Farkas Tamás
5. Hegynévi alapú családnevek a magyar névanyagban. Érdemes összevetnünk információinkat a Kárpátival szemantikai típusát és részben a névadás hátterét
tekintve is rokon további magyar családnevekkel (Az írásváltozatokat itt is a leg-gyakoribb formában összevonva említem, gyakoriságukat a CsnE. alapjául szol-gáló 2007. évi népesség-nyilvántartás adatai alapján.) Leggyakoribbak közülük a történeti magyar névanyagból is adatolható (vö. CsnSz.) nevek: Bakonyi (3714 fő), Havasi (3279 fő), Mátrai (2070 fő). Mindhármuk kedvelt családneve volt azonban a hivatalos családnév-változtatásoknak is, és ez mai gyakoriságukra is számottevő hatással lehetett. Más nevek egyértelműen a névmagyarosítások szü-löttei, és az előbbieknél ritkábbak is: Hargitai (1849 fő), Tátrai (1356 fő), Vereckei (469 fő), Lomnici (58 fő) stb. A leggyakoribb, ezernél több mai magyarországi névviselőt jelentő családnevek főbb adatait együttesen is szemügyre vehetjük alább (forrásaink: 14–17. sz.-i adatok: CsnSz.; névváltoztatásokbeli adatok: Szent-Iványi 1895, ill. Karády Viktor dualizmus kori adatbázisa; mai adatok: CsnE.):
1. táblázat. A leggyakoribb hegynévi alapú családnevek történeti és mai adataink szerint
Családnév Történeti adatolása Első adatai névváltoztatási adatai mai adatai 1893-ig Karádynál névviselők Pozíciószám
Kárpáti — — || 1848 42 fő 138 fő 3989 fő 315.
Bakonyi bőven 15. sz. || 1867 e. 8 fő 20 fő 3714 fő 336.
Havasi jól 1469 || 1843 28 fő 50 fő 3279 fő 386.
Mátrai alig 1720 || 1837 53 fő 68 fő 2070 fő 603.
Hargitai — — || 1893 u. — 4 fő 1849 fő 688.
Tátrai — — || 1863 5 fő 16 fő 1357 fő 934.
Eleinte tehát a Mátrai volt a névtípus legkedveltebbje a névváltoztatók közt, később azonban egyértelműen a Kárpáti lett azzá, túlszárnyalva a már a történeti névanyagban meglévő (és akár többforrású) hasonló családneveket is. A hegynévi alapú családnevek egyébként egyértelműen a nem zsidó kérvényezők körében örvendtek nagyobb népszerűségnek: Karády dualizmus kori adatbázisa szerint például közel hatszoros gyakorisággal, de e névválasztásbeli különbségek még a 20. század közepén is jellemzőek voltak (vö. Farkas 2009: 84). Mindez persze
55 Névkutatás és dimenzionális nyelvészet
kevésbé újdonság akkor, ha tudjuk, hogy a zsidóság – a nem zsidó származású névváltoztatókkal ellentétben – elsősorban a közszói eredetű, egyszerűbb és hétköznapibb neveket kedvelte, és helynévi alapú családneveket általában véve ritkábban választott magának (Farkas 2012b: 9–12).
6. a Kárpáti családnév és a családnév-változtatások. A Kárpáti családnév messze a leggyakoribb azon nevek közül, amelyek kifejezetten mesterséges névalkotás, egyéni névváltoztatások révén születtek és terjedtek el a magyar névanyagban.
Gyakoriságának (esetünkben egyúttal: népszerűségének) hátterében így első-sorban a névben rejlő pozitív konnotációkat kell keresnünk, amelyek révén a kérvényező elérhette névváltoztatásának alapvető célját, azaz hogy korábbi nevénél előnyösebb – szép, igazi magyar, jól csengő, előkelő hangzású stb. – nevet használhasson. A név ismert viselőjeként ott állt és hathatott Jókai ideális hőse is, de a név nyelvi-kulturális karaktere legalább ilyen vonzó lehetett.
Az -i képzős családneveket a közvélekedés a magyar nyelvre, a névmagyarosí-tások fénykorában pedig a társadalmi mintának tekintett nemességre is leginkább jellemző névtípusnak tartotta. A név morfológiája révén így eleve bizonyos vélt társadalmi csoportfelidéző erővel rendelkezett. A név szemantikai típusa, amely a Kárpátok nevéből való származását mutatja, ugyancsak vonzónak bizonyult.
A névmagyarosításokban fontos szerepet játszott ugyanis a nemzeti tájromantika (ha nem is oly erős hangsúlyokkal, mint egykor a finn nemzeti családnévanyag hasonló kialakításában; vö. Paikkala 2004). A „Rousseau óta hagyományos hegyromantika” a magyar világképben is erőteljesebb volt egykor, mint az al-föld, a puszta iránti vonzódás és megbecsülés (Horváth 1927: 239–246). Erről tanúskodnak indirekt módon egyébként Petőfi nevezetes sorai („Mit nekem te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája!”) és általában a korabeli irodalom és tájfestészet is. Ugyanekkor az újonnan létrehozott családnevekben megjelenő földrajzi köznevek (pl. bérc, kő, szikla) is elsősorban a hegyvidéki tájakat idézték (vö. Juhász 2005: 201). Az új családnevek választásához min-tákat kínált nemcsak Jókai, de általában a korabeli szépirodalom is, és persze ezt ugyanazon korszellem, illetve a nemzeti romantika névízlése táplálta, mint a névmagyarosítók – később szintén mintákká is váló – névválasztásait.
A Kárpátokat méretei, kiterjedése és a Kárpát-medencét, azaz a történeti Magyarország határait körülölelő és azt jelképező volta egyaránt kiemeli a történeti magyarországi hegységek közül; kitüntetett szerepű, szimbolikus értékű említése-ivel is sokfelé találkozhatunk (akár a Himnusz soraiban is). Trianon után mindez a feldarabolt és visszaállítani vágyott Nagy-Magyarország szimbóluma ként még
inkább felértékelődhetett. Egy közelmúltban készült nagyszabású, a magyarság szimbólumait kutató felmérés szerint a Kárpátok egésze még napjainkban is
„mint az ország természetes védöve, s különösen maga a Kárpát-medence […]
mozgósítja az érzelmeket” (Kapitány Á. – Kapitány G. 2002: 20). Érdemes meg-említenünk, hogy a Kárpátokat különösen kitüntetett szerepűnek érzők aránya a budapestiek, a férfiak, illetve a magasabb végzettségű válaszadók körében volt kiemelkedő (Kapitány Á. – Kapitány G. 2002: 48, 104–108), azaz épp azon társadalmi csoportokban, melyek a névmagyarosításoknak is legjellemzőbb kö-zönségét képezték (Farkas 2009: 48–49). A névváltoztatások családnévanyaga pedig jórészt épp az ő névízlésüket tükrözi napjainkig.
A Kárpáti nevek népszerűségét sajátos módon az is elősegítette, hogy az ide-gen eredetű magyarországi családnevekben is iide-gen gyakori K kezdőbetűvel (-hanggal) rendelkezik. A névváltoztatók ugyanis különböző okokból mindig is előszeretettel kerestek régi családnevük kezdőbetűjének, illetve -hangjának megfelelően új nevet maguknak.
A Kárpáti családnév egyaránt megfelelt a dualizmus kori, még inkább pedig a Trianont követő idők névdivatjának, sőt a későbbi évtizedek névváltoztatóinak is. Ugyanakkor a nemcsak időben, de társadalmi szempontok szerint is válto-zékony névízlés részben nem kedvezett gyakoriságának: a névmagyarosítóknak rendszerint meghatározó részét képező zsidóságon belül viszonylag ritkának számított. A névváltoztatók – eszerint: egyéb csoportjai – körében kimagasló népszerűségét így még inkább hangsúlyozza, hogy e név így is a legsikeresebb mesterséges családnévvé lehetett Magyarországon.
E családnév ugyanakkor nemcsak itthon, de a nagyvilágban is kellően „jó ma-gyar név”-nek számíthatott. Egy Kanadában élő hazánkfia például ezt a nevet kezdte el használni eredeti, angol nyelvi környezetben használati nehézsége-ket okozó magyar családneve helyett (7223/1964. BM; kérvény az Igazságügyi Minisztérium irattárában). Más szempontból is érdekes pedig, hogy annak a magyar szélhámosnak a figurája, aki G. B. Shaw Pygmalionjában Nepomuk néven szerepel, az ennek alapján készült musicalben, a My Fair Ladyben már Zoltan Karpathy ~ Kárpáthy Zoltánként tűnik fel előttünk.
7. a Kárpáti a családnév-változtatások történetében. Az első Kárpátit valójában Schmidt Endrének hívták, és 1848 júniusában engedélyezték a névváltoztatását (Waltherr 1872: 88). Néhány hónappal később, 1848 szeptemberében – azaz ugyancsak a névmagyarosítások első konjunkturális időszakában, a forrada-lom és szabadságharc időszakában – hagyta jóvá ugyanezt a családnevet egy
57 Névkutatás és dimenzionális nyelvészet
Kalabusz István nevű, komáromi kérelmezőnek a minisztérium. (E névvál-toztatások tehát még a Jókai-regények megírása előttiek. Az utóbbit mellesleg a szabadságharc bukását követően, több száz társáéval együtt, hatálytalanították:
Szent-Iványi 1895: 18.) A további Kárpátik az 1860-as évek derekától, illetve az 1870-es évektől jelennek meg, és 1893-ig legalább 42 személy kérelmezte ugyanezt a nevet (Szent-Iványi 1895: 117–118). A Monarchia korabeli névmagya-rosításokat szorgalmazó kiadványok e nevet az ismert, de nem túl sokszor felvett, egyúttal pedig a jóhangzású – tehát a felvételre ajánlható – nevek között tartot-ták számon (Telkes 1898: 15, ill. 13, 37, 79; Lengyel 1917: 104, 175). A Kárpáti nevűeknek a természetes népszaporulatot messze meghaladó gyarapodására pedig számos egyéb forrás alapján is következtethetünk. A Budapesti Czim- és Lakjegyzékek például jól leképezik a fővárosi névmagyarosítások folyamatát.
A magyar írók életét és munkáit feldolgozó életrajzi lexikonokból ugyancsak a névmagyarosító mozgalom megerősödését: e markáns értelmiségi csoport névváltoztatásainak menetét kísérhetjük figyelemmel. (A vonatkozó adatokra lásd Farkas 2007: 158–159.)
A Kárpáti családnevek – a már említett okokból – a két háború közötti év-tizedekben váltak különösen népszerűvé. A trianoni határokon túli magyar helynevek viszonylag gyakran szerepeltek ekkoriban a névmagyarosítások új családneveiben (Kassai, Szalontai, Zentai stb.) (vö. Kőhegyi–Merk 1992:
257), jellemző párhuzamot mutatva a Trianon utáni hivatalos utcanévadás gyakorlatával is. Ez a korhangulat pedig különösen felértékelhette a Kárpátit:
„Minket a Kárpátok az otthonba vetett hitre rendel, ha akarjuk, ha nem”
(Szabó 1942/1999: 46).
A hivatalos családnév-változtatások ügyét szabályozó miniszteri rendelet kiadásának évében, 1933-ban például a Kárpáti a nem zsidó névváltoztatók körében messze a leggyakoribb volt a felvett nevek közt: 2,2%-uk választotta (500 névváltoztató közül 11-en), míg a népszerűségi lista következő neveit alig feleannyian (Galambos, Kővári, Pataki, Szabados: ugyanezen mintában 6-6 fő, azaz 1,2-1,2%). A zsidók körében ez a név ugyanekkor összehasonlíthatatlanul ritkább volt: részben korábbi névanyag alapján számítva, de csupán a 129. a név-gyakorisági listájukon (jóval bővebb, ám 19. századi esetekkel együtt számított anyagban: 0,43%, összesen is csupán 4 eset) (Forgács 1990: 28, ill. 67, 90).
Az említett belügyminiszteri rendelethez kapcsolódóan megjelent, A vé-delemben részesülő és a sokszor felvett nevek jegyzéke című hivatalos lista (lásd Kozma–Farkas 2009: 372–379) is már a sokszor felvett nevek közé sorolta a Kárpátit. Népszerűsége pedig nem függött a földrajzi helytől. A bajai születésű
névváltoztatók körében, 1895 és 1945 között például szintén igen gyakori volt:
a helyi vonatkozású névválasztásokat (Bajai, Bácskai) az alföldi város népsze-rűségi listáján is a Kárpáti és a Havasi követik; a további nevek csak mindezek után következnek (Kőhegyi–Merk 1992: 283–292).
A Kárpáti népszerűsége azonban a második világháborút követő időszakban sem szűnt meg. A 60-as évek első felében – saját vizsgálataim szerint is – még számosan választották, majd – egy korabeli államigazgatási célú tanulmány szerint – „[r]észben a regény és a belőle készített film hatására [1966 óta – F. T.]
napjainkban idealizálták. Száz kérelmezőből 17 a Kárpáti nevet kéri. Felvételét a Belügyminisztérium már négy éve [kb. 1968 óta – F. T.] nem engedélyezi.
A névváltoztatás során óvni kell családnév anyagunkat [sic] egy-egy név töme-ges elterjedésétől” (Pásztor 1972: 557). S valóban: sok ilyen névkérést a Kárpáti családnév túlzott gyakoriságára való hivatkozással utasítottak el ebben az idő-szakban. Ez azonban legfeljebb a rendszerváltás körüli időkig lehetett így, az elv-szerű korlátozást az egyre megengedőbbé vált elbírálási gyakorlat már jó ideje nem alkalmazza.
8. Összefoglaló megjegyzések. A Kárpáti családnév keletkezése és élettörténete a közelmúlt nyelvtörténetén túl a 19–20. századi magyar társadalom-, művelő-dés- és mentalitástörténetnek is jellemző fejezetét képezi. A történeti magyar családnévanyagból névtörténeti és -tipológiai okokból hiányzó név a 19. század derekán, a névmagyarosítások első hullámának idején született meg, majd vált a magyar családnévanyag szerves részévé. A nemzeti romantika alapvetésével, nyelvi, irodalmi és történeti, mentalitástörténeti tényezőknek a következmé-nyeképpen lett éppen ez a családnév a névmagyarosítások történetének leg-eredményesebb – leggyakoribb, tehát legnépszerűbb – alkotásává. E folyamat háttere, szűkebb és tágabb értelemben vett – nem utolsósorban szociokulturális – összefüggései különböző módszerekkel és források alapján vizsgálhatók.
A névtörténeti és -rendszertani kutatások számára legfőbb tanulságunk az, hogy e mesterséges névanyagot a természetes keletkezésű történeti magyar neve-kétől sokban eltérő szempontok és eszközök felhasználásával közelíthetjük meg (vö. Farkas 2009, kül. 8, 17–40). A Kárpáti típusú családnevek e vizsgálatával azonban elsősorban egy újabb névtani témakör szerteágazó, többdimenziós, egyúttal a szűkebb értelemben vett nyelvészeten túlmutató lehetséges össze-függéseit kívántam példázni.
59 Névkutatás és dimenzionális nyelvészet
Irodalom
Algeo, John 2000. Onomastics as an Interdisciplinary Study. Names 48:
265–274.
ÁSz. = Fehértói Katalin 2004. Árpád-kori magyar személynévtár 1000–1301.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Bauer, Gerhard 1995. Namenforschung im Verhältnis zu anderen Forschungsdisziplinen. In: Eichler, Ernst et al. (eds.): Namenforschung / Name Studies / Les noms propres. Ein internationales Handbuch zur Onomastik / An International Handbook of Onomastics / Manuel international d’onomastique 1. HSK. 11.1. Walter de Gruyter, Berlin–New York, 8–23.
Benkő József 1999. Transsilvania Specialis. Erdély földje és népe I–II. Fordította és közzétette Szabó György. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest–Kolozsvár.
Benkő Loránd 1997. Névtudományunk (Megnyitó az V. Magyar Névtudományi Konferencián). In: B. Gergely Piroska – Hajdú Mihály (szerk.): Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai (Miskolc, 1995. augusztus 28–30.) I–II. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest–Miskolc, I: 5–9.
Benkő Loránd 1998. Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulaj-donnevekről. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Benkő Loránd 2003. Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Benkő Loránd 2009. A Szovárd-kérdés. Fejezetek egy ómagyar nemzetség törté-netéből. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Bogárdi János é. n. The most frequent Hungarian surnames. http://www.bogardi.
com/gen/g022.htm. [2014. 04. 30.]
CsnE. = Hajdú Mihály 2010. Családnevek enciklopédiája. Leggyakoribb mai család-neve ink. A Magyar Nyelv Kézikönyvei XVII. Tinta Kiadó, Budapest.
CsnSz. = Kázmér Miklós 1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII.
század. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.
EMN. = Jókai Mór 1853–1854/1962. Egy magyar nábob I–II. Jókai Mór összes művei. Szerk. Nagy Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Erdész Tiborné (szerk.) 2007. A személyiadat- és lakcímnyilvántartás, okmány-kiadás összesített adatai 2007. január 1-jén. Népességnyilvántartási füze-tek. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, Budapest. http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisz-tikai_adatok_kiadvanyok_nepessegfuz_hu_2007. [2010. 05. 14.]
ETH. 2. = Szabó T. Attila (gyűjt.) 2001. Háromszék. Szabó T. Attila Erdélyi Történeti Helynévgyűjtése 2. Közzétette Hajdú Mihály – Slíz Mariann.
Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.
EWUng. = Benkő Loránd (főszerk.) 1993–1995. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Farkas Tamás 2007. Kárpáti, Kárpáthy és a Kárpáti-k. Egy újkeletű magyar családnév művelődéstörténete. In: Hoffmann István – Juhász Dezső (szerk.): Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Nyelv, nemzet, identitás III.
A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus nyelvészeti előadásai (Debrecen, 2006. augusztus 22–26.). Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Debrecen–Budapest, 147–164.
Farkas Tamás 2008. Két háromszéki településnévről. Kilyén, Szotyor és ami kö-rülöttük van. In: Hoffmann István – Tóth Valéria (szerk.): Helynévtörténeti tanulmányok 3. A Magyar Névarchívum Kiadványai 13. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen, 53–69.
Farkas Tamás 2009. Családnév-változtatás Magyarországon. A névváltoztatá-sok tényezői és története a 20. század második felében. Nyelvtudományi Értekezések 159. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Farkas Tamás 2010. Családnév-változtatás és nyelvföldrajz. In: Vörös Ferenc (szerk.): A nyelvföldrajztól a névföldrajzig. A 2010. június 8-i szombathelyi tanácskozás előadásai. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 234. Magyar Nyelvtudományi Társaság – NyME Savaria Egyetemi Központ, Budapest–Szombathely, 67–80.
Farkas Tamás 2012a. Az ipszilonos nevekről. Egy helyesírási jelenség a nyel-vi-kulturális térben. In: Balázs Géza – Veszelszki Ágnes (szerk.): Nyelv és kultúra – kulturális nyelvészet. Magyar Szemiotikai Tanulmányok 25–26.
Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Kht. – Magyar Szemiotikai Társaság – PRAE.HU Kft. – Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, Budapest, 301–307.
Farkas Tamás 2012b. Jewish Name Magyarization in Hungary. AHEA E-Journal 5: 1–16. http://ahea.net/e-journal/volume-5-2012/28 [2014. 04. 30.]
61 Névkutatás és dimenzionális nyelvészet
Farkas Tamás – Kozma István (szerk.) 2009. A családnév-változtatások történetei időben, térben, társadalomban. Gondolat Kiadó – Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.
Farkas Tamás – Zántó Edina 2008. A háromszéki Kilyén és Szotyor család- és helynevei. Magyar Névtani Dolgozatok 202. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.
Fehértói Katalin 1969. A XIV. századi megkülönböztető nevek. Nyelvtudományi Értekezések 68. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Fekete Antal 2007. Keresztneveink, védőszentjeink. 3., javított és bővített kiadás.
Szent István Társulat, Budapest.
FNESz. = Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4., bővített és javított kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest.
N. Fodor János 2010. Személynevek rendszere a kései ómagyar korban. A Felső-Tisza-vidék személyneveinek nyelvi elemzése (1401–1526). Magyar Névtani Értekezések 2. ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke, Budapest.
Forgács Krisztina 1990. Zsidó névmagyarosítás. Bölcsészdoktori értekezés, ELTE BTK, Budapest. Kézirat.
B. Gergely Piroska 1977. A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere.
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
Gy. = Györffy György 1963–1998. Az Árpád-kori Magyarország történeti föld-rajza I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Hajdú Mihály 2003. Általános és magyar névtan. Személynevek. Osiris Kiadó, Budapest.
Hoffmann István 1999. A helynevek rendszerének nyelvi leírásához. Magyar Nyelvjárások 37: 207–216.
Hoffmann István 2003. Magyar helynévkutatás 1958–2002. A Magyar Névarchívum Kiadványai 7. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen.
Hoffmann István 2008a. A név mint történeti forrás. In: Bölcskei Andrea – N. Császi Ildikó (szerk.): Név és valóság. A VI. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. Balatonszárszó, 2007. június 22–24. A Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének Kiadványai 1. Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Budapest, 20–29.
Hoffmann István 2008b. A személynévrendszerek leírásához. Magyar Nyelvjárások 46: 5–20.
Hoffmann István 2012. Funkcionális nyelvészet és helynévkutatás. Magyar Nyelvjárások 50: 9–26.
Horváth János 1927. A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. MTA ki-adása, Budapest.
Juhász Dezső 1997. Névtudomány – magyarságtudomány (Néhány gondo-latvázlat). In: B. Gergely Piroska – Hajdú Mihály (szerk.): Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai (Miskolc, 1995. augusztus 28–30.) I–II. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest–Miskolc, II: 477–483.
Juhász Dezső 2005. Névmagyarosítás és nemzeti romantika. Magyar Nyelv 101:
196–202.
Juhász Dezső 2011. Dimenzionális nyelvészet. In: Balázs Géza (szerk.):
Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti összefoglaló. Inter Kft., Budapest, 61–64.
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor 2002. Magyarságszimbólumok. 3., bővített kiadás. Európai Folklór Intézet, Budapest.
Kázmér Miklós 1970. A „falu” a magyar helynevekben (XIII–XIX. század).
Nyelvészeti Tanulmányok 13. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kiss Lajos 1970. Az európai névtudomány fontosabb eredményei. In: Kázmér Miklós – Végh József (szerk.): Névtudományi előadások. II. névtudományi konferencia. Budapest 1969. Nyelvtudományi Értekezések 70. Akadémiai Kiadó, Budapest, 16–26.
Kiss Lajos 1995. Földrajzi neveink nyelvi fejlődése. Nyelvtudományi Értekezések 139. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kiss Lajos 1997. Hegynevek a történelmi Magyarországon. Magyar Nyelv 93:
154–168.
KnE. = Fercsik Erzsébet – Raátz Judit 2009. Keresztnevek enciklopédiája. A leg-gyakoribb női és férfinevek. A Magyar Nyelv Kézikönyvei XVI. Tinta Kiadó, Budapest.
Kniezsa István 1943/2001. Kelet-Magyarország helynevei. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest.
63 Névkutatás és dimenzionális nyelvészet
Kozma István – Farkas Tamás 2009. Dokumentumok a magyarországi család-név-változtatások állami szabályozásának történetéből (1787–2002).
In: Farkas Tamás – Kozma István (szerk.): A családnév-változtatások történetei időben, térben, társadalomban. Gondolat Kiadó – Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 353–396.
Kőhegyi Mihály – Merk Zsuzsanna 1992. Bajai születésűek névváltozásai (1895–
1945). In: Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Bács–Kiskun megye múltjából XI.
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét, 218–296.
Kristó Gyula 2006. Nyelvtudomány. In: Bertényi Iván (szerk.): A történe-lem segédtudományai. A Történettudomány Kézikönyve I. Osiris Kiadó, Budapest.
Kutasi Zsuzsanna 1991. Jókai Mór, Egy az Isten. In: Hajdú Mihály (szerk.):
Dolgozatok az írói névadásról I. Magyar Névtani Dolgozatok 93. ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport, Budapest, 47–56.
KZ. = Jókai Mór 1854–1855/1963. Kárpáthy Zoltán I–II. kötet. Jókai Mór összes művei. Szerk. Nagy Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Lengyel Zoltán 1917. Magyar Névkönyv. Nap Nyomda, Budapest.
Mező András 1982. A magyar hivatalos helységnévadás. Nyelvészeti Tanulmányok 22. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Mező András 2003. Patrocíniumok a középkori Magyarországon. METEM Könyvek 40. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest.
MTsz. = Szinnyei József 1893–1901. Magyar tájszótár I–II. Hornyánszky, Budapest.
Murádin László 2003. Utak és nevek. Településnevek erdélyi utakon. Nyelv és Lélek Könyvek. A Magyar Nyelv és Kultúra Társasága, Budapest.
Murádin László 2005. Erdélyi magyar családnevek. Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad.
Nagy Miklós 1999a. Kárpáthy Zoltántól Topándi Samuig. (Egy fejezet Jókai írói névadásának történetéből). Névtani Értesítő 21: 293–299.
Nagy Miklós 1999b. Jókai Mór. Korona Kiadó, Budapest.
NéprLex. = Ortutay Gyula (főszerk.) 1977–1982. Magyar Néprajzi Lexikon 1–5.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Ördög Ferenc 1973. Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Paikkala, Sirkka 2004. Se tavallinen Virtanen. Suomalaisen sukunimikäytännön modernisoituminen 1850-luvulta vuoteen 1921. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki.
Pais Dezső 1966. Régi személyneveink jelentéstana. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 115. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.
Pásztor György 1972. A családnevek változtatásáról. Állam és Igazgatás 28:
555–558.
RMNyA. = Murádin László (gyűjt.) – Juhász Dezső (szerk.) 1995–2010. A romá-niai magyar nyelvjárások atlasza I–XI. Magyar Nyelvtudományi Társaság – Pharma Press Kiadó, Budapest.
Slíz Mariann 2008. Három névelméleti tanulmánykötetről. Névtani Értesítő 30:
267–296.
Suciu, Coriolan 1967–1968. Dicţionar istoric al localităţilor din Transilvania I–II.
Editura Academiei Republicii Socialiste România, Bucureşti.
Szabó Zoltán 1942/1999. Szerelmes földrajz. Osiris Kiadó, Budapest.
SzékOkl. V. = Szádeczky Lajos (szerk.) 1896. Székely Oklevéltár V. Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, Kolozsvár.
[Szent-Iványi Zoltán] 1895. Századunk névváltoztatásai. Helytartósági és minisz-teri engedélylyel megváltoztatott nevek gyűjteménye 1800–1893. Eredeti okmányok alapján összeállította a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egyik igazgató-választmányi tagja. Hornyánszky Viktor kiadá-sa, Budapest.
Szépe György 1970. Kommunikációs és grammatikai megjegyzések a névről.
Szépe György 1970. Kommunikációs és grammatikai megjegyzések a névről.