^{czélzat világos:} hibáztatni Toldy és társai

minden

tettét.

Az

Aurora neki igen rossz, ellenben igen jeles Kovacsóczy Nefelejtse (1832). Vörösmartyt ver-selni tanítja s

nagy

szerényen saját verseit idézgeti mintaként.

Pap

felszólalása után a Sas folytatta a harczot a Kritikai

Lapok

ellen. Balogh Sámuel, Balogh Pál testvére, megbírálta a Kritikai

Lapok els

füzetét (Sas, X. 115

—

146).

A

hosszadalmasan és unalmasan megirt czikk elítélleg nyilatkozik

minden

közlemény-rl, de leginkább a Bajzáéiról.

A

Muzáriont

magasz-talja a Kritikai

Lapokkal

szemben. Dícsérleg említi,

hogy

a Muzárion

különböz

szempontoknak nyitott teret,

míg

a Kritikai

Lapokból

„egy társaság szól,

egy szellemmel, egy nézettel", de ez aztán a leg-pártosabb, a legigazságtalanabb.

A

^Kritikai

Lapok

további köteteinek bírálatát hasonló

módon késbb

10*

148 KEGYBDIK FBJEZBT

a Literatúrai

Lapokban

(1836. 29,

40—52.

sz.) foly-tatta.^

Toldynak egy kisebb helyreigazítása mellett(Krit.

L. II.

77—78)

Bajza felelt

Baloghnak {Nem

mirl,

hanem

miként, Krit L. II.

79—87).

Kifejti,

hogy három

esetben szokott vitatkozni, ha félreértett szavait kell megmagyaráznia, ha hamis tanokat kell

meg-czáfolnia, haálprophetátkell lelepleznie. Balogh

azon-ban

készakarva ^{ferdíti el szavait,} összes tanítása abban merül ki,

hogy

akritika szelíd legyen, álprophe-tának

sem

válik be, mert senki

sem

hallgat rá: így

nem

érdemes vele behatóbb vitát kezdeni.

A

vita érdemi része ezzel befejezdött és csak apró gúnyolódásokkal folyt tovább.

A

Sasban

fleg Thewrewk

adott ki sok sületlen verset Bajza ellen, de néhányat Dessewffy és Thaisz is (Sas, II. 153

;

m.

36; IV. 63, 135; V. 138; VI. 67, 73; VIIL 145;

IX. 10;

XL

124, 143, 144;

XIL

71, 76 stb.).

A

Kri-tikai

Lapok

hasonló

módon

válaszolgatott, csak sok-kal kevésbbé

gorombán

és több szellemmel (Krit. L.

m. 121—3, 124-6,

128; IV.

121—

5, 161; V.

85—

_7,

144

—

5). Bajza egyszer pl. a Sas szerkesztsége nevében hirdetést

ad

ki,

melyben

felszólítja hazánk

minden

tudatlan és rossz íróját szíves

közremkö-désre. Rousseau szerint u. i. a

tudomány

ártalmas az emberiségre s

hazánkban

a

tudomány már nagyon

elharapózott.

A

Sas ezért szükségesnek látja az országot élvezhetetlen és tudománytalan czikkekkel ellátni.

A

^Kritikai

Lapok

másik ilyen kisebb polémiája

* Szemeréhez intézett röföa leveleiben is folyton szidja Bajzát. Szemere-Tár _13.

LXXVH

^; 14. VII, XXVHI,

LXXXIX

;

15.

m.

KBITIKAI LAPOK 149 volt a Stáncsics Mihályijai való,aki ekkor

még

csak

aflféle

mindenbe

beleszóló

magántudós

volt.

Az

Aka-démia helyesírásáról írt össze egy

csomó

badarságot, a miért Vörösmarty rótta

meg

(Krit. L. III. 95). Erre Stáncsics egy hosszabb védekezést küldött be Bajzá-nak, a mit Bajza Vörösmarty gúnyos jegyzeteivel ki is adott (Krit. L. IV.

99—120).

Stáncsics most Kri-tikai Értekezeteh czímen egy Ellen-Kritikai

Lapokat

indított meg,

melyben

támadta Vörösmartytéstámadta Bajzát is az álneviíség pártolása miatt és feltálalta a nemzeti játékszínrl való zrzavaros eszméit (1835).

A

^Kritikai

Lapokban

Csató Pál bírálta

meg

a kötetet (Krit. L. VI.

97 —

127) megbotránkozását fejezvén ki Stáncsics tökéletlenkedésein.

A

leczke ezúttal hasz-nált.

A

Kritikai Ertekezetekbl megjelent

ugyan még

egy kötet (1835), de itt

már nem

meri bántani Bajzáékat.

A

Pyrkerpörbe is beleszóló

Udvardy

Jánossal is

akadtak

némi

kis csatározások.

Udvardynak

Élet ez.

Széchenyit utánzó politikai munkáját Bajzaés Vörös-marty kifigurázták (Krit. L. 111. 127; IV. 159), de leginkább egy nyelvészeti dolgozatátgúnyolták, mely-ben egyéb furcsaságok mellett azt ajánlotta,

hogy

új

magyar

szavak készítése helyett

vegyük

át az idege-neket, mert különben nyelvünk az európainyelvektl mindjobban elszigeteldik s emiatt elbb-utóbb elpusz-tul

(Felsmagy.

Minerva, 1832,

EL 511—531).

Bajza e czikket prosában és versben tette nevetségessé.

Yiszhangok

Udvardy

Jánoshozez. czikkéhen (Krit. L.

m. 130—144)

kiválogatta

Udvardy

legképtelenebb

állításait s azokat mint valami

nagy

bölcsességeket gúnyosan coramentálta, bevezetésül

meg

példában mutatta be, milyen lesz

Udvardy magyar

nyelve

:

150 NEGYEDIK FEJEZET

„Kedves indzsellér úri Lieblingstudiumom lévén

magamnak

is aPhilologie,

már

régóta különös Eifert fordíték anyai nyelvünk kultúrájára" stb. Hasonló stylusban van megírva Udvardyt

dicsit

^ódája is (Krit. L. IV.

101—103).

Ilyen versekkel

még

sok

más

írót is

megbosszan-tott a Kritikai Lapok. Goethe és Schiller xéniáit

utá-nozták velük, de bizony messze maradtak példány-képeik mögött,

ha

Kazinczy töviseit és virágait felül is múlták. Összesen

59

ilyen vers^jelent

meg

a folyó-iratban (Krit. L. I.

155—

161; IV.

158—

166).Közülök 30-at Vörösmarty irt, csupa epigrammát.

A

lyrai vál-fajhoz neki több tehetsége volt, mint a gúnyoshoz, de itt is megállja a helyét. Mellette

nagyobb

szám-mal

—

18

— még

csak Kisfaludy szerepel, a kitl a legsikerültebb xéniák valók. Bajza és Toldy

4 —

^4-et

írtak, Stettner hármat, közülök csak Toldy árul el

némi tehetséget.^

A

kigúnyoltak azok, a kiknek valami bajuk volt a Kritikai Lapokkal, de kikapnak

mások

is. Kazinczyt, DessewflFyt, Horvátot e rovatban

nem

engedi bántani Bajza, a mi jó ízlésének dicséretére válik, de Döbrentei (2, 8, 13, 25), Pyrker (12, 40), Szentmiklósy _{(15, 17),}

Thewrewk

(30, 31),

Üdvardy

(32, 39, 43),

Pap

Ignácz _{(33, 34, 35, 44),}

Rumy

(36),

Balogh Pál(41), Csaplovics₍₄₇₎

megkapják

a magukét.

Egész kis hadjárat volt.

Szemere

(28, 29,

49—59)

és a Kisfaludy Sándort utánzó regeírók

(4—6,

9, 10, 21, 22, 27, 45, 49) ellen stb.

^ Mivel

még

sehol sincs megállapitva az 59 xénia pontos szerzsége, áUjon itt e megállapítás: Vörösmarty ^irta: 3, 12, 14, 15, 19, 25, 29-42, 44, 45, 47, 48, 54—59. számúakat, Kis-faludy; 1, 2, 4—8, 16—18, 21—23, 27, 28, 46, 49, 50, Bajza

:

43, 51—53, Toldy:11, 13, 24, 26, SteUner:9, 10, 20. számúakat.

KBITIKAI LAPOK 151

A

^Kritikai

Lapok

keretein kívül, de vele több-szörös összefüggésben és a folyóirat támadásainak eredményeként folyt le 1836-ban Bajzának

még

egy polémiája. Bajzának verseskötete 1835-ben jelent

meg

^s Vörösmarty akadémiai nagyjutalomra aján-lotta. Mellette a Conversations-Lexicon, Fábián

Gábor Arad

megyéje ós

Nagy

Károly Arithmetikája forgott szóban.

A

Conversations-Lexikon mint többek

mun-kája az alapszabályok értelmében

nem

nyerhetett jutalmat (Krit. L. VI. 103), Fábián

meg

felhasználta Czucz István kéziratos

mvét,

_{így az}

munkája sem

jöhetett számba. Bajzának régebbi és újabb ellen-ségei látták,

hogy nagyon

valószín Bajza diadala, ezért összefogva, mindenáron el akarták ütni a

nagy

jutalomtól.

Ez

volt Bajza ellenségeinek

els

szervez-kedése. Látható vezérei az

Akadémiában

Döbrentei*

a sajtóban Kovacsóczy voltak.

S

bár e szövetség erkölcsi vereséget szenvedett,a czélt sikerült elérniök, a mi bátorítólag hatott a további szervezkedésre.

A

támadást Kovacsóczy kezdte, a kivel Bajza

már

rég hadilábon állott s a kit a Kritikai

Lapok

is kicsúfolt néhányszor (Krit. L. IV. 158; VII.

146—

150). Kovacsóczy ekkoriban

Kassán

Literatúrai

Lapok

czímen egy igen

gyenge

lapocskát adott ki, mely jó-formán

minden számában megtámadta

Bajzáékat. Itt

jelentek

meg

Balogh

Sámuel

bírálatai is a Kritikai Lapokról s itt szólt bele Kovacsóczy minduntalan a dramaturgiai vitába. Kovacsóczy egyszer a literatúrai hírekközt megjegyezte, „sokan Bajzaverseitméltatják a

200

darab aranyra s

nem

jut eszükbe,

hogy nem mind

eredeti az,

mi

eredeti öltönyegben diszelg"

(Lit. Lap. 1836. 22. sz.).

A

Nemzeti Társalkodó is több ízben foglalkoi^ott

152 NEGYEDIK FEJEZET

a

nagy

jutalom kérdésével (Nemz. Társ. 1836. 1.304.

365

^; II. 8).

A

^folyóirat Fábián megjutalmazása mellett volt, de védelmére kelt Bajzánakarágalmakkal szem-ben. Igen melegen méltatta Bajza költi és kritikusi érdemeit. Legérdekesebb az, mikor a Nemzeti Társal-kodó irodalmunkban elször von i)árhuzamotSzéchenyi és Bajza között^: „Bajza a literaturában az, mi gróf Széchenyi a politikai pályán.

Mind

a

kett

ers, állha-tatos, csüggedhetetlen, bátor lélek,

mind

a

kettnek

sok ellensége van az igaz mondásért, de sok barátja

is, talán több.

Mindkett nagyon

szeme eltt tudja tartani a

maga

czélját.

De

Széchenyi okosabb, számí-tóbb, hol lehet, békít, egyeztet; Bajza kevésbbé óva-kodó, vagy

nem

szól, vagy a mit hisz,

meggyz-déseitl

semmi er

(csupán csak az észé) képes

el-mozdítani. Széchenyinek személyes viselete, beszéde

mind

érdekes,

mind

charakteristikus, a ki vele egy

nap

társalkodik, több ívnyi nevezetességetírhatfelle.

Bajza csak mint író

tnik

ki, írásaiban mindenütt sok szellem és ész mutatkozik. Mint

ember

^{. . .} igenfélre vonuló,

ha

szól, szelíd, szíves; beszédén éppen

nem

látszik az a talentum, a

mi

írásain, a szigorú

kriti-kusnak pedig

még

csak

nyomát sem

venni észre társalkodásában, vagy

amaz ers

logikusnak, kivel írva disputálni oly nehéz, ki az ellenkez fél okos-kodásaiból új és új

ert

nyer, mintvalamely Antaeus a földbl, melyhez birakozó ellenesei csapkodják.

Az

Kritikai Lapjai bizonyosan epochát csinálnak a

magyar

literaturában, legalább ezekkel

kezddik

az igazi

magyar

kritika (Nemz. Társ. 1836. I.

366—7).

Bajza a Literatúrai

Lapoknak

ésaNemzeti

Társal-kodónak

egyszerre felelt {A hírlapi csevegknek. Tár-salkodó 1836. 51. sz.). Azt mondja,

hogy

a

nagy

KKITIKAI LAPOK 153 jutalom eldöntését bízzák az Akadémiára.

A

Nemzeti Társalkodó magasztalását ridegen elhárítja magáról, különösentiltakozika Széchenyivelvalóösszehasonlítás ellen/Kovacsóczytfelszólítja,igazoljaaplágiumváciját.

Kovacsóczy

meg

is próbálkozott a dologgal (Lit.

Lap. 1836. 33

—

^{35. sz.).}

Sok

mindenfélét összebeszél a tárgyon kívül, aztán látható erlködéssel mutogatja ki Bajza több verse állítólagos forrását.

Hogy

milyen alaposan dolgozott, az

Helmeczy

védiratából derült ki (Társalkodó 1836. 78. sz).

Helmeczy

u. i. Bajza védelmére kelt s összehasonlítván az állítólagos ere-detieket Bajza verseivel, bebizonyítja a vád tarthatat-lanságát.

Legjobb

az,

hogy

kétesetben az eredetiként megjelölt vers

késbbi kelet

mint a Bajzáé.*

Ha

a plágium-váddal felsültek is, Bajza verseit sikerült megbuktatniuk az Akadémiában.

A

nagy-jutalmi bizottság a

200

arany megosztását javasolta Bajza és

Nagy

Károly között, de a

nagygylés négy

szótöbbséggel az egészet

Nagynak

ítélte. „Ez volt

Döbrentei bosszúja és utolsó diadalma"

— mondja

Toldy (IV. 605). Frankenburg Adolf Bajza veresége feletti

örömében

az Apotheozisra elég ügyes paródiát

írt (L 347).»

V.

A

Kritikai

Lapok

egyetlen aesthetikai czikke Bajza terjedelmes tanulmánya a

regényrl

{A románköltésröl

> Bajza Pechata Károlyt gyanította a Nemzeti Társalkodó czikkirójában, de Nagy Ignácz kimutatta, hogy tévesen. Rajzo-latok. 1836. II. 404. 1.

* L. még Társalkodó 1836. 332. 1.

A

Társalkodó 1835-ben mutatványokat adott Bajza verseibl. Társ. 1835. 237. 1.

» Bajza versei, Fejér metaphysikája, Jósika Irány és Vázolatok ez.

mvei

dicséretet nyertek.

154 NEGYEDIK FEJEZET

Krit. L. III. 3

—

^64).

^A

^{mint e}

m

bevezetésében ki-fejti,hite szerint mostfog elkövetkezniirodalmunkban a regény ^virágkora.

Az eljövend

regényíróknak akar némi útmutatást adni regényelméletével, mely

nem

akar rendszeres

munka

lenni, hiszen ilyetBlankenburg sekélyes

mvétl

eltekintve^ a

német

irodalom

sem

bír.Felhasználja az eddigi aesthetikusokfejtegetéseit,

„mert azutóbbkoriaknak eldeik találmányait figyelem nélkül hagyni vétkes önhittség s ártalmára van

minden

elhaladásnak.

Az

utóivadék

elöidk

töredékeibl rakja,fel nagysága falait s azon

mphilosophus

kiaz egyszer jól mondott ^helyett mást mond, csak azért,

hogy

új ^s eredeti legyen,

nem

a

mvészetet

^szereti,

In document BAJZA JÓZSEF (Pldal 153-162)