Befejezetlen szavak

A jelkimaradás egy sajátos esete, amikor a beszélő tudatosan vagy nem tudatosan, de megállítja az addig folyamatos artikulációt, az agy leállást parancsol a beszéd-szerveknek (Gósy 2012b). Nooteboom (1980) nevéhez fűződik az „alapvető megakadás (a beszédfolyam megszakadása) szabálya” (Main Interruption Rule), amely különösen akkor feltűnő, ha az artikulációs leállás a szó ejtése közben történik meg. Nooteboom szabálya kimondja, hogy ha a beszélő a rejtett vagy a felszíni önellenőrzés során észreveszi, hogy hibázott, akkor azonnal megáll (megszakítja a kiejtést). Megjegyezzük, hogy tapasztalataink szerint ez nem fel-tétlenül következik be, a beszélő kimondhatja a hibás hangsorokat is, és ennek számos oka, illetve magyarázata lehet.

Az artikuláció hirtelen megszakadása, leállása többféleképpen osztályozható jelenség, attól függően, hogy mi a folytatás. Ha a megkezdett artikulációs gesz-tus vagy geszgesz-tusok semmilyen módon nem folytatódnak, akkor téves kezdésről beszélünk, ha a beszélő az elejétől változatlanul megismétli a hangsort, akkor újraindítás történt, és ha a leállás folytatása az eredetileg szándékozott szó ki-ejtése, akkor az „a szünet a szóban” jelenség.

A téves kezdések azt tükrözik, hogy – valamilyen oknál fogva – a beszélő egy olyan szót kezdett el kiejteni, amely nem illett az adott kontextusba, az elindított ar-tikuláció hibás hozzáférési művelet eredménye volt (Horváth–Gyarmathy 2012).

A téves kezdés egy másik formája áll elő akkor, amikor a megkezdett artikulációs gesztus vagy gesztusok jól indulnak ugyan, de a lexikális hozzáférést követően a tervezés egy további szintjén valahol hiba következik be. A monitor jelez, és a beszélő leállítja a kiejtést, például: nem volt olyan, hogy ne köpö  kötött volna bele valakibe. A szándékolt szó a kötött volt, de a második mássalhangzó hibája miatt vált szükségessé a megállás. A téves kezdések különféle tervezési hiba kö-vetkezményei lehetnek, tükrözhetik a lexikális hozzáférés hibáját, de grammatikai vagy fonológiai tervezési hibák esetén is kialakulhatnak. Példák: kicsi a bors de bo öö erős vagy a délidá öö délibábok hősét kéne megszerezni.

A téves kezdések egyértelműen jelzik a hibát a felszínen is, a beszélő nem a megfelelő (szándékolt) szót kezdte el kiejteni. Ezekben az esetekben be-következik az artikuláció leállása, a folytatás azonban egy egészen más szó kiejtése. Az okok itt is sokfélék, legnagyobb arányban a kontextus hatása fe-lelős, főként az anticipációs, illetve perszeverációs hatás is, valamint a téves szó aktiválása, amelynek kimondását azonban a monitorozás a teljes kiejtés előtt leállította (Horváth–Gyarmathy 2012). Példa az anticipációs okra: amíg nem lesz visszaállítva az hogy a tekintély és a jo a tanárnak is joga van, illetve a perszeverációs okra: csinálnak egy ilyen csiná öö az egyik részen. Az időben leállított téves szóaktiválás jelenik meg a következő közlésrészletben: nem kellett volna kiabálni a szülőszob vagy a izébe csecsemőotthonba. A tervezés során versengő lexémák aktiválásának eredménye lehet a felszínen téves kez-dés, például Székesfehérvárról szólt a anek (anekdota) tát a történet. A beszélő elbizonytalanodhatott, hogy vajon az anekdota megfelelő szó-e, ezért javította azt a semlegesebb történetre.

Jóval ritkább, hogy azonosítható a grammatikai tervezés hibája, ami téves kez-déshez, pontosabban az elkezdett szó artikulációs leállításához vezet. A következő példában ez tükröződik: az a véleményem hogy engedé engedni kell az otthon-szülést (Horváth–Gyarmathy 2012). Gyakoribbak azok az esetek, amikor vala-milyen nemkívánatos kontextushatás érvényesül, például alapvetően digitális ja öö zajszűréssel foglalkozok vagy tehát a szákt szakterületen belül már volt ilyen jellegű felvétel vagy többféle ok is közrejátszik a felszíni jelenség létrejöttében, például de mert nyilván nekem hogyha mede megyek valahova éppen.

Külső tényezők, pragmatikai meggondolások eredményezhetik a kiejteni szán-dékolt szó felülbírálását, például mint a vitézeket elengedte és a polgárokat meg kinyír öö lefejeztette közlésrészletben. Az adott beszédhelyzetben a beszélő nem találta helyénvalónak a kinyírta szót, ezért annak befejezése előtt leállította az ar-tikulációt, a kitöltött szünet ideje alatt pedig egy másik lexémát aktivált.

75 A beszédtervezés tükröződése a spontán beszédben

Az artikuláció leállása az újraindításoknál úgy következik be, hogy bár a kiejtett beszédhang vagy beszédhangsorozat látszólag megfelelt az eredeti szándéknak, a beszélő mégis elkezdte a szó ejtését az elejétől (Gyarmathy 2012a), például: hallo

 hallottam a szövegben. A beszélő ilyenkor elbizonytalanodik, mert a monitor valamit jelez, de valójában téves riasztás történt, mind a szó aktiválása, mind a megkezdett artikuláció megfelelt a szándéknak.

Az újraindítások esetében Blackmer és Mitton (1991) azt feltételezik, hogy azokban az esetekben, amikor nincs szerkesztési szakasz, vagyis a korrekció azonnali, akkor az artikuláció leállásának és a javításnak a tervezése már az-előtt megtörténik, hogy a felszíni megállás bekövetkezett volna. Az artikuláció leállása a kiejteni szándékolt szó bármely részében bekövetkezhet, ez nyilván összefügg a monitorozás temporális szerveződésével és az elbizonytalanodás okával. Például itt a m  matekon is az van vagy azért a hallgatók igényét is fi  figyelembe szokták venni vagy arra majd lesz felkész  felkészülési idő. Az ellen-őrző folyamatok újraindításkor hasonlók a „szünet a szóban” jelenség esetén tapasztaltakhoz. Az artikuláció leállása és az újraindítás között hosszabb idő is eltelhet, ha az ok az anticipáció, például az azok már az analíz tát már az első féléves  analízis egyet nem tudták megcsinálni közlésrészletben.

Noha a felszínen az újraindítások többnyire a lexikális hozzáférés problémáját jelzik, a kontextuselemzés alapján egyéb tervezési nehézségek is valószínűsíthe-tők. Utalhatnak például a grammatikai átalakítás átmeneti problémájára, és ekkor az újraindítás valójában az időnyerési stratégia része, például nálunk is erre jó maximum ez  ezek a telefonok. A gondolat nyelvi formába öntésének nehézsége is megjelenhet újraindításban, például két olyan figura akik ilyen sznobok voltak te öö tehát ilyen nagyon nagyon suttyó figurák (Gyarmathy 2012a). Már az újra-indítást megelőzően érezhető, hogy a beszélő keresi a megfelelő nyelvi formát, illetve szót (erre utal az ilyen ejtése is), majd az időnyerő kötőszó újraindítása és a kitöltött szünet (te öö tehát) teszi lehetővé a sznob korrigálását a suttyó figura kifejezésre. A beszédtervezési hiba olykor oly mértékű, hogy – bár a monitorozás működik – a beszélő a felszínen alig vagy nem is képes a korrekcióra. A követ-kező példában a beszélgetőpartner ejti ki a kívánt szót a beszélő eredménytelen próbálkozásai után: ő egy ilyen hatvanéves begye be bebegyese, majd a másik beszélő: begyepesedett, amire az előző beszélő reakciója: szal igen.

A „szünet a szóban” eseteiben az ejtés leállása magában a hangsorban kö-vetkezik be, például valószínűleg meg lehetne bizonyos ezrelék ket jelölni.

A „szünet a szóban” jelenség arra utal, hogy a lexéma tervezése során a szóelő-hívásban, a morfológiai vagy a fonológiai tervezés során hibát jelzett a mo nitor

(Gósy 2010). A szünetek a szavak különböző helyein fordulhatnak elő, szó-összetételi határon, toldalék előtt, igekötő (és a leg-) után, valamint a tőszó belsejében (Gósy 2012b). Az és úgy a magyarral kapcsolatban azt látom hogy példában a toldalék előhívásának nehézsége valószínűsíthető, míg a szintakti-kai szerkezet megformálásának nehézségére utal a toldalék előtt tartott szünet a következő közlésrészletben: egy öö tanár hirtelen megbetegedett és tartósan táppénz öö re került. Az aktív pihenésnek vagyok híve példában a toldalék előtti hiba feltételezhetően nem a toldalék keresésének és előhívásának nehézsé-ge, hanem a teljes szintaktikai szerkezet megfogalmazásának bizonytalanságára vezethető vissza, hiszen az aktív pihenés kiejtését követően a gondolat többféle formában megfogalmazható. Az igekötő (vagy a leg-) utáni és az összetett szó első szavának kiejtését követő leállás részben a lexikális előhívás nehézségére, részben annak bizonytalanságára utal. Például és fel öö kérünk egy ilyen köz-véleménykutatási hát nem tudom céget. Egyértelműnek látszik, hogy a beszélő tudta, melyik szóra van szüksége, az igekötő előhívását azonban mégsem azonnal követte az ige megtalálása. A következő példákban is hasonló a be-szélő problémája, nem találja a megfelelő szót az igekötő kiejtését követően, illetőleg a szóösszetétel második tagjának előhívása okoz nehézséget: de viszont a polgárok egyre jobban elpuhultak; engem beadtak valami ilyen ilyen csecse-mőotthonba amiről persze semmi emlékem nincs; versengtek a tápanyagért táplálékért. A beszélő a szándékolt táplálék szóhoz pillanatnyilag nem fért hozzá, ezért a táp hangsort követő szünetben egy másik szót aktivált, eközben már lehetősége volt a kívánt táplálék elérésére, és ezt ki is ejtette. A „nyelvem hegyén van” jelenség egy másik példájában a beszélő elkezdi a szót, de nem képes befejezni, mert pillanatnyilag a hozzáférés gátolt a lexémaszinten: öö di  mi ez diákszám szóval. A diák szóban tartott szünet és az úgynevezett kulcsszavak, jelen esetben a mi ez utal a tervezési nehézségre.

A szó belsejében előforduló szünetek legnagyobb valószínűséggel az elbi-zonytalanodás jelzései, a monitor jelez (valamiért), és a beszélő újraellenőrzi az aktivált szót az artikuláció leállását követő szünetben, például és szerintem a problémát az okozta vagy például megnézzük Ausztriát ott is van. A gram-matikai bizonytalanság eredményezte az ejtés leállását a következő példában:

vannak emlékeim olyan órákról amiket nagy gondossággal megterveztem majd csapnivalóan sikerültek és olyanokról amikre úgy estem be az utcáról a vonatkozó névmási kötőszó többféle grammatikai folytatást is kínál, ez okozza a szünetet a szóban a toldalék előtt. Ugyancsak grammatikai korrekció okozta a szünetet a következő közlésrészlet igéjében: ezt sokan elhiszték köztük én is.

77 A beszédtervezés tükröződése a spontán beszédben

Sokszor azonban nem is az aktuálisan kiejtett és megszakított szóban fel-tételezhető az a tervezési hiba, amit a monitor jelez, hanem lehetséges, hogy korábban volt valami zavar, amit a leállás pillanatában kezd ellenőrizni a me-chanizmus, vagyis a monitorjelzésre a beszélő időkéséssel reagál. Feltehetően ez következett be ebben a példában: a tervezést  tehát azt hogy öö elgondolok elgondolom hogy ez hogy nézzen ki  vázlatokat készíteni ez nagyon nagyon  lekötött és hát órákkon keresztül tudtam vázolni. A közlésrészlet többféle meg-akadásjelenséget tartalmaz, látszik, hogy a beszélő nehezen tudja a gondolatait koherensen megfogalmazni és nyelvi formába önteni. Az órákon szóban tartott szünetet valószínűsíthetően az idézte elő, hogy a nagyon nagyon szavakat lexikális hozzáférési nehézség követte (erre utal a jelkimaradás), a megoldást a beszélő pedig kis idővel később az órák kiejtése után még ellenőrizhette. Hasonlóképpen a következő példa kiütéses szavában tartott szünet is egy már fennálló lexikális keresési probléma következménye, vagyis a nehézség már a kiejtés megkezdé-sekor létezett: olyan bőrkiütést hogy majd megveszek  az egész testem kiütéses ödémás lesz.