• Nem Talált Eredményt

74 HUGÓ VICTOR,

In document N.M. HugóA nyomorutak Klasszikus (Pldal 85-89)

hóm-lokukat, hogy a várak oly könnyen tárják fel a kapukat és kezdték sajnálni, hogy nem Palafox áll velük szemben.

Ilyen a franczia természet. Jobb szereti, ha Rostopchine az ellenfele, semmint ha Ballesteros.

Még komolyabb és nem mellőzhető szempontból tekintve, e hadjárat, mely Francziaországban kellemet­

lenül érintette a katonai szellemet, megbotránkoztató volt a demokratikus szellemre nézve. Szolgaságot czélzó vál­

lalkozás volt. E hadjáratban a franczia katonának, a de- mokráczia e fiának az volt a czélja, hogy igát rakasson másra. Gyalázatos ellentmondás. Francziaország arra van teremtve, hogy felébressze, nem pedig hogy elfojtsa a népek lelkét. 1792 óta Európa minden forradalma a farnczia forradalomból eredt; a szabadság Francziaor- szágból sugárzik szerte. Ez naprendszeri tény. Vak, a ki nem látja! Ezt Bonaparte mondta.

Az 1823-iki háború tehát, a mellett, hogy merénylet volt a nemes spanyol nemzet ellen, egyszersmind me­

rénylet volt a franczia forradalom ellen is. És ezt a ször­

nyűséget Francziaország követte el; kényszeríttetve, mert a fölszabadító háborúkon kívül minden, a mit had­

seregek hajtanak végre, kényszerítés folytán történik. A passzív engedelmesség kifejezése is ezt jelzi. A hadsereg sajátos remeke a vegyítésnek, a melyben az erő renge­

teg mennyiségű tehetetlenség eredője. Ez magyarázza meg a háborút, melyet az emberiség az emberiség ellen és az emberiség ellenére visel.

A mi a Bourbonokat illeti, számukra az 1823-iki há­

ború végzetessé vált. Sikernek tekintették. Nem látták, mily veszedelmes dolog hadiparancscsal ölni meg vala­

mely eszmét. Együgyüségükben annyira tévedtek, hogy a bűnből fakadó óriási gyöngülést erőforrás gyanánt ik­

tatták rendszerükbe. Az orvtámadás szelleme bevonult politikájukba. 1823-ban ott csírázott 1830. Tanácskozá­

saikban az 1823-iki hadjárat érvként szerepelt az erősza­

kosságok és az isteni jog kalandos próbálkozásai mellett.

Francziaország, miután Spanyolországban visszaállította az el rey neto-t, otthon is visszaállíthatná a király abszo­

lút hatalmát. Beleestek abba a szöinyű tévedésbe, hogy a katona engedelmességét egynek vették a nemzet

jóvá-10*

HUGÓ VICTOR

hagyásával. Ez az a bizakodás, mely elveszíti a trónokat.

Se méregía, se hadsereg árnyékában nem szabad aludni.

Térjünk vissza az Orion hajóhoz.

Míg a hadsereg a generalissimus-herczeg vezény­

lete alatt a szárazföldön folytatta a hadműveletet, a Föld­

közi-tengeren hajóhad czirkált. Már említettük, hogy az Orion is ehhez a hajóhadhoz tartozott és hogy a tenge­

ren szenvedett sérülések következtében vissza kellett térnie a touloni kikötőbe.

Egy hadihajónak valamely kikötőben való megjele­

nése mindig azzal jár, hogy összecsődíti és foglalkoztatja a tömeget. Azért, mert nagy dolog és a tömeg szereti, a mi nagy.

A sorhajó egyike a legnagyszerűbb összecsapások­

nak, a melyek az emberi lángész és a természet hatalma között előfordulnak.

A sorhajó a legsúlyosabb és egyben a legkönnyebb elemekből áll, mert egyszerre van dolga az anyag mind­

három alakjával, a szilárddal, a folyékonynyal és a lég- nemüvel és mindhárom ellen kell küzdenie. Tizenegy vas­

karma van, hogy a tenger fenekén belekapaszkodjék a gránitba és több szárnya meg árbócza, mint a ganajbo- gárnak, hogy magába vegye a szelet. Lélekzete, mint óriás trombitákon, százhúsz ágyún tódúl ki és büszkén felel a mennydörgésnek. Az óczeán azon igyekszik, hogy eltévessze hullámainak szörnyű hasonlatosságában, de a hajónak megvan a lelke, az iránytűje, mely tanácsok­

kal látja el és a mely mindig észak felé mutat. Sötét éj­

szakában lámpái pótolják a csillagokat. A szél ellen van kötele és vászna; a víz ellen fája; a szikla ellen ott van a vas, a réz és az ólom; a homály ellen a világosság, a végtelenséggel szemben pedig egy tű.

Iia az ember fogalmat akar alkotni magának az óriási arányokról, melyek összessége a sorhajót eredmé­

nyezi, csak be kell lépnie a bresti vagy touloni kikötő va­

lamely hatemeletes fedett hajóműhelyébe. Az építésben levő hajók itt mintegy harang alatt láthatók. Ez az óriási gerenda vitorlarúd; ez a vastag faoszlop, mely szinte be­

láthatatlan hosszúságban hever a földön, a főárbocz.

Alapjától, melyet a műhely földjére állítunk, csúcsáig,

mely a felhőkbe nyúlik, hatvan öl magas és lent három láb az átmérője. A nagy angol árbocz kétszáztizenkét láb magasra nyúlik a vízszín fölé. Apáink tengerészete köte­

leket alkalmazott, a miénk lánczokat. Egy száz ágyús hajó lánczai négy láb magas, húsz láb hosszú és nyolcz láb széles rakást tesznek ki. És mennyi fa kell egy ily hajóhoz? Háromezer köbméter. Egész erdő úszik benne.

És ne feledjük, mindez egy negyven év előtti hadi alkotmányra vonatkozik, egyszerű vitorláshajóra. A gőz, mely akkor még gyermekkorát élte, azóta új csodákkal gyarapította azt a csodaművet, a mit hadihajónak nevez­

nek. Ma például a csavaros, vegyes szerkezetű hajó oly gép, melyet háromezer négyszögméternyi vászonból való vitorla és egy kétezerötszáz lóerejű kazán tart moz­

gásban.

Nem szólva az új világcsodákról, Columbus Kristóf és Ruyter régi hajója egyike az ember nagy remekmű­

veinek. Kifogyhatatlan az erőből, mint a végtelenség a leheletből, vitorláiba raktározza a szelet, szabatosan tájé­

kozódik a hullámok rengeteg zavarában, úszik és ural­

kodik.

Mindamellett elkövetkezik az óra, mikor a forgó­

szél, mint szalmaszálat, töri ketté a hatvan láb hosszú sudárt, mikor a négyszáz láb magas árbocz nádszálként inog a szélben, a tízezer mázsás horgony úgy dobálódzik a hullámtorokban, mint a halász horga a csuka szájában, a mikor a szörnyeteg ágyúk panaszos és haszontalan bő- düléseket hallatnak, melyeket a vihar magával ragad a semmibe és az éjszakába, mikor mind ez a hatalom és fenség elmerül egy fensőbbrendű hatalomba és fenségbe.

Valahányszor valamely rengeteg erő valamely ren­

geteg gyöngeségben végződik, az embert merengés fogja el. Ezért van, hogy a kikötőkben a kíváncsiak, a nélkül, hogy teljes magyarázatát tudnák adni érdeklődésüknek, hemzsegnek a háború és a hajózás e nagyszerű gépezetei körül.

A touloni kikötő partjai, zsiliptetői és lejárói minden nap rakva voltak henyélőkkel és látogatókkal, a kiknek nem volt más dolguk, mint hogy nézték az Opion-L

Az Orion már régóta beteg hajó volt. Megelőző

In document N.M. HugóA nyomorutak Klasszikus (Pldal 85-89)