Inverz kontroll a magyarban is?

Az elmúlt években (elsősorban Szabolcsi (2005, 2007) és Bartos (2006) munkái alapján) a magyarral kapcsolatban is vita indult az inverz kontrollosnak tűnő szerkezetekről, amelyeket az alábbi példák hivatottak illusztrálni:

(40a) Megpróbáltam [ÉN venni fel előbb a telefont].

(40b) Nem vagyok hajlandó [mindent ÉN csinálni].

(40c) Jobban szeretnél [csak TE menni busszal]?

(40d) Képes volt [Ő menni be elsőnek].

(40e) (A színész karrierje leszállóágban volt.) Elkezdte [nem Ő kapni a fő-szerepeket].

Bár (mint látni fogjuk) az adatok szinte első ránézésre csábítanak az inverz kontroll feltételezésére, van ennek a konstrukció(típus)nak néhány olyan tulaj-donsága, amelyek elkülönítik a más nyelvekben látott hasonló szerkezetektől, és (látszólag) nem vagy csak bonyolult segédfeltevésekkel magyarázható meg az inverz kontrollos elemzés alapján. A szerkezet első ránézésre is nyilvánvaló tulajdonságai az alábbiak:

tipikus kontrollos predikátumokkal fordul elő (

· megpróbál, [jobban]

szeretne, képes stb.);

a referenciális függőség is a kontrollra emlékeztet – csak épp fordított

· irányú;

a kontrolláló nem jelenhet meg nyíltan: (41a, b);

· a kiejtett kontrollált NP mindig erős hangsúlyt visel (emfatikus);

· a kiejtett kontrollált NP csak névmás lehet: (41c, d).

·

(41a) ?*Laci képes volt [Ő menni be elsőnek].

(41b) ?*Juci nem hajlandó [mindent Ő csinálni].

(41c) *Megpróbált(a) [PÉTER venni fel előbb a telefont].

(41d) *Jobban szeretne [csak JUCI menni busszal].

Az első három tulajdonság tekintetében valóban nagy a hasonlóság a cez/román/

görög példákkal, az utóbbi kettő tekintetében azonban nem: a többi nyelvben a kiejtett kontrollált NP-nek nem kell emfatikusnak lennie, az a korlátozás pedig egyenesen meglepő, hogy csak névmás lehet ez a testes kontrollált. Vizsgáljuk hát meg alaposan ezt a konstrukció(típus)t, Szabolcsi (2005, 2007) és Bartos (2006) érvei és elemzései alapján, de azokat helyenként pontosítva és kiegészítve.

5.1.1. Érvek arra, hogy itt is két teljes, önálló tagmondat-tartomány van Ahogy a kontrollos szerkezetek általános ismertetésénél tettük, itt is lássuk elő-ször be, hogy valóban két tagmondatos szerkezettel van dolgunk, és nem egy-szerű mondatátszövődés (É. Kiss 1998: 156ff) történik, ahol két tagmondatnyi mondatösszetevő egyetlen mondatrétegben, „összekeveredve” jelenik meg – ha így lenne, akkor a kiejtett NP akár a kontrolláló NP is lehetne, csak épp az alá-rendelt tagmondat összetevői közé keveredve soroltan. Számos jelenség mutatja azonban, hogy ez nincs így. Az alárendelt mondat a szokásos saját funkcionális rétegekkel (mondattagadás, fókusz stb.) rendelkezik (és így a kiejtett kontrollált valóban egy beágyazott tagmondat része):

(42a) Jobban szeretnék [nem ÉN / csak ÉN menni busszal].

(42b) * Szeretnék nem én egy kólát. vö. Nem én szeretnék egy kólát.

(42c) Viki szereti Gabit (*nem) nagyon. vö. Viki nem nagyon szereti Gabit.

(43a) Hajlandó vagyok [csak ÉN mosogatni].

(43b) *Meghívta a barátait csak ő. vö. Csak ő hívta meg a barátait.

Mint (42b–c)-ből látszik, a konstituenstagadás mindig a tagmondat igéje előtt jelenik meg. Tehát a (42a)-beli nem én szekvencia biztosan nincs a szeretne ige mondattartományában, ez esetben pedig (egyéb ezzel ellentétes megfon-tolás híján) úgy kell gondolnunk, hogy a menni infinitívuszi ige saját külön mondattartományt határoz meg, és a tagadott konstituens ebben helyezkedik el. (43) ugyanezt illusztrálja, fókuszált összetevővel (csak NP) – ez sem állhat posztverbális helyzetben a tagmondatában, kivéve ha más, „erősebb” igemódosító (pl. tagadás) oda nem kényszeríti – de ilyen elem (43a)-ban nincs. A fentiekből pedig az is következik, hogy a nem/csak NP egységekben szereplő emfatikus NP a lenti tagmondattartományban helyezkedik el.

Egy más típusú érv a hatókörrel rendelkező elemek elhelyezkedése és értelme-zési lehetőségei segítségével diagnosztizálja a külön mondattartományokat.

(44a) Kétszer is megpróbáltam ÉN nyomni meg a csengőt.

(44b) Megpróbáltam kétszer is ÉN nyomni meg a csengőt.

A kétszer is határozó a két példában részlegesen eltérő értelmezési lehetőséggel rendelkezik: (44a) e tekintetben egyértelmű, és azt jelenti, hogy kétszer próbál-koztam a csengő megnyomásával, azaz a próbálkozások számát adja meg a ha-tározó. (44b) azonban kétértelmű: a kétszer is vonatkozhat itt is a próbálkozások számára, de ettől eltérően a csengőnyomások számára is, azaz lehet, hogy csupán

27 Kontrollált referensek: PRO és kontra

egy alkalommal próbálkoztam, és ekkor a próbálkozásom arra irányult, hogy a csengőt (mind)kétszer én nyomjam meg (ne valaki más). (44b) kétértelműségé-ről, és a (44a)-hoz képesti különbségéről úgy adhatunk számot, ha feltételezzük, hogy (44b)-ben két olyan distinkt szerkezeti pozíció van, amelybe a határozót elhelyezhetjük, mindegyik állítmányhoz kötődően egy-egy, márpedig ez a fajta kvantorszerű határozó a tagmondatszerkezet általános funkcionális felépítmé-nyebeli kavantorpozícióban (É. Kiss 1992) szokott elhelyezkedni. Két külön ilyen pozíció jelenléte pedig két tagmondattartomány jelenlétére utal.¹⁷

5.1.2. Érv arra, hogy a főmondatban valóban ott van szintaktikailag egy

“kontrolláló” is

A következő lépésben azt is meg kell tudnunk mutatni, hogy a felettes tagmon-datban valóban ott az a bizonyos „üres”, kiejtetlen kontrolláló is. Ahogy a fenti 3.3.1. alrészben láttuk, a másodlagos predikátumok is saját tagmondatot építenek ki, amelyek alanya PRO, amelyet pedig a mátrixmondat valamely argumentuma kontrollál. (45a)-ban eszerint a kitartóan alanya egy PRO – mi kontrollálhatja ezt? A mátrixmondatban semmilyen testesen megjelenő argumentum nincs.

A másodlagos predikátum értelmezése szerint a kontrollálónak ugyanaz a re-ferense, mint a (másik) alárendelt tagmondat kiejtett alanyának (ő) – fel kell tehát tennünk, hogy a mátrixmondatban ott van egy ugyanilyen referenciájú kiejtetlen elem. Ha azonban ott egy ilyen referenciális (bár kiejtetlen) NP („e”), akkor az egyben nemcsak a másodlagos predikátum PRO alanyával, hanem az infinitívuszi tagmondat alanyával is kontrollviszonyba kerül(het).

Nagyon hasonlóan működik az érv (45b) kapcsán is, csak itt nem másodlagos predikátum alanyának a kontrollja miatt kell egy „üres” NP-nek lennie főmondati alanyként, hanem egy úgynevezett „lebegő kvantornak” (mind)¹⁸ kell gazda-NP-t keresnünk, és ezt is a beágyazott mondati alannyal kontrollviszonyban levő

„üres” NP-ben találjuk meg:

(45a) ?e_x [PRO_x kitartó_x-an] próbált [Ő_x nyerni meg minden futamot].

(45b) e_x mind_x megpróbáltunk [nem MI_x esni ki elsőnek a játékból].

17 Ezt az érvet csak látszólag gyengíti Bródy és Szabolcsi (2003) azon elemzése, amelyben tagmon-datonként több topik/kvantor/fókusz (RefP/DistP/FocP) rétegsorozat állhat egyetlen tagmondatban, a kétértelműség természete okán ugyanis biztos, hogy a (44b)-beli két kvantorpozíció nem ugyan-ahhoz az állítmányi csoporthoz (VP) tartozik.

18 A lebegő kvantorok eredeti felvetése Kayne (1975)-ben található, francia adatok alapján, általá-nosan elfogadott elemzése pedig eredetileg Sportiche (1988)-hoz köthető.

Ami az értelmezéseket illeti, világosan a próbál(koz)ást és nem a nyerést jellemzi a kitartás, illetve a próbálkozásra igaz, hogy mindannyian műveltük, nem a ki (nem) esésre, tehát a másodlagos predikátum, illetve a lebegő kvantor biztosan nem a beágyazott tagmondat része, vagyis a beágyazott mondati alany nem szolgálhat kontrollálójukként/gazda-NP-jükként.