Elvi és gyakorlati megfontolások a címszólista összeállításában 4

A potenciális címszavak közül egy szótár mindig válogat – nem lehetséges és nem is szükséges⁵ a teljesség bemutatása még egy nagyszótár esetében sem –, ezért minden szótár számára elsőrendű feladat a címszóvá válás azon elvi (szemantikai-grammatikai) kritériumainak meghatározása, amelyek ki-jelölik a szókészletnek (korpuszalapú szótár esetében a korpusz lemmáinak) azt a halmazát, amelyből a szótár címszavait válogathatja. Ez természetesen

2 Vö. ehhez: „Mivel a nyelv, a szókincs a valóság megismerésének egyik legfontosabb forrása, a szótár pedig a nyelv megismerésének egyik alapvető eszköze, nyilvánvaló, hogy a szótárak szerkesztésének nemcsak az elméleti, hanem a mesterségbeli és technikai kérdései is alapvetően elvi jelentőségűek”

(Országh 1954: 117).

3 Az Nszt. ma érvényes koncepcióját és szerkesztési szabályzatát a korábbi – bővebb, nagyobb ter-jedelmű szótárban gondolkodó – változat átdolgozásával 2001–2002-ben dolgoztam ki, 2011-ben megvédett PhD-értekezésem jelentős részben ennek elemző bemutatásával foglalkozott.

4 A lexikalitásnak mint a szótári címszót meghatározó legfontosabb szempontnak a szerepével részletesebben foglalkozom Poliszémia, homonímia, szótári címszó című, megjelenés alatt álló tanulmányomban.

5 Nem szükséges például a szabályalkalmazással keletkezett transzparens származékok címszóvá emelése.

149 Lexikalizálódás, szemantika, grammatika, etimológia

szorosan összefügg a lexikalizálódás kérdésével, hiszen a szótár lexémáknak – szavaknak, állandósult szókapcsolatoknak – és azok lexikális jelentéseinek (szófajának, használatának, stílusértékének stb.) meghatározott struktúrájú rendszere, a szótári leírás alapegységeit, a szócikkeket, címszói státuszba került szótári szavak, lexémák képviselik.⁶ Ugyanakkor a lexikográfiai mun-kának nem kis terhe és felelőssége, hogy a címszólista összeállítása és a le-xikográfiai elemzés számára egyaránt a szótári korpusz jelenti az elsődleges forrást. Az a korpusz, amelyben szóelőfordulásokkal és szóalakokkal talál-kozni, és amelyben a társadalmi érvényű, lexikalizálódott szavak, jelentések, szófajok stb. nem különülnek el egyértelműen az alkalmi szóhasználattól, illetve az aktuális jelentésektől, szófajoktól. Az Nszt. korpuszában – nem pusztán a statisztikai törvényszerűségek miatt, hanem a szépirodalmi szö-vegek dominanciájából következően is – nem elhanyagolható az úgynevezett hapax legomenonok, egyszer előforduló szavak száma sem, ezek szintén nem válnak címszóvá.

Az Nszt. vonatkozásában meg kell említeni egy súlyos gyakorlati nehézséget is: a szótár a tényleges lexikográfiai munkálatok megkezdése előtt nem rendel-kezett címszólistával. Egyrészt hiányzott ennek szempontrendszere, másrészt nem volt végleges döntés a szótár címszószámáról sem. A címszólista⁷ össze-állítása gyakorlatilag ma is párhuzamosan folyik a szócikkírással, elsősorban a korpusz alapján, de figyelembe véve más egynyelvű szótárakat is. Az Nszt.

a lehetséges címszavakból használati értékük, gyakoriságuk, más szótárakban való reprezentáltságuk vagy éppen történeti-etimológiai súlyuk alapján vá-logatja (al)címszavait, elsősorban az irodalmi és köznyelv szókészleti elemei közül, kiegészítve egyéb nyelvi rétegekből (szaknyelvből, tájnyelvből, szlengből stb.) származó szavakkal. A címszóállomány a szócikkírás során véglegese-dik, hiszen a címszavak meghatározása nem egyszerűen válogatást jelent, ha-nem gyakran etimológiai, fonetikai, grammatikai és szemantikai szempontok együttes mérlegelésével döntést arról, hogy bizonyos hangalaki, nyelvtani vagy jelentésbeli különbségeket mutató szövegszavak egy vagy több címszóhoz soro-lódjanak-e, milyen legyen e címszavak hangalakja. Rendszerint a szócikkírás

6 Az Nszt. ezt az elvet figyelembe véve szigorúan tartja magát ahhoz, hogy a Strukturális magyar nyelvtan általa független szónak, félszónak és függőszónak nevezett típusokba (vö. Kenesei 2000:

79–93) tartozó szavakat teszi címszóvá, illetve kivételesen és szabályozott módon szókapcsolatokat, és nem lesznek címszavai a toldalékmorfémák. Nem dolgozza fel önálló szócikkben a felsőfok leg-, illetve legesleg- prefixumát sem (vö. Kenesei 2000: 89).

7 Végleges változatában mintegy 110 ezer önálló és alcímszó szerepel majd, a szókezdő betűk te-kintetében megőrizve az ÉKsz.-re jellemző arányokat.

és -szerkesztés során dől el az is, hogy mi legyen a címszó státusza, tehát hogy a lexikográfiai leírás önálló vagy bokrosított szócikkben történjék-e.⁸

Az Nszt. szerkesztési szabályzata tételesen számba veszi, melyek azok a jelen-tésbeli, grammatikai – különösen morfológiai –, valamint fonetikai változások, eltérések, amelyeket lexémateremtő értékűnek tart. Előre meghatározza, hogy a különböző jelentésű, de közös eredetre visszavezethető azonos alakokat mely kritériumok fennállása esetén tekinti úgynevezett álhomonimáknak, vagyis hogy az etimológiai kapcsolat meddig és mikor elegendő ahhoz, hogy a mai nyelvhasználó számára teljesen függetlennek tűnő jelentéseket egy szócikkben tartson, illetve azok mikor kerül(het)nek önálló szócikkbe.⁹

Figyelembe veszi a használhatóság és a lexikográfiai hagyomány szempontjait is, bizonyos esetekben ezért megengedi, hogy egyetlen szótári címszóban ke-rüljenek önálló lexémák. A szokásosan nem szótárazott szófajok, nyelvi elemek (pl. igenevek, bizonyos képzett szavak) szótárba mentését, illetve a bemutatott szóállomány gazdagítását szolgálja, hogy szigorú szabályozással lexikalizálódott (különösen igei) származékokat vagy összetételeket is felhasznál az adatolásra.

Az Nszt. pontos utasításokat fogalmaz meg a címszavak morfológiai alakjá-ra és helyesírásáalakjá-ra vonatkozóan is. A nyelvtani alakot tekintve az alapalakban álló címszót preferálja, ennek különösen a névszói szófajok esetében van lexikográfiai újdonsága: az Nszt. kizárólag szófajváltással önálló lexémává vált ragos alakokat tesz címszóvá, és egyes számban adja meg a más szótárak vagy lexikonok által a kizárólagos vagy jellemző többes számú használata miatt többes számban feltüntetett címszavakat is (alkálifém, alkália stb.).

Helyesírási szempontból a mai nyelvállapotból indul ki. Akkor is a mai betűjelöléssel sze repel a címszó, ha a korpuszban csak ettől eltérő (pl. régies írásmódú, cz-val, ph-val írt) adatok fordulnak elő, és abban a vonatkozás-ban is a mai helyesírási szabályok a meghatározóak, hogy összetétel lesz-e

8 Az Nszt. funkciójában, szerkezetében, illetve a lexikográfiai elemzés módját és mélységét tekintve többféle szócikket tartalmaz: önálló, bokrosított és különböző típusú utaló szócikkeket. Az önálló szócikkek értelmezett jelentés(ek)re tagolódnak, és ezeket a jelentéseket adatolják. Szükség esetén lexikai minősítést, grammatikai kiegészítést adnak, földolgozzák az értelmezett szókapcsolatokat.

Ezeknek a szócikkeknek a végén gyakran utalóblokk található. Az úgynevezett bokrosított szó-cikkekben összetett szavak elő- vagy utótagja kötőjeles formában válik fő címszóvá. Az elő-, illetve az utótag értelmezése(i) után alcímszóként következnek azok a szóösszetételek, amelyekben az elő-, illetve az utótag megadott jelentése érvényesül. Maguk az alcímszavak nem kapnak önálló jelen-tésszerkezetet, csak szófaji és lexikai minősítést, valamint példamondatokat adnak meg. Az utaló szócikkek nem tartalmaznak sem kidolgozott jelentéseket, sem példamondatokat, hanem utalnak a szótár, illetve a korpusz más (cím)szavaira.

9 Mivel etimológiát nem ad az Nszt. ennek a megközelítésnek különösen is fontos a szerepe.

151 Lexikalizálódás, szemantika, grammatika, etimológia

valami (vagyis címszóvá válhat), vagy sem (akkor úgynevezett értelmezett szókapcsolatként, illetve szabad szókapcsolati példaként kerülhet a szó-cikkbe). Ennek megfelelően az összetett szóval azonos jelentésű, korábban éppen a helyesírási szabályok által befolyásoltan különírt szószerkezetek is kerülhetnek összetett címszóval a szótárba.¹⁰ A helyesírási kézikönyvek szólistáiban szereplő írásformától kivételesen eltérhet a nagyszótári címszó formája, de kizárólag a helyesírási szabályokkal összhangban (pl. ha téves szemantikai elemzés alapján döntöttek a helyesírási szótárak az összetételi vagy szókapcsolati megoldás mellett¹¹).

Mely szótípusokba tartozó lexémákat és milyen formában emelhet vagy nem emelhet tehát címszóvá az Nszt.? Címszavak lehetnek a következők:

– A köz- és irodalmi nyelv alapalakban álló egyszerű és összetett (köz)szavai.

– A köznévi betűszók közül azok, amelyeknél kiírjuk a betű nevét (tébécé, téesz), illetve a közszói és köznevesült szóösszevonások (radar, közért). A mozaikszók eredeti, tehát a név kezdőbetűiből alakult formája (tv, ABC), a rövidítések (cm, kWh) csupán alaki utaló címszavaként kerülnek a szótárba.

– A népnyelvi, tájnyelvi szavak válogatással: a korábbi értelmező szótárak által népiesnek minősített szavak és a regionális köznyelv szavai általában bekerül-nek a szótárba, a tájnyelviek azonban erősen megrostálva.

– A szakszavak és tudományos elnevezések szigorú szelektálással, ugyanakkor aránylag jelentős számban bekerülnek a szakkifejezések (terminus technicu-sok) történeti változásait tükröző szavak, szókapcsolatok (pl. a csonka gúla mellett a vele azonos jelentésű csonka piramis, csonka cövek; vagy a ’részes eset’ jelentésű adóeset szavak).

– A magyar szókészlet részét képező úgynevezett idegen szavak erős váloga-tással. Prepozíciók abban az esetben válhatnak önálló címszóvá, ha szabad szókapcsolatokban vagy több értelmezett szókapcsolatban is előfordulnak (pl. ad²).

– Az igekötők. Jóllehet a korpusz példamondataiban elenyésző számban for-dulnak elő önálló (ige nélkül álló) igekötők, egy vagy – gyakrabban – több

10 Előfordul, hogy régebbi adatok esetében a mai helyesírási szabályok és szótárak nem igazítanak el az egybe- vagy különírás kérdésében. Ilyenkor összetett címszó helyett rendszerint szókapcsolatként veszi föl a szótár az adatot, mivel anakronizmus a mai nyelvállapotot rávetíteni a 18–19. századi anyagra. Annál is inkább indokoltnak látszik ez a megoldás, mert sok határozós és jelzős szerkezet írásmódja ma sem egységes: például: cserbenhagy, de éhen hal, vájt fülű. A címszó egybe- vagy különírása nem befolyásolja az adatok példamondatokon belüli helyesírását, így összetett címszó példamondatában különírt adat is állhat.

11 Ilyen okból lett értelmezett szókapcsolat, nem pedig összetétel például a civil szervezet.

szófajú önálló címszavai lesznek a szótárnak, jelentéseiket azonban rendszerint igekötős igei példák illusztrálják.

– A képző- és ragszerű utótagok kötőjeles címszóként szerepelhetnek (-beli, -fajta stb.).

– Összetételi elő- és utótagok (a címszó után, illetve előtt kötőjellel) bokrosított szócikk címszavává válhatnak.

Az Nszt. szerkesztési szabályzata szerint a következő szótípusok nem vagy csak kivételesen válhatnak címszóvá:

– A tulajdonnevek. A közszavak azonban gyakori tulajdonnévi használatuk vagy kizárólagos tulajdonnévi korpuszbeli előfordulásuk ellenére is címszói státuszba kerülhetnek, pl. égitestek neve (föld, hold, nap), bizonyos intézmé-nyek neve (alkotmánybíróság, parlament), vallási kifejezések (biblia), földrajzi köznevek, sőt ezek adatolását a szótár esetleges tulajdonnévi használatukkal is megengedi. Címszóvá válhatnak azok a tulajdonnévi előtagú, kötőjeles összetett szavak is, amelyeket valóban közszói értékben használ a köznyelv (Bocskai-kabát, Kossuth-szakáll stb.).

– A többelemű idegen szavak, de ha lexémaértékben használjuk őket (alma ma-ter) vagy ha első elemük prepozíció (ab ovo, a capella), címszóvá válhatnak.

– Az egyetlen mondatrészi funkciót betöltő szerkezetek (pl. a kettős határozók, jóllehet az ÉKsz. és az ÉrtSz. némelyiket címszóvá tette: töviről hegyire, szegről végre).

– A mozaikszavak eredeti, tehát a név kezdőbetűiből alakult formája.

– Az összetételi előtagok vagy előtagszerű alakok. Önálló szócikk címszavaként tehát egyáltalán nincs olyan kötőjeles címszó az Nszt.-ben, amelyben a kötő-jel a címszó után áll. Az idegen és idegen eredetű összetételi előtagok (agro-, mikro- stb.) vagy az utótaggal együtt válnak önálló címszóvá (agrokémia, mikrobiológia), vagy bokrosított szócikk élére kerülnek. A nyomatékosító szerepű személyes névmások (, te- stb.) sem címszavai a szótárnak, az én-velem, tetőled típusú szavakat az ÉKsz.-től eltérően a vele, tőle stb. címszavak szócikkében veszi fel az Nszt.¹²

– A toldalékok, kivéve a képző- és ragszerű utótagokat.

– A főnévi mutató névmás ragozott alakjai, eltérően az ÉKsz.-től, szófajváltással határozószóvá válva azonban önálló címszavak lehetnek.

– A melléknevek -an/-en, -lag/-leg, -szor/-szer/-ször, -ul/-ül ragos alakjai, mi-vel ezeket a toldalékokat nem képzőnek (vö. Kiefer 1998: 247–248, Rebrus 2000: 783–784), hanem ragnak (vö. Balogh 2000: 201–202) tekinti az Nszt.

12 Önálló címszavak lesznek viszont az ennen, önnön stb. szavak és összetételeik.

153 Lexikalizálódás, szemantika, grammatika, etimológia

E tolda lékokkal előforduló szavak mint paradigmatikus alakok a melléknév adataként kerülnek a szótárba, amennyiben pedig határozószóvá válnak, ön-álló címszót alkotnak.

2. Homonim, illetve etimológiailag összetartozó címszavak kezelése